LAKÁSHELYZET
LAKÁSHELYZET
Szakmai- szakértői vitasorozatot indít szerkesztőségünk "Építés - lakásépítés "címmel a Klubhálón!
Nem vitás, hogy szükség van állami beavatkozásra a lakásépítésben. Erre utal a CSOK-ra való nagyszámú jelentkezés is.
A CSOK, az otthonteremtés állam által támogatott módja, bizonyára sok család számára jelent majd megoldást.
Nem feltétlenül véglegeset, hiszen idővel felnőnek és "kiröpülnek"a gyerekek.
Nemigen tudni, hogy hány családnak lenne szüksége másik és milyen otthonra, /általában nagyobb, vagy korszerűbb vagy más településen lévő/ lakásra Olyanokról van szó amelyek nem tudják igénybe venni a CSOK-ot.
Sokan vannak olyanok, akiket és családjukat "röghöz köti" a saját tulajdonú lakásuk, házuk. Ezért nem tudnak távolabbi helyen munkát vállalni, noha egyre több külföldi nagyvállalkozás telepedik le Magyarországon és keres szakembereket. Gyakori, hogy a házastársak egyike "ingázni" kényszerül.
Ma már kevesen gondolkodhatnak úgy, hogy egész életükben egy helyen fognak dolgozni.
Akik a CSOK-ot választják, vagy annak igénybe vételére kényszerülnek, azoknak erre is gondolniuk kell.
Több mint másfél éve Nieder Iván építész tervező, a budapesti XIII. kerület volt főépítésze készített egy vita indító összeállítást "AZ Építési Ágazat" címmel.
Ebben - amellett, hogy a dolgozat öt kérdéskörben felvillantja a nemzetgazdaság legnagyobb ágazatának múltját és jelenét-,"leteszi a garast" a bérlakás építés szükségességét érdekében.
A kérdéskörök:
1./ Az ágazat helye a kormányzásban,
2./Oktatás, szakember képzés,
3./Tervezés,
4./Kivitelezés,
5./Lakáshelyzet.
A vitaindító irat témaköreit szakmai körben fogjuk feldolgozni, de számítunk minden érdeklődő véleményére.
Az érdemi hozzászólásokat a napi@klubhalo.hu email címre várjuk, amelyeket csoportosítva jelenítünk meg.
Elsőként a sokakat érintő és érdeklő 5.-dik pontot tesszük közzé, a klubháló /www. klubhalo.hu/ VÉLEMÉNY rovatában.
LAKÁSHELYZET
Abból kell kiindulni, hogy Magyarország egyik rákfenéje, hogy a lakások többsége magántulajdonban van. Összehasonlítva Európa más országaival, ahol /Svájc, Németország / 45-56 % él bérlakásban, nálunk a népesség ez 9 %-a.
Ennek oka a magyar habitus, a szerzés kényszere, de oka a korábbi államosítás, majd a legutóbbi privatizáció. Az országban lévő 4,2 millió lakás 92 %-a magántulajdon.
Ez a mutató az Unióban 30-40 %. Ha évente 10 ezer bérlakás épülne, 25 év kellene a felzárkózáshoz.
A magyar családok 25-30 %-a érintett, mint lakhatási szegény. A környező, volt szocialista országok közül több helyen volt restitúció. / Csehország, Len-gyelország, Románia/
A rendszerváltáskor nem azt tette az akkori, majd a következő magyar kormányzat, hogy visszaadta volna az eredeti tulajdonosnak a korában elrabolt ingatlanokat, de eladta azoknak, akik benne laktak.
Eladta egy igen csekély összegért és a következő hónapban az új tulajdonos tovább adta sokszorosáért. Azóta ugyanilyen meggondolásból évekre lecsuktak embereket, akik talán politikai ellenfelek voltak.
Köztudott, hogy az előző évtizedekben hogyan lehetett lakáshoz jutni!
Elhurcoltak lakásába beköltözni, kitelepített családok javaiba beférkőzni, protekcióval kiutalt ingatlanba költözni.
Meghatározták, hogy kinek hány szobája lehet a család létszámához, ha nagyobb volt a lakás, beraktak társbérlőket.
Érdekes, hogy egyik ok,hogy ilyen sok védett kép, szobor van, az annak is köszönhető, hogy a Rákosi korabeli rendelet úgy szólt,, aki védett műtárggyal bír, annak + egy szoba jár. A privatizáció nem az eredeti tulajdonost kereste meg, hanem az ilyeneknek adták át potom áron. Szűk agy, szűk látókör. Koncepció abszolút hiánya.
Ne vitassuk, hogy Kádárék jól tették e a 600000 panellakás megépítését, mindenesetre jó szándékkal csinálták.
Ezt a szintet bőven nem érték el az utód kormányok, amikor ezeket a silány értékű ingatlanokat kritika nélkül eladták a benne lakóknak. Ettől a pillanattól időzített bombákon ülnek a benne lakók, mert az utólagos hőszigeteléssel a rejtett szerkezeti gondokat nem oldották meg csak talán elodázták.
A magántulajdonokkal továbbiakban semmit nem lehet tenni, csak a gyerekeinkre hagyunk terheket. Más országokban ezeket a panelokat már lebontják, vagy le is bontották. Nálunk még költünk rá milliárdokat.
A mai munkaviszonyok mellett egy családnak igen nehéz egy öröklakást megszerezni. A hitelhelyzetet ismerve igen nehéz hozzájutni egy magánbefektető által épített lakáshoz.A bérlakások piaca, választéka Magyarországon teljesen beszűkült. Ma már késő bánat hogy nem kellet volna mindent eladni.
Vannak kezdemények a bérlakás építésre de azok, akik a piaci bérleti díjakat nem képesek megfizetni, az utcára kényszerülnek.
Az utóbbi évek igyekezete, hogy ezeket a panelokat élhetőbbé tegyék, naiv próbálkozás. Ellenőrizhetetlen, hogy az utólagos hőszigetelések milyen hatással lesznek az épületek szerkezeteire. Ott rejtett kötőelemek vannak, amelyekhez nem minden esetben lehet hozzáférni és a hőszigetelés hatására idő előtt elveszthetik statikai megbízhatóságukat. Ha a hatszázezer lakás mintegy kétmillió lakosát tekintjük csak 5-10 % - ilyen rossz körülményű, már tragédiáknak nézhetünk elébe.Hiába adták el ezeket a házakat, ha ki kell költöztetni embereket, megint csak az állam fizeti a révészt.
A bérlakás építésnek több aspektusát tekinthetjük.Ha sikerülne megoldani ezt a kérdéskört, segíteni lehetne azokon, akik csak azért nem tudnak munkához jutni, mert ragaszkodniuk kell meglévő kis otthonukhoz, ami ugyan tulajdon, de a környékükön nincs munka lehetőség.
Magyarországon a statisztikák szerint egy ember életében maximum 3-szor cserél lakóhelyet, amíg ez a szám nyugaton,vagy Amerikában 5-6-szoros. Máshol a munkát keresők elvándorolnak oda, akár családostul is, ahol munkát kapnak. /oda megyek lakni, ahol tejet kapni/ És ott talál munkáslakást, bérelhető lakást.
Arról nem is szólva, hogy ott egy embernek több szakmája van. Amikor erről gondolkodunk, mindig csak a városok vannak előtérben, pedig nagyon megfontolandó, hogy vidéki környezetben is kellene létrehozni bérleményeket,a munka lehetőségek közelségében, ahol esetleg olcsó a telekár.
Ismert, hogy ősidők óta épülnek munkáslakások. Már a fáraók is azzal kezdték a piramisok építését, hogy körülötte megteremtették a munkások lakhelyeit.Az 16 században a Fuggerek munkás kolóniákkal biztosították a szakképzett munkaerő letelepedését, de gondolhatunk itt a magyar iparosítás 19 századi időszakára, amikor az olcsó munkaerő, a megfelelő szaktudás betelepítése érdekében munkás kolóniákat hoztak létre. Több ilyenben élnek még ma is családok Budapesten is.
Ha jön egy befektető egy igénnyel, az önkormányzatoknak, vagy az államnak viszont igénnyel kellene élni. Mint kapcsolódó beruházás, a bérlakás lehetne a cél, nemcsak a parkosítás, vagy zöldterület.
Az általunk bírált két háború közötti időszakban olyan adótörvényeket is hoztak a sok aljas törvény mellett, ami a lakásépítési igyekezetet növelte. Adómentességet kapott az a befektető, aki bérházat épített. Ma is nyomon követhető a városokban ennek az 1928-as törvénynek a hatása. Az utóbbi évtizedekben ez az igen jó módszer senkinek eszébe nem jutott
Az úgynevezett piaci lakásbérlet ma már többféle módon is elérhető.
Egyik mód, hogy az önkormányzat bérbeadásra átveszi a tulajdonostól a lakását és a rászoruló bérlőnek elérhető áron kiadja. A tulajdonosnak kifizeti a piaci árhoz viszonyított különbséget, továbbá garantálja az ingatlan szinten tartását.
Úgy tudom, hogy Szombathelyen működik egy ilyen próbálkozás. Itt azért felvetődik a kérdés, hogy mi lett a sorsa azoknak a pénzeknek, amelyek privatizációból befolytak?
Nem volt az valójában jelentős összeg, de valamennyire segítene!
Egy másik esetleges lehetőség, olyan nonprofit vállalkozókat szervezni, akik maximum 3% haszon mellett megvalósíthatnak építményeket, Ezek viszonylag alacsony lakbérek mentén is rövid megtérüléssel elérhetők. A finanszírozási konstrukcióba az állam és az önkormányzat is részt vállalna.
Legújabb nyugatról jövő próbálkozás a használaton kívüli építmények bérlakás céljára való átépítése, hasznosítása /Hollandiában ezzel komolyan foglalkoznak. Rengeteg elhagyott üzemi, irodai, katonai építmény várja jobb új funkcióját.
A magyar igény 40 ezer forintos havi bérleti díjért 50 m2 nagyságú jó minőségű lakás, ami nem teljesíthetetlen, ha megtaláljuk a megfelelő formát.
A lakásépítés kulcskérdés a jelenlegi szervezetlen munkaerő foglalkoztatásában.
Ha megtalálható a jó megoldás, egész népcsoportok gondjait lehetne megoldani!
