A katalán válság közelebbről

LeMonde Diplomatique hírlevele

Kategória: 2017 október

Írta: Kovács Gábor

catA katalán függetlenségről szóló, békésnek indult október elsejei népszavazást a központi kormány törvénytelennek minősítette és a legdurvább eszközökkel próbálta megakadályozni. A rendőri akció nemcsak nagy felháborodást, de az ország kettészakadásának veszélyét is erősítette. Madrid merevségét mutatja, hogy október 9-én, a Mariano Rajoy miniszterelnök által vezetett Néppárt (PP) szóvivője, Pablo Casado elutasított minden közvetítési kísérletet és azzal fenyegetőzött, hogy a függetlenségpárti vezetők hasonló sorsra juthatnak, mint a Franco rendszer idején, 1940-ben kivégzett Lluis Companys, Katalónia egykori elnöke.

  A konfliktus megoldását nem segítette, hogy VI. Fülöp király is nyilatkozott a katalán helyzetről és felszólította a kormányt, hogy állítsa „helyre az alkotmányos rendet”. A spanyol alkotmány tiltja, hogy az uralkodó belpolitikai kérdésekbe avatkozzon, amit elődje, I. János Károly sohasem tett meg. VI. Fülöp megszólalásához az is hozzájárulhatott, hogy a katalánok a monarchia megszűntetését követelik.

A vitatott részvételű népszavazás és a tartományi parlament csekély többségű döntését követően, Carles Puigdemont, a katalán kormány, a Generalitat vezetője október 27-én kikiáltotta a függetlenséget, de az önállóság gyakorlati megvalósítására semmiféle előkészületet nem tett. Madridi vélemény szerint, szeparatista kísérlet történt az ország egysége ellen. Mariano Rajoy kezdeményezésére ezért az alaptörvénynek a német alkotmányból átvett, eddig még nem alkalmazott 155. cikkelye alapján a Szenátus ideiglenesen felfüggesztette Katalónia autonómiáját és a központi kormány közvetlen irányítása alá helyezte a régiót.

A párizsi Le Monde Diplomatique szerint, a Rajoy-kormány a katalán kérdést területi problémaként kezeli, de az évek óta tartó konfliktus mögött „súlyos alkotmányos válság” húzódik. A lap szerint, Franco bukása után három évvel, 1978-ban elfogadott, az átmenet biztosítását célzó alkotmány a demokratikus erők és a diktátor korábbi hívei közötti kompromisszum eredménye volt. A társadalom demokratizálódása, a felgyorsult gazdasági fejlődés, valamint a nemzetközi környezet megváltozása ellenére, a hatalmi elit megakadályozta, az alaptörvény módosítását és az intézményi rendszer reformját.

A Generalitat jogkörének az igazságügyre történő kiterjesztésével és Katalóniának nemzetként történő elismerésével 2006-ban kísérlet történt egy alkotmányreformra, amit a törvényhozás és egy népszavazás is jóváhagyott. A reformot az akkor még ellenzéki Mariano Rajoy hevesen bírálta. A Néppárt kezdeményezésére, a nagyrészt konzervatív tagokból álló Alkotmánybíróság 2010-ben, a törvény legfontosabb pontjainak a végrehajtását felfüggesztette. A döntés a spanyol- katalán kapcsolatokat súlyosan megterhelte és a függetlenség kikiáltásának egyik oka volt.

Szakértők szerint, a válság megoldását segítené és tárgyalási alapot jelentene, ha az Alkotmánybíróság által 2010-ben elrendelt korlátozásokat feloldanák. A tartomány nagyobb önállóságot kapna, több jutna vissza Barcelonának a költségvetésbe befizetett adókból, határozottabb védelemben részesülne nyelvük és az Alkotmány nemzetnek ismerné el a katalánokat.

Az elhúzódó válság rendezésének útja lehet egy föderatív állam létrehozása is, amelyben elválik egymástól a központi kormányzat és a tagállamok felelőssége. A Néppárt és a jobboldali Ciudadanos (Állampolgárok) azonban élesen ellenzik a katalán autonómia bővítését és a föderáció megvalósítását. A szocialisták (PSOE) kettős játékot folytatnak, mert egyrészt támogatták a parlamentben a 155. cikkely alkalmazását, de ragaszkodtak az alkotmányos reformot előkészítő bizottság megalakításához. A PSOE elvileg nem utasítja el a föderációt, de támogatja a monarchia megőrzését.

Alberto Garzón, az Izquierda Unida (Egyesült Baloldal-IU) vezetője elutasította Carles Puigdemont egyoldalú „függetlenségi nyilatkozatát,” valamint az Alkotmány 155. cikkelyének Rajoy által kezdeményezett alkalmazását, „mert a felelőtlen döntések csak rontják a helyzetet”. Elfogadhatatlannak tartotta a biztonsági erők durva akcióit is, ami „a kormány tehetetlenségét mutatta.” Garzón szerint, „a politikai kérdéseket nem lehet bírókkal és rendörökkel megoldani”. Kijelentette, hogy az ország társadalmi és gazdasági problémáit csak egy megváltozott államforma, a föderális köztársaság keretében lehetne rendezni.

Brüsszel „hivatalból” támogatja a jelenlegi status quo fenntartását és igyekszik távol maradni a konfliktustól. A tartomány elszakadása súlyos veszteség lenne Spanyolország számára, mert a legértékesebb régiója esne ki. A 7,5 milliós lakosság az ország népességének csak 16 százaléka, de Katalónia 25,6 százalékot jelent az exportban, 20,7 százalékot a külföldi beruházásokban és a spanyol GDP 19 százalékát termeli. Egy esetleges kiválás megerősítené az európai szeparatista törekvéseket, a Baszkföldön, Skóciában, Észak-Olaszországban, Korzikán és másutt is.

Mariano Rajoy látszólag elérte célját és a politikai kérdésből a Legfelsőbb Bíróság segítségével jogi ügyet csinált. A spanyol hatóságok a „lázadó” katalán kormányzat több tagját őrizetbe vették és Madridba szállították. Puigdemont „demokratikus ellenállásra” szólította fel a lakosságot, és várható bebörtönzése elől, több miniszterével együtt Brüsszelbe menekült. A feszültség növekedését jelzi, hogy a radikális katalán vezetők „állandó mozgósítást” hirdettek, ami sztrájkot, útelzárásokat és megmozdulásokat jelent. November 11-én mintegy 750.000 ember tüntetett Barcelona utcáin és a letartóztatott politikusok szabadon bocsátását követelte. Nyilvánvaló, hogy Madrid alábecsülte a függetlenségi mozgalom erejét, de Carles Puigdemont és társai túlértékelték saját lehetőségeiket.

Meglepetést okozott, hogy a miniszterelnök kezdeményezésére december 21-én regionális választást tartanak Katalóniában, ami a közvélemény figyelemelterelését is szolgálja. Az újabb erőpróbán a pártok túlnyomó többsége részt vesz. Kérdéses azonban, hogy mi következik utána?

A liberális londoni Economist szerint, A katalán helyzet megoldása csak a felek párbeszédével történhet. „Az erő kizárólagos alkalmazásával, Mariano Rajoy megakadályozni nem, de siettetni tudja Spanyolország szétesését”. 

                                                                

cikkfeltöltő: 
GB