Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 12 perc 13 másodperc

Oszi! Oszt jónapot!

3 óra 33 perc

Oszi élete radikálisan megváltozott, mint a hernyóé, amely bebábozódik. 2020. március 16-tól a kataklizma hatására.

Oszi napról napra élt a haverjaival, nem is igazán figyelt a külső zavaró körülményekre. Egyszerű srác volt a Jászságból. Egy haverjánál fulladtak ki az éjszakák, különben csak az élet habzsolta, miközben Oszi versengve hajszolta a városi mindennapok felszínes varázsát munkaidőn kívül. Pincérkedett és élt.

Először kaján vigyorral gondolt a külvárosi tinikre, hogy délután háromtól szabadulva majd többet buliznak és támasztják a falat a plázában, így ködös szürke felhőként úszott be, hogy másnap már nem kellett dolgoznia menjen. Ami szintén első pillanatban nyerő volt, de reggelre már gyenge gyomorgörcse volt, hogy itt valami nemkóser! Még nem szállt fel a köd, hogy a gáz már körbe lengte, de farmergatyája csörgése ráébresztette, hogy az utolsó ezres is felváltásra került.

A dülöngélő hűtő közelebb csoszogott hozzá álmosan, de amire számított megvalósult ajtajának kinyílásával. Kecsap, mustár és múltheti kávéhoz bontott tej. Halkan végtelenítve duruzsolt a dalocska barátja elpusztult kutyájának acsarkodó szelleméről a konyhában. Már nem idegesítette, együtt élt vele. Bár néha, amikor hajnali ügyetlenkedésében a gázpalachoz közelített, a kutyaszellem csípős harapása marrt a lábába, vagy csak a múltévi balesete láthatatlan nyoma kísérti ilyenkor? De máris kihullanak ezen felesleges álmos gondolat-kezdemények.

Hiába nem kellett kapkodnía, hogy siessen a munkába, de a láthatatlan gyomorgörcs még tovarugdalta.
A spájzban egy bontott szivalekvár száradó üvegvázában. Valami lisztszerű mikroufók hordája. Az egyik papirzacsóból emelkedtek ki, mert nem bírták odébbtolni.

Az émelyítő gyomorgörcs nem akart enyhülni, de nem tudta, hogy csak a hiányzó kaját keresgéli, vagy az aprópénz csörgése zavarta bendőjét.

Megütögette, hátha a bentlakók kevésbé követelőznek.

Zuhanyzás helyett bezuttyant kedvetlenül a kádba. Magára engedte a melegvizet, hol forrót, hol hideget. Ez így ment napokon keresztül, amíg szállásadó haverja sem került fizetés nélküli szabira.

Már fel sem hozták a szállásdíj elmaradását, inkább a letárgiába süllyedés “majd csak lesz valahogy, eddig is mindig megoldotta az idő” opportunista várakozása telepedett közéjük harmadiknak.

Azért a biztonság kedvéért egy kis talált pénzért próba cseresznye alapon elkísérték egymást a munkaügyi központig, amit meglepő módon zárva talált az ott tébláboló kisebb összeverődött társaság.

Azután valaki, aki telefonon beszélt a belülre zárkózott csinosnak nemigazán mondható molettes barna női hanggal elmondta, hogy neten kell bejelentkezni az adatokkal, iskolai végzettség dokumentumaival, no meg a nemlétezó munkahelybejelentési papírok fényképét küldve.

Oszi küldött egy visszahívót a kiírt számnak, de a városi nem reagált rá a francnak sem!

Elszívtak mégegy sodortat, a haverja bosszúból a kérdéses termékenységű száradó fát is megjelölte, ahogy pár perce a pitbull is. A sorozatos öntözés a tudás fáját is termőre fordítaná, vagy kimarrná, elpusztítaná. Kétes a szándék, így az eredmény is!

Majd elröppent még vagy egy hét ejtőzéssel bulizgatás nélkül, amire jeleztek Oszinak, hogy tragidőrnek felveszik. Az sem lehet rosszabb, mint a pincérkedés és elment a felvételis orvosi szűrésre. Mozogtak még ott vagy tucatnyian fiatalok, kergették egymást reggeli kataton állapotban. Még a reggelizés tiltása sem jelentett kizökkentő momentumot, mert a kecsapon kivül mas nem is szennyezte gyomrukat, bár az is inkább marta, mint kenegette.

Vizelet, vér, kenetminta. Bármit csinálhattak velük, ahogy ők is szokták a tinicsajokkal.

Azután a második napon Oszi munkát kapott. Mivel leselejtezett nyakkendőt az egyik szomszédtól kapott, így azt a kissé kajafoltos – de legalább karakteres férfias szagot kibocsájtó pólójára ejtette a csomó lazitásával fejével átnézve rajta. Trágerőr jövője namzavartatta. Hasa jobboldalát megvakargatta mulyán nézve, miközben a múltheti cajszinak válaszolt.

Gőze sem volt Oszinak, hogy esetleg ő is alkalmas lehet-e a munkára, mennyire hasonlít az a műkörmözéshez, vagy a fodrászat söprögetéséhez. Egy akaratlan fintort morzsolva el titkon reménykedett, hogy talán nem. De meggyőzően bamba képpel sugallta álcázott magabiztosságát.

Másnap reggel az ures villamoson a jegy és pénznélküliek hanyag esélytelenek biztonságával zötyögött be a belvárosba, ahol az eligazításra megjelent kéttucat fiatal kacsázott bizonytalanul körbe-körbe, mint a fagyoskodó pingvinek az Antarktiszon. Egyik asztalon száradozni készülődő felvágottas szendvics, a túlvégen valami tea és buborékos üdítőszerűség, a másik két irányban az asztalokon valami szórólapkazal és parfümminta repimintákkal. Egy nem túl lelkes negyvenkörüli öregasszony a kezébe nyomott mindkettőből egy adagot, meg egy térképet, hogy hol kell osztogassa, szagoltassa. Az utolsó asztallal már nem is kellett foglalkozzon, de el is hesegették a térkép szerinti irányba, mialatt még vágyakozón nézett rá a szomszéd asztallal távolodó kacér hústoronnyal terhelt gyönyörű szelet kenyér.

Titkon ígéretet tettek egymásnak, hogy várni fogják a délutáni találkozás beteljesülését.

Oszi megrögzött racionalista volt, így ez az egész nap kísértő filmrészlet csak plátói volt.

A szórólapokat nyálazta és adogatta a mozgólépcső tetejére érőknek a szagmintákkal és a három szóra zsugorodott reklámszöveggel. Nemzavarta a felesleges szavak elfelejtése sem, mivel úgyis elfelejtették volna a tovasodródó tavaszi kabátok, zakók és már szimpatikus lengébb öltözetek.

Így dülöngéltek a napok egymás hegyére – hátára. Rutinosan helyezkedett kellően korán reggelenként érkezve tálca haverjához. Igazából már ő lett a legjobb barátja. Érkezésekor hosszasan és udvariasan elbeszélgettek halk gondolatban az időjárásról, amíg csak úgy az idő kitöltése gyanánt néhány szendvicset rátukmált Oszira. Búcsúzóul mindig megkérte, hogy az aznapi italokat tesztelje, nehogy beégjen a többi fiatal szellem előtt.

Az egész város boldog titkolt kapni akarással vitte haza a prospektust es a mintákat.

Kéthét alatt a kísérlet első fele sikeres részeredményeket hozott az orvosok által fertőzött szórólaposok munkájával. A honap elteltével nemcsak a felkelő nap mosolya lett erősebb, a járvány is csillapult az átesettek rezisztenciájával. Oszi még nem is gondolta, de rövidesen már többet nem hívja tálca barátja, mert szendvicsei már nem lesznek.

Godot Sámuel

Illusztráció: Sebastien Coutheillas

Kategóriák: Szervezetek

Simulékony gonosztevő

2020, április 3 - 18:50

A kifejezést könyvében a szerző, Damian Bradfield, egy szinte mindenki által ismert, internetes cégre használja, nem minden alap nélkül. Ő maga – a szó irodalmi értelmében véve – nem író, hanem számítástechnikai szakember. Angliában született és tanult, egy ideig Hollandiában dolgozott, vállalkozásának székhelyét később áttette az Egyesül Államokba. Ma is ott él.

Szokták mondani, hogy valami „benne van a levegőben” és ilyenkor az ember bizonyos dolgokkal sűrűbben találkozik. Jó példa erre az egybeesésre, hogy nem sokkal korábban jelent meg egy hasonló témájú könyv, a Rendszerhiba. (http://www.utazonet.hu/a-veszjelzo-c859.html) Szerzője, Edward Snowden is az adatok rossz kézbe kerülésének veszélyére hívta fel a figyelmet. Damian Bradfield is említi őt a nem létező 33. oldalon. Miért nem létezik? A lapszámozás furcsa, több helyen megszakad. A 31. oldal után például két – szöveget is tartalmazó – számozatlan oldal következik, majd a számozás a 34.-kel folytatódik, de a 35. után ismét megszakad, a 38-ig. A könyvben ugyanez még több helyen megismétlődik. Vannak tehát olyan oldalak, melyekre – ha egyszer szükséges lenne – nem lehet hivatkozni. Ha pedig már a hivatkozásnál tartunk, nem ártott volna néhány – az érthetőséget segítő – jegyzet. A könyv tele van olyan hivatkozásokkal, amiket a magyar olvasók többsége valószínűleg nem ért, mert a neveket sosem hallotta. Ilyen – sok más mellett – a Tinder, a Layar, a Hatching Twitter vagy a telematika. Persze, ha már internetről van szó, ott azért ezeket magunk is megtaláljuk.

A szerző felvállalja: „Ez a könyv nem oldja meg a problémát. Mindössze abban reménykedhetek, hogy sikerül felrázni néhányakat.” Megmondja azt is, mi a probléma: „Minél több adatot gyűjt egy vállalat, annál több lehetősége adódik arra, hogy az adatokat pénzre váltsa.” Helyben vagyunk. Az adatokat ugyanis mi szolgáltatjuk magunkról. Valahogy mindenki önszántából nyomkövetőt visz magával mindenhová! Mivel online éljük az életünket, érdemes feltenni a kérdést: az internet a nagyobb megbízhatóság irányába halad? Részünkről a leggyakoribb hiba, hogy nem olvassuk el az általános szerződési feltételeket. Torontóban, 2016-ban végeztek egy kísérletet. Kiderült, a résztvevők 98%-a nem vette észre a csapdát a szerződésben, hogy a felhasználók kötelesek elsőszülött gyermeküket ellenszolgáltatás gyanánt átadni a közösségi háló használatának fejében! Érdekes példát hoz a könyv a Magyarországon is elérhető Amazon webáruházról, ahol 8 nyelven, 60 féle valutáért lehet szinte bármit megvásárolni. Az Amazon tudja, a nő mikor hagyja abba a tamponvásárlást és akkor azonnal küld egy jó ajánlatot pelenkára vagy hormonkészítményre. Nos… ez kényelem vagy betolakodás? Hogyan lehetünk képesek mérlegelni a nagy adathalmazok (Big Data) szerepét az életünkben? Habozás nélkül meg kellene bíznunk bennük? Egyesek szerint a Big Data nem más, mint a vállalatokat működtető üzemanyag. Mások szerint már nem is csak üzemanyag, hanem maga a világ! Az adathalmazok széles körben elérhetők és mind fontosabbá válik a belőlük elérhető tudás kinyerésének képessége. A szerző egyik igen figyelemre méltó megállapítása: „Az adatok megértése, feldolgozása, az értékek kinyerése belőlük, vizualizálásuk, kommunikálásuk – rendkívül fontos készségek lesznek a következő évtizedekben, nem csupán a szakma, de az oktatás szintjén is, az általános iskolában, a középiskolában és a főiskolán egyaránt.”

A 65. oldalon felbukkan egy magyar név is. A Debrecenben született Szalay A. Sándor, ma már Alex Szalay, a Baltimore-i John Hopkins Egyetem professzora arra figyelmeztet: „Az embereknek amiatt kellene aggódniuk, hogy miként oktatjuk a következő generációt. Nem csupán a tudósokról beszélek, hanem a kormányban és az ipar területén tevékenykedőkről is.” A könyvet olvasva lássuk be, talán nincs is most ennél aktuálisabb! Valószínűleg ők lesznek azok, akik meggátolhatják az adatokkal való korlátlan visszaélést, bár ennek első lépései már észlelhetők, sőt, a tevékenyek között Damian Bradfield is megtalálható. Hollandiában, 2009-ben kapcsolatba került a WeTransfer nevű céggel, mely a fájlmegosztó szolgáltatások közül azzal tűnik ki, hogy közel 2 GB-os állományokat is megoszthatunk a segítségével, mégpedig hihetetlenül egyszerűen és persze ingyen. Ráadásul az adatokat nem gyűjtik, a szolgáltatás használatához nincsen szükség regisztrációra, két hét után törlik a feltöltött fájlokat. Persze a továbbítások között reklámokat is küldenek (ebből élnek), de a felugró, zavaró reklám helyett egész képernyős képet adnak. A nagy terjedelmű fájlok továbbítását igénylő művészek figyeltek fel rájuk, 2010 februárjában még csak heti 47 ezer továbbítást végeztek, de 2011 januárjára ez közel 600 ezerre nőtt. A 2012-ben elért napi egymillió fájltovábbítástól, 2018-ra eljutottak a 193 országba küldött havi egymilliárdig! A WeTransfer a kíváncsi emberek szolgáltatásává vált és több millió felhasználót vonzott. Jövedelmük lehetővé tette, hogy 2016-ban elindíthassák a The University of the Underground-ot, a világ egyik első, teljes mértékben ingyenes MA programját, mely határokon és nemzetállamokon átívelő oktatási formát testesít meg.

Mindeközben a Big Data egyre felkapottabb téma lett. Az embereknek elegük volt a feliratkozási űrlapokból, a cégek azzal hencegtek, hogy egyre többet és többet tudtak a felhasználóikról. Az Instagram a feltett képek felett követelt szerzői jogokat. A Facebook-on az információ áramlása nem akadálytalan, az áramlást manipulálják. Ez a simulékony gonosztevő (94. old.) jogot formált az emberek olyan adataira, amelyeket tudtukon kívül szolgáltattak. Amikor a weben tevékenykedünk, a Google nagyjából mindenhová követ bennünket. Elmenti a keresési előzményeket és arra használja, hogy hirdetésekkel bombázza a felhasználót. A weboldalak mintegy 75%-án jelen vannak, a háttérben elrejtve. A felhasználók általában azt hiszik, hogy nekik semmifajta befolyásuk nincs afelett, ami történik. Damian Bradfield viszont kijelenti: ennek épp az ellenkezője igaz. Minden hatalom a felhasználók kezében van. Állítását mások is alátámasztják. A könyv teljes terjedelmének mintegy negyedét a „high tech” területén nevet szerzett vállalkozókkal készült interjúk teszik ki. A 2010-ben indult Wikipedia alapítója, Jimmy Wales szerint a kizárólag hirdetés alapú üzleti modell rendkívüli károkat okozott a minőségi újságírásnak is, mert a híreket közzétevők legfőbb célja a kattintásvadászat. Keltsük fel a figyelmet öt másodpercre, majd mutassunk egy hirdetést! A beszélgetőtársak közül az egyik legérdekesebb a sokszoros olimpiai- és világbajnok sakkozó Garri Kaszparov nyíltan kimondja: Az emberek kényelmet, ingyenes internetet akarnak, és csak most kezdjük belátni, hogy az ár, amit fizetünk érte, valójában az adataink letöltése, a legintimebb pillanataink megosztása, tehát a saját személyünkkel fizetünk és fennáll a veszélye, hogy az adataink kikerülnek. Nagyon komoly erkölcsi aggályt jelent, hogy miközben az Apple, a Google, a Twitter és a Facebook úgy tesznek, mintha érdekelné őket az egyéni jogok védelme, önként átengednek bármilyen adatot, amit a diktátorok kérnek, csakhogy megóvják üzletüket azokban az országokban. Ezeket a vállalatokat semmilyen ösztönző erő nem hajtja az álhírek elleni küzdelemre. Ahogy haladunk a mesterséges intelligencia felé, etikai kérdések is felmerülnek. A gonoszságra való képesség egyedülállóan emberi. A mesterséges intelligencia pedig – akárcsak az internet – a mi természetünket, a mi előítéleteinket, a mi hitünket tükrözi majd. A feladat tehát – hangsúlyozza utolsó sorában a könyv: építsünk egy bizalommal telibb világot!

Kategóriák: Szervezetek

Önéletrajz a jelenből. Pillanatkép

2020, április 2 - 17:04

Mottó:

… „a látszat még az igazságot is legyőzi” (Platón)

A tömegpánikkal szemben nincs járható út.

A tömegpánik, akkor is káros, ha valós veszély váltja ki.

Az autóból csak a lábait látom. Megállok. Hanyatt fekszik. Mozdulatlan. Arca sebes. Mintha a szája is véres lenne. Csak éleszteni ne kelljen! Alkalmatlan vagyok. Rettegek a gondolattól. Nyomkodni a -talán halott- mellkasát. Nekem ez nem hiányzik. Tudom, hogy megteszem. Sajnálom. Nem vagyok hős. Nem merek gyáva lenni. Hányinger kerülget. Elnyomom. Odalépek hozzá, és óvatosan mellkasára teszem a kezem. Még mindig undorodom. Ötven körüli férfi. Kissé ápolatlan. Kinyitja a szemét. Tekintetnek régen örültem ennyire. Aztán felül. -Részeg vagyok- mondja -Ezek régi sérülések- teszi hozzá. Nem hívok mentőt. Sokba kerülne Neki. Visszafekszik a napsütötte járdaszél füvébe, szemét lehunyja, arcán békés mosoly. Az egészségügy túlterhelt.

Esténként a lakótelep erkélyeit az orvosi helytállást tapssal éltetők lepik el. A kézen keletkezett aggasztóan piros foltról az orvos fotót kér, mentőszirénát napok óta nem hallani, a kórházak igazgatását katonák vették át, belépés előtt a kapuban szűrik az érkezőt, vizsgálatok, kezelések elhalasztva, beteglátogatás nincs, aki lázas, az nem mehet be. Lázát orvosának jelentő páciens telefonos jó-tanácsot kap, meg valamilyen „talán az” kórképet szedjen izét… Fóliázott ablakú patikák, fóliázott gyógyszerészek, fóliázott közegészségügy katonai parancsnokság alatt.

Hipermarket. Bolt, ahol minden kapható, elektromos tűzhelytől, Split klímáig; zabpehelytől az álom ízű csokiig minden, és akad még különleges minőségű whisky is. Liszt nincs, vécépapír van. Újra van. A boltokból eltűntek a hatalmas papírcsomagot cipelő asszonyok. Minden ágy alja meg a spájz tele. Ott vécépapír és liszt uralja a teret. Pékárú bőséges, lisztes-polc üres. Két hete üres. Boldog jövő előtt állnak a molyok (Ephestia kuehniella-k). Rövidesen lisztmolyokra csapó tenyerek hangjára ébrednek későn kelő gyerekek. Anya elfojtott káromkodása jelzi: „Megint elrepült.” Liszmolyilag vizsgálva boldog a jövő. Tündérilona még két hétig süti házi kenyerünk, aztán „Ne szarj be!” jeligére hirdetést adunk fel: Lisztet, ágy alól is féláron veszünk. Dőlni fog a liszt, hetente kell fél kiló. Reméljük, hogy úgy cseng le a nem létező pánik, mint a szüreti hasmenés. Először az is nagyot fröccsen.

Nincs tömeg, polcok tele. Többnyire idős férfiak tét-lábolnak, egyik kezükben cédula, másikban telefon. A pénztárban ülnek korunk hősei, a pénztárosok: Nincs fólia, kesztyű és álarc, ám van naponta több száz vevő. Rakják az árut, veszik a pénzt. Érdemes lenne vizsgálni, közülük hányan lesznek betegek. Ez nem a lefóliázott egészségügy, ez az élet, ami megy tovább; ez nem autógyártás, ez az élet, ami megy tovább. A baj azzal van, ami nem megy.

Éva házának teteje leégett. Biztosítás nem volt, sírás és pánik igen. Falujának polgármestere nem adott segélyt. „Ha adnék, azt hinnék, hogy lefeküdtél velem.” Mégis volt segítség: segítettek a barátok, a család, és a falu lakói. Munkahelyén ma felmondtak neki. Szerencsés ember, leégett házának felújításához nem vett fel hitelt. A baj társas lény: oda megy, ahol már van. Ő sikeresen legyőzte a bajt.

Máskor öten, most ketten vannak. Én egyedül. Kocsimat pikk-pakk lemossák, nincs félórás várakozás, és nincs blokk. Ma nem jön a NAV. Az autómosóban béke van, és az utakon is. Városunk közlekedésén a hetvenes évek hangulata; forgalmi lámpák kikapcsolva, elsőbbséget ritkán kell adni, néha megfeledkezek magamról, és ötven helyett hatvannal hajtok. Csend, béke, nyugalom. Üres parkoló mindenütt. Ó, azok a hetvenes évek(!) a bűzlő Trabant és a kihúzva felejtett szívató.

Akkor füstölő Trabant, ma elektromos autó, és internet. Büszke vagyok! Korosztályom alkotásai, akár Holdra szállás, vagy a mobiltelefon. Ismeret pillanatok alatt, kapcsolat félvilágon át. Terjed rajt a jó és a rossz: Az új, szebb világot teremtő divat; a környezettudatos tettek divatja, vagy a világpánik; a fontos hír és a fake news; megjelenik a távolibarát, és a rosszindulatú „ismerős”. Szelektálni tudni kell; hírek, reklámok, pánik és divat, ismerősök és csoporttagok között. Csoda, amikor olyan csoportnak is lehetek (lehettem) tagja, amelyben kiválók gyűltek össze: zenészek, filozófusok, tv sztárok és újságírók kiválóságai. Válogatott csapat, és büszke vagyok, ha néha-néha írásomra némelyikük like-t ad. Tudom, köztük lennem ajándék tőlük-nekem, és nem érdemem. Válogatottak közt én is válogatott vagyok.

A pánik lehet egyéni, voltam én pánikban sziklafalon, legyőztem, és büszke vagyok rá. Nem tagadom, dicsekszem vele. A pánik lehet tömegpánik, és lehet világpánik is. Én a pániktól félek; pánikom; pánik a pániktól. A következményektől rettegek; a gazdasági összeomlástól, a leálló egészségügy okozta károktól, az inflációtól. Nem tudom, hogy hány ember hal meg a kezelések és a megelőző vizsgálatok elhalasztása miatt, hányan menekülnek halálba munkájuk elvesztése miatt. Nem tudom, lesz-e ajtókat felgyújtó csőcselék, a pánikkal visszaél-e a politika, lesz-e belőle gazdasági, majd fegyveres harc, nem tudom, hogy egy háborúban mennyi lesz az áldozat.

Pánikolok.

Epilógus 1: 2011. 01. 20-án a West Balkán nevű budapesti szórakozóhelyen a kialakult tömegpánik miatt, az utcára tóduló tömegben két tizenéves és egy huszonnégy éves lány vesztette életét.

Epilógus 2:

Egy pánik ellenes gondolatom miatt a fent említett kiemelkedő képességű emberekből álló csoport kizárt tagjai közül.

Pillanatkép az életből, ami megy tovább

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

A következmény

2020, április 2 - 15:51

Van, ugyebár, ez a koronavírus, aminek országos kihatású következményei vannak, ám nem csak az egészség és a halálozás területén. Van annak, biza, gazdasági következménye is.

Az elsődleges, a veszélyeztetettek kivonása a munkavégzésből. Ez egyrészt gondoskodás, ami még pozitívnak is felfogható, óvjuk őket a fertőződéstől és magunkat az általuk történő veszélyeztetéstől, másrészt egyéni tragédia, mert fenntartó bevételi forrástól esnek el.

De tovább megyek: nemzetgazdasági kiesés is, mert ugyan a termelőerőt továbbiakban nem kell finanszírozni, de az általuk termel javak is kiesnek a gazdasági körforgásból.

Máshol sincs helyük, mert a veszélyeztetett korosztályba tartoznak. Jó, ha van nyugdíjuk, jó, ha az nem minimálnyugdíj. Amúgy – gondolom – nem jókedvükben dolgoztak nyugdíj mellett, hanem, mert az nem volt elég korábbi életszínvonaluk megtartásához. Hát most majd vissza kell fogniuk magukat.

Rendben, ott vannak a gyerekeik – már, ha vannak – akiknek törvényben megszabott kötelessége a róluk való gondoskodás. Mármint akkor, ha az ő munkahelyük még megvan. Nem kell ahhoz bedőlt kisvállalkozónak lenni, elég, ha egy autóipari multi mindeddig biztos szalagmunkása voltál, aki máról holnapra leállította a termelését, mert a munkaállomások egymástól való távolsága pl. nem felelt meg a járványmegelőző kormányzati előírásoknak. Különben is, egy Samsung, egy x.y Tires stb. buszokkal szállított munkástömegét miként is lehetne védeni? Inkább maradjanak otthon.

Illusztráció: Jennifer Pankratz

De ugorgyunk! Mindez eddig kivédhetetlen, feloldhatatlan vis major.

De akad egy réteg, egy társadalmi osztály, minek tagjai alól a járvány – annak direkt, vagy áttételes hatása – végletesen kihúzta a szőnyeget, teljesen reménytelenné téve az életét. Ne szépítsük cifra elnevezéseket használva, hogy mélyszegénységben élők, halmozottan hátrányos helyzetűek, mondjuk ki nyíltan: a cigányságról van szó!

Arról a cigányságról, aminek eddigi bevételi forrásai a közmunka, a feketemunka, a rabszolga- és alkalmi munka, az üzletelés és – ne szépítsük – a szociális segély és a családi pótlék voltak. Elenyésző hányaduk rendelkezett legális, állandó bevételt biztosító munkahellyel.

A járvány következtében a családi pótlékon és a segélyen kívül ez mind megszűnt, még az az egy tányér meleg étel is, amit az iskolában kaptak a gyerekeik.

A maradtak meg tehát ezek, a semmire sem elég, csak a társadalom lelkiismeretének megnyugtatására szolgáló tételek: a túléléshez kevés, az éhen haláshoz sok.

Eleddig az érintettek, ahogy tudták, megteremtették a túléléshez szükséges dolgokat, ha nem is mindig legális eszközökkel, de hát, a népek már csak hanyagok, szerte-széjjel hagynak még hasznosítható dolgokat, ilyesmi. Káros szokásaik is kihasználhatók – szesz, cigaretta – más úgysem strapálja magát, hát nosza. De mindez nem a meggazdagodásért, hanem a túlélésért.

De hát miért nem mennek el dolgozni? Mégis, hova a faszba? Cigányt amúgy is csak alja munkára alkalmaztak eddig is, most meg, aki kisvállalkozó, csődbe menése előtt elsőnek tőlük szabadul meg! De pl. A Zeiss mátészalkai telepén se találkozhatni cigány lencsecsiszoló betanított munkással!

Ha az életfeltételeik legális források fogytán veszélybe kerülnek, jönnek a bolti kiskönyvek, ha az is betelik, az uzsorások, ha a falubeli már így sem ad, hát elmennek a másik faluba, napról napra élve – már, amilyen élet ez – kihúzzák valahogy.

De most már ennek is vége. A cigányok mély érzelmi világúak, és erős családi kötöttségűek. Különösen a gyerekszeretetük nagy. Ha már isten adta, akkor gondoskodnak róla, elveszni nem hagyják. Szerintetek mit fognak csinálni, amikor a gyerek, reménytelenül sírva kenyérét könyörög, és a végén már csak nyöszörögni tud? Ha reggel-este csak éhes sírását hallod? Nem kaviárért, bélszínért, vagy sertés szeletért rí Dubarry módra, csak egy darab kenyérért, az se baj, ha száraz, majd egy kis vízbe beáztatja…

Azt, amit minden anya, vagy apa, még ha kékszemű, hófehér bőrű szőke árja is: megszerzi neki, méghozzá a módszerekben nem válogatva.

Ne gyertek most nekem álságos hárításokkal, hazug kifogásokkal, hogy miért nem tanultak, miért nem dolgoztak rendesen, miért nem ez, miért nem az, ez mind csak sunyi melléduma!

Ez a kurva kormány még arra sem képes, hogy a járvány másodlagos, gazdasági és szociális következményeit felmérje, nem, hogy arra mentőcsomagot dolgozzon ki! Cserébe villogóra fényezi magát, hogy ők mennyire segítőkészek! Jobb helyen ott kellene a fiókban egy ilyen terv, A, B és C verzióval, de nem ám valami populista, vagy demagóg ötleteléssel, hanem jól megalapozott tanulmány – feasibility study – formájában! Sajnos, túl sokat nem lehet várni Orbánéktól: a szakmaiatlanság, tehetetlenség, hozzá nem értés ül tort e tájon. Ilyen az, amikor – szellemi – unokatestvérek egymás közt házasodnak, és az utódjaik némiképp degeneráltak lesznek.

Ám kétségtelenül segítőkészek. Segítőkészen adtak a Mészáros&Tiborcz vegyespárosnak több milliárd forintot balatoni kikötő fejlesztésre, és a létszükségletű maszkokat és védőkesztyűket, amik sajnálatos módon eltűntek a kínai szállítógépek landolása után, az államtitkárasszony pereputtya segítőkészen árusítja uzsora áron! Ám annyira nem segítőkészek, hogy – Európa kulturált országai kormányaival ellentétben – támogassák a csődbe jutott vállalkozásokat munkásaik megtartásában.

De a cigányoknak az életmentő eszközökből amúgy se jutna. Minek is, úgy se tudnák, mire jó, nomeg, túl sokan is vannak. Dr. Mengele meg tapsikol.

Kategóriák: Szervezetek

Támadt egy sanda gyanúm

2020, április 1 - 14:48

Az ugye, nyilván való, hogy az ország gazdaságának jelentős részén a fideszes oligarchák, sógor, koma és egykori iskolatárs uralkodnak, ők birtokolnak termelő üzemeket, feldolgozóipart, mezőgazdasági területeket, állattenyésztést, erőművet és sok más mindent.

Én ezt eddig a gátlástalan gazdagodási vágynak, az ősi paraszti éhségnek, a kapariságnak tudtam be, de most, hogy elkezdődött a komisszárok ideje, és az álságos gazdasági támogatás – ami nem más, mint trükkös tulajdonszerzés – országos kiterjesztése, úgy vélem, mindez csak egy felettébb rafinált terv része.

Mert mi van akkor, ha 2022-ben valami csoda folytán megbukik ez a hazardirozó, gátlástalan rablóbanda, és hatalomváltás történik? Mindegy, hogy ki/mi kerül a hatalomba, az ország gazdasága a fidesznyikek kezében marad. Egy Csányit, egy Mészárost, egy Tiborczot és a többi potentátot nem lehet csak úgy megfosztani még a kastélyuk kapuja mellett álló kukásedénytől sem – mindezt a szent magántulajdon szabadsága nevében – nemhogy államosítani iszonyú mennyiségű tőkeelemeit! Persze, lehet kisajátítani, einstandolni, elkobozni, csak az olyasmi nem demokratikus megoldás.

A kés a váltó kormányzat torkán van: egyszerűen leállnak. Nekik van annyi tartalékuk, hogy kibekkeljék, amíg csődbe megy az ország, és az új hatalom politikusai a küszöbükön térdelve rimánkodnak, hogy térjenek vissza, mentsék meg az országot, ők pedig kegyesen megteszik, és örökre a hatalomban maradnak.

Vannak települések, ahol öt család uralja a falut. Szerintetek milyenek ott a szabad választások?

Orbán pedig nem kispályás, ő nem kis tételben játszik, ő az egész országot akarja, és ehhez használja eszközül a vírust és az általa okozott gazdasági krízist.

Ügyes, mondaná Kohn bácsi.

Kategóriák: Szervezetek

Bizalom

2020, március 31 - 14:32

– Jó napot kívánok, kérem, igazolja magát!

– Jó napot kívánok, miért?

– Tudja. A koronavírus.

– Szerintem nem.

– Mi nem?

– Szerintem nem tudja.

– Kicsoda?

– A koronavírus.

– Mit nem tud?

– Hogy miért igazoltat.

– Mert ellenőr vagyok.

– Gyanítottam. Ezt nem tudja a koronavírus.

– Szóval félreértett.

– Igen, de direkt.

– Miért?

– Hogy beszéljek végre valakivel.

– Akkor igazolja magát?

– Miért tenném?

– Például, hogy megtudjam a korát.

– Megmondom. Túl vagyok rajta.

– Min van túl?

– Amikortól jobban kell félnem.

– Patikába megy?

– Nem. Sehova. Más váltja ki a gyógyszereimet.

– Jó a maszkja. Ilyet még nem is láttam.

– Nem is a patikából való. Ott nem volt semmilyen.

– Tényleg, hova megy?

– Tényleg akarja tudni?

– Ez a dolgom.

– Akkor megmondom. Nőhöz.

– Ne mondja!

– De mondom.

– Csak mondja?

– Csak mondom.

– Bassza meg, mindig lecsúszik ez a szar. A magáé drága volt?

– Nem annyira, csak ötezer forint.

– Nem mondja!

– Nemcsak mondom, annyi. És a magáé?

– Semennyi. Kincstári.

– Eldobható?

– Igen, el lehet dobni. Szóval csak sétál.

– Igen.

– Sehova.

– Ezt jól megjegyezte.

– De milyen céllal sétál?

– Jó az, hogy egészségügyi?

– Majdnem.

– Vagy, hogy nem bírtam a magányt?

– Az nem jó. Hiszen egyénileg sétál. Vagy találkozik valakivel?

– Nem, de már találkoztam.

– Kivel?

– Magával.

– Én nem számítok.

– Dehogynem.

– Térjünk a tárgyra! Van szabad ideje?

– Hogyne volna. Nekem már csak az időm szabad.

– Akkor kijelenthető-e, hogy szabadidős céllal sétál?

– Ki.

– Gyalog.

– Hogy a francba lehetne másképp sétálni, mint gyalog?

– Sétálni valóban nem lehetne másképp, de közlekedni igen. Ön most nem közlekedik?

– Nem hát. Maga is látta, hogy sétálok.

– A sétálás is közlekedés. Nem gondolja?

– …

– Nem gondolja?

– De.

­ – Remek! Akkor beírhatom a jelentésembe, hogy egyéni szabadidős célú gyalogos közlekedést végzett a kijárási korlátozás rendeletének ötödik paragrafusa szerint.

– Be.

– Pfhúúú. Akkor megmutatja az igazolványát? Tudja. Az adatai miatt.

– Nincs nálam az igazolványom.

– Miért nem mondta eddig?

– Mert nem kérdezte.

– Tudja mit? Diktálja be az adatait. Én megbízok magában.

– Jó, megteszem. Én is megbízok önben. Önben igen.

Aczél Gábor


(Két árnykép, egy fehér váza.)

Kategóriák: Szervezetek

Nyílt járvány-levél olvasóimnak!

2020, március 30 - 14:34

Kedves Olvasóm!

Az, hogy ki mennyire ért egyet a COVID-19 kapcsán a “maradj otthon” kampánnyal az egy dolog. Ahogy az is, hogy ki mennyire veszi komolyan a jelenleg jobbára bináris kommunikációt. Amennyiben a két fősodor egyike túldramatizálva, vagy kínkeserves csúsztatásokkal pánikot kelt. Míg a másik fősodor egyfajta “csalánba nem üt” mentalitással bagatelizál.

Nos! A szezonális influenzával összehasonlítva nagyon súlyosnak tűnik ez a járvány. A spanyol-náthával összehasonlítva nem. De az utóbbi azt jelenti, hogy van ok a félelemre.

Az otthonmaradás nem véd a járvány ellen, csak lassítja a terjedését. Bár humán vírusokkal nem foglalkoztam, és a növényiekkel is régen, a neten elérhető epidemiológiai előrejelzések is a lakosság felének valamilyen szintű fertőződését valószínűsítik. Előbb-utóbb. Az “utóbb” szerepe annyi, hogy az idő életet jelenthet. A védekezési technológiák fejlesztésében is, de abban is, hogy a limitált számú elláthatósági létszámban ne Te, vagy valamelyik szeretted legyetek a limit feletti ellátatlan rászoruló.

Ugyanakkor ez csak a biológiai, infektológiai védekezés. Sokkal jelentősebb lesz, felértékelődik majd a bezártság, és a kommunikációs katyvasz okozta, kikezdte mentális egészség szerepe is. Az utóbbi kapcsán amit megtehet bárki, az az, amit a bántó beszólásoknál is javasolnak. Ne csak azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt is, hogy ki. Amíg ellenőrizhető, keres adatokat, számokat, gondold végig, hogy valóban szólhat-e arról egy szöveg, amiről látszólag szól. Hogy összehasonlítható dolgokat hasonlít-e össze. Mérlegelve azt is, hogy a dr. nem jelent járványtani szakértelmet. Igen! Fogadd kritikával a tuti megmondásokat. Mérlegelve azt is, hogy a neten könnyű győzelem az öt perces klikkvadászat.

Amiért ezzel tartozol magadnak az az, hogy őrizd meg az objektivitásodat. Nem mondom, hogy nem kell félni. De tudd, hogy mitől, illetve mennyire félsz. Te! Aktuálisan. A saját körülményeidet ismerve.

A másik, bár elsőként emlegettem, a bezártság. Ha tudod mitől félsz, és mennyire indokolt, jobban fogod elviselni, és kisebb lesz a csábítás egy kis tülekedésre a kocsmában, boltban, bárhol. A szófordulat talán nem az enyém, de igen, van amikor úgy fogod érezni, hogy az agyadra csavarodnak a falak. Ilyenkor a legjobb amit tehetsz az, hogy kommunikálsz. Nem írásban, hanem szóban. Akár a neten át. Megbízni sem kell a másikban (bár nem árt). De tudat, hogy nem egyedül kiabálsz egy sötét szobában csodákra képes. Leginkább megvédi a közvetlen környezetedet attól, hogy rajtuk vezesd le a feszültséged, amiből nekik is elég sok lehet. Utólag bocsánatot kérni nemes gesztusnak tűnhet. De jobb megelőzni, és nem megbántani a másikat, illetve semmibe venni a problémáit.

Ellenben az, amit mindenképpen tegyél meg a saját jövőd érdekében, az az, hogy mérd fel a jelen körülmények várható jövőbeni hatását. Nem általában, hanem személyesen. Általában lehet politikai véleményed, mutogathatsz bárkire, és tedd is meg nyugodtan, ha ettől könnyebb. Aztán vonulj vissza szűkebb pátriárkádba és csinálj mérleget. Személyeset. Mert az életedet Te fogod leélni. Akkor is, ha hetek múlva (kétlem), és akkor is ha hónapok múlva lesz vége a jelenlegi krízis-állapotnak.

Ha pedig idáig elolvastad, akkor igen: akár vonj gyököt belőle. Nem azért, mert ostobaságnak tartom, hanem a Te életedet Te ismered a legjobban. Pont úgy nem fogom a tutit megmondani, ahogy mások sem. Egyet sem kell velem értened. Miért kellene!

Egyetlen egy kérésem van csupán. Az, hogy a TE véleményed valóban a TE véleménye legyen. Ne a netet böngészd végig, majd vágd hozzám valamelyik tutimondó szajkó-felvételét. Olvass, kritizálj, gondold végig, és a TE SAJÁT, véleményed mentén igazítsd el magadba a fentieket és általában a jövődet egyaránt. A válságban és azután. Mert a Nap másnap is fel fog kelni még pár milliárd évig.

De rajtad, és egymáson is múlik, hogy meddig veled, vagy mikortól nélküled.

Köszönöm a figyelmed!

Kategóriák: Szervezetek

Kambodzsa nem zárja le repülőtereit

2020, március 30 - 14:18

Végre egy – legalább részben – kedvező hír, ami a világ szinte minden tájáról egybehangzóan áradó, baljós információkkal ellentétben némi reményre is alkalmat kínál. Erről sem mondhatjuk, hogy ott legalább minden rendben van, de másként, más szemlélettel vették fel a küzdelmet a járvány ellen.

 

Dr. Sárdi Rudolf a Kambodzsai Királyság Idegenforgalmi Minisztériumának magyarországi és kelet-európai képviselője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a COVID-19 járvány hatása a Kambodzsai Királyságban is jelentősen hozzájárult a turizmus drámai hanyatlásához. Márciusban előreláthatólag 40%-kal kevesebb nemzetközi járatot fogadnak az ország repülőterei.

A nemzetközi járatok száma a decemberi 4241-ről márciusban 40%-kal, míg a légi úton beérkező utasok száma több, mint 50%-kal csökkent. A környező országokban számos repülőtér bezárt, leálltak a légitársaságok és lezárták a szárazföldi határokat. A forgalom csökkenésének ez a fő oka. Kambodzsa nem szándékozik légitársaságait leállítani, de a környező országok repülőtereinek zárlatát követően kénytelenek korlátozó lépéseket tenni. Ennek ellenére nem kívánják a repülőtereket lezárni. A Khmer Idegenvezetők Szövetsége tájékoztatása szerint Siem Reap tartományban az idegenvezetők bevétele elérte a havi 500 USD-t ami jelenleg nullára zsugorodott.

A legfrissebb statisztikák szerint ez év januárjában 547.963 turista érkezett Kambodzsába, ami 15.3%-al kevesebb a megelőző évi forgalomnál. Egy részletes bontás szerint repülővel 332.134 (-17.7%); szárazföldön 189.412 (-13.6%); míg vízi úton 30.315 (+8%) utas érkezett. A legfontosabb turistákat küldő országok közül Kínából 123.550 (-32.3%); Koreából 37.206 (-10%); Thaiföldről 53.874 (+22.2%); Vietnamból pedig 75.926 (+ 19.6%) utas érkezett. Jelenleg az ország mindhárom, nemzetközi járatokat fogadó repülőtere: Phnom Penh, Siem Reap és Sihanukville is üzemel. A környező országok Vietnam, Laosz és Thaiföld határait lezárták a személyforgalom elöl, de a teherforgalom és áruszállítás lebonyolítása továbbra is lehetséges.

Kategóriák: Szervezetek

Egy millió munkanélküli egy hét alatt Kanadában — Példanélküli segélycsomagot vezettek be

2020, március 29 - 19:05

Egy hét alatt egy millióan nyújtottak be munkanélküli biztosítási kérvényeket, miután a tartományi kormányok, önkormányzatok és Kanada szövetségi kormánya minden nem kulcsfontosságú céget, üzletet, szolgáltatást és munkahelyet bezárt. A szövetségi kormány által elfogadott Karantén Törvény 750 ezer dolláros bírságot, illetve hat hónap letöltendő szabadságvesztést szab ki mindazoknak, akik külföldről Kanadába hazatérve, megszegik a 14-napos önkarantént. Jelenleg az Egyesült Államok és Kanada közös határa a személyforgalom előtt le van zárva és külföldiek nem érkezhetnek be az országba légiközlekedési úton sem. Jövő héttől pedig a gyanúsnak vélt, COVID19-hez hasonlító szimptomákat mutató utasok sem vonattal, sem pedig repülővel nem utazhatnak belföldön. A héten az általában halkszavú Justin Trudeau miniszterelnök bekeményített amikor otthona előtt kijelentette: “Elég volt! Mindenki menjen haza és maradjon is otthon!”

Vasárnap reggelre 5.878-ra emelkedett a fertőzöttek száma Kanadában. Jelenleg Québec tartományban a legrosszabb a helyzet, annak ellenére, hogy a québeci kormány vezette be elsőként a legkeményebb lezárásokat és intézkedéseket. Québecben a fertőzöttek száma vasárnap reggel 2.498 volt. A helyzet Montreálban a legsúlyosabb, ahol a fertőzöttek száma elérte az ezret. A montreáli fertőzések több mint negyven százaléka néhány nyugati városrészen található, különösen az angol többségű Côte Saint-Luc-ban, ahol a lakosság harminc százaléka nyugdíjas és ahol a telet rengetegen Floridában töltik. Az éppen hazatérő “snowbird”-ök hozhatták haza magukkal a koronavírust. Montreálban vészhelyzetet deklarált az önkormányzat, bár végsősoron az egész város karantén alá helyezése tartományi döntés lesz.

Ontario-ban — a legnépesebb tartományban — a fertőzöttek száma vasárnap reggel 1.355-re emelkedett, Brit Columbiában pedig 884-en betegedtek meg. Albertában 621, Saskatchewanban 134, Új Fundlandon 120, Új Skóciában 111, Manitobában 64 és New Brunswickban 51, Prince Edward szigeten pedig 11 a fertőzöttek száma. Északon a legkevesebben fertőzödtek meg – Yukonban összesen négy fertőzött van, a Northwest Territories-ben pedig csak 1. Nunavut területén még nincs megfertőzött. Összesen 63-an haltak meg Kanadában.

Állami segély

Kanada szövetségi kormánya több mint 82 milliárd dolláros segélycsomagot fogadtatott el a parlamentben. Azt már most tudjuk, hogy a segélyezés ennél magasabb árat fog követelni. Trudeau miniszterelnök többek között bejelentette:

  • Minden felnőtt kanadai állampolgár aki jövedelmét elvesztette a COVID19 járvány és a szigorítások kapcsán havi 2 ezer dollárt jogosult kapni segélyként a szövetségi kormánytól. A segélyt áprilisban, májusban és júniusban fogják bankszámlákra utalni. Jelentkezni online lehet, április elejétől, és a szövetségi kormány alig szűri majd a jelentkezőket. Elsőbbséget élvez az anyagi segély gyors utalása, ennek rendelnek mindent alá, beleértve az esetleges visszaélések kiszűrését is.
  • A kormány eredetileg azt ígérte, hogy kis- és középvállalkozás úgy segítik, hogy az általuk kifezetett bérek tíz százalékát a kanadai kormány állja egy speciális szubvención keresztül. Pénteken azonban Trudeau bejelentette, hogy a liberális kormány lényegében a baloldali Új Demokrata Párt javaslatát fogadta el és így a kormány fedezi majd a kis- és középvállalkozások által kifizetett bérek 75 százalékát. Az új program pontos részleteit majd a most következő héten jelentik be. Értesüléseink szerint, a 75 százalékos bér szubvenció nem csak a magánvállalatokra vonatkozik majd, hanem a non-profit szektorra is — ez majd néhány napon belül derül ki.
  • Összesen 9 millió dollárt kap a United Way nevű karitatív szervezet, mely összeget azoknak a helyi non-profitoknak továbbíthatnak, amelyek a idősök megsegítésére koncentrálnak.
  • Összesen 7,5 millió dollárt költ a kormány a kiskorúak mentális egészségére úgy, hogy egy külön telefonvonalat támogatnak, ahol a gyerekek pszichológusokkal beszélhetnek.

Nehéz hetek ezek a világon mindenütt. A múlt héten jelentettem be a 21 munkatársnak emailben, hogy az utolsó fizetést most kapták és ideiglenesen valamennyiünk munkanélküli biztosításra kényszerülünk, mivel az ottawai egyházközség ahol dolgozunk elvesztette szinte összes bevételét. Amint ez a hír az egyházközségi tagokhoz eljutott, érkeztek a telefonhívások hozzám, illetve a telefonon hitelkártyával küldött adományok a templomnak — van aki negyven dollárt küldött, van aki pedig ezret. Ha ez nem is volt elég ahhoz, hogy a munkanélküliséget elkerüljük, egy ilyen krízisben a szolidaritás elve látszik társadalmunkban igazán érvényesülni. A templom egyik tagja videófelvételen mondta el: eddig lehet, hogy agyilag, intellektuálisan értettünk meg a szolidaritás értékét, de ma már inkább szívvel, lélekben és a gyomor szintjén fogjuk ezt fel. Akit esetleg érdekel Joan O’Connell reflekció, az itt megtalálja videóját.

Kategóriák: Szervezetek

Karanténnapló 2 — Nem vagyunk angyalok – bár talán “acsarkodó, lepukkant nyuggerek” sem

2020, március 29 - 14:09

Önkéntes bezárkózásom huszon valahányadik napja. Jobb, ha az ember nem számolja, amikor fogalma sincs, meddig tarthat. Az eddigiek alapján úgy számolom, Magyarországon a nyár közepéig – talán a végéig is – eltarthat a fertőzések szaporodása, és még akkor is csak arról van szó, hogy megállítottuk a járványt – a megszüntetéséhez még újabb hónapok, ha nem évek kellenek.

(Helyzet március 29. 8:00 óra: 408 ismert fertőzött, összesen 13 elhunyt.)

Hétfő óta kijárási korlátozás van, ami annyit jelent, hogy pl. vásárolni az idősek csak 9 és 12 óra között járhatnak, a fiatalabbak ezt követően a 15 órai boltzárásig. Az utcák csendesek, még a Belvárosban is lehet szellőztetni (a nővérem közlése szerint) jelentősen csitult a forgalom. Senki nem borogat kukákat, gyújtogat autókat. Az ellenzéki pártok és mozgalmak kivétel nélkül arra kérnek mindenkit: tartsuk be a korlátozó rendelkezéseket. Az önkormányzatok – az ellenzékiek is – segélyhelyeket szerveznek, azt kutatják az önkéntes lakóközösségi társaságok bevonásával, hogy hol van olyan egyedül élő idős, aki ugyan eddig nem szorult szociális ellátásra, de most jobb lenne, ha nem személyesen menne bevásárolni, gyógyszerért stb. A kerületünkben (ellenzéki vezetés) az önkormányzati cég munkásai két napja megkezdték a terek, utcák, utcabútorok fertőtlenítő lemosását.

Persze azért vannak javaslataik, kifogásaik a kormányzati működést illetően. Igen, ha a házunk ég, mindenkinek az oltásban kell részt vennie. Csakhogy miközben a tető ég, a kormányzat a ház alapjait rombolja, veri szét ezerrel. Ez ellen sokan jogosan fölszólalnak: de nem köztereken hőbörgéssel, gyújtó hangú uszítással: csak abban a néhány rádióban, tévében, ahol egyáltalán hangot kapnak. Meg persze az interneten.

Magam is törtem a fejem, hogyan segíthetnék. Nem lenne jó, ha 70+osként segélyhelyeken sündörögnék hátramozdítóként. Kitaláltam hát – és a facebook oldalamon közzé is tettem: szívesen beszélgetek telefonon bárkivel, aki erre igényt tart. A bezártságon sokat enyhíthet, ha legalább szót válthat az ember. Két kérésem van: közéleti témát én nem kezdeményezek, bár van határozott világlátásom, de ha a partner kezdeményezi, jöhet. A másik, hogy nem vagyok orvos, így nem tudok tanácsot adni se koronavírus ellen, se fülzúgásra. Viszont bízom a gyógyítókban, így a csodálatos panaceák propagátorai is kerüljenek. Csak dumcsizzunk – akár ezerkilencszázjajderég történtekről – az utódaink úgyis unják már a százszor hallott eseteket. (Analóg és mobil telefonom is van, ingyenes beszélgetéssel: visszahívom, aki jelentkezik.) A felhívásom bekerült a Klubrádió beszélgetős műsorába is – igaz, csak a kevésbé hallgatott déli műsorsávba.

Persze nem vagyunk angyalok – bár talán „acsarkodó, lepukkant nyuggerek” sem, ahogy aposztrofált ezen az oldalon egy „kedves,” ifjú beszélgetőtársunk. Neki annyit: a fiatalság se érdem, csak állapot. És a fenti jelzők élesen rávilágítanak arra: fiatalon is lehet valaki begyepesedett, korlátolt, pont, mint a főbugrisa.

Szóval, mint említettem, mi sem vagyunk angyalok. A rádióban elhangzott felhívásom után felhívott a nagynéném. (Persze beszélgetünk naponta-másnaponta mindig.) A harmadik percben ordítottam vele. Merthogy: leszaladok egy kis almáért, nincs itthon csak négy, meg egy sárga… Nem mész sehová!!! De csak ide, a zölds… ODA SE! Majd Árpi hoz almát!!! A felnőtt unokájával egy házban lakik. De az Árpi nem olyat hoz, amilyet szere… MARADJ A HÁTSÓDON!!! (Más szóval illettem a testrészt.) Nekem már mindegy, ha elkapom…. (87 éves). Ki nem sz@rja le, hogy veled mi lesz – de utaztatod azokat a kis rohadt dögöket!!! Erre megfenyegetett, hogy beszól a Bolgárnál: fel ne hívjon senki, mert bántom az öregeket. (Vicces: 72 múltam.) Ma persze már röhögtünk az egészen.

A neten sokan lájkolták a felajánlásomat – de eddig csak egy idegen jelentkezett. Nektek is szól: a budapesti telefonkönyvben benne van a számom, hívhattok. Legfeljebb ordítozunk kicsit egymással: de az is jobb, mint a szűkölő szorongás.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Folyt. köv.

2020, március 27 - 13:25

mármint, a rendeleti kormányzás orbáni módra.

Egyenruhás (!) kórház parancsnokok jelennek meg hétfőtől a kórházakban. Tessék a fegyvernemi jelzésükre figyelni, nem orvosok – az orvosszakmai vezetésbe nem szólnak bele, habár kétségtelen, nagy lesz a kísértés, ez a garnitúra jó eséllyel már boncolt békát biológia órán – lesznek, inkább hadtáposok, mivel feladatuk:

“…a járványügyi előírások betartása, betartatása, a készletek rendelkezésre állása, a személyzettel való gazdálkodás folyamatos “karbantartása” a “kórházparancsnokok” feladata lesz”.

Nos, az egyenruha, főleg, a rendfokozat kétségtelenül fontos lesz, hiszen nem járja, hogy holmi hadnagyocska egy több diplomás, szakmájában elismert kórházigazgató felett regnáljon. Min. alezredesnek kell lennie.

Háborús hangulat Pápán

Azért mókás, hogy egy kórházban, ahol alapvető feladat és kötelesség a járványügyi előírások betartása, annak felügyeletét egy katonára bízza. Mégis, hogy’ fogja az betartatni? Napi parancsba adja, és a megszegőitől megvonja a hétvégi kimenőt? Naponta leellenőrzi, hogy a protokollt pl. a betegmozgatók betartják-e? Hát a takarítók?

A készletek rendelkezésre állása? Az, biza, nem “parancs, értettem!” üzemmódban kerül biztosításra! Ha a beszállító, aki megunta a nemfizetést, mivel az állam sajnálatos módon nem finanszírozza kórházának működését, és megtagadja a beszállítást, a kórházparancsnok rekvirálókat küld ki, fegyveres kísérettel? Ugyanakkor a kórházigazgatók nyakáról leveszi a terhet: a hős vitéz komisszárius küzd meg ezek után az ellentételezés nélküli készletbiztosítás problematikájával.

Személyzettel való gazdálkodás? Értsd: hatalmi erővel megakadályozzák az elvándorlást, és ugyancsak hatalmi erővel – pl. bevonultatják az orvosokat, ápolókat, szakszemélyzetet (egy lélegeztető gép működtetéséhez, a beteg felügyeletéhez min. hat ember kell!) – biztosítják?

Orbán különféle fantazmagóriái kétségtelenül gyerekkorának hiátusaiból következnek. Nem volt játékvasútja, hát most lett. Nem voltak játék katonái, hát most lettek. Orbán militáns mentalitása – szerinte paranccsal (rendelettel) minden megoldható – azért meglehetősen rémisztő. Pedig sorosként a seregben is csak besúgói szintig jutott el.

Kategóriák: Szervezetek

COVID-19: Egy kis pánikkal több! Maradhat?

2020, március 26 - 21:21

A COVID-19 (alias SARS-CoV-2) kapcsán már írtam korábban is a kommunikáció jelentőségéről. A kommunikáció az, amivel fel lehet korbácsolni az érzelmeket is. Az Orbán-kormány kiválóan igazolta, hogy miként lehet élni, és akár vissza is élni azzal, hogy a kommunikációs fogások fegyvert jelentenek. Különösen azokkal szemben, akik fegyvertelenek. Mert felkészületlenek. De ezzel nincsenek egyedül.

Hallgatólagosan elég sok helyén a világnak eljutottak arra a pontra, hogy a vírussal kapcsolatos kommunikáció remekül alkalmas a figyelem kisiklatására. Például, a jóval korábban indult recesszióról. Ugyanakkor a magyarországi helyzet annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy a járvány-kommunikációt felcsatlakoztatták a korábbi, elsősorban ellenség-kereső, kommunikációs kisvasútra. Ami aligha okozott nehézséget. Tekintve a több éve folyó gyűlölet-kommunikációt. Az, hogy most éppen, pusztán a saját érdekükben, az idősebbek kerültek a célkeresztbe? Most őket dobta a hatalmi gép.

Mert hallgatom, hogy mindenki maradjon otthon. Meg az idősebbek pláne maradjanak otthon. Aztán olvasom az olyan gunyoros írásokat, amilyen például a napokban jelent meg azzal kapcsolatban, hogy pár idősebb ember meg merészelt jelenni az utcán. Elvégre nyilván nagyon blikkfangos lehet belerúgni abba, aki amúgy is kiszolgáltatott. Legyen az akár menekült, szegény, vagy idős. Akik számára a cica vacsorája is fontos lehet, akiknek nem biztosan az a társadalmi érintkezés netovábbja, hogy a küszöbükre messziről odatesznek egy szatyor akármit, akiknek esetleg fizikailag sem előnyös a mozgásszegénység, de nincs otthon edzőtermük, illetve edzéstervük. Úgyhogy csak gratulálni lehet azoknak, akik akár szóban, akár írásban, pláne esetleg egy névtelen fórumbeszólásban, de az időseknek ugranak neki.

De ez a kommunikációnak nyilván csak egy vetülete. A másik az, hogy kifejezetten pánik-kommunikáció zajlik. Tessék csak hallgatni a híreket, és olvasni is azokat. Hosszasan ecsetelgetik, hogy hány új beteg van, és hányan haltak meg. Fontos információ? Nyilvánvalóan az. De korántsem kizárólagos. Ehhez képest igencsak az apró-betűs részekhez sorolódnak az olyan adatok, hogy a fertőzöttek száma nem nő a végtelenségig, és van gyógyulási folyamat is. Holott, ahogy korábban is érintettem, egy sikeres immunválaszt kiváltó kórokozó esetében nincs totális fertőzöttség, és létezik, létezhet egy egyensúlyi állapot. Ami azt jelenti, hogy egy felfutási görbét követően van egy „plató”, amikor már nem nő rohamosan a fertőzöttek száma. Az aktív tünetekkel rendelkezőké a gyógyulási folyamat eredményeként pedig csökkenni is kezd.

De a „plató” eléréséhez közeli állapotokról még csak-csak folyik némi kommunikáció. A halálozások kapcsán azonban szinte kizárólag számháború, egyfajta koporsós licit zajlik. Röpködnek a számok. Olyan képet sugallva, hogy „rettegj, mert betegen rád néznek és meghalsz”. Holott ez korántsem igaz. Illetve. Nem kizárólagosan igaz. A halmaz ugyanis a lakosság egésze. Ami azt jelenti, hogy még a hazai, kiugróan magasnak látszó halálozási arány sem képezi a többséget. Az, hogy a magyar adatokhoz, illetve arányokhoz valószínűleg a gyalázatosan alacsony szűrtségi arány is besegít, az egy külön történet. De vegyük a négy százalék körüli értéket. Még ez is azt jelenti, hogy a tünetes fertőzötteknek is 96%-a meggyógyul. Egy, csak a lakosság mintegy felére, kétharmadára kiterjedő fertőzés esetén ezt az arányt megemelik azok, akiknél ki sem alakul tünet, illetve nem is fertőződnek meg.

Igaz, annak a kommunikálása, hogy a kutya harapta meg a postást, és a világpánik jó része indokolatlan az nem elég ütős a blikkfang-iparnak. Holott az emberi közösségek hosszú távú érdekeit a valós kockázatbecslésen alapuló, és ennek mentén kezelhető félelem inkább szolgálná, mint a kontrollt vesztett pánik. Ellentétben a perc-hatalomban gondolkodó hatalmak, és a klikk-vadászatban utazók érdekeivel.

Kategóriák: Szervezetek

Az alaptörvényből — Uszítás, a szabadság patyomkin falva és NER…

2020, március 26 - 14:24

Kizárólag a teljhatalom orbáni igénylésének jogosságával és logikájával ellentmondó törvényi passzusokat idéztem, méghozzá az állítólag betartandó és mindenkire nézve kötelező érvényű Alaptörvényből.

C) cikk

(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.

(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

Ugyan Orbán nem erőszakosan, de a 2/3 gátlástalan támogatásával erre törekszik. Akkor most mi van? Nem az Alaptörvénynek mond ez ellen? Vagy így már mehet? Mi is van a hatalom megosztásával?

R) cikk

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

Hányszor is szegték meg e törvényt Orbánék?

A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok

48. Cikk

(7) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az Országgyűlés nem mondhatja ki feloszlását, és nem oszlatható fel.

Arról nem szól az alapizé, hogy mi van akkor, ha a hatalom egyedüli gyakorlója, még ha megbízással is, amúgy is negligálja az országgyűlést, és egy személyben dönt az országgyűlés feladataiként meghatározott ügyekben? Azt minek is hívják?

A veszélyhelyzet

53. Cikk

(2) A Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.

Jogos. Tehát az alaptörvény is nyomatékosítja a teljhatalom fölöslegességét. A kormányzat mindazt megteheti, amit Orbán magának vindikál.

(3) A Kormány (2) bekezdés szerinti rendelete tizenöt napig marad hatályban, kivéve, ha a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja.

Tehát a kormány – ami bármennyire vazallusa is Obánnak – és nem a tirannus!

A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok

54. Cikk

(1) Különleges jogrendben az alapvető jogok gyakorlása – a II. És a III. Cikkben, valamint a XXVIII. Cikk (2)-(6) bekezdésében megállapított alapvető jogok kivételével – felfüggeszthető vagy az I. Cikk (3) bekezdése szerinti mértéken túl korlátozható.

Nos, ismerve Orbán eddigi tevékenységét, mentalitását és jellemét, ő nem ismer mértéket, így sok jó nem várható.

(2) Különleges jogrendben az Alaptörvény alkalmazása nem függeszthető fel, az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható.

Nem is függesztik fal, csak szarnak rá, mint ahogy eddig is gyakran tették. Az Alkotmánybíróság pártkatonáit meg minek korlátoznák? Leszólnak nekik a vezérlőből, és annyi.

(3) A különleges jogrendet a különleges jogrend bevezetésére jogosult szerv megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn.

Aha. Úgy értik, hogy a 2/3-os fideszes többségű. Mert az már csak olyan.

Na, és most jön a hazug és álságos befejezés:

„Mi, a 2010. Április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

És lőn uszítás, a szabadság patyomkin falva és NER. Mindezt Isten előtt. Aztán vasárnap elmentek gyónni.

Kategóriák: Szervezetek

A teljhatalomról, kicsit előre tekintve

2020, március 25 - 13:20

Orbán minden hájjal megkent, rafinált és sunyi politikus. Naná, hogy kihasznál minden alkalmat egyeduralma biztosítására.

Mindent tudónak és mindenhez értőnek képzeli magát, ezért akarja autoriter hatalmát bebetonozni. Azonban ez olyan csapda, ami a vesztéhez vezethet.

Eddig se hallgatott senkire, döntéseit egymaga hozta meg, tanácsadói csak hajbókoló biokulisszák körülötte. No, nem azért nem hallgat rájuk, mintha mindenhez értene, hanem, mert nem bízik bennük. Ráadásul végrehajtó emberei, a miniszterek, államtitkárok – Semjén, Németh, Kósa, Gulyás. Kásler, legújabb szerzeménye Müller nagyasszony egytől-egyig dilettáns, alkalmatlan, önálló gondolkodásra képtelen pártkatonák. Ezért nem fogad el semmilyen kritikát, vagy szakmai tanácsot a hozzáérőktől. Mert mi van akkor – hiszen nem ért hozzá – ha azok direkt félrevezetik, kivihetetlen, vagy szakmailag elfogadhatatlan megoldást javasolnak, és ő elfogadja, törvénybe iktattatja, aláírattatja, kihirdetteti, ergo mosolyogva szúrják hátba? Akkor, biza, oda a gondoskodó apa, a nemzetmentő nimbusza, oda a respect, kampó a minden nap a népért keccsölő jótevő szerepének! Ezért inkább nem hallgat senkire, tehát minden eredményt – joggal – magáénak tulajdoníthat, és – ugyancsak joggal – magáénak követelheti a hálát és a jutalmat.

Node, mi van akkor, ha nem jönnek be a dolgok? Nemhogy hála, de gúny, káromlás és gyűlölet illeti, és szarban lesz, mert nem tud mutogatni senkire, nem tudja áthárítani a felelősséget, egyedül kell elvinnie a balhét! Mivel 2022-re készül, amit simán vinne a teljhatalom birtokában, a 2020-as járványt is alibiként használva már most be akarja biztosítani magát. Ez az egész szavazási játék csak arra volt jó, hogy újabb ellenségképet kreáljon: íme, híveim, az ellenzék elárulja a népet, gyakorlatilag gyilkosok, megakadályozzák, hogy a kormányzat – azaz nevezetesen Orbán – végtelen jóságában, atyai törődéssel megmenthesse az ő szeretett népét! Mert a teljhatalom természetesen csakis és kizárólag ezért kell neki, és amit természetesen, ha a parlament megvonja tőle a bizalmat, vissza is ad! Aha. Az a parlament, ami az engedelmes csinovnyikjai 2/3-ával Orbán alázatos végrehajtója!

Amúgy nem igazán értem, mire kell neki a teljhatalom? Eddig is mindent megszavaztak neki, amit éjszaka megálmodott, miért kell neki a rendeleti kormányzás? A 2/3 biodíszlet segítségével legalább a törvényesség és a demokrácia látszatát fel lehetett tartani, de miért jó neki, ha kiiktatja a parlamentet? Miért jó neki az egy személyi felelősség? A rendeleti kormányzás részéről puszta önvédelem. Vele aztán nem fognak kibabrálni, őt nem lehet megpuccsolni, ő írmagjában kiírt minden szembefordulást! A rendeleti kormányzással teljesül régi vágya, még a Miatyánkot se kell nagyon átírni miatta, mert így övé az ország, övé a hatalom, mindörökké. ámen!

Az rossz duma, hogy a néptől kapták a megbízásukat, az ő akaratuknak felelnek meg. Hát nem, picinyeim, lófaszt se kaptatok a néptől, de nem meghatalmazást! Melyik programpontotokat teljesítitek Orbán teljhatalmának megszavazásával? Leginkább egyiket se, mivel programotok se volt! Vészhelyzeti megoldás? Ugyan, kérem, melyik ország az, amelyik ehhez a megoldáshoz folyamodott? Pedig van egy néhány, ahol annyira se adnak még a demokrácia látszatára se, mint Orbánék, és ott se!

Mert mi van, ha nem győzi le egyedül a járványt, nem hárítja el a gazdaság összeomlását, nem ad munkahelyeket az állásukat vesztetteknek, nem tetszeleghet a haza megmentője szerepében, mi több, a nemzet hálájára se számíthat, miként fogja ezt az egója elviselni?

Gyanítom, sehogy. A jobbik eset, ha csak összeomlik. A rosszabb, ha bosszút áll: „…ha még egyszer hatalomra jutok, tönkre fogom tenni ezt az országot – 2002. „

Kategóriák: Szervezetek

Gondolatok a sivatagról (Videó)

2020, március 23 - 14:39

Christopher Adam vagyok, a Kanadai Magyar Hirlap főszerkesztője, Ottawából, Kanada fővárosából. A napokban a nagyböjt egyik központi témáját, a sivatagot, jártam be gondolatban. A nagyböjt gondolatvilágában a sivatag az önfeladásról, a nélkülözésről és a önreflexióról szól. Manapság mindannyian, akár itt, akár Magyarországon vagy a másutt a világban egészen közelről ismerkedünk meg ezekkel a témákkal.

Néhány hónappal ezelőtt, reggel nyolckor az irodámban dolgoztam, éppen egy pályázati kérvényen, illetve egy irott beszámolón. Talán többen is tudják, hogy hétköznap és sokszor hétvégén is egy helyi templomnak és karitativ szervezetnek vagyok az igazgatója. Nem örültem túlságosan, amikor a munkaközben azzal telefonált a recepciós, hogy ott áll valaki a bejáratban börönddel, illetve azzal a szándékkal, hogy majd a plébánián tölti el a napot. A papírmunka toronyban állt aznap. Kissé zavartan és talán frusztrálva mentem le a bejárathoz, ahol egy idős, biztosan nyolcvanöt feletti hölgy állt, egy nagy börönd mellett, mosolyogva. Elmesélte, hogy Montreálból érkezett, egy katolikus kongregáció tagja és rendje azért küldte őt Ottawába, hogy majd itt egy új közösséget alakitson a társulatnak. Élete során sokszor imádkozott Szent Józsefhez, ezért természetes volt, hogy a Szent József templomot keresi fel a fővárosban. Mondta még, hogy estére van szállása egy másik helyi plébánián, de napközben nincs hova mennie, viszont szivesen készitene ő is szendvicseket a menhelyünkön és önkéntesmunkája után talán majd ő is kaphatna itt nálunk ebédet.

Néhány percen belül, Clairette nővér két nagy darab férfi között készitette boldogan a szendvicseket — a férfiak nemrég szabadultak a börtönből és kötelező közösségi szolgálatot végeztek nálunk. Közben felhívtuk Clairette nővér montreáli kongregációját, ahol nagy megnyugvással fogadták a hirt, hogy biztonságban van, hogy egyáltalán megvan, és máris is küldtek egy kocsit érte, hogy hazavigyék. Mindez után két héttel, érkezett egy levél a postán, a borítékban pedig egy húsz dolláros. Clairette nővér hálásan köszönte az ebédet és ezzel az összeg kívánta ezt visszafizezni, illetve missziónkat támogatni.

Clairette nővér egy egészen különös, mondhatni hagyományosan katolikus szemszögből közelíti meg a munka, a jótékonyság és a menhely fogalmait. Felmerül bennem azonban a kérdés, hogy miközben alapvetően befogadónak látjuk önmagunkat és társadalmunkat, hány olyan Clairette nővér van, aki egy ilyen helyzetben inkább csak sivatagban találja magát? Még ezekben a rendkivüli napokban is van lehetőség arra, helyi szinten, egészen szerény gesztusokkal, hogy másokat és saját magunkat is segítsük a hosszú és kopárnak tűnő úton.

Juharfa erdő Ottawában 2020. március 22-én — csendes, üres és kicsit olyan mint egy jeges sivatag. A fotót a házamtól mindössze néhány perc sétára lévő Richelieu Park-ban készítettem. (Fotó: Christopher Adam).

Kategóriák: Szervezetek

Hány kolibri ül a Fidesz-frakcióban?

2020, március 23 - 02:25

A COVID-19, illetve a SARS-CoV-2 terjedésére hivatkozva Orbán Viktor bejelentette az igényét, az immár nem csak formális teljhatalomra. Azok a hívei, akik azt hiszik: ennek bármi köze lesz, illetve biológiai okokból lehet köze a járvány terjedéséhez, azok sürgősen szedessék ki a fejükből a távirányítót. Nem kérem. A rendeleti kormányzás maga a diktatúra. Nem Orbán miatt, hanem a ténye miatt. Ha tetszik, szinte tükörfordításai egymásnak. Orbán csak egy súlyosbító tényező.

Az, hogy Orbán Viktor személyiség olyan, amilyen, az nem újdonság. Sok évvel ezelőtt is teljesen világos jelét adta a nagyzási hóborttal kevert, üldözési mániával fűszerezett, illetve hatalmi mániával keverten túlkompenzált, felelősségpánikos, kisebbrendűségi komplexusnak. Tessék csak megfigyelni. Minden lényegi, személyében számon kérhető szavazáskor távol marad. Hasonló helyzetekben csak a saját tapsoncai előtt mer megszólalni. A jelen, diktátori felhatalmazást kérő, javaslatot sem merte személyesen felvetni, hanem a klerikális lobbiplatform javaslataként, Semjénnel adatta be. Azon sem csodálkoznék, ha a megszavazásánál távol lenne. Mert gyáva. Még a saját hatalmának kiterjesztésének mocskát is másokkal nyalatja fel. Az idióták meg önként, vagy megfélemlítésre, zsarolásra, netán saját komplexusaik kiéléseként, vagy bármi más okból, de megteszik.

Gyengébbek kedvéért. A vírus továbbra is a levegőben terjed. Nem érdeklik a pártok, és nem érdeklik a képviselők. Amelyik szavazóképes képviselő azt hiszi, hogy veszély esetén jobb helyzetbe fog kerülni, az nyugodtan számolgassa össze, hogy Hitler annak idején hány hívét vezette pórázon, és ahhoz képest hányaknak biztosított kétes túlélési lehetősége a bunkerben. Ugyanakkor Semjén beterjesztése gyakorlatilag biztosítja, hogy akár az teljes önkormányzati rendszert hatályon kívül helyezzék. Tekintettel arra, hogy csak azt kell elérni, hogy feloszoljon az önkormányzat. Újraválasztásra már nem lesz lehetőség. A rémhírek elleni fellépés örve alatt gyakorlatilag bármilyen információforrás lezárható, illetve elzárható. Akár börtönbe is. A rémhír az ilyen rendszerekben ugyanis leginkább megnevezés útján válik azzá. Megspékelve azzá, hogy nyilván az állam ellenségévé válik szinte automatikusan mindenki, aki a realitások, és nem a hatalmi túlzások szemüvegét javasolja a tényleges veszélyek felmérésére. A tömeges megjelenések tiltása pedig szinte természetesen zár ki minden szervezett ellenlépést.

Az is teljesen világos, hogy az idáig vezető folyamatok mentén Orbán módszeresen kiszorította a döntéshozatal környékéről mindazokat, akik bármiben is az ellenpontját képezhették volna. A nem egyszer belső ellenpontnak tekintett, és technokrata vonalat kéviselő Lázár példája lehet erre talán a legjobb példa. Amíg látszólag fenntartás nélkül nyalt, addig ment a szekér. Amikor megpróbált a realitások mentén egy alternatív irányítási rendszert kialakítani, akkor kidobták, mint macskát szarni. Mert a Fidesz vezetésében csak egyvalaki szarhatja a langyosat. A többiek örüljenek, hogy kanalazhatják. De azért talán érdemes figyelembe venni, hogy a Fidesz nem csak a vezetőségéből áll. Több okból is érdemes figyelembe venni. Ugyanúgy, ahogy azt is, hogy az ellenzék sem egységes. Így például emlékezhetünk arra is, hogy a középre való vánszorgása előtt a Jobbik háza táján bizony nem egyszer hangzottak el nagyon is rendpárti, a mostani törvényjavaslattól alig különböző ötletek.

Nem gondolnám, hogy a szavazóik, vagy akár a képviselőik fejet cseréltek. Így nem lepne meg, ha akár valami háttéralku mentén, de a Fidesz talált volna támogatókat. Legalább az egykori Jobbik-szavazók táborában. Miközben persze azt is tudhatjuk, hogy a valamikor MIÉP környékéről sem kevesek pártfogolják most a Fideszt. A MIÉP tagjai, támogatói. Akármennyire is lehetne azt mondani, hogy Csurka az igazán radikális, ha tetszik technokrata, szélsőjobbhoz képest egy álmodozó kisdiák volt. Ugyanakkor Orbán a jelenleg is tartó kormányzása során meglehetősen sok gesztust tett a rasszista szélsőjobb megszólítása érdekében. Nem véletlenül. Neki támogatók kellenek. Ráadásul olyan támogatók, akik elég alaposan exponálják magukat a szélsőséges orbanizmus mellett ahhoz, hogy ne legyen számukra visszaút. Kénytelenek legyenek, esetleg akkor már elveik, és maradék moralitásuk feladásával is, kitartani a vezér mellett. Alkalmasint ez a recept is ismerős lehet a történelemből.

A semjéni javaslat szerint: „Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba”. Ha figyelembe vesszük, hogy március 23-án gondolják előterjeszteni, és Áder valószínűleg görcsbe rándult csuklóval várja, hogy aláírhassa, akkor legkorábbi kihirdetés, illetve hatályba lépés március 24-én lehet. Kéretik a dátumra koncentrálni. Március 24. Emblematikus dátum.

Március 24-én szavazták meg azt a felhatalmazást, ami diktatórikus felhatalmazást biztosított Hitlernek. Március 24. Akár szimbolikusnak is tekinthető az orbanisták dátumválasztása. Valójában a Fidesz-frakció kezében, vagy akár a Jobbik kezében is, ott lehet a döntés, hogy hányan szeretnének kolibrivé válni. Mert a támogatók egy szűk körében, a hitük szerinti kiválasztottakban, szinte biztosan van igény egy újabb Kolibri-hadműveletre. Akármi is a fedősztori. Mert a járvány ebben az esetben nem több. Fedősztori. Ugyanis nem fog rendeletileg megállni. Rendeletet csak arra lehet hozni, hogy milyen adatok kerülhetnek napvilágra, kit lehet, és kit nem gondolnak majd kezelni. Például. A biológia leszarja a rendeleteket.

Kategóriák: Szervezetek

Karantén napló

2020, március 22 - 14:40

15. nap

Bezárkózásom önkéntes és teljes. Két hete az orrom se dugtam ki a házból. (Részben mindig is volt tartalékom, részben a fiam pótolta a hiányokat.)

Beszéljünk már kicsit másról is.

A szilvafám reggelre menyasszonyi ruhába öltözött. Érdekes egy szerzet ez a fa. Már a megszületése is. Néhai párom nagyon szerette a ”potyós” szilvát – kis, kerek, sárga, vagy sötétlila, édes gyümölcsöket terem. Egyszer hoztam a páromnak a piacról egy kilót, majd a magokat – a többi konyhai hulladékkal – ráöntöttem a kerti komposztálóra. Onnan hajtott ki – ma már öt méter magas, sudár fa, terebélyes lombkoronával.

Jónéhány kiló szilvát terem is – illetve termett – egészen 2015-ig. Akkor nyáron távozott a párom – a kórházba még vittem neki a gyümölcsből.

2016 tavaszán – és azóta is minden évben – pompázatos virágruhába borul. De egyetlen szem szilvát se terem.

Ki érti ezt?

Kategóriák: Szervezetek

Szolidárisra fel!

2020, március 21 - 14:04

Orbán polgárháborús helyzetet provokál?

“Ha ma valaki munka nélkül kap egyhavi fizetést, akkor valakinek egy hónapig kell dolgoznia helyette fizetés nélkül!”

Lehet vitatni, hogy a vírusmizéria megalapozott-e, vagy sem, ténylegesen van-e érdemi különbség a lefolyásában a többi influenza – és tüdőgyulladásoké között, vagy csak egy erősen túlfújt lufival trükközget az, aki visszaél a társadalom dezinformálásával. Ezt majd az elkövetkező évek bizonyítják.

Az már fontosabb kérdés, hogy belenavigáltak minket, és ezzel mesterségesen gazdasági és társadalmi helyzeteket kreáltak. Csak és kizárólag háborús helyzetben volt hasonló körülmény, eljárás, megszorítás! Akkor annyival volt jobb, hogy a fegyveripar legalább adott munkát, fizetést, így enni is lehetett! Már ezen a héten is többszázezren kerültek ki fizetés nélkül az utcára és egyenlőre pármillióan vagy munka nélkül, vagy minimális “kamumunkával” vannak még fizetve -főleg közalkalmazottként!

Amint egy háborús lenullázásnál – trendfordító állapotot teremtettek! Most a társasjáték tábláját lesöpörték és tetszőlegesen új szabályok bevezetésére is nyitva hagyták a kapukat.

A játékmester minden szabályt újra írhat! A valuták értékét, az ingatlanok értékét a bérleti díjakkal, az ennivaló árát, a munka értékét, az ember értékét. Teljesen új világtrend, vagy csak államtrend alakulhat ki….

Forradalmi hangulat keletkezhet, ha a társadalom egyes rétegei – pl. a vállalkozói versenyszféra az alkalmazottaival kell, hogy vállalják az egész társadalom kreált, gerjesztett veszteségeit, amíg a közpénzből eltartottak teljes fizetést kapnak -többnyire részmunkáért, vagy otthonmaradva!

Nyugat-Európában, Észak-Amerikában az állam kompenzálja a hátrányba kerülteket, amivel szemben Magyarországon sokan már március 16-án hétfő óta szó szerint egy forint nélkül maradtak az orbáni bejelentés következményeként! Családjuknak annyi ennivalója van, amennyi a spájzukban illetve a rokonoknál, szomszédjuknál maradt! Többszázezren kerültek már mára is ilyen helyzetbe önhibájukon is kívül!

Amennyiben az állam nem rendezi a mesterségesen kettéhasított pénzzel ellátott és jövedelem nélkül hagyottak partikuláris helyzetét azonnal, akkor jogosan merülhet fel a kép bennünk, hogy hátsó szándékai szerint eljárva feszültséget, ellenszenvet kelt a társadalmi rétegek között a jól bevált “Oszd meg és uralkodj!” alapján, miszerint egymás torkának ugrasztva, majd fegyveres hatalommal visszaélve tart fenn rendet, így, csakis így a politikai hatalmát ezzel befagyasztva!

Ez az inkorrekt pénzelosztás erkölcstelen, tarthatatlan!

Szolidáris alapon lehet elkerülni a barátaink-, testvéreint elleni kölcsönös agressziót!

Azonnal kell lépni, hiszen pénz és ennivaló nélkül maradtak napról napra többen magyar testvéreink, honfitársaink, ami még robbanásveszélyes állapotot is jelent!

Az állam nemfizetésével csak mi, az állampolgárok kényszerülünk humánusan, szolidárisan megoldani a gerjesztett feszültséget a korrektség és a béke fenntartása érdekében!

A fizetések és nyugdíjak 70%-át kéne csak megkapjuk amíg a kormány nem rendezi az igazságtalan egyenlőtlenséget, a maradékot pedig a jövedelem nélküliek felé kell felosztani a kormány korrekt jövedelem-rendezéséig bezáróan!

Mindenkihez alanyi alapon el kell jutnia a jövedelemnek!

Akik nem járnak be dolgozni és távmunkában sem foglalkoztatják, ott ugyan annyit kapjanak, mint akik jövedelem nélkül maradtak! Gyerekek után feleakkora összeggel.

Akik távmunkában, vagy részmunkaidőben tudnak dolgozni, ők a szerinti jövedelmet kapják elérve a minimumot, de nem meghaladva a szolidáris maximumukat!

(A ténylegesen elvégzett munkát kontrollálni kell! Mennyiségét a távmunka sajátossága miatt könnyebb, de a tényleges minősége is számít!

Legyen a “Rendkívüli helyzet” miatt az alap, hogy elsődlegesen bankkártyára, másodlagosan készpénzben napi elszámolással fizethessenek kérésre mindenkinek, ha csak nem megfelelő a heti, havi kifizetést!

A bérleti díjakat a válság alatt a felére csökkentsék le rendeletileg! A rendkívüli helyzet miatti kormányrendelet alapján súlytott vállalkozások szerződéses bérletidíja a rendelet által csökkentett mértékű arányra csökkenjen, illetve a ténylegesen megvalósult nyitvatartás arányára!

A lakások bérleti díja a szerződés szerintinek a felére módosuljon átmenetileg elszámolás szerint!
Az e feletti részért az állam álljon helyt a fennemlített 70% erejéig!

(A rezsi, az adó és hitelmoratórium miatt a fenti elszámolás reálisan tartható a kormány gyakorlatban megvalósuló lépéséig.)

Nem hagyhatjuk, hogy honfitársaink ennivaló és minimális feltételek nélkül maradjanak addig is, amíg a kormány nem rendezi ezen anomáliánkat már megkésve is az amúgy mi pénzünkből!

A közvagyon a mienk, a kormány csak a kezelésére kapott átmeneti meghatalmazást! A hűtlen kezelésére nem, ahogy arra sem, hogy az önös érdekeire fordítsa!

Nekünk szolidárisan és előre látóan kell eljárnunk, meg kell akadályozzuk, hogy akár még direkt provokációval is egymás ellen fordításunkkal bármilyen testvérharcot tudjon gerjeszteni bárki is!

Csak és kizárólag a kormányon múlik, hogy a fenti szolidáris kényszerintézkedések helyett mikor engedi, hogy visszatérjünk egy másik korrekt alapon történő elszámolásra!

Kemény Szilárd

Kategóriák: Szervezetek

COVID-19: Gazdaság, statisztika, conteo

2020, március 20 - 20:59

Conteo-érzékenyeknek most szólok: ne olvassanak tovább. Mert conteo jön. Coronaviridae kivitelben. Ami, a szabályok szerint azt jelenti, hogy azért közileg ismerhető közismereteket is fog azért tartalmazni. Meg kérdéseket. Betegségről, statisztikákról, gazdaságról. Meg a ló túloldalát is. Hátha segít a ló hátát is megtalálni. Egyszer. Majd. De vágjunk bele.

A koronavírusok, mint olyan nem most jött közénk. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert a reakciók sokszor olyanok, mintha az Androméda-törzsről lenne szó. Mely könyv olvasását, illetve az abból készült 1970-es években készült filmet ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Nem a COVID-19 miatt, hanem azért mert jók. Azért persze a COVID-19 kapcsán sem árt elolvasni, mert abban leírják, hogy milyen egy biztosan letális, gyakorlatilag nulla lappangási idejű fertőzés. Miközben a COVID-19 kórokozója nem ilyen. Tudjuk, hogy nem ilyen. Azt is tudjuk, hogy a rokonsága régóta ismert a közönséges nátha környékéről. Amikor tehát statisztikákat kezdünk böngészni, akkor nem árt, ha nem az említett fiktív vírushoz, hanem inkább a náthához hasonlítjuk. Egy olyan náthához, ami influenza-szerű tüneteket képes produkálni, s ami ellen jelenleg nincs széleskörű szerzett védettsége a tömegeknek.

Azoknak a tömegeknek, akik nyugodtan beletörődhetnek: meg fognak fertőződni. Mert le lehet állítani az életet, levegőt azért még mindenki fog venni. Márpedig a cseppfertőzés éppen azt jelenti, hogy a vírus a levegőben van. Szó szerint is. Ahogy amúgy a nátha is. Nem érdeklik az ajtók, határok, pár-állások, napidíjak. Meg sok minden más. Aztán lehet mérlegelni, hogy vajon a nátha, mint olyan mennyire szokott nagyarányú pánikot okozni. Meg azt is, hogy vajon tudja-e az emberek zöme, hogy hordozza-e a vírust? Valószínűleg nem. Egyszerűen azért, mert enyhe tünetekkel reagálnak, amit a náthás korszakok kapcsán megtanultak beárazni. Netán érdemi tüneteket nem is mutatnak, és egy kis reggeli torokkaparástól nem gondolják halálosan betegnek magukat. Ahogy a SARS-CoV-2 esetében sem valószínű, hogy a tünetmentes, vagy enyhe tünetekkel rendelkezők számáról pontos adataink lennének. Elvégre ez is alapvetően a náthához és nem az említett Androméda-törzshöz áll közelebb. Hazánkban a helyzet felmérését nehezíti a vezetés vezérsége, és a kézileg vezérelt központi idiotizmus. De ez leginkább csak hab a tortán.

Az is világos, hogy mindazon statisztika, ami a kórházi ápolásra szorulók számát, és a közülük meghaltak arányát nem a teljes, és jobbára ismeretlen mértékű, fertőzöttségre vetítik: csalnak. Akarva vagy akaratlanul. Ha pedig becsülni akarnak valamit, akkor becsülhetik nyugodtan a lakosság felét, mint fertőzött bázis. A lappangási időt, átfertőződési rátát pedig kéretik, mint említettem a náthához viszonyítani. Nem a szezonális influenzához, mint amit például a blikkfang-ipar nem egyszer alkalmaz. Ahogy a Qubit mindent elmondónak ígért ábrája kapcsán is megtették. De még retorikailag is galádkodva kicsit. Ugyanis influenza esetén sem a szezonális, hanem az immunrendszer által nem ismert új törzsekhez kellene viszonyítani. Ha már. Mondjuk a spanyol-nátha, vagy akár a ’60-as évek vége felé begyűrűzött járványhoz. Igaz, akkor még az is kiderülne, hogy a mostani fertőződés nem is annyira különbözik az influenza viselkedésétől. Amibe még szezonális alapon is többen halnak meg. A fokozott diszpozíció okozta elhalálozás esetén, pedig könnyen lehet, hogy szintén nem kiugróak az adatok. Akkor, amikor az egyéb betegségek miatt bármilyen magas lázzal, fertőzéssel, immunológiai sokkal járó betegség halálos lehet. A statisztikák tehát nyugodtan torzíthatnak. Valós részadatok alapján is.

Azért persze alkalmasak lehetnek a tömeghangulat befolyásolására. Aminek egyik mellékvágánya, hogy a diktátorok könnyebben nyomják le a népek torkán a megszorításokat. Mutogatva a többiekre, hogy ott is vannak megszorítások. Ahogy lesz munkanélküliség és gazdasági válság is. Csakhogy. Az utóbbiak kapcsán azért érdemes elmélázni pár más tényezőn is. Az egyik ilyen, hogy a Kína-USA gazdasági háború nem a járvány után, hanem jóval előtte elkezdődött. Korántsem használva a világ gazdasági potenciálját meghatározó két állam saját gazdaságának. Egyiknek sem. De arra is emlékezhetünk, hogy a Kína gazdasági növekedése sem a járvány kirobbanását követően lassult le, hanem jóval előtte. Ahogy az európai gazdaságoknak is voltak gondjai számosak korábban. Aminek a brexit szintén nem használt. S amely brexitnek szintén semmi köze nem volt a COVID-19 járványos előfordulásához. A lónak ezen oldaláról nézve sokkal inkább olyan a helyzet, hogy az amúgy is komoly gondokkal küzdő államok vezetői kapva kaptak a víruson. Nem kell többé mellébeszélni, nem kell gazdasági dübörgésről hablatyolni, nem kell titkolni, hogy nagy a baj. A vírus okozta pánikra, a vírus okozta vélt, illetve valós veszélyre lehet hivatkozni. Lovak közé dobva a válság-gyeplőt. Fellélegezve.

Ehhez nem kell világ-összeesküvéseket feltételezni. Minden érintett, vírusban éls gazdasági bajban egyaránt érintett ország vezetése egyaránt kihasználhatja, és a jelek szerint ki is használja a lehetőséget. Ráadásul úgy teheti meg, hogy a pánik miatt nem lesznek százezres tüntetések. Így, akár a konvergens evolúció alapján is, közös érdekké válhat a pánik magasabbra korbácsolása, mint a félelem indokolná, illetve szabadjára engedése. Ami persze azt is jelenti, hogy az enyhe tünetes esetek fokozott ellátása, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelése a tényleges rászorulókat, az indokoltan kezelendőket is kiszoríthatja az ellátásból. De egy háborúban vannak veszteségek. A vesztesek pedig általában a lövészárokban vannak. Nem a vezetésben.

A gazdasági és egészségügyi pánik kapcsán azért érdemes lehet feltenni azt a pár kérdést, hogy a korábbi SARS-járvány okozott-e világpánikot és gazdasági világválságot? Tudtommal nem. Gazdasági világválságot még az I. világháborút megnyerő spanyol-nátha sem okozott, amennyiben a válság jóval később, az amerikai tőzsde piramisjátékának összeomlásakor következett be. Ahogy össznépi pánikot eddig még a fel-felbukkanó európai ebola-esetek sem okoztak. Holott halálosabbak. De a szezonális, velünk élő, megszokott influenzától eltérő új törzsek sem szoktak ilyen mértékű intézkedéseket involválni, mint a COVID-19. Akkor biztos, hogy a most kialakult reakciók, ebben a formában és mértékben indokoltak? Igen, indokoltak lehetnek. De nem okvetlenül a vírus miatt.

Kategóriák: Szervezetek

Ideje lenne elővennünk a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét!

2020, március 18 - 12:53

Legelőbb is helyzetjelentés. Március 17. A dátum fontos, mert a helyzet óráról-órára változik. A hivatalos adatok szerint Magyarországon több mint 50 fertőzött van, és egy halálos áldozat. Az az idős férfi, aki végstádiumban feküdt kórházban, és akit a Hollandiából hazatért fia fertőzött meg a vírussal. Ezek a hivatalos adatok, és nincs ok a kételkedésre. Bár nyilván a helyzet ennél rosszabb – magam 400-500 tünetmentes vírushordozót saccolok – ámde hivatalosan nyilván csak ennyi esetről tudni, hiszen máig csak ezerötszáz körüli tesztet végeztek el. Tegnap oldotta föl a kormány a teszteléshez kötött protokollt, miszerint csak a már tünettel jelentkezőket szűrik – azokat nem, akik kapcsolatban voltak vele, sőt az egészségügyi dolgozókat sem. Hétfőtől nem működnek az iskolák – az óvodákat, bölcsődéket is bezárták az önkormányzatok. Bezártak a művelődési házak, színházak, mozik, múzeumok, fürdők. Tilos zárt térben rendezvényt tartani, mától korlátozták a kiskereskedelmet: élelmiszerbolton, dohányárudán, benzinkúton, patikán, drogérián kívül nem lehet nyitva üzlet – és a felsoroltak is csak délután háromig. (Bocsássák meg ezt a dohányárudát: dohányos lévén tudom – akkor esnék csak igazán pánikba, ha nem tudnék rágyújtani.)

Van azért jó hír is: van áram, gáz, víz, telefon, net, működik a rádió és a tévé – és a szemetet is elvitték a szokott időben. Működik a tömegközlekedés, bár ritkított járatokkal. Nincs is szükség több buszra, villamosra: úgy tűnik, komolyan vesszük az önkéntes bezártságot. A máskor zsúfolt járatokon alig lézengenek. Felmerült Budapest lezárásának lehetősége – a főpolgármester erről a kormánnyal egyeztet majd, hiszen nemcsak a várost érintené ez: sokan laknak a környező falvakban, akik ezer szállal kötődnek a városhoz. Itt dolgoznak, vásárolnak, ide járnak orvoshoz stb.

A fentiek miatt mondom: az egészségügyi dolgozók mellett köszönjük meg a közszolgáltatásban dolgozók, a rendvédelmisek munkáját. És ne feledkezzünk meg róluk a járvány elmúltával sem.

Van azért jó hír is – erre tán nagyobb szükségünk van, mint a falat kenyérre. Budapesten a többség szemmel láthatóan betartja az előírásokat, kiürültek az utcák, terek. A nyitvatartó boltok előtt türelmesen állnak sorban – betartva az ajánlott 1 méteres távolságot. (Az üzletben egyszerre csak egy vagy két vevő tartózkodhat.) A Belvárosban kitisztult a levegő, nyugodtak az éjszakák – eltűntek a turisták. (A nővérem közlése szerint, aki ott lakik.) Nálunk (Pestlőrinc) a lakótelepen a lakók hypós törlőt visznek magukkal, ha ki kell mozdulniuk: ezzel törlik le a kapukilincseket, liftajtókat – egyénileg, nem várva másra. A kerületi városgazda cég munkatársai is beszálltak a fertőtlenítő takarításba.

Na persze, megjelent az első pesti vicc is: Miért nem írnak ki közbeszerzést koronavírusra? Hát, mert úgyis csak egyetlen ember nyerhetné meg, annak meg már van kettő…

Ennél csípősebb megjegyzést nem is nagyon hallani: az ellenzék is inkább javaslatokat tesz egy-egy konkrét ügyben, és a számonkérés is visszafogott. (Egy volt kdnp-s képviselő meg is jegyezte: az ország szerencséje, hogy nem a fidesz van ellenzékben. Már égne a város.)

Megjelentek a első gazdasági latolgatások is: mennyivel csökken a gazdaság növekedése, hogyan kell segítséget nyújtani a kisvállalkozásoknak (a turizmusban sok-sok mikrovállalkozás van), hogyan kellene pótolni a kiesett egyéni jövedelmeket stb. stb.

Kérném az összes közgazdászt – nemcsak a járványos területeken! Európában viszont az önkéntes, vagy kötelező karantén a közgazdászoknak is módot ad arra, hogy leüljenek egy csöndes sarokba, és elgondolkodjanak. Ugyan miért imádják még ma is fétisként a bruttó nemzeti termék (GDP) növekedését? Nem lesz jobb attól a világ – de még az emberek sorsa se -, ha x százalékkal több ruha, cipő, mosógép, bigyó és izé készül egységnyi idő alatt. Sőt.

Ateistaként megkockáztatom: az Anyatermészet megelégelte, hogy hiába figyelmeztet olvadó

jéghegyekkel, növekvő kánikulával, viharokkal – hát idecsördített a vírussal: állj!

Ma megvan annak minden technikai feltétele, hogy a Föld összes lakója elegendő élelemhez, vízhez, és a méltó emberi élethez szükséges más javakhoz – információhoz, kultúrához stb. – jusson. Mind a 7 milliárd. Az is évszázados tapasztalat, hogy biztonságos körülmények között megáll a népesség szaporodása: elkerülhető lenne a népességrobbanás is.

Csak nem azon kéne gondolkodni, hogy hogyan gyárthatok, adhatok el több százalékot, mint a másik. Hanem azon: jól van-e, hogy az itt élők 10 százaléka habzsolja föl a földi javak 80 százalékát, beleértve a tiszta vizet, levegőt, talajt?

Ez lesz a vírus után a legkeményebb dió, amit – nemcsak a közgazdászoknak, nekünk is – fel kell törnünk. Főként annak ismeretében, hogy az elosztás módozatait változtató ideák eddigi történelmünkben többnyire véres diktatúrákba torkolltak. Nem lesz könnyű, akár nemzedékek életére is szükség lesz.

Talán közelebb kerülhetünk a problémához, ha egyelőre csak a saját helyzetünkön, kisebb körökben morfondírozunk. Például: biztos, hogy Magyarországon a kényszerűen munka nélkül maradtakon segít, ha munkáltatójuk adókönnyítést kap? (Rosszak a tapasztalataim: vállalkozó szó nélkül lenyeli a kedvezményt, a munkása meg éhkoppon marad.) Nem tartom jó ötletnek a munkanélküliség megakadályozását sem – a fölöslegesen zajló „termelés” csak az energiát viszi, meg a szemetet növeli, a munkaerkölcsre pedig romboló hatással van. Van tapasztalatunk a hetvenes-nyolcvanas évekből.

El kéne gondolkodnunk: biztos, hogy csak az „dolgozik”, akinek munkahelye van? Mennyivel értékesebb a munkája annak, aki egy hivatalban aktákat tologat, annak a munkájánál, aki egy család dolgait gondozza: neveli a gyerekeit, gondoskodik idős felmenőiről stb., stb. Pedig az előbbinek jár fizetés, biztosítás, szabadság, munkanélküli segély, idős korára nyugdíj – az utóbbinak SEMMI!

Ideje lenne hát elővennünk a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét. A közgazdászok, politikusok figyelmét meg arra hívom föl: ne számítgatásokkal kezdjék, azzal, hogy kinek mennyi ADHATÓ! Tisztelt uraim/hölgyeim! Önök semmit nem adhatnak senkinek – ugyanis nem a magukét osztják. Az emberhez méltó élet jár, annak jogán, hogy embernek születtünk. Bár nem lesz egyszerű megtalálni a módját annak, hogy mindenki hozzájusson e javakhoz: a kastélyban és a szerény hajlékokban, sőt a fedél nélkül élő is. A tőzsde meg tehet egy szívességet!

Legújabb hírek: március 17. 14:30: péntekre leállítják a győri Audi gyár termelését, március 17. 15 óra, az operatív törzs hivatalos tájékoztatója. Az ismert fertőzöttek száma nem változott: 50. Az országhatárok lezárásával kijelölték azokat az útvonalakat, ahol az átmenő utasok haladhatnak. A tisztifőorvos asszonynak főként a tesztelési lehetőségekről, a szükséges eszközök beszerzéséről és a vidéki adatok hiányáról tettek föl kérdéseket. A válasz: sok (hét) vizsgálati labor van, de még több lesz, és tesztből is jön „rengeteg”. Épülnek ideiglenes mobil elkülönítő és ellátó helyek. (Hol, mikor, mennyi? Nem részletezte.)

Érdekes jel, hogy ezúttal kivonták a tájékoztatóból Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki vasárnap penetráns módon viselkedett a kérdezőkkel. Viszont jó jel: a prostisrácok munkatársa gyalázkodó „kérdést” tett föl egy ellenzéki megszólalással kapcsolatban – de sem a tisztifőorvos, sem az intézkedésekről tájékoztató főtiszt nem reagált erre sehogyan.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak