Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 11 perc 7 másodperc

Orbán és a világ

2019, május 8 - 15:32

Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi – pl. Azt képzelte, hogy ő Magyarország, nomeg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Europa sötét és viharos tengerén.

Megnyilatkozott Bernard-Henri Lévynek, igét hirdetett és prófétaként szólott. Alant következnek zavaros, de ellentmondást nem tűrő szavai.

Az illiberalizmusról:

„A liberalizmus szülte a politikai korrektséget. Vagyis a totalitarizmus egy formáját, így ez a demokrácia ellentéte. Ezért gondolom azt, hogy az illiberalizmus helyreállítja az igazi szabadságot, az igazi demokráciát.” Aha. Ezek szerint, ha valami politikailag korrekt, akkor az, biza, totalitarizmushoz vezet. Az illiberalizmus – ami amúgy egy értelmezhetetlen kifejezés – az igazi demokrácia jele. Nos, ebből az egészből egy igaz: az illiberalizmus politikailag nem korrekt.

Iványi Gáborról:

„Jól ismerem Iványit, két gyerekemet is ő keresztelte meg. De volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.” Nos, ez az állítása tényszerűen nem igaz. Iványi amennyiben egy parlamenti döntést kritizált volna, korántsem szólhatott személyesen Orbánról, mivel Orbán nem egyenlő a parlamenttel, a parlament  – mivel nem egységes – úgy ne bloc nem lehet fasiszta, ráadásul Orbán minden vélemény szerint inkább autokrata és parlamenti többsége is „csak” fasisztoid. Persze, az se öröm.

Az Orbán–Macron-harcról:

„Jó személyes kapcsolatom van vele. Csak azt gondolom, hogy túlságosan intellektuális ahhoz, hogy ezt a mesterséget űzze.” Értitek:  ha nem hülye, már alkalmatlan a – mire is? Egy ország vezetése mesterség?. Mondjuk, hóhérnak lenni az, de miniszterelnöknek…

Marine Le Penről:

„Semmilyen kapcsolatom nincs vele. (…) Mert Laurent Wauquiez (a francia néppárti Republikánus Párt elnöke – a szerk.) Figyelmeztetett, hogy ezt nem tehetem meg. (…) Semmi esetre nem fogok vele szövetkezni, mert nincs hatalom a kezében. (…) Ha egy felelős politikus nincs a hatalomban, azt mond, amit csak akar, nincsenek korlátai. Nem akarok ebbe belekeveredni.” Ami azt illeti, Orbán is azt mond, amit akar, mi több, azt is csinál, amit akar, nomeg, neki sincsenek korlátai, mi több, gátlásai sem.

Matteo Salviniról:

„Egy nagy ország élén áll. Az európaiak megbüntethetnek egy olyan kis országot, mint Magyarország, de ezt nem merik megtenni egy 60 milliósnál is nagyobb állammal, mint Olaszország. És van egy kiállása. Kiáll a migránsokkal szemben, tartja a frontot.” Milyen európaiakról beszél? Nincs tudomásom arról, hogy pl. A luxemburgiak, vagy a csehek, esetleg a svédek büntetnék Magyarországot. Mégis, mivel és hogyan?  Amúgy tényleg van kiállása: majd’ fél fejjel magasabb, mint Orbán!

Horthy Miklósról:

„Én lennék az első, aki dicséri Horthy kormányzót? Része a magyar történelemnek. Nem ő szabadított meg minket Kun Bélától?” Ez itt meg hogy? Ha már nincsenek történelmi ismeretei, legalább ne beszéljen marhaságokat holmi megszabadításról, különös tekintettel arra, hogy nem 2019-es tevékenysége volt a nagyméltóságú úrnak a leg figyelemre méltóbb! Amúgy meg ez a gyerekes magatartás Orbántól: ha más is az asztalra szarik, én miért ne tehetném?

A migránsokról:

„Itt voltak 2015-ben, amikor Merkel asszony kitárta a kapukat előttük. Egy áradat volt, egy szökőár. (… Nem maradtak az országban) De visszatérhettek volna. Ez az EU-ban szabályos, egy migránsnak joga van visszatérnie oda, ahol belépett a schengeni övezetbe. Egy dolgot meg kell, hogy értsen: Magyarország mindig is átjáróház volt, mindenki, tényleg mindenki átkelt rajta; semmi kedvem ahhoz, hogy ez megismétlődjön…” Aha. Átjáróház. Mondjuk, ez eléggé degradáló, de azért volt Magyarország más is. Mondjuk, a népek olvasztótégelye. Persze, IV. Béla is rendesen elb…ta.

Angela Merkelről:

„Nagyon kedves a kancellár asszony. És megértem, hogy demográfiai és munkaerő-problémákkal küzd. De miért kell nekünk magyaroknak megfizetni azért, mert ő ezt nem tudja megoldani?” ??? Mivel is fizetjük meg mi, magyarok Merkel demográfiai problémáját? Fogyik ám a magyar,  Merkel nélkül is, és ami azt illeti, mi igenis segítjük a munkaerő problémáinak megoldásában! Hány száz ezer magyar is dolgozik odaát?

Az iszlámról:

„Európa problémája az iszlám. (…) A kereszténység azonban mindig ellenállt, és Magyarország, ahogy régen, úgy most is, az európai kereszténység védőbástyája.” Nos, mintha a keresztes háborúk nem éppen az ellenállásról lettek volna ismertek! Azon felül az a bizonyos védőbástya dolog se keresztényi alapú, hanem geopolitikai indíttatású volt, ráadásul mostanában az üldözött keresztények, akiket bőkezűen támogat Orbán (a protestáns) se errefelé találhatók.

A kereszténységről:

„Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.” Azt gondolom, bomlott agyának terméséből ez kívánkozik a csúcsra. A keresztényiség és az európaiság nem egymás szinonimái, így a következtetés sem az. Amúgy keresztényi – sőt, legkeresztényibb – mivoltát nem igazán erősítik cselekedetei, döntései, mint pl. A rokkantnyugdíjak megnyirbálásra, a kilakoltatások, a szegregáció és a többi, puszta felebaráti szeretetből indíttatott húzása.

Ami a DNS-i mivoltát illeti, ez bizony egy beismerése annak, hogy Simicska nem tévedett. Igaz, hogy ő cseppet vulgárisabban fogalmazott, de Orbán szájából hallva ugyanezt már egész kulturáltan hangzik, ráadásul, ha ő is elismeri, mi ezzel a baj?

A pápáról – aki ezzel nem ért egyet:

„Ez valóban kellemetlen. Olyannyira, hogy a pápának el kellene látogatnia Budapestre. De többször vettem a zarándokbotomat, hogy újságírók vagy bárki más nélkül elmenjek a katolikusokhoz, és elmagyarázzam nekik az álláspontomat.” Mert hát, ugyebár, ha Mohamed nem megy a hegyhez…A pápa meg, az a kis buta, nem érti az ő fennkölt keresztényiségét, de, ha méltóztatik Szt. Péter trónjáról felemelni a seggét és eléje járulni, szívesen elmagyarázza neki a miértet. Azon felül a katolikusok – legalább is a hazai klérus – nem igazán zsizseg az orbáni keresztényiség ellen. Miért is tenné? Meg vannak véve kilóra. Amúgy sem tiszta, hova is akarna elmenni a katolikusokhoz? Konkrétan, közülük kikhez?

Brüsszelről:

„A partnereinknek tudniuk kell, hogy a magyarok ősi, szabad és büszke nép, amelyik nem tudja elfogadni, hogy gyámság alá kerüljön. Elfoglaltak minket az oszmánok, a szlávok, a kommunisták. Nem akarunk Brüsszel uralma alá kerülni.” Itt van némi ellentmondás. Ha valaki partner, az nem igazán törekszik a társa uralma alá hajtására. Persze, lehet, Orbán rosszul értelmezi a partner jelentését. Az oszmánok soha nem foglalták el az országot – teljesen semmi képpen sem –  a szlávokról sincs tudomásom, még az oroszok sem foglalták el, hát még más szláv népek (igaz, a magyarok bejövetele idején a Kárpát-medence déli fertályát bolgárok uralták). a kommunisták meg nem nép, de még ők sem foglalták el az országot, ráadásul pártjában szép számmal még  ma is megtalálhatók.

Silvio Berlusconiról:

„Az 1990-es évek elején vagyunk. Egyszer csak megcsörren a telefonom. Ő van a vonal másik végén. Soha nem hallottam róla. De meghív egy AC Milan-meccsre. Valójában már akkor a Forza Italia megalapítása járt a fejében. Azért hívott, hogy megtudja tőlem, hogyan csináltam a Fidesszel. És tessék, 30 évesen a jövőbeli olasz miniszterelnök tanítómestere lettem!” Mondjuk, beképzeltségért soha nem ment a szomszédba. Az, hogy Berlusconi gyakorlatilag igen gyorsan megbukott, nem zavarta. (Az 1994. Márciusi választásokon három hónappal alapítása után a Forza Italia többséget szerzett, Berlusconit kinevezték a minisztertanács elnökévé. Kormánya azonban néhány hónap múlva a belső ellentétek miatt megbukott. Az 1996-os általános választásokon ismét harcba szállt a miniszterelnökségért, de Romano Prodival szemben vereséget szenvedett). Ráadásul Berlusconi köztörvényes bűnöző lett. Mégis, mire taníthatta Orbán ezt a szerencsétlen pojácát?

Recep Tayyip Erdoganról:

„Egy dolgot kell tudnia róla. Hatalmas focista. Mint én. És van valami, ami közös a focistákban: az az izom a hát alsó részén. (…) És amikor először találkoztunk, megtapogattuk egymás hátát.” Először is az, hogy Orbán hatalmas focista lenne, barokkos túlzás. Egy harmad osztályú amatőrt hatalmas focistának nevezni tévedés. Azon felül az az izom, amiről beszél, a farizom. Azt tapogatni, mit mondjak, elég gusztustalan dolog.

Oroszországról:

„Ez egy nagy ország, nagyon közel hozzánk. Csak Ukrajna választ el minket. (…) Erre nem árt figyelni. Nagyon figyelni. Fenn kell tartani Ukrajnát, mert ez az utolsó bástya köztünk és az oroszok között. De nem szabad provokálni Putyint sem, ezért elleneztem az uniós szankciókat.” Bocsika, de csak nem attól tart, hogy Oroszország egyszer csak annektálni akarja Magyarországot, és ennek kivédése érdekében odadobja az orosz medvének Ukrajnát? Ha így van, miért tesz keresztbe minden lehetséges módon Kijevnek?

Nos, volt már olyan, hogy hívei így ÉLTETTÉK Orbánt: Viktor te vagy az Isten! Nincs ezzel semmi baj, idióták mindenhol akadnak. A baj azzal van, hogy Orbán ezt el is hiszi.

„mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben” Zsoltárok könyve 18:29

Kategóriák: Szervezetek

Az MTA – az állatorvosi ló

2019, május 7 - 18:09

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kb. egy éve kezdődött vesszőfutásán jól nyomon követhetők a jogállam felszámolásának állomásai, vagyis a diktatúra bevezetésének folyamata.

Történelemórán tanulhattuk: a hat év híján kétszáz éves intézményt a pozsonyi reformországgyűlések során magyar mágnások alapították, a célra saját jövedelmükből ajánlottak föl jelentős összegeket. Elsőként gróf Széchenyi egy évi jövedelmét ajánlotta föl, e szavakkal: „…Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Felhívnám a figyelmet az összetett mondat utolsó tagmondatára: „…a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Ez persze nem mindenkor vált valóra, a tudomány számára is sötét korszakokban – 1849-1867, 1919, 1945-1989 – az állam hatalmi szervezetei –monarchia, tanácsköztársaság, népköztársaság – igyekeztek a tudomány embereit „kézben tartani”, a kutatások irányát, eredményeit befolyásolni – gyakran igen drasztikus eszközökkel.

Az MTA kalandos sorsát is jól nyomon lehet követni Szent-györgyi Albert életútjának fordulataival. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi kutatásaiért kapta meg a Nobel díjat, gyakran kényszerült a hatóságok elöli bujkálásra – de soha nem adta föl magyarságát. Barátjával, Ráth Istvánnal alapította meg 1945-ben a Magyar Természettudományos Akadémiát, ami szélesítette az addig főként a magyar nyelv kutatására fókuszáló tevékenységet.

Az 1947-től 1989-ig tartó hosszú korszak sem volt egyenletes: az ötvenes évek a tudomány dolgait is az államot irányítók illetékességébe utaló évek után fokozatosan, folyamatosan nyílt a tér: Szent-Györgyi Albert is hazaköltözött: 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét.

Az Akadémia közjogi sorsát végül az 1994. évi XL törvény rendezte – az év júniusában hatályba lépett törvény idején Magyarországot az MSZP-SZDSZ (szocialista-liberális) koalíciós kormány irányította, 72 százalékos többséggel. Az MTA köztestület lett, a tudóstagok által választott Elnökség irányításával, aminek a működéséhez az állami költségvetés támogatást adott.

Egészen 2018 nyaráig, amikor is kiderült, hogy a parlament elé kerülő (emlékezünk?: „…a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”) költségvetési törvény az MTA számára ajánlott költségvetés több mint 60 százalékát az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe utalta. Ennek minisztere (a kormányfő szolgája) maga is akadémiai doktor jelentős szakmai életpályát maga mögött tudva a gépkocsik fékrendszernek fejlesztésében. Palkovics László mellesleg két éven át felvette akadémiai járandóságát, havi több százezer forintot is, érdemi munka nélkül. (Úgy tudom, erről a botrány hatására az idén lemondott.)

A kormány ultimátumot adott: az MTA akkor kaphatja meg a pénzt, ha lemond az akadémiai kutatóhálózat intézeteiről, és azokat ezután a minisztérium irányíthatja. Alakulna valamiféle pénzosztó bizottság, ami eldöntené, melyik intézet kaphat egyáltalán az ország gyűlésének (és nem a kormánynak) a pénzéből, és ebben ugyan részt vehetnek az akadémiai tagok is – javaslattevő jelleggel.

Az MTA legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés nemrégiben határozatot hozott: 70 százalékuk elutasította ezt a megoldást, elfogadva viszont, hogy a hálózat irányításában a kormány a mainál jóval nagyobb szerepet kapjon. A miniszter egyelőre nem állt elő új javaslattal.

Nem is érti az ember – összesen 30 milliárd körülire tehető az összeg, ami a vita tárgya. Negyede annak, amibe a Vár átalakítása került, hogy a magyarországi méltatlan első szolga „puritán” körülmények között pöffeszkedhessen.

A költségvetési összeg ugyanis azt biztosította, hogy az MTA és kutatói hálózata épületeit fenntartsa, (fűtés-világítás), karbantartsa, a kutatáshoz megteremtse az alapfeltételeket. A konkrét kutatási programok pályázat útján jutottak pénzhez: az MTA nemzetközi kapcsolatainak is köszönhetően egyre jelentősebb arányban külföldről, főként persze az Európai Unió pályázataiból.

Az MTA kutatói hálózata 15 kutatóközpontból és kutatóintézetből áll, az Agrártudományi Kutatóközponttól a 2012-es alapítású Wigner Fizikai Kutatóközpontig, amely a korábbi részecskefizikával, szilárdtest fizikával foglalkozó intézetekből alakult.

A ma regnáló rezsim eddigi dolgait ismerve nagyobb tétben fogadnék: a természettudományos műhelyek csak annyiban érdeklik a ner lovagjait, hogy a kutatásokra külföldről, direktben érkező pénzeket is lenyúlja. Bár ez nem túl nagy összeg – az egyetlen tehetséges gázszerelő ennyit akár egy hét alatt is megkeres.

Jóval jelentősebb tétel a társadalomtudománnyal foglalkozó intézmények ledarálása. Már eddig is alapított a kormány(fő) vazallusainak tisztán közpénzből mindenféle intézményt. Hirtelen a Szakály Sándornak gründolt VERITAS Történetkutató Intézet, meg az Erdélyből elzavart, bukott pártvezér, Szász Jenő számára kreált Nemzetstratégiai Kutatóintézet jut eszembe.

Már az elnevezések is árulkodóak: miért „történet”, és nem „történelem? Nyilván történet mindenféle lehet, a történelem meg megtörtént események láncolata.

És minek bármiféle stratégiát kutatni? Stratégiát kidolgozni szoktak – normális esetben társadalomtudományi (szociológiai, gazdasági, népesség stb.) kutatások, előrejelzések alapján. Az intézet nemzetközi kapcsolatai is érdekesek. Európai pályázaton (a Széchenyi terv kormány osztogatta keretében) 352 ezer eurót (112 millió 640 ezer forintot) költöttek A gyógynövényipar szereplőinek határon átnyúló hálózati együttműködése című projektre. (Vajon milyen füvet kutattak, hogy ilyen sokba került?) A Szakmai anyagok feliratú fülecske csak regisztrált felhasználók számára nyitható, így nem tudom, miféle kisebbségkutatásokat végeztek. Áprilisban mindenesetre rendeztek egy kiállítást, egy prózafelolvasó versenyt, egy sakktornát, valamint egy Magyar gyerek magyar iskolába című izét, aminek a híréből se lehet következtetni arra, hogy mi volt ez? Konferencia, falujárás, személyes győzködéssel? Akárhogy is: a magyar költségvetésből kapott másfél milliárdocskából sokmindenre futja.

Laikus vagyok, de azért elég nyilvánvaló: e két intézmény működésének nem sok köze van bármiféle tudományos kutatómunkához. Inkább afféle propaganda gyáraknak tűnnek.

De gründol itt a Nemzeti Bank pénzéből gazdasági magasiskolát a „jobbkéz” Matolcsy, meg a terrorigazgatónő is. Előbbi éppen az egyik jónevű egyetem, az Universitas (lánynevén Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) tönkretételével akarja PALLAS iskolái elől eltakarítani a konkurenciát, az utóbbi meg mindig is nyílt propagátora volt a kormányfői „gondolatoknak” – akár történészi címét besározó hazugságokkal is.

Óhatatlanul eszembe jut az itthoniak kultuszfilmévé vált Tanú egyik jelenete. A történet dióhéjban: egy tanulatlan gátőr a háború idején illegális kommunistákat bujtat el egy ízben. Az ötvenes években ezért hálából magas pozíciókba helyezik, hiába tiltakozik. Persze mindenütt kudarc éri. A narancskutatóintézet élén például az, hogy a nagy nehezen megérlelt egy szem gyümölcs tiszteletére rendezett ceremónia előtt a fia megeszi a narancsot, így egy citromot szel föl szertartásosan Orb…, bocs, Bástya elvtárs. A citromszeletet bekapva, meglepetten fordul a kutatóintézet igazgatójához: Mi ez? Narancs, kérem – dadog zavartan a kinevezett főtudós – kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. (Jelzem, erre a reminiszcenciára alapozva választotta annak idején a Fidesz a narancsot és a narancssárgát jelképül.)

Na most. A valódi teljesítmények világában az a nagy büdös helyzet, hogy gyakran nem is a pénz hozza az elismerést. Einstein is, Szent-györgyi is élt szinte nyomorban élete egy-egy szakaszában. Többnyire a jövő dönti el, hogy egy-egy társadalomtudományi kutatás következtetései beválnak-e. A kutatás mindig kétesélyes, és ma már nem egyszemélyes vállalkozás. Bonyolult kapcsolatokban, gondolkodók egymásra hatásában válhatnak hipotézisekből tényekké. Ehhez meg kell egy nemzetközi kapcsolati rendszer, valamennyi tekintély, amit az MTA az elmúlt évtizedek alatt küzdött ki magának. (A KFKI nemcsak a szovjet, hanem a NASA űrprogramjában is részt vett.) A magyar tudósok – akár alapkutatással foglalkoznak, akár konkrét projektet akarnak célba juttatni, ma már csak nemzetközi konzorciumokban képesek programjaikhoz pénzt szerezni. Hát ehhez kell szétverni az MTA kutatói hálózatát – szétbarmolva egyúttal fiatal magyar tudósjelöltek jövőjét, lehetőségeit is.

Persze, ha kormányzati engedélyhez kötött, hogy ki, mit kutathat, tanulhat, lehet itt értekezést írni arról is, hogy a „repülőgépek mérges permete” ellen a tésztaszűrő-e a jobb védelem, vagy a bukósisak?

Talán nekem is hasznosabb lenne, ha írnék egy komoly értekezést a magyar média működéséről, szerkezetéről, sőt, stratégiájáról, Kinyílott a pitypang címmel…

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Puszi nincs?

2019, május 6 - 16:12

Kár, pedig Salvini és Orbán bimbózó szerelme ennek révén szökkenhetett volna virágba. Én olyan Brezsnyev-Honecker típusút képzeltem el, az illene hozzájuk.

Mert tagadhatatlan, mindkét részről szerelem volt az első látásra. Ráadásul Orbánnak kívánatos Salvini. De az is lehet, fordítva van. Mind1: adj egy puszit, legyünk buzik!

Orbán mester szerint ők ketten amúgy is sorsközösségben vannak. Salvini az a hős (?!), aki megállította a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt. Nem tudom eldönteni, hogy Orbán királyi többest használ, vagy a szokásos „mi, magyarok” formulát használja. Habitusát illetően én az előbbire tippelek. A hősök már csak ilyen megállítósak. Igaz, Salvini ezzel a hősies tettel százakat ítélt vízbe fulladásra, de azt tekintsük járulékos veszteségnek a migráció elleni harcban.

Igaz, hogy Orbán nem hogy a migrációt, de senkit sem állított meg, de hadd higgye! Miért állítom ezt? Nos, a tények magukért beszélnek. A magyar országhatár 2.215,3 km. hosszú. A déli határvédelmi kerítés Kübekházától indulva 174,5 km. hosszú. Kübekházától keletre, vagyis Románia felé, az utolsó kerítésoszloptól egy méterre már nincs semmi. A magyarok építettek a szerb-horvát határra is – kinek a megbízásából, kinek a pénzén, kérdéses, mert mégiscsak egy idegen ország területén ügyködtek – egy 41 km-es kerítést, de az annyit ér, mint a lepkefing, ugyanis a horvát-szerb határ 344,8 km. hosszú. Ugyan telepítettek néhány km-nyi GYODA-t, de azt, biza, már magáévá tette a természet, legfeljebb a szerencsétlen beleakadó szarvasokat mészárolja le. Azon felül arrafelé meglehetősen veszélyes még a kerítés telepítés is, mivel a húsz évvel ezelőtti belháború idején a határt elaknásították, és az aknamentesítés még sehol sincs.

Ennyit a hősies megállításról. Node, haladjunk. Salvini megtekintette ezt a megállító kerítést, de peche volt, rossz időben mászott fel az őrtoronyba, hiába meresztette a szemét, távcsővel erősítve – amin ráadásul nem volt rajta a lencsevédő, mint Hende Csaba esetében – nem hogy közelgő migránshordát, de egy árva bekéredzkedőt sem látott, pedig jó pénzért biztosan vállalták volna néhányan odaátról, hogy eljátsszák ezt a szerepet. A távcsövet ráadásul egy – szerencsétlenségére arra felé kószáló – határvadásztól kölcsönözte ki a Nagy Nemzetmentő, de a felszerelési tárgyáért aggódó – még a végén ráhátékázzák – katonát a vezér megnyugtatta: visszaadom! Ami, ugyebár, korántsem volt biztos, mert ha ő egyszer valamire ráteszi a kezét…

Azért ennek a nagy szerelemnek korántsem biztos, hogy frigy lesz a vége. Komoly gondot jelent ugyanis, hogy ki fogja viselni a nadrágot. Orbán nem az a fajta, aki megelégszik a másodhegedűs szerepével. Amúgy se adta fel, hogy megzsarolhatja a Néppártot azzal, hogy annak szüksége van a fideszes képviselők szavazatára ahhoz, hogy vezető pozícióban maradhasson az EP-n belül, így hát fut még egy-két kört a nacionalista/populista baromfiudvar kakasai előtt, nehogy kurvának nézzék.

De van még a nász előtt egy komoly akadály: Salvini szétosztaná a maga menekültjeit az EU országai között. Gondolom, amolyan kvóta alapon. Tudják, ez az a konstrukció, ami ellen Orbán kézzel-lábbal tiltakozik. Mert hát, akkor mi is lesz az ő nemzetvédő kampányával?

Az is kérdéses, hogy Orbán milyen minőségben volt ott ezen a találkozón. Ha miniszterelnökként, akkor neki Salvini nem partner, ott van Pintér. Pintér tényleg ott volt, de csak, mint biodíszlet. Ha pártvezetőként, akkor meg mi köze az egészhez a migrációs dumájuknak? Rendben, Orbán pártvezetőként egyben országvezető is – ebben az egypárti rendszerben ez nem kunszt – node Salvini pártvezetőként is csak egy az olaszországi pártvezetők közül.

Szóval, sehogy nem jön ez össze se protokolláris, se politikai szinten. Akkor mire volt jó? A franc se tudja.

Minden esetre: adj egy puszit, legfeljebb leszünk buzik!

Kategóriák: Szervezetek

Koncepciós perek és a jogállam

2019, május 6 - 16:05

Ezennel egy nívós, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú konferenciát szeretnék szíves figyelmetekbe ajánlani.

 Meghívó

A Nemzeti Bilincs Egyesület tisztelettel meghívja Önt a

Szembesítés: Koncepciós perek és a Jogállam című konferencia-beszélgetésre

Időpont: 2019. május 9. (csütörtök)16:00–20:00 óra

Helyszín: Villányi úti konferencia központ: Budapest, XI. kerület Villányi út 11–13. földszint 300-as terem

Program

16:00

Megnyitó Császy Zsolt az egyesület elnöke és Mécs Imre ’56-os halálraítélt

16:10–16:20

Dr. Szabó János bevezetője

16:20–17.50

Igazságügy miniszteri kerek-asztal, moderátor: dr. Avarkeszi Dezső

Résztvevők: dr. Bárándy Péter, dr. Draskovics Tibor és dr. Vastagh Pál

17:50–18.00

szünet

18:00–19:30

Társadalomtudósi kerek-asztal, moderátor: Herényi Károly

résztvevők: Törzsök Erika szociológus, Gábor György filozófus és Magyar Bálint szociológus

19:30-tól a hallgatóság kérdései

A fenti tárgykörhöz kérés esetén két írást is tudunk csatolni:

– Az első egyesületünk tagja Dr. Szabó János (politikai elítélt, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábbi rektora) írta: „A hatalom bűnei és áldozatai” címmel (103 oldal, most készülő viktimológiai témájú könyve előzetese),

– a másik írás Császy Zsolt: „Elszámoltatás, mint a büntetőjoggal való rendszerszintű visszaélés” címmel (20 oldal).

Néhány szóban az Egyesületünket is szeretném bemutatni:

A Nemzeti Bilincs – Jog és Méltóság Jogvédő Egyesület 2016 decemberében alakult, részint jogvédő egyesületként, részint a „politikai okokból büntetőjogi eljárások alá vont személyek társadalmi helyzetének védelme” (alapszabály II/1) érdekében. Tagjai között több jogász, így egykori ügyészek is találhatók, az elnökség minden tagja (Herényi Károly, Székely Árpád és Császy Zsolt) ülhetett már politikai okokból a vádlottak padján az elmúlt években.

Tevékenységünk során eddig több kisebb rendezvényt tartottunk, amelyeken az Elszámoltatásnak nevezett időszak politikai pereiről tartottak élménybeszámolót az érintettek: pl. Terézvárosi önkormányzati per, Hunvald-per, Sukoró-per stb.

A Nemzeti Bilincs Egyesület kezdeményezte a Sukoró-per elítéltjei bűnügyi költségeinek a fedezésére szolgáló sikeres társadalmi gyűjtést is.

Tisztelettel,

Császy Zsolt, elnök

Facebook-esemény: Koncepciós peres konferencia
https://www.facebook.com/events/398391070752326/

Cikkek, előzmények:
2017 JÚLIUS 10. Egy koncepciós per anatómiája – Császy Zsolt bebörtönzése (1. rész)
2017 JÚLIUS 20. Egy koncepciós per anatómiája / Császy Zsolt bebörtönzése – 2. rész
2018 OKTÓBER 10. Rab Császy — Interjú az Orbán-rezsim politikai foglyával, dr. Császy Zsolttal

Kategóriák: Szervezetek

A sajtó szabadsága, a szabadság sajtója

2019, május 4 - 13:03

A sajtószabadság napján jött a hír, hogy Kocsis Máté, volt józsefvárosi polgármester, jelenleg a VIII. kerület országgyűlési képviselője, egy Deutsch Tamással közös lakossági fórumon azt mondta, hogy nem az ellenzéki politikusokat, hanem az újságírókat tartják politikai ellenfeleiknek.

Nem ellenséget mondott, de így is árulkodó volt ez a mondat. Benne volt az is, hogy azokat a sajtómunkásokat, akiknek a Fidesz prominensei nyilatkozni szoktak, nem tartják újságírónak. Csakis mikrofontartó-állványoknak szoktak megnyilvánulni, valódi újságírót emberemlékezet óta nem engednek Orbán Viktor, és a kormánytagok közelébe.

A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet most közzétett adatai szerint 2010 és 2019 között látványosan romlott Magyarországon a sajtószabadság helyzete, több paramétert összevetve a 23. helyről a 87. helyre estünk vissza.

Ma még mindig csak kevesen érzékelik hogy a sajtószabadság nem az újságíróknak fontos. Ha a kormányhoz közeli, a hatalomhoz lojális tulajdonosokhoz kerülnek az újságok, a rádiók és a televíziók, akkor ezekben a médiumokban csakis olyan információk és vélemények jelenhetnek meg, amelyeket a kormány jónak tart. Ha minden, vagy majdnem minden sajtóterméket Orbán Viktor barátai és üzlettársai kaparintanak meg, akkor Béla bácsi Balatonborzadályon, és Bözsi néni Dunarettentőn nem tudja meg, hogy Rogán Antal parasztfiú létére fényűző életet él. És nem tudják meg azt sem, hogy Matolcsy jegybankelnök nagy előszeretettel menekíti alapítványokba a közpénzeket, melyek ily módon elveszítik közpénzjellegüket. Ha nincs, aki megírja, akkor nem derül ki az sem, hogy Mészáros Lőrinc – aki gázszerelőként, és nem mellesleg, Orbán Viktor barátjaként kezdte pályafutását – rövid idő alatt az ország leggazdagabb emberévé nőtte ki magát, s Tiborcz István, Orbán Viktor veje, messze a hazai átlagot meghaladó mértékben gazdagodik, a Fidesz holdudvarához tartozó udvaroncok pedig nevetséges bérleti díjért lakhatnak a Budai Várban, luxuskörülmények között.

Ha megszűnik a független, szabad sajtó, vagy még a mostaninál is ritkábban lesz fellelhető, akkor ebben az országban bármit meg lehet csinálni, mert semmilyen disznóságnak, gazemberségnek nem lesz következménye. Ezért az igyekezet, hogy a hatalom jelenlegi urai rátegyék a kezüket mindenre, ami újság, tévé, vagy rádió, és ezért mondhatja Kocsis Máté, valamint a Fidesz többi prominense, hogy a sajtó az ő ellenfelük.

Kategóriák: Szervezetek

Miniszteri keret

2019, május 2 - 18:42

Egy történetbe foglalni a miniszteri keret, a Szandi és az émelygés szavakat; másképpen: a történelemhez fűződő személyes viszony.

Az émelygés helyett eredetileg hányingert írtam volna, de végül is itt csak egy milliócskáról volna szó, mit írnánk akkor az öt-tíz milliós (vagy több?) miniszteri ajándékokhoz? Viszont az is igaz, nem minden milliócskához társul hűségnyilatkozat. De jó lenne olyan világban élni, ahol minden szónak jelentősége van. Fogynak a szavaink! És eszembe jut, hogy erről nekem lennének emlékeim.

Szandi

A művészetpártoló publikum nyitott szívvel fogadja Pintácsi Alexandra kamingautját; Varga Mihály kedves az ő szívének. Ehhez a kitárulkozáshoz nagy bátorság kell; hitvallás a keresztényüldözés korában! Még az énekesnő vértanúságára is szükség lehet, ha a történelem kerekét nem állítja meg Németh Szilárd vagy egy másik nagyformátumú – szívünknek kedves – egyéniség. A művészetpártoló publikum egy emberként éljenez, amikor híre megy: Pintácsi Alexandra, Káisler Miklós (róla mindenki tudja, Magyarország történetének talán legrátermettebb politikusa) miniszteri keretéből [Emberi Erőforrások Minisztériuma! – mint egy félrefordított szájenszfiksön regény, vagy méginkább a demokráciánál fejlettebb, illiberális rabszolgatartó társadalom intézménye: csak tiszta (Emberi Erő)forrásból!] rendkívüli támogatást kap legújabb hanglemezének elkészítéséhez; megszolgálta.

Émelygés

A próbák előtt csak annyit hallottam Szandiról, tehetséges fiatal énekesnő, akiben Fenyő Miklós fantáziát lát. Szandiból többet; magnókazettáról kellett elsajátítanunk a dalokat, és bár a zene nem ragadott magával, fiatal voltam, kellett a pénz (a tízezer forintos gázsi, duplája az átlagosnak, lehetővé tette, hogy a néhány előadás után, az ORI-pénztárból egyenesen a Váci utcai Ofotért üzletbe sietve, megvásárolhassam a Zenész elengedhetetlennek tűnő rekvizitumát, az eredeti Ray-Ban napszemüveget – és egy csokor kék szekfűt, a feleségemet kiengesztelendő.) A zenekar különleges volt: Fenyő Miklós mellett a Fekete fivérek – Szaxi Maxi, Gábor a Skorpióból, Fekete Pisti kedvenc jazztrombitásom – és a legendás gitáros Faragó Judy István, aki éveken át ült mellettem a Zsiguliban, amikor a Mambo Combo tagjaként művelődési házról művelődési házra vándoroltunk Komár László kíséretében. A turné soron következő állomása Hajdúszoboszló volt; az ORI-busz időben indult, hogy félúton megállva jóízűen elkölthessük az ebédet. Az út következő szakaszán a többiek jóllakottan szunyókáltak, én viszont rosszul választhattam az étlapról; heveny ételmérgezés tüneteivel viaskodtam. A város határában, gyomrom háborgását megfékezni képtelenül előre vánszorogtam Csülök Bandihoz, az ORI-busz sofőrjéhez, és elhaló hangon közöltem vele, ha nem áll meg azonnal, nem állok jót magamért. Szemem, szám, öklöm összeszorítva vártam a busz ajtajának felszabadító sziszegését. Az ajtó kitárulván leugrottam, és elegáns ívű sugárban… Zajos tetszésnyilvánítás volt a jutalmam; Csülök, a KRESZ előírásainak rabjaként, a helyiérdekű járat megállójában tett ki, a várakozó nagy létszámú utazóközönség elragadtatott figyelme közepette. Tetszésnyilvánításból több már nem jutott nekem aznapra; bár az átmeneti megkönnyebbülés rövid időszakaiban elszántan próbáltam teljesíteni hivatásomat a színpadon, amikor az obligát „a billentyűknél: Éry Balázs!” elhangzott én éppen a sürgető kényszer okán az öltözőépület felé rohantam, hogy – Kraft Tamás metaforáját kölcsönözve – a mosdó nagy fehér mikrofonjába énekeljek.

Miniszteri keret

Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, [emútnyócév] – a miniszter neve elsőre nem jutott eszembe, lám-lám, de utánanéztem: Szűcs Erika – ötmillió forintos támogatást kaptunk [baloldali –  túloldali – cucc!], de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében méltatlannak ítéltettünk a pártfogásra [pártfogás – jó szó!]. A „jogutód” legott levelet szerkesztett.

Mondhatnánk: helyes az elv: mindent visszavenni a libezsibuzokomcsiktól – mint én – és a mieinknek adni; de nem mondjuk. Adekvát válasznak tűnt a „Soltész Miklós, menj a picsába” [ennyi emberi csúnyaságban ki az, aki a nevetségesség veszélye nélkül fönnakadhatna egy bazmegen?], de akkor ott lenne a dilemma, ami azóta is nehezíti hétköznapjainkat; elfogadható-e, megtartható-e a rezsim kegydíja? Mi a pénzt – mint lovagkeresztet – visszaküldtük.

Talán ebből az összegből jutott most Szandinak.

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak