Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

A kormányzati kommunikáció irányítója, a közrádió alelnöke, iskolaigazgató, egy nagy cég marketing-igazgatója, de leginkább rádiós újságíró. Simkó János kanyargós, eredményes és mindenképpen tanulságos életútja alább olvasható.

Lapunk munkatársa, Marik Sándor nyíregyházi újságíró, és vadászik azokra a közéleti személyiségekre, akik kerüljenek bár túl az országhatáron, a szívük visszahúzza őket a szűkebb pátriába. Ezúttal egy matematikus professzorral beszélget. Az interjú első részét közöljük.

Sikeres reumatológus, miniszteri biztos, egészségügyi szervező, a Dimenzió Egészségpénztár ügyvezető igazgatója, számos szakmai elismerés kitüntetettje. Szakmai teljesítményére, véleményére érdemes odafigyelni, különösen az egészségügyi reformfolyamat kellős közepén.

"A csapatszolgálatot követően a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán tanszékvezetőként dolgoztam több mint egy évtizedig, ezalatt szereztem kandidátusi címet, melynek birtokában a vezérkar tudományos osztályát vezettem" -idézi fel mozgalmas életének állomásait Deák Péter.

Az egyik legaktívabb kortárs író, aki regényei, novellái, film-forgatókönyvei mellett rendszeresen publikál napilapokban és folyóiratokban. Ma is naprakészen követi az eseményeket, és kritikus véleményével maga is hozzájárul a közélet alakításá-hoz. Számos irodalmi díj kitüntetettje.

A neves médiaszemélyiség nem úgy válaszolt, ahogy „elvártuk” volna tőle: sok ellenszenv övezi gúnyos fölényessége, kiszámíthatatlansága, agresszív szellemessége és sértően őszinte modora miatt. Egy azonban biztos: az újságírás felsőfokú képzése Magyarországon a nevéhez is fűződik, ő a Budapest Média Intézet megalapítója.

Kitelepített mezőgazdasági munkás, munkaszolgálatos szénbányász, emigráns szemészprofesszor, hazatelepült író és publicista, megszállott humanista, potenciális egyházalapító. Nagy vonalakban és elöljáróban ennyit Bitó Lászlóról, akivel Bencsik Gyula beszélgetett.

A legnagyobb példányszámban megjelentetett kortárs író, regényeit úton-útfélén olvassák az emberek (minden metrókocsira jut legalább egy Moldova-olvasó), színdarabjait nagy sikerrel adják a különböző teátrumok. Neve nem forrott össze egyetlen művével sem, sokkal inkább könyveinek, riportjainak szatirikus hangvétele vált írói védjegyévé mind a 80 alkotásának. Számos díjjal kitüntették, bár nem mindegyiket fogadta el.

Lapunk munkatársa, Marik Sándor nyíregyházi újságíró, és vadászik azokra a közéleti személyiségekre, akik kerüljenek bár túl az országhatáron, a szívük visszahúzza őket a szűkebb pátriába. Ezúttal egy matematikus professzorral beszélget. Az interjú negyedik részét közöljük.

Lapunk munkatársa, Marik Sándor nyíregyházi újságíró, és vadászik azokra a közéleti személyiségekre, akik kerüljenek bár túl az országhatáron, a szívük visszahúzza őket a szűkebb pátriába. Ezúttal egy matematikus professzorral beszélget. Az interjú harmadik részét közöljük.

Lapunk munkatársa, Marik Sándor nyíregyházi újságíró, és vadászik azokra a közéleti személyiségekre, akik kerüljenek bár túl az országhatáron, a szívük visszahúzza őket a szűkebb pátriába. Ezúttal egy matematikus professzorral beszélget. Az interjú második részét közöljük.

Lapunk munkatársa, Marik Sándor nyíregyházi újságíró, és vadászik azokra a közéleti személyiségekre, akik kerüljenek bár túl az országhatáron, a szívük visszahúzza őket a szűkebb pátriába. Ezúttal egy matematikus professzorral beszélget. Az interjú első részét közöljük.

A kormányzati kommunikáció irányítója, a közrádió alelnöke, iskolaigazgató, egy nagy cég marketing-igazgatója, de leginkább rádiós újságíró. Simkó János kanyargós, eredményes és mindenképpen tanulságos életútja alább olvasható.

A legnagyobb példányszámban megjelentetett kortárs író, regényeit úton-útfélén olvassák az emberek (minden metrókocsira jut legalább egy Moldova-olvasó), színdarabjait nagy sikerrel adják a különböző teátrumok. Neve nem forrott össze egyetlen művével sem, sokkal inkább könyveinek, riportjainak szatirikus hangvétele vált írói védjegyévé mind a 80 alkotásának. Számos díjjal kitüntették, bár nem mindegyiket fogadta el.

„A bíró engem ítélt a legveszélyesebbnek, fölhozva konok kitartásomat, hogy az utolsó pillanatig folytattam a szervezkedést, amiből annyi volt az igaz, hogy a nemzetőrség föloszlatása után segítettem azon tagjaink külföldre szökését, akiket már keresett a rendőrség.”

„Ha úgy vesszük, nekem szerencsém volt, hogy börtönbe kerültem, ahol konzerválhattam a korábbi szellemiségemet, másrészt – összekerülve mindenféle indíttatású emberrel – sok mindent ott tudtam meg. Például, hogy a falusiak miként gondolkodnak, hogy a zsidók vagy a reformátusok hogyan látják az ország helyzetét.”

Bencsik Gyula interjúja

"Azzal számoltam, hogy egy plurális rendszerben éles politikai viták, konfliktusok lehetnek, de a mai megosztottságot nem láttam előre, nem gondoltam volna, hogy a Fidesszel így megromlik a viszonyunk, és természetesen azt sem sejtettem, hogy az SZDSZ csak az MSZP-vel tud majd koalícióra lépni, ha a maga elképzeléseit kívánja megvalósítani” Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője, országgyűlési képviselő.

Kitelepített mezőgazdasági munkás, munkaszolgálatos szénbányász, emigráns szemészprofesszor, hazatelepült író és publicista, megszállott humanista, potenciális egyházalapító. Nagy vonalakban és elöljáróban ennyit Bitó Lászlóról, akivel Bencsik Gyula beszélgetett.

Az egyik legaktívabb kortárs író, aki regényei, novellái, film-forgatókönyvei mellett rendszeresen publikál napilapokban és folyóiratokban. Ma is naprakészen követi az eseményeket, és kritikus véleményével maga is hozzájárul a közélet alakításá-hoz. Számos irodalmi díj kitüntetettje.

A filmrendező neve – bár rendkívül gazdag életmű áll mögötte – az évtizedek alatt összeforrott A tanú című alkotásával, amely elsőként tette nevetség tárgyává az ötvenes évek magyar politikai elitjét. Az alábbi portréból kiderül, hogyan nyertünk egy ki tudja milyen színész elvesztése árán egy jeles filmrendezőt.

Egy miskolci munkástelepi fáskamrából indulva a nyolcvanas évek végén alapító tagja és vezetője a gettóellenes bizottságnak. A rendszerváltás idején országgyűlési képviselőként a romák etnikai-szociális érdekérvényesítéséért küzd. A legutóbbi választások után néhány hónapig vezeti az Országos Cigány Önkormányzatot, majd cigánypolitikai kérdésekben a miniszterelnöki tanácsadó. Mára neve összekapcsolódik a roma polgárjogi mozgalommal, a kilakoltatások elleni tiltakozással.

"Hosszú ideig foglalkoztam biokémiával, baktériumokkal, aztán a neurokémia kezdett érdekelni. Közben kiderült, hogy ez egy nagyon költséges tudomány, és nekem akkor szóba sem jött, hogy sok pénzem lesz kutatásra. Olyan területet kellett keresnem, amit egyszerűen is lehet művelni. Akkor az etológia még ilyennek számított."

A tekerőlantos, hangszerkészítő és restaurátor, kulturális fesztiválszervező, organológus, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett művész ezúttal főként gyermekéveiről, tanulmányairól, pályakezdéséről mesélt. Na meg a kesztyűbe dudálásról.

"A csapatszolgálatot követően a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán tanszékvezetőként dolgoztam több mint egy évtizedig, ezalatt szereztem kandidátusi címet, melynek birtokában a vezérkar tudományos osztályát vezettem" -idézi fel mozgalmas életének állomásait Deák Péter.

A művészet mecénásainak jóvoltából A Halhatatlanok Társulata Örökös Tagság gála az idei díjazottak tiszteletére. Tovább

Úgy tűnik, nemcsak a politikusok, hanem a sztárok is őszintébben válaszolnak vidéki környezetben. Mi Nyíregyházán, a főiskola egyik szárnyépületének ablakában ülünk. Az üveg mindkét oldalán, a parkban és az épületben is zajlik a campus nyüzsgő élete, míg Judit arról beszél, hogyan tanul egy gyakornok hónapokig az „öregektől”, éjszakákba nyúlóan, „ösztöndíj” nélkül – miközben még a fiatal husira vágyó kollégák szereposztó díványai között is lavírozgatni kell.

„Apám bencés diák volt, aki később nagyon meghasonlott az egyházzal, és kerülte, mert édesanyámmal együtt rengeteg olyan tapasztalata volt, amely tökéletesen összeegyeztethetetlen volt a jézusi eszmékkel. Ha ezekre az eszmékre gondolok, akkor nem tudom elképzelni, hogy Jézus jobboldali lett volna. Aki a szegények pártján áll, az csak baloldali lehet.”

Tovább