Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 39 perc

Hány százalékos a magyarságtudatod?

2019, november 17 - 13:55

Kilenc éve gombamód szaporodnak a magyarsággal foglalkozó különféle kutatóintézetek, hivatalok. Főként az „örökség” a mániájuk – nem is értem, hogy pl. a nemzeti ingatlan-örökségért is felelős Nemzeti Örökség Hivatal hogy engedhette, hogy a Magyarországon amúgy is kevésszámú középkori épület egyikét panorámaerkéllyel csúfítsa el egy magamutogató. Valahai kolostorról lévén szó, akár blaszfémiának is tekinthető.

Az ember azt hinné, elmolyolnak az urak a Magyarságkutató Intézetben, a Nemzeti Örökség Intézetében, a Nemzetstratégia Kutatóintézetben s ezek számtalan hivatalában, osztályán, államtitkárságán. Csöndesen elégetik azt a jó pár milliárdot, amit a közpénzekből kapnak – a fizetések mellett ingyen a fűtés-világítás a reprezentatív irodákban. Elkonferenciázgatnak a hasonszőrűek körében, nem idegesítik a magyarokat a tudományos kutatás kritériumainak enyhén szólva se megfelelő következtetéseikkel.

Minden társadalomban akadnak ilyenek: nálunk is viszonylag népes a tábora azoknak, akik szerint a repülőgépek kondenzcsíkjai veszélyes permetek, ezért tésztaszűrő-szerű izékkel a fejükön járnak. (A repülés valóban szennyezi a Föld légkörét, de nem így.) Ők már veszélyesek, mert szokásukká vált, hogy a repterek közelében lézersugárral vakítják el a leszálló gépek pilótáit, amiből emberhalál is lehet.

A „magyarságkutatók” ezekhez képest ártalmatlannak tűnnek – gondoltuk. (Minden sokaságban van káló.) De az urak beszivárogtak mindenhová. Az még fölhördülést okozott, amikor Kásler egészségügyért is felelős a tízparancsolat gyógyító hatásáról értekezett – kíváncsi lennék, melyik parancsolat gyógyítja a gyulladt vakbelet, ha az átfúródva megmérgezi az egész szervezetet. Eddig nem jött hír arról, hogy az agysebészetet átállítják a „sokezer éves agyműtés” magyarnak gondolt technológiájára – de a kilátások elég borúsak, ahogy fogy az ehhez értő orvosgárda, műtő, eszköz.

Színre lépett prof. dr.Tózsa István, aki a Corvinuson tanítja a ”hungaricumok és örökségtervezés” c. tantárgyat. A hungaricumokkal nincs bajom, bár szerintem inkább a marketingszakra illenék. Hiszen egy nemzeti brand építéséről lenne szó. Hogy pl. legyen olyan fontos jellemző, ami rögtön felbukkan az idegenben Magyarországról. Mondjuk én boldogabb lennék, ha nem a pálinka, hanem a géntechnika, vagy a matematika jutna eszébe – de hát az USA-ról is a Coca Cola az első, az űrkutatást még a „meki” is megelőzi az ismert jellemzők sorában.

Hanem Tózsa profdoktorban felmerülhetett: egy tudományos igényű kutatásban fel kell bukkannia némi egzakt adatoknak is. Végzett hát a tanulói körében egy felmérést, és arra jutott, hogy bizony az egyetemisták „magyarságtudata” legfeljebb 21 százalékos. Abból következtetett erre, hogy sokan nem ismerik föl a Klapka-,meg a Rákóczi indulót, sőt van olyan, aki Balatonfüredet sem tudja elhelyezni a vaktérképen.

(Azt most hagyjuk is, hogyan kell „tervezni” az örökséget.)

Na most: hogy jön ki ebből a 21 százalék? Mennyit ér, ha valaki ugyan nem tudja, hogy a „Vakpali, vakpali mindent lát” a Rákóczi induló dallamára íródott bökvers, viszont kotta nélkül lejátsza pl. a Concerto-t? Hány százalék, ha nem találja Balatonfüredet, viszont tudja, hol keresse Igalt (Somogy megye), meg Noszvajt (Eger mellett, Heves megye). Elégtelen a magyarságom, ha ugyan fejből tudom a Himnusz, meg a Szózat első három szakaszát (tehát nemcsak az énekelt részt), viszont fogalmam sincs, hogy Vazul Üllő, vagy Taksony unokája volt-e. Az se számít, hogy tudom, hogy ezek a helységek régi magyar vezérek neveit viselik?

Ezek a „magyarságkutatók”, meg magyarság-teljesítmény mérők engem azokra az éretlen kiskamaszokra emlékeztetnek, akik az iskolai öltözőkben kényszeresen mérik centivel a „férfiasságukat”. Hanem azért nem olyan ártalmatlanok, mint a kiskamaszok – utóbbiak úgy is rájönnek idővel, hogy nem a méret a lényeg – ha nem, jó eséllyel lesznek mogorva, frusztrált felnőttek, akik immár honfitársaik ”magyarságtudatát” mérik kényszeresen – és fenyegetően. Hiszen nagy a veszélye, hogy ezzel a százalékkal újabb muníciót adnak a hazáról, hazafiságról nem túl elmélyülten gondolkodók gyűlölete számára.

Ahogy nemzetközi összefogással sikerült nem túl fer biznisszé zülleszteni az élsportot. Apróságnak tűnhet, de jellemző: az összes – és nem kevés – új, vagy felújított sportlétesítményt sem stadionnak nevezik, hanem arénának. Fontos különbség: az ókori stadionokban zajlottak a sportversenyek, az arénákban viszont élet-halál küzdelmet folytattak a gladiátorok – ha nem éppen keresztényeket dobáltak az oroszlánok elé a büszke Zeusz vagy Jupiter hívők gyönyörűségére.

A kormányzati harcimarcik fokozott hangerővel fújják a harci kürtöket: sajnos fülrepesztően hamisan. A nyilván ezerszázalékos magyarságtudattal rendelkező kormányfő például a Türk Tanácsban odanyilatkozott, hogy a magyar nyelv a türk nyelvcsaládba tartozik. Na most. Már nem emlékszem, hogy abban a hazafiatlan, komcsi iskolában az általánosban, vagy a gimnáziumban tanították, hogy minden nyelvben vannak jövevényszavak: a magyarban is, főként latin, török, szláv és német, újabban angol eredetűek. (Török eredetű pl. első szolgánk szűjének oly kedves harács szavunk.) Ez azonban nem jelenti, hogy a magyar latin, türk, vagy szláv nyelv lenne – a nyelvcsaládnak mások az ismérvei. A kormányfő vagy nem tudja, hogy mi az a nyelvcsalád (ez hány százalék mínusz magyarságtudatból?), vagy udvariasságból beszélt ilyeneket a türk urak előtt. Mivel nem érkezett hír viszont-udvariasságról, az urak úgy gondolhatták: van itt valami szegényházi, aki homályos rokonsággal hozakodik elő, hogy az asztal mellé ülhessen.

Ezt a nyelvcsalád dolgot tudós nyelvészek dolga eldönteni – én csak azt tudom, hogy honfitársaim többségéhez hasonlóan baromi nehezen jövök rá az idegen nyelvek logikájára, emiatt nehéz megtanulni is rendesen – az biztos.

A kormányfő lihegő igyekezete viszont, amellyel gátlás nélkül beszél össze-vissza, jócskán aláaknázza a „magyarságtudatomat” – a nemzeti büszkeségemről már nem is beszélve. Még szerencse, hogy tudom: a nemzetem – akár a többi nép – nem csak tökéletes egyedekből áll, de ez semmit nem von le előttem az értékéből. Bár nagy kár, hogy egy ilyen alak után ítélik meg sokan az egész magyarságot.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktor elvtárs egy napja

2019, november 15 - 15:48

A szocialista magyar nép fénylő csillaga, pártunk és népünk atyja, Orbán Viktor Mihály elvtárs, a szocialista ember prototípusa néha pihenni is szokott.

Igen, kedves olvasóim, még ez a tökéletes és fáradhatatlannak tűnő ember is szokott néha pihenni, hiszen neki is 24 órából áll a nap, még ha nekünk úgy is tűnik, hogy fáradhatatlan és sokszor helyettünk is építi a szocialista világot.

…de hogyan is néz ki Orbán Viktor Mihály elvtárs egy napja, hogyan és mikor pihen a MSZMP KB. elnöke a párt főtitkára?

Engem, Bencsik Andrást ért, az a hatalmas megtiszteltetés, hogy elkísérjem egy napján rajongva szeretett vezérünket.

Reggel 07:00-kor parkolt le a csendes és puritán Cinege utcában a szolgálati Csajka, melynek első ülésén ott ültem én, a sofőr mellett, várva népünk vezérére Orbán elvtársra.

Természetesen nem kellett órákat várakoznunk, hiszen abban a pillanatban, ahogy a sofőr levette a gyújtást és a motor leállt, már nyílt is a kapu és már jött is ő, a maga közvetlen emberi módján, odaintve nekünk, majd ült be a hátsó ülésre egy hangos – “Jó reggelt elvtársak!” köszönéssel.

Ennél jobban nem is indulhatott a napunk, ezen a gyönyörű november 7-én, amikor az egész ország a Szovjet szocialista forradalomra emlékezett meg.

Miközben az autóval haladtunk előre az ébredező városon, Orbán elvtárs a reggeli híreket olvasta, vajon mit láthatott, milyen rossz hírt olvashatott, amikor magas homlokán összegyűltek a ráncok?

Már majdnem a Moszkva térnél jártunk, amikor Orbán Viktor Mihály elvtárs rám mosolyodott és megkérdezte, hogy miben segíthet nekem?

Kedves olvasó, nem tudom leírni, szavakba önteni, hogy ez számomra milyen megtiszteltetés volt ott és akkor, de mivel állandó olvasóim tudják, hogy gerincem acélos és a hatalom előtt sem hajol meg soha, bátran szemébe néztem Orbán elvtársnak és arra kértem meséljen az életéről.

– Mire kíváncsi Bencsik elvtárs?

– Mindenre, mesélne a 89-90-es évekről, a Fideszről?

– Nos, bár nem tegnap volt, és azt hittem az aktuál politika jobban fogja érdekelni, de szívesen. Tudja

Bencsik elvtárs még én is követek el hibákat, és ez egy olyan időszaka volt életemnek, viszont okulásul elmesélem az utókor számára.

1989-90-ben olyan volt a világpolitikai helyzet, hogy mindannyian azt hittük, hogy Gorbacsov megengedő politikája a Szovjetunió és a Varsói szerződés széteséséhez fog vezetni, valamint a KGST megszűnéséhez. Nem volt véletlen, hogy pár hithű kommunista társammal, Kövér elvtárssal, Simicska elvtárssal, Áder elvtárssal és sorolhatnám még a neveket, megalapítottuk a Fideszt, hogy ellensúlyozzuk azt az ideológiai hígulást, ami a KISZ-ben tapasztalható volt akkor.

– Itt gondolom a Gyurcsány féle vonalra gondol. – vetettem közbe magam is visszaemlékezve arra az időszakra.

– Igen, a Gyurcsány Ferenc elvtárs által képviselt nyugatos politika talán jobban beleillett az akkori eseményekbe, de feladását jelentette mindannak amit a szocializmus képviselt.

– Végül Gorbacsov meghalt, és Jelcin elvtárs nem engedte szétesni a Szovjetuniót és a Varsói szerződés tagállamait. – segítettem be a múltidézésbe a magam egyszerű módján.

– …és milyen jól tette! Tény, hogy ezután Magyarország nehezen talált vissza a szocializmus útjára, hiszen Németh Miklós, majd az őt követő Horn Gyula is, inkább a Szovjetuniótól való elszakadás irányába vezette az országot. – Orbán elvtárs eltűnődve kinézett az ablakon – de tudja ki ártott legtöbbet a szovjet – magyar barátságnak?

– Gyurcsány elvtárs? – kérdeztem szinte félve.

– Látom jó újságíró maga Bencsik elvtárs! – kérdezni is mer! Igen, Gyurcsány elvtárs volt az, aki megfeledkezve az egykori KISZ-ben tanultakról, mindent elkövetett, hogy másolva, majmolva a nyugati példát, javasolta például a közös valutát a KGST országai részére.

– Ez végül is a rubel lett!

– Igen, mert Gyurcsány elvtársnak is voltak jó gondolatai, mert semmi nem fekete, vagy fehér!

– … és arról mi a véleménye Orbán elvtárs, hogy eltörölték a KGST országok közötti határokat, így egy személyi okmánnyal bárhová lehet utazni a szocialista országok között, akár még Kubába, vagy Kínába is.

– Szerintem ez is jó dolog volt, de rá kellett jönnünk arra, hogyha túlságosan követjük a nyugati utat, elkényelmesedünk és észre sem vesszük, felzabálnak minket az imperialisták!

– Brüsszel!

– Igen, Brüsszel! Talán még emlékszik Bencsik elvtárs 2006-ra, amikor Öszödön, Gyurcsány elvtárs fel akarta számolni az MSZMP-t. Az Brüsszel miatt volt!

– Tényleg?

– Ezért kellett akkor nekem utcára vinnem a valódi elvtársakat, hogy egy újabb forradalommal biztosítsuk be a szocializmus melletti elköteleződésünket.

– …, igen, emlékszem azokra a forradalmi napokra, ott harcoltam én is maga mellett Orbán elvtárs!

– Tudja ez miért van Bencsik elvtárs?

– Nem.

– Ez azért van, mert magában és bennem is utcai harcos vér folyik, amolyan kipcsak vér! Mi bátran harcolunk az elnyomó zsarnokság ellen, mi nem rombolunk, mi felépítjük a jövő szocialista világát!

– Orbán elvtárs, kérdezhetek még valamit?

– Persze, bátran!

– Ennyi küzdelem után, élvezve Putyin elvtárs kitüntető barátságát, hogyan tudja elfogadni azt, hogy Gyurcsány elvtárs a mai napig ott ül a parlamentben, hiszen ő a maga ellenzéke!

– Értem Bencsik elvtárs a kérdését és meg is válaszolom. A sas nem kapkod legyek után, Gyurcsány elvtárs az én lelkiismeretem, amikor neki nagy a hangja, valamit rosszul csinálok, amikor meg sem szólal évekig a parlamentben, akkor pedig jó úton halad a szocializmus építése!

– Köszönöm az interjút Orbán elvtárs!

– Szívesen Bencsik elvtárs, de ha már itt van, jöjjön velem és kísérjen fel a tribünre, nézze meg felülről is az én hálás népem!

Lang Alex

Kategóriák: Szervezetek

A kritikusnak nagyon kell ismernie az adott témát — Különben felelőtlen vagdalkozásba keveredik

2019, november 13 - 16:32

A hatalomra került ellenzéki önkormányzatokat sem kell megkímélni a kritikától, állítja Révész Sándor Baráti? Tűz! című írásában a hvg.hu-n.

Természetesen igaza van. Csakhogy van néhány árnyalat a barátság/baráti, meg a tűzparancs között. Egyáltalán nem mindegy, hogy valakitől – akár elvbaráttól – számon kérjük a tetteit, vagy vesszőfutásra ítéljük, úton-útfélen felhánytorgatjuk a hibáját – akkor is, ha az első szóra helyesbített.

Itt van Horváth Csaba esete. A Zuglóban polgármesterséget nyert szocialista politikus pályafutását szinte az első lépéseitől fogva ismerem. Őszintén szólva nem tartozott a kedvenceim közé: nagyon eltérő a habitusunk. De az eltelt évtizedekben sem Demszky egyik helyetteseként, sem a II. kerület polgármestereként nem bizonyosodott rá sem mutyi, sem lenyúlás, pláne korrupció. Az rendben van, hogy most az Átlátszó számon kérte: hogy akarja nyíltabbá tenni Zugló gazdálkodását, ha ötszörösére javasolja emelni azt az értékhatárt, amely alapján kerületi vagyont testületi döntés nélkül – tehát a személyes hatáskörébe, illetve a vagyongazdálkodási bizottság illetékességi körébe utalva – lehet értékesíteni? Horváth visszavonta a javaslatát, bár felvetette, hogy a budapesti ingatlanárak indokolnának korrekciót. Egyik interjúban még elnézést is kért. Ok. lezárhatjuk – gondolná az ember. De nem – nincs nap, hogy valamelyik „független sajtós” fel ne emlegetné, bármilyen összefüggésben is kerüljön elő a neve vagy a kerülete.

Márpedig előkerül: Zuglóban gördül tovább a főváros egyik rákfenéje, a parkolások ügye. Az új zuglói testület feladata, hogy november 20-ig megkezdje az új parkolóórák telepítését egy már korábban – még a választások előtt lezárt közbeszerzési pályázaton nyertes kivitelezővel. Mit ád isten, ez ugyanaz a cég, amelyik már hosszú ideje gazdája a területnek – ami miatt Karácsony Gergelyt is kikezdték. És hiába kérdezi Horváth Csaba az interjúvolót, mit választana? Ha eredménytelenül zárja le a pályázatot, pár milliós büntetésre számíthat a Közbeszerzési Tanácstól, az új pályázótól meg magasabb árakra számíthatna, így kb. 20-30 milliót veszíthetne a kerület pénzéből. Arról nem is beszélve, hogy újabb hónapokat késne a lakosok által már évek óta várt parkolási zóna? Hogy mi a baj a céggel, arra nézvést csak homályos célzások hangzanak el. Pl. az, hogy a tulaj neve azonos egy korábbi fideszes politikus nevével. A „bátor” újságíró válasza: dönteni a polgármester dolga, nem az övé.

A másik ilyen célkeresztbe vett a kispesti szocialista polgármester. Gajda Péter a harmadik ciklusát nyerte októberben, nagy fölénnyel. Őt speciel elég jól ismerem, illetve ismertem még a kilencvenes évek elejéről. Sőt, nagy „bűnét” is tudom, lehet ráugrani! Már ha követjük Kövér nertárs útmutatását, miszerint kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. A fiam korabeli Péter ugyanis a fideszben kezdett politizálni, az akkor szabaddemokrata vezetésű önkormányzatban a lakásbizottság fideszes tagja volt. Valamikor ’92 vége felé – tehát 27 évvel ezelőtt! – jelent meg nálunk azzal: Ezek a Viktorék megőrültek! Mindenkit ki akarnak nyírni, ez elviselhetetlen! Azóta is mszp-s színekben politizál. A kispestiek többsége ismeri, szereti – ott nőtt föl a lakótelepen. Azóta családot alapított, nem tudom, hol lakik, de nyilván komfortosabb körülményeket tud biztosítani – a szintén dolgozó feleségével -, mint egy másfélszobás panel.

A fiút is ismertem, aki a kokainozásával, meg nagyhangú kijelentésével kezdte ki az ottaniak hitelét. Szinte még kamaszként jött közénk. Szívós, rengeteget dolgozó, amolyan „rakkolós” srác volt akkoriban, nem véletlenül nyerte el folyamatosan a képviselőséget. Csakhát… hogy is mondjam udvariasan: nem volt a tudósklub tagja. De hát szavazni sem csak a tudósklubból járnak…

Őt az MSZP azonnal kizárta – nem engedte kilépni! Nagy különbség! Nem tudom, követi-e vizsgálat, hogy a nagyhangú kijelentést mire alapozza. Bár a „ha egy képviselő nem kaszál évi 100 milliót, akkor hülye” tartalmú kijelentésnek nyomának kellene lennie az ottani képviselők vagyonában, életvitelében.
Rájár a rúd Kispestre – is. És éppen Erdogan látogatásához kapcsolódóan. A kerületnek ugyanis régóta testvérkerületi kapcsolata van Isztambul egyik kerületével. Így az elnökfeleség meglátogatta az egyik óvodát, és mintegy 10 milliós ajándékot is vitt.

Jött mindjárt a felhördülés: igen, igen, diktátor? A szocialista polgármester meg fogadja a feleségét?

Na most: kis önkormányzatoknál általában nincs a nemzetközi diplomáciában jártas szakember, aki megfelelő kiutat találna egy ilyen helyzetből. Gajda olyasmit mondott, hogy az elnökfeleség szándékáról későn, pár nappal korábban jött a kérés, a testvérvárosi kapcsolat meg tíz éves… Mire a kommentátor rögtön lecsapott: Összevissza beszél: azt mondja pár nappal korábban, aztán meg, hogy tíz éve?! És még a többieknek se tűnt föl, hogy a polgármester két különböző dologról beszélt: hálásan heherésztek.
Mellesleg: anno Kádár Jánost is fogadta a pápa, és egyetlen bíboros se vágta a főtitkárhoz a füstölőjét.

Csak annyit szeretnék mondani: a kritika igenis szükséges, jogos, bármely közszereplővel kapcsolatban. De a kritikusnak nagyon kell ismernie az adott témát. Különben csak felelőtlen vagdalkozásba keveredik.

És ezt tartom akkor is, ha épp a kormányerőről van szó. Nagyon örülnék, ha a mostani elszámoltatásoknál – és nem leszámolásoknál! – néhány esetben kiderülne: nem történt törvénytelenség. Nem lenne túl vidám olyan országban élni, ahol a lakosság fele korrupt gazember. És hogy éppen melyik fele, azt a pártállás döntené el.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Így gondozd az orbánodat

2019, november 13 - 16:20

Ez nem extremitás, egy gondozási sorozat része: így gondozd az aranyhaladat, így gondozd a tengerimalacodat, így gondozd a … szóval, mindenkinek ajánlott, akinek van egy orbánja. Úgy kb. 10 millió emberről van szó, ebből kb. 2,5 milliónyinak kötelező olvasmány kellene, hogy legyen. Amíg a többi 8 kényszer viselő, ez a 2,5 hobbitenyésztő. Na, nekik szól ez a gondozási javaslat.

1. Az orbán igencsak kényes az alsó felére. Nem elég az almot tisztán tartani, alfelét is tisztára kell nyalni, lehetőleg minden nap váltott orbánimádó által. Nem árt ezt a műveletet naponta többször elvégezni – ehhez bőven akad csereszabatos vállalkozó – mivel az orbáni alfél hajlamos a pangásra.

2. Az orbán tisztán tartása nagyon fontos, tekintettel a csüngő hasa alatti redőkre, amit magától megtisztítani nem képes, mivel nem éri el. Ajánlott a babaolaj, pipere vattát használva, óvatosan, belülről kifelé haladó mozdulatokkal. Akinek volt/van duci újszülöttje, előnyt élvez a gondozói sorban.

3. Ruházatával nagyon sokat nem kell törődni, elég időnként kirázni, kiszellőztetni. Semmi Pierre Cardin, Armani, vagy Calvin Klein, Hugo Boss, megfelel neki a VOR konfekció, előbb-utóbb úgyis leeszi.

4. Cipőt olyat adj rá, aminek elég fényes a lábfeji része ahhoz, hogy legalább a piszoárnál viszont láthassa rég nem látott férfiúi (?!) ékességét.

5. Az eledele választékosságával ne nagyon fáradj: mindenevő. De, ha már kényeztetni akarod, olyasmit adj neki, amit kézzel is pofájába tud tolni, ugyanis az evőeszközök használatával cseppet gondjai vannak. A pörköltet nokedlivel kanállal egészen ügyesen eszi, a koviubi is jól áll a kezében, de halat inkább ne: a halkés használata nem tartozik az erősségei közé.

6. Önellátásra nincs berendezkedve, tehát figyelj oda, hogy amikor vazallus minősítő rántottát készít, a tojás héját távolítsa el a tesztételből.

7. Gondoskodj a szórakozásáról is, mert egy unatkozó orbánnak minden féle hülyeség az eszébe tud jutni. Mondjuk, töltsön kolbászt, avasson sertéstelepet, rúgjon két egyenest egy focilabdába, mind1, csak legyen elfoglalva, mert különben képes, és meg akarja védeni országát és népét, amitől az Isten mentsen mindenkit!

8. Ne felejtsd el, az orbán társas lény. Leginkább más, hasonszőrű orbánok társaságában érzi jól magát, ezért időnként engedj be hozzá egy alijevet, vagy erdogant, esetleg putyint. Ezekkel való együttlét hosszú időre feltölti energiával.

9. Az orbán hímivarú. Szexuális életét illetően, sajnos, nem tudok gondozói tanáccsal szolgálni. Lehet, hogy ilyesmire nincs is szüksége. Eléggé önelégült. Lehet, hogy önkielégült is.

A gondozói lista nyitott, bárki hozzáfűzhet újabb gondozói tanácsot. A lényeg az, hogy orbánodat jól gondozd.

Mindezt azért írtam, mert a kisnyuszi esete a rókamamával jutott eszembe.

A kisnyuszi megáll a rókaodu előtt, és bekiált: róka, itthon vagy? Nincs itthon a mama – felelik a rókagyerekek. Nincs? Na, akkor mondjátok meg neki, ha hazajön, ha legközelebb találkozunk, jól meg…szom! A rókagyerekek szót is fogadnak, a mutter, persze, éktelen haragra gerjed. Üldözi is a nyuszit árkon-bokron át, ám hoppá!, fennakad egy y-ág csapdájában. A nyuszi kifújja magát, majd mögéje kerül a rókamamának, és szól: öreg is vagy, büdös is vagy, de ha már a gyerekeknek megígértem…
Nos, én is megígértem Juráseknek, hogy írok valami orbánosat. Elvégre ő meg valami díjat emlegetett. Miként élhetnék hát holmi Orbán Dugó díj nélkül?

Kategóriák: Szervezetek

“A 12. számú holttest”

2019, november 13 - 16:09

Így szerepel az ún. abdai exhumálási jegyzőkönyvekben.

„A tömeges gyilkosság elkövetésének időpontjáról mintegy 1,5–2 évvel datáljuk vissza a rothadás fokát, a ruházat állapotát a talajviszonyokkal hozva összefüggésbe. A halálozás időpontját 1944 őszére kellett megállapítani. A lövések általá-ban hátulról előrehaladó irányúak (tarkó-arc) voltak azonban ellenkező irányú lövések is. A bűncselekmény 22 egyén életének erőszakos módon való kioltásában állott”.

Talán megérezte, hogyan végzi.
“Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.”

A “12. sz” alatt nyilvántartott holttestről ez szerepel a dokumentumokban:

“Ruházat: Hosszú steppelt szürke kabát, kötött nadrág, turista bakancs.
Külvizsgálat: A holttest derékban kettévált, igen kevés, szappanná vált lágyrész, nyitott testűrökkel. Tarkópikkely baloldalán belövés, fejtetőnél kilövés. Hajzat világos barna, felső fogsorban elől hiányos fogazat, alul 1-1 sárga korona.

Vélemény: Tarkón, fejtető irányú koponyalövés, rögtöni halállal.

Jegyzet: A ruházatából előkerült iratköteg huszonöt tételből áll. A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén egységesen vörös vérfolt.

(…….)

A tisztiorvos megjegyzése: A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra…”

Igen, Radnóti Miklósról van szó e posztban, a magyar költészet kiemelkedő alakjáról, sírni valóan gyönyörű versek szerzőjéről, zsidóként behívott munkaszolgálatosról, aki méltatlan halált halt. Meggyilkolták, mondjuk ki, mégpedig 1944 november 9.-én.

Életét, munkásságát esszék, tanulmányok, cikkek sokaságában feldolgozták már, újat én aligha tudok hozzátenni. Haláláig hű özvegye, Gyarmati Fanni naplója “halála után kerülhet nyilvánosságra. Levelezése Radnóti Miklóssal – amely főleg a szegedi egyetemi évek idejében zajlott – ma már forrásértékű dokumentumok, ezek szintén ezután válhatnak közkinccsé.”

Remélem, a kutatók tudnak még újdonsággal szolgálni.

ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD…

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Nem. Nem felejtjük el.

Kővári Zsolt

Illusztráció: Neena Singh

Kategóriák: Szervezetek

Erdoğan látogatásához

2019, november 11 - 15:18

Már pár napja, hogy a török diktátor erre járt. Orbán szerint meg kell adni neki a tiszteletet. Nyilván. Orbánnak meg kellett adnia a tiszteletet. Elvégre Orbánnak láthatóan kell egy felettes én, akinek hódolhat. Tisztelettel, városlezárással, bármivel. Putyin, Erdogan, az ázsiai törpe-diktátorok. Mindegy. Mert ezek a látogatások, és maga a budapesti városlezárás nem a vendégről, és még csak nem is feltétlenül a vendégnek szólt.

Függetlenül attól, hogy érdemes-e a török vezér üldözési komplexusain vitatkozni. Nem kizárt, hogy jól el van látva velük, és Szíriának valószínűleg csak erős fedezettel, vagy erősen megvasalva menne a közelébe. Ez azonban nem Szíria, hanem egy olyan ország, amely pillanatnyilag még az EU tagja. Bármennyire is igyekszik Orbán kivezetni az országot az Unióból. Amely gesztust valószínűleg éppen azok ellenzik, akik rövid pórázon tartják a magyar zsebhokibajnokot. Akiknek milliárdokat jövedelmez a felelősségpánikos, a szocializációs hagyományaival, a gulyáskommunizmus fociöltöző-szagú péniszirigységébe gyökerező falubolondjának uralkodása. Ameddig pedig Magyarország tagja az európai közösségnek, addig kiváló a trójai fapaci szerepére. Amelynek Orbán akár örömmel is eleget tesz. Elvégre ebben az esetben a saját baromságait, jellemgyengeségeit ráfoghatja a külső kontrollra.

Közben lezárta a várost? Gondolhatja: na és? A fővárosiak nem hódolnak neki önként, tehát nyugodtan szívhatnak. Az már csak a rend kedvéért érdemes hozzátenni, hogy az adott esetben a kormányzsebre szavazók is ott toporoghattak valahol a tömegben. Hacsak nem kaptak utasítást a saját felettes trolltartóiktól, hogy maradjanak otthon. Vagy éppen menjenek a tömegbe. Hátha sikerül valami kis pofozkodást is kiprovokálni. Nem tudhatjuk, mert a török elnök nyilvános felképelése érdeklődés hiányában elmaradt. Azért persze érdekelt volna a Fideszre szavazó, de a tömegben tipródó, esetleg megtiport, de haza semmiképpen nem jutó honfitársak véleménye. Ott és akkor. Mert a Széll Kálmánba megboldogult Moszkva tér környékén nem túl sok baráti dudálást, beszólást lehetett hallani. De legalább Orbán büszkén mutogathatta Erdogan-nak, hogy mekkora tömeg van az utcán miatta. Ha nem is az ő tiszteletükre.

Ellenben Orbán mégis csak demonstrálhatta azt a hatalmi gőgöt, amiről azt hiheti: vezetővé emeli. Mint a „Diktátor” című film nagyra törő vezérét a fogorvosi szék. Olyan körítést teremtve, ami alighanem Brezsnyev elvtárs egykori látogatásához lehetett volna méltó. Esetleg azt is felülmúlva. Mert annak idején a magyar vezetésből hiányzott ez a fajta pökhendi kivagyiság. Nem volt rászorulva. Az akkor itt vendégeskedők sem. Pontosan tisztában voltak a helyükkel, szerepükkel. Persze előfordulhat, hogy Orbán is pontosan tisztában van azzal, hogy csak lokális vezér. A maga dombocskáján. Amíg legalább a híveivel el tudja hitetni, hogy nála van a gyémánt fél-krajcár. Esetleg egy hangfelvétel. Hacsak nem róla, tőle őriznek egy-egy felvételt, aláírást valamely komódfiókban. Míg az aktuális Virág-elvtárs nem kér egy kis szívességet.

Addig meg játszhatja az eszét. No meg addig, amíg a szavazók hagyják. Megvezetni magukat azzal, hogy bármilyen polgári, illetve állampolgári értéket képvisel kleptoligarchikus zsebészet.

Kategóriák: Szervezetek

Az élet úgy hozta, hogy csak kétszer voltam Berlinben

2019, november 9 - 13:52

Először egyhónapos egyetemi gyakorlaton a 60-as évek elején. Akkor még nem volt Fal, de már nem lehetett Nyugat-Berlinbe átjárni, drótkerítéssel volt elkerítve. Nappal még a kerítés melletti utcán is végig lehetett menni. Éjszaka viszont ezt már mi, egyetemisták, nem mertük megtenni, a sűrűn járőröző kutyás fegyveresek miatt. De a Brandenburgi Kapuhoz azért elsétáltunk. Jó messziről, a tér másik oldaláról pislogtunk a kerítés felé, mintha csak az Andrássy út torkolatából néznénk a Millenniumi Emlékművet. Nagy, üres térség, ember sehol… És akkor egyszer csak egy nyuszi – egy közönséges, nagyfülű házinyúl – rohant a kapu felől a téren át felénk, majd eltűnt emitt a házak között. Éjfél körül járt, ki tudja, hová sietett…

Éppen harminc évvel ezelőtt bontották le a Berlini Falat. Úgy tűnik, a németek tudták, mit kell kezdeni magukkal az egyesítés után…

Kelet-Berlin jelentős része rom volt még. Egész lakatlan városrészek derékmagasságig letarolva, a háború majd húsz éves szomorú tanúi, a törmelékeken gizgazok, suhángok nőttek, verébugrásnyira az Alexanderplatztól. (Mi, Pesten akkor már az 56-os romokat is nagyjából újjáépítettük.) Csak az Alexanderplatz körül volt nagyszabású építkezés, nagy, induló széles sugárút kezdemények.

A közlekedés viszont remek, a Fridrichstrasse állomás gerenda-tákolmánnyal volt kettéválasztva Nyugat és Kelet között. Gyorsvasút, földalatti vasút hálózta be a várost. Mindenfelé jóminőségű iparcikkeket lehetett vásárolni, kis utánjárással. Egy hajszárítót hoztam onnan, nincs öt éve, hogy tönkrement. Ötven év használat után! Béke poraira…

Az ellátás viszont pocsék. Júliusban egy szem paradicsom, paprika nem volt kapható. Reggelire “kávé”. Vagy tea? Amikor leültünk az asztal köré, az üvegkancsóban kihozott innivalóra fogadásokat kötöttünk. Megízlelni nem volt szabad előtte, de szagolni igen… Az egyetemi menzán az ebéd rizs, vízben főtt krumpli vagy kifőtt tészta, egy vékony szeletke főtt hús, és generálszaft – ez volt a mindennapi menü egy hónapig…. Július végén a tengerparti kiránduláson egy luxuscukrászdában vásárolhattunk néhány szem epret, tejszínhabbal…

Esténként a diákszálláson holmi lecsókról álmodoztunk… Végül hárman összeadtunk egy kis pénzt, hogy vegyünk valami ehetőt. Szardíniát gondoltunk, abból volt többféle. Egy olcsóbbat választottunk. Vajat vásárolhattunk, ha felmutattuk az útlevelet. Este nagy nyálcsorgás előzte meg a mi kis szardíniásdobozunk kinyitását…

Haldarabok voltak benne, generálszaftban…

*

Másodszor egy konferencián voltam kinn, negyedszázaddal később, 1989 november elején. Egy hajdani előkelő villanegyedben volt a szállásom, valami tó mellett, kívül meglehetősen ronda, komor barnásvörös téglaépület, de belül gyönyörű, nagy, méltóságteljes szobák, tágas, márványpadlós fürdőszobák, háború előtti faragott faburkolat a szalonban. Gazdag reggeli lakoma, minden, ami szem-szájnak ingere, decens és előkelő.

Maga a város modern, levegős, impozáns, kiépült sugárutak, stilizáltan újjáépített ál-belváros. Olcsóság, és áruhiány. Az áruházban tolakodás, lökdösődés, tömeg a pultoknál. A Brandenburgi Kaput nem lehetett megközelíteni, de magyar útlevéllel át lehetett menni Nyugat-Berlinbe a még mindig fagerendákkal elválasztott, azóta alaposan lepukkant Fridrichstrasse végállomásnál – a túloldalon folytatódott a magasvasút Nyugatberlinen át. Rendezettség, tisztaság, nyugalom, árubőség. Vagy két kiló csokit hoztam át.

Hazafelé a repülőgépben két órát ültünk, mindenki a helyén, de a gép nem szállt fel. Végül beszállt egy ismeretlen magyar – épp mellém szólt a jegye – és elmondta, hogy mostanáig vegzálták a vámosok, mert megtalálták nála, és elvették a Nyugat-Berlinben vásárolt két kiló csokiját…

Az én két kilóm ott dekkolt a kézipoggyászomban, sértetlenül…

Másnap döntötték le a falat.

Almási Alma

Kategóriák: Szervezetek

Miként lesz valaki orbán?

2019, november 8 - 18:20

Mert kérem, orbánnak lenni nem születési előjog, mi több, annak születni sem lehet. Egy orbán ugyanis egyedfejlődése alatt lesz az, ami.

Vegyük például a mi orbánunkat. Igazából nem is orbán, hanem orsós. Szerencséje, hogy nem a férgek rendjéből való – habár ez még vita tárgyát képezi. Ugorgyunk. Egy orbán akkor kezd orbánná válni, amikor megtapasztalja, hogy mi is a dolga, és hol is a helye. Vagyis, amikor kiosztják neki az eszközöket: gumicsizma, ganajozó villa és talicska, oszt irány a disznóól, tedd a dolgod!

Mert az orbáni családban nem lehet csak úgy orbánnak lenni, azért meg kell dolgozni. Nos egy siheder orbánnak ez, ugyebár , nem tetszik. Ő orbánként akar lenni azzá. De hát, nincs mit tenni, az orbáni vezérelv nem enged.

Múlik az idő, a mi orbánunk bontogatja szárnyait, ki akar repülni a paraszti, őt visszahúzó udvarból, csak van egy kis baj: a főorbán ezt nem jó szemmel nézi. Egy orbán csak maradjon a nyél mellett – legyen az kapanyél, ásónyél, kaszanyél, bármi, mert az a boldogulás útja! Habár orsós nagypapa intette ivadékait: gyerök, olyan dolgot, aminek fa a szára, vas a feje, meg ne fogj, mert azzal dolgozni köll!

A felmenő orbán ezt meg is fogadta, és párttitkár lett belőle. Ezzel a kis orbánjelölttel meg is utáltatta a komenizmust, lévén, hogy a szocialista erkölcsök szerint nevelte volt ivadékát. Sajnálatos módon ezen erkölcs szellemében megtiltotta az orbánjelöltnek, hogy csak úgy, saját kedve töltésére becsászkáljon a faluba – ők ugyanis ugyancsak a szélén laktak, a nem túl jó hírű erdősoron, de ez később párttitkárságának előre haladtával változott, elvégre egy elvtárs csak nem lakhat méltatlan körülmények közt – így azt azzal torolta meg, hogy bucira verte szegény orbánjelölt fejét. Ez azután ideológiai eltántorodás is okozott nála, sőt!

Oly annyira, hogy amúgy szívből utált apja támogatásával bejutott a jogi egyetemre, mi több, ott kollégiumi elhelyezést is kapott, amit hasonló orbánjelölt évfolyamtársaival hozta össze.
De hát, mint tudjuk, orbánná válni nem könnyű, így hát el is kezdte bomlasztani a rendszert. Oly annyira, hogy még egy bizonyos Soros – aki eléggé el nem ítélhető módon bedőlt neki- kihasználásával még eljutott az USA-ba is, holmi egyetemi kurzust hallgatva – majd azt végzettségként feltüntetve – végleg tudatosodott benne, mi is a dolga.

Persze, hogy megutálta a kommunista elveket, de még a szocialista, liberális elveket is, egy ilyen apa mellett, nem csoda! Nem elég, hogy kommunista, karrierista, de még a gyereket is veri! Naná, hogy ellenzéki lett! Egyet azonban jól megtanult: építs ki saját klientúrát, és főleg, jó időben legyél jó helyen! Konkurenciádat mielőbb elimináld, akit nem tudsz legyőzni, vedd meg! Igy hát a mi kis parasztivadékunk így szépen, lépésről lépésre elindult az orbánná válás útján.

Voltak nehéz időszakok, de nem azért lett ő orbán, hogy ezeket ne küzdje le. Hízelegve, hazudozva, beetetve és véres kardot körbehordozva bejutott az Országházba, és felfedezte, hogy neki ott örökös helye van, csak jól kell tudnia manipulálni az orbániságában hívő pórokat. Az, hogy orbánná válása során vázszerkezetének egy részét elvesztette – gerinctelen lett – nem zavarta az evolúcióban. Az se, hogy elveit gyakrabban váltogatta, mint az alsónadrágját, eleve az orbánosodás kelléktárához tartozik. Ráadásul kiváló táncos lett. Táncolt szűk körben tojásokon, kardélen, de leginkább nagy közönség előtt, pávatáncot járt.

Persze, orbánnak lenni komoly felelősséggel is jár, hiszen minden döntést egyedül kell meghoznia, mindenhez értenie kell, és főleg, mindent jobban kell tudnia, mondjuk úgy, Isten utáni elsőként mindenhatónak és tévedhetetlennek, csalhatatlannak kell lennie. Nehéz teher ám ez egy ilyen kis orbánnak, de, ha a pápa meg tudja oldani, ő se gyengébb legény nála!

Szóval, mára a lázadó, kommunista gyűlölő párttitkárfi orbánná küzdötte fel magát. De még nincs a csúcson: még thán is lehet. Habár nálunk nincs se birnami erdő, de Dunsinane dombja, csak birkahad, de azért egy Orbánnak van mástól is félni valója.

Kategóriák: Szervezetek

Karinthy Márton utolsó rendezése…1949-2019

2019, november 6 - 20:30

A darab ismertetője előtt egy megjegyzés:

A fotók ma délelőtt készültek a fotóspróbán. Akkor még semmit nem tudtunk, …csak az volt furcsa, hogy Karinthy Márton a színház igazgatója és ennek a darabnak a rendezője nem jött be a színházba. Ilyen még nem fordult elő!

Délután kaptuk a szomorú hírt, hogy „Marci” elment.

KARINTHY SZÍNHÁZ KÖZLEMÉNYE

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 71. évében elhunyt Karinthy Márton

Drága Marci, nyugodj békében!

Utolsó rendezésének bemutatója most pénteken, november 8.-án lesz.

 

J.B. Priestley – Veszélyes forduló a Karinthy Színházban

Freda és Robert Caplan estélyt adnak barátaiknak az elegáns villájukban. A vidám társaság hangjátékot hallgat a rádióból. A hangjáték végén tompa revolverdörrenés, majd női sikoly hallatszik. Folytatódik a baráti beszélgetés, mígnem szóba kerül az egy évvel azelőtti tragédia: Robert bátyja főbe lőtte magát. Majd egy zenélő doboz végképp elindítja a lavinát, amit már semmi nem állíthat meg.

(forrás: színház)

Robert Caplen  Fehér Tibor

Freda a felesége  Földes Eszter

Gordon Whitehouse  Szatory Dávid

Betty a felesége  Döbrösi Laura

Olween Peel  Bozó Andrea

Charles Greter Stanton  Marton Róbert

Maud Mockridge  Rátonyi Hajni

Díszlet  Juhász Kata

Jelmez  Tordai Hajnal

asszisztens  Almay Zsófia

Dramaturg  Deres Péter

Rendező

Karinthy Márton és Földes Eszter

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Borkai nem bűnös, hanem áldozat

2019, november 6 - 16:15

Borkai Zsolt egy kivétellel hazugnak nevezte a vele szembeni „vádaskodásokat” abban a ma megjelent nyílt levélben, amelyben egyúttal lemondását is bejelentette. Hogy a három „vádaskodás” közül melyik nem hazug, azt a győri polgármester nem részletezi, de sejthető, hogy mire gondol. Vagyis, hogy ő élsportoló, s mint ilyen, nem drogozik, és nem korrupt. Marad a harmadik lehetőség, a luxusjachton történő kurvázás.

Mondjuk láttunk már élsportolót drogozni, és volt olyan is, aki hiába volt valamiben a világ legjobbja, emellett még korrupt is volt. De ebbe most ne menjünk bele, Borkai áldozatnak tekinti magát, amiért az Ördög ügyvédje blog, amely mögött nem egy embert, hanem egy érdekcsoportot sejt, leleplezte, amint Horvátországba egy luxusjachton „megbántotta a családját” és azokat, akik emiatt csalódtak benne.

Nem kizárt, hogy Borkai Zsoltnak igaza van. Ő ugyanis áldozata annak a korrupt rendszernek, amely vele is elhitette, hogy neki és a hatalomhoz közel állóknak mindent lehet. És neki, nekik, tényleg mindent lehet. Egészen addig, amíg ki nem derül. Van, akinek még azután is lehet, hogy kiderülnek róla terhelő dolgok.

Lám, Rogán Antalnak sem történt baja, amiért helikopteren bulibárózott egy vidéki lakodalomba, és Kósa Lajos is milyen szépen megúszta az anyukája sertéstelepét, valamint azt a kis ezerháromszázmilliárd forintos kalandját, amelybe egy magát csengeri örökösnőnek kiadó hölgynek, valamint saját mohóságának köszönhetően keveredett bele.

Megúsztak ezek mindent, kezdve az ősbűntől, azaz, a Fidesz-MDF székház gyanús körülmények közötti eladásától, melynek bevétele vélhetően Orbán Viktor édesapjának bányájában landolt. És megúszták a Kaya Ibrahim nevével fémjelzett botrányt, valamint azt is, amikor Sárazsadányban nem volt taggyűlés. Megúsztak mindent, a Gripeneket, a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások eltűnését, a koszlott, életveszélyes egészségügyet, a lemaradó, versenyképtelen oktatást, a minden korábbinál többeket sújtó szegénységet.

Borkai Zsolt elhitte, hogy amit tett, nem fog kiderülni, vagy ha mégis, megússza ő is. Ha másoknak sikerült, miért éppen neki, aki nem mellesleg olimpiai bajnok, ne sikerülne. Most eljött az igazság pillanata. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a Fidesz az önkormányzati választáson súlyos sebeket kapjon Budapesten és több nagyvárosban.

Ebbe bukott bele Borkai, és nem abba, amit tett. Amit tett, a NER szemében csak annyiban bűn, hogy kitudódott.

Kategóriák: Szervezetek

Kilenc éve az illiberális keresztény szabadságban

2019, november 4 - 14:07

Mivel kilenc éve élünk Orbán világában, úgy gondoltam itt az ideje, hogy összeszedjem mit tanultam.

Legelőször azt tanultam meg, hogy az alapérték ebben a Fidesz világban a hazugság, hiszen nemzetvesztő “nagy” urunk is megmondta már a legelején, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, így aztán arra koncentráltam, hogy mit csinálnak.

Ezért nagyon hamar megtanultam a Fidesz rezsim második törvényét, ez pedig a lopás! Ugye még emlékszünk, hogyan tűnt el a MANYUP 3.000 milliárd forintja, csak ugye a hová-t nem tudjuk, bár sejtjük.

A következő, amit megtanultam, az a nőkről szólt. A nő az anyaság szimbóluma, de csak szimbólum! Egyébként másodrendű állampolgár, akinek helye a konyhában van és a szülőszobában, de ha nem viselkedik megfelelően, akkor jön Nárcisz kutya, ja, nem, hanem a vak komondor és ez így van jól!

A gyerekek szerepe ebben a Fideszes társadalomban a politikai pedofilok kielégítése, illetve hogy minél butábban és hamarabb álljanak munkába lehetőleg közmunkásként!

Ugye az elmúlt 9 évben nem sikerült ratifikálni az Isztambuli egyezményt, de ugye nem is kell Fideszisztánban ilyen törvény, minek?

Azt is megtanultam, hogy a nap nem süt éjszaka (tök komoly), illetve a szél sem fúj mindig (de tényleg), ezért baromság a napenergia hasznosítása, meg a szélerőművek is amolyan nyugati métely, mint a coca-cola.

A tanulási folyamat azonban itt nem ért véget!

Megtudtam, hogy kétféle migráns van, az egyik általában gyalog jön és mocskos muszlim, stb., a másik pedig 300.000,- eurót fizet és lehet akár nemzetközileg körözött bűnöző is, vallás se számít.

Megtanultam azt is, hogy azért kellenek a stadionok, mert akkor kevesebb inkubátor kell, legalábbis Hende ezt mondta és igaza van, mert ő még a távcsövön lévő lencsevédőn is átlátott!
Azt is megtanultam, hogy egy öreg fideszes szülő soha nem lehet annyira öreg, hogy ne legyen sertéstelepe, vagy motorja, vagy kőbányája, vagy bármije, ahogy egy Fideszes gyerek sem lehet annyira fiatal, hogy ne lehessen nyaralója, háza, kastélya.

…és még mindig nem vagyunk a végén!

Megtanultam azt, hogy Orbán zavarta ki a szovjeteket, és ő hívta be az oroszokat, törököket, kínaiakat, mert ősi rokonságban vagyunk velük, mint kipcsakok, meg mint fél ázsiai szerzetek.
Azt is megtanultam, hogy Brüsszel egy mozgó város, mert állandóan meg kell állítani, illetve, hogy pocsék fizetőeszköz az euró, de jüan, az bizony a jövő!

Ebbe a 9 évbe az is belefért, hogy az egykor Orbánt stafírungoló Sorosból patás ördög lett, egyeteméből pedig mocskos CEU. Ezért megértettem az idők szavát, hogy el kell üldözni a Soros egyetemet Bécsbe, a no-go zónáktól hemzsegő élhetetlen, koszos városba. Helyette pedig jöhetnek a török, orosz, kínai iskolák, egyetemek, mert a kipcsak vér kötelez.

Ó, Istenem és még mennyi mindent tanultam!

Az öregeknek 75 év felett nem jár krónikus betegségeknél gyógykezelés, a nyugdíj az nem jár, csak adható. A gyógyításhoz nem orvos kell és ápoló, hanem biblia és tízparancsolat. Azt is megtanultam, hogy, aki kimenti saját zsebre az ország vagyonát az nem bűnöző, hanem oligarcha, ellenben azok, akik elveszítették az oligarchák tevékenykedése miatt a házukat, lakásukat, azok bűnözők!

A végén még két tanulság nekem.

1, Olyan alaptörvényt kell alkotni, amivel törvényesíteni lehet bűncselekményeket és üldözni, büntetni lehet az igazságot, illetve annak feltárását.
2, Olyan választási törvényt kell alkotni, amivel soha nem lehet veszíteni.

Éljen a mészárosajtószabadság!

Lang Alex

Kategóriák: Szervezetek

A magyar állam függőségi viszonyairól

2019, november 2 - 14:30

Volt, ugyebár, anno a hitleri függőség. Ez ugyan csak politikai volt, gazdasági haszna csak a zsidó vagyonok elkobzásából származott, de volt.

Azután volt a szovjet függőség, ami a Rákosi-érában is csak politikai volt, hiszen a nagy komenista öntudatunkon kívül csak a rongyos ülepű nadrágunk volt.

Azután jött a Kádár-éra, amiben a kezdeti elfogódottság után sikerült a politikai függésen lazítani, mi több, a gazdaság is inkább szovjet-expanzív, mint szovjet függő lett. Habár a szovjet trolibuszok megrázó importját nem annyira ellensúlyozta a nyírségi léalma első osztályúként történt exportja – anno a Szovjetunióba minden szart el lehetett adni, mert képtelenek voltak saját piacukat ellátni – de az Óbudai Hajógyár vontató- és tolóhajói, meg az Ikarus buszai, meg a Ganz termékei egész jó egyenleget eredményeztek.

De azután jött a „ruszkik, haza”, amit keservesen megbánt a magyar gazdaság, lévén, hogy az eddig busás hasznot hozó szovjet exportcsatornák villámsebesen eldugultak, és a sok szar a nyakunkon maradt. Ráadásul ott volt még az a fránya embargó, amit a világ nagy részén a csúnya, gaz, militarista és totalitárius, agresszív Oroszország ellen vezettek be, amit, persze, a rafkós szittyák azzal játszottak ki, hogy szerb cégeknek küldték el az embargós árut, és azok már gond nélkül továbbították azt az oroszoknak. Hogy ez megdrágította a folyamatot? Na und? A ruszkik megfizették.

Ám Orbán rájött, hogy rossz lapot húzott, hát vissza hívta az oroszokat. No, nem „igyi szuda” alapon, áttételesen. Paks I, Paks II. Gazprom, Szurgutnyeft, Déli Áramlat, Nemzetközi Beruházási Bank, stb. A menekülési útvonalat is kiépítette arra az esetre, ha szaró macska üzemmódba helyezné az EU: ott van neki az Eurázsiai Unió.


Hogy nem a levegőbe beszélek, álljon itt egy, a Facebookon olvasható elemzés.

“Elképesztő bizonyíték került napvilágra Orbán hazaárulásáról! A Direkt 36 kiderítette, hogy az orosz elnök azért jött Budapestre, hogy meggyőződjön: Orbán Viktor egy egymilliárd eurós üzlet kapcsán pontosan végrehajtja-e az orosz utasításokat. A bizonyítékok egyértelműek: a magyar állam és Oroszország közösen vasúti kocsikat gyárt Egyiptomnak, s bár a projektet eredetileg a Ganz vezette konzorcium nyerte el, de a magyar kormány kihátrált a hazai cég mögül, és inkább az orosz konkurens gazdasági csoportnak adott magyar állami hitelgaranciát!

Ez a döntés valószínűleg bárhol a világon a kormányfő lemondásához vezetne, hisz melyik ország hagyná cserben a saját vállalkozását, hogy egy külföldi vetélytársat támogasson? Ebből is látszik, hogy Orbán a „magyar érdekekre” való hivatkozása csupán üres szólam. Mondjuk ki egyenesen:
Orbán Viktor gazdasági hazaárulást hajtott végre!

S hogy miért tette ezt? A válasz roppant egyszerű. A magyar állam által támogatott orosz Transmashholding magyar leányvállalatában olyan fideszesek érdekeltek, mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni magyar nagykövet, aki közösen üzletel Habony Árpáddal, Orbán Viktor főtanácsadójával, a céget pedig az az Illés Géza Márton nevű ügyvéd képviseli, aki az elmúlt években együtt mozgott Tombor András korábbi miniszterelnöki tanácsadóval.
Vagyis az orosz cégben meghatározó részesedése van Orbán strómanjainak!

Emellett persze a Putyinhoz való dörgölődzés is fontos szempont a magyar kormányfő számára. Nem véletlen, hogy a Transmashholding csoporthoz tartozó Metrovagonmas újította fel a budapesti 3-as metró szerelvényeit – magyar szempontból botrányos feltételekkel. Az egyiptomi szerződés pedig még ennél is durvább: miközben a nagy hasznot az oroszok kaszálják le, a vasúti kocsik megvásárlásához szükséges hitelt a magyar Eximbank nyújtja Egyiptomnak. Ám mivel a magyar pénzintézet ezt csak akkor tudja megtenni, ha a projektben a magyar hozzáadott érték legalább 50 százalék, ezért el akarják adni az oroszoknak a magyar állam többségi tulajdonában álló Dunakeszi Járműjavító Kft-t. Az oroszok nem is titkolják, hogy nekik csak a „magyar érdekeket” alibiző előírások miatt van szükségük az egyiptomi megrendelésnél a magyar cégre. Ez bizonyítja, hogy a felvásárlás még mindig nem történt meg, mert ez csak akkor éri meg Putyinéknak, ha az egyiptomi hitelszerződést aláírják.

Egy szó mint száz: Putyin most többek között azért jött, hogy ezt az üzletet megsürgesse,

Orbán pedig földig hajolva segíti, hogy a magyar állam pénzéből orosz profit legyen!

Hol van már az a fideszes tábla, amelyre az volt írva: „Nem leszünk gyarmat”…?

A Fidesz mostanra orosz gazdasági gyarmattá tette Magyarországot, és megalázkodva várta a helytartó látogatását.”

Habár, a fideszeseknek igazuk van, nem leszünk gyarmat. Mármint, nem lehetünk, ugyanis a gyarmatok más állam uralma alatt álló, de azokkal általában földrajzilag össze nem függő területek voltak. Nem voltak a nemzetközi jog alanyai, területüket általában az úgynevezett anyaország, azaz a gyarmattartó állam területe részének tekintették.

Ez, ugyebár, még Putyin által se megvalósítható, ráadásul Orbán egója se bírná el ezt az alárendeltséget. Akkor mégis, mi az oka a haza kiárusításának? Van az a pénz, amiért korpásodhat Orbán haja? Vagy csak szorosan markolja a tökeit Putyin?

Kategóriák: Szervezetek

A szentek földjén – I. rész: Tizenhárom lépcsőfok, ezerkilencszáz év

2019, október 31 - 16:32

Valószínűleg kevesen tudják, melyik Magyarország legrégebben alapított városa? Melyik az, ahol két szent is járt, az egyik itt is született? Itt haladt át az egyik legfontosabb római kereskedelmi útvonal, római kori szentélye világszerte ismert. Mai nevét hetivásárról kapta, történelmi múltja, öröksége igen gazdag. Szokták a Nyugat kapujaként is emlegetni, percek alatt lehet innen átjutni Ausztriába. Így már könnyebb kitalálni?

Savaria – Szombathely az egyetlen olyan település a Kárpát-medencében, ami a római kori alapítása (I.e. 43.) óta folyamatosan lakott. A városközpontban, közvetlenül egymás mellett, egy háromszög csúcspontjában, három fontos épület található. Szombathely kereskedőváros lévén, egykor nagy létszámú zsidóság élt itt. Az akkori városhatáron kívül, a Batthyány birtokon engedték meg a nekik a zsinagóga építését. A háború alatt lebombázták, a város később megvette, átépítette. Most egy hátsó épületben van egy kis imaterem, hozzá nagyon helyes, kicsi zsidómúzeum tartozik, benne egy tipikus zsidó család berendezett szobája és fotókiállítás a szombathelyi zsidó nőkről. Az eredeti zsinagóga épületében ma már egy modern hangversenyterem működik, Ausztriából is sokan vesznek ide bérletet, ezért minden programfüzet és bármilyen közlés kétnyelvű. A zsinagógával szemben áll a nyolcvanas években épült képtár. Itt nemcsak a város szülötte, Derkovits Gyula emlékkiállítása tekinthető meg, hanem a mai modern művészet központja is lett. Textilgyűjteménye különösen látványos. Mellette pedig ott van – ami talán ebben a városban a legnagyobb érték – az Iseum!

Az Iseum épületének bejárata előtt a Római Birodalom térképén állunk. Ennek a birodalomnak a közepén volt a Földközi-tenger, mely nem elválasztott, hanem összekötött. Hihetetlenül integratív társadalom élt körülötte. Így jutott az Isis kultusz is Savariába, most itt áll a világ ma ismert harmadik legnagyobb Isis szentélye! Noha leletek már a XVI. században is előkerültek, az első romokat 1955-ben fedezték fel, amikor egy Vas-műszaki KTSZ építésébe fogtak e helyen. Az építkezés szerencsére leállt, később, a szakszerű feltáráskor mintegy félmillió (!) tárgyat találtak, így ezeket nem vitték múzeumba, hanem a hely fölé emeltek múzeumot. Ísis fontos istennő, a gabonatermesztés és a tengerhajózás istene volt. Temploma nem Savaria méretére épült, az egész Duna-vidék Isis hívőinek, Pannóniának szakrális központja lett, noha Savaria sem volt éppen kicsi.

Itt ülésezett az akkori Parlament, Magyarország mai területén pedig a legkorábban városi rangot kapott római település volt. A templom egykori oszlopcsarnoka helyén kialakított, a XXI. század igényeinek megfelelő tágas terekben elrendezett kiállítás az Iseumban talált leletek mellett, az antik ember mindennapjait betöltő vallásosság emlékeit interaktív formában kínálja a látogatóknak. A programot szabadtéri rendezvények, operaelőadások gazdagítják. A régi korokra emlékezve rendezik meg minden évben, augusztus 20. után a Savaria Történelmi Karnevált, ahol a város lakói színes kosztümökbe öltözve, históriás játékkal elevenítik fel a múlt történetét a római kortól az államalapításig. A Karnevál a belváros mellett az Iseum, a Romkert területére is kiterjed. A szentély mellett haladt el a Borostyán-út, vonala a városban máshol is megtalálható.

Savariáról sokat tudunk, keveset látunk! Ebben a városban bárhol kezdenek építkezni, római kori maradványok kerülnek elő. Így volt ez az OTP esetében is. A főtér egyik oldalát lezáró épületsor alatt 4600 m2 területen bukkantak romokra. A feltárás után, 1998-ban, mintegy 100 négyzetmétert láthatóvá tettek. A bankfiókban üvegpadlón át lelátni a Borostyánkő útra. Az épületen kívülről, egy oldalajtón át le is lehet menni, vezetett csoportok látogathatják. Létrán jutunk le, 13 létrafokon 1900 évet megyünk vissza a múltba. Azokon a településeken, ahol az út áthaladt, ez volt a főutca, lakóházak szegélyezték. Az útburkolat alatt futott a 13 kilométer hosszú szennyvízcsatorna, a rómaiak belevezették a Gyöngyös patak vizét, az átöblítette. A csatornába is le lehet menni, jól látszik, hogy boltozata kötőanyag nélkül épült mázsás kőtömbökből, de még ma is hibátlanul kitart.

Még a Római Birodalomban, 316-ban született Savariának az a polgára, akit a katolikus világban Tours-i Szent Mártonként tisztelnek. A hagyomány szerint egykori szülőháza felett áll a róla elnevezett templom. Apját követte a katonai pályán, 19 évesen lépett be a légióba. Legendája közismert. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy téli este éppen kilépett Ambianensium (a mai Amiens) kapuján, amikor nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában megjelent előtte Jézus, a koldusnak adott köpenydarabban. Ennek hatására 339-ben megkeresztelkedett. Ő alapította az első európai szerzetes kolostort, Tours püspökévé 371-ben választották meg. Szombathelyen a templomában őrzik a márványtáblát, melynek felirata szerint HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS, „Itt született Szent Márton”. A templom előtti kút már 1360 óta ismert, a szobor azt ábrázolja, amikor a szent megkereszteli az édesanyját.

Az első után 1675 évvel később, 1991. augusztus 19-én érkezett Szombathelyre a bevezetőben említett másik szent, a nem sokkal halála után szentté avatott II. János Pál pápa. Miséjén szólt a város védőszentjéről: „Járjon közben mindnyájunkért Szent Márton! Példája és segítsége támogasson mindnyájunkat a tökéletesség útján, tevékeny szeretetté alakítva át a mindennapi életet.” Látogatást tett a Sarlós Boldogasszony Székesegyházban és a Püspöki Palotában is. Az egyházmegyét 1777-ben hozta létre Mária Terézia. Első püspöke Szily János nagyszabású építkezésbe kezdett, a templom és a püspöki palota máig a város dísze. A 23 évig tartó munkálatok alatt számos neves művész és mester dolgozott a templomon, közülük a leghíresebbek Franz Anton Maulbertsch (1724–1796) és Dorffmaister István (1729 k.–1797) voltak. A II. Világháború befejezése előtt egy hónappal, 1945. március 4-én pusztító bombatámadás érte a várost, melynek a templom freskói és a díszes üvegablakok is áldozatul estek.

A késő barokk, klasszicista stílusban épült püspöki palota szerencsére jobbára épen maradt. Földszintjén állandó kiállítás keretében lehet megtekinteni az egyházmegye történetét. Dísztermében jelenleg rekonstrukció folyik, felújítják a szürkészöld grisaille technikával készült eredeti Maulbertsch freskót, várhatóan egy év múlva készül el. A palota jelentős része viszont múzeumként látogatható. A püspöki tárgyalónak használt Szent Pál termet Dorffmaister festmények díszítik. A 3500 kötetes püspöki magánkönyvtár közepén, az asztalon fekszik a pápa által pontifikált szentmisén is használt ortodox Biblia. A házi kápolna alabástrom feszülete Johann Dorffmaister munkája. Különlegessége, hogy a még felfelé tekintő, élő Krisztus van a kereszten és fölötte a felirat a megszokott INRI helyett négynyelvű.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Származásunkról

2019, október 30 - 15:04

Honnan is származunk, az csak nem régen lett világos, méghozzá a türk nyelvű államok együttműködési tanácsának ülésén, Bakuban. Azerbajdzsán ugyan nem sztán, de türk nyelvű. Vagy valami ilyesmi.

Mi viszont minden féle komenista tanítás és származáselmélet ellenére kurvára nem vagyunk se indogermán, se finnugor – ez utóbbi amúgy is csak nyelvcsaládunkra vonatkozna, nodehát egy ilyen mit is keresne egy türk nyelvi törzsgyűlésen? – , de még csak hun se – mármint, származásilag, mert hun is voltak a hunok? Valahun. Oszt szép csendben kihaltak.

Mi, kérem, kipcsakok vagyunk úgy leginkább. Miért? Csak. Mert főkipcsakunk úgy látja, hogy ez az eredetünk. Mert hát, biza, vannak köztünk, akikben kipcsak vér folyik. Igaz, hogy a kipcsakoknak a történelmi kutatások szerint leginkább a kunokhoz – akik, ugyebár, szintén nem magyarok – van némi közük, annyira, hogy őket nevezték Európa ebben a felében annak – de kétségtelen, hogy az akkoriban megszokott közösködés – majdnem közösülést írtam – eredményezhetett kipcsakosodást.

Az orbáni tézis az arányokról nem beszél. Nehéz is lenne, pláne, ha Árpád ősisége tekintetében a magyarok fajába még a kazárokat is belevesszük. A tatárjárás utáni szittya vérhígulásról meg jobb, ha nem is beszélünk.

De hát van itt ez a türk nyelvűség. Mi másért hívnák országunkat Macarisztánnak? Igaz, az Orbanisztán elnevezés találóbb lenne, de a szótő, ugyebár, nem stimmel.

Üzbegisztánt üzbégek, Pakisztánt pakisztánok, Türkmenisztánt türkmének, stb. Lakják, Orbanisztánt azonban nem orbánok, így hát marad a Macarisztán. De kik is a macarik?

Türk nyelvűek, ugyebár. Vagy nem. Valószínűsíthető származásuk a korabeli Itália területére tehető, hiszen a latin nyelvű népcsoportok – a latin–faliszkuszi, illetve az oscus–umber (umber, szamnisz, szabin, volscus, hernicus, aequus, marsus és lucanus ) népek jelentős migrációs képességgel rendelkeztek. Ráadásul egyértelmű etimológiai levezetés: macari = a macaroni közismert rövidülése, leginkább szabin dialektusban. Igen sok ősi macarisztáni település régészeti feltárásain lehetett találkozni a családi tűzhelyek üstjeinek törmelékeire tapadt, odaégett makaróni maradékokkal. Kell ennél több bizonyíték?

Leszögezhetjük tehát, hogy származásunk minden eddigi elmélete megdőlt, főleg a szíriuszi.

Ja, és türk nyelvűek azután végképp nem vagyunk. De akkor mit keresett Bakuban Orbán?

Kategóriák: Szervezetek

Amiért a Vezér szűk körben emlékezett meg okt. 23-áról

2019, október 28 - 14:47

Az alábbiak 2016. okt. 23-i nagygyűlésének eszenciáját tartalmazzák.

„Kétségtelenül a végét járja, no, nem fizikailag, de mentálisan mindenképpen. Korábban is voltak jelek, de Orbán metakommunikációja okt. 23-án, ott, a színpadon – egy ledermedt, lefagyott, hulla fehér háttér előtt, bús magányában (hol van már a biodíszlet mögüle!) idiótán vigyorog, száját nyalogatja, nyelvét nyújtogatja, már-már csúcsra volt járatva.

A beszéde tartalmáról már nem is beszélve: üres panelek, értelmetlen lózungok, önálló gondolatok teljes hiánya – de erről beszédírói tehetnek.

Az azonban, hogy rekedten üvöltve próbálja ünnepivé tenni a beszédét, már kóros.”

Most nem kockáztatott, a fene tudja, mennyi gaz, liberális, nemzetellenes hazaáruló keveredett volna soraik közé, akik tán még kifütyülték, nota bene, kinevették volna, amit ő rosszul visel, hiszen a hozsannához szokott.

Arról nem is beszélve, hogy még a zártkörű rendezvényre se sikerült megbízható, feltétlen orbánhivőt toborozni elégséges számban, mert a nézőtér – ami 880 hithű fideszes befogadására alkalmas – ugyancsak foghíjas volt, jó, ha 700 tapsonc volt jelen. Igaz, azok áhítattal hallgatták a Nagy Embert.
Biodíszletre azonban – mint az eddigi tömegrendezvényeiken – valahogy nem tellett. Persze, az is lehet, hogy már nem akadt olyan celeb, vagy vélt híresség, akinek annyiért korpásodhatott volna a haja. Valószínűbb, hogy nem volt számukra hely, a színpadot a zenekar foglalta el, a karmesteri pulpituson meg a Vezér állt és ágált. Az első hegedűs meg hiába leste, hogy mikor int be, nem tette.

Azért egy kipcsak táncegyüttes színesíthette volna a programot, ha már lényegében azok vagyunk. No de hát, vagy táncolnak, vagy zenélnek. Vagy elhúzzák a nótánkat.

Amúgy semmi nem változott a három év alatt. A szövege változatlanul üres frázispufogtatásból, cifra lózungokból, zavaros levezetésekből és keresztényi (?) hitvallásból tevődött össze, a mentális állapota se javult, sőt.

Ideje bevallani: a Nagy Ember, biza, Tourette-szindrómás. Legtöbbször kényszermozgással indul a betegség, melyek közül leggyakoribbak az arcizmokat érintő kényszermozgások (motoros tic), melyek pislogásban, fintorgásban, hunyorgásban, a szemhéj, a szemöldök, vagy a száj megrándulásában illetve a fej rángásában nyilvánulnak meg. A kényszergondolatok és a kényszercselekvések is gyakoriak ezeknél a betegeknél. A kényszergondolatok egészen nyilvánvalóak.

Szorongás, depresszió, feszültség, stressz, de akár hirtelen jött öröm is válthat ki ilyen reakciót. Gyógyszer nincs rá. Antipszichotikus szerekkel, antidepresszánsokkal szokták kezelik, de ezek sem szüntetik meg teljesen a tüneteket, csak segítenek kordában tartani őket.

Attól tartok, mivel sok öröm nem igazán éri, az állapota csak rosszabbodni fog. Persze, ettől még Magyarország miniszterelnöke marad, és ezen egy orvosi diagnózis sem segít.

Hívei ilyennek szeretik.

Kategóriák: Szervezetek

Kövér elvtárs, térdre, csuhások!

2019, október 25 - 16:10

„Nagy Blankát a baloldal kirángatta az iskolapadból, hogy hülyét csináljon belőle.” Ezt mondta Kövér László a Nemzeti Közszolgálat Egyetemen. A szilaj tekintetű bajszos házelnöknek sok baja van mostanában. És akkor még ott van neki, mint púp a hátára, Nagy Blanka is. Aki, ahelyett, hogy Kövér szavai miatt egy sötét sarokban sírdogálna, visszaszólt a Fidesz alapító atyjának. Az egykori fideszes fiatalok szavaival üzent Nagy Blanka Kövérnek. Azt mondta neki: térdre, csuhások! Nagy Blanka levelét itt olvashatják.

Nyílt levelet írt Nagy Blanka Kövér Lászlónak, melynek az az üzenete, hogy Kövér elvtársék teljesen kivetkőztek egykori önmagukból. Nem ilyenek voltak, de legalábbis, nem ilyennek mutatták magukat. Sokan vannak, akik még emlékeznek a Fidesz első lépéseire harminc évvel ezelőttről. Amikor az új, szabadon választott parlamentben minden képviselőtársuk asztalára egy-egy narancsot tettek. Azóta a narancs megrohadt, nincs nála gusztustalanabb, gyomorforgatóbb gyümölcs, amerre a szem ellát.

Kövér elvtárs, üzeni Nagy Blanka, maguk fiatalemberként kedvesnek látszottak, őszintének, hamvasnak. És úgy hadartak, hogy senki sem értette, amit mondtak. Talán ez volt a szerencséje a Fidesznek, és ez lett a Magyarország balszerencséje. „Az idősek felélik a fiatalok jövőjét.” Maguk mondták ezt is, Kövér elvtárs. Ha értették volna a Fideszt az emberek, már akkor kihámozzák belőle, hogy mi van benne. Romlottság volt benne már akkor is, kapzsiság, hatalomvágy.

És élnek még azok is, akik emlékeznek az eredendő bűnre. Az államtól kapott székház eladására, és a gyalázatos mondattokra, volt belőlük épp elég. „Térdre, csuhások!” Ezt kiabálták be Kövér elvtársék a parlamenti padsorokból az éppen felszólaló kereszténydemokratáknak.

Ma meg? Ha a Fidesz meglát egy nyilvános vécét, rögtön ájtatos lesz.

Kövér elvtársék voltak azok, akik kivonultak az Antall-kormány által szervezett trianoni emléknapról.

Ma meg? Nyírő József, Wass Albert. A víz elfut, a kő marad.

A rendszerváltás talán legcinikusabb mondata is a Fidesztől jött: „Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.” Simicska Lajos mondta ezt, amikor kiderült, hogy Kövér elvtársék Kaya Ibrahimtól és Joszip Tottól ellopott útlevelekkel vásárolt, bedőlt cégeket vettek. Régi szép idők. A Gripeneken is sokat kaszált valaki Kövér elvtárs csapatából.
Nagy Blanka azt üzeni Kövér Lászlónak és a Fidesznek, hogy ma már nincs szükség ilyen olcsó trükkökre. Amit tesznek, törvényes, mert ők a törvény. Övék a föld, a kaszinó, a trafik, minden. Kövér elvtárs, mondja most a 19 éves Nagy Blanka, maguk ma a miniszterelnök, a házelnök, a köztársasági elnök. Csak a köztársaság nincs sehol. Maguk itt minden: a milliárdos gázszerelő, a Nemzet Veje, a fehérvári futballklub tulajdonosa, a titokzatos, százholdas Habony.

Mostanra egyre többen tudják Kövér elvtársék pártjáról, amit sokan mindig is tudtak: hogy a Fideszből kevesebb több lett volna. Mert valaha fiatal demokratáknak mondták magukat, de ma már még csak nem is fiatalok.

Kategóriák: Szervezetek

Új orbáni eszme a Nemzeti Zsarolás Rendszere?

2019, október 23 - 17:04

A Fidesz, szigorúan az új vezetéssel való együttműködés jegyében, meghirdette Budapest esetében az „így zsarolunk mi” programját. Nagyjából ebbe illik bele a sportberuházásokkal, illetve a Városligettel kapcsolatos kommunikáció azon fordulata is, amelyet Hollik István perdített elő az MTI-n át.

Fotó: EISimay

Annak a részleges valóságtartalmát kár lenne vitatni, hogy a fővárosi vezetés felelőssége a döntés a beruházásokról. Az is igaz lehet, hogy félig kész betonbaromságok maradhatnak több helyen. Közte a Városligetben is, ahol korábban összecserélték a parkfenntartást a parklegyalulással. Az is igaz, hogy a hangulati beruházáskezelés olyan idiotizmusokat eredményezhet, mint a félbemaradt vízlépcső annak idején. Amit nem ment, hogy a hasonló hangulati gazdaságpolitizálás, a gengszterváltó kormány jóvoltából, ezermilliárdokban mérhető, máig ható károkat okozott 1990 után. Amiért alkalmasint nem szobrot, hanem cellát szoktak avatni az elkövető miniszterelnöknek. Máshol.

A jelen budapesti helyzet kapcsán azonban ennek csak nagyon átvitt jelentősége van. Megnyitva azt a csatornát, amin keresztül Orbán és gitt-egylete belekezdhet a források elapasztásába, illetve a fővárosi vezetés kommunikációs, illetve hangulati zsarolásába. Valószínűleg abban bízva, hogy átmegy az a kommunikáció, hogy „bezzeg mennyi pénzt termelhettek volna, ha…”. Amiben egyébként lehet is valami. S különösen akkor lenne benne valami, ha az eddigi gigamega-beruházások költséghatékonysági elemzése rendelkezésre állna. Beleértve akár az előző vizesnyolcas bajnokságot is. Dunai ugrótoronytól az utolsó mobil-WC ajtajáig. Nem bemondásra állapítva meg egy-egy beruházás értékét, hanem a megtermelt bevétellel, a járulékos bevételekkel súlyozva. Lehet, hogy kiderülne: az eddigi stadionokkal és egyéb látvány-Lőrincségekkel csak szegényebbek lettünk.

Azért persze be lehet próbálkozni a zsarolással. Netán a főváros megbüntetésével. Elvégre Orbán szemében Budapest már korábban is a bűnös város volt. Az a város, amelyben az ott lakók nem hajtanak feltétel nélkül térdet a fenséges segg(fej) előtt. A zsarolási kísérlet azonban két okból sem biztosan több egy kommunikációs offenzívánál. Az egyik az, hogy a beruházás és a beruházó csak Orbán fejében jelenti egy ismerősi, haveri kör érintettségét. Az sem kizárt, hogy a beruházásokat más módon, netán másokkal kiviteleztetve nem lehet olcsóbban, netán hatékonyabban is megoldani.

A másik, hogy korántsem biztos, hogy a fővárosnak ne lennének anyagi forrásai, ha az egész önkormányzati-, illetve adó-rendszer egy arányos, és nem egy lerablásos janicsár-logikát követne. Budapest ugyanis elég jelentős költségvetési befizető. Ha az itt termelt GDP, illetve az itt befizetett adók, tetszőleges adónemekkel, Budapesten maradnának, akkor valószínűleg jobban járnának a budapestiek, mintha az általuk megtermelt és befizetett jövedelemből Kukutyincsúton építenek kertvégi csarnokot. Könnyen lehet, hogy csak le kellene porolni a Budapest-városállam ötletét. Orbán meg hirdesse meg máshol a nemzeti zsarolás rendszerét.

Kategóriák: Szervezetek

Határátlépés, 2019. október 23.

2019, október 23 - 16:20

Fantáziálnék? Talán igen, talán nem…

– Jó napot kívánok, határátlépő ellenőrzés! Kérem az okmányokat előkészíteni, átadni!
– No, lássuk csak. Neve?
– Na igen, én is látom, hogy ide van írva, de azért magától is akartam hallani. Mert ki tudja manapság?
– Szóval, Rabinovic Ignác.
– Jóvanna, én is látom, cézével írja. Lényegtelen.
– Ez már eleve gyanús. Mondhatnám, nagyon gyanússss!
– Aztán meg ez a keresztnév.
– Hogy becézik magát, tán csak nem nácinak? Hehehe, jó, mi? Náci…
– Szóval, cézével írjuk a nevünket, és nácinak becéztetjük magunkat!
– Ejnye, ejnye. Ez elgondolkodtató…Álcázzuk magunkat, álcázzuk?
– Mi az, hogy ez nem tartozik az ellenőrzés tárgyához?!
– Ahhoz az tartozik, amit én meghatározok! Nahát!
– Lakik?
– Persze, hogy lakik, nem is ez a kérdés, de milyen jogon?
– Mert vannak ám, akik azt hiszik, hogy csak úgy lakhatnak, pedig hát nincsen is joguk rá, mert nem idevalósiak!
– Hogy hová nem valósiak? Hát, Magyarországra!
– Hogy ukránok, oszt mégis itten szavaznak? Hát mert itten vannak bejelentve? Na és? Nem a maga dolga!
– Hogy maga magyar állampolgár? Lári-fári, azt mindenki mondhassa! Mióta az?
– Hogy születésénél fogva?
– Oszt tudja-e bizonyítani? Igen, itt és most!
– Nem? Na, látja…
– Még Nagy-Magyarország matricája sincs, oszt itt bizonykodik nekem, hogy magyar.
– Hogy nem kötelező?
– Jó ember, maga el van tévedve!
– Ha egyszer kilép innen, hogy a bánatba talál vissza Nagy-Magyarország határain belülre, matrica nélkül? Nem tudta, hogy ez egyben nyomkövető is?
– Na látja. Ez a baj magukkal. Nem bíznak a kormány gondoskodásában.
– Úti cél?
– Mi az, hogy mi közöm hozzá? Csak megy valahová, nem? Ha olyan titkos, hogy el se mondhatja, még gyanakodni kezdenék.
– Hogy Európában vagyunk, meg hogy Uniós határ? Elmaradt egy brossurával, nertárs! Ez itt Hungarisztán határa, ha nem tudná!
– Mióta, mióta! Ezer év óta! Csak most lett kijelölve! Személyesen Pártunk Nagy Vezetője által! Tetszett volna nézni a híradót!
– Hogy melyiket? Én csak egyet ismerek, a Hir-TV-t, tudja, a közszolgálatit. Miért, van más is?
– Felekezete? Jó, jó, ne is válaszoljon. Ezzel a névvel…
– Látom, maga mégis okos fiú. Megfogadta a tanácsot. Tessék, a papírjai. Nem lesz rá többet szüksége. Elmehet. Most még…
– Haladjon egyenesen előre, kb. 200 méter után ki lesz írva, Tel Aviv arra. Csak kövesse a nyilat. A magyarok nyilát, hehehe.
– Ha valahol az úton szembe találkozik Ali babával és a negyven rablóval, nyugodtan elmondhassa nekik, Hungarisztánban semmi keresni valójuk, jobb, ha a határ közelébe se jönnek!
– Hogy ők lehet, Macaristannak ismerik? Hungarisztán, Orbanisztán, Macarisztán egykutya, magiknak egyikben sincs helyük! Most már csak a cigányokkal kell valamit kezdenünk, és megtisztul az igaz magyar faj!
– De, ahogy én nemzetünk hős megmentőjét ismerem – áldassék a neve most, és mindörökké, ámen – biztos lesz rá megoldása ! Egy végső megoldás.
– A soha viszont nem látásra!

Gondoljátok, hogy rosszat álmodtam. Gondoljátok, hogy megterheltem az emésztésem töltött káposztával. Gondoljátok, hogy elhagyott a kedvesem.
Gondoljátok, hogy túlzásba estem?
Én nem gondolom.
Mert gondolkodni, egyelőre, még szabad.
Szebb jövőt, minden esetre…


(Illusztráció: Borderland / Cecilia Sassi)

Kategóriák: Szervezetek

Justin Trudeau liberális pártja kisebbségi kormányt alakíthat

2019, október 22 - 17:37

Justin Trudeau Liberális Pártja nyerte el a legtöbb mandátumot az október 21-én rendezett szövetségi választáson, ugyanakkor elvesztette 2015-ben szerzett többségét. Ezért várhatóan a parlament negyedik legnagyobb pártjával, a markánsan baloldali Új Demokrata Párt támogatásával kormányoz az elkövetkező ciklusban. Hivatalos koalícióknak nincs hagyománya Kanadában, annak viszont igen, hogy kisebbségi kormányok ellenzéki pártok együttműködésével, konszenzusos alapon, vagy egy párt külső segítségével kormányoznak.

Nézzük az eredményeket. Elsőként: a részvétel 66 százalék volt, tehát 27,1 millió választóból 17,9 millió adta le voksát. A részvétel, bár viszonylag magas, mégis alacsonyabb volt mint 2015-ben, amikor 68,5 százalék szavazott. Ottawában, Kanada fővárosában, magas volt a részvétel — itt 72 százaléknyian voksoltak.

Az alábbiak szerint oszlanak meg a mandátumok (170 mandátum szükséges a többséghez), zárójelben pedig a szavazatok arányait jelezzük:

  • Liberális Párt: 157 (33,1%)
  • Konzervatív Párt: 121 (34,4%)
  • Bloc Québécois: 32 (7,7%)
  • Új Demokrata Párt: 24 (15,9%)
  • Zöld Párt: 3 (6,5%)
  • Független: 1 (0,4%)
  • Néppárt: 0 (1,6%)

A választás egyik fontos tanulsága, hogy Kanada egyre inkább egy régiókra szakadt ország. Québecben a szeparatista Bloc Québécois aratott jelentős győzelmet az által, hogy a kihalás széléről nem csak, hogy visszatáncolt, hanem több mint megduplázta frakcióját. Ezt úgy érte el, hogy a nyiltan szeparatista platformot egy langyosabb nacionalista politikával váltotta fel és a Québecben jelenleg regnáló jobbközép nacionalista kormánnyal szövetkezett az identitáshoz és a szekularizációhoz köthető kérdésekben. (A Bloc Québécois erélyesen támogatja a vallási jelképek tilalmát közszolgák számára. A kivétel természetesen a Nemzetgyűlés épületében lévő feszület, amely maradhat, mert az a québeci nacionalisták szerint lényegében nem vallási jelkép, hanem “történelmi”.)

A régiókra való szakadás nyugaton is érezhető. Alberta tartományban már így is létezett egy fajta függetlenségi vágy, de a liberális kormány olaj és földgáz politikája, amely szembemegy a térség álmaival, ezt jelentősen növelte. Most pedig a Liberális Pártot teljesen elutasították az albertai szavazók. Egyetlen egy mandátumot sem szerzett itt Trudeau pártja. Ezzel szemben a Konzervatív Párt a 34 választókerületből 33-ban aratott győzelmet. (Az Új Demokrata Párt 1 mandátumot szerzett.)

Ontarióban, a legnépesebb tartományban, a liberálisok fölényesen győztek (79 mandátummal és 41,4 százalákkal, szemben a konzervatívokkal, akik 36 választókerületben győztek és 33 százalékot értek el).

Andrew Scheer, a Konzervatív Párt vezetője elismerte verességét, de nem mond le. Szerinte fontos eredmény, hogy  két tucat képviselővel bővült a Konzervatív Párt frakciója és, hogy kisebbségbe szorult Trudeau.

Győzelmi beszédében Justin Trudeau egyenesen az albertaiakhoz és a nyugat kanadaiakhoz szólt: “Meghallottam frusztrációtokat és támogatni akarlak benneteket. Dolgozzunk együtt országunk összefogásáért!”–mondta a kormányfő.

“Ma este országszerte elutasították a megosztást és a pesszimista politikát. Elutasították a megszorításokat. A kanadaiak a progresszív politikára voksoltak és a környezetvédelemre”–tette hozzá a kormányfő.

“Mi valamennyi kanadai kormánya leszünk, függetlenül attól, hogy éppen kire voksoltál. Ez egy olyan csapat, amely minden kanadaiért harcol”–mondta Trudeau.

A kisebbségi kormányzás jelentős vizsga lesz Trudeau számára. Apja is megbírkózott a hetvenes évek elején a kisebbségi kormányzással és ő is az Új Demokrata Párttól kapott támogatást. Vajon Trudeau is képes lesz konszenzust keresni az Alsóházban, vagy esetleg erősen balra fordítani az alapvetően középpárti kormányát? Hamarosan kiderül.

Kategóriák: Szervezetek

Az Elbaszi lefagyott vigyora

2019, október 21 - 22:00

Nurszultan Abisuli Nazarbajev, a Kazah Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori titkára, aki 1984-től a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, 1989-től a Kazah Kommunista Párt elnöke, 1990-től a Kazah Parlament elnöke, 1991-től pedig a függetlenedő Kazah állam köztárasági elnöke volt, nyilván annak okán vett részt legutóbb a Türk Tanács bakui ülésén, hogy noha államelnöki tisztségéről idén március 19-én lemondott (s az új államelnök megválasztásáig e tisztség feladatkörét bizonyos Kaszim-Zsomart Tokajev látja el, akinek első dolga volt Nazarbajevnek elneveveztetni az ország fővárosát), a kormányzó párt elnökeként egy sajátos kazahsztáni törvény értemében részint az ország biztonsági tanácsának elnöke maradt, részint, amíg él, ő a Nemzet Vezetője (Елбасы) is.

Az Elbaszi.

Ezért aztán, akár a többi résztvevőt, feltehetően meglepte, de ő széles vigyorral is fogadta, amikor megértette, hogy a magyar miniszterelnök, neki, mint Kazahsztán elnökének és a magyarországi kipcsakok nagy barátjának gratulál.

Nem tudni azonban, hogy amikor ez a vigyor – szinte azonnal –lefagyott az arcáról, azért fagyott-e le, mert felfogta, hogy a magyar kormányfő elismerését az Erdogántól nemrégiben kapott kitüntetése váltotta ki, avagy azért vált-e egyik pillanatról a másikra értetlen döbbenetté a vigyora, mert amit némi késéssel lefordítottak neki, azt a beszélő különös gesztusaival még módja volt összevetni.
„A jelenlévők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok”, szólt Orbán, ő pedig látta, amint a beszélő a hallgatóin méri fel szavai fordításának ütőerejét, s hogy jól érzékelhetően elégedett a hatással, ám nem ura már teljesen önmagának, valamiféle degeneráció kibuggyantja a nyelvét, ha nem akarja is. Ezért jobbkezét magyarázóan emelve, fejmoccantó félmosollyal, mint aki tudja, hogy sokan tartják majd képtelenségnek az állítását, jelenti ki: „Sok magyarban van kipcsak vér”, majd kis szünet után nyomatékosítja, amit mondott, tudván, hogy hazudik: „Ezeknek van önkormányzatuk!”

Ezeknek. A kipcsak vérű magyaroknak.

A nyolcvanegy éves Nurszultan Abisuli Nazarbajev csak egy levitézlett diktátor, de nem hülye. Nem tudja ugyan, hogy a magyar kormányfőt mozdulatkényszerrel verte meg a sors, de látja, amit a többiek is látnak (és amivel a filmfelvétel terjedése folytán az egész világ szembesül); amint Orbán Viktor beszéd közben teljesen fölöslegesen tágítani próbálja amúgy is laza inggallérját, mielőtt kijelentené: „És Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyarországi kipcsak törzseknek is. És minden évben küldünk is üzenetet, amikor a kipcsakok éves gyűlése van.”

Kazahsztán örökös Elbaszije nem az egyetlen, aki nem vigyorog ezen, de ő tudja a talán a legjobban (akit mostanában valamiféle magyarországi egyesület kun várkapitányi kinevezéséről értesített), hogy Orbániában se éves gyűlést tartó kipcsakok, se kipcsak törzsek nincsenek.

Van azonban egy még nem őrjöngő, de az azerbajdzsáni nemzetközi gyűlésen az őrültség benyomását keltő vezetője (https://www.youtube.com/watch?v=XLgTZpfBp0s), aki mind az országában néhány évtizedig ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jelenlétét, mind a törökök százötven éves uralmát mostanában a legszívesebben letagadná.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak