Nem esett kútba

Nem esett kútba

(Egy magyar film védelmében.)

Nem szokásom, és tudom nem is illik megjelent filmkritikával vitatkozni. (ízlések és…)

Mégis szólnom kell, mert Stőhr Lóránt az (ÉS október 14-én megjelent Kútba esett c.) brutális kritikájának egyetlen megállapításával sem értek egyet.

Csak ha a nyitó jelenetben Udvaros Dorottya világszínvonalú alakítását látnánk, már akkor is meg kellene nézni Gigor Attila remek filmjét. Udvaros a magyar színjátszás nagyasszonya lett ezzel a pár perces jelenettel. A megfáradt és megkeseredett, és ebbe bele öregedett asszony minden fájdalma, szépségének romjain is átütő egykori szerelme, mai kiábrándultsága, és önmagával is vívódó kegyetlen tette; fiával való szakításának fájdalma sűrűsödik ebbe a villanásban a színésznő arcán.

És üzenném Stőhr úrnak, ehhez rendező is kell. Akárcsak Kovács Zsolt minimalista, eszköztelen, mégis kiszolgáltatottságában is erős jellemet mutató játékához. A kurva lányok élettel teli, pontos és nem sztereotip alakításához is. Helyhiány miatt nem sorolhatom fel a színészek remek pillanatait, de megérné a rendező kvalitásainak elemzéseként. Akár a sivár világot remekül és plasztikusan ábrázoló operatőri munkához is, valamint az íróként is működő rendező parabolikus dialógusainak jelenetekbe rendezéséhez is, amelyeket a kritikus nem értett meg.  Az egész filmet sem. Kár, mert sokan tájékozódnak az ÉS kritikáiból, nagy felelősség ez. Nem kellene mindenkinek cipelni. Jobbat tenne a magyar filmeknek is, ha empatikusabb, hozzáértőbb, hogy úgy mondjam, kíváncsibb lenne a kritikus, hogy mit is lát?  Azt kérdezi cikkében „Vajon miért mindig a bűn és a normalitás határán élő, lecsúszott karakterek jutnak eszébe a magyar rendezőknek Magyarországról?” Jó kérdés, gondolkozzon rajta még tovább.

(Nézzék meg a KÚT című Grigor Attila rendezte filmet, amíg lehet és döntsék el kinek van igaza.)

Böjte József