Mert nem csak az EB és a Brexit téma ma Európában...

Engedélyezni - betiltani - mégis engedélyezni. Kedden és szerdán ezek voltak a csütörtökre meghirdetett tüntetéssel kapcsolatos döntésre képtelen kormány kommunikációjának kulcsszavai. A múlt heti hatalmas tüntetésre való reakcióról és a növekedő erőszak orvoslásáról tétovázott napokig az elnök, a miniszterelnök és a belügyminiszter.

Kedden a válsághelyzetet rendezni hivatott trió az engedélyezést tartotta helyesnek, de azzal a feltétellel, hogy a tüntetés ú.n. „statikus” tüntetés legyen, azaz rendőrkordonnal körülkerített egyhelyben toporgás. A magyarázat: „Fogytán van a karhatalom energiája, a sorozatos tüntetések, az EB felügyelete valamint rombolók kordában tartása már meghaladja az erejét.” A szakszervezetek, a jobboldal és a „rebellis” szocialista képviselők kórusban tiltakoztak a gyülekezési szabadság ilyen, eddig ismeretlen formában történő, korlátozása miatt. Az egyik kritikus szocialista képviselő egyenesen a kormány értelmi képességét kérdőjelezte meg és csatlakozott a jelenlegi alkotmány újjal való felcserélését, a VI-ik Köztársaság alapjainak megvetését követelőkhöz. A szakszervezetek pedig azzal vádolták a kormányt, hogy a tüntetések alkalmával, a kb száz fiatal által okozott kár – ami egyébként is megakadályozható – csak ürügy a kormánynak, hogy elnémítsa a Munkatörvénykönyv reformja elleni tiltakozást. A kommunista párt elnöke, Pierre Laurent figyelmeztette a kormányt, hogy döntése csak növelni fogja az erőszakot.

Szerdán a meghirdetett tüntetés előtti nap hajnalán François Hollande újabb tanácskozásra hívta össze Manuel Valls-t (miniszterelnök) és Bernard Cazeneuve-öt (belügyminiszter), és döntésük a tüntetés betiltása volt. Merész lépés egy olyan országban, ahol 54 éve nem volt erre példa ! (1953 és 1962 között, az algériai háború idején voltak a tüntetések betiltva.) Az erőskéz politikáját képviselő miniszterelnök jelentette be, megtoldva, a már sokszor ismételt kijelentéssel, hogy a reform visszavonásáról senki ne álmodozzon. A parlamenti pártok vezetői kórusban jelentették be tiltakozásukat, és hogy igenis lesz tüntetés, és személyesen, a sor elején fognak, szembenézni a rendőrökkel, csendőrökkel. Többen Manuel Valls lemondását követelték. A fasiszta Front National egyik képviselője ( !) adott leckét neki egy rádióinterjúban: „Vajon a tüntetést ma betiltó szocialista vezetők hogy reagálnának, ha a – választásokon netán győző – Front National kormánya tenné ugyanezt?”.

Néhány órával később, délben, a France Culture híreiben a megrökönyödésüknek, felháborodásuknak hangot adó politikusok, történészek, filozófusok, írók, művészek követték egymást, amikor hirtelen, 13 órakor, jött a gyorshír: François Hollande bejelentette, hogy mégis engedélyezi a tüntetést !

A félreértések elkerülése céljából, azért megerősítette szilárd elhatározását, hogy a reformból egy jottányit sem enged! A tüntetés nem lesz „statikus”, de nem lehet olyan se, ahogy a szervezők tervezték: a Prefektus engedélyezi, hogy az eredetileg meghirdetett helyről, a Bastille-térről induljon, de nem mehet végig a városon egészen a Nation-térig; miután elérte az Arsenal-medence túloldalát (kb 800 méterre a Bastille-tól), vissza kell kanyarodnia a Bastille-térre. Ezután jöttek a biztonsági intézkedések: a Bastille-tér golyóálló palánkokkal való lezárása, a buszmegállók ugyancsak palánkokkal történő védelme, 2000 rendőr mozgósítása, felhatalmazásuk, hogy már a tértől egy kilométeres távolságban átkutassák az odatartók táskáját, és a térre érve a palánkok segítségével kialakított kiskapukon újra átkutassák őket. Dresscode-ot is megadtak: ha a tüntetők nem vették volna észre, hogy szerdán beköszöntött a kánikula, akkor figyelmeztették őket, hogy könnyű öltözékben, kisméretű táskával jelenjenek meg.

A délutáni és esti órákban az elemzők azt latolgatták, hogy Hollande államelnök „engedménye” vajon Valls miniszterelnök vereségét, és a józanabb, kevésbé vérmes belügyminiszter győzelmét jelenti-e? Többen a kormány machiavellista feszültségnövelő, zavartkeltő stratégiájáról beszéltek, mások az államelnök döntésképtelenségét, tehetetlen ide-oda lavírozását hangsúlyozták.

Csütörtökön, tegnap a tüntetés megvolt, jóval kevesebben voltak, mint a múlt hét csütörtökén, mindössze 70 ezren Párizsban és az országban, de a szakszervezetek biztosították a kormányt, hogy az ellenállás egy szemet se lanyhult. Többen bírálták a szakszervezeteket és a baloldali pártokat, hogy elfogadták a kormány feltételeit. Egy rögtönzött transzparensen olvashattuk, „C’est pas une manif, c‘est un zoo !!”, magyarul, „ez nem tüntetés, ez állatkert”. És ha a rombolni szándékozók valóban nem jutottak be a Bastille terére, a békésen visszavonulókat és kicsit még ott időzőket, a rendőrség azért gumibotokkal fenyegetve, körülfogva kényszerítette távozásra. Ebből azután lett összetűzés, de megmaradt verbális szinten.

Végül, a gerilla módszerhez folyamodó kb 100 fős anarchista csoport jóval később, este 9-kor, és a város egész más pontján megtámadta és keményen megrongálta a kormánnyal már több hónapja kiegyezett szakszervezet, a CFDT székhelyét.

Folyt. köv.

Körösi Zsuzsa