2019, október 9 - 08:19 Sajtószemle

Az utolsó fellépés – Orbán sohasem vette komolyan Tarlóst, Budapest úgy sípol, mint egy rossz tüdő

 

Törököt fogtunk, nem ereszt. A kétségbeesett üzenet tavaly nyáron, a kaotikus választási kampány, a harmadik kétharmados diadal után hagyhatta el Orbánék ajkát. A választási térképre nézve látszott, hogy hathatós ellenzéki segédlet, vagyis az egymásra indulás nélkül elestek volna a legendás budai „zöld szigetek” is. A tanulság: a visszavonulás előtt álló Tarlós István reaktiválása nélkül a főváros elveszítheti maradék kormánypárti karakterét, és magányos felkiáltójelként állhat szemben a NER-re hangszerelt fideszes mélyvidékkel.

Nekigyürkőzött hát Tarlós István és Orbán Viktor, hogy 2006, 2010 és 2014 után az együttműködés feltételeit újra megfogalmazzák. Igen, Tarlós, a magányos lovas, párttámogatás nélkül, Fideszbe ékelődő idegen testként már 2006-ban is kért biztosítékokat. Három lényeges stratégiai célt és három hatalmi feltételt határozott meg. Hatékony városüzemeltetést, egy felújított észak–déli metrót és egy dunai gátrendszer megépítését tűzte ki célul. A feltételek egyike a BKV költségvetési problémájának rendezése, a billegő önkormányzati óriásvállalat finanszírozásának rendszerbe foglalása volt. A második a forrásmegosztás problémája, a kerületekhez fűződő elosztási viszony rendszerbe foglalása. S végül a harmadik – a legfontosabb – a politikai hátországgal tartott kapcsolat gyakorlatának tisztázása. Nyilvánvaló, a Fidesz korifeusaihoz fűződő viszonyról volt szó. Tarlós kezdettől rettegett attól, hogy ki lesz szolgáltatva olyan háttérembereknek, akikre neki nincs semmilyen hatalmi befolyása. Fővárosi képviselőként közelről láthatta, ahogy hanyatló elődjét, Demszky Gábort is szétszedik a neki rendelt oligarchák.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Ezek a feltételek – állítja Tarlós egyik ismerője –, hiába bólogatott rájuk Orbán mosolyogva, nem teljesültek. Nem lehet azt állítani, hogy kilenc év alatt ne lettek volna gyanús ügyek, ne nyüzsögtek volna a fővárosban „aktatáska-cipelő emberek”. Tarlósnak efölött sikerült szemet hunynia, bár az igaz, hogy volt olyan fővárosi ingatlaneladási szavazás, amelyet a főpolgármester látványosan bojkottált. Az is tény, hogy a rendszer fokozatos beágyazódásával a fideszes ellenfelek egyre keményebbek lettek. Egy széles kapcsolati hálóval rendelkező Rogán Antalt a főváros ügyeitől képtelenség távol tartani. Az sem mondható (Simicska és a hirdetőoszlopok ügye bizonyítja), hogy a fővárost az oligarchák belharcaitól mentesíteni lehetett.

Orbán sohasem vette és ma sem veszi komolyan Tarlós szigorú feltételeit. Egyszer úgy élcelődött, amikor a főpolgármester a főváros költségvetési érdekeit próbálta védeni, hogy számára Budapest

„nem számszaki, sokkal inkább irodalmi” kérdés.

Ha teszünk egy képzelt időutazást 2010-be, azt látjuk, hogy a főváros költségvetése nagyjából 540 milliárd forint. Budapest bankszámláján látunk tartalékként további 90 milliárdot. 78 milliárd fejlesztési hitel is van, amit a város az 1000 milliárdnyi uniós fejlesztés önrészének fedezetére szán. Van 2500-3000 milliárd forintnyi működő tőke, ingatlanokba és egyéb portfóliókba fektetve. A város működési többlete évente 35-40 milliárd. Ez azért fontos, mert – az EBRD-vel kötött szerződés szerint – hiteleit a város a működési megtakarításokból fedezi.

(...)

https://168ora.hu/itthon/tarlos-istvan-budapest-onkormanyzati-valasztas-2019-fopolgarmester-riport-175318