Hol vannak a vécék?
A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport, tagjaink hajléktalanságot és lakásszegénységet megtapasztalt aktivisták, valamint szövetségeseik. Célunk, hogy kiálljunk a hajléktalan emberek méltóságáért és küzdjünk a lakhatáshoz való jogért és egy élhetőbb, emberséges Budapestért.
Csoportunk 6 éve foglalkozik a közvécék siralmas helyzetével. Azt szeretnénk elérni, hogy a városban megfelelő mennyiségű és minőségű, mindenki számára elérhető közvécé működjön. Ez mindenki életét megkönnyítené, néhány társadalmi csoportét pedig különösen, mint például az idős emberek, a kisgyermekes családok, a mozgáskorlátozott emberek, a közterületen dolgozók és az ott élni kényszerülők.
A fővárosban a nyilvános illemhelyek száma 70-80 darabra tehető. Ez azt jelenti, hogy Budapesten minden 30 ezer lakosra jut egy nyilvános illemhely. Összehasonlításképpen Párizsban minden 5000 emberre jut egy, és ezek jelentős része ingyen használható.
2016. november 18-án, a Vécé Világnapja alkalmából figyelemfelhívó megmozdulást szerveztünk a Városháza elé „Kis dolog is lehet nagy dolog” címmel. Az akció során állampolgárok fogalmazták meg üzeneteiket a főpolgármesteri hivatal számára a nyilvános vécékkel kapcsolatos problémáikkal és kéréseikkel, mint például: „Egy ajtót magamra csukni – az emberi méltóság apróságokon múlik.” Az akció végén a főpolgármesteri hivatal egy főosztályvezetője vette át az állampolgárok üzeneteit és ígéretet tett arra, hogy ezeket eljuttatja a Főpolgármester úrhoz is.
Ezen túl december 23-án rendhagyó karácsonyi kórust szerveztünk a Városháza parkba, „Hull a pelyhes fehér hó, sok közvécé lenne jó” címmel. Talán nem voltunk elég hangosak, mert úgy tűnik, hogy szólamaink a hivatal részéről süket fülekre találtak.
Az Index 2016 decemberi riportja szerint a Fővárosi Önkormányzat már tavaly elkezdett kidolgozni egy átfogó koncepciót a fővárosi vécéhelyzetre, aminek részeként a főváros fölvenné az önként vállalt feladatok körébe az illemhelyekkel kapcsolatos teendőket. Mi ezt a hírt nagy örömmel üdvözöltük!
Sajnos azonban több, mint két hónap telt el a főosztályvezető és több, mint egy hónap a fővárosi önkormányzat ígérete óta, a közvécék helyzete pedig mit sem változott. 2017. január 25-én újból ülésezik a Fővárosi Közgyűlés, és nem látjuk, hogy napirenden lenne a közillemhelyek helyzete.
Szeretnénk feltenni a kérdést: a főváros vezetősége mikor fog érdemben foglalkozni a közvécék helyzetével? Vagy a Főpolgármester úrnak nem érdeke, hogy egy tiszta és emberséges Budapesten éljen? Mi úgy tudjuk, hogy a szükség nagy úr, még annál is, aki úr! - írja Tarlós Istvánhoz nyílt levelében az AVM Csoport.
Radnai Anna bővebben is érinti a kérdés elbírálásának szükségességét:
Lehetetlen közegészségügyi helyzetet teremt és az alapvető emberi jogok biztosítása szempontjából is tarthatatlan helyzet, hogy Magyarország fővárosában még mindig nincs elegendő számú közvécé, valamint a hajléktalanként élni kényszerülő emberek számára nincs ingyenes lehetőség szükségleteik elvégzésére.
Szűk három hónappal a WC Világnapja (november 18) után a Betegek Világnapjára készülve (február 11) Ferenc Pápa az élet, az egészség és a környezet tiszteletére hívta fel a világ figyelmét. A Város Mindenkié céljai megegyeznek ezzel a felhívással. Érthetetlen, hogy a keresztény-konzervatív értékeket magának valló kormányzat miért zárja el a hajléktalan embereket a WC használatának lehetőségétől, súlyosan sértve emberi méltóságukat is.
A probléma azonban nem korlátozódik az utcán élőkre. Magyarországon és Budapesten minden közterületen tartózkodó embernek megoldhatatlan problémát jelent az elegendő számú közvécé hiánya. Budapesten kb. 30.000 főre jut egy nyilvános toalett. Mindeközben az idegenforgalmon belül hazánkba látogató turisták – főleg bulizni jövő fiatalok – száma robbanásszerűen növekszik: 2015-ben 10 millió külföldi fordult meg Magyarországon, és a vendégek 80-90%-nak elsődleges célpontja a főváros volt. A buliturizmus modernkori forgatókönyve szerint világszerte az éjszakában szórakozók egyik kocsmából a másikba vándorolnak, miközben jobb híján az utcán könnyítenek magukon.
A hajléktalan emberek helyzete annyival súlyosabb, mint a bulitúristáké, hogy ők még a túl kis számban fellelhető közvécék díját sem tudnák kifizetni juttatásaikból. A vécéhasználat ára a fővárosban kb. 200 forint, ami napi háromszori vécéhasználatot számolva felemésztené a hajléktalan emberek teljes havi segélyét. A turisták számát a vendégéjszakák alapján kiszámolhatjuk, a fedél nélkül élők számát azonban csak becsülni tudjuk, a korai halálozás ellenére egyre többen kerülnek ilyen helyzetbe, számuk óvatos becslések szerint is harmincezer fő fölött jár – az érintettek egyharmada a fővárosban él.
A higiéniás viszonyok elégtelensége világszerte milliók életét követeli, növeli a bélférgek okozta betegségek terjedését, számtalan vírusos és bakteriális hasmenés kiváltó okát képezhetik, különösen, ha az emberek a széklet- és vizeletürítés után (vagy előtt is!) nem juthatnak kézmosási lehetőséghez. Így terjed pl. a calicivírus, a hepatitis A, a szalmonella. Sokan ellenérvként hozzák fel, hogy kilincseken, telefonokon, számítógép klaviatúrákon is számtalan kórokozó terjedésével lehet számolni, azonban egyértelmű, hogy az egyik baj nem közömbösíti a másikat, és az elégséges számú és ingyenes közvécék hiánya mind higiénés, mind járványügyi, mind az alapvető emberi méltóság biztosításának szemszögéből egyformán probléma. Az évek óta húzódó megoldatlan helyzet felszámolása érdekében a felelős köztisztviselőknek minél előbb hathatós lépéseket kell tenniük.
Az AVM és más civil szervezetek évek óta hangoztatják, hogy önkéntes munkával szívesen hozzájárulnak a probléma megoldásához. Nagyon fontos lenne a szakértők véleménye szerint, hogy a kialakítandó ingyenes és térítésmentes közvécékben megfelelő kézmosási lehetőség is biztosítva legyen. A szolgáltatás nyújtásához egyesek szerint akár a közmunka program is bevonható lenne.
