1956 álma és a jelen valósága

Simó Endre: 1956 álma és a jelen valósága

2016. október 21. péntek, 00:00 | Írta: Szervező |  |  | 

A hivatalos propaganda nap mint nap megpróbálja elhitetni velünk, hogy a magyar nép 1956-ban azt akarta, amiben ma része van. A jelent ’56 megvalósult álmaként tüntetik fel, mintha a forradalomnak nem az lett volna a célja, hogy az ember szabadságban és demokráciában valósíthassa meg önmagát. Hatvan évvel az 1956-os forradalom után Magyarországon négy millióan élnek a létminimum alatt, a lakosság 20 százaléka alultáplált, köztük gyermekek százezrei. A társadalmon külföldi pénzügyi csoportok uralkodnak, az ipari és a mezőgazdasági termelés jó része is idegen tőkések tulajdonában van. Olcsó munkaerőnkből húznak busás hasznot multinacionális trösztök, és hazai vállalkozások. Varsói szerződés helyett NATO-t kaptunk, idegen érdekekért szembefordítanak minket Oroszországgal, elburjánzott a korrupció, soha nem látott szakadék tátong gazdagság és szegénység között, demokratikus mezbe bújtatott egyszemélyi irányításban van részünk. Fallal és szögesdróttal védik ezt a társadalmi valóságot, szóhasználatuk szerint a Nemzetet.

Alamuszi propaganda módszerekkel, tervszerű agymosással el akarják hitetni velünk, hogy hála nekik, megvalósult 1956 álma: a felszabadulás az elnyomás alól, a függetlenség és a szabadság. A nép kezébe vette sorsának irányítását, csak éppen rájuk bízta, más elfoglaltsága miatt, különös tekintettel mindennapi betevő falatjának előkerítésére. Történelmünk egyik legszebb fejezetét próbálják átírni hatalmi céljaik érdekében. Szabadságon saját szabadságukat értik, egyenlőségen az egyenlőtlenséget, testvériségen az idegengyűlöletre, a más fajok, kultúrák és vallások elutasítására épülő nemzeti együvé tartozást. Irányításukkal Magyarország arra vállalkozott, hogy megvédje az európai „keresztény civilizációt” a gyaurokkal szemben. Kidobják az alkotmányt, alaptörvényt írnak helyette, melyet most éppen hetedszer akarnak módosítani, hivatkozással az általuk kiírt népszavazásra, amelyet elbuktak, mert érvénytelennek bizonyult, de ők úgy tekintik, mintha érvényes lett volna. Nekik mindent szabad, nekünk csak azt, ami nekik jó! Látványos életszínvonal-emelkedésről szóló hírekkel bombáznak minket a közszolgálati média csatornáin keresztül, nehogy lássuk a valóságot, mely körülvesz: a szegénységet és a nyomort, ezrek kilakoltatását, a tömeges fagyhalált, a kivándorlást, fiataljaink vergődését, az igazságszolgáltatás alárendelését a profitérdeket kiszolgáló politikának.

Gúnyt űznek egyenlőségből és társadalmi igazságosságból. Hagyják, hogy Magyarország száz leggazdagabbja 2015-ben 130 milliárd Forintot zsebeljen be, a leggazdagabbak leggazdagabbja pedig egyedül 10 milliárdot, miközben csaknem egy millióan napi 250-500 Forintból tengődnek! El akarják velünk hitetni, hogy 56 forradalmárainak pontosan az volt a céljuk, ami manapság idehaza van. Hogy a pesti srácok azért áldozták életüket, hogy a mai srácoknak ne maradjon más, mint az utca, vagy kénytelenek legyenek külföldre vándorolni, ha nem akarnak itthon nyomorogni. Vajon a magyar nép 1956-ban a szegénységért, a gazdasági-társadalmi elnyomásért, a minden képzeletet felülmúló kizsákmányolásért, embermilliók életének tönkre tételéért vonult volna az utcára?  Azért emelték magasra a nemzeti lobogót a Műszaki Egyetemen, a Bem téren, a Nagykörúton és a Corvin-közben, hogy egy velejéig korrupt rendszer jöjjön el, mely még az igazságszolgáltatást is maga alá rendeli, hogy eltussolja a felelősséget, és a bűn büntetlen maradhasson?

Ők, akik ma 56 tisztaságáról, tisztességéről és becsületéről papolnak nekünk, azt sem tudják, mit jelentett a becsület a forradalom hétköznapjaiban! Hogy nem loptak el semmit a boltokból, a harcokban megsérült kirakatokból! Ez volt a nép tisztessége, a nagy nélkülözés közepette is! 1956-ban a magyar nép nem csak a szovjet elnyomással, és a sztálini mintára megvalósult szocializmussal fordult szembe, hanem a kapitalizmus visszatérését is tagadta. Bizonyítja, hogy kiállt a közösségi tulajdon mellett, és kimondta: gyárat vissza nem adunk! És ugyanez vonatkozott a nagybirtokra is.

Hallotta-e valaki napjaink politikai vezetésétől, hogy akár egyetlen szót is ejtett volna gazdasági szabadságról, köztulajdonról, a dolgozók tulajdonjogáról? Hogy felidézte volna a Munkástanácsok szerepét: a közvetlen demokráciát, a dolgozói tulajdon szabadságát? 1956-ban a Munkástanácsok világra szóló lépést tettek a gazdasági demokrácia megteremtése felé, ellenőrzésük alá vonták az üzemeket, és a vállalatok tulajdonosaiként léptek fel. Irányt mutattak egy másfajta jövő felé, a képviseleti és a közvetlen demokrácia ötvözésén alapuló sokrétű demokratikus rendszer felé.

1956 üzenetéből aligha juthatott bárki is arra a következtetésre, hogy stratégiai partnerséget kössön multinacionális cégekkel, s közpénzből járjon a kedvükbe. Kedvezményekben részesítse őket, hogy ne csak az olcsó magyar munkaerő előnyeit élvezhessék, hanem a tőke korlátlan szabadságát is, jogi, erkölcsi és politikai értelemben. Ezt bizonyítja, hogy még a munkához való puszta jogot is kiiktatták az alaptörvényből, a lakhatáshoz való jogot viszont bele sem vették. Hagyják, hogy az élethez való alapjogok, mint a megélhetéshez, a lakhatáshoz, a biztonsághoz való jog folyamatosan sérüljenek. Más emberi jogokról nem is beszélve!

Lehet, hogy 1956 eszméjét nem ez a rendszer képviseli? Mert hiszen, ha ez képviselné, nem hagyná sorsára sok-sok millió honfitársunkat, közülük is a legelesettebbeket! Emberközpontú politikát folytatna az elhíresült „akinek nincs semmije, az annyit is ér” társadalom-szemlélet helyett. Átcsoportosítaná a tőkéből származó jövedelmeket a megélhetési válságba taszított négy millió dolgozó, alkotó és rászoruló ember javára. Munkához, megélhetéshez, lakhatáshoz szükséges bérekhez juttatná a nélkülözőket, gondoskodna az emberek színvonalas egészségügyi ellátásáról, gyermekeik szellemi és fizikai gyarapodásáról. Véget vetne a jóléti rendszerek, és az állami felelősségvállalás leépítésének. A társadalom érdekében korlátozná a tőke szabadságát. És persze komolyan venné Magyarország semlegességét, melyet a Nagy Imre-kormány ’56-ban meghirdetett. Lehet, hogy 1956 eszméjét nem is ez a rendszer képviseli? Mert, ha lehet, akkor a rendszeren kell változtatni, nem ’56-on!

-.-