Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 8 óra 15 perc

Készüljetek!

2020, szeptember 9 - 14:48

Egy kormányzati mentális hulladék, ami a magyar identitás és szuverenitás vizsgálatával foglalkozik Alapjogokért Központ címen, ám valójában gyűlöletet szít és irredenta baromságokat terjeszt, a következő szlogennel lengeti a zászlót:

Igazság, erő, felemelkedés, együtt tesszük naggyá a Kárpát medencét. Készüljetek! Együtt? Kik is? Nomeg, a Kárpát-medencének csak kis része Magyarország, mijafaszt akarunk kívüle naggyá tenni? Azt is, mihez képest?

Bár egy halk anyátokat elmormolnék, de mást nem nagyon tudok ehhez hozzá tenni, max. csak annyit, hogy a szar megint lekvárnak képzeli magát.

“A dédapáink sem adták föl. Nem térdeltek le, és nem kértek kegyelmet. Talpon maradtunk és kibírtuk.”

Nem mi bírtuk ki, ők bírták ki, persze csak aki nem halt bele abba a háborúba. “Talpon maradtak”…leszámítva azt a 660.000 halottat és 800.000 sebesültet.

Csak halkan jegyzem meg: “Aki nagy nyilvánosság előtt háborúra uszít, vagy egyébként háborús hírverést folytat, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” BTK, 331. §)

„Ahogy igaz, hogy nagy nemzetté válni csak az tud, amely megjárja a maga kálváriáját, úgy az is igaz, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. Ezeréves keresztény államiságunk történetében voltak daliás idők és sorscsapások is: az igazság mindig a mi oldalunkon volt, de az erő kevesebbszer. A túlélés képessége ezredéves magasságba emelte horizontunkat: teljesítményünk feljogosít minket történelmünk folytatására. Tudjuk, hogy az igazság továbbra is velünk lesz, de erő kell, hogy be is tudjuk azt bizonyítani. Látjuk, hogy a magyarság gravitációs ereje egyre nagyobb, felelősségünk pedig túlmutat a saját magunk sorsán.

Most világosodik meg minden, minden értelmet nyer: a szenvedéstörténet nem volt hiábavaló, célja volt, céllal maradtunk meg. Megértjük, hogy mi magunk vagyunk a legendás felmentő sereg, akikre vártunk. A mi felelősségünk, hogy a velünk élő népekkel tegyük újra naggyá a Kárpát-medencét. Hogy megvédjük magunkat és együtt emelkedjünk fel; hogy együtt építsük a közös jövőt és az új korszakot. Ott vagyunk a győzelem kapujában, és következő nemzedék feladata a döntő ütközet megvívása – hogy Szent István koronájának minden ékköve újra ragyoghasson. „

Mi ez, ha nem háborús propaganda? Ráadásul Orbán eléggé skizofrén ahhoz, hogy állandóan ellenségképet képezzen és folyamatosan megvívandó harccal és győztes ütközetekkel riogasson.

„Adódjatok össze és készüljetek, minden nap készüljetek!” Mégis, mijafaszra készüljünk? Befogadtak az Unióba – amit azóta keservesen megbántak, mert Orbán az első perctől kezdve keményen harcol a szétveréséért. Persze, ez is harc. Erre kellene készülnünk? Ez a szuverenitás záloga? Vannak belső és külső ellenségei Orbánnak, az illiberális berendezkedésnek, de nem ezek a gátjai a magyarság megerősödésének, hanem a magyarság maga! Az oszd meg és uralkodj módszerével még egyetlen nemzet sem erősödött meg, de jó esélye van annak, hogy ezen az úton kiszoruljunk Európából!

Kósa Lala szerint ez a rendszer – amelyik természetesen minden rendszerek legjobbika -, Orbán Viktor rendszere, és az ellenzék éppen ezért akarja elorozni tőle. Aha. Tehát szó sincs népfenségről, demokráciáról, ez Orbán rendszere, és mindenkinek kuss!

Ami pedig a következő nemzedéket illeti, azok jövője már el van ..szva. Kemény munkájába fog kerülni, hogy lemossa a gyalázatot a magyar névről, ami Orbánék által keményen, mint a guano, rátapadt.

Ajánlom figyelmetekbe drága jobboldali barátaim, Széchenyi alábbi gondolatát:

„Lenyesik a szárnyaimat? Lábamon járok. Levágják lábaimat? Kezemen fogok járni. Kiszakítják kezeimet? Hason fogok mászni, csak használhassak!

Átjön ebből nektek valami? Alig hiszem. Marad a harci retorika. Azt legalább értitek.

Kategóriák: Szervezetek

2020-as képi retorika Orbániában

2020, szeptember 7 - 14:39

A Magyarországon jelenleg regnáló kormány feje jó ideje háborús retorikát használ. Minden bozótnál ellenség, és minden ténykedése csata. Ennek csak az egyik jele az, hogy a háborús plakátvilágot idéző hirdetés jelent meg. Látszólag csak az egyik jele. Valójában ennél könnyen lehet mélyebb, sokkal mélyebb üzenete.

Az ugyanis, hogy a kommunikáció, ha mégoly jelképes is, mély nyomokat hagyhat, az korántsem mostanában felismert jelenség. Aki nem látta, nézze meg az „Eredet” című filmet. Ha nem lenne ehhez valakinek kedve, akkor csak annyit belőle itt, hogy világosan leírja az elme működésének egyik jellemzőjét. Azt, hogy a belülről fakadó gondolat az, amit az egyén magáénak érez. Tehát mem a gondolatot, hanem annak magvát kell elültetni. A melldöngetés összekapcsolása egy szoborszerű háborús üzenettel itt válhat akár veszélyessé is. Akiben összekapcsolódik a Kárpát-medence uralásának a gondolata a fegyverekkel, azok számára egy belső, immár nyílt elnyomást is könnyebb lesz „eladni”. No meg a belső feszültségek egyfajta exportját is.

Annak pedig, aki szerint nem is annyira háborús kép-retorikáról van szó, annak érdemes lehet a korábbi, garantáltan világháborús grafikákkal, képekkel összevetni az Alapjogokért Központ nevével fémjelzett firkát. Alkalmasint, például egy, éppen a propaganda erejével foglalkozó írás illusztrációjaként megjelent képpel. Amely mellé különben érdemes Fazekas Zsuzsanna teljes írását is elolvasni a Qubit-en.

Aztán elgondolkodni azon, hogy hol van az átcsapási pont a miniszterelnök háborús retorikája, illetve a nyílt háborús uszítás között. Hol van az a pont ahonnan már az eszköz fogja a használóját uralni. Mert nem Orbán lenne a történelem első olyan vezére, aki eszköznek gondolta felhasználni a szélsőségeseket, majd vagy őt magát is elsöpörte a történelem, vagy maga vált a szélsőségesek szemétdombjának kakasává.

Kategóriák: Szervezetek

A jövő a gyerekeinken múlik

2020, szeptember 7 - 11:01

Nem túl hivalkodó, a tartalmához képest talán túlságosan is szerény a Pallas Athéné Kiadó legújabb könyvének borítója. „A közjó gazdasága” olyan kérdéseket feszeget – és választ is próbál adni rájuk – melyek napjainkban már égetően aktuálisak, sokakban fel is merülnek, de a legtöbben úgy gondolják, hogy ebben ők tehetetlenek. Megoldásuknak az egyén, magában, képtelen aktív részese lenni. A könyv ezt cáfolja.

A szerző, Christian Felber, a bécsi Közgazdaságtudományi és Üzleti Egyetem tanára szerint a gazdaságnak emberibbnek, szociálisabbnak, az elosztásban igazságosabbnak, fenntarthatóbbnak, demokratikusabbnak – összességében etikusabbnak kell lennie, azaz nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közjóra. Könyvében egy teljesen új, alternatív modellt mutat be a gazdaság működésére, amelyhez gyakorlatias és részletes útmutatót is ad. A helyenként merésznek és radikálisnak tűnő, ugyanakkor a realitásokat is maximálisan figyelembe vevő vízió nem kevesebbre vállalkozik, minthogy megváltoztassa a gazdaság működéséről alkotott képünket. Nemcsak elméleti tanácsokat osztogat, a megvalósításban maga is tevékenyen részt vállal. Politikai aktivista, a „Közös javak bankja” kezdeményezője, előadó és mellette még kortárs táncos. Az Attac Austria társalapítója, számos bestseller szerzője, mint például az „50 javaslat a tisztességesebb világhoz”.

Ez a könyv azoknak az embereknek szól, akiket foglalkoztatnak a gazdaság szolidáris, demokratikus, humánus és fenntartható formái, vitatkoznak róluk vagy példát mutatnak rá a saját életükben. Még 2010-ben elkezdődött egy mozgalom, melyet napjainkban már közel 3000 vállalkozás támogat, Svédországtól Chiléig. Egyetértenek abban, hogy a reform már nem elég. Új látásmódra van szükség. Létre kell hozni a „Közjó gazdaságát” (KJG). Az ötlet nem új. Arisztotelész is megkülönböztette a gazdaság gyakorlásának két formáját. Az oikonomia célja a jó élet megteremtése, mindenki számára. A pénz itt kizárólag eszközként szolgált. Azt, melyben a pénzszerzés öncélú, chrematistiké-nek nevezte és természetellenesnek minősítette. A mai, profitra törekvő gazdaság tehát nem ökonómia!

A tudomány tévútjának legjobb példája a közgazdasági Nobel-díj. A svéd Birodalmi Bank kifejezetten Nobel Alfréd örököseinek akarata ellenére hozta létre és a krematisztikusokat jutalmazza. A KJG olyan demokráciaértelmezésen alapul, mely több bizalmat ad az embereknek annál, amit a 4-5 évente valamilyen pártra leadott szavazat jelenthet. A társadalmat ugyanis a bizalom tartja össze, nem a hatékonyság. Nem a verseny a leghatékonyabb módszer, hanem az együttműködés. Ebből pedig egyenesen következik egy sor megdöbbentő állítás: a kapitalizmus tíz hibája, melyek közül az első a hatalom koncentrációja és a visszaélés a hatalommal. A kapitalizmusnak nem az alapvető szükségletek kielégítése a célja, hanem a profitmaximalizálás. Ahol az alapvető szükségletek mellé nem társul megfelelő vásárlóerő, ott azokat nem is csillapítják. Ilyenek az élelmezés, orvosi ellátás, lakhatás, oktatás. Ezzel a ténnyel nehéz vitatkozni! Különösen súlyos az a megállapítás, hogy manapság a legantiszociálisabb emberek érvényesülnek legkönnyebben, mert csak a pénzügyi célok elérése számít. A globális vállalkozások, bankok a pártfinanszírozás eszközeivel parlamenteket és kormányokat tudnak érdekeik szolgálatába állítani, így lesz a demokrácia a szabad piacgazdaság legfontosabb áldozata!

A problémák összefoglalása után a szerző rátér a javasolt megoldásra. Ismerteti, mi KJG modell lényege. Megvizsgálja számos ország alkotmányát, a némettől az olaszon át az USA-ig és valamennyiben megtalálja, hogy a cél a közjó! A Felber által kidolgozott modell azt javasolja, hogy az alkotmányos célok a valós gazdaság rendjében is érvényesüljenek. Igen ám, de hogyan? Ehhez a piacgazdaságot a nyereséghajhászás helyett a közjóra való törekvés, az együttműködés irányába kell elmozdítani. Csakhogy a célnak mérhetőnek kell lenni, a gazdaság minden – makro, mezo és mikro szintjén is. Ma viszont az eredményt mindhárom szinten pénzügyi mutatókkal mérjük, ez a fő probléma. A pénz csupán eszköz, csereérték, az embereknek viszont használati értékre, élelemre, ruhára, gyógyításra van szükségük és erről a GDP meg a vállalati nyereség számai semmit nem mondanak.

Fontos kérdés, hogy egyáltalán mi a közjó? Elsőként Aquinói Szent Tamás mondta ki pontosan: „A közjó jobb, mint az egyén jóléte.” A szerző leszögezi: a közjó alapjainak lefektetése a „közjóközösségekben” történhet és bár a megvalósítástól messze vagyunk, ilyenek már 45 államban léteznek. Róluk pontos tájékoztatást található a https://www.ecogood.org oldalon, egyelőre csak angol nyelven. Felber bemutat egy viszonylag könnyen felépíthető, jól áttekinthető „közjómérleg”-et, ami képet adhat egy vállalkozás tevékenységéről. Ha sikerülne ezt általánosan bevezetni, minden vevő azonnal látná a kiválasztott termékért vagy szolgáltatásért felelős cég közjóteljesítményét. Már ma is léteznek olyan gazdasági eszközök (pályázat-elbírálás, hitelképesség megállapítása), melyekkel a vállalkozásokat ösztönözni lehetne ennek használatára. Meglepő elemzést talál az olvasó arról, hogyan jutalmazza ma a gazdaságpolitika a nem etikus vállalkozásokat, pedig a dolog fordítva is működhetne. A KJG nem irányul a nyereség csökkentésére, sőt hasznosítására is több jó ötletet kínál. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a tulajdonszerzéssel járó hatalomnövekedés veszélyeire.

Javaslatai nem nélkülöznek utópisztikus elemeket sem, de bízik abban, hogy az emberi természet hibáit a „mérleg” segítségével csökkenthetjük. Egyik javaslata például bizonyára nagy népszerűségnek örvendene. A tudományos és üzleti világban (no meg a Bibliában) ismert fogalom a szabad hetedik év, a „sabbatical”, a kutatóév, mely segít a kiégés elkerülésében. Ha a KJG működik, a dolgozók minden tízedik év után egy év (fizetett) szünetet tarthatnának, melyet bármire, a családra, pihenésre, továbbképzésre fordíthatnánk. Roppant érdekes elgondolás a „demokratikus bank”, ennek kapcsán megkülönbözteti a készpénz, elektronikus pénz, teljes pénz fogalmát. A kereskedelmi bankokról lesújtó véleménye van. Az iparszintű adóelkerüléstől az öregkori elszegényedés ellen védelmet keresők átveréséig, bűncselekmények sorozatának lehetnek részesei. Állítását alátámasztja, hogy világszerte kezdenek megjelenni az etikus bankok és tőzsdék. A tulajdonról szóló fejezetet nagyon kemény kijelentéssel kezdi: „A mai gazdasági életben a magántulajdon sérthetetlensége jelenti a legnagyobb veszélyt a demokráciára.” Később persze ezt árnyalja, de bizonyítja is, hiszen így vásárolt George W. Bush olajbirodalmat, Berlusconi médiabirodalmat, Trump államelnökséget.

Majd jönnek az ellenpéldák, a Svájctól Brazíliáig különböző formákban létrejött „demokratikus közvagyon”. A KJG-ban való részvételre az embereknek motivációra van szükségük, és erről is találunk részletes elemzést. A „boldogságkutatás” széles körben elfogadott tudományág, mely kimutatta, hogy a magas jövedelemtől – egy szint fölött – már nem leszünk boldogabbak. Vannak más tényezők, melyekkel az embert a pénznél sokkal jobban lehet motiválni és ez már egyenesen átvezet a gyermeknevelés területére! Azok a gyerekek, akik nem tanulták meg felismerni saját érzéseiket, engedelmességért kaptak jutalmat, később pedig pénzt a teljesítményeikért, végül csak pénz ellenében fognak bármit is megtenni. Így a belül legszegényebbek számára a pénz lesz a legfontosabb érték. A rendkívül gazdag emberek sokasága ezért belül kifejezetten szegény! Az oktatás – nevelés kérdésének a könyv egész fejezetet szentel és az abban foglaltak igazsága kétségbevonhatatlan. A feltétel nélküli szeretet és az erőszakmentes kommunikáció tanulható, ezért tanítani is kell! Mindemellett szükség van a demokrácia kiteljesítésére, reneszánszának elsődleges és alapvető feltétele a szuverén nép tudatosságának fejlesztése! Példákkal igazolja, hogy ahol mostanában a szuverén nép dönthetett, ott okosabban cselekedett a kormánynál. Elgondolkodtató a javasolt „hárompilléres demokrácia” modellje.

Amikor az olvasó eljut idáig, egyre határozottabbá válik benne az érzés: mindez nem más, mint szép ábránd. Az emberi természet nem változott az elmúlt tízezer évben, mitől változna most? Ekkor jön a meglepetés. A szerző működő példák sokaságát sorolja, alátámasztva, hogy a KJG nem utópia. Felber nem marad adós a megvalósítási stratégia kidolgozásával sem. Igyekszik megválaszolni a kételkedők egy sor jogosan felvetődő kérdését, mint például a KJG viszonya a feltétel nélküli alapjövedelemhez. Végül érdemes szót ejteni még egy szempontról, ami igencsak a KJG megvalósítása mellett szól. A cégvezetők, menedzserek nem dobják el a klaviatúrát délután ötkor és rohannak haza a családjukkal lenni, tévézni. Éppen ellenkezőleg, a munkájuk nagyon komoly és folyamatos jelenlétet, koncentrációt igényel, hiszen az üzleti élet kegyetlen világ. Egyik pillanatban fenn van az ember a csúcson, a másikban akár mindent elveszítve bukhat hatalmasat. Nagyon stresszes életről van szó, ami magával hoz igen sok, sorsszerűen kialakuló betegséget is. Ennek pedig már most is, minden nap tanúi vagyunk.

 

Christian Felber

                        A KÖZJÓ GAZDASÁGA

                        Pallas Athéné Könyvkiadó 2020

Cpoy & Consulting Kft. Budapest

ISBN978-615-5884-94-8

Kategóriák: Szervezetek

Állig fegyverben

2020, szeptember 5 - 14:58

„Állig felfegyverkezve várjuk a járvány második hullámát”, mondta Orbán Viktor pénteken reggel a Kossuth Rádióban. A múlt heti igehirdetést kihagyta a miniszterelnök, talán éppen fegyverkezett valahol, azért nem tudta akkor megosztani a gondolatait a hallgatókkal. Ma azonban visszatért, és akik kedvelik ezt a fajta beszédet, örülhettek. Orbán a régi, ugyanabban a katonás retorikában utazik, mint évekkel ezelőtt.

Csapataik harcban állnak. Az ő csapataik. Nekünk, magyar polgároknak nincsenek csapataink. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.

Orbánnak a harc az igazi terepe, lényege a küzdés maga. Békeidőben tántorog, mint a partra vetett tengerész. Mintha részeg lenne: bizonytalan, nem tud mit kezdeni magával. Ő maga mondta sok évvel ezelőtt, választás közeledtével, hogy érzi a puskapor szagát. Aki ott is puskaporszagot érez, ahol nincs, annak soha nem megy ki az orrából e különös illat. Az ilyen ember élete végéig hadvezérnek tartja magát, honfitársait pedig katonáknak.

2010-ben, amint újból fegyverhez jutott, háborúba indult a világ ellen. Megharcolt a Világbankkal, nekiment a multiknak, a saját köreihez nem tartozó oligarcháknak, összeveszett, akivel csak lehetett. Azóta a saját bőrünkön tapasztaljuk a dicsőséges hadjáratok eredményét: romok, rombolás, amerre lép.

A mi szerszámunkkal veri a csalánt, pedig nem kérte senki, hogy helyettünk harcoljon. Születésétől fogva katona, ráadásul a legelszántabb fajtából. Az utolsó töltényig tüzel – sőt, még azon is túl. Ha nincs ellenség, teremt magának és az övéinek. Mintha egy számítógépes játékból bújt volna elő: ha lelövik, mindig marad még néhány élete.

Nekünk, akiknek a nevében rendre összevész a világgal, egy életünk van.

Nem harcolni kellene, hanem kormányozni. De ő mindig csatába készül, s a muníciót, akaratunk ellenére, mi szállítjuk az ütközethez. A mi pénzünkből fegyverkezik a világ, elsősorban Európa ellen, a mi pénztárcánkból lopja ki a lőporra valót, a mi bankszámlánkról emeli le a puskaporszag árát.

Mi lettünk miatta lesajnált, antidemokratikus ország. Sem Európának, sem Magyarországnak nem válik javára ez a korszerűtlen, avítt, idejétmúlt hátranyilazós hadviselés. Működő egészségügyre, tisztességes tájékoztatásra volna szükség.

„Állig felfegyverkezve várjuk a vírus második hullámát”, mondta a vezénylő Tábornok. Meg akart nyugtatni bennünket ezzel a bejelentéssel, de mi ettől csak még idegesebbek lettünk.

Kategóriák: Szervezetek

Jönnek a csehszlovákok

2020, szeptember 2 - 15:19

Senki nem jöhet be az országba, Magyarország lezárta a határait. Kivéve a csehek, a szlovákok és a lengyelek. Meg a spanyol és a német futballdrukkerek, valamint a Semjén Zsolt által helyzetbe hozott vastag pénztárcájú bérvadászok. Rajtuk kívül pedig, mindenki más, akikről ma még nem tudjuk, hogy kicsodák, de kibrusztolják Orbánnál, hogy jöhessenek. A határzár ugyanis csak azokra vonatkozik, akiket nem engedünk be az országba.

A vírus közben meg persze köztünk van. Ezzel a helyzettel kellene valamit kezdeni, nem a külföldre mutogatni. Van ott is baj nyilván, erre szintén oda kell figyelni. De főleg arra, ami nálunk van. Emelkedik a fertőzések száma, ma 365-tel új rekord született, az iskolákban betarthatatlan a minisztérium által előírt távolságtartási protokoll. És bár van rendelkezés arra, miszerint a boltokban csak maszkban lehet vásárolni, de aki ezt nem tartja be, azzal nem tartatják be.

Ezzel a helyzettel kellene valamit kezdeni, és csak utána a külföldre mutogatni. Legutóbb éppen Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója sodorta veszélybe a fél kormányt. Akik közül – mint kiderült – mindenkinek negatív lett a tesztje. Mely teszteket feltehetőleg közpénzen végezték el, mert fontos emberekről van szó, akiknek számít az egészsége. A magyar polgárok nem annyira fontosak, ha őket tesztelik, azért fizetniük kell. Nem keveset, sokat.

És akkor még arról is beszélnünk kellene, hogy a magyar hatóságok valamilyen oknál fogva nem bíznak a külföldön elvégzett tesztelésekben. Csak azt a vizsgálati eredményt fogadják el, amelyet Magyarországon végeztek el. Hogy a külföldön végzett teszt miért nem alkalmas az elfogadásra, nem kötötték az orrunkra.

A csehek persze kivételek, meg a lengyelek, és a szlovákok. Valamint a már említett spanyol és német futballdrukkerek, és a Semjén Zsolt kereszténydemokrata pártelnök bérvadászai.

Meg még mindenki más, akikről majd csak ezután fog kiderülni, hogy hiába a határzár, jöhetnek hozzánk, számolatlanul.

Kategóriák: Szervezetek

Vallásszabadság: 2020 Magyarország

2020, augusztus 30 - 14:59

Mottó: Ha valaki nem hisz Istenben, az még nem feltétlenül ateista, sőt, ha demokrata és ateista, akkor sem tagadja mások hitét

Ma sem vagyok hívő, de fiatal koromban, még ateistaként, azon meditáltam, ha nagyanyám hitét elvenném, mit adhatnék Neki helyette. Semmi jó nem jutott eszembe. Amíg nem bűnös, köztörvényes tetteket végrehajtó szektákról van szó, addig a vallásellenességet bűnnek tartom. Kérem olvassátok Iványi Gábor levelét. Rólunk szól, hazánk vezetőinek romlottságáról, és a mi közönyünkről. Van mit szégyellnünk.

Kedves Barátaink, Támogatóink és Testvéreink!

Szeptember 1-jén elkezdjük az új tanévet. Felkészültünk arra is, hogy esetleg ismételten vírusveszéllyel kell szembenéznünk. Ebben az évben egyéb nehézségeink is adódnak (nem számítva azokat a pereket, melyekben ugyancsak egyházi státuszunk jogtalan elvétele, és a méltatlan, gyermekétkeztetéssel kapcsolatos ügyekben való hátrány okozás miatt vesztésre állunk a bíróságokon, és ezek miatt súlyos fizetési hiányoknak nézhetünk elébe).

Áprilisban kezdeményeztük a következő tanévre vonatkozó köznevelési szerződés megkötését az EMMI-vel. Míg másokkal öt évre, velünk – az utóbbi időben – évente kötött megállapodást a minisztérium. Mivel vitatják egyházi státuszunkat, már hosszabb ideje nem kapjuk az elegengedhetetlenül szükséges normatíva kiegészítést. Körülbelül annak az összegnek a feléből kell gazdálkodnunk, mint amit más egyházi fenntartású iskolák kapnak.

Maruzsa Zoltán államtitkár augusztus 5-én azzal fogadott bennünket, hogy az idei évtől a minisztérium a kiegészítő támogatást nem kívánja a továbbiakban biztosítani. Szerintük nem térül meg az, amit az elmúlt tizenöt évben a MET oktatási intézményeire fordítottak. Továbbá nem tudják mérni az oktatásban elért eredményeket. Arra a felvetésre, hogy hiszen több száz gyerek végezte el az általános iskola nyolc osztályát, közülük igen sokan érettségiztek vagy szereztek szakmát, s miután nagy hányaduk mélyszegénységből jön, az iskola nyújtotta egyéb támogatás, mint családgondozás, szociális ügyintézés, utógondozás, mentálhigiénés segítségnyújtás (étkezés, ruházat, sőt családi segítség, főleg télen és élelmiszercsomagok formájában) miért ne lenne egyfajta jó megtérülés. Válasza nagyjából az volt, hogy ez is lehet egyfajta szempont. 

Nehezményezte az államtitkár úr azt is, hogy a nem kötelező családi háttér index felméréseket alacsony arányban küldték vissza a MET fenntartású oktatási intézmények az Oktatási Hivatalnak, ezért nem tudják mérni illetve összehasonlítani az eredményeket más hasonló intézményekkel. Válaszunk az volt, hogy az említett ívek visszaküldése nem volt kötelező és egyébként sem összehasonlíthatók a mi intézményeink mondjuk a fővárosi vagy elit egyházi oktatási intézményekkel. Például volt olyan sportolónk, aki a világbajnokságra is eljutott. Államtitkár úr szerint lehetséges ilyen felvetés is.

2012-ben a Minisztérium a MET státuszának „rendezetlensége” miatt 5 éves köznevelési megállapodást kötött az Egyházzal, majd az időtartam lejárta után évente új megállapodás született. Mivel az államtitkár úr szerint már rendeződött a MET státusza, sőt Strassbourg tetemes kártérítést is megítélt nekünk, illetve mivel nincs rálátásuk az oktatási intézményben végzett szakmai munkára, ezért nem kívánnak a továbbiakban köznevelési szerződést kötni a MET-tel. Előadta, hogy a megállapodás megkötése, vagy annak mellőzése a minisztérium diszkrecionális jogköre, és ő személy szerint nem látja új szerződés megkötésének indokoltságát. A búcsúzás pillanataiban felkínálta, hogy esetleg utoljára egy évre a korábbi támogatás 50%-nak megfelelő összeggel megköthető lenne a támogatási szerződés, amennyiben abban a további támogatás megvonására vonatkozó tudomásulvétel szerepel. (Ez az összeg az egyházi kiegészítő támogatásnak kb. az egynegyede lenne). Felvetette, hogy amennyiben a működtetés nem megoldható, úgy a KLIK szeptember 1-től kész fenntartásába venni az intézményeket. Elismerte azt is, hogy bár nem köteles a Minisztérium megállapodást kötni, tény, hogy a támogatási szerződés megkötéséről, vagy annak mellőzéséről korábban kellett volna tájékoztatni a MET-et. Kérdésére azt a választ adtuk, hogy számunkra nem elfogadható az ötven százalékos opció, ő pedig azzal bocsátott el minket, hogy még gondolkozik.

Máig, augusztus 26-áig, még sem telefonon, sem írásban nem érkezett a minisztériumtól végső válasz.

Felháborítónak tartjuk nemcsak azt, hogy teljesen alkotmánysértő módon lassan tíz éve a Fidesz-KDNP kormányzat (több más tisztességesen működő közösség mellett) a MET-től is elvette az egyházi státuszt, és azt mindenféle nemzetközi és hazai szakmai kritika ellenére nem hajlandó helyreállítani, s arra akar kényszeríteni bennünket sok év legalitásban eltöltött idő után, mint ma alakult vallási közösség, mindent kezdjünk nulláról. Ez természetesen összes intézményünk halálát is jelentené. Ez az elbánás nem tisztességes, nem alkotmányos, nem emberséges. Erre a tényre mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény figyelmét fel akarjuk hívni. Amikor tiltakozunk, akkor közöljük azt is, hogy a munkánkat, amíg ebben fizikailag meg nem akadályoznak, folytatjuk, és hálásan köszönjük mindenkinek jószándékú támogatását.

Budapest, 2020. augusztus 26.

Iványi Gábor,
a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke

Kategóriák: Szervezetek

Válogatott orbánizmusok

2020, augusztus 27 - 15:48

Rajongóim azt tartják, hogy orbánfóbiám van. Lehet benne valami, mert ha csak elolvasom valamelyik bődületes marhaságát, viszketni kezdek és izzad a fejem búbja, pont úgy, mint amikor erős paprikát eszem.

Persze, Orbán hű rajongói már évek óta pocskondiáznak, sértegetnek, amiért nem hódolok be ájult boldogsággal a kis Nagy Embernek, de oda se neki. Mivel soha, semmikor egyetlen ellenérvet, egyetlen bizonyítékot, számadatot nem hoztak fel cáfolatomra, hát megengedem, had éljék ki magukat. Erős a gyanúm, más örömük sincs az életben. Kutyájuk nincs, hogy oldalba téríthessék, a gyerek visszapofázik, az asszony leüvölti a hajukat, hát marad az imádás, meg a pocskondiázás. Sajnálatra méltó emberkék. Akkor már inkább a fóbia.

Lássuk, mi a mai adag.

2010-ben Orbán kijelentette, hogy ő a népe javát akarja. Most tekintsünk el attól, hogy neki soha nem volt népe, a lényeg, hogy népe javátt 2020-ra meg is szerezte!

Na, és most jönnek az idült baromságok: „A magyar nemzeten nem fog a golyó, sem a kardvas, Magyarország, ha le is verik a lábáról, újra és újra feláll.” „Nagy idők várnak rátok, készüljetek, mindennap készüljetek”. „Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék, még beteljesítheti a küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia”. „Nincs a világnak egy nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet. De mi nemcsak kibírtuk, hanem ismét győzelemre állunk.” Hiába, no, tudjuk, hogy a mi mérkőzésünk addig tart, amíg nem győzünk!

Az egyik pénteki rádiószózatában azt hangoztatta, hogy a cigányok nem a magyar nemzet részei, Magyarország nem a romák hazája. Cseppet sem rasszista, csak Magyarország miniszterelnöke.

Ennél butább, minden mondatában egymásnak ellentmondó beszédet, ami Sátoraljaújhelyen hangzott el, még Orbántól se lehetett elvárni, de neki sikerült alulmúlnia magát. Íme néhány részlet:

1.) “A száz év magány korszaka véget ért, ismét vannak szövetségeseink.”
Mindig voltak. Ilyenek, olyanok – ami jutott, de voltak: osztrákok, németek, majd az oroszok.

2.) “Nincs a világnak egy nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet, de mi nemcsak kibírtuk, hanem ismét győzelemre állunk.”
Az angolok például kibírták, hogy megszűnt a világbirodalom. S nem állnak olyan pocsékul… Az oroszok kibírták a cárizmust, Sztálint, s még azt is, hogy megtámadtuk őket. A németek a XX. században bebuktak két világháborút, s ma mégsem állnak olyan szarul. Tovább is van, mondjam még?…

3.) “Mi, magyarok nem tűntünk el, nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt.”
Ez egy annyira értelmetlen, se füle, se farka mondat, hogy én kérek bocsánatot Orbán helyett. Kik azok, akik “nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt“, a népek országútján, ahol ki tudja hány nemzetiség hagyta génjeit.

A NER jelentéktelen, bármikor lecserélhető, egyébként nem sokra becsült fogaskerekei már maguktól, parancs nélkül is tudják, mit vár el tőlük a kenyéradójuk. Itt a KMH-n is előtűnnek díszpéldányaik. Önként uszítanak, hazudnak, gyűlölködnek, mocskolódnak, önként taposnak lefelé és nyalnak fölfelé, önként állnak bosszút, ha valami valós vagy vélt sérelem éri a gazdát. Ez nem is feltétlenül tudatos, mint inkább reflex. Egyfajta életösztön, hiszen tudja jól az ilyen, hogy nem az esze, nem a tudása és nem a szilárd erkölcsi tartása miatt van kereslet a személyére, kizárólag azért kap helyet az asztal alatt, mert a hozzá hasonlókra mindig szükség van. Kell valaki, aki kisikálja a bilit, aki feltakarítja a mocskot, aki beleharap az ellenségbe.

A legszörnyűbb ebben az egészben, hogy nem csak egy önkéntes geci van, hanem sok. Ott vannak mindenhol, csaholnak, marnak. Pitiáner kis faszok, de mégis iszonyatos kárt tudnak tenni. Nem azért, mert hatalmuk van, hanem éppen azért, mert szaporák.

Ha egy ország politikai elitjének nincs szüksége az ilyenekre, ha nem engedik nagyon elburjánzani ezeket, akkor visszahúzódnak, legfeljebb otthon, magukban gyűlölködnek. Abban a pillanatban azonban, amikor fizetőképes kereslet van a szolgáltatásaikra, előrajzanak és összemocskolnak mindent, beférkőznek minden résbe, szétrágnak, összeszarnak mindent.

„a mi hazánk szíve közepe a törvényesség, a jog és a rend.” na, ezt már minősíteni se érdemes.

Ahhoz, hogy valaki király lehessen, előbb alattvalókra van szükség, akik készek őt királynak tekinteni. És elhinni, hogy a dolgok így vannak jól, nem lehetnek máshogy.

Az, hogy “a magyar genetikusan alattvaló” (nem “alávaló” a gyengébb szeműek kedvéért) nem tudom, mennyire igaz. Általában biztosan nem.

Az, hogy (már megint – száz év alatt vagy ötödjére) egy olyan kultúrát sikerült kialakítania ennek a nemzetnek, amelyben a talpnyalás, a hajbókolás, az “alatt levés” nem szégyen, hanem érték…

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni (mindent megmagyarázni) a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg.” (Márai S. némileg aktualizálva. Galyatető helyett tessék az Adriát behelyettesíteni.)

Nem igaz, hogy a fideszesek (Márai nyilasokat mondott) a főbűnösök. A NER nyertesei csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. (Ez is Márai, csak 2020-ra átszerkesztve).

Dr. Bánki György pszichiáter egyébként kimondta, hogy a NER a “Nárcisztikus Együttműködés Rendszere”. Ezek az emberek gyógyíthatatlanok, és iszonyatos károkat okoznak. A pénz csak eszköz nekik, a hatalom a cél. Lehet, belül gyűlölik magukat, de gyávák beismerni, hogy tkp. semmit nem érő emberek, és mindig kell egy külső megerősítés, hogy ők fontosak. Na, ez nincs átszerkesztve.

Orbán még mindig az a szerencsétlen, szegény kisgyerek, akit vert az apja, de véresre, mert az öreg is egy pszichopata (genetikailag öröklődik a hajlam erre az agyi deformitásra, ugyanis a tükörsejtes neuronok hiánya okozza, aminek következménye, hogy az ilyen lény nem képes együtt érezni másokkal).

Kategóriák: Szervezetek

A hantás (Gondolatok a habos sütemény és az exkrementum kapcsolatáról)

2020, augusztus 23 - 21:32

A hantás szava, olyan, mint a fuvolahang: lehet vidám, vagy szomorú; de nem az értelemre, hanem az érzelemre hat. A hantás mást nem is akar: érezzünk szeretetet, hálát iránta, gyűlöletet, félelmet mások iránt, tudjuk, hogy míg ő vezet, addig egy csapat vagyunk, hogy „egy a tábor, egy a zászló!” Tőle kapunk minden jót, és ő véd meg minden rossztól.

„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok“, mondja gyenge pillanatában a hantás, hogy védje magát átmenetileg hamisnak érzett szavai következményétől.

A hazug megmásítja az igazságot, a hantás nem. A hantás nem törődik az igazsággal, nem cáfolja, ferdíti, hamisítja, hanem figyelmen kívül hagyja. Nem érdekli az igazság, csak a cél; azt mondja (mutatja, érezteti, sejteti) ami céljainak leginkább megfelel. Nincs köze az igazsághoz. Nem hazudik(!) hantázik. A hantázó politikus új valóságot teremt. Ebben a valóságban a fehér lehet fekete, és a fekete lehet fehér. Ezt a virtuális valóságot hívei már megmásíthatatlan igazságként kezelik; tapsolnak, ölnek és halnak érte. Neked pedig kuss, és jó, ha a hantás hívei ennyivel beérik. A hantás több mint szócsavaró szofista, a hantás nem vitázik, a hantás hitet, a hantás hirdet, a hantás vitán felüli tanai cáfolhatatlan tanok. A hantás nem fecseg, számára a beszéd nem cél, hanem eszköz: a befolyásolás eszköze. A fecsegés elszáll, a hanta ragad, mint a penész: jót pusztító valóságként velünk marad, hiába törlöd másnap újra virít. A hantával szemben esélytelen az igazság.

A hantás szava mindent bemocskol, úgy tünteti el útjából az igaz szót, ahogy elveszi a tóparton tálalt habos sütemény ízét a légből fröccsent gólyaszar.

The Art ‘n Poetry of Insanity

Kategóriák: Szervezetek

Koronázási Szertartásjáték – IV. Kun László A törékeny gyémánt Székesfehérvár, Aranybulla emlékmű

2020, augusztus 22 - 17:37

A nyolcadik „felvonásához” érkezett az Árpád-ház nagy királyainak emléket állító sorozat: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla, III. Béla és II. András, IV. Béla után 2020-ban IV. (Kun) László király koronázási szertartását és életét viszi színre Szikora János rendező.

A koronázás színpada idén a Csúcsos-hegy tövében épül fel, azon a helyen, ahol II. András a hagyomány szerint kihirdette az Aranybullát. A horizontot körbe a távoli Vértes, a Velencei-hegység és a Velencei–tó meg Székesfehérvár tornyai szegélyezik. A táj lélegzetelállító szépsége méltó keretbe foglalja majd a minden bizonnyal legtragikusabb sorsú Árpád-házi uralkodó történetét. IV. (Kun) László alig volt 10 éves, amikor megkoronázták, és nem volt még 28, amikor bérgyilkosai pontot tettek tragikus története végére. Az utolsó előtti Árpád-házi uralkodó koronázása számos meglepő és életével kapcsolatosan kevéssé közismert tény bemutatása mellett izgalmas történelmi összefüggések felismerésével is megajándékozza majd mindazokat, akik idén is ellátogatnak a Koronázási Szertartásjátékra.

Szereposztás:

  1. (Kun) László: Sarádi Zsolt
    IV. (Kun) László gyerekkorában: Szikora Ármin János
    Kézai Simon: Mihályi Győző
    Kun Erzsébet (László édesanyja): Varga Gabriella

Koronázó érsek: Kelemen István
Anjou Izabella: Ladányi Júlia
Joachim bán: Keller János
Papok és püspökök: Juhász Illés, Strasszer Domonkos
Édua: Varga Lili
Köpcsecs: Pálya Pompónia
Mandula: Kerkay Rita

Táncosok: Csák Szelina, Lórodi Luca, Fürst Daniella, Zoltán Tímea, Csikós Anna, Beliczai Béla, Antolovics Péter, Rovó Tamás

Valamint határon túli diákok a Rákóczi Szövetség szervezésében.

Forgatókönyvíró és rendező: Szikora János

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Orbán és családja

2020, augusztus 21 - 20:05

Most tekintsünk el a saját lábon álló ivadékoktól, azok más tészta.

Most inkább a felmenőkre gondolok.

Orbán papája egy tipikus falusi emberből nőtte ki magát potens párttitkárrá. Mint olyan, a családon belül egyedül neki volt szava, mindennek úgy kellett történnie, ahogy ő akarta. Tipikus paraszti mentalitás: övé a föld, övé a hatalom, mindenkinek kuss.

A Viktor-gyerek ezt rosszul viselte, ennek a kompenzációját tapasztaljuk most. A gyermeki hála okát nem igazán értem, de hát a Viktor gyerek nem is hétköznapi gyerek. Nos, az ilyen orbáni parasztcsaládokban a feleség – mármint a Viktor gyerek anyja – nem játszott szerepet a család életében: takarított, főzött, mosott, enni adott a jószágnak, ha kellett, széttárta a lábát a családfőnek (hogy volt-e kedve hozzá, senkit nem érdekelt), és elvolt a konyha szegletében.

Ha ebédhez ült a család, kitálalt, és a maradékkal – csirkeláb, esetleg szárny, némi leveske, ha jó nap volt, a disznóköröm kopogója – elég az neki! a vastagja a férfinépnek jutott, de hát, ők hordozták az értéket, a nő semmi volt. Hány pulyád van? két gyerek, meg egy lány. Valahogy a kedves Orbán mama se értékelődött másképpen. Semmi látványos tulajdonlás, semmi protokoll, néha megjelenik biodiszletként valahol a háttérben, de semmi több. Pedig potenciális tőkehordozó. Ahogy Anikó asszony is, de ő soha nem ült vasárnapi ebédeken sámlin, ölébe húzott tányérral a konyha sarkában. Habár, amennyire lepusztult formát hordoz, a fene tudja, milyen megbecsülésben is részesült az Orbán-családban.

A lényeg: Orbánéknál, aki nem értékhordozó/teremtő, nem tétel. Pláne, ha nőnemű, kivéve, ha a saját lábán áll.

Kategóriák: Szervezetek

Együttálló csillagok

2020, augusztus 21 - 19:08

Bár idén – a járvány miatt – tűzijáték nem volt, sokak számára mégis egészen bizonyosan emlékezetes marad augusztus 20. Budapesten, az Erkel Színházban különleges bemutatón tapsolhatott a közönség. Az új magyar musical címe egyetlen, de annál beszédesebb szó: Puskás! Az pedig külön érdekessége a darabnak, hogy a szerzők, a rendező és az Aranycsapat tagjait játszó művészek is mind fiatalok.

Elcsépelt közhelynek számít, hogy két magyar szót szinte az egész világon ismernek, tudnak magyarul. Az egyik a gulyás, a másik Puskás! A szegény, sváb családba 1927. április 1-én, Kispesten született Purczeld Ferencnek már az édesapja is labdarúgó, a Kispest FC játékosa, később a Budapesti Honvéd edzője volt. A család 1937-ben magyarosította a nevét Purczeldről Puskásra. A gyerekről már korán kiderült, hogy tehetségesen kezeli a labdát. Legjobb barátja a szomszédban lakó, nála másfél évvel idősebb későbbi csapattársa, Bozsik József volt, akit 12 évesen felvettek a Kispest kölyökcsapatába. Feri addig könyörgött, míg a klub intézője – meglátva benne a tehetséget – hamis igazolással, Kovács Miklós néven bevette őt is a csapatba. A nézők az első felvonás kezdő jelenetében tanúi lehetnek ennek a történetnek, ahonnan elindul a világhírhez vezető, de drámai időszakokat sem nélkülöző karrier.

A bemutatót eredetileg a Hősök terére tervezték – árulta el Szente Vajk rendező – de az Erkel Színház színpadán is lebilincselő, látványos marad. Az előadás grandiózusságának mindössze egy oka van: Puskás Ferenc életének nagysága. Ehhez próbálnak méltóak lenni, úgy ünnepelni ezt a 75. évfordulót, ahogyan azt ő megérdemli. Idén augusztus 20-án van ugyanis az évfordulója annak, hogy először öltötte magára a válogatott címeres mezét, ehhez igazították a bemutató idejét. Meg is jelenik a perc a darabban, mint ahogy a 6:3, az 56-os forradalom, az elvesztett világbajnokság és az 1960-as BEK győzelem is, már a Real Madrid kék-fehér színeiben. Ám a két időpont között történtekről ma már igen keveset tudunk. Egészen bizonyos, hogy mindazon – egyre kevesebbeknek – akik még emlékeznek arra a korra, meglepetés lesz a színpadon életre kelő néhány epizód.

A színdarab valós eseményeken nyugszik, és azokon át mutatja be a kort, amelyben játszódik. A musical szereplői egykor létező emberek, minden, amit a színpadon tesznek, a valóságban is úgy történt. Az őket megszemélyesítő művészek nem operaénekesek, bár döntő többségüknek szoros kapcsolata van a zenés színpad valamilyen műfajához. A címszereplő Veréb Tamás a Budapesti Operettszínház tagja, de a könnyűzenei életben is ismert előadó. Szerepéről szólva elmondta: Puskást eljátszani óriási ajándék számára. Hosszasan készült rá, filmeket nézett, könyveket olvasott róla, igyekezett a sztár mögött az embert megismerni. Úgy gondolja, Puskás szeretettel, tisztelettel bánt mindenkivel, előre köszönt a portásnak is, a „csapat” volt számára a legfontosabb. Ebben a darabban egy drámát is el kell játszani, milyen volt elhagyni az országot, átélni, hogy abból az óriási magasságból, ahová eljutott, egyszer csak a családjával együtt a földön találja magát.

A gyerekekkel kezdődő, látványos nyitókép után Juhász Levente sodró lendületű zenéje, a jó dalszövegek hallatán nem kell különösebb tehetség annak megjóslására, hogy a darabnak komoly sikere lesz. A „Magyarország a góljaink szárnyán…” kezdetű dalt, mellyel a színpadi „Aranycsapat” Helsinkire, az 1952-es olimpiára készül, és ott bajnokságot nyer, nemsokára talán még a stadionokban is énekelni fogják. Az előadás nem szűkölködik roppant hatásos jelenetekben, olyannyira, hogy bizonyára többen is lennének, akik kötelezően írnák elő a mindenkori magyar válogatott tagjainak a musical többszöri megtekintését! Az első felvonás a csodálatos 6 : 3-mal ér véget, pontosabban nem ér véget, mert a szünetben részleteket vetítenek az eredeti filmfelvételből, Szepesi György felejthetetlen, helyszíni közvetítésével.

A második felvonás az 1954-es Világbajnokság máig vitatott elvesztésének történetével kezdődik. A darab nem vállalkozik – nem is vállalkozhat – arra, hogy a miértekre választ ad, azt viszont emlékezetünkbe idézi, hogy utána három napig valóban zavargások voltak Budapesten, amit csak nehezen sikerült elfojtani. A szövegíró, Galambos Attila munkájában az Aranycsapat tagjai közül Puskás mellett főleg Bozsik és Czibor figurája kap a musical történetét mozgásban tartó feladatot. Czibor szerepét a fiktív karakterrel, Vörös elvtárssal való drámai ütközése teszi hangsúlyossá. A szerző erről így nyilatkozott: „Amikor történelmi darab születik, a legizgalmasabb feladat megtalálni a tény és a fikció kényes egyensúlyát. A Puskás musical írása közben szinte végig a valóságra támaszkodtunk. A darabban még a fantázia szülte események is megtörténhettek volna, a kitalált személyek is feltűnő hasonlóságot mutatnak valós alakokkal.”

A musical egészen 1960-ig követi Puskás életének alakulását, ekkor van ismét a csúcson. A Real Madrid színeiben, a német Eintracht Frankfurt ellen Glasgowban játszott Bajnokcsapatok Európa Kupája találkozón négy góllal segítette győzelemre az őt új hazájában befogadó csapatot. Puskás a négy góljával rekordot állított fel, máig nem szerzett senki ennyi gólt egy BEK döntőn belül. A felvonás és a musical a magyar futballtörténelem mindezidáig utolérhetetlen csúcspontjának, az Aranycsapat-tagok élettörténetének rövid bemutatásával végződik. Ekkor valóban csillagok álltak együtt a pályán. Bozsik volt köztük az első magyar – tudjuk meg – aki elérte a századik válogatottságot, de sajnos többük élete is túl fiatalon fejeződött be. A finálé zárómondata: „Te is mutathatsz példát…” bizonyára sok nézőben emlékezetes marad.

Kategóriák: Szervezetek

Elkészült az Aranyvonat

2020, augusztus 20 - 19:10

Sok ember hosszú és áldozatos munkája eredményeként ismét a síneken áll a magyar vasúttörténet egyik legérdekesebb darabja. Az eredetileg 1938-ban készült vasúti kocsi korhű másolatát augusztus 20-án mutatták be a közönségnek Budapesten, a Vasúttörténeti Parkban.

Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából, az uralkodói ereklyét, a Szent Jobbot a köznyelv által Aranyvonatnak hívott vasúti kocsin vitték országos körútra 1938-ban. A II. világháború végén elpusztult egykori ereklyeszállítót most régi pompájában tekinthetik meg az érdeklődök. Az ereklyeszállító díszkocsi rekonstrukcióját a kárpát-medencei hadisírgondozó tevékenységéről vagy Gyimesbükkön a legkeletibb magyar vasúti őrház felújításáról ismert Budakeszi Kultúra Alapítvány kezdeményezte 2010-ben, közösen a magyar királyi koronaőrség még élő kilenc tagjával, az e történelmi hagyomány ápolására 1991-ben alapított Magyar Koronaőrök Egyesületével. A magyar kormány az ügyet felkarolva, 2015-ben a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a rekonstrukció elkészítésével. Az újjáépítés koncepcióját a Magyar Nemzeti Múzeum a kezdeményező egyesületekkel egyeztetve alakította ki és a tervezésbe bevonta a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot és a Vasúttörténeti Parkot.

A Nemzeti Múzeummal kötött megállapodás értelmében a díszkocsi állandó helye a Vasúttörténeti Parkban lesz – mondta el a bemutató megnyitásakor Schvéd Norbert, a Vasúttörténeti Park vezetője, de, tervezzük a közlekedtetését is. Mivel nem mindenki tud Budapestre látogatni, ezért szeretnénk eljuttatni a vidéki közönséghez is. Terveink szerint a 2021-re halasztott Eucharisztikus Kongresszus idején is szeretnénk az ország több pontjára elvinni a járművet. Ez egy műtárgy, bár nemrég volt egy nyereményjátékunk, melynek nyertese majd fel is szállhat a kocsira – és lesz ilyen játék máskor is – a kocsi nem alkalmas arra, hogy ezrek sétálhassanak a belsejében. Lássuk be, hajlamosak vagyunk arra, hogy megsimogassuk a kárpitot, megtapogassuk a berendezési tárgyakat, azok pedig rongálódnának – figyelmeztetett a Park vezetője.

A rekonstrukció munkafolyamatát a Magyar Nemzeti Múzeum projektmenedzsere, Mészáros Balázs foglalta össze. Az eredeti példány 1935-ben készült úgy, hogy egy ideiglenesnek szánt átalakítást hajtottak végre egy „kalauzkocsin”. Ez egy kísérő kocsi volt az akkori szerelvényeken, poggyászt szállítottak rajta és a kalauznak volt egy pihenőfülkéje benne. Megbontották a kocsiszekrényt, középre bekerült a hármas üvegajtó, amin át oldalról, távolabbról is jól látható lett az ereklye. Az országjárás 1938 júniusában indult, a folytatást őszre tervezték, de az Első Bécsi Döntés (1938. november 2.) miatt ezt elhalasztották, így csak egy évvel később látogathatott el a szerelvény a Felvidékre és Kárpátaljára. Utoljára 1942-ben jutott szerephez, amikor a nagyváradi Szent László ünnepségre vitte el a Szent Jobbot.

Budapest bombázása 1944 tavaszán kezdődött, ekkor Istvántelken állt a kocsi. A vasutasok féltették, ezért az ő javaslatukra, 1944 augusztusában a Dunakeszi Járműjavítóban – ahol eredetileg készült – leszerelték róla a díszeket, eltették azzal a céllal, hogy amikor a Szent Jobb országjárása újra lehetővé válik, ismét helyreállítják. A háború utáni politikai változások okán mindez nem valósulhatott meg, a Szent Jobb országjárása is a feledés homályába veszett. Csak az egyéni emlékezet őrizte, sokak tulajdonában fényképek is voltak róla. Helyreállításának kezdeményezésére csak 2010-ben kerülhetett sor. Sok év telt el, mire az álomból valóság vált, de az érdekessége, hogy a kivitelezést ismét csak a Dunakeszi Járműjavítóban végezhették. Aprólékos, történeti forrásokra épülő szemlélet határozta meg az évekig tartó munka egészét, melyre több részletben 420 millió forintot adott a Kormány. Ám ez csak egy része a teljes költségnek. A másik része pontosan meg sem határozható, mert azt egyesületek, vállalkozók, magánemberek tették bele ingyenes munkával ingyenes szolgáltatással.

Napjainkban, amikor a vasúti kocsik sorozatgyártásban készülnek, rendkívüli kihívást és egyúttal sikert jelentett a minden megoldásában egyedi, a korabeli és modern műszaki megoldásokat egyaránt alkalmazó ereklyeszállító díszkocsi kivitelezése. A mai biztonsági elvárásoknak és szabványoknak is megfelelő, de mégis a korabeli kialakításhoz hű anyagok megtalálása, bizonyos kézműves technikák rekonstruálása, újratanulása. A legfontosabb a díszkocsi központi tere volt, amelyben egykor az ereklyét helyezték el. Terveit Urbányi Vilmos készítette, aki az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus kültéri rendezvényeinek díszítéséért is felelt. A dísztér koncepciótervének kialakítása során ezért nagy figyelmet fordítottak arra, hogy ha azt minden részletében nem is tudjuk pontosan rekonstruálni, szellemisége megfeleljen Urbányi korabeli elképzeléseinek. A fekete-fehér fényképek is érzékeltették ennek a teljes egészében kárpitozott teremnek egykori pompáját, amely azonban éppen egyszerűségéből, a díszítés visszafogottságából, a különböző anyagokkal való játékból eredt. A kárpitozás színeit az egykori sajtóbeszámolók alapján és korabeli miseruhák segítségével sikerült meghatározni. Mivel a park területe mintegy hét hektár, többségében kültér, a járványügyi előírások betartása itt nem okoz gondot, a kocsit csak kívülről lehet megtekinteni.

Az eredeti Aranyvonat egy mozdonyból és öt kocsiból állt, az „aranykocsi” a magyar tervező- és díszítőművészet remeke volt. Egyházi és világi méltóságokat szállító, két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, melynek gazdagon díszített külső oldalaira a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, Margit, Mór, László és Erzsébet egész alakos képeit festették. A szent király jubileumát mindkét oldalon az 1038 – 1938 évszámok hirdették. A kocsi tetején négy imádkozó angyal közé a Szent Korona mását helyezték el, melyet esténként kivilágítottak. A kocsi közepén, a kétoldalt üvegfalú, a padlóján és oldalain bíborszínű, a mennyezetén hófehér selyemmel bevont díszteremben, rezgéscsillapító állványon nyugodott a koronaőrök által őrzött megvilágított ereklye. A Szent Jobbot most, a rekonstruált kocsi bemutatóján a korona másolata pótolta és ez a tervek szerint – a továbbiakban is így marad.

Kategóriák: Szervezetek

Miért mondott le Kanada pénzügyminisztere a válság kellős közepén?

2020, augusztus 18 - 16:28

Lemondott Bill Morneau, Kanada pénzügyminisztere, akinek gazdaságpolitikai nézeteltérései Justin Trudeau miniszterelnökkel nyilvánossá váltak. Döntését Morneau azzal magyarázta, hogy nem áll szándékában indulni a következő választáson és, hogy két ciklusnál többet nem szándékozott tölteni a politikában. Szerinte a kormányfőnek olyan pénzügyminiszterre van szüksége, aki a távlatokban gondolkodik, ő pedig erre már nem alkalmas. Valójában azonban két ok áll Morneau lemondása mögött — az egyik ideológia, a másik pedig politikai botrány.

Morneau és Trudeau

A két ok közül az első a lényegesebb. Gazdaságpolitikai kérdésekben Morneau a regnáló Liberális Párt jobbközép szárnyához tartozik, miközben Justin Trudeau a járvány kitörése óta az elmúlt ötven év legbaloldalibb szövetségi kormányát vezeti. A Covid-19 járvány és a gazdasági krízis kezdetekor, a Trudeau kormány bevezette a havi 2 ezer dolláros segélyt mindazoknak, akik a válság miatt veszítették el állásukat. A segélyprogram szeptemberben ér véget és várhatóan 71 milliárd dollárba kerül. Ugyanebben az időszakban a kormány először 10, aztán 75 százalékkal szubvencionálta azokat a magánszektorbeli béreket, ahol az adott magánvállalatok jelentős jövedelem csökkenést szenvedtek a járvány által. A Canada Emergency Wage Subsidy (CEWS) bérszubvenció decemberig lett meghosszabbítva, így megmentve számtalan bajban lévő vállalatot és intézményt. Ide tartozik az őszinte bevallás, hogy ennek köszönhetően van még e sorok írójának is állása. A bérszubvenció várhatóan 68 milliárd dollárba kerül.

A válság intézkedéseknek köszönhetően 343 milliárd dollárnál is több lehet az idei hiány, amely a II. Világháború óta mért legmagasabb deficit. Az év végére a gazdaság előreláthatóan csaknem 7 százalékkal fog visszaesni, amelyre a harmincas évek óta nem volt példa.

A kormányon belül Morneau szűkebb, a jelenleginél kevésbé bőkezű segélyprogramok mellett tört lándzsát, miközben Trudeau a markánsan baloldali, a jelenleginél is nagyobb segélyprogramot támogatott, ráadásul azzal a céllal, hogy a segély gyorsan, bürokratikus lassítás nélkül jusson a kanadaiakhoz. Hétfőn négyszemközt beszélgetett a két liberális politikus, pusztán pár órával Morneau lemondása előtt. A National Post napilap szerint Morneau azt reklamálta — állítólag igencsak erélyesen — hogy Trudeau rendszeresen aláásta pénzügyminisztere döntéseit az által, hogy a Miniszterelnökség politikai tanácsadóira hallgatott inkább gazdaságpolitikai kérdésekben. Továbbá Morneau-t aggasztónak tartotta azt, hogy Trudeau és a körülötte lévő balliberális kör komoly elemzés nélkül jelentett be segélyprogramokat úgy, hogy annak óriási költsége nem okozott sok álmatlan éjszakát. Trudeau azonban másképpen látta a helyzetet: szerinte forradalmi időkben forradalmi lépésekre volt szükség — Morneau pedig folyamatosan fékezni próbálta a gazdaságpolitikai forradalmat.

Chrystia Freeland, a baloldali vonalat követő miniszterenökhelyettes lesz a következő pénzügyminiszter. Közben az ellenzéki Konzervatív Párt éppen leköszönő vezetője — Andrew Scheer — pedig kijelentette: egy történelmi népjóléti válság kellős közepén káosz uralkodik a regnáló Liberális Pártban. “Justin Trudeau amputálta jobb karját, hogy saját magát megmenthesse”–tette hozzá Scheer. A baloldali Új Demokrata Párt (NDP) vezetője – Jagmeet Singh – szerint riasztó, hogy hamarosan úgy ér véget a havi 2 ezer dolláros Canada Emergency Response Benefit (CERB) segélyprogram, hogy több százezer munkanélküli kanadai szemptember után nem tudja, hogyan fizet lakbért és nem lesz jogosult hagyományos munkanélküli biztosításra sem. Az NDP kizárólag akkor biztosítja a kisebbégből kormányzó liberálisoknak a további támogatást a parlamentben, ha új segélyprogramokat vezetnek be, többek között 2 milliárd dollárt gyermekgondozására és napközi programokra. Kulcsfontosságú az NDP támogatása, hiszen a Konzervatív Pártra nem számíthatnak, a szeparatista Bloc Québécois pedig Justin Trudeau lemondását követeli.

Trudeau, illetve Morneau is etikai botrányba keveredett az elmúlt hónapokban. Mindketten korábban kapcsolatban álltak és hasznot húztak a WE nevű karitatív szervezettől, mely egyesületet bízott meg a kanadai kormány egy 43,5 millió dolláros szerződéssel. A szerződés szerint a WE adminisztrált volna egy diáksegély programot a kormány számára. Közben kiderült, hogy Trudeau édesanyja és testvére  honoráriumokat kaptak azért, hogy WE rendezvényeken szólaljanak fel. Trudeau felesége, Sophie Grégoire, is szoros kapcsolatban állt a WE-vel az évek folyamán. Morneau is érintett a botrányban, hiszen egyik lánya a szervezet alkalmazottja, továbbá a Morneau család két humanitárius útra ment a szervezettel, mely út költségeit a miniszter csak később fizette vissza a WE-nek. Trudeau határozottan állítja, hogy tőle független tisztviselők döntöttek a WE-vel között szerződésről, semmilyen különös bánásmódnak nem részesült a karitatív szervezet. A látszat azonban mégis az marad, hogy igen szorosan kötődik a WE a Liberális Párthoz.

Kemély ősz elé néz Trudeau, annak ellenére, hogy a járványhelyzet viszonylag kontroll alatt van. A Bloc Québécois továbbra is azt tervezi, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményez a kormánypárt ellen, az NDP kemény baloldali gazdaságpolitikai intézkedéseket vár a liberálisoktól támogatásukért, a konzervatívok pedig e hónap végéig megválasztják új, várhatóan jobbközép, így a jelenleginél kormányképesebb vezetőjüket. A 338Canada legújabb adatai szerint, a Liberális Párt népszerűsége 34,8 százalékra csökkent, míg a Konzervatív Párt 30,8 százalékon, az NDP 17 és a Bloc Québécois 7,5 százalékon áll. Ezek az erőviszonyok a jelenleginél sokkal gyengébb liberális kisebbségi kormányt eredményeznének, amennyiben szeptemberben megbukik a kormány és a járvány alatt kerül sor szövetségi választásokra.

Kategóriák: Szervezetek

Recesszió, beomlás, járvány

2020, augusztus 15 - 15:06

Az éppen aktuális vízcsapokból most azt hallom előbugyogni, hogy kerek szemekkel csodálkoznak a gazdasági visszaesés mértékén. Miközben valami negatív csodaváráshoz hasonlóan lamentálnak a második hullámról. Mármint a COVID-19 fertőzések második hullámáról. Amelynek már az első hulláma körül is sokkal inkább a gazdasági világ-recesszió fedősztorija látszott sertepertélni.

Egyébként a gazdasági visszaesés feletti nagy csodálkozást sem igazán lehet megérteni. Májusban, amikor először indult be a vezéri fantázia hazánkban a második hullámról már világos volt, hogy:

-A dübörgő gazdaságban valójában nincs hosszabb távra működési tartalék;
-A szociális ellátórendszer képtelen megbirkózni a gazdasági visszaesés áldozatai keltette problémával;
-A tartalék hiánya nem kis részben annak is köszönhető, hogy a pénzt a hatalom önmagára és látvány-beruházásokra, nem pedig termelő, hasznot hozó célokra költötte;
-A satufékkel megállított gazdaság nem rendelkezik akkora tartalékokkal, hogy az oligarchák extra pénzei mellett még a robogni hazudott gazdaság fékezésének kárvallottjain is érdemben segítsen. Nem majd egyszer, hanem ott, és akkor.

Ugyanakkor az is világos, hogy egy általános fertőzési nyomás meglétekor valójában legfeljebb kommunikációs fogás lehet hullámokról beszélni. Nem véletlenül beszélnek az influenza esetében is „szezonális” influenzáról, és nem a spanyol-nátha járványt követő akárhányadik hullámról. Márpedig a Coronaviridae csoportba olyanok tartoznak, mint például a nátha. A nátha esetében hányadik hullám van most Európában? Hány ezredik? Valaki számolja már össze. Nem kell mind. Elég, ha a bronzkortól napjainkig terjedő skálán elárulja. A COVID-19 esetén miért gondolja bárki, hogy a vírus egyszer itt van, aztán másnap kihal, és egy második, harmadik, akárhányadik hullámban visszatér a Marsról? Mert ezt mondja a politikával alágyújtva fűtött kommunikáció?

Egészen biztos benne mindenki hogy ezt a fajta kommunikációt valóban a vírus terjedése teszi szükségessé? Egészen biztos, hogy nem az indokolja inkább, hogy a nagy nemzetközi recesszióval még mindig nem tud mit kezdeni a gazdaság-politikai vezetés? Természetesen egy percig sem vitatva, hogy a folyamatos fertőződésekben van, illetve lehet szezonalitás. Lesznek csúcsok és lesznek platók a jövőben is. De ismét emlékeztetnék arra, hogy egy új, pontosabban a tömegek immunrendszerének ismeretlen vírus csak addig új, amíg az első tömeges fertőződése lezajlanak. A COVID-19, minden áldozatáért részvéttel, sem bizonyult olyan mélyre eresztett kaszával érkezőnek, mint az I. világháborút gyakorlatilag megnyerő influenza.

Így van egy valószínűleg szezonalitás mutató, tehát időről-időre visszatérő vírus, és van egy pánikhangulatban érdekelt politika. Mely érdekeltség levezethető abból, hogy a vírus körül gerjesztett pánik elvonja a figyelmet a gazdasági tehetetlenségről, a megalapozatlan döntésekről, vagy éppenséggel azokról, amelyek megalapozottak ugyan, de az alapjai messze vannak a közérdektől. A tendenciájában folyamatosan romló magyar valuta árnyékában jelentés mértékben összeszerelő üzemmé silányított, és így erősen kitett magyar termelés összeomlása tényleg akkora meglepetés?

Valószínűleg nem, mert az elemzői vélemények már korábban is egy tíz százalék körüli visszaesést emlegettek. Ennél nem kicsit lett a visszaesés nagyobb. De, ahogy a májusban írtakat idéztem: az ellenkezője lett volna nagyobb meglepetés. Valójában a visszaesés kapcsán nem a gazdasági állapot a meglepőbb. Sokkal inkább az, hogy a látványberuházások garmadájával felcsicsásítva kivéreztetett állapot csontjait szopogatva is van, aki lelkesen, és hithű szorgalommal tapsol annak a politikának, amely eddig leginkább nem a kompetenciájával tüntetett. Már akkor, ha a kompetenciát nem egy kleptoligarchnikus rendszer hatalomtechnikai kiépítésében mérjük.

Kategóriák: Szervezetek

Isten éltessen Gadó György!

2020, augusztus 13 - 18:59

Kilencven éves vagy, gratulálok! Mutasd be magadat az olvasóknak!

Gábor Andornak Dr. Senki című regénye jut magamról az eszembe, azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok doktor, csak senki. Az első világháborút megúsztam, hiszen utána születtem, a másodikat is, mert nagy szerencsém volt.

Édesapám egy sokgyermekes falusi zsidó családban született, ő volt a legkisebb, ezért kapta a kettős nevet: Béla Benjámin. Ő volt a családban az egyetlen, aki tanulhatott, jogász lett. Miután jöttek a zsidótörvények négyszer is behívták munkaszolgálatra. Végül Borban kötött ki. Hazudik a mondás, hogy borban az igazság – Borban a gyalázat volt. Tokajban született anyámmal már Budapesten ismerkedtek meg.

Milyen gyerekkorod volt?

Kutyabajom sem volt. Anyámnak csak a testvéremmel és velem kellett foglalkoznia meg a háztartással, úgyhogy dúskáltunk minden jóban, a krumplis nudlitól a tejbegrízen a tejeskávén keresztül.

Gyermekkorodban mi akartál lenni?

Gyermekkoromban mindig kitértem a válasz elől, amikor ezt megkérdezték. Aztán amikor az apám azt szerette volna, hogy jogász legyek, én nem fogadtam szót, és inkább bölcsész lettem, mert a filozófia érdekelt. Ám az egyetemen folyton zajlott valamilyen oktatási reform, így végül egyszakos történészként végeztem. Azt hiszem, az égvilágon semmi hasznát nem vettem annak, amit az egyetemen tanultam. A nyelvtanulásnak persze volt értelme, s ha csak magyarra is, de – főleg 1975 után – fordítottam oroszból, angolból és németből.

Történészként dolgoztál?

Történészként két tanulmányt írtam, az egyik egy statisztikatörténeti dolgozat volt, ami meg is jelent a Statisztikai Szemlében. A másik tanulmányom arról szólt, hogy egy jobboldali magyar református személyiség részéről már az 1930-as években felmerült az a gondolat, hogy a magyar zsidóságot deportálni kellene valahova. Ezt a tanulmányomat egy Randolph L. Braham professzor által biztosított ösztöndíj segítségével írtam meg. Bár ő nem marasztalta el az írásomat – ismeretlen okból –, mégsem jelent meg.

És akkor milyen állásban voltál? Mit dolgoztál az átkosban?

Elsőként kineveztek a Népművelődési Minisztérium egyéves iskolájába tanárnak. De hiába, mert mielőtt tanítani kezdtem volna, áthelyeztek a minisztériumba. Itt az oktatási osztályon működtem egy szűk esztendeig. Mielőtt ezt befejeztem volna a megkezdett projektet lefújták, elvetették. Az épphogy életre hívott úgynevezett népművelési és könyvtáros gimnáziumot megszüntették, az összetoborzott tanárokat, tanulókat szélnek eresztették, engemet pedig a kollégáimmal együtt különböző állásokba helyeztek. Így kerültem ugyanezen minisztérium úgynevezett tanácsösszekötő osztályára, ahol megyei instruktor voltam. Komárom és Fejér megye iskoláit és népművelődési intézményeit kellett instruálnom, noha sohasem jártam falun, és halvány dunsztom sem volt ezekről az intézményekről. De a többiek sem tudták, miről is van szó. Aztán ez is megszűnt, mert a kormány akkor éppen jobbnak látta a túl nagyra felduzzasztott államapparátust leépíteni, és én, mint nőtlen ember a racionalizálás áldozata lettem. A nős kollégám megúszta. Ha idejében nősültem volna meg, és született volna gyermekem, én is maradhattam volna. Megjegyzem ez a kollégám sem járt sokkal jobban, mert mindaz, amit csinált az élete során, mind semmivé vált.

Mikor alapítottál családot?

1957-ben nősültem 27 éves koromban, egy évre rá született a fiam, aki jelenleg 62 éves, és a Szombat zsidó kulturális folyóiratnak a szerkesztője idestova több mint 25 éve. A lányom 59 éves, több mint 30 éve Németországban él, számítástechnikával, programozással foglalkozik.

A mostani feleségemmel, Barbarával 30 éve élek. Ő eredetileg ápolónő, de a magyar közegészségügy állapotai, nyomorúsága és korrupciója arra indította, hogy ennek a szakmának végül is hátat fordítson. Van egy gyönyörű házunk és kertünk Dunaalmáson, tavasztól őszig ott lakunk, s Barbara jóvoltából minden felvirágzik benne.

Fontos neked a magyarságod? Van benned patriotizmus?

Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogyan viszonyulok az oxigénhez. Mindig Magyarországon éltem, itt tanultam, magyar az anyanyelvem, magyar a környezetem, hát mi más lennék, mint magyar?! Ugyanakkor a zsidósághoz is kötődöm.

Vallásos zsidó vagy?

Nem vallási alapon, hanem kulturális történelmi örökség gyanánt élem meg.

 Zsidó sorstudatod van?

Ha akarod, nevezzük úgy, bár a sors szerintem nem végzet, ki is lehet térni belőle. De én nem törekedtem erre formálisan és látványosan módon kitérni, és beértem azzal, hogy a hitközségből kiléptem már jóval korábban. Istenhívő sosem voltam, ám ez nem akadályozott meg abban, hogy Izraellel szolidaritást vállaljak akkor, amikor ezt szükségesnek láttam, mert Izrael szorongatott helyzetben volt. Márpedig ez a helyzet Izraelt nem egyszer és nem öt percen át, hanem folyamatosan fenyegeti.

Az életed bizonyos pontjain, tudatos felnőttként a zsidóságodat mennyiben volt módod vállalni?

14 éves voltam 1944-ben. Ekkorra már ez nem vállalás kérdése volt, ha tetszett, ha nem, zsidónak minősültem, és állati nagy szerencsém volt, hogy akkor ki nem nyírtak, ahogy számos kortársamat és diáktársamat kinyírták. 1945 után számos sorstársamhoz hasonlóan én is igyekeztem megszabadulni ettől a kötöttségtől, de eljött 1956 és utána 1963, a hatnapos háború, majd 1973-ban a jóm kippúri háború, és ekkor a szocialistának nevezett országok sajtója veszett hangon támadta Izraelt hazug indokokkal. Ezeket magamban és nemcsak magamban visszautasítottam és 1973-ban már a jóm kippúri háború idején igyekeztem a szolidaritásnak a magam roppant szerény eszközeivel hangot is adni.

Ez miben nyilvánult meg?

Primitív kézinyomdával röplapokat készítettem és krétával feliratokat írtam kerítésekre. Nem azért tettem ezt, mert olyan nagyon hatékonynak találtam volna, hanem a hazugságáradat olyan felháborodásra késztetett, hogy nem tudtam szó nélkül tűrni.

És mit írtál ki?

Egyszerű szöveget: „ÉLJEN IZRAEL”, HAZUDIK A SAJTÓ,” és hasonlókat. Történetesen, amikor éppen ilyet csináltam 1973 őszén, a jótét lelkek besúgtak, illetve kihívták rám a rendőrséget. Azonnal lekaptak, stb., úgyhogy ebből bírósági ügy lett.

Úgy tudom, hogy ezért el is ítéltek.

Igen, jogerősen elítéltek egy év fegyházra és ebből kilenc hónapot ültem le. Részint három hónapot előzetesben tartottak fogva a Conti és a Markó utcában. Amikor a másodfokú ítélettel jogerőssé vált a dolog, akkor a Kozma utcai börtönbe vittek, mint politikai elítéltet.

Hogy élted meg ezt a kilenc hónap börtönt?

Nekem szerencsém volt, túl azon, hogy fölháborítónak tartottam az egészet, de már ezekben az időkben nem voltak sem a rendőrségen sem a börtönökben olyan kegyetlen módszerek és goromba viszonyok, mint a korábbi években.

Emlékszel a bíró nevére?

Tudtam, de most nem jut az eszembe. A bíró ellen egyébként nem volt nekem semmi kifogásom. Erről annak idején írtam is egy szatirikus szöveget, hogy igyekeztek csupa zsidót összehozni. Az ügyész nem volt zsidó, de a bíró zsidó volt, a rendőrségi vizsgálótiszt zsidó volt a tanúk egy része zsidó volt, úgyhogy meg is jegyeztem, hogy kis híján együtt volt a Minjen. De hát az imádkozást ezennel is elkerültem, inkább káromkodásra fordítottam a szót, azt is csak magamban! A börtönben nyilasok is voltak, de akadtak szimpatikus emberek is, és mindenki váltig azt állította, hogy ártatlanul van bent. Hát persze, a börtön arról nevezetes, hogy mindenki ártatlanul van bent. Én voltam az egyetlen balfácán, aki bevallottam, hogy nem vagyok ártatlan, az ártatlanságomat már korábban elvesztettem.

Mely volt az első pillanat, amikor megtudtad, hogy zsidó vagy?

Az első pillanat 6 éves koromban következett be, amikor a budapesti Bethlen téri zsidó elemi iskolába kerültem, ahol héberül tanítottak a hittan órán, de ide csak két évig jártam, aztán egy másik iskolába kerültem, ahol már kevésbé volt hangsúlyos a zsidóság, de a hittan persze itt is kötelező volt. Tehát a zsidósághoz fűződő kapcsolatom ilyen akarom, nem akarom alapon hat éves koromtól megvolt. A háború megindult 1939-ben apámat behívták több ízben munkaszolgálatra. Akkor az is tudatosult bennem, minket, mint zsidókat üldöznek és büntetnek ezzel.

Van emléked arról, amikor először lezsidóztak, személy szerint téged?

Van ilyen emlékem, az egyik gimnáziumi iskolatársam, a párhuzamos osztályban bántott emiatt, de konkrétan már nem emlékszem.

Gyermekként mikor találkoztál antiszemitizmussal?

Én személy szerint 1944-ig nem találkoztam antiszemitizmussal. 1944-ben még gyerek voltam. Emlékszem éppen betegen feküdtem az ágyban a lakásban, amikor nyilasok jöttek és végig mászkáltak a lakásban. Bedugta az egyik a pofáját és ott szaglászott a szobámban aztán kiment.

A családodat és a személyes életedet mennyire érintette a holokauszt?

Messzemenően érintette, egyrészt hogy apám munkaszolgálatos lett, Borba került és merő szerencse dolga volt, hogy nem az első transzportba került a Borból evakuált munkaszolgálatosok között, amelyik Radnóti társaságában ment Abdának és a tömegsírnak, hanem egy későbbi transzpontba, amelyet a Jugoszláv partizánok szabadítottak fel. Így neki módja lett arra, hogy előbb Temesvárra, majd Szegedre és onnan Budapestre kerüljön már 1945 januárjában. Anyámat viszont gyalogmenetben Óbudáról elhajtották Gönyűig, onnan, ha jól tudom hajóra tették és vitték Németországba, Ravensbrückbe, majd megint csak szerencsével onnan munkára osztották be, és egy Lipcse környéki lőszergyárban dolgozott, amíg egyfelől oroszok, másfelől az amerikaiak meg nem közelítették ezt a helyet. Ekkor az ott tartott foglyokat az SS-sek hajszolni kezdték teljesen céltalanul, mert körbezárták őket. Anyám ekkor megszökött a menetből és pár napig rejtőzködött mind az oroszok, mint a nácik elől és nagy végre sikerült júniusban hazavergődnie Budapestre.

Ez idő alatt te és testvéred hol talált menedéket?

A testvéremmel együtt novemberétől egészen 1945 január közepéig Újpesten voltunk a Szalézi szerzetesek fiúnevelő otthonában. Egy jó szomszéd segítségével jutottunk ide. Ebben a fiúnevelő otthonban a papok természetesen jól tudták, hogy kik vagyunk, ők rejtettek, védtek bennünket, amiért hálát kellett adnunk magunkban. Nem azért mert ezt előírta volna bárki is. A későbbiek során, amikor erre módom volt, és értesültem arról, hogy ilyen lehetőség van, fel is hívtam a Jad Vasem figyelmet arra, hogy ezeket a papokat ne mulasszák felvenni a világ igazai közé.

Te ismert liberális vagy. Mikor és hogyan lettél az?

Eredetileg kommunista voltam, de a Rajk-per, a sztálinizmus bűnei, Hruscsov leleplezései, Szaharov professzor és Szolzsenyicin elhallgattatása nyomán 1968-ban kiléptem a pártból. Lehet mondani, hogy ez későn történt, s ha előbb tettem volna meg, külföldre, vagy börtönbe kerültem volna. De a számomra 1968-ban sűrűsödtek össze a dolgok.

1953-ban a Nagy Imre-féle enyhülés milyen változást hozott az életedben?

Hallottunk róla ezt-azt, de még nem tudtuk felfogni ennek a teljes jelentőségét. Mi több, 1955-ben közöltem az akkori párttitkárommal, a Rajk-per miatt nem kívánok többé pártmunkát végezni. Akkor kizártak a pártból. A dolgok 1956-ban váltak igazán komplikálttá, de akkor sem láttunk mindent tisztán. Bizonyos negatív jelenségek miatt sokan 56-ot ellenforradalomként értékeltük. S miután javíthatatlan hívő természetem van, 1957-ben visszaléptem a pártba, amely egy ideig másik pártnak nézett ki, de egyhamar kiderült, hogy ugyanaz maradt.

Emellett az 1960-as évek végén felismertem, hogy valójában minden negatív jelenség ellenére forradalom volt. 1968-ban végleg kiléptem a pártból. Ezután már könnyen ment, hogy a formálódó demokratikus ellenzék egyes személyeihez közel kerüljek, például Krassó Györgyhöz. A nyolcvanas évek elejétől már részt tudtam venni a demokratikus ellenzék munkájában, elsősorban szamizdat kiadványok szerkesztésében terjesztésében, fordításokkal, cikkek írásával. Közben a Szabad Európa Rádió tudósítójaként is dolgoztam.

Sőt, a rendszerváltást követően SZDSZ-es is lettél.

Igen, abba a társaságba kerültem, ahonnan a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) tagjai verbuválódtak. Amikor az első választásokat megelőzőleg 1989-ben felvetődött, hogy a Szabad Kezdeményezések Hálózata párttá alakuljon, és elinduljon a választásokon, engem is megkérdeztek, hogy vállalom-e, és én igent mondtam. Így bekerültem a Parlamentbe.

Az SZDSZ azonban kiközösített. Miért történt?

Én azt kifogásoltam, hogy akkor már elég pimasz hangon jelentkező szélsőjobboldallal szemben az SZDSZ nem áll eléggé a sarkára. A parlamentben fel akartam szólalni ez ellen, de a párt országos tanácsa és a frakció vezetője nem járult hozzá, így a saját szakállamra szólaltam meg, amit nem néztek jó szemmel az SZDSZ-ben, viszont kivívtam a jobboldal ellenszenvét. Így én lettem a legtámadhatóbb személyiség. A másik nagy felháborodást az váltotta ki pártomban, amikor nemmel szavaztam az Antall József halálát követő háromnapos gyász kihirdetése ellen. Ezért Kuncze felszólított, hogy jobban tenném, ha lemondanék a mandátumomról. Az SZDSZ-ből korábban kiléptem, ezt követően a frakcióból is, és 1994-ig független képviselőként töltöttem ki a mandátumomat.

Gadó György

Gondoltad volna, hogy a puha diktatúra eltűnése után egy fél-diktatúrában találod magad? Ahol a liberális értékek kiiktatandóvá váltak?

Ezt senki nem tudhatta, még maga magának Orbánnak sem volt még halvány dunsztja sem arról, hogy mivé fog változni. Egyetlen dologra törekedett, hogy belőle vezető politikus lesz, és ez bejött.

Az aktuális politikai problémákon gondolkozol ma is? Meg akarod oldani vagy kitérsz előle?

Nézd, ha igaz az a mondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat, akkor az még inkább igaz, hogy egy kecske sem csinál nyarat. Egy ilyen vén kecske, mint én vagyok, már nem fog itt csodákat művelni, de nem is törekszem erre, mert a helyzet nagyon zavaros.

Mi kellene ahhoz, hogy jó eséllyel leváltsuk az Orbán rendszerét 2022-ben?

  1. Kell egy agytröszt, amely a realitásokat felméri, és a legsürgősebb teendőket kijelöli.
  2. Kell egy olyan politikai erő, amely nem ideológiai, hanem tudományosnak mondható platformon egy politikai akaratot formál, és ezt egységesen képviseli, átütő erővel, úgy, hogy a nagyközönség is értse.
  3. És ehhez pár olyan egyéniség kell, akire hallgatnak, aki nem támadható, aki nem korrumpálható, és aki jelenleg nincs a színen!

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

Ki lesz Európa utolsó diktátora?

2020, augusztus 11 - 14:48

Minden diktátor meg van győződve arról, hogy ő demokrata, és sohasem vetemedne arra, hogy elhallgattassa azokat, akiknek más a véleményük, mint neki. Biztos benne, hogy szeretett uralkodója az ő népének, akik keresve sem találnának nála jobb vezetőt.

Lukasenka fehérorosz elnök szerint, külföldről szervezik a belorusz tüntetéseket. Másként nem is lehet: egy diktátor nem gondolhat mást, csak azt, hogy aki őt nem szereti, az nem az ő népéből való, hanem idegen földről érkezett, idegen érdekek zsoldjában álló bértüntető.

Lukasenka most sajnálhatja igazán, hogy a fehéroroszok nem ismerik olyan jól Soros Györgyöt, mint a magyarok. Pedig, milyen jól lehetne vele riogatni az embereket, ujjal mutogatni a magyar származású amerikai milliárdosra, elmondani róla, hogy magánrepülőgépen szállította Minszk belvárosába a tiltakozó embereket.

Az is igen nagy hátránya Lukasenkának, hogy országa nem tagja az Európai Uniónak, így hiába is mutogatna a brüsszeli bürokratákra, akiket meg kell állítani, egyedül a pénzüket szabad átengedni a határon, lehetőleg minél többet, számolatlanul, senki nem értené, mit akar ezzel mondani.

Most még nem lehet tudni, hogy mi lesz a vége annak, ami Fehéroroszországban elkezdődött. Amit tudunk: egy nem csak a lózungok szintjén, de a valóságban is büszke nép fellázadt az elnyomás ellen. Lehet, hogy ezt a mostani lázadást még vérbe fojtják és a következő felkelésig várni kell a változásra. De lesz változás, és akkor már csak egyetlen kérdés marad: Lukasenka bukása után ki lesz Európa utolsó diktátora?

Kategóriák: Szervezetek

A kormány megint hülyének néz bennünket

2020, augusztus 8 - 15:24

A kormány megint hülyének néz bennünket, de mi ezen nem akadunk fenn, mert megszoktuk, hogy időnként érdekes dolgok történnek ebben a migránsoktól ölelt kis országban. Most legutóbb például azt, hogy meghosszabbították a nemzeti konzultáció beküldésének határidejét, augusztus 31-ig. Nem azért, amire józan paraszt ésszel gondolhatnánk, vagyis, hogy a kutyát sem érdekli a kormány önmagával folytatott párbeszéde, hanem épp ellenkezőleg: a hivatalos indoklás szerint, akkora az érdeklődés, hogy mindenkinek lehetőséget kívánnak biztosítani, aki válaszolni szeretne a kormány kérdéseire.

Ha jól értjük, arról van szó, hogy egy csomó magyar állampolgár szerette volna visszaküldeni a nemzeti konzultációs levelet Orbán Viktor kormányának, de annyian álltak sorban a postán, hogy inkább feladták, és dolguk végezetlenül hazaballagtak. Interneten is ki lehet tölteni a kérdőívet, de az internet is túlterhelt, nem bírt el a konzultációs levelekkel.

Nagyon életszerű, ennél életszerűbb magyarázatot ki sem lehetett volna találni. Talán még az volt ennyire életszerű, ahogyan Müller Cecília országos tiszti főorvost odaállították a röszkei kerítés elé, hogy mondjon valamit a migráció és a járvány veszélyéről.

Ami a nemzeti konzultációt illeti, Gajdics Ottó baráti kör lényegében csalásra buzdítja a magyar embereket. Azt írja a Facebookon, hogy aki teheti, több e-mail címről is küldje vissza a konzultációs válaszokat, ezzel ellensúlyozandó, hogy a baloldaliak kilopkodják a postaládákból Orbán Viktor leveleit és odaadják azokat mindenféle rossz embereknek. Például Hadházy Ákosnak, az MSZP-nek, vagy teszem azt, a Momentum valamelyik aktivistájának.

Gajdics Ottó hiteles személyisége a jobboldalnak, amit az is bizonyít, hogy a rendszerváltozás előtt ő szintén azok közé tartozott, akik addig bomlasztották belülről az egypártrendszert, míg az össze nem omlott. Ő volt ugyanis a Nyíregyházi Főiskola utolsó KISZ-titkára. „Én zártam be a Nyíregyházi Főiskola KISZ-irodájának ajtaját”, nyilatkozta erről a 444-nek. Meg hát az Ifjú Gárdának is tagja volt, ami az embert próbáló nehéz időkben nem arról volt híres, hogy ott gyülekeztek Kádár János legádázabb ellenfelei.

Hogy a két dolog között – Gajdics Ottó baráti kör csalásra buzdító akciója és a nemzeti konzultációs határidő meghosszabbítása – van-e összefüggés, azt innen nehéz volna megmondani. Ami biztos, a nemzeti konzultáció sikere minden korábbit felülmúl, és ha sokat támadják, akkor nemcsak augusztus 31-ig hosszabbítják meg, de igény esetén, akár Bicskéig, vagy Lovasberényig.

Kategóriák: Szervezetek

Budapesti Nyári Fesztivál a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon – A sevillai borbély

2020, augusztus 6 - 10:16

Opera két felvonásban, olasz nyelven magyar felirattal.

Minden idők legismertebb intrika-operája, Rossini félreértésekben és fordulatokban bővelkedő kétfelvonásos vígoperája az opera buffa legkiemelkedőbb darabja, a könnyedség és a vidámság esszenciája, most sztárénekesekkel érkezik a Margitsziget nagyszínpadára és két estén is felejthetetlen pillanatokkal ajándékozza meg a Budapesti Nyári Fesztivál közönségét. A slágeropera a különleges játszóhely legjobb hagyományainak szellemében, olyan világsztárokkal kerül színre, mint az izgalmas olasz mezzoszoprán díva Annalisa Stroppa, aki Rosina szerepében többszörösen meghódította a világ nagy operaszínpadait, Figaro szerepében pedig nemzedékének egyik vezető olasz baritonjával, a sármos Giorgio Caoduróval.

Beaumarchais hősét Rossini fülbemászó dallamokkal tette halhatatlanná, a furfangos Figaro-történet ismertsége pedig a mű 200 éves története során messze túllépett az operakedvelők körén. A meglepetésekben gazdag, a commedia dell’arte alakjait felvonultató, eredetileg az 1816-os római karneválra írt mű diadalútja a mai napig töretlen.

Békés András egykori operaházi rendezését a bemutató idején a kritika frenetikusnak nevezte és nagyon szerette „a finom emberi megfigyeléseket az abszurdig felpörgető előadás”-t.

A Margitszigeti Színház és az Operaház előadása Kovalik Balázs 2009-es rendezésén alapul.

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara

Karmester: Cser Ádám

Szereposztás:

Rosina: Annalisa Stroppa
Figaro: Giorgio Caoduro
Almaviva: Horváth István
Bartolo: Kiss András
Basilio: Palerdi András
Berta: Farkasréti Mária
Fiorillo: Geiger Lajos
Őrtiszt: Fülep Máté

Zeneszerző: Gioachino Rossini
Szövegíró: Cesare Sterbini
Magyar feliratok: Thullner Zsuzsanna
Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Wieber Marianne

Rendező: (Erkel Színház, 1986) Békés András

Az Operaház színpadára alkalmazta: Kovalik Balázs

Karigazgató: Csiki Gábor

Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara

Karmester: Cser Ádám

2020. augusztus 7.  péntek 20:00 – (esőnap: 8. szombat)

2020. augusztus 9. vasárnap 20:00 – (esőnap: 10. hétfő)

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Hetven év nagy idő!

2020, augusztus 3 - 18:54

Nagy idő egy ember életében, hát még egy faluéban. Egy olyan falu életében, amelyik hetven évvel ezelőtt még nem is létezett! Budapesttől 91 kilométerre, Pest megye déli részén, a Ceglédi járás területén található, 2800-an lakják. Középületeit ma már napelem-erőmű világítja meg és otthona olyan vállalkozásnak, melynek terméke nemcsak idehaza közkedvelt, de jelentős külföldi exporttal is büszkélkedhet.

Mint annyi más helyen a magyar Alföldön, a település már az Árpád-kor idején lakott volt, ám a következő évszázadok viharai elsöpörték. Újjáépítésére csak a XVIII. – XIX. században kerülhetett sor, többnyire jobbágy-zsellér családok települtek ide, majorságokat kialakítva. A vidék életében mindkét világháború súlyos nyomokat hagyott, a hozzá csatlakozó nagyobb falvak a fejlesztésével nem törődtek. Az itt élők elégedetlenségének hatására 1946-ban népszavazást tartottak, és ott az elszakadás mellett döntöttek. Ez nem ment egyszerűen, ám a helyi vezetők összefogása eredményeként 1950. január 3-án megalakult az új község: Újszőlős. A névválasztás nem volt szerencsés, hamar kiderült, hogy összekeverik a szomszédos Tápiószőlőssel. Végleges nevét, Újszilvást, a falu 1950. augusztus 27-én vette fel, utalva a környék rengeteg szilvafájára és azok bő termésére. Címerpajzsán a gabonát és jegenyefát, termő szilvaág és komlóág öleli körül.

Amióta felépült az M4-es autóút újabb 64 kilométere, az üllői csomóponttól az újszászi elágazásig, a térség könnyen megközelíthetővé vált. Fontos megjegyezni, hogy nem autópálya, ezért a használatáért jelenleg még nem kell fizetni! Az útnak köszönhetően megnőtt a külföldi cégek érdeklődése, százmillió euró nagyságrendű beruházásokba kezdtek és ez új munkahelyeket jelent az itt lakók számára – hangsúlyozta a falu bemutatásáról szólva Földi László országgyűlési képviselő. A COVID fékező hatása sajnos itt is megmutatkozott, az idén egy sereg gasztronómiai és sportrendezvény maradt el. Köztük olyan országos hírűek, mint például Nagykőrösön a Meggyfesztivál, Cegléden a Laskafesztivál, itt, Újszilváson pedig a már külföldön is ismert Pálinkafesztivál.

Az Újszilváson élők bizakodását a járvány nem törte meg. Tovább folytatódik egy olyan uszoda építése, ami még legalább 5-6 környékbeli településen oldja meg az úszásoktatás gondját. Vízellátását saját kútból meríti, energiaellátását 3×50 Kw-os napelemrendszer adja. A cél, hogy minden újszilvási gyerek megtanuljon úszni és a ceglédi vízilabdacsapat utánpótlását is szolgálja majd. A tervek szerint később strandként és edzőtáborként is hasznosítani fogják. Cegléden egy nagyszabású gyógyfürdő és szabadidőközpont, benne Aqua Centrum és csúszdapark működik, az ide érkezők fogadására több négycsillagos hotel, wellness szálló és kemping is rendelkezésre áll. Folyamatosan épülnek új magánpanziók is. A termálfürdőbe eddig soha nem látott számban érkeznek itthonról is vendégek. A vize 2004 óta gyógyvíz minősítésű, orvosi felügyelet mellett, többféle ártalom enyhítésére is jó.

Újszilvás polgármestere, dr. Petrányi Csaba ezt azzal egészítette ki, hogy noha a falusi turizmus lehetőségei tekintve nem állnak igazán jó helyen, beadtak egy pályázatot vendégház építésére. Van viszont az erdőben egy faházas gyermektábor, és a falu leghíresebb vállalkozása, a Bolyhos Bt. is tervezi, hogy bekapcsolódik a vendégfogadásba. Bárhonnan is érkezzenek a vendégek, a falunak szégyenre nincs oka. A Magyarországi Falumegújítási Díj első helyezettje volt 2011-ben, egy évvel később pedig az Európai Falumegújítási Díj versenyében a második helyen végeztek! A Virágos Magyarországért versenyben 2015 Miniszterelnöki díjazottja voltak, 2016-ban az ország Napkorona Bajnoka lettek, 2017-ben ismét a Virágos Magyarországért versenyben „Az év települése” címet nyerték el.

Városi ember számára a Napkorona Bajnoka cím valószínűleg nem sokat mond, annál többet jelent falun. Elnyeréséért a napenergiát legjobban hasznosító települések versenyeznek. Magyarországon, Újszilváson létesült először önkormányzati fejlesztésű napelem-park, a község határában ugyanis 2011 óta egy 400 Kwh teljesítményű, napkövető rendszerű naperőmű dolgozik, ami az összes önkormányzati intézmény és a közvilágítás ellátására megfelelő energiát termel, ezen kívül az intézmények tetején is napelemek sorakoznak. A faluban működő napelem- és napkollektor-felületek sok család energiaigényét fedezik. A buszmegállókat is napelem kandeláberek világítják meg. Intézményeik 90 százalékát geotermikus energiával fűtik, 400 méter mélyről 33 fokos vizet nyernek. A hőcserélők után a víz olyan kezelésen megy át, melynek végén ivóvíz lesz belőle!

A faluban több sikeres vállalkozás is van, de közülük a leghíresebb a Bolyhos és Fia Bt., az ország egyik legjobb pálinkafőzője, ahol mostanában éppen szilvafeldolgozás folyik. A termelővel tíz éve együtt dolgoznak, kiváló minőségű gyümölcsöt ad. A garatba beöntött szilvát a gép megmossa, kimagozza, a magot megszárítva, télen fűtésre használják. Az üzem jelenleg a kapacitása 25 százalékán dolgozik. Ennek egyik oka a tavaly bevezetett Népegészségügyi Termékadó (NETA), ami az árat erősen megnövelte. A pálinkára háromféle adót kell fizetni, ezek: a jövedéki adó, a NETA és az ÁFA. A három adó összesen ötezer forint literenként! A gyümölcs, energia, munkabér árával megnövelve 8-9 ezer forint az önköltsége egy liter pálinkának és ez erősen visszavetette az eladást. A tetejébe jött a vírus, bezártak az éttermek, szállodák, megszűntek a nyilvános nagy rendezvények, kiürültek a repülőtéri boltok, a rendelés mennyisége 90 százalékkal esett vissza!

Már mutatkozik némi javulás – komoly anyagi áldozatokat vállalva – a cég a teljes régi gárdával dolgozik. A páratlan ízű és illatú ágyas pálinkákhoz saját készítésű aszalt gyümölcsöt használnak. Az aszalógépbe egyszerre 400 kg gyümölcs fér, az aszalvány 24 óra alatt készül el. Gyártanak, cseresznye, kajszibarack, őszibarack, cigánymeggy, szilva, vilmoskörte, alma, birs, Irsai Olivér szőlő pálinkát, ezekkel a hazai és külföldi versenyeken számtalan díjat nyertek. A jelenlegi főzdét 2003-ban építették és saját néven 2004 novemberétől hozzák forgalomba a pálinkáikat. Kellett hozzá 6-7 év mire ismertek lettek, közben ott voltak az ország minden nagyobb szabadtéri rendezvényén. Az első nagy sikert 2007-ben érték el, a Gyulai Pálinkafesztiválon Cigánymeggy pálinkájuk országgyőztes lett. Napjainkban, Vietnamban, Ausztráliában és az idei évtől már Belgiumban is kaphatók a Bolyhos pálinkák. Átütő sikerről sajnos mégsem beszélhetünk és ennek a gyümölcsárak is okai. Egy liter pálinkához kajszibarackból 3000 forintnyi mennyiséget kell feldolgozni. Vodkánál ugyanez a költség 80 (!) forint.

A kóstolásra érkező vendégeket – egyszerre akár ötven személyt – ebéddel, vacsorával is képesek kiszolgálni, de ennyivel még nem állnak meg. Ebben az évben egy új termékkel hívták fel magukra a figyelmet. Egy különleges gint készítenek. A 43 fokos FEDDE’S citrus gin alapja jó minőségű kukoricaszesz és borókabogyó, hozzá édesgyökér, koriander, kardamom, fahéj, narancs, citrom, aszalt szilva felhasználásával, újbóli lefőzéssel készül. Mindezeknek betudhatóan kellemesen jellegzetes ízű, illatú, a megszületését valójában a vírusnak „köszönheti”. Előállítója a cég egyik – holland – főzőmestere, akinek a vírus okozta visszaesés idején nyílt alkalma a kísérletezésre. Ez Magyarország első citrus ginje, pár napja van még csak a piacon, címkéjén látszanak a gyümölcsök, ahogy belepottyannak az alkoholba. Mivel a fiatalok körében egyre népszerűbb a gin, várhatóan ezt is rövid időn belül megkedvelik. Jól lehűtve, akár jégkockával, aperetifként, tisztán érdemes fogyasztani.

Kategóriák: Szervezetek

Mentsük meg a Balatont a Fidesztől!

2020, augusztus 3 - 15:49

Van elég szabadstrand a Balatonnál, csak a szocialisták keltenek hisztériát. Ezt mondták azok a kormánypárti politikusok, akik Balatonbogláron tartottak sajtótájékoztatót, arra reagálva, hogy az MSZP aláírásgyűjtést indított Mentsük meg a Balatont címmel. Nincs itt semmi látnivaló, tessék csobbanni, aztán szépen továbbhaladni.

A déli parton élőket képviselő kormánypárti képviselők úgy vélik, nem igaz, hogy nem lehet a Balatonban szabadon fürdeni. Szerintük a kormány sokat költ a szabadstrandokra, és az emberek elégedettek ezek menyiségével és minőségével.

Nem véletlen, hogy a déli parton tartották meg ezt a tájékoztatót, és nem a tó túloldalán található települések valamelyikén. A déli parton ugyanis valóban vannak ingyenesen igénybe vehető fürdési lehetőségek – igaz, ott sem mindenütt –, ám az északi oldalon már nagyítóval kell keresni az ilyen helyeket.

Mi is írtunk Mészáros Lőrinc és Tiborcz István balatoni terjeszkedéséről, az interneten számtalan fotó jelent meg Mészáros Lőrinc elképesztő árairól elhíresült tihanyi strandjáról, ahol nemcsak a horribilis, ötezer forintos belépő tesz lehetetlenné a „pórnép” pihenését, de a strand szabályai is inkább börtönre, mintsem pihenőhelyre emlékeztetnek. Élelmiszert, italt a strand területére tilos bevinni, ezt a bejáratnál megtermett marconák ellenőrzik, a benti büfében viszont a bérből és fizetésből élőknek megfizethetetlenek az árak. A strandról nem lehet eltávozni – illetve, ha valaki kimegy, akkor már nem mehet vissza. Ezzel nyilván azt akarják megakadályozni, hogy a magyar strandolók titokban elnyaljanak egy megfizethető árú fagylaltot, vegyenek maguknak, vagy a családjuknak néhány pohár elviselhető árfekvésű üdítőt.

Szerencsések a déli part kormánypárti politikusai, amiért elmondásuk szerint, szinte csupa olyan emberrel találkoztak, akik elégedettek a viszonyokkal. És azzal sem volna bajunk, hogy Mészáros Lőrinc méregdrágán adja a magánstrandját. Abban az esetben nem lenne gond, ha közvetlenül mellette volna egy másik, egy mindenki számára ingyenesen elérhető strand, ahol megfizethető büfék, éttermek és egyéb szolgáltatások várnák az odaérkezőket.

Az volna a valódi verseny, nem az, amit ma a NER felkent papjai annak neveznek.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak