A COVID-19 esetében az enyhe csak ritkán jelent könnyedén elmúlót

A többség úgy gondolja, ha egy betegséget enyhének mondanak, nincs miért aggódni. A WHO jelentései, mikor azt közlik: a COVID-19 esetek akár 80 százaléka tünetmentes vagy enyhe lefolyású, szintén nyugtatóként hatnak. Mégis, jobb, ha ilyenkor se legyintünk. Mégiscsak a COVID-19-ről van szó...

https://www.webbeteg.hu/cikkek/fertozo_betegseg/25463/enyhe-covid-19-fertozes-szovodmenyei

Miközben a világ virológusai a Sars-CoV-2 biomechanizmusának megértésével vannak elfoglalva, egyre világosabb, hogy még az úgymond enyhe esetek is jóval komplikáltabbak, több veszélyt rejtenek, s nehezebben értelmezhetők, mint elsőre gondolták volna. A pandémia folyamán egyre több szakértőt foglalkoztat a kérdés, vajon az enyhe COVID-19 páciensek, akiket nem is kellett intenzíven, lélegeztető gépre kötve ápolni, meg fogják-e úszni súlyos, vagy csekély, de maradandó egészségkárosodás nélkül.

A járványügyi szakembereket folyamatosan aggasztják a politikusi megszólalások is, így az Egyesült Államok alelnökének minapi szavai. Mike Pence arra hivatkozott „milyen jó”, hogy az USA 16 államát tekintve, az új esetek csaknem fele fiatalt érint, akiknél, ugye,  jóval kisebb a súlyos megbetegedés kockázata, mint az idősebbeknél. Az efféle retorika is terjeszti azt a hamis hitet, hogy az ’enyhén fertőzött’ megpróbáltatásai a betegség kezdetéhez képest 2 héten belül elmúlnak. Gyorsan felgyógyul és minden visszatér a normális mederbe. 

Olykor lehet éppen így is. Ámde mind az orvosi kutatásból, mind az egyéni történetekből, melyeket a felépülést támogató csoportok tagjai osztanak meg, az derül ki, hogy az „enyhe” COVID-19 legtöbb túlélője messze nem ilyen szerencsés. Tartós szövődményeket tapasztalnak. Az őket gondozó orvosok pedig még csak próbálják megérteni, mi magyarázza a nem várt következményeket, amelyek közül némely halálos lehet. Ami akár a 30 körüli enyhe covid-os pácienseknél is előfordul, akiket nem a koronavírus, hanem véralvadási probléma, stroke miatt szállítottak kórházba. Dr. Christopher Kellner idegsebész (Mount Sinai Hospital, New York) májusban ismertette a Healthline portálnak a náluk bevezetett terápiás gyakorlatot: minden koronavírusos betegüknek véralvadásgátlót adnak a stroke megelőzésére, még a csak enyhe tünetes fiatal betegeiknek is.

A hosszan elnyúló COVID-19-esek

Napjainkban pontosan tudni, hogy a COVID-19 nem csak a tüdőt, de a vesét, májat, agyat is érinti, és súlyos véralvadási zavarokat okoz. A vírusnak a szervekre ható támadásait azonban még nem elég régóta látják az orvosok ahhoz, hogy pontosan megértsék, mit idéznek elő az említett szerveken, hosszú távon. Függetlenül attól, hogy a pácienst kórházba kellett-e vinni, a vírusfertőzés következményei gátolhatják a felépülés folyamatát. Újabban került a figyelem középpontjába a "hosszan elnyúló COVID-19-esek" aggasztó jelensége. Olyan fertőzöttek helyzete, akiknél a betegségből való – nem is teljes – kilábalás nagyon lassú.

Sok otthon lábadozó „koronás” beteg egészségi állapota még hónapok múltán is riasztóan gyenge, sokuknak a járás is nehezére esik – közölte egy júliusi jelentés. A holland tüdő-alapítványnak (Lung Foundation Netherlands, Longfonds) a Maastricht Egyetemmel és a CIRO tudásközponttal együttműködésben készített felmérése 1600 olyan embert követett, akiknek koronavírus fertőzéshez köthetően voltak panaszaik. A vírusra jellemző első tünetek megjelenése után 3 hónappal, a betegek egy része még mindig rossz állapotban van. Fáradtság, nehézlégzés, mellkasi nyomás, izom-, fejfájás – amit megdöbbentőnek talál dr. Michael Rutgers, a Longfonds igazgatója. 95 százalékuknak az egyszerű napi rutin is kimerítő. Tíz közül 6 személynek nehézséget okoz a járás. A felmérés szerint a 10 leggyakrabban említett panasz: intenzív fáradtság (88%), folyamatos nehezített légvétel (74%), mellkasi nyomás (45,4%), fejfájás (40%), izomfájdalom (36%), lapockák közötti fájdalom (35%), szívdobogás (33%), megnövekedett nyugalmi pulzus (30%), szédülés (29%), köhögés (28%). Negyed évvel az első tünetek megjelenése után (!) – ismételjük meg az adatot.

A felmérésben résztvevők átlagéletkora 53 év volt, 91 százalékuk a SARS-CoV2 miatt egyáltalán nem volt kórházban. Nagy többségük (85%) arról számolt be, hogy a vírusfertőzés előtt egészségi állapota jó volt, de ma csak 6 százalék mondta ezt.

„Mostanáig a figyelem, nagyon helyesen, azokra irányult, akik kórházba, sőt, intenzívre kerültek. De nem szabad elfelejtkeznünk az otthon lábadozókról sem. Ez az első alkalom, hogy azonosítjuk ezt a nagy páciens-csoportot. Tudnunk kell róluk, mert segítségre van szükségük. Nem hagyhatjuk, hogy a fertőzéshullám multával láthatatlanná váljanak” - mondja a Longfonds igazgatója.

A tünetei azóta is visszatérnek

A COVID-19 diagnózisa után Fiona Lowenstein felépülése hosszú, ún. nem lineáris, azaz visszaesésekkel terhelt volt. A 26 éves nő március 17-én lett beteg. Láz, köhögés, nehézlégzés miatt rövid időre kórházba került, majd orvosai hazaengedték. Azt javasolták, tünetei rosszabbodása esetén menjen vissza. Ám mást észlelt. „Egy sor új tünetet vettem észre magamon: szinusz fájdalmat, torokfájást, durva emésztési panaszokat. Bármit ettem, hasmenésem lett. Sokat fogytam, amitől legyengültem, kimerültem, fájt a fejem. Elvesztettem a szaglásom.”

Két hónappal később jobban lett, de tünetei időnként azóta is visszatérnek. „Ez durva csapás az ember egójára. A húszas éveidben jársz, és valami a földhöz vág. Csak hiszed, hogy mindjárt elmúlik, de nem jön a javulás.”

Nem talált megnyugtató információt arról, hogy mi zajlik benne, ekkor arra gondolt, hozzá hasonlóan másnak is gondot okozhat az ilyen elnyúlóan lassú felépülés. Ezért Lowenstein támogatói csoportot hozott létre Body Politic néven. E fórumnak ma több mint 5600 tagja van – legtöbbjük szintén elkerülte a kórházi kezelést, de a kezdeti influenzaszerű tüneteik után még hónapokig betegek maradtak. A csoport egyik belső felmérése szerint a tagok (nagy többségük 50 alatti) „extra” tüneteket is átélt: arcizom, arcideg bénulás, görcsök, hallás, látás romlás, emlékezetvesztés.

„Nekem, és nyilván a többség számára az ’enyhe’, ahogyan a WHO is megfogalmazza, olyan esetet jelent, amikor egyáltalán nincs szükség kórházi ellátásra, mert azt a betegséget otthon is egyszerű ellátni” - mondja Hannah Davis, aki feldolgozta a Body Politic tagjai által készített felmérést. „Az én nézőpontomból persze ez veszélyes narratíva, ami teljesen félrevezetheti a közvéleményt. Egyfelől ilyenkor nem is akar releváns információhoz jutni az ember, hogy saját személyes kockázatáról döntsön, de abban is akadályt jelent, hogy megszerezze a szükséges segítséget a hosszan betegeskedő, a csak nagyon lassan felépülő.”

Ebben a mostani pandémia-szakaszban, amikor mind az orvosi szakma, mind a lakosság a járvány előre haladtával tanulja megismerni a COVID-19-et, fontos észben tartani, hogy valójában milyen keveset tudunk e rendkívül bonyolult betegségről. Érdemes figyelni a túlélők tapasztalataira, különösen azokéra, akiknél a felépülés nem volt sem gyors, sem egyenes ívű. Olyan megnyugtató volna, ha a koronavírusos esetek többségét úgy írhatnánk le, hogy "enyhe". De ez a fogalom messze nem olyan pontos és egyértelmű, mint ahogyan szeretnénk. És nem ez a napi helyzet.

WEBBeteg.hu - Fazekas Erzsébet, újságíró Forrás: Think a 'mild' case of Covid-19 doesn’t sound so bad? Think again - The Guardian

 

cikkfeltöltő: 
GB