2014 október 23, csütörtök

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Pallas Páholy Hírlevele
Úri huncutság? Bölcs mondások politikáról, hatalomról
Civil Európa
Medical Online
MEASZ hírlevél
Lapszemle - Válogatások
ROMA CHARTA
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
 
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
 
EU-Hírek
EP Hírlevél
 
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
 
Könyvespolc
 
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Médiabox

Kordiagnosztika

Számláló
Összesen
33731827
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Magyar Diplo

  
ÉVNAPOK - DECEMBER






December 16.
Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója (1882)


Kodály Zoltán Kecskeméten született, szüleivel 1885-ben Galántára, 1892-ben Nagyszombatra költözött. Középiskolai tanulmányai mellett zongorázni, hegedülni és gordonkázni tanult. 1898-ban a gimnázium zenekara számára nyitányt írt. 1900—1905 között a budapesti Zeneakadémián Koessler János növendéke volt, ugyanezen idő alatt az egyetem bölcsészkarát is hallgatta, 1906-ban szerzett doktori diplomát.

Ugyanebben az évben kapcsolódott egy évvel előbb megkezdett népdalgyűjtői munkájába Bartók Béla, akivel közösen kiadták a Húsz magyar népdalt. 1906—1907-ben Berlinben és Párizsban járt, majd a Zeneakadémia tanára lett. Első jelentős zeneszerzői sikereit a tízes években aratta. hamarosan külföldön is ismertté vált. A Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia aligazgatója volt, ezért a reakció felelősségre vonta és két éven át hallgatásra kényszerítette. 1930—33 között a budapesti Tudományegyetemen adott elő, 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1946—49-ben elnöke.
1945-ben zsidókat próbált menekíteni. 1944-45 fordulóján végül Kodály is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült- itt keletkezett békéért könyörgő csendes miséje a Missa brevis. Feleségének halála után (1958) egy évvel házasságot kötött a fiatal Péczely Saroltával 1944-ben a kolozsvári, 1957-ben a budapesti, 1960-ban az oxfordi egyetem avatta díszdoktorrá. Három ízben (1948, 1952, 1957) kapott Kossuth-díjat. Nyolcvanöt éves korában 1967. március 6-án hunyt el.

A zeneszerzői és kultúrpolitikai tevékenység Kodály számára egész életében egyet jelentett. Tudatosan vállalt missziót teljesített, amikor a magyar népdal legősibb rétegeit feltárva, egy életre szóló inspirációt merített ebből a dallamkincsből, amikor ennek tudományos rendszerezésével kijelölte a magyar zene helyét az európai kultúrában, amikor egy nemzedék számára utat mutatott a klasszikus zeneszerzési elvek korszerű alkalmazására, és végül, amikor minden közéleti súlyát latba vetve, egy életen át fáradhatatlanul harcolt az ifjúság zenei neveléséért. Ma már világszerte mint „Kodály-módszert” ismerik és próbálják követni azt a puszta elgondolást, hogy minden iskolás gyermek tanuljon énekelni és az énektanulás keretein belül hangjegyeket olvasni.

Mint zeneszerző, tudatosan próbált elszakadni a magyar zenei életben uralkodó német hatástól, ehelyett a világos és szabatos francia zenét — elsősorban Debussyét — tekintette mintaképének. Megteremtette a magyar prozódia tudományát és gyakorlatát, amellyel lehetővé vált magyar szövegek olyan megzenésítése, hogy a szavak lejtése ne torzuljon el, hangsúlyainak nyomatékát a zene is megőrizze, és így az énekelt szó értelmét a zene — első ízben — híven fejezze ki. Ezt a sajátos — és jellegzetes magyar — deklamációt nem egy hangszeres művében is alkalmazza.(Pándi Marianne)

Ismertebb művei:
Psalmus Hungaricus (1923); Háry János daljáték (1926); Galántai táncok (1933); Székely fonó (1924-1932); Budavári Te Deum (1936); 45 vegyeskari mű (Mátrai képek, Öregek, Jézus és a kufárok, Liszt Ferenchez, Norvég leányok, Békesség-óhajtás, Zrínyi szózata, Miserere stb. kánonok: A magyarokhoz)

Forrás: www.bfz.hu
December 15.
Bolyai János születésének napja (1802)


Bolyai János 12 éves korában elvégezte a gimnázium hatodik osztályát. 15 éves korában Bécsben folytatta tanulmányait, melyet öt év után kiváló eredménnyel fejezett be. Kíváló eredménnyel elvégzi a bécsi Hadmérnöki Akadémiát és alhadnaggyá avatják. 21 éves korában hadnagy, 22 éves korában fõhadnagy, 24 évesen kapitány lett.

1820 és 1823 között dolgozta ki és írta meg korszakalkotó felfedezését: a nem euklideszi geometriáját, amelyet abszolút, illetve hiperbolikus geometriának neveztek neves kortársai. Ő maga így fogalmazta meg felfedezését, melyet apjának írt egy levelében: „semmiből egy új, más világot teremtettem” (1823). Tudományos felfedezése 1832-ben Appendix címen apja (Bolyai Farkas) Tentamenje első kötetének függelékeként jelent meg, melyet francia és német nyelvre fordítottak le.

János nagy vágya, hogy a kor leghíresebb matematikusának, Gaussnak a tanítványa legyen, sohasem teljesülhetett (apja levélben kérte erre Gausst, ő azonban nem válaszolt).
A szakirodalom Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriának nevezi a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriákat. Az orosz Nyikolaj Lobacsevszkij ugyanis Bolyaitól függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre. A róluk sokáig folytatott elsőbbségi vita azonban nemcsak ezért nem dönthető el, hanem mert Bolyai a hiperbolikus geometriánál általánosabb abszolút geometriai vizsgálatokat is folytatott, míg Lobacsevszkij – némileg előbb ugyan, mint Bolyai – pusztán hiperbolikus geometriával foglalkozott.

1833-ban saját kérelmére nyugállományba helyezték, apjához költözött Marosvásárhelyre, majd domáldi birtokukon élt.
A komplex számokról írott műve, a Responsio (1837) sem aratott nagy sikert. Ő határozta meg az álprím számokat (341), amelyek főként a 20. században kerültek előtérbe a kriptográfia területén. Kortársai nem értették meg.
1860. január 27-én Marosvásárhelyt halt meg. 1911-ben hamvait exhumálták, és nagy ünnepélyességgel apja hamvaival együtt közös sírba helyezték.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
www.bjkmf.hu
December 14.
George Washington születésének napja (1799)


George Washington az Amerikai Egyesült Államok első elnöke (1789–1797), a függetlenségi háború (1775–1783) győztes hadvezére. Elnöki tevékenysége előtt szerepet játszott az az Egyesült Államok alkotmányának megírásában (1787), majd később az elsők között írta alá a dokumentumot.

A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként, tanulmányai befejeztével Lord Fairfaxnak készített kutatásokat a Shenandoah völgyben. 1754-ben a Francia-Indián háború kitört, mely alatt egy kisebb kontigensnyi haderőt vezetett. 1759-ben feleségül vette Martha Dandridge Custist. 1960-ban ezredesi rangra emelkedett.

Az amerikai függetlenségi háború -
A tizenhárom gyarmat és az anyaország közti feszültség az 1750-es évektől fokozatosan növekedett. A konfliktus legfőbb oka az volt, hogy a brit kormány különféle adók bevezetésével ki akarta zsákmányolni a gyarmatokat és el akarta vitetni természeti kincseit a földrészről. A háború során a brit csapatok főleg utánpótlás és szervezettség hiányában hátrányba kerültek, ami hosszútávon a háború elvesztését eredményezte. A brit alsóház úgy döntött, hogy a háborút nincs értelme folytatni, és 1782. november 30-án a felek Párizsban előzetes békét kötöttek. A valódi békeszerződést 1783. szeptember 3-án írták alá Párizsban. A háború 1783-as végével megszületett az Amerikai Egyesült Államok.
Washington elnöke volt az alkotmányozó gyűlésnek, amely megalkotta az USA ma is érvényes alapdokumentumát (1787). 1789-ben az elektori kollégium egyértelműen őt választotta az Egyesült Államok első elnökének. 1785 és 1795 között az Egyesült Államok és az indiánok közt háború dúlt. A Fallen Timbersi csata győzelmet hozott az amerikaiaknak. A Greenville-i béke lezárta ezt a háborút. Washington a második időszakában jobban foglalkoztatta a külpolitika, főleg a britekkel való békés kapcsolat. A Francia forradalom támogatója lett volna Thomas Jefferson, aki Washingtonnal és Hamiltonnal állt szemben abban a kérdésben, hogy Amerikának be kell-e avatkoznia a forradalomba.

1797-ben a második időszaka is lejárt, azonban egy harmadik időszakot nem vállalt fel. Az elnöki búcsúbeszédében arra figyelmeztette az új nemzet politikusait, hogy óvakodni kell a hosszú távú szövetségesektől. Az új elnök John Adams lett, aki az egyetlen Federalista elnök az Egyesült Államok történelmében. 1799. december 14-én halt meg, a virginiai Mount Vernonban.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki
December 13.
Vaszilij Kandinszkij halálának napja (1944)


Vaszilij Kandinszkij 1866. december 16-án született Moszkvában. Pályafutását jogakadémiai hallgatóként kezdte. 1896-ban érkezett Alekszej Javlenszkijjel és Marianne von Werefkinnel Oroszországból Münchenbe, ahol megalapította előbb a Phalanx nevű csoportot (1902), majd az „Új Művészegyesületet”.

Az egyesület 1911-ben kettévált, s a Kandinszkij vezetése alatt álló egyik fele felvette a „Blaue Reiter” nevet. „Az elnevezést egy kávéházi asztalnál találtuk ki Franz Marc-kal. Mindketten szerettük a kék színt, Marc a lovakat, én a lovasokat. Így szinte magától adódott a név.”
1914 és 1921 között Kandinszkij Moszkvában tartózkodott, a moszkvai egyetemen a művészettörténet tanára lett, a következő évtől kezdve pedig a weimari Bauhaus tanára.

1933-ban – Adolf Hitler hatalomra jutásakor – Kandinszkij Párizsba költözött. Kandinszkij visszavonultan élt és dolgozott egy kis lakásban. Kései képein a legszembetűnőbb változás a színhasználat terén mutatkozik. Most olyan színkombinációkat használt, melyek példátlannak nevezhetők az akkori művészetben: általában különlegesen könnyed, légies hatásúak, színgazdagságuk a szláv népművészetet juttatja eszünkbe. A vékony rétegekben, néhol raszter-hatásban alkalmazott színek másodlagos optikai hatásokat hoznak létre más színekkel vagy a háttér alaptónusával. Kandinszkij nem szerette a képeit absztraktnak nevezni, ő a „konkrét” szót használta, mert szerinte az absztrakt képen maga természet jelenik meg.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org
December 12.
Gustav Flaubert születésének napja (1821)


Flaubert Rouenban született, apja a roueni kórház sebész főorvosa, anyja is orvos leánya volt. Szülei orvosnak szánták, de Flaubert a párizsi jogi fakultásra iratkozott be, majd csakhamar fiatal írók, művészek körébe került. Itt ismerkedett meg Victor Hugoval.

Több félbemaradt vagy elvetett kísérlet után 1849-ben fejezte be első jelentős művét, a Szent Antal megkísértését, de barátai tanácsára a kéziratot nem publikálta. Évekig dolgozott a Bovaryné című regényen, majd új és új átdolgozások után 1856 őszén kezdte folytatásokban közölni a Bovarynét. Az ötletet (a cselekmény magját) saját körében ismert emberek hétköznapi, aktuális történetei adták. Ebből a diszharmonikus, „kisszerűen prózai anyagból” hozott létre Flaubert „egy groteszken poétikus tragédiát” (Poszler). A regényt perbe fogták - ugyanabban az esztendőben, mint Baudelaire A Romlás virágait, de végül is felmentették. Sainte-Beuve lelkesen üdvözölte a Bovarynét, és a regény nagy közönségsikert aratott. A Salammbô (1862) fogadtatása hűvös volt, de az Érzelmek iskolája (1869) meghozta írójának a teljes elismerést. Politikai nézeteit tekintve III. Napóleon híve, de antimilitarista és liberális; az 1870-es porosz háborút iszonyodva fogadta, a poroszokat gyűlölte; a Párizsi Kommünt elítélte.

Három hosszú elbeszélését (Egy jámbor lélek, Irgalmas szent Julián legendája, Hérodias) könyv alakban Három történet címmel 1877-ben adta ki. Utolsó éveiben Bouvard et Péruchet (1881) című regényén dolgozott, de ez a mű már csak halála után jelenhetett meg.
Flaubert magányosan élt, csak néhány íróval barátkozott, tartós és meleg kapcsolat fűzte Louise Colet-hoz, levelezésük posztumusz gyűjteménye életrajzi és irodalmi tekintetben egyaránt rendkívül érdekes. Utolsó éveiben a fiatal írók - a naturalisták - tisztelete övezte; kiváltképp tanítványát, Maupassant-t kedvelte, aki nem sokkal halála után megemlékező tanulmányt írt róla.
1880. május 8-án halt meg Croisset-ban.

Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki
http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep
December 11.
Hector Berlioz születésének napja (1803)


Hector Berlioz a Grenoble-környéki La Cote-Saint-André-ban született 1803. december 11-én. Apja orvos volt, aki fiát is erre a pályára nevelte, és érettségi után Párizsba küldte az egyetemre (1821). Berlioz azonban inkább a zenéhez vonzódott és Lesueur tanítványa lett. 1830-ban - a Fantasztikus szimfónia befejezése után - Sardanapal utolsó éjszakája című kantátájával elnyerte a Római díjat. Rómában azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott tartózkodást, visszatért Párizsba.

1833-tól mint zeneíró és kritikus működött, és feleségül vette régi szerelmét. A házasság azonban nem sikerült, és Berlioz a '40-es évek elején Brüsszelbe, majd németországi hangversenykörútra menekült az otthoni gondok elől. Később újabb hangversenykörutat tett Közép-Európában, amelynek során Pesten is adott két nagysikerű hangversenyt 1846 februárjában. Párizsi ügyei csak 1852-ben rendeződtek valamennyire, ekkor nevezték ki a Conservatoire könyvtárosának. Családi körülményei azonban mindvégig rendezetlenek maradtak, első felesége halála után újból megnősült, de másodszor is özvegy lett, 1867-ben egyetlen fia is meghalt. 1869. március 8-án Párizsban halt meg.

A művészetét alakító hatások egyik legfontosabbika a júliusi forradalom: leíró jellegű zenéjének bizarr látomásait a forradalom pátosza ihlette. Berlioz magas fokra fejlesztette a programzene művészetét. Elevenné, meggyőzővé tette rendkívüli hangszín-érzékével, zseniális hangszerelő képességével azt a műfajt, amelyet mesterétől, Lesueurtől tanult. Ugyanakkor azonban — a bőség zavarában — nem válogatta meg kényes ízléssel a rendelkezésére álló zenei anyagot, és így legtöbb művében a zseniális és a triviális szinte átmenet nélkül váltakozik.

Forrás:
www.fidelio.hu
December 10.
Jorge Semprún születésnapja (1923)


Jorge Semprún y Maura 1923. december 10-én született Madridban. Családja 1936-ban a spanyol polgárháború idején Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. 1942-ben belépett a spanyol kommunista pártba. Az ország német megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta és a buchenwaldi koncentrációs táborba küldte, amelynek másfél évig volt a foglya. Sikerült túlélnie a borzalmakat, az 1945 áprilisi felszabadulás után visszatért Párizsba. 1946-tól hat évig az UNESCO tolmácsa volt Párizsban. Bekapcsolódott a spanyol kommunista mozgalomba.

Gondolataiban a fordulatot az 1956-os év történései váltották ki: a XX. Kongresszus, a magyarországi és a lengyelországi események. Gondolatainak átformálásában nagy szerepet játszott Lukács György életműve. Első, máig is legjelentősebb regénye, „A nagy utazás” 1963-ban jelent meg. A bonyolult szerkezetű mű kerete a négynapos, iszonyattal teli vonatút a compiégne-i táborból Buchenwaldig. A cím másik jelentése az a szellemi utazás, amit önnön emlékeiben kell az írónak megtennie, hogy tizenhat év távlatából felmérje az antifasiszta harc lényeges jelenségeit.

1964-ben a Résistance irodalmi díjjal tüntették ki. A következő évben látott napvilágot „A háborúnak vége” című forgatókönyve, amelyen együtt dolgozott a filmrendező Alain Resnais-vel. Ennek színpadi változata 1971-ben Budapesten politikai botrányt okozott. 1967-ben jelent meg „Az ájulás” című regénye. A szellemi és politikai fordulat az 1968-as csehszlovákiai események hatására fejeződik be véglegesen. Semprúnra még két évtizedes száműzetés várt, míg hazatelepülhetett.
1968-ban adták ki a „Ramon Mercadet második halála” című regényét, 1977-ben pedig a „Federico Sanchez” önéletrajza c. művét. 1980-ban jelent meg A nagy utazás ikerdarabjaként is felfogható „De szép vasárnap!” című írása.
1981-ben jelent meg a „Zagyvaság”, 1986-ban pedig „A fehér hegy” című műve. 1988-ban visszatért száműzetéséből Madridba és három évig Spanyolország kulturális minisztere volt. Ebben a minőségében látogatott el a rendszerváltozás előszelétől bódult Budapestre 1989. áprilisában. A turini egyetem díszdoktorrá avatta és tagja lett a Berlini Művészeti Akadémiának.
1993-ban írta gunyoros, mélabús, naplószerű könyvét „Szívélyes üdvözlettel Federico Sanchez” címmel, a következő évben jelent meg az „Írni vagy élni” c. műve.
1994-ben megkapta a Német Könyvkereskedők békedíját, 1995-ben a Weimar-díjat, 1997-ben Jerusalem-díjban részesült.
2000-ben adták ki magyarul „Tündöklő nyaraink gyors tüze…” című könyvét, amely a kamaszkor, a száműzetés, a rejtélyes Párizs, a világ és a nők felfedezésének története. Az író ma Párizsban és Madridban él.

Forrás: www.ekultura.hu/mutat
December 9.
Balassa János halálának napja (1868)


Balassa János (1814-1868) a Sebészeti Kóroda tanszékvezetője, a sebészet, a szülészet és a szemészet tanára. Sokoldalú sebészi és irodalmi munkásságával megalapította az önálló magyar sebészetet és annak tekintélyt, nemzetközi elismerést szerzett.

Tanulmányait Bécsben fejezte be. 1839-ben a sebészeti klinikán, majd az Allgemeines Krankenhausban dolgozott. Hosszabb nyugati tanulmányút után 1843-ban a pesti egyetemen a Sebészeti Kóroda tanszékvezetőjének nevezték ki. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az orvosi kar és a honvédkórház igazgatója volt. Ezért bebörtönözték, és csak fogsága után térhetett (1851-ben) vissza katedrájára.

Részt vett a korszerű sebészeti oktatás reformjának előkészítésében és megszervezésében. Először alkalmazott hazánkban érzéstelenítést (aethernarkózist). Számos új műtéti eljárást dolgozott ki. Az urológiai sebészet megalapozója, nagy számban végzett hólyagmetszést és kőmorzsolást. Új megoldásokat alkalmazott a plasztikai műtétek terén (ezzel kapcsolatos munkája a a Képző műtétek című atlasza); nagy jelentőségűek a hasi sérvekről írt munkái.

Szervező munkájának eredménye volt a magyar orvosi szaksajtó életre hívása, hiszen a Bugát-féle Orvosi Tár 1849-ben megszűnt. Megszervezte az Országos Közegészségügyi Tanácsot, amelynek első elnöke volt. Leírta a tuberkulotikus csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelését.

Forrás: http://seb1lib.galeria.milanka.hu
www.semmelweis.museum.hu
December 8.
Hild József születésének napja (1789)


Pest nagyvárossá alakulása a 19. század elején elkezdődött s ebben nagy szerepe volt a Hild családnak s különösen Hild Józsefnek. Ő az, aki csak ebben a városban, legalább 917 építési engedély iránti kérelmet nyújtott be élete során.

Apja, Hild János építész volt, aki Pest első városrendezési tervét készítette. Hild József a bécsi akadémián tanult, majd Charles (Karl) Moreau, az Esterházyak építésze mellett dolgozott. 1816-ban itáliai tanulmányútján az olasz és antik építészetet tanulmányozta, hazatérve a legtöbbet foglalkoztatott pesti építész lett. 1836-tól a bécsi Képzőművészeti Akadémia tagja volt, 1845-ben Pest város építésze lett.

Mind a világi, mind az egyházi építészet terén maradandót alkotott, ő teremtette meg azt a belső udvaros, függőfolyosós bérháztípust, amely ma is jellemzi a város belső kerületeit. A Kirakodó (ma Roosevelt) téren körben az ő épületei sorakoztak: A Diana fürdő, a Libaschinszky-Koburg palota, a Lloyd-palota, a Nákó-palota, az Ullmann-palota és a Wieser-ház, a későbbi Európa szálló - ma egyikük sem áll már. Ő tervezte a régi pesti Városházát, az olaszos, tornyos épületet az Erzsébet-híd építésekor, a Belváros rendezése során bontották le.
Épületei közül ma is látható viszont a belvárosban a Szép utcai Cziráky-palota (később Nemzeti Kaszinó), a Marczibányi-palota az Október 6. utcában (később Kohó- és Gépipari Minisztérium), a Tanzer-ház (egy időben Élelmezésügyi Minisztérium), a József Attila utcai Derra-ház, a Petőfi Sándor utcai Károlyi-Trattner-átjáróház, mely két udvarával a belváros legnagyobb lakóháza (1832-65 közt itt voltak a Tudományos Akadémia helységei), a Honvéd téri Valero-gyár (ma Honvédelmi Minisztérium).
Budai nyaralói a Hild-villa és a Csendilla a Budakeszi úton, a Libaschinszky-villa. Ő tervezte az Üllői út és a Nagykörút sarkán álló Mária Terézia laktanyát és a Császár fürdő belső udvarát. Az ő művei voltak a Tigrishez, a Hét választófejedelemhez és az Angol királynőhöz címzett, ma már nem létező szállodák. Vidéki épületei közül említendőek a csákvári, a gyömrői, a bajnai és a tápiószentmártoni kastélyok, jelentős templomai állnak Szatmárnémetiben, Cegléden és Lovasberényben.

Az ő műve a pesti, zuglói Hermina-kápolna, Esztergomban a Bibliotéka, a Takarékpénztár és a Papnevelő épületei. Fő művei a nagyméretű egyházi építkezések voltak. Legjelentősebb ezek között a Páckh János által félbehagyott esztergomi főszékesegyház áttervezése és megépítése (1840-től); az egri székesegyház (1830–1837), közreműködött a pesti Bazilika tervezésében és kivitelezésében. 1867. március 6-án halt meg Pesten.

Formaalakító készsége a városi együttesek alkotásában, a tömegek komponálásában mutatkozik meg. Klasszicizmusa egyszerűbb és emberközelibb, mint Pollack Mihályé, a monumentalitás inkább templomaira jellemző, melyek a szabadságharc után már a romantikához közelítenek.

Forrás: www.muvesz-vilag.hu
December 7.
Ámos Imre születésének napja (1907)


Ámos Imre 1927-től 1929-ig a budapesti műegyetemen, 1929-35-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyula tanítványa volt. 1931-ben állított ki először a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonjában, itt 1933-ban dicsérő elismerést, 1934-ben Álmodó asszonyok c. képével első díjat nyert.

1935-ben feleségével, Anna Margittal együtt kollektív kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Ebben az évben a Lipótvárosi Kaszinó Ruszt-díját kapta és a Munkácsy Céh tagja lett. 1936-ban a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) választotta tagjává. Ettől kezdve nyaranta Szentendrén dolgozott.

1937-ben tanulmányúton volt Párizsban, ahol kapcsolatba került Chagall-lal. 1938-ban a Nemzeti Szalon tagja lett. 1940-től 1944-ig kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos a Délvidéken, majd a keleti harctéren. 1944 nyarán Németországba hurcolták, feltehetően szászországi táborban halt meg.

Emlékkiállítása volt 1958-ban a Magyar Nemzeti Galériában, majd Szegeden, Pécsett és Győrben. Kezdetben a posztimpresszionizmus képviselője. Rippl-Rónai József és Berény Róbert hatott rá, a 30-as évek közepétől Chagall hatására az álomszerű, asszociatív jelenítés jellemzi (Öreg templomszolga a mennyországra gondol, Álom a medvetáncoltatóról, Hajnalvárás stb.). A II. világháború alatt megrázó látomásokban számolt be tragikus élményeiről (Sötét idők sorozat, Menekülő, Háború stb.).

Forrás: http://hungart.euroweb.hu
December 6.
Bercsényi Miklós születésének napja (1665)


Bercsényi Miklós gróf 1665. december 6-án született Temetvényen. Felvidéki nagybirtokos, korán katonai pályára lépett és képességei alapján jelentős karrier állt előtte a császári hadseregben. 1686-ban Buda ostrománál már ezredes, majd 1696 és 1698 között Felső-Magyarország főhadbiztosa volt.

Egyre inkább szembefordult azonban I. Lipót abszolutizmusával, és amikor II. Rákóczi Ferenc meghirdette a felkelést, ő is csatlakozott hozzá. Amikor Rákóczit 1701. május 29-én Solari gróf és császári tábornok Sáros várában elfogta, Bercsényi Lengyelországba menekült, s ott előkészítette a felkelést.
A harcok során Rákóczi egyik legfontosabb hadvezére és diplomatája lett, egyben a fejedelem legfőbb tanácsadója.

A felkelés bukása után 1716-ig a lengyelországi Brezán várába húzódott vissza, majd 1716-ban a szultán meghívására a bujdosókkal Chotzinba s az Al-Dunához a nagyvezér táborába utazik, vele szövetkezik és 1717-ben 20000 törökkel beüt Orsovánál, Mehádiától Facsetig nyomult, de kénytelen volt visszavonulni. E hadjárat után, mikor 1718-ban III. Károly a törökkel békealkudozásba bocsátkozott, a császári biztosok Rákóczi és Bercsényi kiadását követelték, amit a szultán határozottan megtagadott.
1718-tól Rákóczi rodostói száműzött társaként élt haláláig. Rodostóban halt meg 1726. november 6-án.

Forrás: http://hu.wikipedia.org
www.varlap.hu
December 5.
Wolfgang Amadeus Mozart halálának napja (1791)


Mozart osztrák zeneszerző, az ún. "bécsi klasszikus" stílus és egyúttal az egész zenetörténet egyik legnagyobb muzsikusa. 1756. január 27-én született Salzburgban. Csodagyermekként bejárta majdnem egész Európát: első útján 1762-ben Münchenben és Bécsben lenyűgözi tudásával a hozzáértőket és az arisztokratákat egyaránt.

A következő évben egy hosszabb út veszi kezdetét, a német hercegségeken keresztül apjával és nővérével Párizsba, majd Londonba utazik. Ezen az úton írja első opuszait, amelyek - virtuóz billentyűs játékával egyetemben - általános csodálatot keltenek.
1769-ben Verona és Mantova érintésével érkezett Milánóba, ahol megismerkedik Sammartinivel és Piccinivel, s egy opera komponálására is megbízást kap. Bolognában egy életre szóló fontos kapcsolat veszi kezdetét a Padre Martinivel való találkozással. Rómában nagy feltűnést kelt azzal, hogy egyszeri hallás után, emlékezetből leírta Allegri Miserere-jét, s Mozart Bolognába visszatérve megállja a bolognai Academia dei Filarmonici próbáját is, így a neves intézmény a tagjává fogadja. 1770/71 telén Milánóban megkomponálta és nagy sikerrel bemutatta Mitridate, Re di Ponto c. operáját, majd apa és fia tavasszal visszatért Salzburgba.

A következő két évben Mozart további két operát írt milánói megrendelésére, és a La finta giardiniera c. opera buffát (1795) München számára. 1772-ben Hieronymus von Colloredo személyében új hercegérsek került Salzburg trónjára, aki rossz szemmel nézte Mozart „csavargásait”. 1777-ben, a zeneszerző újabb utazási kérelmének megtagadása után, Mozart szakított Salzburggal és anyjával kettesben utolsó nagy útjára indult. Mannheimben, ahol állásban reménykedve hosszabb időt töltött, megismerkedett a Weber-családdal, majd — apja határozott felszólítására — Párizsba ment.
Anyja halála után, 1778 szeptemberében hazaindul, de otthon nyomasztja Salzburg légköre. Még hercegérseki szolgálatban áll, amikor München számára megírja az Idomeneót (1781), ám nem sokkal ezt követően szakít Colloredóval és független muzsikusként Bécsben telepedett le. 1782-ben elvette feleségül Konstanze Webert, a Mannheimben megismert Weber család középsõ lányát. Hat gyermekük született, de csak kettő élte meg a felnőttkort. Mozart Bécsben közeli kapcsolatba került Haydnnal és van Swieten báróval, 1785-tõl a szabadkőműves páholy tagja lett.

Az 1786-ban komponált Figaro házasságának a bécsi bemutatót követő prágai előadás hozta meg az igazi sikert, a következő operát, a Don Giovannit Mozart már prágai felkérésre írta. Az egyre súlyosabbá váló anyagi körülmények beárnyékolták Mozart életének utolsó éveit: a Cosi fan tutte, a La clemenza di Tito és a Varázsfuvola időszakában a zeneszerző levelei már kétségbeejtő pénzügyi helyzetről tanúskodnak. Utolsó művét, Walsegg gróf névetlen megrendelésére írt Requiemét már nem tudta befejezni, az utolsó tételeket (Lacrimosa tétel közepétõl) tanítványa, Süssmayer komponálta.

Forrás:
www.bfz.hu
December 4.
Rainer Maria Rilke születésének napja (1875)


Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd megtanult franciául; mindhárom nyelven írt. Egyetemre bölcsésznek iratkozott be. Korán felismerték írói-költői tehetségét a lapok és kiadók. 22 éves korában már írásból is meg tudott élni. Hol német földön, hol Csehországban élt.

22 éves volt, amikor megismerte Lou Andreas Salomét, ő mutatta be Rilkét Tolsztojnak, ő tökéletesítette orosz tudását. Az akkori legmodernebb francia irodalomba is Salome vezette be. Az a közel két év, amíg együtt éltek, Rilke számára a költői-írói út megtalálása volt.

Felesége, Clara Westhoff szobrásznő hatására fordult érdeklődése a szobrászművészet felé. Amikor Clarától elvált, további útja Párizsba vezetett, Rodin körébe. Összebarátkozott André Gide-del, Romain Rolland-nal, a belga Verhaerennel. Az első világháború kitörése után Bécsben katonai levéltári szolgálatba sorozták be, ám hamarosan sikerült betegségére hivatkozva leszereltetni magát. E bécsi időszakban barátkozott össze az újromantika osztrák főalakjával, Hofmannsthallal. 1919-ben Svájcba ment egy előadókörútra. Művei már világszerte népszerűek voltak, és kitűnő előadó volt. Ettől kezdve élete végéig Svájcban élt.

Az antik formájú versek fegyelmétől a hullámzó ütemek és skandálható időmértékek felhasználásával épített szabad versekig, a hagyományos versformák változatosságától a lélektani árnyalatok érzékeltetéséig mindenben otthonosan mozgott. Versgyűjteményeinek legismertebb darabjai az „Imádságos könyv"-ben, a „Duinói elégiák"-ban és a „Szonettek Orfeuszhoz" című kötetekben találhatók. Prózai művei közt fontosak a vallomásokkal teljes útirajzok, főleg az olasz és orosz tájakon, az ottani emberekkel való találkozásokon át kibontakozó világkép. Regényei közül legfontosabb a Malte Laurids Brigge" feljegyzései, amely korrajz és némiképpen önéletrajz is. Alighanem legszebb drámája „A fehér hercegnő", tanulmányai közül pedig kimagaslik a „Rodin"-ről szóló művészi arckép.
Fehérvérűségben halt meg 1926.december 29-én Svájcban.

Forrás:
www.literatura.hu/irok
December 3.
Jean-Luc Godard születésnapja (1930)


Jean-Luc Godard tanulmányait a svájci Nyonban, majd a Sorbonne-on végezte. A diáknegyed filmklubjában ismerkedett meg André Bazinnel és Francois Truffaut-val, és kritikusként ekkor mutatkozott be a La Gazette du Cinéma hasábjain.

1956-ban már ő volt az egyik legjelentősebb francia filmkritikus. Kifulladásig című első filmjét 1959-ben forgatta Jean-Paul Belmondo főszereplésével. Következő filmjeinek legfőbb értéke a személyes látásmód: Éli az életét (1962), Alphaville (1964), Bolond Pierrot (1965). Viszonylagos egyetértés van abban, hogy a rendező korai filmjeit (a Kifulladásigtól a Bolond Pierrot-t követő néhány filmig) érdemes az első korszaknak tekinteni. Ez a korszaka a legismertebb Magyarországon.

Ezután esszéfilmek sorát készíti, kiiktatva a személyes vonatkozásokat: Hímnem, nőnem (1966), Két-három dolgot tudok róla (1967). Ezt követően Godard fokozatosan és egyre radikálisabban a politika felé fordult; ezt a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig tartó periódust szokás Godard középső, avagy maoista korszakának tekinteni.

A hetvenes évek végétől Godard elkezdett olyan filmeket rendezni, amelyek semelyik korábbi korszakának filmjeire sem emlékeztettek. Ennek a késői korszaknak a filmjei közé tartozik például a Mentse, aki tudja (az életét), az Új hullám, a Passiójáték és a Németország kilenc nulla.
Alkotásaival negyedszázad óta hatást gyakorol a filmkészítő nemzedékekre. 2004-ben forgatta legújabb filmjét, a Mi zenénk-et.

Godard filmjeinek különleges sajátossága, hogy létfontosságú szerepet tulajdonít a gesztusnak, annak, hogy minden a folyamatban, a cselekvésben születik. Godard a cselekményt olyan történetek sokaságából építi fel, amelyek nem fonódnak egymásba, hanem szétválnak, ismétlődnek, váltakoznak, és így a történetek egymásnak felelnek és megfelelnek: azok a magyarázó részek, amelyek a hagyományos forgatókönyvekben a cselekmény továbbvitele érdekében minden csomópontnál jelen vannak, itt nem szerepelnek. Éppen hiányuk teremti meg a film cselekményét és azt, amit történetnek lehetne nevezni.

Forrás:
http://mult-kor.hu
www.c3.hu
December 2.
Maria Callas születésének napja (1923)


Görög szülők gyermekeként látta meg a napvilágot New Yorkban, Cecilia Sofia Anna Maria Kalogeropulosz néven. Tizennégy éves volt, amikor édesanyja visszaköltözött Görögországba, ahová ő is vele tartott. Az Athéni Konzervatóriumban tanult énekelni Maria Trivella, majd Elvira de Hidalgo énekesnők tanítványaként. Először 1940 novemberében állt színpadra a Boccaccio című operettben az athéni Nemzeti Dalszínházban.

Az első jelentős sikert pedig 1942-ben érte el, amikor Tosca szerepében mutatkozott be az athéni operában. Ezután olyan megbízások jöttek, mint Santuzza a Parasztbecsületből és Leonora a Fidelióból. 1947-ben Olaszországba utazott, hogy Veronában a Giocondában mutatkozzon be. Verona azonban magánéletében is változást hozott, ugyanis ott ismerkedett meg a nála 30 évvel idősebb Giovanni Battista Meneghini téglagyárossal, akivel 1949. április 21-én össze is kötötte életét. Zenei fejlődésének irányítását a híres karnagy, Tullio Serafin vette kézbe, színészi képességeit pedig Lucchino Visconti bontakoztatta ki. Munkájuk meg is hozta gyümölcsét, Callas ugyanis sorra hódította meg Milánó, Párizs, London, Chicago, Dallas, New York, Buenos Aires, Los Angeles és más operaházak közönségét. A milánói Scalában 1950-ben az Aidával debütált, majd nagy sikert aratott a Puritánok Elvirájaként, a Tosca, a Norma és a Lammermoori Lucia címszerepében is. 1952 júliusában exkluzív szerződést írt alá az EMI lemezkiadó céggel. Amerikában Normaként mutatkozott be, 1954-ben Chicagóban, 1956-ban a New York-i Metben.

1962-ben Párizsban telepedett le, élete utolsó éveit ott töltötte Giuseppe di Stefanó tenorral. Már egyre ritkábban énekelt. Lelkileg és idegileg is tönkrement. Utolsó operai fellépésén 1965-ben a Toscát énekelte a londoni Covent Gardenben. 1969 júniusában Pier Paolo Pasolinivel közösen láttak neki a Medea című film elkészítéséhez. Akkor már alig tudott énekelni, de megfeszítetten dolgozott, de a film ennek ellenére sem aratott nagy sikert.

1977. szeptember 16-án halt meg párizsi otthonában, az orvosi jelentések szerint idegösszeomlás következtében.
A művésznő több mint negyven operaszerepet énekelt és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái születtek újjá.
Életéről Zeffirelli készített filmet, valamint Mesterkurzus címmel írt színdarabot Terence McNally, a sikeres színpadi és filmes szerző.

Forrás:
www.sulinet.hu/tart
December 1.
AIDS Világnap


Az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome = szerzett immunhiányos tünetegyüttes) a HIV (Human Immunodeficiency Virus = emberi immunhiány vírusa) által okozott betegség, amelyet 1981-ben azonosítottak, de már jóval régebben megjelent - 1959-ig vezethető vissza a vírus terjedésének menete. A fertőzés után a tünetek általában évekkel (átlagosan 5 évvel) később jelentkeznek, de időközben a fertőzöttek továbbadhatják a vírust.

A vírus az immunrendszer sejtjeit, a T-limfocitákat pusztítja, ezért szinte mindig halálos kimenetelű. Ma már igen nagy hatékonyságú gyógyszerek léteznek, amelyekkel a vírus szaporodása jelentős mértékben lelassítható.
A fertőzés átvitele a fertőzött egyén testnedveivel, váladékaival (ondó, vér, hüvelyváladék, anyatej) történhet a vírustartalmú sejteknek és a szabad vírusoknak a bejuttatása révén. A fertőzés megtörténhet homo- vagy heteroszexuális nemi érintkezés, vér és vérkészítmények adása, vérrel szennyezett tűk, fecskendők használata, sérült bőr ill. nyálkahártya fertőzött testnedvvel történő érintkezése, szervátültetés, szövetátültetés, mesterséges megtermékenyítés, perinatalis, anyáról magzatra ill. újszülöttre történő átvitel kapcsán. A fertőzés átvitelének valószínűsége e különböző átviteli módok esetén nagyon eltérő lehet.

Az európai országok különböző mértékben érintettek: pl. Németországban az AIDS betegek száma 1:5000, Nagy-Britanniában 1:4200, Olaszországban 1:1500, Franciaországban 1:1300, Svájcban 1:1300, Spanyolországban 1:900. Az országokon belül különböző csoportok érintettek elsődlegesen: Németországban, Angliában, Franciaországban és Hollandiában főleg a homoszexuálisok, Olaszországban és Spanyolországban pedig a kábítószer-használók.

Jelenleg a világon 34 millió HIV fertőzött van. Magyarországon a nyilvántartottak száma 7-800 között van, becslések szerint a valódi szám 3-4 ezer lehet.
A fertőzöttek többsége - 29,4 millió ember - Afrikában él. Kelet-Európában és Belső-Ázsiában összesen mintegy 1,2 millióra tehető a vírushordozók száma. A WHO és az UNAIDS által 2006. november 21-én közzétett járványügyi jelentése szerint 2006-ban mintegy 4,3 millió új HIV- fertőzést diagnosztizáltak, ennek 65%-át (2,8 millió) a szub-szaharai Afrikában. Ugyanakkor a HIV- fertőzöttek számában való legfeltűnőbb növekedés Kelet-Ázsiában, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában volt tapasztalható. 2006-ban 2,9 millió ember halt meg AIDS-szel összefüggésbe hozható betegségben.

Forrás:
www.anonimaids.hu
http://hu.wikipedia.org
www.eski.hu









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2007-04-13 (16444 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: napi@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület elnöke.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0,02 Seconds