Merre tart Törökország?

Mintegy öt hónappal az állítólagos puccskísérlet után változatlan erővel folyik a leszámolás. A hivatalos indoklás szerint, a célkeresztben Recep Tayyip Erdogan elnök korábbi barátja, 1999-ben az USA-ba távozott Fethullah Gülen hívei vannak, de a tisztogatás ennél sokkal szélesebb kört érint.

Az Amnesty International adatai szerint, október végéig 4 262 alapítvány, szakszervezet, intézmény és újság működését tiltották be. A hatóságok 37 000 személyt, köztük 100 újságírót tartoztattak le. Az állásukból elbocsájtottak vagy felfüggesztettek száma eléri a 120 000 főt. Őrizetbe vették a baloldali, kurdbarát HDP (Népi Demokratikus Párt) két társelnökét Selahattin Demirtast és Figen Yüksendagot valamint a párt 13 képviselőjét. Október 19-én újabb három hónappal meghosszabbították a rendkívüli állapotot, ami lehetővé teszi a rendeletekkel történő kormányzást, valamint a képviselők mentelmi jogának és a szabadságjogoknak az átmeneti felfüggesztését.

Az országban kialakult egy érdekközösség a hatalom, a biztonsági szolgálatok és az ultranacionalista erők között, hogy megakadályozzák a világi baloldal és a kurd pártok együttműködését. Erdogan már nemcsak a fegyverrel harcolókat nevezi terroristának, hanem azokat is, akik tollal tiltakoznak a rendszer ellen. A diktatúrával szembenálló szervezetek pedig nem kapnak hatékony külső támogatást. A francia, a német és más európai vezetők elsősorban a Törökországban tartózkodó közel hárommillió menekült távoltartásával vannak elfoglalva, ami befolyásolhatja országaikban a közelgő választások eredményét. Az Európai Bizottság eltűri Erdogan zsarolását, aki a menekülthullám visszatartása fejében a vízumkényszer azonnali megszüntetését követeli. A kettős mércét használó Obama adminisztráció is „elfelejtkezik” az emberi jogokról és nem alkalmaz szankciókat a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Ankara ellen.

Az EU-val való ellentétek része, hogy Törökország Észak-Ciprust 1975 óta megszállva tartja és nem hajlandó a görög lakosságú Ciprusi Köztársaságot elismerni. A szigetország egységesítéséről folyó tárgyalások november 22-én tartott fordulója is kudarccal végződött. Erdogan a turistaforgalom összeomlása és más gazdasági érdekek miatt váratlan fordulattal rendezte kapcsolatait Oroszországgal, valamint Izraellel. Az Európai Uniót viszont „megfenyegette”, hogy csatlakozási tárgyalások elhúzódása miatt 2017-ben népszavazást ír ki.

A közelmúltban Brüsszelbe látogatott több török ellenzéki vezető, akik hazájuk tragikus helyzetéről tájékoztatták a médiát és az Európai Parlament tagjait. Hasip Kaplani ügyvéd a HDP volt képviselője elmondta, hogy az országot az AKP vezetésével egy nacionalista, vallási fundamentalista koalíció irányítja, amit az NHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) szélsőséges soviniszta szervezet is támogat. Az igazságszolgáltatás a kormány kiszolgálójává vált. Erdogan fő ellenségei a kurdok, akik ellen olyan terrorista csoportokat segít, mint a DAESH és az Al Nusra. Kaplani kijelentette, hogy az államfő elutasítja az európai szervezetek figyelmeztetéseit és nevetségessé teszi véleményüket. Erdogan célja az elnöki rendszer megteremtése, amely nem kapott többséget a 2015-ben tartott két parlamenti választáson. Vezetői és tagjai üldözése miatt, a HDP felfüggesztette parlamenti tevékenységét és álláspontját külföldről közli.

Zíya Hatip a HSP (Népi Szociáldemokrata Párt) tagja elmondta, hogy Törökország szunnita iszlám állam, ahol az etnikumok és más felekezetek tagjai nem élveznek a muszlimokkal egyenlő jogokat. Levent Tüzel, az EMEP (Munkapárt) főtitkára, volt parlamenti képviselő szerint, Erdogan rendszere nem fogadja el a nemzetközi normákat. A hadsereg korábbi kiváltságos helyzetét ugyan megtörték, de a hatalom megerősítése és a katonaság „foglalkoztatása” érdekében a kurdok ellen, valamint Szíriában és Irakban háborút folytatnak.

Can Cündar, az ellenzéki Köztársasági Néppárthoz közeli, kemálista Cumhuriyet napilap Isztanbulból elmenekült főszerkesztője a párizsi Courrier International tudósítójának kijelentette, „hogy az Európai Unió feláldozza saját értékeit. Erdogán zsarolása bevált, amit sohasem felejtünk el. Vereséget szenvedett európai elkötelezettségünk, a sajtószabadság, a demokrácia és az emberi jogok. Az európai vezetők nincsenek mellettünk”.

Az Európai Parlament november 24-én elfogadott határozatában követelte a Törökországgal 2005 óta folytatott csatlakozási tárgyalások felfüggesztését, ami azonban a tényleges döntéshozókat, az Európai Bizottságot és a Tanácsot, valamint tagállamokat semmire sem kötelezi. No comment!