Gondban a NATO a londoni csúcs előtt

Magyar Békekör·2019. november 28., csütörtök·

„A NATO elavult”. A jelek szerint egyre többen hangolódnak rá Donald Trump híressé vált véleményére, még ha maga az amerikai elnök többé már nem hangoztatja is eredeti véleményét. Ám a felvetés sokakat elgondolkoztatott: szükség van-e a NATO-ra? Különösen olyan körülmények között, amikor a nagy testvér kiszámíthatatlanná vált, hiszen rendre felmondja a nemzetközi biztonság, és a fenntartható fejlődés alapjául szolgáló megállapodásokat.

Londonban december 3-4. között egy mélyen megosztott Észak-Atlanti Szervezet vezetői ülnek tárgyalóasztalhoz. Emmanuel Macron nemrég „agyhalottnak” nevezte a katonai szövetséget, hiszen képtelen korrektül szembenézni a legégetőbb problémákkal, és szüntelenül konfrontációt keres, pedig azzal csak halmozza a gondokat. A francia elnök októberben nem volt hajlandó aláírni az engedélyt, hogy elkezdjék a tárgyalást Albánia és Észak-Macedónia csatlakozásáról. Egyidejűleg leállította az Európai Unió bővítéséről szóló tárgyalásokat is. (Elvette volna Várhelyi Olivér kenyerét?)

Macron mindezt azzal tetézte, hogy meghirdette a partnerség új stratégiáját Oroszországgal, a NATO legfőbb ellenségével.

Lengyelország és a Baltikum Oroszországgal szembeni katonai megerősítése cél maradt ugyan, ám Törökország bejelentette, hogy nem támogatja, amíg a NATO nem hajlandó őt támogatni a kurd YPG-vel szemben.

Az Európa keleti és nyugati része között mind szorosabbá váló kereskedelmi kapcsolat, és a kölcsönös gazdasági függőség, különös tekintettel az energiaellátásra, arra ösztönzi a NATO európai tagállamait, hogy szembenállás helyett békés viszonyra törekedjenek Oroszországgal és Kínával. Emiatt nem csak fontolóra veszik, vajon befogadjanak-e területükre új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat – mint azt Washington szeretné -, hanem egyesek határozottan el is zárkóznak a tervtől. Már csak azért is, nehogy „vendégszeretetük” miatt célponttá váljanak.

Megingott az egység Ukrajnával kapcsolatban is, s többen hajlanak arra, hogy elismerjék a Krím Oroszországhoz tartozását, Ukrajnát pedig jobb belátásra bírják Oroszországgal szemben.

A NATO-tag Törökország katonailag is együttműködik Oroszországgal a szír ütköző zóna ellenőrzésében, Franciaország pedig arra kérte az oroszokat, hogy segítsenek neki a terroristák kifüstölésében Maliból. Egyre többen teszik fel a kényes kérdést a nagy szövetségesnek, miért nem a Moszkva ajánlotta kollektív biztonsági megállapodást részesíti előnyben az Arab-öböl hajóforgalmának szavatolásáért, a konfrontációs politika helyett Iránnal szemben.

Az Európai Unióban központi kérdéssé vált az eurázsiai kapcsolat: magát az unió jövőjét is kezdik a Lisszabontól Vladivosztokig terjedő gazdasági és biztonsági együttműködés optikáján keresztül vizsgálni. És nemcsak gazdasági és katonai okokból, hanem az európai civilizáció jövője miatt is.

Simó Endre

cikkfeltöltő: 
GB