Higiénia a középkorban érdekességek amiről nem igazán tudunk...

 

1.     Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg a víz,
gondolj a következőkre :

Angliában 1500 körül a legtöbb esküvőt júniusban kötötték, mivel a
hagyomány szerint az évi fürdést májusban végezték el és júniusban még
elég jó szagúak voltak.

Az esetleges kellemetlen szagok  elfedéséért a menyasszonyok nagy
csokor illatos virágot tartottak kezükben.

Ez lett a későbbi menyasszonyi csokor.

2. A fürdő  egy nagy, forró vízzel teli kádból állt. A tiszta vízben
való mosdás a ház urát illette meg. Utána a fiai és a ház többi
férfitagjai fürödtek, majd  a nők, végül a gyerekek, utolsónak maradva
a csecsemők. Időközben a víz olyan piszkos lett, hogy el is lehetett
tűnni benne.

Innen ered a mondás is: "Don't throw the baby out with the bath" – Ne
dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!

3. A házaknak magas, nádból készült teteje volt, alatta nem volt
kideszkázva. A meleg háztetőn sütkéreztek az állatok, macskák, kutyák,
patkányok, bogarak. Esős időben  piszkos és nedves lévén, az állatok
gyakran lepotyogtak a tetőről.

Innen a mondás is:  "It's raining cats and dogs"- Macskák és kutyák
potyognak az égből!

Mivel  a szobák felett csak a  háztető volt, különösen a hálószobában
kellett kitalálni valamit, hogy az ágy ne teljen meg bogarakkal és más
szeméttel.

Igy jelent meg a baldachinos ágy rudakon kifeszített lepedő az ágy felett.

4. A gazdag házak padlója kőlapokból volt kirakva. Esős időben, télen
síkossá vált, ezért szalmával (thresh) hintették le, hogy járni
tudjanak a házban  és melegebb legyen.

Idővel annyi szalma gyűlt össze, hogy ajtónyitáskor egyszerűen
kicsúszott az ajtón.

Ekkor kitalálták, hogy egy fadarabot tettek az ajtó elé.

Igy jelent meg a küszöb (angolul threshold)

5. Disznóhúshoz ritkán jutottak, ilyenkor nagyon különlegesnek érezték magukat.

Ha ekkor vendégük is volt, tüntetően lelógatták a sonkát a gerendáról.

Tehetősnek számított az a férfi,aki  "could bring home the bacon"
("sonkát tudott hazahozni").

Keveset vágtak a sonkából, szétosztották a vendégek között, és
elégedetten "chewed the fat" rágcsálták a zsíros darabokat az
asztalnál.

6. A kenyérosztásnak is megvolt a sajátos  szabálya: A dolgozók kapták
a kenyér égett alját, a család a kenyér belét, és a vendégek,
megtiszteltetésképpen, a kenyér felsõ  kérgét ("upper crust").

7. Ólomkupákból itták whiskyvel a sört és ez a kevert ital napokig
leverte lábáról fogyasztóját. Úgy feküdtek az útszélen, mintha kómában
lettek volna.

Rendszerint kinyújtóztatták a részeget a konyhaasztalon 2 -3 napig, a
körülötte  egybegyűlt család evett ivott és várta, hogy felébred-e
....

Így vált szokássá a virrasztás ("to wake up" - felébredni)!

8. Mivel a temetők beteltek, kiásták a koporsókat, és a csontokat  és
az úgynevezett  csontok házába vitték ("bone-house"), így a
sírhelyeket újból fel tudták használni.

Amikor ezeket a koporsókat megnyitották, elég sok koporsó falán
karcolásokat vettek észre és rájöttek, hogy azokban élve voltak
eltemetve az emberek.

Ekkor gondolták ki azt, hogy temetéskor rákötözzenek egy zsinórt a
halott kezére, azt kivezetve a koporsón, síron keresztül csengettyűt
kötöttek a végére.

Kijelöltek egy személyt, aki egész éjjel a temetőt járta és figyelte
az esetleges csengőszót.

Így jelent meg az éjjeli őrjárat "graveyard shift" – ami ma az
éjszakai műszakot jelöli - és a csengő hangja életet mentett ("saved
by the bell").

9. A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király
jóváhagyásával

(kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a
királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát,
amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek.

A táblán ez állt: Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K.
), azaz paráználkodás a király engedélyével.

Innen ered a mai "fuck" angol szó.

10. Hihetetlen, de az, amire a 21. században egy egész ipar épült, azt
régen sokkal egyszerűbben oldották meg: igaz, így szabadítva el
betegségeket, járványokat.

A középkorban ugyanis nemes egyszerűséggel az éjjeli tálba "végzett"
dolgokat kiöntötték az ablakon, egyenesen az utcára.

A másik megoldás is valami hasonló volt: a várakba úgynevezett
gardróbot építettek, vagyis egy olyan terasz-szerűséget, amely zárt
volt, és amely kívülről a fal síkjából kiemelkedett. Az alján egy lyuk
volt, ezen keresztül pottyant ki a bent ülő salakanyaga.

Az angol WC-t csak a 16. században egy Sir John Harrington találta
fel, ám az még évtizedekig nem terjedt el, bár Erzsébet királynő
próbálkozott vele, és udvarában építtetett egy illemhelyet - nem nagy
sikerrel, nem szerették ugyanis használni az alattvalók.

Az angol, vízöblítéses toalett végül csak a 19. században vált széles
körben ismertté és használttá, ám még sokáig nem volt hozzá wc-papír,
bármilyen hihetetlennek is tűnik.

A tekercses segítség egyrészt egy Gayetty nevű New York-i vállalkozó
nevéhez fűződik,aki kitalálta, hogy a papírral könnyen tisztán
tarthatják alfelüket az emberek.

Ám egy távoli országban már jóval korábban rájöttek erre: Hung Wu
kínai császár bizonyíthatóan használt már lepedő nagyságú papírt a 14.
században.

Mára pedig - mint említettük - egy egész iparág épült a wc köré:
illatos, zenélő, önmagától működő toalettek, intelligens illemhelyek
egész arzenálja várja a magukon könnyíteni vágyókat.

cikkfeltöltő: 
GB