2014 október 2, csütörtök

Legyen a kezdőlapom!

KÖZÉLETI TÁRSASÁGOK SZABAD HÁLÓZATA
Főoldal · Témák · Letöltések · Saját Beállítások · Fórum · Top 20 · Archívum · Eseménynaptár · 
Arcél - kortársaink arcképcsarnoka A közelmúlt fontos eseményei!Háttér - információk, tényekItt és most -  közérdekü írásokOlvasólámpaBudapest
Postánk
Időjárás
Lapajánló
Ütköző
Szavazás
Médiabox
Esszék
Fotógaléria
Választás
Kultúra
EU hírek
Könyvespolc
Vitasarok
Blogháló
Kincsestár
Év-Napok
Választási
hangulatjelentés
Örökzöldik
Horoszkóp
NolBlog
Pályakezdők
CzeNaSav
TOVÁBBI ROVATAINK
Eseménynaptár
Meghívók
Pallas Páholy Hírlevele
Úri huncutság? Bölcs mondások politikáról, hatalomról
Civil Európa
Medical Online
MEASZ hírlevél
Lapszemle - Válogatások
ROMA CHARTA
PP-Klubháló Fotóalbum
Miniszterelnöki Hivatal támogatásával
Nyugdíj , nyugdíjreform

NYUGDÍJHELYZET
Eü Európában
Lapzsemle
Történetek Polgárról
Nyögetek
GMO
Vitasarok
Esszék
Ütköző
Szabadegyetem
Rózsa András
Kisember a nagyvilágban
 
B L O G H Á L Ó
Felhasználók Blogjai
Fórum
 
EU-Hírek
EP Hírlevél
 
Év-napok
Kincsestár
Kaján Naptár
Örökzöldik
 
Könyvespolc
 
Klubok
Pallas Páholy 1993
Pallas Páholy Egyesület dokumentumai
Fotógaléria
Klubháló FM
Audio-video

KÖNYVRENDELÉS

Belépés/Regisztráció
Felhasználónév

Jelszó

Új tag ITT regisztrálhatja magát.

Médiabox

Kordiagnosztika

Számláló
Összesen
33542584
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2004 szeptember 1

Amiket ajánlunk

Impresszum
Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál,  Marik Sándor,  Szekeres István.
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter,  Prikrillné Erős Ildikó.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor,

Magyar Diplo

  
Diurnus Naplója - 2008. február II.





Kedves Olvasók!

2006. április 1-jén volt egyéves a KLUBHÁLÓ DIURNUS! Kötet készül a jegyzetekből. Az „oldalt” amit eddig közel tízezren olvastak, a könnyebb keresés érdekében immár harmadszor átszerkesztettük. A „számláló” mindig újraindul. A TOP 20-ra kattintva lehet látni, hogy Bodor Pál a TOP-on van nálunk, és már több mint egy éve gyakran a NOLBLOG-on is! Ahol több mint 55 000-en kattintottak rá!!! (Szerk.)


FEBRUÁR 


Február 29.

Az eltakart és fölfújt Fidesz

Ma a Napkelte jobbról-sorvasztásán pattogtam volna itt (azaz Orosz József, Aczél Endre, Bánó András megmódolt eltűntetésén) - de Mester Ákos megírta (168 Óra): egyetértek vele.

A szellemileg amorf, árpádsávos indulat úgy állt a Fidesz mellé, hogy teljesen eltakarta, felfújta. Nem a cégtáblát cserélték ki - a tagságát keverték szélsőbb jobbra. Tán csak a személyi kultusz maradt valamelyest Fidesz-hangú, bár a vezér nevét ujjongó kórusok összetétele és stratégiája is radikalizálódott. Vannak bizarr taktikai ködösítések. A Kurucinfo úgy tesz a honlapján, mintha ugyanazt a tüzet fújná a Fideszre, mint a koalíció két pártjára - ez épp olyan diverzió, mint mikor a Jobbik azt demonstrálja, hogy a Fidesztől jobbra is van élet.

Ami taktikailag azt szeretné jelenteni, hogy a Fidesz nem maga a szélsőség, hisz íme, van tőle jobbra is politikai erő. Sőt, a Szabadság-téri „Hegedűs-templom” szoborparkja, no meg egyértelműn nyilas-szimbólummá züllött árpádsávos zászlai (és az Isten Háza más, történelmi egyházakhoz tartozó épületeinek nyilas dekorációja, mely vendég-kézből már-már a Bazilikát is elfedi néha) durván átírja az összképet. Immár katolikus, református és más templomokon is ott ez a Jelkép. Sürgősen a tiltottak közé kellene sorolni, de nincs sok értelme: a „Nemzetőrség” karszalagja is evidens parafrázis, félre nem érthető - összhatásában nyilas karszalag. Holnap katicabogarat is viselhetnek a nácik; a hétpettyes bogár is nyilas jelkép lesz.

De mit szól a Fidesz régi, kemény magva? Pártjuk törekvését (hogy ballib ellenes népfrontot hozzon létre) csakis jobbról támogatták. Sehol mértékletes, demokrata érzelmű-hitű nemzetiek nem léptek mostanság a Fidesz mellé. Csak markáns, hatalomszomjas nagyon-jobbosok. Megértették, hogy ők odaillenek, s eljött hatalomszomjuk ideje: nem halnak szomjan, ha ez a Fidesztől függ. De szerencsére, talán rövidesen nemcsak a Fidesztől függ.

És most hirtelen, látszólag másról. Ki ma a művelt ember? Nem a vetélkedő nyertese. A tárgyi ismerethez elég a ragyogó memória. De műveltségen ma elsőrendűen magatartás- és gondolkodásbeli stílust értünk. Adatot alig. Érzelmet sokkal inkább. Igen: a gyűlölködőt nem tartom művelt embernek. Erről majd máskor.

Bodor Pál



Február 28.

Egy furcsa nő

Igen jó barátom meséli: „Sose értettem, miért vonzott annyira Lilian, hiszen csak rosszat hallottam róla. Amire egyébként minden sejtésem, érzésem, benyomásom rácáfolt. Ez zavarba hozott.”

„Igen nőies, finom jelenség volt, talán szép is, nem szemérmeteskedő, nem is kacér: természetes. Oly meghitten viselkedett, mintha valamikor, előző életünkben együtt éltünk volna. De nem volt ebben semmi bizalmaskodás. És tudtam, korábban sose találkoztunk. Belém-lüktetett, hogy eszményi együttlét lenne a miénk - de az egyik, róla befutott figyelmeztetés a HIV-vírusról szólt. Meg arról, hogy a dél-afrikai köztársaságban lett volna sztriptíz táncosnő. Nem, ez lehetetlen - morogtam magamban - képtelenség. Könnyebben hinném el, hogy kórházi irgalmas nővér volt…

Harmadnap ismét együtt ittuk a kávénkat, nem messze a párizsi magyar intézettől. Lilian szomorkásan, évődve nézett rám:

- Pedró, miért nem könnyítesz a lelkeden? Azt hallottad, ugye, hogy sztriptíz táncosnő voltam, és AIDS-beteg vagyok, igaz?

Döbbenten néztem rá. Elmosolyodott. Néhány fényképet vett elő, s kezembe adta. Az elsőn ő volt, kétszer. Közben hallottam a hangját: - Az ikertestvérem. Hevesebb temperamentum volt, mint én, őt fertőzték meg, tavaly öngyilkos lett.

Így kezdődött a házasságunk. Megszületett a fiúnk, mikor elmondta: nem volt semmiféle ikertestvére. Az a fotó voltaképp montázs volt, a második, oly hasonló lány is ő volt. Azért folyamodott ehhez a trükkhöz, mert úgy érezte, nincs esélye meggyőzni engem arról, hogy vetkőző táncosnői múltjából és fertőzöttségéből egy szó sem igaz. Féltékeny udvarlója terjesztette el, nagy apparátussal, tanúkkal, újságcikkekkel. Mert Lilian kiadta az útját…”

Szerző utóirata. Ismertem Liliant. Nem lehetett sztriptíz táncosnő. Combján tojásnyi, veleszületett sötét folt sötétlik.

Bodor Pál



Február 27.

Morvai Krisztina ráripakodott Hernádi Juditra
Gyöngéd válogatás Bayer Zsolt, Csontos János, Ugró Miklós és Tőkéczki László lovagias írásaiból

Morvai Krisztina kitámadta Hernádi Juditot, mondván: „gyalázkodik” a Heti Hetesben. Merő vádaskodás a levél - színpadi kellék - cukorkával megszórva. Ha Morvai Krisztinának Hernádi szereplése a Heti hetesben gyalázkodás, akkor alighanem fogalma sincs saját, jobboldali publicistáinak hangvételéről, a Heti hetesről pedig hallomásból értesül, s egyszer egy évben látja… A Népszava „Így írnak” rovatából szemlézek a kitűnő jogász asszonynak kis kóstolót jobboldali szerzők fenekedéséből – s még csak nem is a vastagjából. Íme:

Bayer Zsolt egyszerűen csak legazemberezi a miniszterelnököt. Ha pedig jól értem a többest, nem szeretné, ha a jobboldal bárkinek is megbocsátana. Tessék: „2006 szeptembere óta nem lehet képviseleti demokrácia Magyarországon. Egyetlen gazember zárójelbe tette az egészet… (…) De legalább bármi megtörténhet. (…) Szánjuk őket, és imádkozzunk értük, és ne bocsássunk meg…” (Magyar Hírlap, 08.02.13.)

A Magyar Nemzetben (08.02.13.) Csontos János azt hiszi, a baloldal titkos szerve a „Magyarok Nyilai”, s a Magyar Gárda is talán baloldali provokáció, mert csak a baloldalnak használ. Neki ugyanis „túl átlátszó” a Magyarok Nyilai, mert az előbb „egy Hír Tv-s műsorvezetőt ver meg” (nota bene: Csintalan Sándort! – D.) és nem nagyon hisz „a különféle uniformisos gárdák spontán fellépésében sem”, hisz az csak a „minden tekintetben vesztésre álló hatalmi klikknek” van hasznára. „Nem (…) az amorális elitnek a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásáról van-e szó most is?” Logikus: Gyurcsány alapította a Magyar Gárdát, de legalábbis Ő a zászlóanya.

A Magyar Hírlapban Bayer Zsolt február 23.-án Rákosit is, meg a Nagy Imre 1953-ban leállította kitelepítést is Gyurcsány Ferenc nyakába varrná! Íme, kedves Morvai Krisztina:

„A hortobágyi birkahodályba telepítették a nemzetet, aki meg túlélte, annak kínáltak segédmunkát és portási állást. Kik? A szellemileg és mindenhogyan saját szarukba szakadtak… Lehetne itt történelmi kiegyezés. Tudod, hogyan? Úgy, hogy leüljük. Vonuljunk kéz a kézben a cellába… Te leülöd, ami jár az egész eddigi életedért, én pedig leülöm a magam felelősségét abban, hogy te miniszterelnök lehettél a hazámban.”

Tőkéczki László ajakán a legúribb kifejezés: „pofátlan politikai hazudozás.” Sajnos, Hernádi Judit vele sem konkurálhat. A Magyar Nemzet február 23.-i számában Kiss Péter amerikai interjúja ürügyén mond rettentő meggyőző szavakat arról, hogy „magyar Auschwitz” nincs és nem is volt, legföljebb voltak antiszemita, szadista magyarok is. Szerinte ugyanis Kiss Péter „Annyit sem tud, hogy a vidéki magyar zsidóság deportálásának idején – 1944. március 19-e után – hazája már a nácik által megszállt ország volt. S bár voltak – sajnos – bűnös, szadista, antiszemita magyarok is, de nincs magyar Auschwitz (…) Kiss elvtársat mindez nem zavarja, hiszen Kiss elvtársat Gyurcsány elvtárssal együtt régóta jellemzi a pofátlan politikai hazudozás.” Megjegyzem Tőkéczki László pontosan tudja, miről van szó. Történész, nyilván mindenben ilyen alapos. Bizonyára olvasta R. Braham mindkét idevágó, monumentális művét. És eszébe se jutna „pofátlan politikai hazudozással” vádolni Brahamet.

Bodor Pál



Február 26.

Kalimpa világlátó érzelmei

Különös szellemi és érzelmi jelenség a Kalimpa sorozata. Megtanít emlékezni ugyanis. Megtanít lassanként úgy figyelni mindarra, ami éppen történik velünk, mint olyan (szörnyű vagy gyönyörű, nevetséges, netán megható, megdöbbentő) élményre, amelyből erős emlék lesz. Vagyis: mintha abban a pillanatban nem is átélnénk, hanem emlékeznénk rá.

Ritka adottság. Olyan, mint amikor teleszkópos látcsövön, fényképezőgép keresőjében közelítjük és távolítjuk a szüleinket, a gyerekünket, a nagyszüleinket - és ebben a játékban ott a halál is. Az övék, a miénk, amikor már rég nem létezünk, a gyerek is öreg, s valami (az akkori történelem, terror, titok) a semmibe tolja-rabolja.

Kalimpa megtanít (noha nem tanítani akar) tudatosabban megélni a múlandót. Fontossá zenésíti az első pillantásra jelentéktelent is. Mintha a jelen legbanálisabb töredéke is egy majdani remekmű részlete lenne: valamiért meghatódunk tőle, többet látunk belőle, mint amit megmutat magából, más dimenzióját is érzékeljük… Mintha földöntúli készséget szereznénk, afféle éjjel-látót, mellyel évtizedek múltán visszanézhetnénk e mostani percre, villámra, táncra, önkívületre. Kölyökkacajra, gyászra, nászra.

Képes gyűlölni is múltbeli történéseket, arcokat, de még ebben is van valami elérzékenyülés. Mindent átlényegít, amire ránéz, hogy markánsabban szólaljon meg, fejezze ki önmagát. Hozzáadja a lelkét: a tekintetét, amely mindent átrajzol, háromdimenzióssá, szomorúvá vagy bohókássá, édes csecsemőfej-gömbbé, kegyetlen-szögletessé, mint a horogkereszt.

Bejárjuk vele Dél-Amerikát, a földi szerelmet, az alkalmi hazai dühöket, és észrevesszük, hogy csak az Ő katalizátor-értelmezésében éljük át ilyen intenzíven életünket. Észrevesszük, hogy milyen felületesen éltünk. És eddig mi mindent nem jegyeztünk meg. Életünk fele süllyedt-szürkült el bennünk: mintha nem is láttunk, hallottunk, éreztünk volna. De most már nagyon figyelünk, fő érzékelőinkkel: az érzelmeinkkel is.

Bodor Pál



Február 25.

Még egyszer egy alaptalan vádról

2006-ban magyar film bemutatója volt Budán. A Mamut moziterméből áramlottuk kifelé, Boross Péter volt miniszterelnök, Szigethy András író és jómagam. Péter a kocsijához sietett, mi Andrással elindultunk… Egy csoport letámadott; vezérszónokukat később fotókról ismertem meg: a csinos hölgy a Magyar Nemzettől a Széles-féle Magyar Hírlaphoz igazolt át. Kiabált, pfujolt politikailag. Miért?

A Hetek című lapban elmondtam, hogy az ’56 utáni kolozsvári perek vádirataiban verselemzések is szerepeltek, s mi, nem kevesen, többek között az író Fodor Sándorral tiltakoztunk az ellen, hogy a „szek” verselemzései szerepet játszanak a perekben. Botrány lett, majd Sándorral (s egy román harmadikkal) közel fél évszázada kineveztek büntetésből egy igazságügyi szakértői teambe. Egyetlen iratköteg esetében sikerült bennünket átverni, D. E.-t formailag a mi kéziratelemzésünk alapján ítélték el, holott Ripeanu vizsgáló tiszt közölte: fegyveres felkelést szervezett, a gépfegyver is megvan, K. fedőnevű emberük tárta fel az ügyet. Mikor rájöttünk, hogy átejtettek, követeltük: tárgyalásán legyünk jelen. „Örömmel” jóváhagyták, de nem hívtak meg. Még vagy három iratköteget néztünk át, senkit se áztattunk el, és sikerült szabadulnunk.

E történet magvát mondtam el a Hetekben, néhány óra múlva viszont egy internetes honlap azt közölte, hogy Romániában „jelentéseket írtam kollégáimról”, a Magyar Nemzet négyhasábos cikke pedig rátett egy lapáttal: „rendszeresen” jelentéseket írtam kollégáimról. Amiből egy szó sem igaz. A Magyar Nemzet aznap írott cáfolatot kapott tőlem, amire csak jó tíz nap múlva reagált telefonon. A honlap szerzőjével (aki közlés előtt felhívhatott volna ellenőrizni értelmezését) csúnyán összekaptam, majd megcáfoltam a hírt a Duna TV-ben, a Klubhálóban s az M1-en (a Nap-keltében).

Fontos, hogy rendszerváltás után, ’91 elején nyolcórás, vallomásos interjút adtam Kelevéz Ágnesnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtára akkori vezetőjének, amelyben mindezt elmondtam. 2006-ban a Kossuth Kiadónál megjelent Értékteremtők című kötetben, a Hovanyecz Lászlónak adott interjúban hosszan idéztem a hangtárnak tett vallomást. Közben a kutató St. Bottonitól megkaptam egy bukaresti levéltárban föllelt, 1981.12.05-i „szekus” referátumot rólam, mely csupa politikai vád. Hírlapos kolléganőm s a Honlap szerzője helyében visszatértem volna akkori szavaimra, s a Magyar Nemzet helyében is visszavontam volna a szalagcímes rágalmat.

Persze, rosszindulatúak szemében a cáfolat is csak terjeszti a hírbehozást. De én színigazat mondtam a Hetekben is, a hangtárban is, a Klubhálón, a Duna TV-ben, a Napkeltében és a XXI. Század Társaság Értékteremtők 2006 című kötetében is, és Fodor Sándor igazolta szavaimat. Érdemben soha senki sem cáfolt meg.

Bodor Pál



Február 24.

Jóságmese, meskete

Ha valakinek nincsenek illúziói, jóságos és gonosz előítéletei, nem beszélte be neki senki, hogy minden zöldszemű ember jó, minden kékszemű: kalóz - ha nem képzeli, hogy őt mindenki szereti (utálja), s minden ember csak az erősebbre hallgat - annak könnyebb az élete. Nem zavarja, hogy nincs meglepő, eredeti felfedezése, nagydoktori címe, s csak arról álmodik, hogy autóversenyző lesz, s minden lány az ő ölébe vágyik…

R. kemény srác, kondi-terembe jár, mert tudja: a világot az erős öklűek uralják. Végiggondoltam, mire vehetné rá őt hittérítő, életforma-ügyök, Greenpeace-aktivista, békeharcos, vegetáriánus, Attac-hű, Levegő-munkacsoport - vagy aki mindezekből kiemeli a neki kedveset. Miként van testápoló, mely zöldtea-lelke, illatosító, kámforolaj, vitaminok, kamilla-esszencia, pálma olaj elegye… Mind helyett a régi utópiát magyarázom neki: az erősek jósága a legritkább hatalom.

- Tudod, a gyönge ember jósága: az semmi - legyintenek az emberek. Mit mást lehetne a gyönge? Kénytelen jó lenni. De az erős nem kényszerül rá. Aki három gólt lőtt a nagycsapatnak, cselgáncs bajnok, átúszta a Balatont, házát egymaga építette, sok pénze van, nagy cég vezére, azt általában már nem veri meg senki. Megengedheti magának a jóság luxusát.

Kerek szemmel nézett rám. Addig az edző, a kapitány, a tornatanár mind-mind azt szavalta, hogy erő, ügyesség, kitartás, gyors reflexek, jó memória… Ő lett a városban az erős, aki a gyöngék és szegények élére állt. Tornáztatta, cselgáncsra tanította őket, búvárúszásra és falmászásra… Rövidesen ez lett a legerősebb banda. Ők a jó rablók.

Amíg szegénység és erőszak lesz Földön, ennél többet, ugye, mintha el sem érhetne az idealista humanista.

Bodor Pál



Február 23.

Wass Albert nem, Bánffy Miklós igen

Ágoston Vilmos hatalmas elemzése után még kínosabb a debreceni Wass Albert-szobor históriája. De míg a Fidesz minden áron szavazókat toboroz, s hunyorítva, szemet hunyva elfogad szinte minden szélsőjobb közeledőt, Kósa Lajos debreceni polgármester esetleges (netán kényesebb ízlésre valló?) magánvéleménye sem keresztezheti a lektűr-író rövid diadalútját.

A baloldal is csúnyán túlzott, de gyakran disztingvált. Nem kelt ki minden arisztokrata szerző ellen. Példa rá a Wass Albertnél jóval előkelőbb, rangosabb Bánffy (Kisbán) Miklós, a nagy múltú főúri család sarja, a Bethlen-kormány külügyminisztere, a sokoldalú író, képzőművész. Idézek a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon első, kemény cenzoriális húzások után nagy nehezen, 1981-ben megjelent kötetének idevágó, Veress Dániel írta címszavából. Első helyen a grófi szerző iránt elfogultsággal aligha gyanúsítható Móricz Zsigmond Bánffyról írott szavait idézném magam is: „Én a legnagyobb örömmel fogadom el hivatottnak és illetékesnek minden sorában. Sőt csodálom is: a magyar élő arisztokráciáról még senki ilyen kíméletlenül és irgalmatlanul nem nyilatkozott… Bánffy Miklós kaszt-társainak pontos és alapos arcképsorozatával s az egész kadáverből áradó nehéz és reménytelen levegővel igazolja a társadalmi megújhodás szükségességét.”

Bánffy - mint a budapesti Nemzeti Színház és Magyar Operaház intendánsa a hivatalos színházpolitikával szemben kivívja Bartók két színpadi műve, A fából faragott királyfi (1917) és A kékszakállú herceg vára (1918) bemutatását. 1944 őszén elfogadja az ellenállók megbízását, és személyesen tárgyal Horthyval (szept.16.) és Dálnoki Veress Lajos vezérezredes hadseregtábornokkal (szept. 17. és 30.). Erről 1945-ben így szól a kolozsvári Világosságban: „Azt a véleményt képviseltem, hogy Magyarország szakítson a németekkel, és Románia példájára fegyverszünetet kérjen.”

Persze, írói teljesítményei fontosabbak. Naplegenda című drámáját Ady dicséri. Nagyúr című Attila-drámáját Schöpflin Aladár, Lengyel Menyhért, Tamási Áron, Örley István nagy elismeréssel fogadja. Leghíresebb műve mégis az Erdélyi történet című trilógia, melyről Móricz Zsigmond idézett sorai szólnak. Illusztrálta Balázs Béla, Tamási Áron, Tompa László műveit… Még csak annyit, hogy 1926-ban tér vissza Erdélybe, s csak kevéssel halála előtt (1950) távozik Pestre. Jó író volt, és jó magyar. Minden tiszteletem az övé. És még sorolhatnám a jeles erdélyi magyar írókat, a Wass Albertnél jobb írókat, költőket és magyarokat, akiknek még nincs szobruk a debreceni Nagyerdőn, a Medgyessy-sétányon.

Bodor Pál



Február 22.

Kis referendumi számtanpélda - kiegészítéssel

Egy kiválóan okos ember, akiben kiegyensúlyozottan hangolódik össze a hallatlan szenvedélyesség és a kivételes önuralom, a napokban szűkebb társaságunkban azt demonstrálta, hogy a Fidesz csakis elveszítheti a március kilencediki népszavazást.

Elképzeltette velünk az aznap esti képernyőt, odavarázsoltatta velünk a szokott, kör alakú statisztikai ábrát, abba a körülbelül 35 százalékos cikát (szeletet, almaszeletet – lásd gyermekkorunkat) és diadalmasan így szólt: --Márpedig, aki csak 35 százalékot szerez meg, az nem győz.

A szó erkölcsi értelmében tökéletesen igaza van. Ha a Fidesz csak a szavazók 35 százalékának igen-szavazatát szerzi meg, a többség nincs az ő oldalán. Csakhogy a győztesnek a leadott szavazatok többségét kell elnyernie. A népszavazás csak akkor érvényes, ha a szavazásra jogosultak 25 százaléka plusz egy dobta (jól kitöltött!) szavazólapját az urnába. Mintegy 8 millió állampolgár szavazhat, tehát nagyjából 2.000.001 érvényes szavazatra van szükség ahhoz, hogy a referendum megfeleljen a törvényes előírásoknak; és amire e jegyzet előző változatában nem voltam tekintettel, (figyelmeztet a szakértő) -- a győztesnek pedig legalább 2.000 000 szavazatra van szüksége. Súlyos feltétel, nem hagyható ki a számításból.

Ebből az következik, hogy március kilencedikén, amennyiben a Fidesznek sikerül két millió igen-szavazatot learatni, a nemmel szavazók csak akkor győzhetnek, ha többen vannak az igennel szavazóknál. (A népszavazás „bojkottálása” – a távolmaradás – csak akkor vezetne eredményre, ha az „igen”-szavazatok nem érik el a két milliós számot, ez azonban, ha a szakértői vélemény hiteles, azt is jelentené, hogy az „igen” szavazatok nem győzhetnek. A kétmillió „igen”-nel szemben kétmilliónál több „nem”-szavazatra lenne szükség ahhoz, hogy ne a Fidesz felkarolta álláspont győzzön.)
Az „igen”-nel szavazni szándékozók nagy része nyilván nem gondolta át, hogy ha győznének, álláspontjuk hatalmasan megnövelné a lakosság adóterheit. Csakhogy a költségvetést már megszavazta a Parlament.

Bodor Pál



Február 21.

A népszavazás - mint a Fidesz kockázata

Nemigen látom a vizitdíj megmaradásért küzdő orvosok körlevelét az aláírásokkal. A február 19-i Este műsorában az orvosi kamara feje, Éger dr. és a háziorvosok képviselője, Komáromi dr. beszélgetéséből az derült ki, hogy a kamara egyetért a háziorvosokkal: igen, erre a pénzre szükségük van, de azt csak adja az állam. Ha jól értem, kilenc milliárdról van szó.

Komáromi dr. replikája, jaj, rettentő meggyőző volt: az elmúlt időkben a kamara minden erőfeszítése nagy nehezen egyetlen milliárdot sajtolt ki az államból, s hiába ütnék az asztalt a kilencért, az ismert költségvetési helyzetben aligha van remény a vizitdíj „leszavazása” esetén állami pótlására. Éger dr.-nak morális érvei is voltak: a vizitdíj sérti, megtöri a szolidaritást. (S az nem érv, hogy számos EU-országban is működik a vizit-díj, s az orvosi rendelők előnyei mellett más kedvező következményei is igazolódtak.)

Csakhogy én rosszindulatú vagyok.

Tessék elképzelni, hogy mindazok, akik érthető örömmel szavaznak bármilyen fizetési kötelezettség eltörlésére, a vizit-díjat is kiszavazzák a világból. Mi következik? Az állam és a kormány ostroma: pengesse le a kilenc milliárdot. Netán a tandíjjal is így járunk, s akkor minden adófizetőre hatalmas évi teher hárul a tandíj fejében. (Így is sokat áldoz erre az adójából, csak nem tudja; akkor is, ha senkije nem iskolás vagy egyetemista.) Az nekem is nagyon fájna, ha a szegényebb sorsú tehetségesek és értelmesek csak azért maradnának ki a felsőfokú oktatásból, mert tandíjra nem telik nekik. Profik azonban leszereltek: a jól tanuló szegényebb sorsúak mentesülnek a tandíj-fizetés terhe alól.

Ha tehát minden egyébre fütyülünk, akkor - mondom cinikusan - a március kilencediki népszavazás arra való, hogy puskaport gyártson a majdani választási kampány muníciójának kilövéséhez. Ha győz a Fidesz szempontja a népszavazáson, akkor adjon a kormány kilenc milliárdot a vizitdíj fejébe, és még sok-sok milliót a másik két referendum-tárgykörben - de ugyanakkor csökkentse az adókat…Pompás gazdasági és politikai spektákulumnak nézünk elébe, ha a népszavazás mindhárom témájában a Fidesz ízlése szerint szavaz a többség - majd két év múlva a Fidesz alakít kormányt. Kíváncsi vagyok, miként teljesíti a referendum követeléseit, és miként csökkenti az adót.

Bodor Pál



Február 20.

Mit tudunk a halottról?

Sok minden még akkor is zárt titok maradt, ha egy szobában dolgoztunk tizenhárom évig, ugyanott ittunk meg a kávénkat (kezdetben a kupicánkat is), tudtunk jó és rossz szokásainkról, ismertük az asszonyt, a gyereket, s jókat hallgattunk is együtt.

A tizenhárom év alatt jártunk a lakásán is, amikor a balesete után elhagyta a kórházat, de otthon még feküdnie kellett - soha nem kérdeztem meg tőle, hogy miért jár gallérig gombolt, papos fekete mellényben. Fogalmam sincs, milyen volt első találkozása a nőkkel. Persze lehetnek érdektelenek a válaszai. Talán nem is azért hallgatott mindezekről tizenhárom éven át, mert igen izgalmas vagy rejtélyes, rendkívüli történések feszültek ezek mögött, hanem mert unta.

Olvastam minden írását, de nem tudom, volt-e valamiért lelkiismeret furdalása. Mire vágyott hiába egy életen át?. Miért hagyta abba a zongorát tizenkilenc éves korában, és miért nem ült vissza soha, egy futamra sem, a billentyűkhöz.

A nekrológíró majd megnézi az adatait a Ki Kicsodában, a bibliográfiáját, maximum belelapoz egyik-másik jó írásába - a koporsófedéllel együtt lezárják az életét és életművét valószínűleg mindörökre. Nem volt botránya, sem kasszasikere, nem kapott nagydíjat, és nem csukták le szélhámosságért, írt néhány nem rossz könyvet, egészen jó volt tehetséggondozónak - szülővárosából a volt tanára temette el, s utána azt mondta nekem a kocsmában, hogy sose értette, a fiú miért ment papnak, és szolgált évekig Hidegségen, hogy aztán visszatérjen az íráshoz, és soha senkinek egy szót se szóljon a azokról az évekről, és ne is írjon róluk.

A legtöbb embert így temetjük el: tudjuk, hányas villamossal járt haza, de arról fogalmunk sincs, hogy min tűnődik, mikor egyedül van. És most már végleg, mindörökké egyedül marad.

Bodor Pál



Február 19.

Egy nyilas diák, aki a cigányokat és zsidókat gond nélkül megölné

Az orvos akkor is küzd a beteg életéért, ha tudja: menthetetlen. Nem lehet tétlen tanúja betege halálának. Pedig öreg orvos, hozzászokhatott volna. De ha csak egyetlen ezreléknyi, inkább sóvárgott, mint valószínű esélye van - ki tudja: talán az utolsó infúziótól, az imádságtól, a szaharai szélviharral idehullott magtól, zenei hangtól, az immunrendszer váratlan fölerősödésétől megperdülhet a folyamat, s a beteg mégis megmenekül - ez az egy ezrelék elég ahhoz, hogy mindent megkíséreljen.

Így vagyok én a fanatikus gyűlölködőkkel. Holott tudom, érzelmekre nem hatnak az ésszerű érvek. Sajnos még az sem igaz, hogy a szélsőséges indulatok csak abba a térbe nyomulnának be, amelyet nem töltött ki a ráció, a tudás. A filozófus Heidegger aligha műveletlenségből-dőreségből iratkozott be a náci pártba, talán nem is érzelmi meggyőződésből - de megkapta a freiburgi egyetem rektori székét. Talán e nélkül is kinevezik. Ahogy Karajan karmesteri pálcájáról se hiányzott a horogkereszt. (Vajon diákjaink látták Szabó István Mephisto-filmjét?)

A Klubháló című internetes lapra eddig több mint hárommilliónyian kattintottak. A Pályakezdők fórumán több mint százötven (főleg média- és kommunikáció szakos) főiskolai hallgató publikál. Több mint negyvenezer olvasójuk van. Havasi Zsófia nevű ifjú, fényképén szép és nagyon fiatal szerző megírta e fórum február elsejei számában, hogy megrettent egy barátságosan mosolygó, nemzeti, ultranemzeti és szélsőjobboldali jelvényekkel agyondekorált fiatalembertől a kollégiumban, aki azt magyarázta neki derűsen, hogy bűntudat nélkül képes lenne zsidókat és cigányokat megölni, hiszen azok nem is emberek… Mire Zsófia a fiatalember szeme közé nézett, és felháborodásában azt kérdezte: mit szólna hozzá, ha kijelentené, hogy ő is zsidó. Erre a magát büszkén náci szkinhednek valló fiatalember („játékosan”) revolvert fogott rá, amelyről csak utólag derült ki, hogy gázpisztoly.

Bátor lány ez a Zsófia. Aki azt hiszi, hogy minden egyetemi és főiskolai hallgató jobboldali és szélsőjobboldali, annak figyelmébe ajánlom a Klubháló Pályakezdők fóruma című állandó rovatát.

Bodor Pál



Február 18.

Ugyanazt álmodták hét éjszakán

A lány sárgás-zöld szemű és pikáns volt. Hol ragadozó, hol törékeny. Kacér pillanataiban karcsúbb volt. Ha nem volt közönsége, zsákmánya, vagy épp védekezett - megcsúnyult. És megcsúnyult, ha nem akart tetszeni: kialudt tekintetéből a várakozás, a reklámfény, az a kis boldogság-ígéret, amely minden nőt csábítóan megszépít.

Mozdulatai praktikus-gépiesek lettek, háztartásiak - kenyeret szelt, vizet ivott, s elillant bőréből a halk, finoman táncos zene, mint egy illat: mintha már nem a láthatatlan festőművésznek, a szerelemnek ülne modellt. Szerelmen ő is a meztelen testekét értette. De most épp elege volt, s haragosan böjtölt: szerelmi diétán élt. Megannyi férfiban csalódott mindenütt: a fűben, a zuhany alatt, a tengerben, az ágyban. A fiúk nem voltak elég boldogok, kitartóak, erősek. Így hát kéjnek maradt a puszta hódítás. S ha látta, hogy a férfiban - ha srác volt, ha öreg - kigyúlt a képzelet, ő máris kioltotta, lekattintotta magát, s maradt a sötétben.

Borneóval (Brunót keresztelte át így) nehezebb volt a játék. Mintha sejtette volna a férfi, hogy a nő, mint valamikor a tizenhat éves, hiú diáklányok, csak száraz flörtöt akar, illetve fölajzott, hörgő szerelmest, ostromló-könyörgőt. Borneó mosolygott: „Én megyek, Tida, éjjel találkozunk a maga álmában”- mondta kedves-hűvösen - „de ugyanazt álmodjuk néhány napig minden éjszaka: egymást. Álmában biztos őszintébb lesz.”

…És hét éjjelen át találkoztak álmukban. Tida kezdeményezett, első ízben sértett hiúságból, azután örömvágyában. Borneó meg mindig azt tette, amit a lány gondolatban kívánt. Majd eltűnt, és soha többé nem jelentkezett.

Ezek Tida életének legszebb álmai. Nemcsak a szeretkezések esztétikája volt feledhetetlen, hanem a férfi gyöngédsége, történetei, s ahogy virágokat varázsolt elő a semmiből, s búcsúzóul szerelmet vallott, szinte imaszerűen. És bevallotta, hogy ő maga nem létezik, csak Tida képzeletében: végre legyen a sorsában férfi, aki mindenben olyan, aminőnek álmodja. És lehet, hogy Brunó minden nő álmaiban megjelenik egyszer. És a nők, akiket boldoggá tesz, maguk is megjelennek egyszer, hét éjszakán át, egy férfi álmában, akinek sosem adatott meg a boldogan hálás szerető.

Bodor Pál



Február 17.

Hány száz emberre emlékszel?

János január elsején eldöntötte, hogy év végéig minden nap fölidéz valakit a múltból, írásban. Igaz, meggondolandó, hogy van-e 365 nőről, férfiúról emlékképe, de hát írhat a londoni hotelportásról is, aki a Scotland Yard üvegépületével szemközti szálloda recepcióján fogadta - a szálló nevére sem emlékezett, csak ötödik emeleti szobája számát nem felejti el már soha, mert abból alakította ki a számzáras, ott vásárolt diplomata-táska kódját.

Írhat a római, apácák vezette kis szálló magyar ügyeleteséről, akinél kedvesebb, szakszerűbb recepcióst még nem pipált, és azon gondolkodott, mit szólna, ha közölné vele: ő református, nem vallásos, és nem hisz a megszemélyesített istenben. Aztán az a bukaresti amerikai diplomata jutott eszébe, aki a szemközti lakásban lakott, s akivel mindig csak az öreg felvonóban politizáltak. Meg az a fiú, aki napi vendégük lett ott, és bevallotta, hogy besúg.

Kicsi Klári is felötlött benne, aki éjszakai randevút kért tőle, akár vidéken, és értésére adta, hogy a világon mindenre képes és hajlandó. Szép, okos és fiatal lány volt, János nem értette, miért kellett ilyen mindenre elszántnak hirdetnie magát. (Mint kiderült, halálos beteg anyja megmentéséhez lett volna szükség erős állami segítségre - vagy egy egész vagyonra. Testi inkasszó nélkül oldódott meg.)

Aztán a tanítóit és tanárait vette sorba, első elemitől államvizsgáig. Huszonhétre emlékezett még név szerint, hatról sok mindent leírhatott, csak a nevüket nem. Majd az orvosait sorolta, ötéves korától, Gerenday doktortól, csinos zongoratanárnő leányáig, akibe beleszeretett.

A zsilvölgyi vasútépítő ifjúsági tábor! Amikor éjszaka berendelték a parancsnoki barakkba, hogy megbüntessék, mert az összeadott reggeli lekváradagjukat eladták a filiasi-i falusiaknak, s a pénzből megvették a mosdó-barakk hiányzó villanykörtéit. És ki volt az az ifjú „hivatásos forradalmár”, stramm férfi, nagyon szép hangú, akinek aztán végképp nyoma veszett a tengerparti kis csónakázáson? Az atomfizikus Erőss Miklós is akkor tűnt el örökre, hírét sem hallotta soha. Mennyit kérdezték aztán, hogy a két Ioanid-fiúról elhitte-e valaha, az ugyancsak atomfizikusról és az öccséről, hogy bankrablók lettek? Hát azt, hogy kivégezték őket…?

179 névig jutott el, köztük sok halott. Egy ideig csak a rejtélyesen elhunytak lajstromát rótta. A Piariban osztálytársa, az agyonlőtt Oszi, a két, hirtelen meghalt (megölt) piarista diák, Withmann Pali és Jakobi Endre, meg a volt igazgató tanár, aki hírek szerint öngyilkos lett, pap létére… János belátta, hogy sietnie kell az írással.

Bodor Pál



Február 16.

Hogyan fognak tocsikolni?

Azért sem lehet előrehozott választás mostanság (miért is lenne?), mert a Zuschlag-ügyben messze nincs annyi puskapor, mint volt (?) a Tocsik-halmazban. Melynek lényegi igazsága talán még mindig titok.

Van persze óriási virtuális, tán időzített robbanótöltet a K & H egyelőre lehűtött, csönddé locsolt, „nápolyi” történetében, némely főszereplő tán nem ingyenes szabadságában. (Ha Szabadi úr minden szava igaz az O. V.-nak írott, interneten terjesztett levelében, és őt a vallatásokon még meg is kínozták, akkor azt mondom, Kulcsár úr sokkal jobban járt.) Tehát találgatjuk: vajon ki tud többet a Zuschlag-volument ötszázszor meghaladó, és távolról sem pusztán „szabálytalanul felhasznált” K & H ügybéli összegről.

Igaz, az ellenzéknek most sikerült tocsikolás nélkül is elég széles rétegeket hiszterizálni. Igaz, az ellenzék inkább kormánycsúfoló sikító kórusokat szervezett, ahelyett, hogy kajánul élvezte volna: az „őrült koalíció” magára vállalta a legnehezebb, kellemetlen, hosszú átfutású, sem anyagilag, sem politikailag nem rögtön fizető, elsőre főleg áldozatinak látszó, a legérzékenyebb területeket megrázó feladatokat. Ma a Molotov-koktélt elkeseredett nacionalizmusból, okos és buta demagógiából, szociálpolitikai (nem alaptalan) riadalomból stb. mixelik. Lassan úgy fest, mintha az egész világon Gyurcsány felelne a nyugdíj-bombáért, a szegény sorsú diákok apadásáért az egyetemeken, s mintha a koalíció bűne lenne a tragikus cigányhelyzet, az idősgondozás súlyosbodó válsága, a fekete- és szürkegazdaság amplitúdója (mely ugyan reményeink szerint csökken, de még mindig azt sugallja, tán optikai csalódásként, hogy a foglalkoztatottság túl lassan növekszik).

A kormány érvelése abban sem jut el az emberekhez, amiben húsz perc alatt tisztázható lenne az igaza. Még aki felismeri is, hogy van e kormány-koncepcióban jó adag hősiesség - noha már rég nem szeretjük a hősies politikát -, ahhoz sem jutnak el a lényegi érvek. S miért nem? Óh, nemcsak azért, mert túlvisítják. Hanem azért, mert a két kormánypártnak döbbenetesen csekély a média-ereje. Ezt mindenki tudja, látja, kivéve a két párt illetékes vezetőit és a kormányt.

Az ellenzék tehát addig sulykolta, hogy a médiában túlteng a „ballib banda”, míg el nem hittük. Vad időkben azt motyogtam volna, hogy a mi oldalunkon valakik egyenesen szabotálják a baloldali médiát. De a helyzet ennél súlyosabb, érthetetlenebb és bonyolultabb. Ha a koalíció egyszer megbukik, nemcsak a média lesz az oka - de főszerepet játszik benne.

Bodor Pál











Copyright © by KLUBHÁLÓ - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata All Right Reserved.

Published on: 2008-03-03 (3393 olvasás)

[ Vissza ]


- www.klubhalo.hu - A Közéleti Társaságok Szabad Hálózata cím:1054. Budapest, Alkotmány u. 15. Telefon/Fax: 06­/1/311-8027 e-mail: napi@klubhalo.hu Lapigazgató-főszerkesztő:dr Gáspár István a Pallas Páholy-KLUBHÁLÓ Egyesület elnöke.


Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László, Főszerkesztő helyettes: Böjte József, Főmunkatársak: Bodor Pál, Marik Sándor, Szekeres István. Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Prikrillné Erős Ildikó,  Rendszergazda: (Vincze, Czibóka és Dracsay Bt., e-mail: info@vcd.co.hu)


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0,02 Seconds