Az Európai Néppárt elárulta a magyarokat, Orbán Viktornak befellegzett Európában

https://168ora.hu/kulfold/az-europai-neppart-elarulta-a-magyarokat-orban-viktornak-befellegzett-europaban-166669?fbclid=IwAR2aCIWEOoocrGSmNGhH6Pspcfa1u9IFtmHjlVir6SP1DP416J363JbvNr0

Magyarország még sohasem volt annyira elszigetelt Európában, mint most, és ez már nem pártügy, hanem nemzeti tehertétel – nyilatkozta a 168 Órának Udo Bullmann, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának vezetője. Álláspontja szerint amennyiben Magyarország nem csatlakozik az európai ügyészség rendszeréhez, úgy olyan támogatási struktúrát kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy az unió a magyar kormány megkerülésével önkormányzatokat és vállalkozókat közvetlenül támogathasson. A német politikus, aki az általa vezetett frakció két magyar tagpártjának, az MSZP-nek és a DK-nak a közös kampánynyitó eseményére érkezett Magyarországra, lapunknak azt mondta: az uniónak nincsenek pénzügyi alapjai Orbán Viktor oligarcháinak támogatására.

– Mit gondol, mi az európai parlamenti választás tétje? Orbán Viktor azt mondja, hogy ez a voksolás sorsdöntő, mert ha az emberek nem szavaznak helyesen, akkor a kontinenst elárasztják a migránsok.

– Szerintem is sorsdöntő lesz ez a választás, de nem azért, amit Orbán Viktor állít róla. Sokkal inkább azért, mert a klímaváltozás miatt nagyon sürgős közös cselekvésre van szükség. A tudósok azt mondják, mindössze tíz évünk maradt arra, hogy ezt a folyamatot megállítsuk. Ha nem használjuk ki ezt a rövid évtizedet, visszafordíthatatlan folyamatok szabadulhatnak el, amelyek az egész civilizációnkat veszélyeztetik. De vannak más sorsdöntő kihívások is, például a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése. Megjelent egy új, egyre táguló szakadék a szegények és a gazdagok között, és persze ide tartozik, hogy a földön milliók kényszerülnek arra, hogy elhagyják lakóhelyüket. Emberek menekülnek háborúk elől, nekik átmeneti menedéket kell nyújtanunk, és Afrikában fiatalok milliói számára nem ígér a jövő semmi jót. Nekünk az a dolgunk, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabb gazdasági együttműködés keretében jobb kilátásokat teremtsünk számukra a saját hazájukban, de arra is lehetőséget kell adnunk nekik, hogy jöjjenek el hozzánk. Tanulják meg mindazt, amire a korszerű társadalmak működtetéséhez szükség van.

– A Fidesz politikusai azt állítják, hogy önök ki akarják nyitni a határokat Afrika előtt. Jöjjön, aki csak akar.

– Szó sincs róla. De az biztos, hogy szükség van némi emberségre azok ügyében, akik háborúkból vagy kínzások elől menekülnek. És olyan fiatal afrikaiak felé is ki kell nyújtanunk a kezünket, akik szakmát akarnak tanulni, hogy kellő tudás birtokában javíthassanak hazájuk helyzetén. Az pedig, hogy pár évig nálunk dolgozzanak, kölcsönös érdek, hiszen elöregedő társadalmakban élünk. Németországban már nincs kivel betölteni számos munkakört. Egyébként Magyarországon sincs, ezért fogadták el a rabszolgatörvényt. Ezért erőlteti Orbán, hogy a munkáltatók hetente egy munkanappal tovább dolgoztathassák az embereket. Persze nem arról beszélek, hogy a budapesti Opera hiányt szenvedne afrikai identitású énekesekben, de más szakmákban igenis van hiány. Természetesen szükség van a határok szigorú ellenőrzésére, nyilván senki sem akarja, hogy új népvándorlás kezdődjön, de ha kellően kontrollálják a folyamatot, és csak azok jöhetnek, akikre szükség van, akkor ez kölcsönösen előnyös lehet. Tudom, hogy Magyarországon elszabadult a Fidesz gyűlöletpolitikája, hogy Orbán és az ő hívei nagyon örülnek, ha én a migrációról beszélek. Ők ugyanis nem akarnak beengedni senkit. Legfeljebb a volt KGST-bank orosz alkalmazottjait ellenőrzés nélkül. És legfeljebb azokat a migránsokat, akik arany hitelkártyával tudnak fizetni a letelepedési kötvényért, hogy azután tízezrével ellenőrzés nélkül cirkálhassanak Európában. Ha a migrációról kérdez, arról fogok beszélni, de lehet, hogy érdekesebb lenne, ha arról ejtenénk pár szót, hogy miért van Magyarországon négymillió szegény ember, és egymillió, akik mélyszegénységben tengődnek.

EP-választásEP-választás

Fotó: HAYOUNG JEON

– Persze, mindjárt át is térhetünk erre, de még meg kell kérdeznem: akarják-e az Európai Parlament szocialistái, hogy Magyarország menekülteket fogadjon be azok közül, akik már bent vannak Európában?

– Ez alapvetően belpolitikai kérdés, ezt önöknek kell megvitatniuk és eldönteniük. Én személyesen azt gondolom, hogy olyan szövetségben élünk, ahol megosztjuk az esélyeket, pénzügyeink alakítását. Német szociáldemokrataként naponta küzdök azért, hogy bevételeink egy részét osszuk meg a keleti és déli országokkal. De ha mindez így van, akkor a felelősséget és a terheket is meg kell osztanunk, a közös határozatokat be kell tartani. A menekültekkel kapcsolatosakat is.

– Tehát a magyar szegényekről akart beszélni.

– Mi, szociáldemokraták úgy gondoljuk, hogy a közös uniós pénzt nekik kell kapniuk és nem Orbán oligarcháinak. Nézzen körül a magyar kórházakban. Hol vannak az orvosok, hol vannak a nővérek? Miért mentek el? Hogyan élnek az idős emberek? Mi, szociáldemokraták azért harcolunk, hogy megmaradjanak a kohéziós és felzárkózási alapok a lemaradó térségek támogatására a következő öt-hét évben is. Azt szeretnénk, ha meglenne az anyagi háttere, hogy Magyarország szegényebb régiói is felzárkózhassanak a fejlettebb országrészekhez. De nincsenek, és ne is legyenek európai alapok oligarchák támogatására, Orbán Viktor legjobb barátainak segítésére. Olyanoknak, akik nem a magyar emberek jövőjéről, csak magukról szeretnének gondoskodni. Fel kell derítenünk a jogsértéseket, erre való az OLAF, az unió korrupcióellenes szervezete. Nem hagyhatjuk, hogy ellopják az uniós adófizetők pénzét, amelyet arra szántak, hogy a legszegényebbeknek segítsenek vele. Az OLAF azonban csak annyit tehet, hogy a nemzeti hatóságokhoz fordul. De mi a teendő, ha a nemzeti hatóságok tétlenek maradnak? Van erre is a megoldás, én is tiszta szívből támogatom: meg kell erősíteni az európai ügyészséget, és ki kell kényszeríteni Magyarország csatlakozását.

– Hogyan? Mi a teendő, ha egyes országok kormányai megmakacsolják magukat, és nem hajlandók csatlakozni?

– Ez nagyon egyszerű. Mindig támogattam, hogy szánjunk jelentős összegeket a gazdaságilag elmaradott országok felzárkóztatására, mert ez a fenntartható fejlődés eszköze. Ma is naponta küszködök a konzervatív német „ajatollahokkal”, hogy a következő hét évben se csökkentsük a régiós támogatások szintjét. Ők azt állítják, hogy erre már nincsen szükség, én viszont tudom, hogy igen. De a régiós alapoknak a régiókról kell szólniuk, a szociális alapoknak pedig a szegényekről és nem Orbán oligarcháiról. Ha egy tagország úgy gondolja, hogy a pénzünk kell neki, de nem hajlandó együttműködni az OLAF-fal, nem hajlandó együttműködni az uniós ügyészséggel, akkor én azért fogok síkra szállni, hogy alakítsuk át a támogatás rendszerét az adott ország esetében. A rászoruló régiók tisztességes önkormányzatait és üzletembereit közvetlenül kell támogatnunk, úgy, hogy a központi kormányzat pénzügyminisztere egyáltalán ne is férhessen hozzá a strukturális alapokhoz.

- Mit gondol, szakított-e az Európai Néppárt vezetése Orbánnal?

- Hahaha! Jó kis kérdés! Kilenc év kellett nekik arra, hogy felfedezzék, mi megy Magyarországon. Nem törődtek a csalásokkal, a lenyúlással, a szabályszegésekkel. Félrefordították a fejüket, amikor a sajtószabadságot sértette meg a tagpártjuk, amikor rabszolgatörvényt fogadtak el. Nem volt szavuk a bíróság függetlenségének megsértésére. Egyre csak azt láttuk, hogy Orbánt díszvendégnek hívogatják Münchenbe, csókkal fogadják Brüsszelben. Ez ment kilenc évig. Jean-Claude Juncker is kedvesen évődött Orbánnal, kölcsönösen beceneveket adogattak egymásnak. Aztán Orbán kiplakátolta a budapesti utcákat Junckerrel, hogy gyűlöletet keltsen ellene. Na, akkor hirtelen leesett a tantusz. Amíg mások álltak a költségvetési pénzből finanszírozott gyűlöletkampányok fókuszában, addig egyáltalán nem bánták. Ahogy Juncker képét tették ki, Manfred Weber rögtön felfigyelt: basszus, ez már tűrhetetlen! Ez árthat a választási kampányomnak. De Webernek korábban kellett volna ébrednie. Akkor, amikor még megállíthatta volna az EPP orbanizálódását. Nézzék meg, mit csinál Sebastian Kurz Ausztriában. Nézzék meg, hogyan beszél Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke az olasz Isztriáról és Dalmáciáról és Mussolini politikájának sikereiről! Te jó isten! Az Európai Parlament legmagasabb rangú tisztségviselőjéről van szó, akinek hivatalból a demokrácia és a szabadság védelmezőjének kellene lennie. Ilyen a mai Európai Néppárt arculata. Hogyan lenne képes Weber meggyőzni az európai választókat arról, hogy a Néppárt demokratákból áll, akik képesek szakítani Orbánnal és az orbánistákkal? Ez csak manőverezgetés.

- Tehát a Fidesz akár maradhat is?

- Két dolgot biztosan állíthatok. Az elsőt a magyar miniszterelnökről, a másikat az Európai Néppártról. Orbánnak kitelt a becsülete Európában. A reputációjának befellegzett. Amikor a skandinávok, a francia gaulle-isták, az EPP spanyol, portugál, dán, holland, luxemburgi tagjai kijelentik, hogy ettől az embertől szabadulni kell, akkor nyilvánvaló, hogy Orbán jó hírnevét már nem lehet helyreállítani. Magyarország még sohasem volt annyira elszigetelt Európában, mint most. Ez már nem pártpolitika, ez nemzeti tehertétel egy olyan ország számára, amely korábban annyi mindenre lehetett büszke. Amikor Horn Gyula átvágta a vasfüggönyt, akkor ez nem csak szimbólum volt. A magyar volt az a nép, amely hidat alkotott Kelet és Nyugat között. És Magyarország nem akkor került először az európai történelem fókuszába, ez megtörtént 1956-ban is, amikor példát mutatott a következő generációnak. Most pedig a perifériára csúszott, ahol nem tudja az ember, hogy melyik kerítés mögül ugrik elé Putyin.

- És mi a helyzet az Európai Néppárttal?

- Én ismerem ezeket a fickókat: állandóan a voksokat számolgatják. Az EPP nem az értékekről szól, hanem a mandátumokról. Elmondok magának egy titkot. Mi gyakran ülünk együtt velük napokon át, alkalmanként három-négy órát. Mi, szocialisták küszködünk velük az elviekben közös értékek védelmében, az igazság védelmében. Harcolunk azért, amiben hiszünk. Nekem néha az a benyomásom, hogy ők csak azokban a számokban hisznek, amelyek a hatalmi játékokhoz kellenek. Hiába a mostani kölcsönös gyűlölködés, hiába Orbán elszigeteltsége, nagyon is el tudom képzelni, hogy ha a napi érdekük úgy kívánja, megint összeállnak egy mosolygós családi fotóra. Már nem képesek arra, hogy a jövőt formálják, elárulták a magyarokat, elárulták azokat az embereket, akik úgy gondolták, hogy az EPP  Európa-párti erő.

- Ezek szerint a választások után nem folytatódik a nagykoalíció? Nem folytatódik a hagyományos együttműködés az Európai Néppárttal?

- Én elvi okokból sohasem voltam a nagykoalíciók híve. Szerintem a középjobb tétlenségi politikája vezetett az európai szélsőjobb sikeréhez, és benne a tragikus Brexithez. A középjobb ágyazott meg a Nigel Farage-hoz hasonló figuráknak, akik hazugságokkal házalnak, de a következményeket, a brit GDP 10 százalékos csökkenését nem ők szenvedik el, hanem azok, akik egyébként is nélkülöznek. Nem tudom hibáztatni azokat a Manchesterben, Newcastle-ban élő embereket, akik a Brexitre szavaztak, mert csalódtak Európában. Azt látták, hogy a bankoknak egyre jobban megy, nekik pedig egyre rosszabbul. Már nem adhatjuk meg az esélyt a középjobbnak, hogy folytassa a semmittevés politikáját.

- Az elemzők úgy vélekednek, hogy a szocialistáknak csak az Európai Néppárttal lehet többségük.

- Azok az elemzők, akikre ön hivatkozik, rossz fizetési listán vannak. Szerintem az Európai Néppárt jelentős gyengülés előtt áll, sokat ártott nekik az orbanizálódás. És gyenge a jelöltjük is. Én nem látom, hogy Weber csúcsjelöltnek lenne bármilyen gazdaságpolitikája. Növekszik viszont a velünk tartó progresszív erők elszántsága, pont azért mert – és innen indult a beszélgetésünk – ez a mostani választás sorsdöntő. Ha most nem váltunk, akkor legközelebb már túl késő lesz. Már vitára bocsátottuk a fenntartható egyenlőség programját, azt a szakértői anyagot, amely kiutat javasol a jelenlegi környezeti, szociális és politikai válságból. Ennek megvalósítására akarunk felépíteni egy széles szövetséget, amelyben helye lehet mindenkinek Alexisz Ciprasztól Emmanuel Macronig, aki kész velünk tartani egy igazságosabb és felelősségteljesebb Európába vezető úton. És mi van, ha a belga kereszténydemokraták is velünk tartanak? Ha akadnak konzervatívok vagy liberálisok, akik azt mondják: megtetszett, amit képviseltek. Ha kereszténydemokrata szakszervezetek is megkérdezik: csatlakozhatunk? Igényt tartotok a támogatásunkra? Mi a legnagyobb örömmel igent fogunk mondani. A néppártiaknak az a nagy bajuk, hogy saját elveiket sem veszik komolyan. Meg kell tanulniuk végre, nem isteni elrendelés, hogy az európai bizottságnak csak néppárti elnöke lehet. 

 

 

 

cikkfeltöltő: 
GB