2014 október 23, csütörtök

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Pallas Páholy Hírlevele
Úri huncutság? Bölcs mondások politikáról, hatalomról
Civil Európa
Medical Online
MEASZ hírlevél
Lapszemle - Válogatások
ROMA CHARTA
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
 
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
 
EU-Hírek
EP Hírlevél
 
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
 
Könyvespolc
 
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Médiabox

Kordiagnosztika

Számláló
Összesen
33739077
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Magyar Diplo

  
Diurnus Naplója - 2008. október II.






OKTÓBER

Október 31.


Elég volt az önáltató rendezvényekből!

Előadássorozatot hirdetnek a kirekesztésről a Páva utcai Holokauszt központban. Több neves ember mondja majd el a magáét - köztük általam is igen becsült kiválóságok Lévai Katalintól Vitányi Ivánig. De eszembe’ sincs elmenni. Eleve unom. Túl sok ilyen gondolatsort olvastam már (vagy írtam). Nincs „kirekesztő” a világon, akire hatottak volna a mi önáltató rendezvényeink.

Az eufemisztikusan kirekesztőnek becézett vadság immár vérbőn náci nálunk is. Mint az oroszoknál s egyebütt. Az iskolai s egyéb erőszak, a diák- és hajléktalan-gyilkosságok, a tanárverések, lincselések, Molotov-koktélok, csőbombák, vad firkák, elvakult, őrjöngő honlapok ellen mi, rémült humanisták hiába borulunk egymás nyakába - ettől egyetlen neonáci sem sírja el magát. Előadásainkról - ha éppen nem kell benzines koktélt ránk dobniuk - fogalmuk sincs. Buzgón kavargathatjuk a hidegvizet.

A szélsőjobb exponensei, miközben rendezvényeik, szervezett csoportjaik, formaruháik s ruhásaik, szövegeik, stílusuk, vonulásaik, habitusuk, történelemlátásuk, jelképválasztásaik többsége (a parafrazált nyilaskereszttől Szálasiig és Gömbösig) egyértelműen náci és fasiszta jellegű - olykor bárányképűen kikérik maguknak e minősítéseket. Vajon ki képzeli, hogy a Páva utcában egybegyűlők, az egykori (s virtuálisan jövendő) politikai célszemélyek ájtatos harciasságának bármilyen, az őrjöngést csillapító, kijózanító, humanista térítő hatása lehet? Ezek az elvont, a tömegektől elszigetelt kezdeményezések csak szép, meddő önáltatások.

Erős, szervezett, a parlamenti pártok, az egyházfők és egyházak támogatását is bíró, széleskörű mozgalomnak kell indulnia az erőszak, a gyűlölet, a politikai indíttatású szadizmus, náci és fasiszta fogantatású kegyetlenség ellen. A pápaság is keményen fölléphetne ma a kegyetlenség ellen. Templomok a gyűlölet ellen! Iskolák a brutalitás ellen! Szervezzünk a gyöngék védelmezésére erős humanista testőr- és járőr szolgálatokat! Indítsunk pereket a fajgyűlölet, nemzetgyűlölet, hajléktalan-gyűlölet, fogyatékos-gyűlölet, szegény-gyűlölet ellen! Önáltatás helyett tetteket! A pártok valljanak színt: hogyan viszonyulnak a politikai erőszakhoz, gonoszsághoz, tettlegességhez, fajgyűlölethez!

Ha most nem mozdulunk sokan, erélyesen, nácizmusban ébredünk fel. Ha felébredünk egyáltalán.

Bodor Pál


Október 30.


Az ifjúsági Pulitzer-díj

Az újságíró is ember. Fecseg, pletykál, fontoskodik. Én is. A nyíregyházi diákok közül tavaly is akadt esélyes a „makói ifjúsági Pulitzerre”; méghozzá olyan, aki kitűnő résztvevője volt a Klubháló által a Táncsics Alapítvány támogatásával szervezte csillebérci előadás- és vitasorozatnak, intellektuális sajtótáborozásnak. A tavaly már díj-esélyes ifjú hölgy, Hadas Bianka szong- és népdalénekesnek is sztárjelölt - s a Klubhálón, a nyíregyházi diákok legjobb rovatában sokat és jót publikált. Egyszer majd talán a „felnőtt” Pulitzer-emlékdíjra ugyancsak lehet esélye. Sose késő: jómagam félévszázados újságírói jubileumomon túl részesültem e megtiszteltetésben.

Idén a Klubháló egyik legkiforrottabb diák-munkatársa, az ugyancsak „nyíregyházi diák”, az élénk képzeletű, leleményes és igen tehetséges, árnyaltan gazdag szókincsű Nagy Zsófia nyerte el a makói Pulitzer József emlékére kiadott ifjúsági Pulitzer-díjat. Különdíjatt pedig a Klubháló hasábjairól szintén jól ismert, kárpátaljai születésű, mindig igen probléma-érzékeny, az élet drámai vetületeire nagyon figyelő Matey István kapta, teljesen megérdemelten. Matey diákként is kemény fizikai munkával biztosította anyagi létét és tanulmányait, s e pillanatban már a sajtóban működik.

A nyíregyházi (és nemcsak nyíregyházi) médiaoktatás legjobb diákjait és a Klubhálót a perszonálunió telitalálata fűzi össze: az internetes orgánum kiváló általános főszerkesztő-helyettese Zöldi László - akit nem véletlenül tart, nevez és tisztel tanárának, professzorának megannyi volt és mai budapesti, szegedi, szombathelyi, nyíregyházi, székesfehérvári, egri (és még sorolhatnám a felsőfokú médiaoktatás fontos városait) számos legjobb diákja. Zöldi Lászlót, az igényeset és szigorút, az ironikust és szellemeset, a boldogan dicsérőt és zordul bukatót, akinek napi médiarovata a Klubhálón a szakma mint több szakemberének napi olvasmánya, immár negyedik évtizede ismerem, becsülöm: az én írásaimnak is ő a legigényesebb kritikusa. Nélküle - s az ő révén: a Klubháló nélkül - aligha fejlődtek volna ilyen gyorsan, igényesen, elmélyülőn ezek a diákok.

Köszönet illeti ezen a napon a Klubháló alapító főszerkesztőjét, a Pallas Kiadó igazgatóját, Gáspár Istvánt, aki ezt az erős intézményi keretet is megteremtette.

Bodor Pál


Október 29.


Miért nem jóakaratú minden hivatalnok?

Ha frissíteni kellene az államigazgatás arcát, kezét a közönség felé, no meg a szemét és a hangját is, a stílusát - én már nem vállalnám. Bár szeretném, ha mindenkit úgy fogadnának, mint a multimilliomost mozisztárt és motorkerkpár-bajnokot. Volt életemben egy réges-régi pillanat, amikor úgy éreztem, hogy van rá remény. Egyszer majd mosolyognak a pult mindkét oldalán, az ügyfelet karosszék várja, mint a méregdrága ügyvédi irodában, s párna is lesz a szék öblében.

Így alakulnak át az utópiák.

Diákként még arról álmodoztam, hogy „kinek-kinek szükségletei szerint”, és epekedve néztem a gyönyörű (és gyönyörűen zongorázó) Fogarassy Judithot, a Székely Népi Együttes későbbi sztár karmesterét - s tudtam, az Ég se utalhatja ki nekem. De hát oly lámpalázas voltam, hogy dadogásra se futotta volna…

És most vissza a kiindulóponthoz. A „frissítés” fő szempontja, ugye, az lenne, hogy mi a jó az ügyfélnek. Semmi sem neveli ugyanis oly kedves-szerénnyé az ügyfelet, mintha rokonszenv és (nem túlzott, de kellemes) udvariasság fogadja. Nos, Pesten, a Máriaremetei út 37. szám alatt fungál a II. kerületi Okmányiroda kirendeltsége - telefonszámát csak a Tudakozó Plusznak sikerült előhalászni - üde, udvarias leányhang igazított el, majd érkeztemkor a sötét egyenruhás vigyázó oly jól nevelten fogadott, mint utoljára a Downing Street 10 „kapusa” Londonban, egy újságíró-kongresszus idején. A telefonügyeletes hölgy az irodában készséges és távolságtartó volt, az ügyeletes tisztviselőnő (kinek első vezetékneve egyébként éppen Fogarasi) pedig oly készséges, segítő, mintha tíz éve ismernénk egymást. Semmi lekezelés, csak rendes alaposság és semmi megalázó, ideges sietség - figyeltem: két másik ügyfél „kezelése” is így zajlott le.

A hölgyet, aki az utópiákban is pompás hivatalvezető lenne, nemcsak Fogarasinak, hanem még Fodornak is, meg Piroskának is hívják - egész tevékenységét nem ismerem, de amennyit láttam belőle, az kitűnő. Kora szerint bőven a lányom lehetne, termetre talán nálam magasabb, s mindezt csak azért vetem papírra, nehogy valaki azt gondolja, a dicséreteimmel udvarolok a széparcú hölgynek. Jóakaratú ember, s jóakaratával majd vissza is élek, ha valamilyen hivatalos ügyben megakadok - nyilván eligazít.

S ezzel eljutottam a diagnózishoz. Aki nem kívánja, hogy visszaéljenek a jóindulatával, az kénytelen barátságtalan lenni az ügyfelekhez. Talán csak ez az oka mindennek.

Bodor Pál


Október 28.


A durvaságok százéves múzeuma

Azt még megértem, úgy-ahogy, ha valaki olyannyira megörül valaki tisztességes, bátor és rokonszenves szókimondásának, hogy örömében megöleli, megcsókolja. Még azt is megértem, hogy ha valakit sértegetnek, abból verekedés lesz. Azt hiszem, én még sohasem ütöttem meg senkit vitatkozás helyett, de ha leköpött, ha szidta az anyámat, biztos nekimentem, hacsak nem volt bolond vagy tökrészeg. De ha valaki A szellem fenomenológiájának valamely tételében, állításában nem értett egyet a szerzővel, mármint Hegellel, nem vittem ökölharcra a vitát.

Én tehetségesebb szövegmondónak, színésznek, politikai karmesternek, tömegismerőnek tartom Orbánt Gyurcsánynál, Gyurcsányt pedig mélyebb, eredetibb egyéniségnek és gondolkodónak tartom Orbánnál. Sosem jutna azonban eszembe (akkor se, ha Közép-Európa bokszbajnoka lennék), hogy leüssek valakit, mert másképp gondolja. Aki testi erővel pótolná, helyettesítené a szellemit, vagy akár az érzelmit, azt egyszerűen nem tartom embernek.

Súlyos büntetésekkel sújtanám mindazokat, akik bármivel: kővel, záptojással, akármivel megdobálják azt, akivel nem értenek egyet. Akik megakadályozzák, hogy valaki kifejtse a nézeteit - amennyiben azok a nézetek nem sértőek.

No, de nem vagyok hülye. Tudom, hogy nem minden gyöngeelméjű, rossz vita-erkölcsű, erőszakos, primitív alak nyugszik bent a zárt osztályon. Sosincs nálam fegyver, de mindig van nálam fegyverként is használható eszköz. Például rejtett miniatűr hang- és képfelvevő kamera, amely tökéletesen megörökíti, és azonnal továbbítja megfelelő helyre a támadó külsejét és szövegét. Ezekből a képekből és hangokból időnként zártkörű bemutatót, mondhatnám: hangos kiállítást rendezünk, amelyen minden felvétel mellett ott szerepel már az illető neve, címe, foglalkozása, végzettsége, stb. Egy példányt leteszünk A durvaságok XXI. századi múzeuma gyűjteményébe. Aki nem hiszi, ne káromkodjon - járjon utána.

Bodor Pál


Október 27.


Miért alszik Bush, Putyin és Merkel Gyurcsány előszobájában?

Szűkszavúan jeleztem itt, hogy ’56 évfordulójának másnapján két ellenzéki napilap többet foglalkozott Gyurcsány Ferenc szidalmazásával, mint a forradalom ünneplésével.

Ha nem lenne szúrósan nevetséges ez a hisztériás buzgalom, ha nem állna azon a szinten, mint a kiskamaszok falfirkás malackodása, s ha nem lenne kínosan mulatságos, hogy a dühös jobboldali szerzőknek minden rosszról a miniszterelnök jut eszébe, akkor komótosan legyinthetnénk, hisz’ a visszalövés is feltűnő, s ahogy Gy. F. tekintélye azzal is öregbedik, hogy nem ereszkedik le a visszamorgáshoz, mi is legyinthetnénk.

Ami súlyosan meggondolkoztat, az a szakma. Az azonos hevességű, indulatú, terjedelmű őrjöngés ugyanis elárulja: kampányutasítás működött. „Szidjátok minden hangerővel Gyurcsányt, járassátok le, írjátok azt, hogy ő és a kormánya produkálta a szörnyű válságot!” Nyilván Amerikában is ő tette. Nyilván az összes nagy banknál a magyar miniszterelnök „machinálta” a csődöt. Nyilván ezért igyekszik az USA óriási összegekkel torlaszolni a válságot. Nyilván azért beszélnek világszerte a közgazdák és politikusok, államfők és bankelnökök a kapitalizmus átrendeződéséről, mert Gyurcsány világcsődöt robbantott ki.

Tehát most nincs nála nagyobb hatalmú politikai-gazdasági potentát a világon. Előszobájában napok óta ott alszik tábori ágyon, és sorára vár Bush, Obama és McCain, Putyin szivacson alszik a folyósón, Sarkozy George Brownnal sugdolózik a mosdóban: a Gyurcsány-provokálta válság reparálásához feltétlenül az ő tanácsaira van szükség. Soros a két évvel ezelőtti, ezt megjövendölő könyvét vele susmutolta meg, s Berend T. Iván a Népszabadság Hétvége-mellékletében ezért fogja kicsit vissza az őrjöngést, teszi helyre az arányokat, ezért magyarázza el azt is, hogy a borzalmas magyar válságban több a hiszti, mint a valóság, sőt Magyarország jobban áll (esélyekben is), mint azt a közvélemény egy részébe betáplálták.

Az interjú kiváló, mondhatnám: történelmi jelentőségű a mai magyar önkép hitelességének helyreállításában - hadd vegyem le a kalapot készítője előtt. Nincs az az elismerés, amelyet Berend T. Iván akadémikus, az MTA volt elnöke, a Califormia Egyetem professzora és Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese ezért meg ne érdemelne.

Bodor Pál


Október 26.


A Srác

Nem szerettem a Srácot. S ez őt egyáltalán nem zavarta. Az a ritka alak volt, aki fütyült mások rokonszenvére. Nem köll neki senki szimpátiája. Mindig úgy éreztem: rajtam is keresztül néz. Mert vele ellentétben én hiú voltam. Nekem fontos volt, hogy kedveljenek, vagy legalább megjátsszák. Netán utáljanak, de valamilyen jó tulajdonságomat elismerjék. Szinte mindegy volt, hogy melyiket. Ne azt, hogy szorgalmas vagy értelmes, segítőkész, netán ügyes vagyok. De legalább azt, hogy jól mesélek vicceket.

A Srác minderre fütyült. Nagyon ritkán szólalt meg, s akkor is csak a legszükségesebbet mondta. Mintha minden szó sokba került volna, vagy kimondása fájdalmat okozott volna neki. Tulajdonképpen azért nem kedveltem, mert nem értettem a fickót. Soha, de soha nem beszélt magáról. Nem tudtuk, hová való, hány éves, milyen családban nőtt fel, hogyan került a vasútépítéshez. Vajon nem a börtönből jött fel ide, a hegyre? Ült? Gyilkos? Beteg? Tébécés? Fertőző? AIDS-es?

A robbantómester kisfia - az egyetlen gyerek a telepen - csúnyán leesett. Az apja éppen lent járt, Lajnicson. A Srác vállalta, hogy leviszi a sérült kölyköt. Ez volt az első eset, hogy érdeklődést mutatott valaki iránt, és felajánlotta a segítségét. Furcsálltuk, de elfogadtuk. Nehéz út volt, tulajdonképpen úttalan. Levitte, egyenesen az orvosi rendelőbe, s csak azután kereste meg az apját. Kiderült, hogy a sérült kölyökkel beszélgetett. Annyit mondott, hogy tizenegy éves korában maradt árva. A szülei és a kisöccse benn égett a házban.

Amikor a kiskölyök visszakerült, csatlakozott a Sráchoz. Mind a ketten hallgatagok voltak, némán mentek föl a kilátóhoz. A Srác megengedte, hogy a fúrófejű légkalapácsot kipróbálja. Egyszer csapdába ejtett neki egy mókust, azzal, hogy engedje szabadon. Együtt mentek fel az erdőbe, s vitték a mókust a nagy dunsztos üvegben. Utánuk osontam. Titkon attól is féltem: hátha pedofil a Srác. Kiengedték a mókust, az az első pillanatban rémülten megállt, aztán ugrálva-futva menekült. Nagyot kacagtak. Mindketten. Akkor hallottam először a Srácot nevetni.

Bodor Pál


Október 25.


Ünnepi Gyurcsány-lapszámok

Ha a két ellenzéki politikai napilap úgy számolt volna be másnap a forradalom évfordulós eseményeiről, hogy le se írja a miniszterelnök nevét, vállat vonok. De több szó esik bennük Gyurcsány Ferencről, mint a forradalomról. Legalább százszor. Orbán Viktor tehát oly vérig sértődött vesztett szópárbajukon, majd választási kudarcain, hogy kötelező Gyurcsányt éjjel-nappal szidni.

A Magyar Nemzet október 24-i húszoldalas száma úgy számol be az előző napi évfordulóról, hogy négyhasábos címben közli a miniszterelnök nevét, mert egy hölgy azt követelte: kérjen bocsánatot az ötvenkét évvel ezelőttiekért. (Nota bene: a világon se volt. Mínusz ötéves volt.) A második oldalon az első - a forradalom évfordulóját méltató cikk - címe: Kormányfőcserét akar a Fidesz. A harmadik oldali főcímben Orbán becsületsértő szavait idézik: „Lerázzuk a hazug kalandorokat”, alatta kéthasábos, fotós cím: „Gyurcsány Ferenc és a lelkiismeret”, mellette Kósa Lajos debreceni beszéde, némileg árnyaltabban, de Gyurcsány lemondását követelve.

A lap negyedik oldali fő cikke sem az évfordulót méltatja, hanem Gyurcsányt és pártját szidja baloldali szövetségkereséseiért. A hatodik oldalon a Hitel összeállítását ismertetik, melyből - lásd alcím - „a békeidőben való csendes népirtás körvonalai rajzolódnak ki”. És íme egy idézet: „A bázisként használt ’utolsó békeévben’, 2001-ben Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt, azóta pedig Medgyessy Péternek és Gyurcsány Ferencnek.” A hetedik oldali vezető írás címe: „A Farizeus vigyorog”- ugye tudják, kiről szól?

A Tiranai lepel című, erőltetett jegyzetet nem ismertetném, a fölötte közölt „Csúcs után, szakadék előtt” főszereplője természetesen Gyurcsány. Még a mézhamisítási glossza is hozzá ragad. S bőven lenne mit idézni a Magyar Nemzetből - például levelet -, de nézzük a Magyar Hírlapot.

Címek: „Kordon, igazoltatás, összecsapás”, „Teljes gőzzel a recesszió felé”, „El akarják lopni a forradalmat”, „A rendőrök akadályozzák a véleménynyilvánítást – Üres ceremóniák, kihalt város”, „Orbán elzavarná a kalandor kormányt”, „Hol válság van, ott válság van” (benne kilencszer Gyurcsány Ferenc neve), „Menetrend a hatalomváltáshoz”. Utóbbi neves politológus bombasztikus kitételeit csak azért nem idézem, mert ezeket már túlontúl megszoktuk a szórakoztatóan elfogult szerzőtől.

Bodor Pál


Október 24.


Október

Ördög vigye, minek is jöttünk rá, hogy az érzelem erősebb a tényeknél! Hisz a suliban mégis jóformán csak tényszerű ismereteket kaptunk: matek, fizika, kémia… Az érzelmek nem is szerepelnek a tanrendben. (S a pénz se. Még a közgáz-iskola se vértez föl egyén és pénz méregerős, drogszerű viszonya ellen. És soha sehol semmi ellenméreg.) És többet tudunk a meztelen csigák szaporodásáról, mint a szerelemről. Szerelem-tantárgy sincs sehol a sulikban.

Pedig a fiú döntéseit nem a kénsav képlete dönti el. Nem a szerint nősül, szeret, nevel kölköt, pókerezik, s nejét sem azért vette el, mert megtanulta Andalúziát. Fő lépéseinket a világban a térmértantól teljesen függetlenül tesszük meg. Igaz, a sokfélének oktatható a történelem sokféle érzelmeket is nevel. Én bizony kiadnék nekünk nem hízelgő füzeteket - óvatosan: nem kötelező olvasmányként - volt birodalmunk szétrobbanásának belső, magyar okairól, magyar hibáinkról, dölyfünkről. Igazabb, mélyebb, jobb magyarok lennénk. S vitaképesebbek.

Jó: a kivételes irodalomtanár rávezetheti a társaságot izgalmas, fordulatos, érdekfeszítő remekművek olvasására, amelyek valamicskét pótolnak a világméretű hiányból. Igen, világ-méretű a hiányunk, érzelmi műveltségünkből már-már egy egész világ hiányzik. A józan vitázás, az együttérzés, a tiszta szenvedély sorvad, elenyészik. Igen: ordítunk, ütünk, bömbölünk, fő érveink nyomán minden csupa vér. Mi is. Az utca tizede fundamentalista.

Utóirat: Az őrülttel tudok bánni, a félbolond félművelttel sehogy. A józan tudós eszményi vitatárs. Mert igaza van, nem záptojása. Míg Kündünek egyebe sincs, csak záptojása. Oly idióta, trágár, rasszista üzenetet küldött Trixinek, hogy verbális szatírként tébolydába csukható. Pláne, ha (mint mondják) jogászdoktor. Az ő nyilvánossága: szeméttelep. Ma ő a magyar szégyen. Mentsége csak a diliflepni.

Bodor Pál


Október 23.


Egy csalódott baloldali

Ismertem, távolról, a spanyol polgárháború egyik magyar hősét, a Nemzetközi Brigád századparancsnokát, egyébként gépészmérnököt, aki barátságba keveredett Hemingway-jel is.

A háború után Magyarországon rendőr vezérőrnagy. 1947-től 1959-ig Argentinában a latin-amerikai szovjet hírszerzés irányítója. 1962-ben az MSZMP KB adminisztratív osztályának vezetője, majd a Corvina Kiadó igazgatója. 1967-től nyugdíjig, 1968 végéig berlini magyar nagykövet. A Magyar Nagy Lexikon róla szóló szócikke így fejeződik be: „A KB-hez írott 1968. augusztus 24-i levelében lemondott tisztéről tiltakozásul a csehszlovákiai bevonulás miatt. Öngyilkos lett.” (Úgy tudom, főbe lőtte magát.)

Később görög barátaim érdekes történeteket meséltek róla. (Dimosz Rendisz Kaland Athéntól Északra című regényét és Add magad hozzá a világhoz című műfordítás és parafrázis-kötetem több görög versét közvetítő nyelvek segítségével fordítottam magyarra). Azt regélték erről a magyarról, hogy ő lett volna Markosz tábornok, a kommunista görög partizánok parancsnoka. Kicsit utánanéztem, a daliás magyar harcos görögül nem beszélt, de hát a spanyol polgárháború hőse vezényelhetett akár spanyolul, oroszul, meg ki tudja, hány nyelven.

A városi folklór a haláláról más változatot ismert - lehet, hogy tudatosan terjesztett változatot, amelyben Csehszlovákia lerohanásának semmi szerepe nem volt. Nevezetesen: végül a spanyol polgárháború hőse a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesületének elnöke lett. „Egy szép napon” (!) megvádolták merőben anyagi jellegű szabálytalansággal. Magyarán azzal, hogy sikkasztott. Megvárta a vizsgálat végét, és amikor kimondták, hogy makulátlan - főbe lőtte magát az elnöki szobájában, a Vörösmarty téri „elizélt palotában”.

Néha eszembe jut, és azon töprengek, jelent-e meg róla e tekintetben hiteles szöveg. A legenda szabadon, izgalmasan terjed, kitűnő film-szüzsé lenne, habár ugye nem minden szempontból lenne divatosan időszerű a hős története, akit Pesten sikkasztással vádolnak, megvárja, míg ártatlansága kiderül, s azután legyen öngyilkos… Ha mindazt tudta volna, amit ma tudunk, vajon mikor lőtte volna főbe magát?

Bodor Pál


Október 22.


A történelmi időnkkel sem spórolunk

Külön tantárgy lehetne az időbeosztás. Összevetve a skandinávokkal, angolokkal, németekkel, észak-amerikaiakkal mi, magyarok rosszul osztjuk be, használjuk ki az időnket. Legföljebb kivételeink vannak, s az idejükkel jól gazdálkodók olyan ritkák, hogy hírük megy.

Már-már szinte pletyka tárgya: „Te, erről a Zoliról azt mondják, hogy nemcsak a pénzzel bánik irtó tehetségesen, hanem az idejével is.” Magyarán: mindig van „spórolt ideje” és „spórolt pénze”, miközben abszolúte nem kicsinyes fickó, ellenkezőleg, mindenben nagyvonalú. Néha azzal gyanúsítjuk, hogy amiként az ügyes befektetők és brókerek pontosan tudják, milyen részvényeket kell venni, és milyeneket kell eladni, Zoltánnak pontos értesülései vannak arról, hogy mibe érdemes időt invesztálni, mikor térül meg a legdúsabban. Idegesítő. Van ideje játszani a gyerekkel, színházba járni a nejével, minden héten kétszer teniszezik, és most spanyolul tanul. Bors Piri azzal vádolja-gyanúsítja, hogy boszorkány, ért a mágiához, s ahogy más a belső zsebében kis, lapos fém-butykosban valami piát tartogat, Ő, Zoltán, valami idő-akkumulátort szerkesztett, akkorkát, mint egy lapos ezüst cigarettatárca, s abban mindig van tartalék-félnapja.

De most viccen kívül: még a legegyszerűbb technikák sem terjednek nálunk. A legritkább esetben hallgat valaki idegen nyelv-órát a magnójáról teszem azt, a vonaton vagy a buszban, Tünde egy órát ül a fürdőkádban, és utána hisztis, azt mondja, kritikát kellene írnia a Magyar Rádió valamelyik adójának vasárnapi zenés műsorairól, de még semmit sem hallgatott meg, De persze, nemcsak ilyen kézzelfogható lehetőségeket nem használunk ki. Tudok diákot, aki a tömegközlekedési útvonalait sem tanulmányozza igazán - és közben arról álmodozik, hogy sok pénze lesz, és harminc éves korában helikoptert vásárol.

Vagyis nekünk, magyaroknak vannak néha igen rózsaszínű álmaink, de keveset teszünk értük, aztán összeomlunk, és kétségbe esünk. És ez nemcsak az egyén szintjén van így. A történelmi érzékünk is bohém. A pártpolitikai dühöngésekre talán rámegy a jövőnk; nincs bennük cseppnyi ráció sem. A történelmi idő az, amin mindannyian osztozunk; fölötte áll a magánidőnek. Azt is pazaroljuk, elkótyavetyéljük, eljátsszuk, majd’ azt mondtam: elisszuk. Mondd, hány percünkről tudjuk minden huszonnégy órából, hogy közös idő, takarékoskodnunk kéne vele?

Bodor Pál


Október 21.


Zsombori E. és a foltos puma

Kerti fáinkon már több az alma, mint a levél. Ha éjjel dolgozom, időnként gyanús zajok döndülnek, erős zseblámpával ellenőrzöm a kertet, hát nem betörők ugrották át a kerítést - erős szélfúvásra négy-öt, szinte sárgadinnye méretű alma dobbant a földön…

Nagy csalódás érné a rablókat a lakásban; de az előző lakó beriasztózta, átvettük tőle a rendszert, az első héten akaratlanul kipróbáltuk, négy perc alatt ott voltak az ügyeletesek, ők csak az előző lakót ismerték, reá voltak felkészülve, engem, a vadidegent csúnyán megnéztek, azt hitték, én vagyok a betörő.

A válság magára nem elég, még a bűnözést is növeli majd, még jobban félhetünk a tolvajoktól, betörőktől, rablóktól - és talán rablógyilkosoktól is. Igaz, két kutya is van a házban, az egyik igazán úgy fest, mint egy foltos puma… Tudom, ilyen állat nincs, de Átok, a gyönyörű, elegáns, ragadozó küllemű kutya úgy fest, mintha pillanatok alatt bármekkora behatolót ledöntene, s amíg le ne parancsoljuk róla, a torkát „fogná”.

Mégiscsak örülnék egy fegyverviselési engedélynek, a félelmem ász-pász olyan, mintha gazdag lennék, hogy vinne el az ördög, tehát néhány reflektort fölszerelek az éjszakai kertbe, Berlinben láttam golyóálló fényszóró-üveget, meg a fényforrással összekötött automata digitális fényképezőgépet és kamerát - megszerzem. De öregem (mondja a haver), a rablók és betörők nem hülyék. Alaposan körülvizslatják az esélyeket, háromig se számolnak, és rájönnek, hogy vén nyugdíjas vagy, és gazdag akkor se voltál, amikor teleírtad a sajtót. Bár lehet, hogy eljutott hozzájuk, mennyire imádod Zsombori Erzsébet festményeit, talán kiszagolták már, hogy képei New Yorktól Tokióig és Londontól Párizsig nemcsak ilyen csórók lakásaiban ragyognak, így hát lehet, hogy rajongásodért nagy árat fizetsz - jó, hát legyen törvényes pisztolyod.

Tudom azonban, a legdühösebb akkor lennél, ha rádtörnének, megkötöznének, és - válság ide vagy oda - szépművészeti műveletlenségből fütyülnének a kedvenceidre, Zsombori Erzsébet képeire. És te ettől annyira megsértődnél, hogy le is tolnád őket a sárga földig… Megkötözve, a székben, ordítanál velük, hogy járjanak múzeumokba, tanulják meg, mi az igazi érték. Azt hinnék, öreg, hogy teljesen bolond vagy, és nem tévednének nagyot.

Bodor Pál


Október 20.


A kiismerhetetlent nem lehet szeretni

Azt hazudja, hogy senkinek sem akar tetszeni, meg azt, hogy mindenki imádja. S azt, hogy nem kívánja a szeretetet, nem szeretné, ha irigyelnék, vagy hízelegnének neki. Miközben teljesen eltelt magával.

Félhalkan beszél, mint akinek egyáltalán nem fontos, hogy a terem túlsó szélén is jól hallják. Hangszíne akkor sem változik, ha fenyegetésnek is értelmezhetők a szavai. Az elmúlt évtizedben senki nem hallotta emelt hangon szólni, meghatottan beszélni, derűsen kacagni - nem, Ő csak arra összpontosít, hogy mindenki előtt teljesen világos legyen: neki nincsenek érzelmei, Ő senkit nem utál, és senkit nem kedvel, Ő úgy jár fel s alá a halkan népes termekben, ahol beosztottjai dolgoznak, mint a szalámi-osztály hűtőkamráiban.

Laci meg is kérdezi: irigyled? Laci ugyanis tudja, hogy engem olykor elfut a pulykaméreg, tudok nagyon kiabálni is, és utána szégyellem magam, az is előfordult már, hogy férfi létemre bepárásodott a szemem, hogy bocsánatot kértem - nem is négyszemközt! - a titkárnőtől, mert türelmetlen voltam vele és hozzá, sőt igazságtalan, jó, térdre azért nem estem, de bizony nagyon szégyelltem magam - szóval, világéletemben fütyültem arra, hogy mit pletykálnak rólam, hacsak nem becsületbe vágót - nem, én nem szeretnék ilyen halvérű lenni, pláne nem lennék hajlandó megjátszani, hogy ilyen halvérű vagyok, de az ellenkezőjét sem. Az ilyen emberben, legbelül, talán orkánok, tájfunok, tűzvészek tombolnak, és szegény megfeszül, hogy mindebből semmi se vevődjék észre.

…Ismerek egy politikust, aki éppen ilyen kiismerhetetlen, pedig hol dühöng, hol kacag, hol megilletődött - de soha nem akkor dühöng, amikor dühös, nem akkor kacag, amikor vidám, és nem akkor illetődik meg, amikor meghatja valami. Létfontosságú számára, hogy ki ne ismerje senki. Csak azt szeretné, ha politikailag mindenki belészeretne. Még nem jött rá, hogy a kiismerhetetleneket nem lehet szeretni. Különösen nem a politikában.

Bodor Pál


Október 19.


Nesze neked Obama!

A tegnapi Népszabadság Vélemény oldalán csuda cikkentyű olvasható - magát baloldalinak, budapestinek és Nagy Józsefnek nevező szerzőtől. Szerinte az egész végveszély-válságot Gyurcsány gerjesztette az övéivel. Nem Demeter Ervin írta ezt, hiszen nem Gyurcsány „bandáját” emlegeti. A magyar miniszterelnök azért rendezett világkrízist, hogy mindent a kelleténél is keményebben megszoríthasson, befagyaszthasson; így készül őkelme nagyravaszul a választásokra. Akkor aztán felszabadítja a feleslegesen felhalmozott milliárdokat, az emberek bedőlnek neki, és rá szavaznak.

Óriási! Ilyen eredeti világválság-diagnózist még nem olvastam. Olyan eredeti, hogy akár Demeter Ervin is írhatta volna. Nesze neked Obama, nesze neked McCain: tehát még két hét és valamicske, és Gyurcsány ül Lincoln és Roosevelt székébe. Nem tagadom: a vélemény-oldal szerkesztőjeként magam is elcsábulnék, ha komoly képpel ilyen szamárságokat küldenek be.

Első pillanatban ugyan kételkednék a levélíró személyazonosságában, röhincsélő kabarészerzőt gyanítanék a név mögött, de aztán komolyan meginognék, eszembe jutna, hogy mennyi marhaságot küldtek már be jó szándékú urak és hölgyek. A „baloldali” Nagy József szerint például Gy.F. „a média segítségével minden más kritikus hangot elnyom, kiforgat és letámad”. Bizony-bizony, Fletónak hatalmas a médiabirodalma.

A szerkesztő nyilván nem véletlenül tördelte „Nagy József” írását az oldal nagyobbik alsó felét elfoglaló „Levélturmix” legelső anyagának: ezt tartotta a legfontosabbnak. Bizony az. S én tovább mennék. Időnként egész oldalt szerkesztenék a hasonló abszurd írásokból. Nem vigasztalhatom magamat azzal, hogy ezen a „Nagy Józsefen” kívül nincs ember az országban, aki elhinné, hogy az egész világválságot Gyurcsány és csapata találta ki, gerjesztette: választási propaganda-trükknek. A Vélemény-oldal (valóban kiváló) szerkesztője helyében én a gondolkodási gikszerekre legjellemzőbb - akár egyetlen mondatnyi, egyetlen sornyi - példákat is beszerkeszteném „reprezentatív oldalakba”, hátha rájönnének az olvasók, hogy milyen nehéz, bonyolult szakma a szerkesztőé.

Gyurcsánynak valójában nem nagy, de nagyszerű a médiabirodalma. Lehetne több humor benne, de néha ennyi is bőven elég. Akinek kevés, az olvasson Demeter Ervint.

Bodor Pál


Október 18.


Mindenre születni kell

A spekulációt - úgy látszik - épp úgy nem lehet büntetni, ahogy a butaságot. A nagyáruházban 220 forint a banán kilója - a töviben egy kis, koszos, rendetlen zöldség- és gyümölcskereskedésben ugyanaz a banán (onnan származik?) 450 forint. Nem állhatok ki az ajtajába szendvics-emberként, hatalmas plakáttal: „Ne légy hülye! Itt minden a szomszéd áruházból származik, s dupla áron kapod meg.”

Azt mondja Trézsi: „Te bolond, ez drogdíler, a zöldség és gyümölcs kamu. Azért olyan drága, hogy kopjanak le, legalábbis ne legyenek sokan.” Ez nekem magas. Ha Trézsi tudja, a rendőrség - vagy ki a kompetens? - hogyhogy nem? Holott a díler tehát tulajdonképpen nem is a fogyasztóknak árusít, hanem a többi dílernek. Elosztó. Nem kiskereskedő, hanem nagykereskedő. De miért kell ehhez ez a piszok és rendetlenség?

Trézsi megint mindent tud: „Az feltűnő lenne, hogy a kis zöldségesnek, akinek alig van forgalma, luxus-tiszta és rendes a boltja. Különben is, a nyomozók nem szeretik a büdös, zavaros, koszos üzleteket.” Szomorúan ballagok el. Sose lettem volna jó se dílernek, se nyomozónak. Kábítósnak sem - bármikor bármit abba tudok hagyni, cigarettát, piát, altatót. Csak az újságírást nehezen. Már ha ez még újságírás. Csak ügyeket intézni utálok nagyon.

Ha gazdag lennék, már rég fölvettem volna egy titkárt. Még anyagilag is megérné. Minden hivatalos kötelezettségemnek későn teszek eleget, de még az írásaimat is késve küldöm a szerkesztőségeknek. Postázni is lusta vagyok. Ha valamit megírtam, úgy érzem, befejeztem, ami az én dolgom volt. A cikket, amelynek megjelentetését már reklamáltam telefonon, megtaláltam a fiókomban. El lehet képzelni, milyen díler lettem volna. Semmit se kerestem volna, de mindig ülnék.

Bodor Pál


Október 17.


Bayer Zsoltnak óriási lett a keze

Bayer Zsolt megijedhetett. Attól ijedhetett meg, hogy Tamás Gáspár Miklós öblös, forró publicisztikája a magyar kisebbségek üldözése ellen - mely egyszerre jelent meg (méghozzá nemcsak magyarul) szinte az összes utódállamban, ahol magyarok élnek, meg Magyarországon - rádöbbenthet a valóságra. Arra, hogy nemzeti érdekeink védelme nem szélsőjobboldali, hanem nemzeti ügy.

Nem a Magyar Gárda masíroztató indulója. Nem Morvai Krisztina magukfajta-magunkfajta felosztása. Nem választási plakát. Nem csuklya. Nem fölszedett utcakő meg záptojás.

Valahogy gyorsan semlegesíteni kell. Legalább utólag befogni a száját. Bayer Zsoltnak persze elképesztően nehéz lenne befogni TGM száját. Nincs hozzá kalibere. Kicsi ahhoz. Valamit ki kell találnia. Valami borzasztót. Valami ízléstelent. Bayerit. Megvan! Emlékeztetni kell a megrendült közönséget, hogy talán ez a filozóf, kit hol amerikai, hol francia, hol angol egyetemekre hívnak meg előadni, a származását tekintve nem százszázalékos magyar. Igaz, a papája erős székelymagyar volt, de Gazsiban van más is.

Csakhogy Bayer sejtette: erre sem akárhogy kell emlékeztetni a t. közönséget, mert ez azért kevés. Megvan! Be kell bizonyítani, hogy TGM - zsidózott. Nem elég, hogy nem tiszta magyar - még zsidózott is. Bizony. Amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, TGM cinikusan megjegyezte, hogy csak hát zsidó. Nem válaszképen azoknak, akik fölháborodtak, hogy egy magyarzsidó író lett magyar Nobel-díjas, hanem szidalmazólag. Vagy épp hencegőleg. Ki tudja? Nesztek, még egy Nobel-díjas magyar, aki zsidó. Ki emlékszik már arra, hogy TGM éppen azt mutatta ki elemzően: Kertész Imre tematikája a magyar zsidóság sorsa, és éppen ezért ez igenis magyar irodalom.

Nahát pörköljük oda az üldözött magyar kisebbségieket nagy bátran védelmező Gazsinak, hogy bezzeg lezsidózta Kertészt. Vagy hogy bezzeg eldicsekedett Kertész zsidóságával. És Bayer úgy érezte, óriási keze lett, immár befoghatja TGM száját. Legalább egy pillanatra.

Bodor Pál









Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2008-10-31 (3109 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: napi@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület elnöke.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0,02 Seconds