Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 53 perc 31 másodperc

Tudósítás a kisszobából

2019, január 15 - 16:19

Napok óta nem működik az internetem. Nem az „ellenség keze tette be a lábát” – egyszerűen felmondta a szolgálatot az a kütyü, ami a kapcsolatot jelentette a gépem és a háló között. Volt már hasonló eset több is az elmúlt évek – sőt évtizedek alatt. Korábban minden ilyen kérésemet a szolgáltató 24 órán belül teljesítette – ráadásul ingyen. Ez természetes, hiszen a kütyü (modem, router, mittudomén, nem is érdekel) a szolgáltató tulajdona, én csak bérleti díjat fizetek érte: tehát a tulajdonos kötelessége annak működését biztosítani. Ezért is nem váltottam szolgáltatót, nem hallgattam az „ócsó, még olcsóbb” szirénhangokra. Nagyjából ötven éve vagyok hűséges ügyfele a ma már német tulajdonú cégnek.

Most egy kicsit másképp történt. Meggyőződtem arról, hogy megint a „kicsike” betegeskedik: felforrósodott, ahogy korábban is megtörtént már. Kihúztam, hagytam kihűlni: de hiába, csak nem volt hajlandó picike sárga, meg zöld szemeivel hunyorgatni. (Valószínűleg megint az az átalakító mondta föl a szolgálatot, ami a konnektorból érkező 220-at redukálja. Az ilyen kütyükben nem nagyon van bármi, ami elromolhat.) Felhívtam hát az ügyfélszolgálatot. Az ilyen szolgálatokat éjfél körül érdemes hívni, megspórolhatunk ezzel nagyjából 20 percnyi idegörlő várakozást. Most is szinte azonnal jelentkezett a hang, de a szokásos procedúrák – azonosítás, felvételre figyelmeztetés stb. – után nem kért mindenféle gombok nyomogatására, ami után korábban eljutottam egy szakemberhez, aki azután kikérdezett. (Volt olyan – még a telefonos internet kapcsolatom idején, hogy a vonal túlsó végén ülő ember segítségével kb.20 perc alatt magam is helyre tudtam állítani az összeköttetést.)

A hang most azt kérte: mondjam el a panaszomat röviden. Hogy ezúttal nem magnóhanggal, hanem egy valóságos robotasszonnyal kerültem kapcsolatba, arra akkor jöttem rá, amikor a kérdései után figyelmeztetett: csak igennel vagy nemmel válaszoljak. Végül közölte: a panaszomat továbbítja a megfelelő helyre. Maradt bennem némi bizonytalanság, hiszen eddig a szakember precízen közölte, hogy mikorra várhatom a megoldást. De reménykedem: hétvége van, talán majd hétfőn…

E közjáték elmesélését csak az indokolja, hogy tudják: napok óta félvak és félsüket vagyok. A fontosabb hírek azért eljutnak hozzám, hiszen szól a rádió. (Tévét évek óta nem nézek – koros Sonym kész nyereség lenne bárkinek: amennyi üzemórát ez ment…)

Hallhattam tehát a jelenlegi kormányfő csütörtöki szerepléséről, sőt saját hangján elmondott részletekről is. Sajtótájékoztatónak nem nevezném, hiszen semmi másról nem adott hírt az esemény, mint Magyarország első szolgájának mentális állapotáról.

Insanity / Malwina Zolynia

Azt ugyan eddig is tudni lehetett, hogy neki – és táborának – jogai vannak. Kötelességei viszont csak másoknak. Az sem volt titok, hogy a kormányfő ismeretei egy társadalom működéséről enyhén szólva korlátosak. Azt ugyan precízen felismeri, hogy hallgatósága mit vár tőle, és ezt az elvárást gond nélkül teljesíti. Amint azonban partnerrel kellene beszélgetnie, szétesik. Különösen aggasztó ez az állapotromlás annak tudatában, hogy ez az ember húsz évvel ezelőtt még szavakész, éles nyelvű vitapartner volt – gondoljunk csak a Horn Gyulával folytatott tévévitájára 1998-ból.

Voltak, vannak jelek, amik 2010 óta ordító riadóvá élesedtek. Semmiféle kormányintézkedést nem képes indokolni. Már a vasárnapi boltzárás idején is gyanakodni lehetett arra, hogy a kiskereskedelemről való értesüléseit a sarki kisbolt eladójától szerezte, aki panaszkodott, hogy vasárnap is dolgoznia kell. Hogy miért nem kérdezte meg: akkor miért tart nyitva, hiszen saját boltja, megteheti – ki tudja. Ez a korlátoltság azonban teljes fényében tündököl, amikor a rabszolgatörvényt próbálja magyarázni.

Olyasmiket mond, hogy a kis- és középvállalkozók mindenféle fortélyokra kényszerülnek, ha túlóráztatni akarják alkalmazottaikat. Ezt már megint valamelyik garázsbolt, vagy leszabóműhely tulajdonosától hallhatta, és ezt sem mostanában. A magyar dolgozónak ugyanis halványlila gőze nincs a jogairól, észre sem veszi, ha elveszik tőle. A mindig meglévő kivételek persze most is felmentést kapnak – de alkalmazáshoz nem feltétlenül jutnak. Ott téved az ellenzék, hogy ezt a törvényt a multik kedvéért hozta. A multik ugyanis igyekeznek betartani a törvényeket: de persze nem hülyék, kihasználják azok is a munkaügyi szabályok számtalan kiskapuját. Csak egy példa: az egyik legnagyobb foglalkoztató kiskereskedelmi lánc pl. a legtöbb dolgozóját „kiszervezte”. Amikor Te a gondolák útvesztőjében bolyongva megszólítasz egy ott rakosgató embert, hogy hol találod ezt vagy azt, teljesen érthető, hogy nem tud válaszolni. Ő ugyanis nem a bolt dolgozója, hanem vállalkozó maga is, aki megbízási szerződésben vállalta egy-egy cég termékeinek a „gondozását”. Vagyis ő csak azt tudja, hogy a szerződött terméket –legyen az kakaó vagy U-szög – a bolt melyik polcára helyezheti el, és a gyártó mondja meg neki azt is, hogy éppen melyik fajta kakaót vagy U-szöget tegye elölre, szemmagasságba. Ilyenfajta „kiszervezésre” egy, pl. autógyárnak bedolgozó lemezleszabó műhelyben nincs lehetőség: ott a gépet kezelő személyes jelenlétére szükség van, miközben a kezelő sem tudja meghatározni, hogy éppen mikor áll a gép mellé. Miközben a gép tulajdonosa rendesen elteszi a leszabó munkája egy részét – Magyarországon szemérmetlenül nagy részét -, aközben semmiféle felelősséget nem vállal a neki dolgozóért. Még azt sem, hogyha az ő ügyetlensége, vagy az adott termelési folyamat sajátosságai folytán a munkaterhelés nem egyenletes, akkor a lazább időszakokban is tudjon enni, lakni, fennmaradni a munkása és annak családja.

Erre a fajta kiszervezésre a legkevésbé a közszolgáltatásoknál – egészségügy, oktatás, közlekedés, rendvédelem stb. – van lehetőség. A cselédtörvény hát elsősorban az orvosok, tanárok, rendőrök, hivatalnokok megregulázására irányul – ráadásul ők azok, akiknek a munkabeszüntetése érzékenyen érintheti az egész társadalmat.

Hogy visszatérjünk a csütörtöki kormányfői szereplésre, megbizonyosodtam arról: ez az ember nem hazudik. Tényleg nem tudja.

Ami ennél is szörnyűbb: egyre élesebben látszik. hogy még a környezetéből is eltüntette azokat, akik szólhatnának neki. Pl. a munkaerőpiac működéséről.

Erre utal az a zagyva mondat, miszerint ő „nem birkózik” olyan interjúkészítőkkel, akik kérdeznek. (Csak nem ezt is Németh Szilárd, valaha kiskaliberű birkózó, ma miniszter fogalmazta?)

A kötelességeit azonban jobban számon tarthatná. Végülis ücsörgött néhány évet közpénzen (és Soros György pénzén) a jogi egyetemen. Talán eljutott a felfogásáig, hogy a törvényeket be kell tartani. Akkor is, ha nem tetszik. Márpedig a 2011/CII. törvényt már az a parlament hozta az információszabadságról és a tájékoztatásról, amelyet ő vezényelt. Ebben szerepel, hogy minden rendű és rangú közszereplőnek KÖTELESSÉGE a tájékoztatás, és azt sem válogathatja meg, hogy kivel és mikor hajlandó szóba állni. Igaz, a törvény e szabály megsértőire nem ró ki szankciót.

A következményeket ugyanis nekünk, választóknak kell érvényesítenünk. Nem szavazunk olyanra, aki a saját kötelességeit nem teljesíti, viszont miránk egyre nagyobb terheket ró.

Sokan kárhoztatják az ott megjelent újságírókat: hogy nem tettek föl „bátor” kérdéseket, hogy csak halkan kifogásolták, hogy az ellenzékhez sorolt médiumokat nem is engedtek oda. (Bár úgy tudom, a Népszava képviselője ott volt.)

Nekem más a problémám azzal a teljesítménnyel, amit nyújtottak. A „bátor” kérdésekkel van bajom. Mi a fenének kellett ezredszer föltenni a kérdést a családi-haveri kör gazdagodásáról? Erre már a parlamentben is számtalanszor elhangzott a pökhendi maszatolás: üzleti ügyek ugyebár távol állnak a kormányzástól… Holott nem „üzleti” ügyekről van szó, hanem a magyar gazdaságirányítás rettenetes tehetetlenségéről, mohó kapzsiságáról és iszonyú korlátoltságáról. (Ne jöjjön senki a rezsicsökkentés, meg az adósságszolgálat ügyeivel: bárki tud rezsit csökkenteni, ha a piacon a felére esik az energiahordozó ára. Az adósságot meg növelte ez a kurzus: nemcsak az az adósság, amit banktól veszünk föl: az államkötvényeket és azok kamatát a magánembereknek is ki kell fizetni. Ráadásul az ellenőrizetlen kezekbe került állampapírok még biztonsági kockázattal is járnak.)

Túúúdom, az emberek nagy részét az olyasmi irritálja, hogy a Tiborc, meg a többi, mégis, hogy??? De egy újságíró már rájöhetett volna az elmúlt években, hogy az ilyen kérdésfölvetésnek nincsenek következményei, amikor szavaz valaki. A közembernek semmit nem mondanak a mesebeli százmilliárdok. Ahogy Rejtő egyik szereplője sem azon kesergett, hogy elrabolták tőle a csalárdan megszerzett száz fontot: azt a becsülettel megkeresett két fontot siratta, ami a megélhetését jelentette volna (Szőke ciklon). Ezért lehet valóságos 10 ezer forintos utalvánnyal megszerezni a magyar szavazó jóindulatát.

Mellékszál: ez történt tavaly novemberben, amikor a nyugdíjasoknak 18 ezer forint egyszeri „prémiumot” utalt ki a kormányfő. Mire föl? Hiszen a nyugdíjak nem a kormányfőtől függenek, hanem a mindenkori nyugdíjtörvénytől. Nem tartotta be a nyugdíjtörvényt, ami szerint, ha az előre kalkulált infláció magasabb lesz egy évben, akkor novemberben – januárig visszamenőleg – a valóságos mértékkel kell megemelni a járandóságokat. Márpedig 2018-ban 1,6 százalékos volt az emelés, miközben a hivatalos MNB adatok szerint is 2,4% volt a pénzromlás.

Engem személy szerint nem érdekel, hogy mennyit keres a kormányfő bármelyik csicskája. Az érdekelne, hogy miért kell ennek érdekében minden – na jó, csaknem minden – valóságos teljesítményt megakadályozni, üldözni, lerontani? A Magyar Tudományos Akadémia munkáját parancsokkal lehetetleníteni?

Az iskolák, egyetemek működését megtiltani? Nemcsak a CEU-ról van szó: a magyar köz- és felsőoktatás fuldoklik a pénztelenségben, de amiatt is, hogy a közoktatásból félanalfabéta idomítottak kerülnek ki.
Ami miatt nem kárhoztatom, hanem mélységesen elítélem az ott volt hallgatóságot, hogy legkésőbb az ominózus birkózásügyi megnyilvánuláskor nem álltak föl, és nem hagyták faképnél a főszereplőt. A kormánylapok munkatársainak is ez lett volna a kötelességük, ha egyáltalán még embernek tartják magukat. Nem kell ahhoz újságírónak lenni, hogy az ilyen megnyilvánulást kikérje magának az ember. Egy öntudatosabb béressel nem lehetne úgy beszélni, ahogy ez a szerencsétlen miniszterelnök megengedi magának a magyarokkal szemben.

Talán emiatt is akart annyira bezárkózni a Várba. Ott háborítatlanul nézegetheti az antik török szőnyegeit: hátha valamelyik képes repülni, ha a szükség úgy hozza…

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Nyugdíj-kifizetési nyögvenyelős főpróba

2019, január 14 - 15:11

A nyugdíjak késve érkez(t|n)ek. Pont. Nagyjából ez az, amit tudunk. A többi szinte kivétel nélkül találgatás. Amely találgatás-cunamiban kétségtelenül lehetne egy kicsit fixebb kavics, ha a miniszterelnök kiállna, és mondana valamit. A magyar, egyetemleges felelősséget takaró, berendezkedés alapján akár bocsánatot is kérhetne a nyugdíjasoktól. Ahogy azt a DK is felvetette.

Ez még akkor is egy gerinces, ha tetszik polgári, lépés lenne Orbán Viktortól, ha tetszőleges technikai, műszaki, illetve emberi okai vannak a késedelemnek. Azt azonban, hogy a miniszterelnök milyen képzetekkel rendelkezik a gerincről, mint olyanról azt jól mutatja a DK felvetésére született zsigeri válasz. Ami kimerül abban, hogy a DK bezzeg elvett egy havi nyugdíjat. Miközben elfeledkeznek pár dologról. Még arra az esetre is tekintettel, ha a megállapításuk helytálló lenne. Ezek egyik legfontosabbika az idő-faktor. Nevezetesen azt, hogy kilencedik évébe fordult Orbán Viktor kormányzása. Így a bezzegező visszamutatás már nem annyira okszerű, mint nevetséges. A másik, hogy a Gyurcsány-kormányt egy választás leváltotta annak idején. Ha tetszik, a választók megbüntették a hibákért, hiányosságokért.

Ha az Orbán-csapat a visszamutogatásban látja az okokat, és a megoldások helyett a bűnbakot keresi az elődjében, abból csak egy dolog következhet. Nevezetesen az, hogy a jelenlegi kormány valós teljesítménye semmivel nem jobb az elődjénél. Ellenben rosszabb ettől még lehet. A győzelmi kommunikáció ellenére. Illetve, talán éppen azért. Ha ugyanis a körülmények látványosan javulnak, akkor nincs az a zsákfalú, amelyben ezt nem vesziu észre valaki magától is. Ha folyamatosan bele kell verni az emberek orrát egy-egy kommunikációs kampányba, akkor mégsem lehet annyira látványos a haladás, hogy ezt észrevegyék az emberek. Nem a kormányfő baráti körében, hanem általában az országban. Talán nem véletlen, hogy a győzelmi jelentésekkel való kampányolás, a saját hatalmukat megtapsoltató gyűlések szervezése az olyan kormányzatok sajátja, amelyekben az erő fitogtatása észrevehetőbb a teli asztalnál.

De térjünk vissza a nyugdíjak kése körül kialakult lózungváltásokra. Orbán kiállhatott, és bocsánatot kérhetett volna. Azonban alig hiszem, hogy akár a DK-ban is, de bárki komolyan gondolta, hogy erre sor fog kerülni. Ugyanakkor az, hogy Orbán mondja meg, hogy ennek mik a valós okai, az szintén egy naiv elvárás. Ha az okok gazdaságiak, akkor azért nem fogja megmondani, mert nem foglalkozik az üzleti világgal. A saját üzleteinek bonyolítására strómant tart. A családira ott van a felesége. Országosan pedig van egy dedikált miniszter. Az a különben talán jobb sorsra, és jobb kormányfőre érdemes Varga Mihály, aki nyomokban még szakértelmet is tartalmaz. Nem is értem, hogy mit keres még a kormányban, és miért nem Mészáros Lőrinc ül a helyén. Abban az esetben esetleg valószínűbb lenne az a kép, amely államcsőd-közeli helyzetet vizionál a kifizetések késedelme mögé.

Akkor is, ha ez a késedelem a GIRO Zrt. péntek esti közleménye alapján csak fél nap. Azt ugyanis az Index összefoglalója is jelzi, hogy a banki rendszeren való átfutás még korántsem jelenti azt, hogy a nyugdíjas számlájára rá is kerül a bankjánál a pénz. Az ugyanis a saját bankjának a rendszerétől is függ. Azt a képet ugyanis nyugodtan hessentse el mindenki, hogy akár a pénzek feladásakor, akár azok számlára könyvelésekor serény kisasszonyok körmölgetik a feladóvevényeket, és csörgő-hörgő pénztárgépeken gépelik be a számlavezetés napi átutalásait. Valójában éppen az teszi kétségessé a magyarázkodások egy részét, hogy nem így van. Valószínűbb ugyanis, hogy időzített, kötegelt átutalással indul el a pénz egy olyan listára, amely lista mögött részben az informatikai rendszerben nyilvántartott fogadó oldali folyószámla, illetve ennek hiányában fizikai postacím van. Tekintettel arra, hogy az informatikai rendszerek képesek a dátumok automatizált kezelésére, a megfelelő értéknap szabály-alapú kiválasztására, még az értéknap ellenőrzés néllküli hibás kiválasztása is kérdéses lehet. Az, ami állítólag hivatkozási alap lehet.

Természetesen ettől még előfordulhatnak akár informatikai, akár emberi hibák a rendszerekben és a rendszerek üzemeltetésében. Ha azonban ez a helyzet, akkor az, akinek pesszimistább a szemlélete, nehéz lenne erről a pesszimizmusról lebeszélni. Mert vagy a rendszer belső ellenőrzést végző alrendszereivel, az automatizmusok kezelésével, illetve az informatikai minőségével van probléma, vagy az üzemeltetését végzők szakértelmével. De bármelyik is legyen ezek közül a valós ok, elég fedezetlen ígéret lenne az, hogy soha többet nem fog ilyen eset előfordulni. Miközben az, aki conteo-érzékeny, akár főpróbának is tekintheti a jelenlegi esetet. Annak tesztelésére, hogy amennyiben egy költségvetési csőd, netán egy kis fél-egynapos költségvetési spekuláció, miatt állnának le az állami kifizetések, akkor milyen lenne társadalmi reakció.

Kategóriák: Szervezetek

Örök álmodozó volt

2019, január 13 - 14:07

Egészen különleges élményben lesz részük azoknak, akik felkeresik Budapesten a Műcsarnok február 10-ig nyitva tartó új kamara-kiállítását. Olyan színek, formák, kompozíciók fogadják a látogatót, hogy némely kép előtt állva szinte Párizs valamelyik múzeumában érezheti magát a néző. Amikor pedig elolvassa az alkotóról szóló ismertetést, meglepetése – ha lehet – még nagyobb lesz!

Az 1905-ben született Balázs János az elemi iskola mindössze két osztályát végezte el. Szinte elképesztő fantáziával volt megáldva és ez a fantázia-világ a művészetek különböző ágaiban is felszínre tört nála. Először költőként vált ismertté és lett egyfajta csudabogár a környezetében. Mindig álmodozó volt, a kortársaitól nagyon elütött, már gyermekkorában is állandóan rajzolt. Édesanyjuk egyedül nevelte több gyermekét, Balázs János volt közöttük az egyetlen fiú. Rajzaival beborította a házuk falát, mígnem a mama ráförmedt, hogy a vele egykorú fiúk már dolgoznak valamit, segítik a családot. János ekkor letépte és megsemmisítette az összes rajzát és többé évtizedekig nem rajzolt. Mindaddig, míg a hatvanas évek végén, az akkori fiatalok, akik a környezetében éltek, mind gyakrabban keresték fel a furcsa öregembert.

Közöttük az egyik, aki azóta híres szobrászművész lett, felfigyelt rá, hatására a fiatalok kezdték ellátni őt festékkel, a festéshez, rajzoláshoz szükséges eszközökkel. Ekkor, hatvanhárom évesen kezdett el festeni, lényegében szinte nulla képzőművészeti tudással, művészettörténeti ismerettel. A fiatalok rengeteg könyvet, regényeket, művészeti kiadványokat, filozófiai műveket is vittek neki, így nagyon sokféle irányban, de teljesen autodidaktaként, apránként, fokozatosan képezte magát. Olvasott Nietzsche-t, Balzacot, Jókait, szó szerint „mindenevő” volt, magába szívta szinte majdnem a teljes városi könyvtár egészét. Elképesztő teljesítményt nyújtott. Verseket írt, festett, ha pedig már rásötétedett, akkor zenélt. Saját maga készítette a hangszereket. A kiállítás bejáratánál láthat két fotó azt a salgótarjáni Pécskődombot ábrázolja, ahol élt.

Miért csinálunk Balázs János kiállítást 2019-ben – tette fel a kérdést a megnyitó első perceiben Szegő György, a Műcsarnok igazgatója. Ő az életének késői korszakában, de átütő erővel robbant be a magyar művészetbe. Tevékenyégét az akkori felfogás szerint naiv művészetként fogadták. Hódított az a gondolat, amit az ötvenes években egy francia festő, Jean Dubuffet kezdeményezett, hogy a különféle hátrányos helyzetű alkotók – képzetlenek vagy rabságban élők – művészetét „nyers, csiszolatlan művészetnek” tekintsék. Az eltelt évtizedek hatására ebben változás következett be. Balázs János Salgótarján mellett, egy cigánytelepen mélyszegénységben, mondhatjuk bátran, nyomorban élt. Onnan tört ki. Alkotásai önmagukért beszélnek és ez motiválta a Műcsarnokot, hogy neki most önálló kiállítást csináljon.

A falakon látható teljes anyag – hatvan mű – egyetlen műgyűjtő, Horn Péter gyűjteményéből válogatott kollekció – folytatta az ismertetést, Mayer Marianna, a kiállítás egyik kurátora. Az alkotó különböző korszakaiból származó képeket mutatnak be. Olyan emberről van szó, aki egyedülálló az egész magyar művészettörténetben! Élete végén, mindössze nyolc évig festett, de ezalatt a nyolc év alatt megszállottan, szinte mániákusan, reggeltől napnyugtáig dolgozott. Akkor abbahagyta, mert a cigánytelepen még a hatvanas évek végén sem volt villanyvilágítás. Nagyon jól látható, hogy a nyolc év alatt milyen stílusfejlődésen ment keresztül. Sajnos kevés olyan képe van, amit dátumozott, a többségük 1975-ös, ezért inkább tematikusan, mint kronologikusan építették fel a kiállítást. A korainak tekinthetők olyanok, ahol a pécskődombi tájak, házak láthatók.

Ezektől picit távolabb elhelyezett képén már felfedezhető egyfajta szintézis, amit ő erről a tájról, mondhatni konstruktivista módon, szinte már a „Nyolcak”-ra emlékeztető módon készített. „A Bőség utcája” címet viselő, kicsit talán ironikus is egy salgótarjáni nyomortelephez, de az ő fantáziája nagyon kiszínezte a realitást. A kép mintegy átvezetésül is szolgálhat egy sereg – erősen szürreális – a kurátorok által ikonosztáz szerűen elrendezett, egész falat betöltő képcsoporthoz. Azért ezt – a kiállítótermekben szokatlan – elrendezést választották, mert Balázs János maga is azt vallotta naplójában, hogy legszívesebben mindenhol képekkel venné körül magát. A bejárati fotók egyikén is jól látszik, hogy valóban, még a háza falához támasztva is képek vannak körülötte. Igaz volt ez bent a lakásban, ott is tele volt festményeivel a fal.

Ezt a hangulatot szerették volna a rendezők visszahozni, minél több képet bemutatni a rendelkezésre álló térben. Figurális festőről van szó, de sokszor annyira elmegy az absztrakció felé, hogy némelyik művét akár Kandinsky-nak is tulajdoníthatnánk. Fantasztikus perspektívákat és olyan bonyolult struktúrákat festett meg, ami egészen rendkívüli egy képzőművészetben tanulatlan embertől. Bár nem kívánták külön hangsúlyozni, hogy ő egy cigány festő volt, az azonban mégis eltagadhatatlan, hogy megjelenik a cigányságnak a nagyon színes, összetett, érzelemteli fantáziavilága ábrázolásaiban. A művészettörténészeknek fontos feladata lenne, hogy elhelyezze őt a művészettörténeti kánonban, a joggal megillető helyre. Nehéz dolog ez a „különcökkel”. Mint ahogy Csontvárynak sem találják mind a mai napig a kellő helyét.

Aki nem illeszkedik bele egy meghatározott stílusba, nem tartozik egy jól körülhatárolható csoporthoz, azzal roppant nehéz a művészettörténészek dolga. Ám éppen ez a jövő feladata. Nagyon sokan dolgoznak rajta, érdekes módon nem is a „hivatalosak”. Sokkal inkább a magángyűjtők azok, akik ezt a művészetet nagy becsben tartják és sokat tesznek érte.

Nemrégiben a Kieselbach Galériában volt Balázs János kiállítás és kiadtak ott róla egy komoly albumot magyar és angol nyelven. Most pedig Horn Péter gyűjtő Makláry Kálmánnak közösen készít egy kiadványt. Ez megint egy olyan eset lesz, amikor a műgyűjtők hívják fel az intézmények figyelmét, hogy itt bizony lemaradtak valamiről, mert sokkal több mű van magángyűjteményben, mint közintézményeknél!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

A magyar nyugdíjbotrány és az állampárt televíziója

2019, január 12 - 15:55

Tisztelt Olvasók, kéretik e sorok íróját mostantól igen nagy becsben tartani, és amennyire csak lehet tisztelni, valamint megbecsülni. Kisebb kitüntetést, nagyobb jutalmat elfogadok. Igen, talán már ki is találták, hőstettet hajtottam végre: majdnem végignéztem egy teljes híradót az M1-en. Azt szerettem volna megtudni, hányadik hírben és hogyan számolnak be arról a nem mindennapi botrányról, hogy a magyar nyugdíjasok pénteken nem kapták meg reggel a szokott időben a nyugdíjukat.

Az esti fél 8-as Híradót választottam, mert ez egy viszonylag normális időpontnak látszott. Talán már sejtik a tisztelt olvasók, erős idegzet, nagyfokú hidegvér és meglehetős egészségi állapot szükséges egy ilyen híradó végignézéshez – igaz, mint utóbb kiderült, ma mindezek együttesen sem voltak elegendők ahhoz, hogy az ember részleges egészségkárosodás nélkül élje túl e tájékoztatásként tálalt műsor megtekintését.

A fél nyolcas híradó amúgy az osztrák és németországi hóhelyzet bemutatásával kezdődött. Lavinákat és brutális képeket láthattunk – több mint húsz percen keresztül. (Nem az osztrák, vagy a német, hanem a magyar közszolgálati tévét néztem.) Amikor már veszni látszott a remény, hogy hazai tájakról is jelentkezzenek a derék köztévés munkatársak, a magyarországi fagyokról jött jelentés, mégpedig olyan megközelítésből, hogy miként segítenek a nehéz sorsú embereknek. Nem csigázom az érdeklődést: élelmet és tüzelőt visznek nekik.

Ezt követően Szijjártó Péter beszélt arról, hogy mi az Európai Parlamenti választás tétje. Nem fogják kitalálni, mint mondott a külügyminiszter: ugyanazt, amit a főnöke, Orbán Viktor egy nappal korábban, az Orbáninfón. A tét az, hogy a bevándorláspártiak győznek, vagy azok, akik ellenzik a bevándorlást.

Ezután egy rövid, ujjgyakorlatként is felfogható szösszenet következett arról, hogy Soros György megkezdte az Európai Parlamenti választási kampányát, majd megtudhattuk, hogy feltételesen szabadlábra helyezik és kitoloncolják Magyarországról az eredetileg terrorizmussal vádolt Ahmed H-ként ismert szír férfit.

És még mindig nem tartottunk ott, amiért ezt a borzalmat elkezdtem nézni, vagyis a nyugdíjkifizetés elmaradásánál. Mert előtte még arról kellett beszélni, hogy a vártnál gyorsabban nőtt a magyar gazdaság. Újabb riport, újabb téma: a Bosch beruház Miskolcon.

És akkor, dobpergés, fanfárok, rövidszoknyás lányok, mert következik a fő attrakció! Igen, igen és igen! És megint csak igen! A híradó körülbelül harmincadik percében közölték, hogy voltak, akik ma nem kapták meg a nyugdíjukat a szokott időben, majd ismertették a Magyar Államkincstár napközben már mindenütt olvasható közleményét, miszerint technikai hiba okozta a csúszást, de most már minden rendben van, és mindenki a megemelt nyugdíjat kapja.

Hát így kedves olvasótábor, ezek után bizonyára megértik, hogy miért jelöltem magam valamilyen fontos kitüntetésre De előbb még elmegyek pihenni, sok volt ez így egyszerre. Önöknek is ezt javaslom, valamint azt, hogy csak abban az esetben nézzenek köztévés híradót, például, ha tényleg nincs jobb dolguk, de előtte mindenképpen konzultáljanak kezelőorvosukkal, gyógyszerészükkel.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A zenész és a filozófus – második tétel

2019, január 11 - 15:26

Mintha kibérelném a Filozófust: peripatetikusan leültetném a zongora mellé, ő beszélne a világról, ami körülvesz bennünket [Love (Christmas) is All Around], a mindannyiunkat körbeölelő-körbetaszító mindennapjainkról, én meg összezongoráznám, amit mond.

Csak könnyűzenét játszanék [A „könnyűzene”, tartalmát és jellegét tekintve, nagyon hasonló kategória, mint a „zsidó”. Egyrészt közszájon forgó szó, melynek jelöltjét állítólag „mindenki ismeri”, és melyhez számos alantas asszociáció tapad, másrészt ugyanolyan illékony, definiálhatatlan és elkent, mint a „zsidó”, mint az alacsonyrendű faj fogalma. Ugyanolyan gumi fogalom, amely „az uralkodó tetszése szerint bárkire alkalmazható”.], s ettől a filozófus mondanivalója kapni fogna egy vajszínű árnyalatot. Aztán eszmét lehetne cserélni.

Vagy a filozófus felolvasna a könyvéből (hogy megédesítse a vonatutunkat egészen Bicskéig). Nem félsz book. Ha lenne kérdőjel a címben, válaszolnék: hogyne félnék a hatalomtól, ami a rettegésre épít! Gábor György kérdés nélkül is mondja: „nem érdemes félni!” Rafinírozott, leleményes, kifinomult, elegáns, pallérozott, finomra csiszolt, csípős, leleplező, nevettető, radikális, haragos, szatirikus szövegeket olvasna, amiben sok a kultúra, mi több, tudomány, tudás is. [A tudás, az értelem, a humor és az irónia a pajzs, ami tökéletesen védetté tesz.]

És a zene is a társadalomban zajló folyamatokról beszélne. (Bocsánat, Adorno!) A zene is pajzs!

Kibérelni a Filozófust, nem olcsó mulatság, de pénz helyett barátsággal fizetek.

A barátság mifelénk felértékelődött. A szó gazdagabb – dúsgazdag! – értelmet nyert. Sőt! A barátság kifizetődő; ha például filozófus helyett egy gázszerelő lenne a barátunk, vagy éppen fordítva: egy miniszterelnök (kutya legyek, ha értem a (köz)vagyoni helyzetet). De nekem filozófus jutott. És nem cserélnék; én vagyok a gazdagabb!

Ha a bérleti idő lejárt, a Filozófust eredeti minőségében kell visszaszolgáltatni. Azt hiszem, nem mindenki bérelheti ki a Filozófust, de mindenki olvashatja őt.

vendégszöveg: Wittgenstein, Adorno, Heller Ágnes, Esterházy Péter

és: Gábor György

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Gundel-kommunizmusa

2019, január 10 - 15:31

A Gundel a jelek szerint szociális gondoskodás alá vette a miniszterelnökség dolgozóit. Esetleg csak a miniszterelnököt? Bármi lehet. Az ominózus eset kapcsán azonban van, aki számolni kezd, és van, aki nem. Ugyanakkor Orbán igen magasra dobta a labdát. Kérdés, hogy az ellenzéki kommunikáció ezt lecsapja-e?

Az, hogy a kádárizmus korszakában sem volt nagy titok, hogy igen jól ki lehetett jönni az országházi, illetve minisztériumi büfékben étkezve. Egyébként nem egy céges étkezdében is. Mert akkor úgy gondolták, hogy a szocializmus szociális gondoskodásának az egyik példája, ha a munkáltató hozzájárul az egyébként alulfizetett dolgozó költségeihez. Ezen a szálon haladva azt is mondhatnánk, hogy a társadalom szociálisan a Gundel éttermén, illetve minden más kedvezmény fenntartásán keresztül hozzájárul Orbán Viktor háztartásához. Amelyben minden gyermek, de Ráhel egészen biztosan a maga lábán áll. Elvégre Orbán Ráhel annak idején ezt nyilatkozta, és a bahreini kirándulásáról készült egykori kép alapján nem is lehet másként. Mert aki nyilvánvalóan a sarki turkálóból öltözködik, az nem lehet milliomos. De hagyjuk is ezt a szegény lányt. Mert zavarában nem fog célba találni a pelenkával. Meg nem tudjuk étkezik-e a Gundel szociális étkezdéjében.

Ugyanakkor a miniszterelnök sem okvetlenül milliomos. Így nyilván rászorul a szociális szolidaritásból támogatott ellátásra. Ennek lehet egyfajta példája az igen kedvezményes árakkal ellátott étlap. Amely talán csak nyomdahibás. Amennyiben lemaradt egy-egy nulla az árak végéről. Az sem kizárt, hogy előbb utóbb egy ennél is sokkal teljesebb szociális ellátáscsomag jár majd a jelenlegi hatalom egyes képviselőinek. Egy-egy olyan szociális csomag, amely majd mindenkinek jár. Abban a büntetés-végrehajtási intézményben, amelyben a közhatalommal visszaélők vezekelhetnek majd. Majd akkor, ha a társadalom cselekvő-, és szavazóképes többsége is úgy gondolja.

Addig tart a birkanyírás. Meg a Gundel-kommunizmus.

Kategóriák: Szervezetek

Boross Péter és “félmeztelen” nők a magyar parlamentben

2019, január 9 - 15:39

„Fiatalemberek egy gatyában, és fiatal nők lenge öltözetben, fedetlen keblekkel is odamehetnek”, – mondta Boross Péter volt miniszterelnök a magyar korona hányattatásairól. Szerinte a koronának ennél méltóbb körülményeket kellene teremteni.

A Hóbagolyként is ismert volt miniszterelnök nem ma nyilvánul meg először ruhaviseleti ügyekben. Amikor 1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök – nem mellesleg volt 56-os halálra ítélt – nem tudott beszélni a tömeg előtt, mert bomberdzsekis, fasiszta kopaszok belefojtották a szót, akkor a még viszonylag új Magyar Köztársaság belügyminiszterének, Boross Péternek ehhez a gyalázathoz mindössze annyi szava volt, hogy ezek a fiúk nem akartak rosszat. Ráadásul a bomberdzsekit zekének nevezte, amit, szerinte divatból viselnek ezek a fiúk, mert így szeretnének imponálni a lányoknak.

Boross Péternek a későbbiekben is voltak érdekes megnyilatkozásai. A Horthy-kultusz legújabbkori terjedésekor például nem kevesebbet volt képes állítani, minthogy „ahol én éltem, ott nem volt antiszemitizmus”. Irigylésre méltó helyen lakhatott Boross Péter, a Föld egy nagyon távoli, lakatlan szigetén, de talán még csak nem is ott, hanem egy távoli bolygón.

Legyinthetnénk persze az idős, rendszereken és világnézeteken átívelő pályát magáénak mondható politikus kijelentéseire, aki a hazai vendéglátóipar egyik kiemelt harci bástyáján, a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatójaként vészelte át az embert próbáló nehéz időket. Mondhatnánk, hogy régebben sem mondott igazat, miért éppen most, vénségére változott volna meg.

Hanem hát, az mindenki számára világos, hogy teljesen lényegtelen, mit gondol Boross Péter a magyar korona méltó helyéről. Mely korona egy időben a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, onnan vitték az első Orbán-kormány idején a Parlament kupolatermébe, – egy időben maga Habony Árpád is vigyázott rá – s most, a jelek szerint újabb nagy utazás vár rá. Hivatalosan még nem jelezték, hogy a Várba vinnék a koronát, Boross Péternél komolyabban vehető ember nem szólalt meg az ügyben, de az idős politikus nyilván nem az ujjából szopta, hogy méltóbb helyet kellene találni a koronának.

Talán hallott valamit valakitől. Aki gatyás fiatalembereket és félmeztelen nőket vizionál az Országházba, az a koronát is gond nélkül oda tudja képzelni Orbán Viktor Várbéli – négymilliárd forintért kialakított – dolgozószobájába.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Századik előadás

2019, január 8 - 17:34

Négy évvel ezelőtt mutatta be – jelenlegi koreográfiájában – a Magyar Állami Operaház, Csajkovszkij, Diótörő című balettjét. Amikor 2018. december 31-én, délelőtt 11 órakor felment a függöny az Erkel Színházban, az nemcsak az évad legutolsó, hanem egyben a Wayne Eagling és Solymosi Tamás által jegyzett, 2015-ben elkészült koreográfiának a századik előadása is volt!

Összességében, az évek alatt százhatvanezer ember látta a darabot – és ez a ti sikeretek – gratulált a fellépő művészeknek Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója. Nagyszerű munkát végeztetek – mondta, a közönség távozása után, a színpadon rögtönzött ünnepségen. Ezúttal visszatért az Erkel Színház színpadára Oláh Gusztáv legendás díszlete és társult hozzá a klasszikus balett hagyományait követő, de a 21. század táncművészeti elvárásainak megfelelő új koreográfia. A sikerben feltétlenül része volt – a felnőtt táncművészek mellett – a gyerekeknek, az Operaház balettiskolája, a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékeinek, hiszen a darabban számos gyerekszereplőre is szükség van. Nagyon nagy kitartásra volt szükség a zenekar részéről is, óriási munka volt száz előadásban kiemelkedő teljesítményt nyújtani. Ebben talán segítségükre volt az is, hogy pontosan érezhették, mennyire szereti a közönség ezt a balettzenét.

Megnézve az előadás színlapját, a művészeti kérdésekben járatlanak is feltűnhetett, hogy a táncosok között igen sok a külföldi. Lapunk kérdésére válaszolva, Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója elmondta, összefüggésben van ez azzal, hogy amióta megnyíltak a határok, a magyar táncművészek keresettek külföldön és a külföldieket szívesen látjuk itthon. Sajnos az utánpótlással is gond van, Intézetünkben nagyon megcsappant a növendékszám. Sokkal kevesebben jelentkeznek táncolni, mint akár abban az időben, amikor én kezdtem a pályát – emlékezett vissza az igazgató. Akkor több mint ezer fiúból választottak ki tizenkettőt. Most talán, ha harmincan-negyvenen jelentkeznek összesen! Ám a problémakörnek előnye is van. Az Operaház saját balettiskolája negyedik éve működik és az összes olyan előadást, amiben gyerekszereplőre szükség van, nagyon lelkes és magas színvonalon táncolni képes növendékekkel oldhatjuk meg.

Látva a Diótörő előadásokat, bátran kijelenthetjük: óramű pontossággal dolgoztak a gyerekek – a sikerben hatalmas részük van – ezt jó látni, boldogság látni, hogy új lendületet adnak a „balett szakmának”. Így talán pótolni leszünk képesek azt a kiesést, ami az elmúlt években tapasztalható volt. A balett-táncos pálya, éppen a rövidsége miatt, talán még érdekesebb is, mint a többi színpadi műfaj. A táncosnak kevesebb ideje van rá, hogy átélje a nagy sikereket, megmutassa a tehetségét, mindeközben annyi boldogságot és szépséget kaphat, ami bőven ad muníciót az életének arra a részére, amikor már nem lehet a színpadon! Ez a gondolat pedig visszavezet a kiinduló kérdéshez is, mivel a művészi kifejezést nem gátolják nyelvi nehézségek, a táncosnak külföldi fellépésre is sok lehetősége van.

Szívesen fogadjuk idehaza a külföldi tehetségeket (képünkön Sarkissova Karina és Radziush Mikalai szólótáncosok), a mi művészeinket is inspirálja, ha egy híres pályatársat látnak közvetlen közelről, tanulhatnak tőle és ők is utazhatnak, vendégszerepelhetnek, számukra is nyitva áll a lehetőség a világhír felé!

Révay András

(A színpadi fotókat Berecz Valter készítette.)

Kategóriák: Szervezetek

Karmeliták: így alázkodunk mi

2019, január 7 - 17:25

Felszentelték Orbán új irodáját. Önmagában egy uborkaszezonra való hír is lehetne, ha nem lenne meg a maga szimbolikája. A kereszténységre hivatkozó, de számos inkább embertelennek tekinthető törvénytől a felszentelést végzőig bezárólag. Az előbbi simán belefér az eddigi decibelkeresztény retorikába. De az utóbbi…

Mert az sem semmi, hogy találtak olyan szerzetest, aki egy decibelkeresztény miniszterelnök irodáját egyáltalán felszenteli. Függetlenül a saját rendjétől, annak külön küldetésétől. Ám számot vetve azzal, hogy a jelenlegi törvények, rendeletek közé nem egy olyan került, amelytől Pál, ha a Bibliában leírtaknak hinni lehet, hidegrázást kapna. Amúgy, a Biblia alapján az irodaszentelés, mint olyan is megcsúfolása a Szentírásnak. Ha figyelembe vesszük azt, amit Máté közvetít a nagyérdeműnek. Ami kifejezetten tiltja a hittel, imával való hivalkodást:
„5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.”
(Mt. 6)

Ugyanakkor, ami a felszentelő kiválasztását illeti, mint említettem, szintén megérdemel pár gondolatot. Az az épület, amelyben kialakították az új irodát, egykor a Karmelita rendé volt. Tudom, nem Orbán vette el a szerzetesrendtől, és az épületben, II. Józsefnek köszönhetően, már régóta színház működött. Ami legalább a hazai kormánypárt kereszténységével is harmonizáló épülettörténeti mozzanat. Ettől függetlenül van azért némi pikantériája annak, hogy éppen egy karmelita szerzetes szentelte fel a miniszterelnöki irodát. Miként azt a miniszterelnök Facebook-oldalán is láthatjuk.

Az egyik olvasata a választásnak az a nyilvánvaló üzenet, hogy a rend ezzel a gesztussal végleg lemond az épületről. Egyben, és ez már egy másik üzenetkör, van benne egy ugyanolyan gesztus, mint a nem mindig barátságos TSz-szervezéseknek. Pontosabban annak, amikor az egyéni gazda elvett földjén „megengedték”, hogy a gazda, immár TSz-tagként, dolgozhasson. Majd az esedékes gyűléseken meg is tapsolja a kialakult helyzetet. Amiben nyilvánvalóan volt egy, az érintettet folyamatosan megalázó gesztus. Ez a jelen esetben akkor is igaz, ha a szerzetes nyilvánvalóan nem tehet erről. Akkor sem, ha a rend vezetése, egy alányaló gesztussal maga tapsoltatja meg vele a regnáló hatalmat. Amolyan díszkatolikusként, erdőpéteresen.

Kategóriák: Szervezetek

Az államelnök, mint olyan

2019, január 6 - 14:33

Alternatívája a köztársasági elnök, ami azért elég fura, mert egy köztársaságnak az elnöki státusz anakronisztikus. Róma köztársaság volt, de nem volt elnöke. Mindegy. Orbanisztánban ez a státusz meg teljesen értelmetlen, mivel nincs köztársaság.

Haladjunk.

Az állam elnöke – maradjunk ennél a státusznál – az elvek szerint a pártokon felül álló, a nemzet egységét szimbolizálni hivatott személy. Általában. Noch dazu, választás útján kerül ebbe a pozícióba, nem pedig egy pillanatnyilag hatalmon lévő párt érdeke szerint.

Mármint, jobb helyen választják. Orbanisztán nem jobb hely, itt kinevezik, méghozzá kormányzati – vagyis párbeli – többséggel. Még hogy a nép válassza, abszurdum, hiszen a nép mi vagyunk! Olyas valaki indikálja, akit szintén senki nem választott meg: a miniszterelnök. A csavar benne az, hogy előtte az államfő kéri fel kormányalakításra. Kölcsön kenyér visszajár.

A pártokon felül állás ettől kezdve ignorálva, marad a nemzet egységének képviselete. Már, ha lenne Orbanisztánban ilyesmi. Mert ugye, van a NER, ami csatlósok, hívők és birkák rendszere, de korántsem a nemzet egésze. Akkor most hol is az egység?

Jelenállamfőnk egy bizonyos Áder, aki világ életében pártkatona volt. Mostanában előre lépett marionett bábúvá. A madzag végén a nagy bábjátékos, Orbán Viktor mozgatja az Áder-bábút.

Ügyesen csinálja, mert Áder észre sem veszi, hogy madzagon mozog. De, ha mégis, annál szánalmasabb.

Gondolom, Áder a jövője miatt alkuszik meg mindennel: autó sofőrrel, általa választott villa, személyi testőr, busás nyugdíj, talán még zongorát is kap, mint egyik elődje. Nomeg, esetleg egy személyes használatú horgásztó.

A lényeg: a mi köztársasági elnökünk se nem a nemzet egységét szimbolizáló, se nem pártokon felül álló. Akkor mi is?

Egy pejorativ facebook komment szerint: egy bajszos szar. Ezzel nem értek egyet. Sólyomnak szíve csücske volt a bánáti bazsarózsa. Ádernek meg úgy en bloc a környezetvédelem. Sajnos, a legnagyobb hazai környezetszennyezés – a Fidesz – elkerüli a figyelmét.

De hát, nem is ezért tartják.

Kategóriák: Szervezetek

Terjed Orbán populizmusa és a generációs megosztás

2019, január 5 - 21:11

Rejtő egyik művében olyan költői kérdést feszeget az egyik szereplő, hogy a Prücsök vajon mennyire is prücsök valójában. Ez azért jutott, nem először, az eszembe, mert Fekete-Győr András interjút adott a HVG-nek. Amiért igazán kár volt. Tényleg. Mármint akkor, ha nem a Fidesz erősítése a célja. Esetleg a közreadó szerkesztőnek. Ha valamit másként mondott volna a Momentum izgágája.

Mert felelős politikusnak azért nem mondanám. Ahogy Orbán esetében is erős túlzás lenne az ilyen minősítés. Az egyik oldalon ugyanis láthatóan kezdett elindulni egy ellenzéki egységfront kialakulása. Ez nyilvánvalóan kínos lehet a kormányfőként alig tisztelten önjelölt népvezérnek. Annak az Orbán Viktornak, aki egyre mélyebben merít a bolsevik, illetve horthysta tudásbázisból. Ugyanakkor talán érdemes emlékezni azokra a KISZ-tagokra, vagy csak egyszerű emberekre is, akik valóban hittek egy baloldali szemléletű eszmében. Lehet, hogy naivak voltak, lehet, hogy nem éreztek más választási lehetőséget, mint a létező kádárizmus kereteihez való alkalmazkodást. Lehet, hogy a keretekhez alkalmazkodva mégis tettek le pár dolgot az asztalra. Ha mást nem, akkor azt, hogy felnevelték a következő generációt, illetve a vállukon tartották olykor az országot is. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi hatalom olyan posztkommunistái, mint Kövér-házmester, Orbán elvtársaként, most milyen hangerővel komcsizik.

A magam részéről el tudom képzelni, hogy a Fidesz háza táján is előfordulnak azok az emberek, akik érzelmileg közelebb állónak tekintik magukhoz ezt a pártot, mint a nem létező jobboldali alternatíváinak bármelyikét. Mert a szélsőjobb irányából most éppen középre ért Jobbikot nem okvetlenül érzi mindenki alternatívának. Még akkor sem, ha Orbán egyre szélsőségesebb retorikával próbálja kinyalni a szélsőségesek hátsóját. A kezdetektől kérdésesen ellenzéki LMP-t most nem is rángatnám elő. Önmaguk paródiájaként önmaguk alternatívájaként is kezelhetők. Ezt követően azt nyilatkozni, hogy a „Fidesz az ellenség” legfeljebb egy pártszintű összezárás elérésére alkalmas. Mert talán még Fekete-Győr András felfogóképességét sem haladja meg az, hogy pártszintű politikai ellenségeket csak diktátorok képeznek azokból, akiket demokratikus körülmények között legfeljebb ellenfélként szokás kezelni.

Amikor a Momentum nem meggyőzendő ellenfélnek, hanem legyőzendő ellenségnek kezdi kezelni a Fideszt, mint olyat, abban a pillanatban alig lesz jobb az ezt hangoztató politikus, mint Orbán. Elveszti az alternatíva jellegét maga is. Akkor is, ha nem vitatom, hogy a radikális Orbán-utálóknak ez a retorika pont olyan kedves lehet, mint a Gyurcsányban, Sorosban, a zsidókban, a liberálisokban, vagy bárki másban, az univerzális bűnöst keresőknek az orbanizmus populizmusa.

Ugyanakkor, a belső szalámizás szempontjából kétségtelenül a legjobbkor, leporolta a Momentum nyilatkozója azt a generációs megosztást is, ami alapján valószínűleg magát tekinti univerzális zseninek. Esetleg a saját politikai generációját. Miközben mindenki más csak lopni, csalni és hazudni szeretne a politikában. Azt mondjuk nem igazán világította meg, hogy miért pont róla kellene elhinnie bárkinek is, hogy „az adóból nem limuzint akar magának, hanem jól működő kórházakat, iskolákat csinálna”. De legyünk naivan optimisták, és tegyük fel, hogy tényleg nem. Akkor is baromság mindenki mást, a potenciális partnereket is felcímkézni a saját nagyszerűsége szülte előítéletek magasából. Ha pedig úgy akarnám értelmezni, hogy mindenki csal alanyi csirkefogó lehet, aki a gengszterváltás előtt mert születni, és politikát érintő véleménye van, akkor az egy igazi anti-telitalálat egy egyébként is elöregedő társadalomban.

Miközben nem egy új vonulat Fekete-Győr András politikai megnyilatkozásainak a sorában. 2017 tavaszán már futott ezirányban egy kört. Nem sokkal azt követően, hogy egy politikai nagyotmondással párttá alakult a Momentum. Mert a politikai „megbízhatóság” jegyében arra az aláírás-gyűjteményre hivatkozott, amelyet korántsem a Momentumra, mint pártra, hanem az Olimpia, mint olyan elutasítására adtak az emberek. A tüntetésen, amit a rabszolgatörvény ellen szerveztek a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke bejelentette, hogy a nagy monstre-demonstráció majd január 19-én szombaton lesz. Egy országos sztrájkra tényleg a szombat lenne a legjobb alkalom? Vagy megint csak igazolni sikerült, hogy a szakszervezeti vezetők Orbán kottájából fütyülik a néphülyítést? Miközben a jelek szerint a kialakulóban levő ellenzéki együttműködés is már csípi a Momentum elnökének a szemét? Úgy tűnik, hogy megint sikerült egy elemi erejű jogos felháborodást szétaprózni, leföldelni, és egymást követő unalmas, vagy üres indulatokat tartalmazó beszédekbe fullasztani.

Megint csak felvetve azt a kérdést, ami a 2018-as választások reggelén is nyitva volt. Azt, hogy a Momentum ellenzéki-e egyáltalán? Illetve minek az ellenzéke egyáltalán? Mert esetleg ideje lenne felfogni, hogy a Fideszre szavazók Orbán bukása után is az országban fognak élni. Meg lehet próbálni megnyerni, meggyőzni őket. De ellenségnek kezelni politikai baklövés. A hideg polgárháború folytatását jelentő húzás. Az orbanizmus átfejlődése feketegyőrizmusba. Legfeljebb.

Kategóriák: Szervezetek

Lázár bejelentkezett?

2019, január 4 - 15:56

Ma több helyen attól volt hangos a net, és a média általában is, hogy a nemzeti kaparnok, alias Lázár János a Makói Városi Televíziónak nyilatkozva beszólt a kormányzó hatalomnak. A rabszolgatörvény kapcsán. Fura módon a bérbírósági törvény kapcsán nem. Ami, egymással összefüggve, vagy akár külön ösvényen haladva is jelezhet pár dolgot.

Leginkább az, hogy a közigazgatás bérbírósági törvénye Lázár szerint teljesen rendben van. Ami érthető lehet abból a szempontból is, hogy neki teljesen megfelel a kialakítandó alig-alig függetlensége a bíróságoknak. Ezt egyébként teljesen megérthetjük. Elvégre abban az esetben, ha holnaptól ő lenne a miniszterelnök, akkor neki sem igazán hiányozna egy túlságosan mélyen vájkáló igazságszolgáltatás. Mert azért nem árt emlékezni arra sem, hogy Lázár esetélben is fel-felmerülgettek kérdőjelek az őt körülvevő vagyoni elemekkel kapcsolatban. Elhíresült mondása a kaparásról, és az emberi értékről is ennek a feszegetése kapcsán, arra válaszul pattant ki a száján. Bízva abban, hogy a hatalmi szájak majd csak megvédik.

A rabszolgatörvénnyel kapcsolatban az általa elmondottakat értékelhetjük persze a bortova élén egyensúlyozás kísérletének is. Mert az egyik oldalon azért tartogatott némi kioktatást azoknak is, akik a parlamentben tartott ellenzéki obstrukciós előadást pártolnák. Amennyiben szerinte semmilyen hatalmi bénázás, tömeges froclizás, illetve a hatalommal visszaélve hozott, egyoldalú döntés sem indokolja, hogy az ellenzék azt ellenezze. Ahogy szerinte utcai megmozdulásokra sincs szükség. Lázár ugyan zavargásokat emlegetett, de ezt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, és a feledékenységének a számlájára írjuk. Arra való tekintettel, hogy a Kossuth téren 2006-ban megtartott Nagy Őszi Pisis Forradalom, illetve a TV-székház felgyújtása, valamint az, hogy a Kossuth tér egy szegletében a Fidesz színeiben is hakniztak akkortájt, kiment a fejéből. Zavargásilag.

Ellenben a mondandójának a kritikai része érdekesebb lehet. Mármint az, hogy szerinte talán nem egészen tekinthető olyan törvénynek, amely elnyeri a munkavállalók széles körének a támogatását. Egyben leszögezte, hogy szerinte sok fideszes politikus is lebecsüli az elmúlt hetek tiltakozásait. Amelyről szinte azonnal eszünkbe juthat az a lenéző gesztus, amellyel Orbán Viktor, zsebbe szorított kézzel szemlélte a parlamenti eseményeket. Illetve az is eszünkbe juthat, hogy a köztársasági elnök sem tartotta kritikára méltónak a kialakult helyzetet. A kormánypárt sokadrendű papagájainak ismétlőrohamait nem érdemes nagyon boncolgatni. A gondolataik aligha saját kútfőből fakadnak. Ha pedig rendelkeznek ilyenekkel, azokból úgyis csak az kerül a nyilvánosság elé, amit a fényességesre tisztított vezéri ősszáj tulajdonosa megenged. Az sem elképzelhetetlen természetesen, hogy Lázár megszólalása is egyfajta vezéri alku következménye. Ebben az esetben lehet szimpla, a tiltakozóknak szóbeszédet adó gumicsont-szerepe is. Egyben előkészítve a kommunikációs terepet ahhoz, hogy a már tető alá hozott rabszolgatörvényt módosítsák, felpuhítsák a közeljövőben.

De ezen ponton próbáljunk azon a szálon haladni, ami folytatása a távozásakor tett feltételezésnek. Feltételezve, hogy a saját feje után megy. Bármilyen furcsának is tűnik is a feltételezés az egyre kontra-szelektáltabb, egyre inkább a suttyószintet normának tekintő Fidesz háza táján. Ami Lázár esetében enyhítheti a csodálkozást az az, hogy ő már korábban is egyike volt azon keveseknek, akik egyszerre bizonyultak a képesnek hatalomtechnika húrjait pengetni és a talpnyalás egy szintjét fenntartani. Legalább a látszat szintjén. Ugyanakkor már többször említettem, hogy a radikálisok középre törekvő frakciójával, a Jobbikkal is Lázár lehet a legesélyesebb lehet a közös platform kialakítására. Egy orbántalanított Fidesz esetében. Mert amíg Orbán jelenti a hatalmi centrumot, addig láthatóan maga igyekszik a fasizmus, illetve antiszemitizmus, és általában a gyűlölet iránti igény kielégítésére.

Ugyanakkor többen és többször, magam is, emlegették, emlegettem úgy Lázárt, mint Orbán egyik lehetséges kihívóját. Abban az esetben, ha a Fideszt felszínen tartó politikai, illetve gazdasági körök számára Orbán teljesen vállalhatatlanná válna. Amiért a haveri oligarchiát átszervező, egyre inkább csak a stróman-körre támaszkodó Orbán erősen kezd megdolgozni. Mind a hazai, mind a nemzetközi porondon. Mely utóbbi különösen fájhat azoknak, akik a jövőt nem az azeri baltaexport fellendülésének víziójában látják. Meg aztán egy stróman is dönthet úgy, hogy a nevére került vagyonokat a nevén is tartja. Orbán meg magyarázkodjon a bíróságnak, esetleg a körúti fák alatt, ahogy akar. Elérve végső soron azt, hogy az Orbán kialakította rendszer legdurvább sallangjait eltávolítva, de egy másik Cézárt a helyére ültetve működtessék tovább azt a rendszert, amellyel Lázárnak valószínűleg rokon problémái vannak azzal, ami Orbánnak volt a Kádár-korszakban. Az, hogy a gazdasági hatalmat, a saját korlátlanságát kiépítő és a népbutítást is egy rendszerbe integráló háló központjában nem ő ül.

Ebben az esetben Lázár most felkapott szövege nem annyira az ellenzéknek, mint Orbánnak, illetve a belülről őt leváltani akaró Fidesz-köröknek üzen. Azt, hogy a háttéralkuk elindultak, Lázárnak kedvező irányba folynak, és maga árnyékkormányát már korábban is sikerrel megszervező politikus is elindult előre a hatalmi hálózatban.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán honvédségi különgéppel tesztelte a menekülési útvonalat Brazíliába?

2019, január 3 - 16:34

„Harminc éve is így mentem, jövő héten is így fogok menni!” Ezt válaszolta Orbán Viktor a parlamentben, miután az Átlátszó szeptemberben megírta, hogy a miniszterelnök július 25-én a 17 milliárd forint értékű, Bombardier Global 6000 típusú, OE-LEM lajstromjelű osztrák magánrepülőgéppel utazott a Vidi bulgáriai meccsére. Letagadni nem lehetett, mert lefényképezték, ahogy hazafele kiszállt a gépből Ferihegyen.

Persze, Orbánnak ez a kijelentése sem volt igaz, mint ahogyan a miniszterelnök több más állítása sem feltétlenül fedi a valóságot. Harminc évvel ezelőtt ugyanis Orbán egyáltalán nem utazott különgépen, ha egyáltalán ült repülőn, az maximum menetrendszerinti járat lehetett.

Ami viszont tény: Magyarország miniszterelnöke az utóbbi időkben igen nagy előszeretettel röpdös magángépeken, vagy éppen a honvédségnek vásárolt, de a katonák által nem használt gépeken. Ugyancsak az Átlátszó tette közzé, hogy 2018. február elején a Magyar Honvédség két Airbus A319-es repülőgépet vásárolt. Simicskó István akkori honvédelmi miniszter már a gépek bemutatásakor is azt mondta, hogy ezek nem kormánygépek. Az azóta érdemei mellett más beosztásba helyezett – magyarul: menesztett – miniszter szerint a gépek a Magyar Honvédség hadrendjébe kerültek, és a Magyar Honvédség fogja használni őket.

Nem így történt. Hadrendbe állításuk után ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök kezdte rendszeresen használni a hivatalosan katonai csapatszállítónak vett honvédségi repülőket. Nyáron a 605-ös lajstromjelű géppel utazott Izraelbe, Montenegróba, szeptemberben pedig Moszkvába és Salzburgba. A másik, 604-es lajstromjelű honvédségi repülővel ment hivatalos látogatásra szeptemberben Kirgizisztánba, novemberben pedig Prágába és Zágrábba. Az oknyomozó portál által közölt dokumentáció szerint a repülési adatok alapján Orbán Viktor valószínűleg a 605-ös lajstromjelű honvédségi géppel repült Milánóba Kurtág György operájának bemutatójára – ezt az információt egyébként Benkő Tibor honvédelmi miniszter később megerősítette.

Más esetekben Orbán Viktor magánemberek tulajdonában lévő repülőgépeket használt különbözö utazásaihoz. Leggyakrabban a kötélbarátjának nevezett Garancsi István gépével repkedett a miniszterelnök, de ült már a Csányi Sándor OTP-vezér tulajdonolta gép fedélzetén is. Ezeknek az utazásoknak a költségeit gondosan titkolják a közvélemény előtt, nyilván nem tenne jót, a magát a nép egyszerű gyermekeként bemutató miniszterelnök szotyizós, pálinkázós imázsának.

Orbán Viktornak ez az újkori szokása, vagyis a különgépeken való repkedés nem csupán a közvagyonnal kapcsolatban veti fel a kérdést, hogy vajon azt valóban rendeltetésszerűen használják-e. Más megközelítés is felvetődik ezen eltitkolni próbált repülésekkel kapcsolatban, jelesül az, hogy a miniszterelnök miért vásároltat korábban nem tapasztalt mennyiségben, hivatalosan nem az ő szállítására használatos repülőgépeket, miért teszteli azokat különböző útjain., nem beszélve arról, hogy ezek a kirándulások nem egy alkalommal igencsak érdekes helyekre vezettek.

Példa erre a legutóbbi brazíliai kiruccanás, ahova Orbán Viktor – egyetlen európai miniszterelnökként – egy titokban vásárolt Falcon 7X tipúsú business jettel repült a szélsőséges nézeteiről ismert Jair Bolsonaro elnök beiktatására. Fontos lehetett Orbánnak ez az út, még a szilveszter éjszakáját is feláldozta, hogy részt vehessen a szélsőséges politikusként ismert brazil elnök beiktatásén.

Elemzők szerint Orbán részéről mindez erőfitogtatás: annak a bizonygatása, hogy Magyarországon azt tesz, amit akar, ha úri kedve úgy tartja, magán- vagy honvédségi gépen utazik, senki nem vonhatja őt ezért felelősségre. Erre utal az írás elején idézett pökhendi – s mint látható: valótlan – kijelentés is, miszerint ő harminc éve így jár meccsre, tárgyalásokra.

Vannak, akik viszont épp az ellenkezőjét, vagyis a bizonytalanság és a félelem jelét látják a magángépes utazásokban. Vagyis, hogy Orbán már a bukása utáni időkre is gondol, és a menekülését készíti elő. Ezért kell a sok repülőgép, és ezért vállalja még azt is, hogy kínos helyzetbe hozta magát azzal, hogy egy szélsőséges – egyes vélemények szerint fasiszta – politikus elnöki beiktatásán vesz részt. Brazíliával Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye, ami persze még nem azt jelenti, hogy ha a dolgok úgy alakulnak, Orbán oda menekülne. Nem kizárt, hogy a közismerten futballőrült Orbán a brazil foci nagy rajongójaként választotta a nem mindennapi időpontot és helyszínt erre a szokatlan módón nyélbe ütött utazásra.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Gizinéni állampapírt vesz

2019, január 2 - 16:52

Gizinéni, korábbi nevén tanárnő váratlanul pénzhez jut. Egy kicsit ad ennek, ad annak aztán nézi a bankszámláját. Van, amikor 8 forint a kamat, illetve csak hét, mert egy forint a kamatadó, aztán számol. 3% infláció mellett éves vesztesége 90 ezer forint körüli, ami több mint nyugdíjának fele. Átolvassa az állampapírok kínálatát. Látja a 3% kamatot, a lejárat előtti bruttó áron való visszaválthatóságot. Aztán felveszi új kabátját -öt éve vette egy használtruhaboltban- és irány a bank. -Állampapírt vennék két és félmillió forintért -mondja és várakozva néz a banki alkalmazottra -3%-s kamatozásút- teszi hozzá. A banki alkalmazott bonyolult fejtegetésbe kezd lényege, hogy most valamennyivel többet kell befizetni, de a végén visszakapja, és valami ákombákomot firkál egy papírra, hogy miként. Gizinéni sejti, hogy az értékpapír kibocsájtás óta eltelt idő alatti értéknövekedését kell kifizetnie, de úgy érzi, hogy a banki alkalmazott ezt nem érti. X.Y. befektetési bankár olvassa Gizi néni az asztali névjegyen, és reménykedik, de amikor az 5% pontos soron kívüli visszaváltás költségét hallja, kéri a „befektetési bankárt”, hogy hagyja az egészet.

Másnap felhívja a bankban dolgozó régi tanítványát, és elmondja, mit szeretne. Kellemes a találkozás, a lekezeléstől mentes beszélgetés könnyed. Jó látnia, hogy volt tanítványa az életben régen kijavította korábbi ketteseit. Az öt százalék csak öttized, a kamatfizetés éves, a lekötött pénz részletekben is visszaváltható. Megállapodnak. Gizinéninek hazafelé többször eszébe jut a „Kellemes ünnepeket tanárnő!” elköszönés, talán mások is hallhatták -gondolja- és ettől egyenesebben jár. Arcán derű és mosoly.

Megint egy másnap jön és belép bankszámlájának internetes oldalára.

Prémium Magyar állampapír 2023/J olvassa
Állomány 2 500 000 Ft
Szabad állomány 2 500 000 Ft
Bekerülési érték 2 514 250 Ft
Piaci érték 2 498 750 Ft

Gizinéni megtömi a kotyogóst, iszik egy kávét és már tudja, hogy a „befektetési bankárnak” igaza volt: ez a dolog se szóban, se rajzban nem magyarázható. Már nincs bubor, nincs inflációkövetés, van fix 3% kamat és 4% vagy ennél is nagyobb infláció, van még bekerülési érték, és a vele köszönőviszonyban sem lévő piaci érték. Gizinéni így is úgy is vesztes. Vajon ki nyer?

Az özvegyasszony Gizinéni, volt matematikatanárnő megkapta élete újabb kettesét, azt persze nem tudja, hogy ezt a kettest hogyan tudja kijavítani, de keserű kávéjába tesz egy kevés cukrot.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

BUÉK egy kis nosztalgiával!

2018, december 31 - 14:14

Így, az év utolsó napján, minden jót kívánok a KMH minden közreműködőjének és olvasójának az Újesztendőre az alábbi számmal:

Hát, fogadjuk meg Hofi Géza tanácsát: lazítsunk.

Kezdhetjük talán azzal, hogy nosztalgiázunk kicsit. Visszagondolunk picit az elmúlt 30, 40, 70 vagy több évre, azok szép pillanataira.

Nekünk, akik itt beszélgetünk a KMH oldalain nagyon különbözőképpen teltek ezek az évek. Én csak azokról tudok beszélni, akik ezeket az éveket Magyarországon töltötték.

Kezdjük mindjárt Hofi Gézával, aki a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években az ország megkérdőjelezhetetlenül legnépszerűbb humoristája volt. Nem is humoristája – bírálója, ideológusa, a morgás jogának élő megtestesítője – miközben a rendszer híve, Kádár Jánosnak személy szerint is nagy tisztelője volt, és ezt nem is tagadta, sőt.

Ilyenkor, Szilveszter délelőttjén egy ország találgatta: vajon mivel jön ki Hofi a kabaréban. Talán a régebben eltávozottak is emlékeznek: Magyarországon a szilveszteri kabaré fontos ügy volt. Milliók hallgatták – előbb a rádióban, és nézték később a televízióban. (Még az ismétléseket is.) Még januárban is, hetekig beszédtéma volt a szilveszteri kabaré. Vagy 25 éven keresztül ennek a műsornak a csúcspontja volt, amikor 11 órakor, Hofi Géza állt a kamerák elé, és egészen az éjféli óraütésig „mondta a magáét”. Még a legvadabb bulikban is leállt a mulatság 11-kor, és a képernyő elé ült a társaság.

Hofi – eredeti nevén Hoffman – Géza azonban nemcsak szóban tudott jó poénokat: volt füle a hallásra, ráadásul elég jó hangja is. A nyolcvanas években volt egy sok-sok pop sztár részvételével fölvett dal, ami a Föld jövőjéről szólt. (Vie are World) Erről készített Hofi szerintem zseniális paródiát, amelyben minden sztár szólamát ő énekelte.

Jellegzetes alakja volt ő a Kádár-rendszernek: miatta is volt élhető az a diktatúra. Ez a mostani meg a Györgybe szorultaktól olyan savanyú, mintha a citromlébe még 1-2 ascorbinsav tablettát is beletettek volna. (Bár az ascorbin mindenféle szorulást azonnal és radikálisan megszüntet.)

De lazítós nosztalgiázást ígértem. Szóval ilyenkor, Szilveszter délelőttjén égtek a karácsonyfán a fények, készülődtünk az esti bulira. Mi soha nem szilvesztereztünk vendéglátóhelyen. (Jó, egyszer, de akkor egy színésztruppal dolgoztunk.) Vagy a barátainkhoz készültünk bulira, vagy mi vártuk őket. De akár így, akár úgy, nekem volt egy kötelességem: meg kellett sütnöm a sajtosfánkot. Tudni kell: sose ambícionáltam ugyan a legkiválóbb háziasszony címet, azért igyekeztem, ha vendéget vártunk. Ez a sajtosfánk valami eszméletlenül finom sós süti. De baromi nehéz elkészíteni. Legalábbis nekem. Apró, az ismertnél sokkal kisebb képviselőfánkokat kell készíteni. Annak a tésztáját meg előbb meg kell főzni, aztán kisütni: apró gömböcskékben. Ha az embernek szerencséje van, a gömböcskék a sütőben diónyira híznak, belsejük üres lesz. Már itt könnyű elbukni: volt, hogy csak a harmadik adag volt hajlandó meghízni – a többi lapos kekszként barnult meg a tepsiben. De ha mégis megvannak a gömböcskék, azok kalapját egyenként levágjuk, és az üregbe töltjük a sajtkrémet.

Na, ez a krém se egyszerű. Nálunk a Teri nagynénémtől származó recept szerint nem is sajtkrémet, hanem krémsajt alapú paprikázott, hagymázott könnyű körözöttet töltünk. (Néhány pékségben azóta kapható ez a csemege, de olyan nehéz, zsíros töltelékkel, hogy nem igazán élvezhető.) Szóval többfajta – natúr, tejszínes, füstölt – krémsajtot habosra keverünk pici hagymával, paprikával (ha kell, sóval). Ebben a habosra keverés a nehéz – nem lehetetlen, de még a keverőgépnek is nehéz. Ezzel megtöltjük a diónyi fánkocskákat, bemártjuk reszelt sajtba, majd rátesszük a levágott kalapkákat. (Emiatt néhol borzasfánknak hívják ez a sütit.) Garantált elfoglaltság egész szilveszter délelőttre, merthogy 80-100 darabnál kevesebbhez – ez két adag – hozzá se fogjunk.

Az idén nem lesz sajtosfánk. Az még beleférne, hogy egy év alatt az élelmiszerárak mintegy 30 százalékkal emelkedtek – legfeljebb ugrik az éjféli Törley. (Imádom a pezsgőt – de csak a Törleyt.) Hanem a krémsajtok! Drágák is, meg a korábbi 10 dekás kiszerelés is a múlté: max. 7-8 deka van a kis tömlőben. De az állaguk! Igaz, könnyebb kikeverni, de folynak, és 1-2 óra alatt szétáztatják a fánkocskákat. (Ebbe a mascarpone nem jó: túl édeskés.)

Hát, sajtosfánkkal vagy anélkül, mulasson jól mindenki ma, hogy holnaptól legyen kedve, ereje nekifeszülni az Újesztendő feladatainak. BUÉK!

Rátesi Margit

 

Kategóriák: Szervezetek

Richter Gedeon gyógyszerész, gyáralapító 74 évvel ezelőtt a nyilas terror áldozatául esett.

2018, december 31 - 06:01

„Igaz ember volt, tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összeforrt alkotásával.” (Hídvégi Jenő)

Richter Gedeon alkotó személyiség volt. Kiemelkedő egyéniségével, életével és munkásságával, és nem utolsó sorban emberiességével olyan hírnévre tett szert, amely csak keveseknek adatik meg.

1872. szeptember 23-án, a Heves megyei Ecséd községben született, gazdag földbirtokos családban. Korán elvesztette szüleit, édesanyja, Engel Róza közvetlen a születése után, édesapja, Adolf a következő évben hunyt el. Két bátyjával az anyai nagyszülőkhöz került Gyöngyösre. Az Engel családnál nagyon gondos nevelést kapott, és az örökölt vagyonát is jól kezelték.

Richter Gedeon négy elemi elvégzése után 1882-ben a város legnevesebb ferences rendi, ún. „Nagygimnáziumában” kezdte el középiskolai tanulmányait. A gimnázium, amelyből sok neves ember, pl. Bajza József, Bugát Pál, Török Ignác, Vackot Imre, pályája indult el, megalapozta Richter életútját is. A középiskola elvégzését követően egy gyöngyösi gyógyszertárban kezdte meg gyógyszerészgyakornoki pályáját. Három év múlva sikeres vizsgát tett, majd további két évet ebben a gyöngyösi gyógyszertárban dolgozott. Ezt követően az 1893–1894-es tanévben iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti, később pedig az Orvosi Karára. Oktatói közül kiemelkednek Than Károly, Margó Tivadar és Eötvös Loránd professzorok. Záró-szigorlatát kitűnő eredménnyel 1895 júniusában tette le. Gyógyszerészi oklevelét ez év június végén nyerte el, és két évig egy budapesti gyógyszertárban dolgozott.

1897-től négy esztendeig tartó külföldi tanulmányútján német, angol, olasz és francia gyógyszertárakban dolgozott, és szerzett széleskörű tapasztalatokat. Különös figyelemmel kísérte az organoterápiával (hormonkészítmények, erősítőszerek) kapcsolatos kutatásokat.

Külföldi tanulmányútjáról visszatérve hasznosította a külföldi tapasztalatait: engedélyt szerzett a marhavágóhídnál, a juhok pajzsmirigyének, a sertések petefészkének gyűjtéséhez, és 1901-ben a családi öröksége egyharmadából megvásárolta az 1887-ben alapított Budapest, Üllői út 105. sz. alatt működő „Sas” patikát, amelynek alagsorában biológiai és vegyészeti labort is berendezett. Itt kezdték el gyártani az első magyar mellékvesehormon-kivonatot tartalmazó készítményét (Tonogen, Suprenale), amelyből 1902-ben mindenütt ismert és megbecsült világmárka lett.

Ezt rövidesen új készítmény követte, a Glanduitrin, amely a szülészetben vált pótolhatatlanná.

1902-ben feleségül vette Winkler Annát, egy szegedi zsidó fűrészáru-gyáros leányát, akivel mindvégig boldog házasságban élt. László fiúk 1903-ban született, aki később Richter közvetlen munkatársává vált.

Az organoterápiás készítményei akkora sikert hoztak, hogy hamarosan szűknek bizonyult a patikája, így vegyészeti gyár megalapítását tűzte ki célul. 1906-ban kőbányai Cserkész utca 63. szám alatti telket megvásárolta, majd a következő év júliusában megkapta az ahhoz szükséges iparengedélyt és megalapította a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárat. Az újabb világmárkák a Hyperol, a Kalmopyrin és a Hydrocodin megteremtésével és még számos új és nagyjelentőségű gyógyszerpreparátummal gazdagította a gyógyszerkincset.

A külföldön is nagyszerű csengésű Richter név lehetővé tette, hogy néhány év leforgása alatt szerte a világon leányvállalatokat és képviseleteket létesítsenek. A gyár folyamatosan lépést tartott az orvostudomány fejlődésével és mindvégig biztosította a szükséges gyógyszereket.

Az organoterápiás és szintetikus profil mellett az 1920-as évek közepétől megkezdődött a növényfeldolgozás is. Készítményeivel az ipari kiállításokon sok díjat és elismerő okleveleket nyert.

A második világháború nemcsak nehezítette a gyár működését, hanem az egyre erősödő totalitarizmus Richter Gedeon személyét – zsidó származása miatt – nem kímélte. 1944. áprilisban eltávolították a gyárból, decemberben pedig a nyilas különítményesek a Duna-parton meggyilkolták.

Richter Gedeon életműve azonban – túlélve az alapítót – tovább él és igazolja a gyáralapító terveinek, kezdeményezésének életrevalóságát.

Richter Gedeon emberi nagyságát, szakmai és szervező munkáját Pillich Lajos mérnök, a részvénytársaság egykori elnöke (a hazai gyógyszeripar „koronázatlan királya”), Richter volt munkatársa ezekkel a szavakkal jellemezte: „A kitüntetéssel diplomázott, vállalkozó szellemű fiatalember az 1901-ben alapította gyárát haláláig irányította. Igen szerény, nagyon közvetlen, de rendkívül következetes egyéniség volt, aki egész életét a gyár fejlesztésének szentelte. Legfontosabb feladatának tekintette az élenjáró természettudományos felfedezések eredményes gyakorlati hasznosítását. Haladó, szociális gondoskodását tükrözte a rászorult dolgozók iránt tanúsított közismert segítőkészsége. Puritán szerénységével számos olyan zseniális adottság párosult, amelynek meghatározó szerepe volt a vállalat fejlődésében. Richter Gedeont alapvetően optimista, humanista szemlélet, nagyfokú jóhiszeműség jellemezte. Rendületlenül hitt a beteg emberek szenvedéseinek enyhítésére törekvő életcélja sikerében és bízott munkássága eredményeinek elismerésében. Elhivatottságát mi sem jellemzőbb, hogy akkor sem hagyta el a hazáját – jóllehet módja lett volna rá –, amikor már életveszély fenyegette. Hitte, hogy őneki nem eshet bántódása, mert egész életében a közösséget szolgálta. Az emberi gonoszság sajnos rácáfolt jóhiszeműségére, és 1944 decemberében nyilas terroristák oltották ki nemes életét.”

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

A király, bizony, meztelen

2018, december 30 - 16:05

Momentán ott tartunk, hogy Magyarország még nevében sem köztársaság – ténylegesen meg pláne – és nincs alkotmánya – mert hát az alapizé nem igazán helyettesíti , habár állítólag gránit szilárdságú, de leginkább csak márvány, mármint, sajt. Annyira büdös is.

Egy köztársaság nem attól az, hogy nincsen királya. Persze, akad olyan is, aminek van, de intézményei, működése köztársasági.

Orbán Viktor 2006-ban úgy fogalmazott, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. Vetkőzik is, de rendesen! Méghogy NER! Miben is áll a nemzeti együttműködés, amikor még a nemzet sem élvez Orbánnál semmi féle előnyt?

A nemzetnek ugyanis egy testnek, egy léleknek kellene lennie – már, ha vinni akarja valamire. Azonban, ahogy a testnek egyes részei se működhetnek egymás ellen – ha igen, akkor beteg, de nagyon – a nemzet alkotó elemei sem fordulhatnak egymás ellen, bármennyire is törekszik arra a hatalom. Na jó, az autoriter hatalom.

Orbán arra hivatkozik, hogy amit tesz, arra a nép hatalmazta fel. Nos, ha ez így van, ki kell jelentsem, ritka buta nép a miénk.

Csak abban bízhatunk, hogy a nép, az isten adta nép, előbb-utóbb meglátja, hogy a király, bizony, meztelen.

Úgy hallottam, januárban rózsaszín üvegű szemüvegeket fognak osztani az önkormányzatok. Viselése kötelező lesz.

The King is Naked / Pasha

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak