A nézők talpa alól szólhat a kórus a felújított Operaházban Interjú Zoboki Gábor építésszel

https://index.hu/urbanista/2018/07/01/operahaz_felujitasa_zoboki_gabor_o...

DSC 1689

Szó szerint a pincétől a padlásig felújítják az Operaházat. Ráfért, a nyolcvanas évek eleje óta nem nyúltak érdemben hozzá, és akkor sem feltétlenül úgy, ahogy kellett volna. A rekonstrukció tervezője Zoboki Gábor, aki nem csak neves építész és operarajongó, de ugye ő és csapata tervezte a Müpát és az Erkel Színház átalakítását is, szóval nem nagyon van más ma Magyarországon, aki annyira otthon lenne a témában, mint ő. Már több órányi beszélgetésen és közös helyszínbejáráson vagyunk túl, de még mindig csak ömlenek belőle a történetek, és a legapróbb részletekhez fűződő érdekességek. Nem csak a műfaj, de az épület lelkes megszállottja is. Az alábbi interjúban csak egy kis ízelítőt adunk mindabból, amit a házról mesélt, és a későbbiekben további posztokban térünk vissza a részletekre.

– Miért kell felújítani az Operát?

– Az Operaház a magyar építészet remekműve, Ybl Miklós egyik utolsó kiemelkedő alkotása, a 19. századi nemzeti építészetünk esszenciája. Ráadásul alig van operaház Európában, amelyik eredeti formájában, átépítés nélkül fennmaradt volna – se az olasz, se a német operakultúra területén. Leégtek, lebombázták, lebontották vagy átalakították őket. Ám nem csak ezért értékes és egyedülálló. A megépítésekor világszínvonalat képviselt: itt használtak először hidraulikus színpadtechnikát – ezt maga Ybl tervezte –, nézőtere akusztikailag kiválóan sikerült, belsőépítészetében pazar, a műfaj rangjához méltó volt. Viszont a legutóbbi nagy felújítás több mint harminc évvel ezelőtt, a nyolcvanas évek elején történt, amikor egy olyan színpadtechnikát építettek be az omladozó NDK-ból, ami a maga korában sem számított már korszerűnek. Emlékszem olyan Walkür előadásra, ahol Wotan búcsújának zárójelenetét a díszletváltás műszaki hibái miatt az előző kép díszletében énekelték végig. A legviccesebbet akkor éltük meg, amikor

az előadás közepén lassan elindult a függöny, úgyhogy az énekesek egyre kisebb függönynyíláson próbálták befejezni a felvonást.

Halkabb, pontosabb, gyorsabb és digitálisan irányítható, többfunkciós, 21. századi rendszert építünk be. Azonban legalább ilyen fontos, hogy Magyarország egyik legpatinásabb műemléképületét korhű állapotának megfelelően állítsuk helyre, azaz minél inkább visszanyúljunk Ybl Miklós eredeti terveihez. Nem csak azért, mert az elmúlt közel másfél évszázadban a felújítások, átalakítások – például a nézőtér korábbi bővítése, vagy a zenekari árok szűkítése – sokat rontottak az akusztikán, hanem mert a ház sokkal szebb volt eredeti pompájában. A közönség számára ez lesz a leglátványosabb változás – ugyanabba a házba léphetnek be, amely 1884-ben, a megnyitón várta a látogatókat, köztük őfelsége Ferenc József császárt, aki a korabeli beszámolók szerint igencsak el volt ragadtatva a látottaktól. Bár korábban kikötötte, hogy nem lehet nagyobb a bécsinél, de a legenda szerint a megnyitón azt mondta: ”valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”.

– A legtöbb operalátogató valószínűleg ma is nagyon szépnek látja a házat.

(...)

A teljes cikk itt olvasható: https://index.hu/urbanista/2018/07/01/operahaz_felujitasa_zoboki_gabor_o...

cikkfeltöltő: 
GB