Zöldi László sajtótörténész, aki egyben a Klubháló-online főszerkesztő-helyettese is, elsőként
Veres Emese-Gyöngyvérrel beszélgetett. Megtudhattuk, hogy a fiatal néprajzkutató maga adta ki könyvét, így „megelőzte” a Pallas ügyvezető igazgatóját, dr. Gáspár Istvánt, aki karácsonyra szerette volna megjelentetni a
„Mikor Oláhország háborut izene…” – A barcasági csángók kálváriája című kötetet.
Veres – aki maga is barcasági csángó – már hosszabb ideje foglalkozik földijei néprajzával; eleddig ünnepeikről, valamint a konfirmációhoz kapcsolódó hagyományaikról írt könyvet. Készülő doktori dolgozatát ugyancsak e népcsoportnak szenteli – temetkezési szokásaikat dolgozza fel –; mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy ne „csupán” a moldvai csángók szerepeljenek a hazai olvasók köztudatában.
Most bemutatott munkájában – levéltári anyagok, valamint a korabeli sajtó cikkeinek felhasználásával – egy kevéssé ismert történelmi epizódot dolgoz fel: Románia 1916. augusztus 27-én hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának; a román katonák azonnal át is lépték a határt, százezreket – magyarokat és szászokat – menekülésre késztetve a Barcaságból.
A bemutatkozások sorában ezután a Pallas Kiadó által megjelentetett munkák, illetve szerzőik következtek. Elsőként
Márton László, aki
G. E. Lessing Szabadkőműves párbeszédek című könyvét ültette át magyarra. A mű a múlt században angol és francia fordításban már megjelent, a hazai olvasók azonban csak most ismerkedhetnek meg vele.
A kötet azért is érdeklődésre tarthat számot, mert olyan témát feszeget, amellyel szemben sokakban előítélet él; úgy vélik, hogy a szabadkőművesek közössége nem más, mint – Mártont idézve – „összeesküvők, intrikusok, vallásellenesek” társasága. A könyvbemutató mindenesetre alkalmat adott a szerzőnek arra, hogy árnyalja ezt a képet, néhány szóban összefoglalva a mozgalom történetét. Egyebek mellett elmondta például azt, hogy Magyarországon többször is betiltották a szabadkőműves páholyok működését, a huszadik században, 1950-ben Kádár János írta alá az erre vonatkozó dokumentumot, Révai József szorgalmazására. A páholyok 1989-ben indultak újra, hazánkban az első nagymester 1992-től a most kiadott kötet illusztrátora, Papp Oszkár festő, zománcművész volt.
Végül a résztvevők ügynöki jelentéseket vehettek kézbe: Gábriel arkangyalnak a „főnökhöz”, azaz Istenhez címzett tudósításait – a könyvbemutató harmadik vendége,
Szabó Illés jóvoltából. Műve, a
Jelen(t)ések könyve öt év munkájának gyümölcse. A szerző – elmondása szerint – úgy fél évtizeddel ezelőtt elveszítette a hitét; ekkor sokat olvasott, többek között gyakran forgatta az Újszövetséget is, amelyben különösen is megragadta őt egy bibliai szakasz. E szerint mindenkinek fel kell vennie a maga keresztjét (Máté evangéliuma 10. fejezet, 38. vers). Szabó ezt a szentírási részt úgy interpretálta, hogy „találjuk meg számunkra elrendeltetett életutunkat, és igyekezzünk annak megfelelni”. Ő maga a hitét próbálta újra meglelni a saját bibliaértelmezése, a bevallása szerint az olvasmányos, néhol groteszk mű írása közben, és egyúttal azt is remélte, hogy írása lehetőséget ad majd az olvasóknak a szereplők különböző szempontjainak jobb megértésére is.
A könyvek a könyvhéten a Vörösmarty Téren a Pallas standján vásárolhatók meg. A szerzők szombaton 17 és 18 óra között dedikálnak. A stand a Gerbeaud főbejáratával szemben található.
