Ha az európai konzervatívoknak nem lenne fontosabb az üzlet és a hatalom, már rég megbukott volna az Orbán-rendszer Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje

• A tekintélyelvű rendszerek visszavetik a gazdaságot és semmivel sem stabilabbak, mint a demokráciák

• A CDU-nak többet számít az Audi vagy a Mercedes itteni beruházása, mint a magyar jogállam helyzete, ráadásul az EPP frakcióvezetője meg is nyugtatta Orbánt, hogy nem kell nyugtalankodnia, minden mehet tovább, ahogy eddig. Csak épp az amerikai büntetővám betehet az autógyártásnak 

• Kelet-Közép-Európában elegük van az embereknek, mert azt látják, hogy a politikának folyton maga felé hajlik a keze

                                                Nemzetközi sajtószemle, 2018. március 23.

 

Die Presse

die_presse.jpg

Az Orbán-kormány az utóbbi 8 évben arra használta ki kényelmes parlamenti többségét, hogy felszámolja, illetve meggyengítse a hatalom ellenőrzésére szolgáló összes független intézményt, populista módon a demokratikus felhatalmazásra hivatkozva. Így foglalta össze a magyarországi helyzetet a német Bertelsmann Alapítvány szerkesztője, amikor bemutatta legfrissebb demokrácia-indexüket, amely négy tényezőt vizsgál: a hatalom megosztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a hivatali visszaélések megtorlását, valamint polgárjogokat. Nos, ezek alapján Európán belül az utóbbi két évben lényegesen romlott a jogállamiság helyzete a magyaroknál, a lengyeleknél, a szlovákoknál és a szerbeknél. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU-nak hatékonyan közbe kell lépnie, ha nem szeretné, hogy az illiberális rendszerek más államokra is átterjedjenek.

A német védelmi miniszter a napokban úgy reagált bizonyos környező államok provokációira, hogy kijelentette: Németországot autokráciák veszik körül. Egyébiránt a 129 országra kiterjedő tanulmányból az derül ki, hogy a demokrácia, a piacgazdaság és a kormányzás állapota világszerte rosszabb lett. Viszont nyomulnak a tekintélyelvű rezsimek. Márpedig ez kedvezőtlenül hat a társadalmi összefogásra és a gazdaságra az adott országokban. Ha meggyengül a jogállam, az táplálja a vazallusrendszert, a korrupciót, növeli a szakadékot a szegény és gazdag között. Az érintett autoriter államok közül csupán Kína, Katar, Malajzia, Szingapúr, az Emirátusok és Ruanda sikeres gazdaságilag, már úgy, ahogy. Ugyanakkor az is látnivaló, hogy a tekintélyelvű rezsimek semmivel sem stabilabbak, vagy hatékonyabbak, mint a demokráciák.

https://diepresse.com/home/ausland/aussenpolitik/5392911/Die-Abkehr-von-der-Demokratie-hat-begonnen?from=suche.intern.portal

Le Monde

lm.png

Bár Orbán Viktor egyre radikálisabb hangot üt meg a választási kampányban, összeesküvést emleget, némi antiszemita mellékízzel, az Európai Néppárt mégis babusgatja, maradhat a konzervatívok soraiban. A tömörülés vezetőit persze időről időre bírálják, amiért ennyire engedékenyek a magyar miniszterelnökkel szemben, aki ellen sokszor az a vád, hogy erőteljesen sodródik a tekintényelvűség felé, csak éppen a bírálatoknak nincs semmi következményük. A strasbourgi frakcióvezető, Manfred Weber két napja Budapesten támogatásáról biztosította Orbánt. Vagyis a magyar politikus megnyugodhatott, miközben zavartalanul folytatja különös, megosztó játszmáját a menekültválság kezdete óta.

Ünnepi beszédében olyan dolgokat pendített meg, amit még bizonyos szélsőjobbos pártok sem mertek volna nyilvánosan szóba hozni. Így a legradikálisabb körök által bedobott összeesküvés elméletet, miszerint harcolni kell a birodalomba szervezett nemzetközi hálózat ellen, beleértve a civil mozgalmakat, amelyeket Soros György támogat és testesít meg. A hang helyenként a 30-as éveket idézi. Ezt a szöveget azután nyomatja a Fidesz minden tagja. Orbán úgy érzi, hogy vállalhatja ezt a mondandót, mert mert a migráció ügyében mellette állnak a lengyelek, a szlovákok, a csehek, az osztrákok és most már az olaszok is. Sőt, az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Izraelt is harcostársaként emlegeti. Krekó Péter úgy értékeli, hogy a budapesti erős ember a szélsőjobbot igyekszik erősíteni. Bízik abban, hogy a válságok, azon belül is elsősorban a migrációs gondok elsöprik az európai politika fő áramát. Amelyben ő csak ellenségeket tart számon.

http://abonnes.lemonde.fr/europe/article/2018/03/22/en-hongrie-viktor-orban-radicalise-son-discours-tout-en-restant-au-parti-populaire-europeen_5274764_3214.html?xtmc=hongrie&xtcr=1

New York Review of Books

 

„Homo Orbanicus” – ezt a címet adta a populizmus egyik legismertebb szakértője a könyvismertetőnek, amelyet Paul Lendvai új Orbán-életrajzáról jelentetett meg a nagy tekintélyű folyóiratban. Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológusa emlékeztet arra, hogy Magyarország az unió első tekintélyelvű állama, a kormányfő körül azonban nem alakult személyi kultusz. A vezér tudja, hogy az autoriter populizmust semmiképpen sem szabad összekapcsolni a 20. századi diktatúrákból ismert képekkel. A hatalmát inkább az igazságszolgáltatás és a sajtó nagyfokú ellenőrzésével biztosítja be. Sokat papol ugyan arról, hogy megvédi a nehézsorsú családokat a multiktól, ám hűbéri kapitalizmus uralkodik, akkor jutsz előre anyagilag, ha a jó oldalon állsz a politikában.

Mint minden populistának, Orbánnak sem esik nehezére, hogy úgy állítsa be magát, mint a gyengébbet, aki a nemzetet fenyegető, gyanús, globalista elitek ellen harcol. A kormány gonosz kampányt folytat Sorossal szemben. Magyarországon jól lehet látni, hogy mit művelnek a populisták, ha megszerzik az uralmat. Lendvai úgy mutatja be a miniszterelnököt, mint aki könyörtelenül és megingathatatlanul törekszik a hatalomra, időnként azonban kifejezetten bosszúálló. Maga a politikus jó ideje azt a képet sugallja magáról, hogy a küzdelemre született. 2010-ben azután jóformán az ülébe hullott a hatalom és hozzálátott, hogy megteremtse az Orwell-i világot idéző NER-t. De már egy évvel korábban meghirdette a centrális erőteret. A gazdaságban nacionalista vonalra állt rá, ami elvonja a figyelmet arról, hogy az EU-n belül a magyaroknál a legmagasabb az áfa, illetve legalacsonyabb a vállalati nyereségadó. Márpedig ez nemigen vág egybe az Orbán által hangoztatott plebejus értékekkel.

Egymillió határon túlinak adott állampolgárságot, ezalatt nagyjából 500 ezren hagyták el az országot. A legutolsó választást a nemzetközi megfigyelők úgy minősítették: szabad volt, de nem tisztességes. Ezt követően jelentette be, hogy illiberális államot akar. Csakhogy összeveszett Simicskával, elvesztette a kétharmadot és a párt népszerűsége zuhanni kezdett. Ebben a helyzetben csapott le a menekültügyre, ami azután európai figurát csinált belőle. Azóta is folyamatosan rájátszik a félelemre, illetve arra, hogy ő védi Európát, a kereszténységgel és a nemzetállammal együtt. Európában nem sokan szálltak be ebbe a kulturkampf-ba, de jó pár nyugati politikus kihasználta Orbánt a saját, rövidtávú céljaira. A CSU és az osztrák kancellár is tudja azonban, hogy a magyar politikus szélsőjobbos mozgalmat vezet, amelyben a lényeg mindig pusztán az identitás. Hogy mi mit gondolunk, kik vagyunk.

Eredményeit azonban nem magának, hanem az európai középjobb cinizmusának köszönheti, miután ezek a körök nem hajlandók elhatárolódnia fehér, nacionalista magyar kormánytól. A német kereszténydemokratákat pl. jobban izgatják a nagy autógyárak magyarországi beruházásai, mint a jogállam helyzete. Idehaza ugyanakkor a Fidesz fölöttébb ügyel arra, hogy elkerüljön mindent, amit az emberi jogok súlyos megsértésének lehetne tekinteni. Inkább más eszközökkel igyekeznek korlátozni a szólásszabadságot, lásd a Népszabadság sorsát. Kim Lane Scheppele úgy foglalja össze, hogy Magyarországon a jogot és a piacot a puha autokrácia kiépítésére vetik be. Ha nincs normális sajtó, nem bukik ki, hogy a kormány visszaél helyzetével, háttérben marad a korrupció. Mészáros Lőrinc birodalma gyorsabban gyarapszik, mint a Facebook alapítójáé. Orbán részben azért nyitott Kelet felé, mert ott az üzleti világban kevésbé átláthatóak a dolgok, mint Nyugaton.

Orbán élvezi a viszályokat, szüksége van ellenségre. A populista vezetők a Nemzeti Együttműködés címén egyfolytában megosztják a társadalmat. Ide illeszkedik a hadjárat a „Soros-terv” ellen. A szóhasználat a legrosszabb antiszemita közhelyeket hívja elő az európai történelemből. Az egész célja persze az, hogy lenyomják a Jobbikot, mint legveszedelmesebb ellenfelet. De egyben igazolni hivatott a támadásokat a civil társadalom megmaradt része ellen. Hiszen azok – részben Soros pénzéből – különböző kormányzati botrányokat lepleznek le. Az EU reménytelenül próbált reagálni ezekre a Putyin-szerű húzásokra. A kifogásokra válaszul Orbán mindig előadta a pávatáncot. Rendszerét azonban éppen az unió teszi lehetővé. A brüsszeli támogatásokat tetszés szerint lehet szétosztani politikai célokra, illetve a Fidesz-oligarchák erősítésére. Azaz a szervezet finanszírozza saját, belső ellenségét. Ugyanakkor a határok kifelé nyitottak: akinek nem tetszik a rendszer, az mehet isten hírével. Időközben a kormányfő az egész világon a szélsőjobb hőse lett. De bárhogy is végződik Orbán királysága, az országnak egy szép napon szembe kell néznie azokkal az évekkel, amelyeket a nemzeti színekkel álcázott kleptokráciára vesztegetett el.

http://www.nybooks.com/articles/2018/04/05/homo-orbanicus-hungary/

Der Standard

der_standard.jpg

A konkrét fenyegetések mind inkább hozzátartoznak Orbán Viktor eszköztárához a választási harcban. Most éppen azt állította, hogy Soros György 2 ezer zsoldost vet be a kormány ellen, egy egész hadsereget. De szerinte nincsenek kevesen Brüsszelben sem, akik ugyanezen dolgoznak. Az üzletember az elsőszámú közellenségnek számít a miniszterelnök szemében. Az uniós csúcsról hazaküldött harcias üzenetében a politikus azt hangoztatta, hogy keresztül akarja vinni a magyarok érdekeit a tanácskozáson, azaz nem engedi meg, hogy lebontsák a kerítést és migránsokat engedjenek be az országba. Az egyetlen gond, hogy ez a téma egyáltalán nem szerepel a napirenden. De Orbán kardcsörtetett már a nemzeti ünnepen is. Akkor a másként gondolkodók, a hatalom bírálói kerültek célkeresztbe.

https://derstandard.at/2000076640219/Ungarns-Premier-sprach-von-Soeldnerheer-von-Soros

New York Times/Reuters

nyt.png

A korábban idegengyűlölő és antiszemita Jobbik afelé kacsintgat, hogy Orbán Viktor legerősebb ellenzéke lesz a választások után, vagyis szavazatnyereségben csapódik le, hogy a párt a politikai közép felé húzódott. Ugyanakkor a Fidesz élesen a szélsőjobbra tolódott, miután arról beszél, hogy meg kell őrizni az ország etnikai homogenitását, továbbá a Szovjetunióhoz hasonlítja az uniót. Sok millióan még nem tudják, kire voksoljanak és Vona Gáborék azt remélik, hogy a mérsékelt hang rengeteg embert hozzájuk vonz majd. A közvélemény kutatók jelenleg 30 %-ra teszik a kormánypártot, bár egyes szakértők szerint túlmérik az eredményt, mert jócskán vannak, akik nem szeretnék elárulni: ellenzik, amit a miniszterelnök csinál.  Boros Tamás a Policy Solutions-tól mindenesetre azt várja, hogy a Jobbik sokkal jobban szerepel majd, mint ahogy azt a felmérések sugallják. Vagyis hogy messze a legjelentősebb ellenzéki erő lesz.

Gyöngyösi Márton azt mondja, elborzasztotta, hogy a Fidesz miként vette át korábbi programjuk jó néhány elemét, illetve radikalizálta azokat. A képviselő eszementnek minősítette a Soros elleni gyűlölethadjáratot. A párt elsősorban 40 vidéki helyen igyekszik elhódítani a mandátumot, így a baloldalnak, illetve a zöldeknek meghagyják a városokat. A politikus szerint akár 100 hely is a Jobbiké lehet, ám Boros Tamás szerint sokat akar a szarka… Gyöngyösi ezzel együtt úgy látja, megvan a technikai lehetőség, hogy megverjék a nagy riválist, csak meg kell találni a módját, hogy ez miként lehetséges.

https://www.nytimes.com/reuters/2018/03/22/world/europe/22reuters-hungary-election-jobbik.html

Bloomberg

bloomberg_1.jpg

Kiábrándulás söpör végig Kelet-Európán: a volt szocialista országok egyre kevésbé kiszámíthatóak, köszönhetően a kliensrendszernek, a korrupciónak, a populizmusnak és a hatalommal szembeni általános gyanakvásnak. Szlovákia csak a legutolsó példa rá. Az erősödő bizonytalanság alighanem a legnagyobb feladat a nyugati vezetők számára, akik azzal vádolják Putyint, hogy az beleavatkozik a régió ügyeibe, mert szeretné meggyengíteni az EU-t és a Nato-t. És akkor még ott vannak a nacionalista kormányok, amelyek ismételten összecsapnak Brüsszellel a jogállam és a menekültek kapcsán, miután felbátorítja őket az a fajta populizmus, amely az elnöki székhez segítette Trumpot. A lengyelek most éppen az igazságszolgáltatás ellenőrzése ügyében dacolnak az unióval. Az előrejelzések azt mutatják, hogy Orbán és az ő illiberális állama megnyeri a választásokat.

A csalódás abból az érzésből ered, hogy a politikusoknak folyton az egyéni haszonszerzésen jár az eszük. A gazdaság ugyan növekszik, de a viszonylag alacsony bérek és az országokon belüli területi egyenlőtlenségek megrendítették az unióbarát kormányokat. Magyarország legutóbb a 66. volt a Transparency International korrupciós indexe alapján, az EU-államok közül csak Bulgária múlta alul. Bíró-Nagy András, a Policy Solutions elemzője úgy véli, hogy az elit anyagi visszaélései Keleten sokkal súlyosabbak, mint a Nyugaton és képesek olyan felfordulást eredményezni, amely elsodorhatja az egész rendszert. Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter ezt úgy fogalmazza meg, hogy az emberek már csak emberek és időnként alighanem szükséges, hogy leessen az álluk, mármint hogy rájöjjenek: rossz irányban mennek a dolgok.

https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-03-22/europe-has-a-problem-in-russia-s-old-stomping-ground

FT

financial_times.jpg

Egész Közép- és Kelet-Európát utolérte a nyugtalanság, mivel a térség nem tud megszabadulni a kommunista örökségtől. Egy szlovák tüntető azt kifogásolja, hogy még mindig a régi emberek vannak pozícióban, csak éppen arcot és magatartást váltottak. De az elégedetlenség kiterjed Litvániára, Csehországra, Romániára is. A megmozdulások ugyan sok mindenben különböznek egymástól, ám szakértők szerint azt tükrözik, hogy gyors volt az elmúlt három évtizedben a növekedés, ám az egykori remények nem teljesültek be. Ezek a társadalmak még mindig nem nyugatiak, azaz az eszmények drámaian ütköznek a valósággal. Az EU hatalmas pénzeket ölt a régióba, ennek meg is van a gazdasági eredménye. Ugyanakkor sokszor csak nehézkesen halad a jogállam megszilárdítása. A lengyelek pl. elég ügyesen kikerülték a kegyencrendszert, viszont pl. a románoknál, szlovákoknál és a magyaroknál az oligarchák túl nagy falatokhoz jutottak a közös tálból. Azon kívül sokak szemében a törvények fölött állnak.

A prágai New York Egyetem rektora, Jizy Pehe az okot abban látja, hogy a pártok roppant gyengék, mert nem a civil társadalomból nőttek ki, hanem felülről hozták őket létre. Ők vezényelték le azután az irdatlan privatizációt, de közben ők maguk is az általuk megteremtett gazdasági szereplők kezébe kerültek. Mintha őket is magántulajdonba adták volna. Úgyhogy kialakult az urambátyám-rendszer. Elmosódik a határ a politika és a gazdaság között, az üzletemberek sok mindent meg tudnak úszni, mondja egy szlovák szakértő. Egy bukaresti kollégája ehhez azt teszi hozzá, hogy Romániában másfél évtizede polgárháború folyik a jogállamért. A tét az, hogy leállítsák-e az ügyészeket. Viszont nagyjából az egész térségre érvényes, hogy az életszínvonal emelkedése után az embereket már az is foglalkoztatja: jó kocsiban ülnek, miközben haladnak a nyugati pénzekből épült autópályán, csak éppen rossz az útirány.

https://www.ft.com/content/609b16f4-2cfb-11e8-a34a-7e7563b0b0f4

FAZ

frankfurter_allgemeine.jpg

Trump miatt izzadhat Közép-Európa, mert a vámok kivetése különösen keményen érintené a térséget. Most megbosszulhatja magát, hogy az érintett államok egyoldalúan az autógyártás fejlesztésére összpontosítottak. A következmények a legsúlyosabban a románokat, szlovéneket és cseheket sújtanák, mert a tengerentúlra megy az acél- és alumínium kivitelük 16 %-a. A régióból Amerikába exportált áruk több, mint 13 %-a gépkocsi. A szlovákok esetében ez 60 %-ot jelent, a magyaroknál pedig 28 %-ot. És ehhez jönnek még az alkatrészek, részegységek, azaz a 11 állam a Bécsi Nemzetköz Gazdasági Összehasonlító Intézet szerint még nagyobb károkat szenvedhet, mint ahogy az az első pillantásra látszik. Magyarországon a járműveket tekintve a bruttó hazai termék 0,8 %-a függ az amerikai felvevő piactól. Ezért ha egyharmadával megdrágulna a kivitel, az 0,1 %-kal nyomná le a GNP-t. A magyar autóipar 4,2 %-kal járul hozzá az éves nemzetgazdasági eredményhez. 

 

 

cikkfeltöltő: 
GB