Az egészségügyi reform menetrendjét felborították a pénzügyi és politikai kényszerek

Napra pontosan tíz esztendeje annak, hogy el kellett kezdeni fizetni az orvosi vizsgálatokért. Ma már nem kell, mégis többet költünk az egészségügyre, mint akkor, az állam meg kevesebbet. A vizitdíj örökségét mégsem vállalja senki.

A 300 forintos vizitdíjat 2007. február 15-től 2008. március 31-ig fizették, akik fizették.

Nem kellett vizitdíjat fizetniük a 18 év alattiaknak, hajléktalanoknak, tartós orvosi kezelésre szorulóknak, a legsúlyosabb betegségekben szenvedőknek, kismamáknak, sürgősségi vagy kötelező gyógykezelésben részesülőknek, járványügyi, népegészségügyi ellátásban részesülőknek, meghatározott szűrővizsgálatokon megjelenőknek.

A mentesítések kb. kétmillió polgárt érintettek. További kb. kétmillió, szociális alapon rászoruló polgár járandóságát a vizitdíjra való tekintettel fölemelték évi tizenkét vizitdíjjal. Az érintettek nagy többsége ennél ritkábban vett részt vizitdíjas ellátásban, miután a tartós orvosi kezelésre szorulóknak eleve nem kellett fizetni.

A vizitdíj tehát csekély mértékben érintette a lakosságnak azt a nem egészen kétharmadát, amely nem tartozott a legrosszabb egészségi és anyagi helyzetben lévők közé.

A költségvetés számolt a vizitdíjakból és a kórházi napidíjakból befolyó, az egészségügyi intézmények és dolgozók bevételeit növelő, összesen kb. húszmilliárd forinttal. Az Alkotmánybíróság azonban úgy döntött, hogy ezek a költségvetési tételek nem érintik a költségvetést, ezért lehet róluk népszavazást rendezni. 2008. március 8-án a népszavazáson részt vevők 82,4%-a, az összes választópolgár 41,3%-a, összesen 3 321 313 ember úgy döntött, hogy az uniós tagállamok háromnegyed részével ellentétben Magyarországon ne legyen vizitdíj. Dr. Éger István 2007-ben azzal érvelt a vizitdíj ellen, hogy az megalázó annak is, aki adja, annak is, aki kapja. Európa nem tud róla, hogy orvosai, ápolói és betegei megalázott állapotban lennének. Dr. Éger kollégái tömegesen áramlanak oda, ahol vizitdíjjal alázzák meg őket.

„Az egészségügyi miniszter régi kommunista reflexeket követve megnövelte az egészségbiztosítási törvény propagandaköltségeit, ez Goebbelstől Sztálinig jól ismert nemzetközi know-how” – nyilatkozta Orbán Viktor a népszavazás után (Népszabadság, 2008. március 13.) Az akkori propagandaköltségek eltörpültek az Orbán-kormány mai kampányainak költségei mellett.

Orbán ekkoriban azt hangoztatta, hogy a reform pusztán a lakosság kifosztásának fedőneve, az egészségügyben nem reformra, csupán több pénzre van szükség. A GDP százalékában mérve Orbán Viktor kormányzása idején szinte mindig kevesebb közpénz jutott az egészségügyre, mint amikor ő ellenzékben volt.

A GDP-nk nagyjából 8 százalékát költöttük az egészségügyre tíz évvel ezelőtt is, és most is. Ennek azonban tíz évvel ezelőtt – nagyjából az uniós átlagnak megfelelően – a 26%-át fizették a polgárok, és a 74 százaléka származott közösségi – állami és önkormányzati – forrásból, ma csupán a 62%-a származik közösségi forrásból, és 38%-a hárul közvetlenül a polgárokra. A polgárok egészségügyi kiadásai elképesztő mértékben megnövekedtek azóta, hogy leszavazták a 300 forintos vizitdíjat. „Az Európai Unió 28 országának átlagában a háztartások jövedelmük 2,8 százalékát költik egészségügyre, a németek 1,8, a szlovének 1,9, a csehek 2,3, az osztrákok 2,8, a szlovákok 3,2 százalékát. A csúcstartók mi vagyunk 4,2 százalékkal.” Ezt olvassuk Kőszeg Ferenc minap megjelent dolgozatában.

Danó Anna a Népszavában (2007. február 4.) beszámol az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (EHCI) rangsoráról. Ebben a rangsorban még sohasem voltunk olyan mélyen, mint most. 2008-2009-ben értük el viszonylag a legjobb eredményt. A népszavazás óta eltelt kilenc évben zuhantunk le a (persze nagyon is relatív) csúcspontról a mélypontra. A 2016-ot értékelő listán 35 ország között a 30. helyet értük el.

2007-ben Mikola István és az általa dirigált vegyeskar – a vizitdíj szociális szempontú korlátozásáról és kompenzálásáról tudomást sem véve – azt zengte, hogy a vizitdíj kiszorítja a legszegényebbeket az egészségügyből. A legszegényebbek még sohasem voltak annyira kiszorítva az egészségügyből, mint most. „Miközben azonban a többi visegrádi országban a közepes jövedelműeket kivéve valamennyi jövedelmi ötödben javult a hozzáférés, Magyarországon a népesség magasabb jövedelmű 60%-ának ugyan javult, az alsó 40%-nak azonban romlott, a legszegényebb 20%-nak pedig jelentősen, közel 30%-kal romlott a hozzáférése”. (Orosz Éva–Kollányi Zsófia: Egészségi állapot, egészség-egyenlőtlenségek nemzetközi összehasonlításban.)

A 2008-as népszavazáson a felsőoktatási tandíjat is leszavazták. Az Orbán-kormány aztán 2010 óta drasztikusan csökkentette a tandíjmentes férőhelyek számát. Soha ilyen kevesen nem voltak, akik ingyen tanulhattak. A tandíj és a vizitdíj nem ugyanaz a nagyságrend. Ha a tandíj esetében nem vették észre a polgárok, mennyire át lettek verve, miért vették volna észre a vizitdíj esetében?

A vizitdíj sorsa szorosan összefügg az egész magyar egészségügy, mi több, az egész magyar társadalom sorsával. Mert mindent befolyásol, hogy melyik kérdést tekintjük adekvátnak: Miért fizessünk vizitdíjat? Miért ne fizessünk vizitdíjat? Az első kérdés akkor adekvát, ha olyan társadalmi rendszer az ideálképünk, amelyben főszabály szerint az állam ad, amit ad, az állampolgár kap, amit kap. A második kérdés akkor adekvát, ha olyan társadalmi rendszer az ideálképünk, melyben egyenjogú felek igénybe veszik egymás szolgáltatásait, aki kap, fizet, aki ad, annak fizetnek. Az első esetben a fizetéssel, a másodikba a nem fizetéssel térünk el a főszabálytól, az első esetben ezt, a másodikban azt kell megmagyarázni.

A közösségi finanszírozás az egészségügyben iszonyatosan fontos. A legsúlyosabb érvek szólnak amellett, hogy kivegyék ezt a területet a főszabály hatálya alól, és ki is vették régen a legliberálisabb és legpiacpártibb országokban is. (Az egyetlen – részleges – kivétel az Egyesült Államok, melynek polgárai többször annyi pénzt költenek orvosra, mint a fejlett világ többi országában.) Fiatalok és idősek, súlyos betegséggel sújtottak és ezektől megkíméltek gyógyítási igényei, gyógyszerigényei között hatalmas különbségek vannak.

Az idősek, a tartósan vagy/és súlyosan betegek gyógykezelésének költségei általában sokszorosan meghaladják az egyének túlnyomó többségének teherviselő képességét, és az egyének helyzetében hatalmas különbségeket hozhatnak létre azok teljesítményétől függetlenül. Ez indokolja, hogy sok egyén közösen finanszírozza az egészségügyet. Azt azonban semmi sem indokolja, hogy az érintettek a fizetőképességüknek megfelelő nagyságrendben se fizessék ki részben vagy egészben, amit anyagi biztonságuk megrendülése nélkül ki tudnak fizetni. Az orvos által felírt gyógyszerekre (nagyon kevés kivétellel) mindig is kellett önrészt fizetni. Ingyenfogat sem ígér már senki.

A tanulmány teljes terjedelmében ide kattintva elolvasható.

Révész Sándor

Választás

Árnyékkormány létrehozását fontolgatja Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt, az előválasztás győztese.
2021.október 21.
Furcsa, hogy az M1 többször forgatott az ellenzéki politikusról a napokban, híradójukat mégis régebbi fotókkal, Facebook-képekkel illusztrálták.
2021.október 19.
A miniszterelnök-jelölt csütörtökön a Nyugati téren arról beszélt, mióta Hódmezővásárhelyen polgármester lett, azóta egyik csoda követi a másikat, most pedig arra is lehetőség nyílt, hogy vezetésével Magyarország maga mögött hagyhassa az elmúlt évek „átkát” és megosztottságát.
2021.október 15.
A második forduló első három napján 260 ezren mentek el választani Dobrev Klára és Marki-Zay Péter között, a negyedük nem szavazott az első körben. Szerda este az RTL Klubon vitázik a két ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelölt.
2021.október 13.
A második forduló első három napján 260 ezren mentek el választani Dobrev Klára és Marki-Zay Péter között, a negyedük nem szavazott az első körben. Szerda este az RTL Klubon vitázik a két ellenzéki miniszterelnökjelölt-jelölt.
2021.október 13.
Két eltérő stratégia feszül egymásnak az előválasztás második fordulójában. Dobrev Klára a Karácsony-árvákra tette a tétjeit, Márki-Zay Péter a szavazókat próbálja újraosztani.
2021.október 12.
A milliárdos vállalkozó, Bige László azt mondta a Klubrádiónak, nincs más választása. Kész bármilyen segítséget megadni az ellenzéknek, legyen akárki is majd a jelöltjük a jövő évi választáson. Ilyen szintű top milliárdos eddig nem állt ki ennyire nyíltan az ellenzék mellett.
2021.október 11.
Elérhetővé váltak a szavazópontok az előválasztás honlapján.
2021.október 10.