Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 27 perc

Miért tesszük, amit teszünk?

1 óra 33 perc

 Ismét egy olyan könyv jelent meg a Pallas Athéné Kiadónál, ami a szakemberek szűk körén túlmenően, sokkal szélesebb érdeklődésre tarthat számot. Az „Etika mindenkinek” nemcsak a címében utal arra, hogy tartalma segíthet az emberek hétköznapi életében felbukkanó kérdések megválaszolásában, olykor még a problémák megoldásában is. Bizonyos, hogy sokan találnak majd benne hasznos, követhető útmutatást.

Az etika az a tudomány, ami az erkölcsi parancsok filozófiai megalapozásával foglalkozik. Már igen korán kialakult, kezdetben legnevesebb művelőit a görögök között találjuk. Platón, Arisztotelész, Szókratész tanai mindmáig ismertek, a QVOD TIBI HOC ALTERI (Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…) felbukkan a Bibliában is. (Máté 7. 12.) Akár már ez az egy mondat is igazolja, hogy a téma ma ismét nagyon aktuális. Ami most bennünket körülvesz, azt bátran nevezhetjük zavarodott világnak. Az egyszerű emberek számára – éljenek bárhol – roppant nehézzé vált eligazodni a globális felmelegedés, a vallási türelmetlenség, terrorizmus, legújabban pedig a világjárvány senkit nem kímélő, kibúvót nem engedő kérdései között. Felborult szinte minden, ami eddig működni látszott. Minden nap új döntéseket kell hozni, melyek következményeit nem láthatjuk előre. Az embernek egyetlen támasza maradt csupán, az ő saját moralitása, erkölcse, értékrendje. Ezen múlhat az élete, a családja élete is! Az USA Tennessee államában, Nashville-ben található Vanderbilt Egyetem Orvosi Központjának orvosetikai emeritus professzora Larry R. Churchill könyve a valós emberi tapasztalat morális területét térképezi fel. Azoknak szól, akik az életüket morális tekintetben is értelmesen szeretnék élni. Kiindulópontjául erkölcsi életünk alapvető érzetei – a zavar, a tanácstalanság, az útvesztés – szolgálnak. A szerző elismeri, hogy az erkölcsös életre törekvés meglehetősen „zűrös ügy”, sokkal messzebbre mutat, mint amit általában figyelembe veszünk. A kulcs hozzá: forduljunk kíváncsisággal embertársaink erkölcsi érzékenysége felé. Be kell látni, hogy az emberek morális álláspontja csak rendkívül ritkán ingatható meg érvek segítségével. Nem mindegy, hogyan olvassuk ezt a könyvet és erre mindjárt az elején tanácsokat is kapunk. Hasznos például, ha az olvasás befejeztével ismét elemzésnek vetünk alá néhány részt. Lényeges dilemmák megoldására találhatunk így segítséget, különösen azok, akik az egészségügy, a jog, az üzleti vagy az egyházi élet területén kívül tevékenykednek.

Már Hérakleitosz kiemelte: az egyetlen állandó a változás és vonatkozik ez morális értékeinkre is. Bármilyen tapasztalatot vagy útelágazást hozzon is az élet, az kihívás elé állítja erkölcsi érzékenységünket. Ha megtanulunk a megfelelő kérdésekhez megfelelő okokat keresni, az annyit jelent, hogy megtanulunk önállóan gondolkodni! Bármennyire is meglepő, a fejlettebb főemlősök is képesek tiszteletteljes, konstruktív, morális cselekvésre. Az a tény, hogy a majmokra, az emberszabásúakra és az emberekre egyaránt jellemzőek a békülés érdekében tanúsított viselkedésformák, arra utal, hogy mindez már több mint harmincmillió éve létező jelenség! Érdekes megállapításokat vonultat fel a szerző az erkölcsi relativizmus, az abszolutizmus és a perfekcionizmus összehasonlításával, hogy segítségükkel eljusson odáig: mik is az etika céljai? Az etika alkalmazásához viszont szükség van tapasztalatra, valamint egy sor különböző készség elsajátítására. Erre utal a könyv alcíme, a „Készségalapú megközelítés” is. Ilyen készségekből több is van és ezeket a szerző pontosan, részletesen mutatja be. Ugyanakkor azt is megjegyzi, az olvasók tovább is finomíthatják majd ezt a leltárt. Churchill professzor szerint az első helyen a keresés készsége áll. Azt etika sosem csupán az, amit teszünk. Az is nagyon fontos, hogy megértsük, miért tesszük azt, amit teszünk! Az elvonatkoztatás készsége erkölcsi hiúságunk megzabolázását, mérséklését jelenti. Vegyük észre a többieket! Az elengedés készsége lemondás az erkölcsi bizonyosság kényelméről, arról, hogy mindent jól csinálunk. Bizonytalannak lenni annyit tesz, hogy rálépünk a tudáshoz vezető egyetlen útra. Vállalása megkíván egyfajta előzetes toleranciát. Az érzelem készsége azt jelenti, tanuljunk az érzelmeinkből, a kognitivitás készsége pedig, hogy hagyjunk időt a gondolkodásra! A túl gyors gondolkodás éppannyira mérgező lehet, mint a gyorsételek. Az etikai érveléshez megfontolt tempó szükséges. Könnyen érthető példákat kap az olvasó az empátia és a szimpátia különbségére, szerepükre a morális elszegényedésben.

A könyv fontos fejezete szól az asszertivitás készségéről. Bár a pontos definícióval adós marad (kár), a lényegét így fogalmazza meg: „Gondolkozz önállóan!” A jóság és a boldogság kapcsolatával sok sikeres filozófia foglalkozik, az etika szerint a boldogság különböző fajtáinak különböző szintjei vannak. Egy érdekes orvosetikai probléma kapcsán az olvasó megtudhatja: az emberek történetmesélő – és egyben – történetalkotó lények is. Az etikához szükséges legalapvetőbb készségek elsajátítása után a feladatok arra szolgálnak, hogy segítsenek tisztábban látni morális érzékenységünk körvonalait. A feladatok elvégzését követő részben viszont a szerző tárgyal öt olyan buktatót, melyek az etikai gondolkodás során felmerülhetnek. Ilyen például a döntésigény, a vagy-vagy gondolkodás csapdája, de megtudjuk azt is, hogy az etika egységes definíciója csak vágyálom. Az etika tartományában a pluralizmus nem felszínes, hanem mély és sokrétű. Két fejezet viseli a „Morális fogalmak a gyakorlatban” címet, felvonultatva összesen tizenegy ilyen fogalmat. Vannak közöttük a tankönyvekben is fellelhetők, mint például az igazság, szabadság, lelkiismeret, mások viszont kevesebbet szerepelnek, mint a spiritualitás vagy a remény. Némelyek csekély relevanciával bírnak egy ideig, de kritikus fontosságot nyerhetnek később. Erre jó példa a halál!

Bizonyára sokan gondolkodtak már el a megbocsátás mibenlétén. Hannah Arendt szerint az emberi tettek gyakran előre nem látható és visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak önmagunkra és másokra. Sajnos a megbocsátás fogalmi tisztázásával a szerző adós marad, pedig a szó már nyelvtanilag is nehezen értelmezhető. Ige, így is ragozható, tehát cselekvést, történést fejez ki. Egy igéről (eszem, ettem) pontosan meg tudom mondani, hogy éppen mit csinálok és azt más is meg tudja mondani rólam. De mit csinálok, amikor éppen megbocsátok? Pontosan mit kell tennem, hogy más azt mondja rólam: ő megbocsátott? Erre nem találunk meghatározást, miközben a másik fontos fogalom, a szeretet etimológiáját részletesen kifejtve kapjuk. Ugyancsak izgalmas a kérdés: Mi a spiritualitás és hogyan működik az etikában? Fontos – és jó, ha tudjuk: kinek és miért tartozunk felelősséggel? Hányféle a szabadság és mik a korlátai? Érdemes fokozott figyelemmel olvasni a jog és a lelkiismeret morális szerepének taglalását, végül pedig – bármennyire meglepő – a halál is hat az etikára! Az etika a végességtől függ. Annak felismerésétől, hogy az életutunk egyszer szükségszerűen – és nem csupán lehetségesként – véget ér. Szívleljük meg a francia filozófus, Michel de Montaigne (1533-1592) jó tanácsát: „Éppoly esztelen afelett panaszkodni, hogy száz év múlva nem leszünk az élők sorában, mint azon, hogy száz évvel ezelőtt sem voltunk!”

Larry R. Churchill

ETIKA MINDENKINEK

Pallas Athéné Kiadó Kft. 2020

Copy & Consulting Kft. Nyomda

ISBN 978-963-573-000-1

Kategóriák: Szervezetek

Szájerrel üzenhettek Brüsszelből a Fidesznek

2020, december 2 - 16:30

Senki ne gondolja, hogy Szájer József brüsszeli lebukása – ahogyan ő fogalmazta: botlás. Nem volt az már Borkai „botlása” sem, és az sem botlás, ami most Szájerrel és a Fidesszel történt. Igen, a Fidesszel, mert ez nem Szájer József története, ő csupán szereplője ennek a Fidesz számára kínos sztorinak, ám ezt a mostani forgatókönyvet nem Budapesten, hanem Brüsszelben írták.

Nem egyszerű botlásról van szó, hanem egy életformáról. Szájer József – normál üzemmenetben senki másra sem tartozó – nemi identitása a Fideszben évtizedek óta ismert, a magyarországi nyilvánosság jó része is tud erről, de idáig ez nem volt téma, mert – nagyon helyesen – mindez magánügy.

Magánügy addig, ameddig nem közpénzből megy, és nem egy álságos, magát kereszténynek és konzervatívnak mondó, másokat gyakorta „buzizó” párt képviselője bukik meg egy „többségében férfiak részvételével” zajló szexpartin. Ahol – mint utóbb a belga rendőrség közölte – drogot is találtak az ereszcsatornán menekülő Szájer táskájában.

Most bukott le Szájer József és a Fidesz, de mindez megtörténhetett volna korábban is. Mert ezek ott így élnek. Azt gondolják, hogy mindent megengedhetnek maguknak. Pénzük és hatalmuk van, semmi és senki sem állhat útjukba.

Kivéve a titkosszolgálatokat. Brüsszel ugyanis hemzseg a titkosszolgálatoktól, talán nincs olyan ország, amelynek emberei ne lennének jelen a belga fővárosban. Abban a városban, ahol mindenki mindenkiről mindent tud, de legalábbis, mindent tudni akar. Itt nincsenek titkok, az információk kölcsönösek, mindenkinek lehet vaj a fején, kinek több, kinek kevesebb. És bárki kihúzhatja a gyufát, mint például most Orbán Viktor és kormánya azzal, hogy hosszú ideje a költségvetés vétójával fenyegeti a „brüsszeli bürokratákat”, szabadságharcost játszik, miközben békés építőmunkásokra volna szükség.

Brüsszelben most lett elegük abból, amit Orbán Viktor és kormánya művel. Hogy pajzsként maga elé tartva a magyar embereket, az ő érdekeikre hivatkozva, akadályozza az európai gazdaság újraindítását. Ez minden országot érint, a délieket súlyosabban, mint a többieket, de másoknak is nagyon hiányoznak az így kapható milliárdok. Tegyük hozzá, Magyarországnak is.

Most lett tele a hócipő. Nem véletlen, hogy a szexparti mintegy 25 résztvevője közül egyelőre csak Szájer József neve került nyilvánosságra. Mostantól minden megtörténhet, nem lesz jó fideszes képviselőnek lenni Európában, mert úgy érezhetik magukat, mintha egy Hitchcock-film közepébe csöppentek volna. Ezekben a filmekben azok a részek a legfélelmetesebbek, amikor éppen nem történik semmi. Mert olyankor tudni lehet, hogy hamarosan valami nagyon félelmetes történik. De hogy mikor, és mi, azt csak a film készítői tudják, a nézők legföljebb találgathatnak.

Orbán és lengyel kollégája két napja azt mondta, hogy várja az unió újabb ajánlatát. Az ajánlat, Szájer József lebuktatásával, megérkezett. A labda most Orbán térfelén pattog, kíváncsian várjuk, hogy mit lép.

Kategóriák: Szervezetek

Az Orbán rezsim nagyon aggódik Budapestért

2020, november 28 - 14:29

Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapest és az agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára óvja Budapestet attól, hogy hitelt vegyen fel. A főváros ugyanis normális működésének biztosítására mintegy 200 millió euró (mintegy 70 milliárd forint) hitel felvételéről tárgyal az Európai Beruházási Bankkal, ám Fürjes államtitkár szerint Budapest normális működése más módon is megoldható, nincs szükség a főváros eladósítására.

Amúgy, normális üzemmenetben, valóban nem volna rá szükség. Ha a kormány nem gyámkodna Budapest és a többi nagyváros felett, nem vonná el a fejlesztéshez szükséges forrásokat az önkormányzatoktól, és nem nehezítené az ott élők vírus miatt amúgy sem könnyű életét. Karácsony Gergely főpolgármester szerint a kormányzati intézkedések az elmúlt időszakban 88 milliárd forint bevételkiesést jelentettek Budapestnek, a kormányzati megszorítások és elvonások miatt ennyivel kevesebb jut a város működtetésére, fejlesztésre, a tömegközlekedés, a színházak, a múzeumok, iskolák, óvodák, bölcsődék támogatására.

Fürjes államtitkár egyre gyakrabban szólal meg a médiában a fővárost érintő ügyekről, van olyan csatorna, ahol visszatérő vendégnek számít. A kormány alig titkolt célja Fürjes államtitkár helyzetbe hozása és felépítése Karácsony Gergely ellenében. Utóbbi, Orbán Viktor szíves közlése szerint ugyanis, alkalmatlan a főváros vezetésére, szemüveges, vagyis, olyan ember, aki még egy IKEA bútort sem képes a szomszéd segítsége nélkül összeszerelni és disznóöléskor is csak a torra ér oda, ami egyébként nem is baj, mert az igazi férfimunkában csak láb alatt lenne.

Orbán és Budapest sajátos viszonyáról számtalanszor írtunk már, most legyen elég annyi, hogy a miniszterelnök – finoman fogalmazva – nem kedveli a fővárost. Fontosnak tartja és megkerülhetetlennek, ám úgy van vele, mint az alföldet preferáló Petőfi a hegyekkel: „tán csodállak, ámde nem szeretlek”.-

Már az előző, a Fidesz bizalmát és támogatását élvező főpolgármester, Tarlós István is rövid pórázon volt tartva, azaz, mindig csak annyi pénzt kapott az általa vezetett város működtetésére, ami ahhoz volt elég, hogy legközelebb is abban a helyzetben legyen, hogy kérhessen megint. És ha kapott valamennyit, azt a saját diadalaként, valamint a Fidesz és Orbán Viktor nagyvonalúságaként állította be. Úgy is mondhatnánk, hogy Tarlós István regnálása a főváros élén permanens diadalmenet volt, magukra vessenek a budapestiek, amiért nem őt, Orbán Viktor emberét választották.

Most, azzal az indokkal, hogy a járvány elleni védekezésből mindenkinek ki kell vennie a részét, elvonják a főváros (és más önkormányzatok) forrásainak egy részét. Az ingyenes parkolás – a közlekedési káosz okozta kellemetlenségek mellett – sok pénztől fosztja meg a budapesti büdzsét, a Parragh László által belengetett iparűzési adó-felfüggesztés pedig újabb sarcot róna ki az önkormányzatokra. Arról nem is szólva, hogy a járvány okozta gazdasági nehézségek a fővárost érintették a legsúlyosabban, hiszen az idegenforgalom általános visszaesése a döntően külföldi vendégekre épülő budapesti turizmust vetette vissza leginkább. Erre mondta cinikusan Orbán, hogy tessék egy másmilyen üzleti modellt kidolgozni. Mintha a miniszterelnök nem tudná, hogy Budapest esetében (csakúgy, mint a világ más nagyvárosainál) ez nem üzleti modell, hanem adottság.

Fürjes Balázs most tehát aggódik Budapestért, ám az aggodalom leple alól nemcsak a lóláb, de az egész ló is kilóg. A kormányt a fővárosi önkormányzat ellehetetlenítésével nemcsak a bosszú vezérli, hanem olyan helyzetbe akarja hozni Budapestet, hogy kiderüljön: Karácsony Gergely és az általa irányított önkormányzat alkalmatlan a város vezetésére. Orbánnak már van is jelöltje a posztra: Fürjes Balázsnak hívják azt a személyt, aki – a Fidesz szándékai szerint – a következő választást követően Karácsony helyére léphetne.

Kategóriák: Szervezetek

Az egyenes (Gondolatok az igazságról és a valóságról)

2020, november 24 - 21:31

Azért kedveltem az eukleidészi geometriát, mert hasonlít az igazsághoz: Úgy van, hogy nincs.

Biztosra mentem, húsz pont járt a koordinátageometriai feladat megoldásáért, ehhez még öt pont kellett a szóbelihez. Akinek nem volt meg a szükséges minimum azzal „nem álltak szóba”, és tényleg: minek? Tehát biztosra mentem. Viszonylag egyszerűen meghatározható egyenesek metszéspontjaiból alkotott háromszög területét kellett kiszámolni húsz pontért. Hajrá(!) mondtam, és pikk-pakk felrajzoltam az egyenesek alkotta háromszöget, és egy hullámos vonallal jelezve mellé írtam becsült területét, aztán -emlékezve a megoldásképletekre- tíz percen belül megvolt az eredmény, ami köszönőviszonyban sem volt a becsült értékkel. Sebaj(!) érettségin a másodfokú egyenlet megoldóképlete sem jutott eszembe, de a feladatot következtetéssel -a megoldóképlet levezetésével- megoldottam, menni fog ez …, és nekiláttam, ám az eredmény még mindig messze volt a várttól. Már nem éreztem jól magam, fogyott az idő, de nem adtam fel jöjjön egy harmadik út, egy részletében is szigorúan következetes, elemeiben is végiggondolt megoldás, aminek eredménye (Jézusom!) ismét messze volt az ábrán becsülttől.

A felvételit vezető tanár jelezte; még öt perc van hátra. Nyugodtan, a vesztesek nyugalmával, lazán hátradőlve lapoztam másfél oldalnyi jegyzetem, amikor meghökkenve vettem észre, hogy a három számítás értéke egyezik, és ábrámon az egyik egyenes Y-n értékének előjelét jelöltem hibásan. Két vonallal aláhúztam az számítások eredményeit, áthúztam a hibás rajzot, és készítettem egy újat, amikor elhangzott a figyelmeztetés: Hátralévő idő egy perc. Még öt pont hiányzik, jöttem lázba újra, ami minimum két könnyű feladat megoldását jelentette.

Ugyan az utolsó számokat már a végszó után írtam, és pillantásom a szomszéd dolgozatát sem kerülte, de összejött; Janikaként de jól teljesítettem, és a szóbelin már újra én voltam a Jani.

Felvettek.

Két pont közötti legrövidebb út. Mormolom -anno- a vonaton ülve, miközben lassan húzom vonalam, az 1:100 arányú rajzon a 10 m széles családi ház oldalát jelző vonal 10 cm hosszú szakaszát. A gömb alakú földön haladó, akkoriban még zakatoló vonat kerekei kissé csikorognak a jobbra ívelő pályán. Papíron tíz centimétert mozgó ceruzám hegye vajon mennyit mozgott a valóságban(?) és a gömbalakú Földön kanyarodó vonaton mozgása mennyire volt egyenes(?) kérdezem magamtól, aztán még eszembe jut a forgó Föld, amint holdjával közös tömegközéppontjuk körül keringve spirális pályán száguld a Nap körül, és közben mozog a Nap, meg mozog a galaxisunk, a Tejút. Ki tudhatja, hogy mekkora utat tett meg ceruzám hegye(?) és hogy merre ment(?) amit tudhatunk róla, hogy tíz centiméternél sokkal hosszabban, és nem egyenes úton haladt , ám papíromon mégis ott a 10 cm hosszú egyenes.

Camust hívom segítségül: „nincs igazság, csak igazságok vannak.” mondja. Talán ez lehet az egyenessel is: Nincs egyenes, csak egyenesek vannak. Egyenesek, amiket annak tartunk és igazságok, amiket annak vélünk, vonalak és igazságok, amik fontosak, de a valóságban nincsenek. Vagy mégis? Az igazság és az egyenes erősen leszűkített határok között létező szubjektív tény: axióma, metafizika; nem cáfolható és nem bizonyítható, amely a valóságnak a világ megismerésére használt látszata. Látszat, amit, ha messze nézünk nem vehetünk túl komolyan, hiszen Földet kerülő hajósunk útja sem egyenes, és űrhajóink egyenesek helyett szinte bolyongva járják az űrt. Keressük utazóink számára a járható görbe utat tengeren és a bolygók közt, akár magunknak az igazságot. A nem létező igazságot úgy keressük, mint a nem létező egyenest, hiszünk benne, látjuk is, pedig tudjuk, hogy a valóságban nincs, a nemtudás birtokában mégis bátran bolyongunk, akár földkerülő hajósunk a tengeren, vagy űrhajósunk a bolygók között. Egyenes út helyett keressük a jó utat, és az igazságkeresés helyett az igazságok harmóniáját kutatva járjuk a világot; reményünk, hogy esetlenül bolyongva talán még tévedéseinket is jobban észrevesszük, hiszen tudjuk, hogy „nincs igazság, csak igazságok vannak.”

Sopron, 2020. november 23.
Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Válasz egy körlevélre a múltból…

2020, november 23 - 15:37

Fizikai Kutatóintézet, 1997. jan.13.

Ezúton tudatjuk mindazokkal, akiket illet, hogy hétfő reggel 7 óra 36 perc 40 másodperckor a II. épület első emeleti folyosóján a 109-es szoba elé kihelyezett üres hullámpapír monitordoboz mögött kettő darab hatalmas, emberevő bengáli királytigris mintázatú süldőmacskát találunk.

A veszedelmes vadállatok a közeledésünkre fenyegető morgással, fújással és köpködéssel reagáltak, majd hátrálva megpróbáltak véres vadászösztöneiknek megfelelő támadó pozíciót felvenni. Minthogy a dolog váratlanul ért minket, teljesen fegyvertelenek lévén erőteljes sziszegő hangokkal és határozott lábdobogásokkal igyekeztünk eltéríteni őket támadó szándékuktól, ami részben sikerült is, mivel az egyik szörnyeteg az emeleti nyitott folyosóablak felé vette az irányt, és egyetlen kétségbeesett ugrással levetette magát a mintegy öt méteres mélységbe. Hatalmas testének csaknem 18 cm hosszú nyoma az ablak alatti hóban megtekinthető.

Ezalatt a másik fenevad a folyosó túlsó vége felé rohant, mivel szándékában állott az ottani sötétség rejtekéből váratlanul támadásba lendülni. Rettenetes, világító szemeivel olyan vérszomjasan tekintett ránk, hogy mi ott helyben azonnyomban összepi… Azonban a bestia, látva határozott viselkedésünket, végül mégis a menekülés útját választotta, és a lábunk között hirtelen átrohant a lépcsőház és a kapu irányába.

Az utólagos kárfelmérés során a folyosón vizeletnyomokat, és a dobozokon macskakörmök nyomait találtuk. Ugyanebben az időben a közeli bezárt laboratóriumból eltűnt kettő darab 17 inch-es képernyőjű monitor, egy menedzserkalkulátor, valamint egy kisfizetésű munkatársunk pénztárcájából kettőszázharmincegy forint és ötven fillér készpénz.

Alapos gyanú merült fel továbbá arra, hogy az R20 típusú számítógép szoftverének nemrégiben történt megrongálódása is összefüggésbe hozható a fentemlített incidenssel. Mindez arra mutat, hogy szándékos, tervszerű rongálási sorozattal állunk szemben.

A fentiek ismeretében felszólítjuk valamennyi becsületes, jóérzésű munkatársunkat az éberségre. Ha valaki a monitorján a szerverre bejelentkezéskor a szokásos login párbeszéd helyett rendellenességeket, például macskaszemet pillant meg, azt a hálózatkarbantartóknál azonnal jelezze, hogy még idejében megakadályozhassuk, hogy a macskák a helyi hálózati kábeleken keresztül bejussanak a szerverbe, és ott a szoftvert szétrágják.

Azokkal a munkatársakkal, akik hanyag, és nemtörődöm módon elmulasztják a bejelentési kötelezettségüket, a lehető legszabályszerűbben fogunk eljárni. De még annál is sokkal szabályszerűbben fogunk eljárni azokkal a hazaáruló macskabérencekkel, akik szándékosan rendszeresen nyitva felejtik a bejárati kaput, lehetőséget biztosítva ezzel külső vadállatoknak, hogy behatoljanak az épületbe melegedés ürügyén, és ezzel
• felforgassák intézetünk rendjét,
• megzavarják dolgozóinkat a békés alkotómunkában,
• késleltessék a magyar tudomány és technika felzárkózását a fejlett nyugathoz,
• megakadályozzák hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz.

Holba Ágnes, alias Almási Alma

 

Kategóriák: Szervezetek

Mi terjed a járvánnyal?

2020, november 19 - 21:38

Látszólag egyszerű a válasz: hát a vírus!

De, ha a vírus betörése (kitörése?) óta zajló folyamatokat szemléljük, láthatjuk: sokkal többről van szó.

Ha a világban zajló eseményeket követjük, azt is észrevehetjük, hogy – bár országonként a hagyományok, anyagi lehetőségek stb. függvényében eltérő módon -, de a tendencia hasonló. Mivel nem vagyok járatos a nemzetközi politikában, maradnék a magyarországi helyzetnél.

Elöljáróban: a járvány veszélyes helyzetet teremtett itt is, sok rendszabály jogos, betartásuk elemi érdekünk: bár a legtöbb késve, felemásan született – de még a járványügyi szakemberek megítélése is eltérő. Nem pártolnék semmi olyan kezdeményezést, pl., hogy „ellenállásiból” ne hordjunk maszkot, vagy juszt is tartsunk nagy, egymásraborulós bulikat. (Bár úgy látszik, a kormány szerint a vírus elkerüli a focit, csak most rendelték el a zártkapus mérkőzéseket.)

Csakhogy egyre világosabban kitűnik: a kormány arra használja a veszélyes helyzetet, hogy simán belovagoljon a diktatúrába, egymás után rúgva föl a garanciákat a törvénykezésben, de a napi életben is. Kijárási tilalom, gyülekezési tilalom – már megvan. Vésztörvénykezés ugyan kijelentve még nincs – egyelőre nincs szükség rá, még megvan a parlamenti kétharmad. (Bár a hírek szerint olvadóban van.) Érthető, hogy a közvéleményt most nem nagyon foglalkoztatja, hogy a fideszes honatyák hozzáfogtak a választási törvény megbuherálásához, vigyázó szemüket már a másfél év múlva esedékes országgyűlési választásokra vetve. Amúgy a parlament munkájáról se nagyon érkeznek hírek, legfeljebb a mocskosszájú Kövérelvtárs – mellékesen a Parlament elnöke -, borzolja a kedélyeket

A mindennapi életben azonban világosan követhető, hogyan sző-fon be egyre több területet a lopakodó, ordas kormányzati erőszak. Miközben a vírus megfékezéséhez szükséges intézkedések rendre elmaradnak. Szinte tapintható az az öröm, ahogy a kormányfő, meg korifeusai szinte a szájuk szélét nyalogató elégedettséggel jelentik be a rendelkezéseket. (Bár most már néhányan viselnek maszkot, ami jótékonyan eltakarja a kárörvendő mimikát.)

Nézzünk néhány konkrétumot. Bár jelentősen emelték az orvosfizetéseket, cserébe nemcsak az orvosok, hanem az egészségügyi dolgozók is gyakorlatilag rendelkezési állományba kerültek. Vagyis feladataikat a kormány határozza meg, munkavégzésük helyét kijelölheti. Árulkodó, hogy még a kormányhoz lojális orvoskamarával sem egyeztettek a törvényről – utólag próbálnak nyesegetni – egyelőre nincs hír arról, milyen eredménnyel. A gyakorlatban ugyanis ez annyit jelent, hogy bármelyik egészségügyi dolgozót átirányíthatják az ország egyik feléből a másikba, vagy működési területéről máshová –pl. covidos intenzív osztályra, tekintet nélkül arra, van-e a feladathoz képzettsége.

Rettentő mennyiségű lélegeztetőgépet beszereztek – nem tudom megítélni, hogy ezek alkalmasak-e a feladatra, néhány szakember szerint kérdéses a hatékonyságuk. Ugyanakkor nincs elég szakápoló, aki felügyelje a lélegeztető gépen lévőt. A protokollok szerint egy – vészhelyzetben maximum három lélegeztetett felügyeletét képes ellátni egy ápoló. Van olyan intenzív osztály, ahol 20-25 betegre jut egy ápoló.

Hangsúlyozom: ilyen és hasonló anomáliák minden kormányban előfordulhatnak, hiszen kétségtelenül nehéz a helyzet. Józan paraszti ésszel azonban pár dolgot fel nem foghatok.

Elsőként azt: miért nem tesztelnek? Minden ismeretlen feladatnál a normális ember legelőször a meglévő állapotokat igyekszik felmérni. Mellékesen: a viszonylag alacsony, bár meredeken emelkedő fertőzöttségi mutatók annak is betudhatók, hogy fogalmunk sincs a népesség nagyobb részének fertőzöttségéről. Így arról sem, hogy van-e a környezetünkben vírushordozó, hiszen úgy tudni: a gonosz kis koronás az esetek nagyobbik részében nem okoz súlyos tüneteket. Fiatal, egészséges szervezet viszonylag könnyen átvészeli a megbetegedést. Mai 11.13-i hír: összesen 99 ezer fertőzöttet szűrtek ki eddig, mintegy 9 ezer halálos kimenetelű megbetegedés történt, az áldozatok többsége idős, más betegségekkel is küzdő személy volt. Azt persze nem tudjuk, hány tesztelésből lett a közel százezer fertőzött, hiszen a teljes népességnek ez alig 1 százaléka! A halálozási arány meg, – az ismert adatok szerint 10 százalék körül van, amennyi előfordult már keményebb influenza járványok idején is. Anélkül, hogy lekicsinyelném a mindannyiunkat fenyegető veszélyt, óhatatlanul egy régi adoma jut eszembe. A hajóskapitány leszól a gépházba: Mennyi? A gépész visszaszól: Tíz. Mire a kapitány: Mi tíz? Mire a gépész: Mi mennyi?

Szóval, ott áll az ember, és fogalma sincs, mi mennyi?

Erre mondom én, a magam laikus módján, hogy már régen, még az első hullám idején meg kellett volna szervezni az általános és ingyenes! tesztelést. Ma egy teszt 19500 forintba kerül, és úgy tudom, legalább két vizsgálat kell a megbízható eredményhez. Mégha egy család elő is tudja teremteni ezt a jelentős összeget, vajon van elég kapacitás a vizsgálatok kiértékeléséhez? Mai hírekben hallottam, hogy végre munkába állítanak pár labornak berendezett buszt. Pár évtizede gyakran járták a településeket ilyen mozgó laboratóriumok, amelyekben az akkor elterjedt gümőkórra, tüdőbajra teszteltek, oltottak ezreket.

Persze, az ilyesmi megszervezése nem megy egyik napról a másikra. De könyörgöm, a vírus magyarországi megjelenése óta eltelt egy fél év!

Mi történt ezalatt az idő alatt? A kormányzat benyomta a pánikgombot, és folyamatosan harcol, mint valami Don Quijote a szélmalom ellen. Nem kérdezve senkit és semmit – néha még a saját szakértőivel se áll szóba. A prímet persze, mint minden autark rendszerben a kormányfő viszi, szemmel láhatólag lubickolva a helyzetben. Se szeri, se száma a hadi kifejezéseknek: törzs irányítja a kommunikációt, meg a védekezést, egységek vonulnak erre-arra és így tovább. Ha csak a tájékoztatásban lenne jelen a hadi szóhasználat! Pár napja megjelentek a katonák – fegyverrel az oldalukon! – a kormányzati indok szerint azért, hogy segítsék a rendőrök munkáját, akik a kijárási, gyülekezési tilalom megtartását ellenőrzik, a boltzárást, maszkviselést számon kérik. A kijárási tilalom immár este 20 órától reggel öt óráig érvényes. Munkába járáshoz igazolást kell kérni a munkáltatótól. Jelentős kihágás nem történt eddig – emiatt kicsit érthetetlen a katonai járőrök cirkálása. Egy Anyuka mesélte: a két lánya munkából jött hazafelé, az igazoltatáskor mutatták a szabályos papírjukat. A szerv azonban személyi motozást tartott szükségesnek! Élek a gyanúperrel, hogy a fijúgg kicsit közelebbről is szemrevételezték volna a lányok bájait. De azért képzeljük el a helyzetet. A kihalt utcán megállít pár marcona fegyveres, és személyi motozást foganatosít. Vajon mit kerestek? Fegyvert? Vagy röpcédulát, amelyen a kormány menesztését szorgalmazták? Tudomásom szerint egyelőre nem tilos, sőt nem is büntetendő az épp regnáló kormány távozását követelni.

A harcias lózungok mellett a háttérben ezerrel folyik a törvények barkácsolása, amelynek folyamán a kormány nemhogy az ellenzékkel, de a hozzá lojális szervezetekkel sem egyeztet. Új egészségügyi törvény készül, amelyben a hírek szerint jelentősen megváltozna az orvosok jogállása (Másodállások tiltása, szolgálati helyek központi kijelölése stb.). Az ügyben még azzal az Orvosi Kamarával sem egyeztettek, amelyik mindig lojális volt az orbáni kormányhoz. Sőt, 2008 táján jelentősen hozzájárultak a szocialista-szabaddemokrata kormány bukásához azzal, hogy bojkottálták az akkori egészségügyi reformtörekvéseket -, sok helyen egyenesen bujtogattak ellene. Hát most a fagyi visszanyalt. Ami persze normális embernek nem vigasz, főképp nem öröm. Hiszen a hazánkat, honfitársainkat éri – talán az elkerülhetőnél nagyobb vész, bánat és tragédia.

És ezen semmiféle harcias fegyvercsörgetés nem enyhít.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Az agrármérnök (szabálytalan riport)

2020, november 17 - 15:33

Nyertem egy pályázatot. Rendes mennyiségű pénz, de olyan, mint az okos lány ajándéka: kaptam is, meg nem is.[i] A kiírt feltételek mellett nem tudom használni. Reklámozhatnék belőle, de nincs kinek. Idegenvezető vagyok és reménytelenül pang az üzlet. Szép élmény, nagyszerű munka turistákat vezetni Európa városaiban. Egy pedagógus csoporttal inkább érdekes volt, mint szép. Vannak szakmák; orvosok, politikusok (népvezérek(?)), amelynek képviselői mindig okosak, hisz kapcsolatuk olyan emberekkel van, akik tőlük várják a megváltást (tudást); hisznek bennük, sőt e hit nélkül számukra nem is lennének fontosak, így -reménnyel, hittel telten- igen. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Tudom(!) hisz én is voltam pedagógus. Minden nap szembesültem vele, hogy mennyire okos vagyok: ott ültek előttem diákjaim; azt akarták tudni, amit én tudok, és ők nem, ráadásul hatalmam is volt felettük, hatalom akkor is, ha nem hülyéztem őket, mint közülünk néhányan, hiszen osztogattam a jegyeket, volt abban kettes (néha egyes is) és nem csak ötös, ráadásul -ez esetben- a simogatás is hatalom, hisz én döntöm el, hogy kinek jár- kinek nem. (Mellékesen mondom, hogy a tekintély felelősség is volt, vigyáznom kellett minden szavamra, mert tudtam, hogy tévedéseim is elhiszik.) Nos, ez a pedagógus csoport egy katasztrófa volt. Ott álltam magasba emelt esernyőmmel a prágai óratorony előtt, ők pedig lődörögtek, némelyik az kristálybolt kirakata, mások az utcazenész körül ácsorogtak, néhányan unott képpel, szavamba vágva hallgattak, mert ők jobban tudták. Hiába mondtam, hogy induljunk a Károly-híd[ii] felé, maradtunk lődörgő „okosok” szedett-vedett csapata.

Mára ez is szép emlék: a turizmus meghalt, cégem még létezik, én pedig Ausztriában takarítok. A sors fintora, hogy ügyfeleim közül sokan annál a turisztikai vállalkozásnál dolgoznak, amelyiknek vállalkozásom bedolgozó ügyfele volt. Ott valami működik, itt nem. Újabban, a járvány miatt a takarítással is baj van: az idősek félnek, és közülük többen kérték, hogy ne menjek.

Még, az átmeneti pedagóguskodás előtt agrármérnökként dolgoztam a Tsz-ben. Növényvédelem volt a szakom. Egyszer egy beomló pincében rengeteg sérült csomagolású vegyszert találtunk. Főnökeim azt mondták, hogy temessük vissza: „Eddig is elvolt ott, most is el lesz.” Nem engedtem. Régi, elavult, Európában akkor már betiltott vegyszerek voltak, egy részüket Afrikában adtuk el, a maradék megsemmisítése több millió forintunkba került, akkor, amikor a lottó ötös is csak százezreket ért. Aztán jött a rendszerváltás. A Tsz megszűnt, földjei a vezetők szűk köréhez kerültek, de jelentős területeket vásároltak fel a földhivatalhoz közel állók. A sokszoros méretű, több ezer hektáros állami gazdaság szőlői jobban jártak. Ott a dolgozók csoportokat alakítottak és úgy vásárolták fel a szőlőültetvényeket, pincéket és feldolgozókat. Sok öt-tíz hektáros kisbirtok alakult. A szőlőt egyedül termelték, de közösen dolgozták fel, és közösen értékesítették. Az orosz piac megszűnése a bor minőségének javítását kényszerítette ki. A közös -viszonylag nagy- feldolgozók mellett kialakultak a kistermelői pincészetek, és kitűnő borokkal. -Hogy adhatod tízszer annyiért a bor literjét, mint mi? -Kérdezte borász barátja a társát. -Egyszerű – mondta a kérdezett- az árhoz hozzá kell írni egy nullát. -Közben vegyszer nélkül termelte a szőlőt, amit szemenként szüretelt, és a feldolgozásban is voltak trükkjei. Az év kiváló borait méltató országos kiadványban a borokat 5-10 sorban méltatták, az Ő boráról szóló szavak egy egész oldalt tettek ki.

A szőlőterületek húsz-huszonöt százalékát, -a kevésbé jó minőségűeket, vagy nehezen művelhetőeket- elhagyták, és mára bozótossá vált, drótos-oszlopos dzsungelek. Az állattenyésztés megszűnt, az állattenyésztéssel foglalkozó majorok lepusztultak. Volt egy szárító üzem az állami gazdaságban, amit egy osztrák üzletember vetőmagüzemmé alakított. Egy ideig ott dolgoztam, aztán amikor beindítottuk, és sikeres lett már mehettünk isten hírével. A szántóföldek valami kft. nevén működnek, mák, hagyma, sárgarépa és még sok más növény helyett évtizedek óta kukoricát termelnek, néha-néha búzát vagy más gabonát, az istállók egy részében kis üzemek dolgoznak, vagy építőipari kereskedők árusítják termékeiket, van még magánrepülőtér is sportrepülőknek, nagyobb részük beomlott tetejének esőmentes zugaiban madarak fészkelnek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A kezdetben nagyon lehangoló kép mára javult, a szőlők közti régi présház új fénykorát éli, és a szőlőhegyen épült pompás ház is osztrák rokonaira hajaz, a nyugdíjas autószerelő pincéjében rozsdamentes acéltartály szén-dioxid felhője alatt pihen a hordóból fejtett bor, mielőtt vendégei örömmel koccintanak vele, a megújuló szőlőkben GPS vezérlésű telepítőgép hat centiméteres pontossággal ülteti a szőlőt, ám az ültetvények mögött ott az elhagyott ültetvények sora, pusztulás a gazdátlan majorokban, és a villanypásztorral kerített, agyonvegyszerezett, környezetpusztító, néhány ember által művelt hatalmas monokultúrák a szántóföldeken.

Agrármérnök vagyok, idegenforgalmi vállalkozásom haldoklik, és bár Ausztriában sok idős ügyfelem aggódva kért, hogy egy darabig ne menjek, lett új ügyfelem. Most egy profilját váltó osztrák idegenfogalmi cég irodáit is takarítom.

Sopron, 2020. november 11.

Szukits Rezső

[i]               Egyszer Mátyás király Visegrád alatt vadászgatott. Az erdőben találkozott egy takaros leánnyal, aki kosarat vitt a fején. – Hogy hívják? Hová megy? Mi van a kosárban? – kérdezte Mátyás. A leány nagyot kacagott, s a három kérdésre egy szóval válaszolt: – Esztergomba! A királynak tetszett az okos felelet. Megértette, hogy a lány neve Eszter. Esztergomba igyekszik, s a kosárban gombát visz. Na, gondolta, még egy próbát tesz a leánnyal, azt vajon hogy teljesíti? Adott a leánynak egy vasgyűrűt, s azt mondta: – Gyere fel Budára, hozd magaddal ezt a gyűrűt, s én gazdagon megajándékozlak. De se szekéren, se gyalog, se lóháton ne gyere! Öltözz is fel meg ne is, hozz is ajándékot meg ne is! A leány halászhálóból varrt magának ruhát. Fel is volt öltözve, meg nem is. Felült egy vén bakkecske hátára, s azon ment Budára. Nem ment hát se szekéren, se lóháton, se gyalog. Egy szitába tett egy galambot, s egy másikkal befedte. Amikor a király elé ért, az egyik szitát leemelte a másikról, a galamb menten elrepült. Vitt is ajándékot, meg nem is. A király az eszes lányt gazdagon megajándékozta, s úgy bocsátotta haza, Esztergomba. (forrás: Mátyás király meg az eszes lány)

[ii]              Érdemes megnézni a hivatkozást! Így épült a Károly híd

Fotók: Sz.R.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Net-színjáték

2020, november 16 - 16:14

A legutóbbi igencsak „jól átgondolt” vezéri ötletelés az ingyenes inetrnetről szól. Némi korlátokkal a sorok között, de legalább sürgősséggel kihírdetve. Hadd szokja a nép, hogy a vezér adja az alamizsnát, tehát bármikor el is veheti. Amihez nem is kell túlságosan hinni a conteo-kban.

A rendelet szövege alapján ez a hihetetlen kedvezés csak 30 napra szól, csak annak, akinek már van szerződése, és csak „a helyhez kötött internet-hozzáférési szolgáltatás” igénybevételére. De az utóbbiból is csak egy helyen. Tehát elmehet zabot hegyezni mindenki, aki:

-nem rendelkezik internetkapcsolattal, és ehhez természetesen számítógéppel;
-a mobilnetes szolgáltatásra szerződött;
-családi, vagy iskolai okokból több helyen szeretné igénybe venni az internetet;

Mely utóbbi pontot amúgy is kizárja a mobil-net kizárása.

A rendelet tehát megtámogatja Zabszemhegyezőfalvától a Rózsa-dombig mindenki internetét, aki legalább egy diákot fel tud mutatni a családban, de azt is csak egy hónapig. Nem ad támogatást sem számítógép beszerzéséhez. S az, aki ezen felbuzdulva köt majd, nem egy esetben hűségidős, szerződést egy vezetéskes szolgáltatóval, az hülye. Vagy hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle. A rendelet alapján a kormány nem támogatja azokat sem, akik nem diákok ugyan, de otthonról dolgoznak. Fizetve a netet, a magasabb rezsiszámlákat, illetve az adót.

Tehát valójában a rendelet nem kicsit féllábas, mert:
-nem támogatja az oktatásinformatikai penetrációt;
-nem segíti pont azt a réteget, amelyiknek a legnagyobb kiesést okozza az otthoni tanulás. Mert otthon sem számítógép, sem internet nincs, de eddig legalább az iskolában elérhette ezeket;
-az előző pont okán növeli a tanulmányi szeggregálódást;
-szembeállítja a home-office-kényszerített „felnőtteket” a diákokkal;

Miközben nem árt nem megfeledkezni arról sem, hogy nincs ingyenes net. A szolgáltató meg fogja fizettetni. Vagy az állammal, vagy a többi ügyféllel. Esetleg mindkettővel. Ha pedig az állam fizet, akkor érdemes gyorsan körbenézni, hogy melyik Orbán-ismerősnek van érdekeltsége informatikai szolgáltatásokban. Ergo: az egész nem több Demagógisztán egy újabb színjátékánál.

Kategóriák: Szervezetek

Nem elég egyszer elolvasni

2020, november 13 - 17:54

Évtizedeken át tartotta magát a felfogás, hogy az érzelmeknek nincs helye a munka világában, és az ideális vezető az, aki racionálisan és érzelem nélkül közelíti meg a problémákat. A valóság azonban: hogy az érzelmek elkerülhetetlenek, amikor egy embercsoport hosszabb időre összejön, hogy bizonyos feladatokon dolgozzon, és ha hatékonyan alkalmazzák, akkor a vezető hangulata, érzelme az eredményesség szempontjából inkább pluszt, mint mínuszt jelent.

A pszichológusok sokáig abból indultak ki, hogy csak egyféle, a gondolkodás alapját képező kognitív intelligencia létezik. Csak 1990-ben jelent meg egy amerikai tanulmányban, hogy létezik úgynevezett „érzelmi intelligencia” is. Ma már az érzelmi intelligencia számos modelljét ismerjük. Az emotional intelligence (EI) olyan képességek összességét jelenti, amelyekkel az ember felismeri és kezelni tudja a saját és mások érzelmeit. Kiderült: a kimagasló kognitív intelligencia sokszor nem elég a hatékony vezetéshez, az érzelmi intelligencia és a hatékonyság szorosan összefügg! Ma már azt is tudjuk, hogy az emberi arcon legalább 21 érzelem jól elkülöníthetően felismerhető. Az Oxford University Press-nél 2020-ban Leading with Feeling címen megjelent könyv még az idén magyarul is hozzáférhetővé vált a Pallas Athéné Kiadó gondozásában: az „Érzéssel vezetni” erre területre kalauzolja el az érdeklődő olvasót.

Két szerzője, dr. Cary Cherniss és Cornelia W. Roche azt vizsgálták, hogyan léphet túl az érzelmi intelligencia, mint kompetencia az egyénen, hogy olyanná váljon, amellyet egy csoport vagy egy egész szervezet együttesen képes felépíteni és felhasználni? Dr. Cherniss kutatási területei közé tartozik a munkahelyi stressz és a kiégés, valamint megoldásként az érzelmi intelligencia elősegítése a munkahelyen. Cornelia W. Roche különféle vállalati környezetben végzett vezetői tanácsadást, konzultált iskolákkal, nonprofit szervezetekkel és kisvállalkozásokkal. Könyvükben – már a Bevezetőben – leszögeznek néhány igen fontos állítást. Olyanokat, melyeket pár oldalas tanácsadókban minden vezető kezébe lehetne adni és bizonyára lennének sokan, akik igyekeznének hasznosítani. Ám a szerzők ennél lényegesen többre vállalkoznak. Pontos segítséget adnak például az érzelmi reakciók megfigyeléséhez, felismeréséhez. Egy-egy ilyen tanács olykor már a fejezetek címében is megfogalmazódik. Mindjárt az elején kijelentik: az EI azért mozdítja elő a vezetők hatékonyságát, mert fokozza a mások befolyásolására irányuló képességeiket. Számos szakértő ugyanis azt vallja, hogy a vezetés végtére nem is szól másról, mint mások befolyásolásáról. A vezetőknek nagymértékben kell arra támaszkodniuk, hogy mások hogyan látják őket. Mások bizalmának megszerzéséhez érzelmi intelligenciára van szükség. Előnyére válik a könyvnek az a szerkesztési megoldás, hogy a jegyzeteket nem a legvégén, hanem az egyes fejezetek után közlik, olykor egészen részletesen. A jegyzetek előtt megtaláljuk még a fejezet rövid összefoglalását, néhány cselekvési „utasítással” is ellátva. Egy vezető érzelmi kifejezőkészsége megalapozhatja a csoport hangulatát és befolyásolhatja a hatékonyságot. Kulcsszerepe van a csoport fejlődésében, a pszichológiai biztonságérzet kialakulásában. Még a düh kifejezése is segíthet befolyásolni másokat és elérni a célokat. A vezetők által kifejezhető összes érzelem közül gyakran a lelkesedés a legerőteljesebb, leghatékonyabb. Azok, akik ezt megértik, hatalmas előnyre tesznek szert. Segíti a vezetőt, ha érzelmeit – magának – írásban is rögzíti. Egy vezető hangulatai, érzelmei – amennyiben hatékonyan használják őket – komoly lehetőségeket kínálnak. Valószínűleg sokak számára új a fogalom az „érzelmi fertőzés”. Igen hatékony eszköz egy csoport hangulatának, teljesítményének befolyásolására. Bizonyára azzal is könnyű egyetérteni, hogy a szimbólumok és tettek sokkal erőteljesebbek lehetnek a szavaknál. Példáért erre a szerzők egészen George Washingtonig nyúlnak vissza. Az apró gesztusok is nagyban befolyásolják az embereknek a céghez való viszonyulását. Azt mutatják, hogy a vezetőjük és a vállalat törődik velük – állapítják meg, és a fejezet végén az olvasó mindjárt tanácsot is kap, hogyan végezzen el egy „pozitivitás kísérletet”. A megértés igen fontos, de sokszor nem csak azt kell megérteni, mit éreznek mások, de azt is: miért éreznek így? Érdekes, hogy ezt a képességünket a csecsemőgondozás után néhány évvel teljesen elfelejtjük. A megoldás: Képzeld magad mások helyébe! Ezzel súlyos konfliktusok kerülhetők el. Ha a vezetők, nem tudatosítják magukban, hogy a világ eredendően kaotikus, hajlamosak perfekcionistákká válni. A tanács: ilyenkor ne keress bűnbakot, vedd figyelembe a helyzetben közrejátszó összes tényezőt, légy érdeklődő! Az emberek az alapján döntik el, mire összpontosítsanak, hogy meglátásuk szerint a vezetőnek mi a fontos. Már kétezer évvel ezelőtt tudták a görög filozófusok, hogy az embereket nem az teszi boldogtalanná, ami történik velük, hanem amit ezekről a történésekről gondolnak. Az érzelmileg intelligens vezetők nem próbálják elbagatellizálni egy kellemetlen helyzet hátrányait, veszteségeket, igazságtalanságokat. Felismerik, hogy az embereknek gyakran szükségük van arra, hogy kibeszélhessék, kidühönghessék magukat. Ismerjük fel, hogyan segíthetnénk másokat érzelmi támogatással, és ha szükséges, kérjük hozzá mi magunk is szakember segítségét, olykor cégen kívülről is. A segítségkérés az érzelmi intelligencia jele, nem pedig annak hiányáé!

Végül, ha egy vezető már megbízható módon képes használni az EI eszközeit, van még egy fontos feladata. Segítsen másoknak az érzelmi intelligenciával kapcsolatos képességeik fejlesztésében! A könyvben erre is találunk figyelemre érdemes ötleteket. A fejlesztésre tett erőfeszítéseik ugyanis gyakran szervesen beépülnek a napi munkájukba és ez különösen hatékonnyá teheti őket. Az EI-jüknek köszönhetően hitelesebbé lettek, nőtt a tekintélyük, így mások fogékonyabbá váltak az ő gondolataikra. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a sikerhez több eszköz – olykor ösztönös, valóban megérzésen alapuló – együttes alkalmazásával juthatunk el. A hatékony vezetés tehát nagyban függ attól, hogy a vezetők mennyire képesek jól összekapcsolni és alkalmazni az EI stratégiákat különböző helyzetekben. Ezt a képességet nevezhetjük akár „érzelmi virtuozitás”-nak is. Az EI stratégiák alkalmazását soha nem lehet lineárisnak tekinteni. Ám gyakran a szociális és a szervezeten belüli helyzeteken múlik, hogy a vezetőknek egyáltalán lehetőségük van-e a stratégiák alkalmazására. Minden szervezeten belül kialakulnak bizonyos szabályrendszerek, melyek jutalmazzák vagy büntetik az érzelmileg intelligens viselkedést, rövid távú eredményeket sokkal többre tarják, mint a hosszú távúakat. Azt jutalmazzák, ha az ember gyorsan, hatékonyan éri el a céljait. Ilyen közegben nehéz lehet érzelmileg intelligensen viselkedni. Számos kutató bebizonyította, hogy a vezetők érzelmileg kevésbé intelligens viselkedése és a stressz között kapcsolat állhat fenn. A szervezetek azzal is elősegíthetik az érzelmi intelligencia használatát, hogy foglalkoznak a vezetői állás stresszt okozó tényezőivel. Végső soron azonban minden stratégia eleve halálra van ítélve, ha a vállalati kultúra és a felső vezetés nem támogatja aktívan az érzelmileg intelligens vezetést – és ez a könyv legfontosabb állítása, amit azért követ a megoldás is, néhány pontosan megfogalmazott gyakorlati tanáccsal. A vezetőknek érdemes tehát gyakrabban levenni a polcról ezt a könyvet!

Cary Cherniss – Cornelia W. Roche

ÉRZÉSSEL VEZETNI

Pallas Athéné Könyvkiadó Kft. 2020

Nyomda: Copy & Consultung KFT. Budapest

ISBN 978-615-5884-99-3

Kategóriák: Szervezetek

A foguk fehérje, avagy a krokodil foga

2020, november 11 - 17:01

A bátrak bagázsa most kimutatta a foga fehérjét. Ez ötlött fel bennem legelőször, amikor megtudtam, hogy az ellenzék által az időhatár okán ezúttal támogatott felhatalmazási jogszabály birtokában a parlamenti ragadozóknak első dolguk volt rávetni magukat az egyébként is szétmarcangolt alkotmány tetemére, hogy kiszakítsanak belőle egy újabb darabot. A legfalánkabb ragadozók a dögöt se vetik meg, ha alkalmuk van még falni belőle.

Csakhogy a krokodilnak nem fehér a foga.

Amióta kihaltak a krokodilmadarak, a cafatok benne rohadnak.

Nézzék!

Rágni se tud vele.

A krokodil csapatokban lesi a víz alól az itatóra érkező nagyobb állatokat, hogy a megragadott zsákmányt társaival együtt téphesse darabokra. Lenyelhető falatokra.

Kategóriák: Szervezetek

Fák és szarvasok

2020, november 10 - 11:20

A Magyar Állami Operaházban hagyományosan, minden évben november 7-én, Erkel Ferenc születésnapján, az Intézmény saját díjainak kiosztásával, új Örökös tagjainak bemutatásával ünneplik a Magyar Opera Napját. Korábban a programhoz tartozott még Erkel szobrának megkoszorúzása, de ez az idén elmaradt. Az ünnepséget a járványhelyzet miatt nem az Operában vagy az Erkel Színházban tartották, a helyszín ezúttal a jobb egészségvédelmi lehetőséget kínáló Eiffel Műhelyházban volt.

Érdekes és szemléletes hasonlattal érzékeltette négy kiemelkedő zeneszerzőnk szerepét a magyar zeneirodalom történetében Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Évekkel ezelőtt, Nádasdy Kálmán és Szinetár Miklós egy régebbi beszélgetésében bukkant fel – Bartókról és Kodályról szólva – a hasonlat, melyet ő most Erkel és Liszt párosára is vonatkoztat. Bartók egy szarvas, aki helyszínekről helyszínekre ugrál, szökell, mindig máshol van, Kodály pedig egy nagy lombos fa, mélyen egy helyben gyökerezve, ott éli le az életét, árnyékot ad, díszíti a tájat. Ám a szarvas olykor felkeresi, hozzádörzsöli az agancsát és mindkettőjüknek fontos, hasznos, szükséges ez a találkozás. Ugyanez a kép igaz a magyar zenekultúrát megalapozó két személyre; Erkel Ferencre és Liszt Ferencre. Mindketten a reformkor gyermekei, amikor a magyar nemzet önmagára ébred, igyekszik önmagára találni. Liszt franciául mondja el, hogy ő magyar – annyira nem itt él, csak itt született, a másik viszont soha nem hagyja el az országot. Van szarvas és van lombot adó fa. Mindkettő kell ahhoz, hogy a magyar kultúra kitekintést is kapjon a világ dolgaira és legyen állandósága is, amelyre mindig lehet számítani. Ez a kettősség ad a mi kicsi nemzetünknek akkora kultúrát, ami bőven túlterjeszkedik saját határain, de amibe kapaszkodhatunk is. A főigazgató beszédében felvillantotta, milyen magyar műveket játszottak az elmúlt tíz évben, tettünk-e eleget azért, hogy értékes hazai alkotásokat mutassunk be? Volt tizenkét ősbemutató, melyek ebben az időben kerültek először közönség elé. Szerepelt köztük Vajda János és Gyöngyösi Levente egy-egy darabja, Varga Judit, Szerelem című egyfelvonásosa, Tallér Zsófi gyermekoperája a Leander és Lenszirom vagy Selmeczi György operája, a Spiritiszták. Voltak persze olyanok, melyek már jó ideje részei a magyar kultúrának, mint például Erkel három operája, a Dózsa György, a Báthori Mária és az Erzsébet. Ebbe a sorba illik a „nulladik” magyar opera, aminek csak a szövege maradt fenn, ez az Orbán György féle Pikkó Hertzeg vagy Eötvös Péter műve, a Vértelenül (Senza sangue), mely a gyilkosság, a bosszú, a megbocsátás és vágyakozás témáját dolgozza fel. Színre került öt balett ősbemutató is, közöttük Lehár Ferenc örökzöldje, a Víg özvegy, Ronald Hynd átdolgozásában, látványos balett formában mutatkozott be az operaszínpadon.  Az elmúlt évtized bővelkedett sikerekben. Ide kívánkozik Szokolay Sándor operája, a Hamlet, Ligeti György, eredetileg Stockholmban, 1978-ban bemutatott kétfelvonásosa, a Le grand macabre, Madarász Ivántól az Utolsó keringő, ő most éppen az emlékezetes Sántha Ferenc novellából, Fábry Zoltán filmjéből ír operát, ez lesz Az ötödik pecsét. Ám a visszaemlékezés nem szorítkozott pusztán csak felsorolásra. A Magyar Opera Napját ünneplő közönség részleteket láthatott néhány nagy sikerű előadásból. A műsorblokkot Szent István foglalta keretbe, az első elhangzott részlet Erkel utolsó operájából, az István királyból Imre herceg és Crescimira duettje volt. Kodály, Háry Jánosából a Szegény vagyok áriát Balga Gabriella énekelte. Részlet hangzott el Vajda János darabjából, a Mario és a varázslóból és több, más magyar zeneműből. A műsorblokk összesen mintegy negyven percig tartott, zárásaként az István, a király musical „Felkelt a napunk…” kezdetű nagy slágerét a közönség az előadó művészekkel együtt énekelte.

Az ünnepség az Intézmény saját díjainak kiosztásával, új Örökös tagjainak bemutatásával folytatódott. A balettművész nők közül Az évad kartáncosa elismerést Asai Yuka, a férfiak közül Morimoti Ryosuke kapta. Átadták a 25 éves munkaviszonyt jutalmazó jubileumi gyűrűket, a Sudlik Mária-díjat Zempléni Mária, a Seregi László-díjat Venekei Marianna koreográfus vehette át. Idén a legkiválóbb teljesítményt nyújtó művésznek járó Solymosi Művészeti díj tulajdonosa Dimcevski Alexandre koncertmester lett, Berczelly István operaénekes pedig a Mesterművész címet kapta. A Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója, Szinetár Miklós elmondta: az Eiffel Műhelyház óriási ajándék a magyar operajátszásnak és ettől a mostani Örökös tagság okleveleinek kiosztása különösen ünnepélyessé válik. Láthattunk, hallhattunk ma az új magyar operák bemutatásakor olyan művészeket, akikről bátran elmondhatjuk, közülük kerülnek ki a jövő örökös tagjai, nélkülözhetetlen, szerves részei, oszlopai lesznek az Operaháznak, mint azok, akik most kapják ezt az elismerést. Beszélt arról is, hogy hatvan évvel ezelőtt, az Erkel színházban volt műsoron a Fra Diavolo című darab. Van benne egy jelenet, melyben Házi Erzsébet éjszaka hosszan vetkőzik és nem tudja, hogy rablók meglesik. Az egyik rabló Domahidy László volt, akinek minden mozdulatától harsányan nevetett a közönség. Majd Házi Erzsébet az ária közben elkezdett imádkozni, Domahidy megrendül, térdre esik, ő is imádkozik – és a nézőkben bennfullad a nevetés. Egyik pillanatról a másikra, varázslatot valósított meg, ekkor és még sok más műben a színpadon. Ezért is emlékezünk most meg róla az Örökös tagság oklevelével. A díjat fia, az ugyancsak énekes Domahidy László – jelenleg a Szent Efrém Férfikar tagja – vette át. Szintén posztumusz díjat kapott Fülöp Attila, egykori magánénekes és Gregor József, a nagyszerű basszus operaénekes. Az ő oklevelét lánya, Gregor Bernadett színésznő vehette át.

Az élő művészek közül az Örökös tagok sorába léphetett Pitti Katalin. Az ő művészetről szólva Szinetár Miklós egy olyan történetet mesélt el, ami kiválóan érzékeltette: a legjobb helyre került az elismerés. A „tanár úr” egy vidéki rokona nem szerette az operát, nem is járt ilyen előadásokra. Nagy unszolásra, végül egyszer mégis elment a Traviata-ra. Pitti Katalin énekelt és az akkor már ötvenéves férfi az előadás végén sírt. Annyira megrendítő volt az élmény. De ugyanez számtalanszor megismétlődött Japánban, mert ahányszor elénekelte Violetta szerepét, az előadások végén síró közönség, fiatalok, idősek várták és kérték tőle az autogramot. Nagyon nagy dolog, amikor a színpadról valaki a nézőket el tudja varázsolni. Gyönyörűen énekelt, de nem csak énekelt. Valamit átadott a személyiségéből, az egyéniségéből, ami meghat, érzelmekre késztet. Végül is ez a művész életének értelme!

Kategóriák: Szervezetek

Mi lenne ma egy hazai Trump-Biden választással?

2020, november 9 - 17:04

Az USA-ban, ahogy a CNN elemzője is kiemelte a választási közvetítésben, a szavazók többsége elutasította a megosztás, és hatalomkoncentrálás politikáját. Az eufória láthatóan nagy volt a választás éjszakáján. Az ország azonban egy olyan valami, aminek másnap is ki kell nyitnia. Akkor is, ha másnapos. A politikai bot egy másik csükénél pedig azt kezdték magyarázni, hogy ennek milyen hatásai lesznek a kisdiktátorokra. Nos. Távolságarányosan egyre kisebb. Azonban ennek ellenére nem lesz, pontosabban nem lenne, tanulságok nélküli az USA jelen választási története.

Az egyik legfontosabb tanulság talán akkor vonható le, ha a számokat, pontosabban az arányokat nézzük. Annak alapján ugyanis világosan látszik, hogy Orbán Viktor nyugodtan terpeszkedhet a valamikori kolostorban. Olyan szavazati aránnyal uyganis, amivel Trump vereséget szenvedett, hazánkban simán miniszterelnök lenne. Amiből egyébként az is következhet, hogy Trump esetében nem a hithű szavazók száma csökkent, hanem a demokrácia védelmének érdekében sikerült mozgósítani azokat, akiknek az összes cipőjük tele volt az oligarchizmus felé tett llépésekkel. Ennek nyomán persze lehetne azt kiemelni, hogy ha hazánkban az ellenzék összefogna… De egyelőre ennek nyoma nincs. Ahogy az előző választásokon sem volt. Sokkal inkább egymást akarták leváltani, mint Orbánt. Mert mindenki sziniigazgató akar(t) lenni.

Holott világos, hogy egy sokkal jobb leosztás a kabáthoz való gomkeresés, mint a fordítottja. Korábban is azt mondtam, írtam, hogy előbb egy kompromisszumos, mindenki által képviselhető, mindenki számára kommunikálható program kellene. Olyan, ami túlmutat a pillanatnyi indulatokon. Amivel szemben nem alternatíva az, hogy “ott vannak a pártok honlapjain” az éppen aktuális szlogenek. A pártok egyedi, vagy nem olyan egyedi szlogenjeivel, ugyanis tele van a padlás. Az indulati ökölrázás pedig alkalmas a permanens harc látszatának a fenntartásához, de aligha tekinthető szakmai programnak. Ebben a mocsárban azonban Orbán hazánkban sokkal rutinosabb, mint az ellenzék. Ezen a pályán Orbán ugyanúgy verhetetlen, ahogy a nettó ökölrázás Biden-nek sem hozott volna többségi szavazatot.

Amellett a konkrét, és mindenki által képviselhető program lehetőséget teremtene egyfajta árnyékkormány kialakítására is. Ami azt is lehetővé tenné, hogy szavazók azon rétegeit is megszólítsák, akik a konkrétan számon kérhető, személyeken “leverhető”, személyes felelősséghez köthető szakmaiságot keresnék. Akiknek éppen a hazai következménynélküliségből, a szétmaszatolt szakmaiságból, a kormányzati lózung-hadovákból van elege. Amikor ez megvan, akkor lehetne ennek az árnyékkormánynak egy politikailag érett vezetőt keresni. Ellentétben azzal, hogy jelenleg hazánkban számos önjelölt vezető van, de személyesen képviselt, az ellenék közös kompromisszumával megtámogatott, számonkérhető szakmai program szinte egy szál sem. Ennek fényében tehát csak megerősíthető, hogy Trump Magyarországon az ellenzékről is nyugodtan miniszterelnök lehetett volna. Nem csak a választási törvény olyansága miatt.

Ugyanakkor érdemes talán azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az USA ellenzékének sikerült olyan személyiségeket találni, akiknek volt arca. Nem képe elvállalni, hanem arca. Emberi és szakmai egyaránt. S valószínűleg ez a másik fontos faktor, ami miatt a Biden-Harris duó eredményes arca lehetett a demokrata kampánynak. Megmutatva azt, hogy a kompromisszum igenis fontos. Ugyanis Kamala Harrisról érdemes tudni, hogy volt ő Biden kihívóüja is a jelöltségért. A páros közös győzelme tehát a kompromisszum maga. Annak a képességnek a domonstrálása, hogy Biden képes a saját kihívójával együttműködni, és Harris képes az egykori kihívottat vezetőnek elismerni. Egy közösen képviselhető cél, a közösen megélendő holnapok érdekében. Akkor is, ha a holnapok programja mögött egy kőkeményen dolgozó szakértői csapat dolgozik. Akiknek a olitikai, illetve szakmai véleményét cvalószínűleg mindketten komolyan is veszik.

Akkor is, ha valószínűleg ez a szakmai csapat sokkal inkább gondolkodik Harris-ban a jövőt illetően. Akiről azért érdemes tudni azt is, hogy bár valóban színes családi háttérrel rendelkezik, és tényleg nő, de azért nem mellesleg egy piszok hatékony, és kompetens, illetve valószínűleg kőkemény politikai bürokrata is. Ehhez elég az életútját megnéznie bárkinek. Aki egy nem kevésbé kompetens elnök mellett vállalta azt a szerepet, amit eredményesen tud képviselni. Namármost! Az, aki Trump bukásában Orbán törvényszerű bukásának előszelét szeretné látni az kezdje meg gondolatban az ellenzéki casting lefolytatását is. Amíg ugyanis az sikertelen, és csak önjelölt vezetők kergetik egymást a kifutón, addig Orbán marad.

Kategóriák: Szervezetek

Egy amerikai nagyvállalat betiltotta Kanada egyik nemzeti jelképét

2020, november 6 - 17:33

A Whole Foods –  az Amazon leányvállalata – betiltotta kanadai dolgozói számára a pipacs viselését egy héttel az Emlékezés Napja előtt. November 11-én emlékezünk az elesett kanadai katonákra, különösen azokra akik az I. Világháborúban haltak meg. A pipacs viselése nem csak az emlékezés és a szolidarítás szimbóluma, de mivel e kokárdákat a kanadai veterán szervezetek gyártják és árúsítják, az eladott jelvények bevételt is jelentenek számukra. A Whole Foods újonnan elfogadott, az egyenruhát érintő szabálya szerint tilos minden olyan jelvény viselése, amely bármilyen “politikai” cél vagy üzenet támogatását jelzi. Feltehetően azért tilos a pipacs, mert a Whole Foods el szeretné kerülni azt, hogy dolgozói más, ennél nagyobb vitákat generáló “cél” vagy “mozgalom” szimbólumait is hordják munkaközben. Kanadában a pipacs nem számít vitatott jelvénynek.

(Pipacs kitűzők Ottawában. Fotó: Benoit Aubry.)

A bejelentés után, mint az erdőtűz terjedt a közösségi médiában a Whole Foods szupermarketok bojkottját követelő üzenetek Kanadában. A Whole Foods azzal próbálja jóvátenni a PR katasztrófát, hogy 8 ezer dollárt adományoz a kanadai vetetán egyesületnek. Továbbá november 11-én, délelőtt 11 órakor valamennyi boltban megtartják az egy-perces csendes megemlékezést.

Doug Ford, Ontario tartomány kormányfője “undorítónak és szégyenletesnek” nevezte a pipacs betiltását. Ford felszólította az amerikai üzletláncot, hogy kérjen bocsánatot és azonnal vonja vissza a tilalmat. A progresszív-konzervatív tartományi kormányfő bejelentette: olyan törvényt fog elfogadni Ontario törvényhozása, amely lehetetlenné teszi azt, hogy a legnépesebb tartományban működő vállalatok valaha is tilossá tegyék a pipacs viselését.

Jagmeet Singh, a baloldali Új Demokrata Párt vezetője a kanadai parlamentben elmondta, hogy szerinte a Black Lives Matter és a pipacs betiltása a Whole Foods által egyaránt helytelen döntés volt. Aztán hozzátette: “Nem vehetjük el a kanadaiaktól azt a jogot, hogy emlékezzenek a veteránok által hozott áldozatokra akkor is, amikor munkába mennek. Charlie Angus, a baloldali párt egyik árnyékminisztere hazafias bojkottra szólította fel a kanadaiakat.

“Egyetlen önmagát tisztelő kanadai sem vásárolna olyan amerikaiak által vezetett boltban, amely azt mondja nekünk, hogy nem tiszteli pipacsunkat. Ne adjatok ezeknek a csúszómászóknak egyetlen centet sem!”–kéri a baloldai politikus a kanadaiakat.

Erin O’Toole, a Konzervatív Párt vezetője szerint pont a kanadai katonák történelmi áldozatai “garantálják azt a szabadságot az amerikai üzletláncnak, hogy hülye legyen.”

A szövetségi liberális kormány veterán ügyekért felelős minisztere – Lawrence MacAulay – “teljesen elfogadhatatlannak” nevezte az Amazon leányvállalat döntését. Bob Rae, Kanada ENSZ nagykövete szerint “botrány” amit a Whole Foods tett Kanadában.

Összesen 61 ezer kanadai katona halt meg az I. Világháborúban. Lapunk is arra kéri olvasóinkat, hogy bojkottálják a Whole Foods boltjait és esetleg az Amazon-t is. Információink szerint valamennyi nagy kanadai szupermarket — a Farm Boy, Sobeys, Loblaws és Metro — mind engedélyezi a pipacsot.

 

Kategóriák: Szervezetek

Az amerikai elnökválasztás leckéi a nyugati világ számára

2020, november 4 - 17:28

Valami nagyobb dolog történik a politika világában és úgy általában a nyugati társadalmakban. E rovat megírásakor még mindig nem tudjuk az amerikai elnökválasztás végeredményét. Lehet, hogy egy ideig nem is tudjuk. Az eredmény most már csak néhány államon műlik, köztük Michigan, Wisconsin és Pennsylvania. A bizonytalan eredmény kizárja a teljes számvetést azzal, amit a választási eredmények elmondanak a politikáról, a közpolitikáról és az amerikai társadalom szélesebb körű tendenciáiról. De ez nem jelenti azt, hogy nem kezdhetünk el bizonyos konklúziókat levonni az eddig ismertek alapján – beleértve természetesen Donald Trump elnök és Joe Biden volt alelnök közötti verseny váratlan szorosságát.

Hadd kezdjem egy mea culpával. Attól tartok, hogy ismét alábecsültem Trump elnök támogatását az amerikai választókkal. Hibásan azt feltételeztem, hogy a választók nagy részét – köztük sokan, akik 2016-ban Trumpra szavaztak – kiborította a járvány rossz kezelése, Trump normabontó vezetése, valamint az állandó politikai dráma. Feltételeztem, hogy Biden implicit üzenete – a „visszatérés a normalitásba” – visszhangozni fog politikailag kimerült bizonytalan szavazók köreiben. És ami a legfontosabb, azt feltételeztem, hogy a közvélemény-kutatók, akik elsöprő többséggel Biden döntő győzelmét jósolták, az elmúlt négy évet azzal töltötték, hogy módszertanukat finomították a 2016-os választások hibáinak kijavítása érdekében.

Tévedtem. Még akkor is, ha Biden végül szűk győzelmet arat, most már egyértelmű, hogy Trump politikai termékenységéből levonható néhány alapvető tanulság. Különösen kettő van, amely véleményem szerint sokáig velünk marad.

Az első az, hogy Trump megmutatta, hogy a modern kampányokról való gondolkodásunk — beleértve azt is, hogy a politikusok hogyan mozgósítják a választókat — alapvetően téves. A hagyományos nézet szerint a választókat leginkább szűk gazdasági önérdekük motiválja. Így jutunk el a tranzakcionizmus politikájához, amely nagyjából magába foglalja a különböző politikai pártokat, amelyek versengenek a célszavazókért és e versenyben adókedvezményeket és anyagi juttatásokat igérnek.

Trump most két választási ciklus alatt megmutatta, hogy a tranzakcionizmus politikájá nem nagyon tud győzelmet aratni a lelkesedés politikája felett. 2016-ban nyert, és idén még esetleg újraválasztást nyerhet, annak ellenére, hogy ellenfeleinél jóval kevesebbet költött hagyományos reklámozásra és a politikai kampány hagyományos eszközeire. Ehelyett a Trump-formula alapvetően nagyszabású gyűlésekre és a közösségi médiára épített, amelyek politikai identitás és közösség érzetét keltették az emberekben. Nem csak passzív megfigyelők voltak. Trump támogatói egy szélesebb körű mozgalom aktív résztvevői voltak, beleértve a megdöbbentő 14 gyűlést a kampány utolsó három napján.

Gyanítom, hogy ez a jövőben teljesen átalakítja a politikát. Az úgynevezett „üzenetesemények” (message events) hagyományos modellje, ahol a politikai vezetők minden nap bejárják az országot új mikrokampány-ígéretek bejelentésére, anakronisztikusnak fogják érezni a 2016-os és a 2020-as választások után.

Ehelyett valószínűleg azt látjuk majd, hogy több politikus arra törekszik, hogy a választókat nagy képi ötletek (köztük olyan megfoghatatlan, nem materialista felhívások, mint a szolidaritás és az összetartozás) és a közösségi média kifinomult erőfeszítéseinek kombinációjával szólítsa meg. Az a kanadai politikai párt, amely elsőként elfogadja és magáévá teszi ezt az új valóságot előnyt élvezhet.

A második lecke a politikai átrendeződésről szól. A nyugati országokban szavazó népesség átrendeződik olyan jellemzők alapján, mint az oktatás, a jövedelem és a lokál. Kanadában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és másutt látjuk azt, hogy a baloldali politikai pártok egyre inkább a városi, magasan képzett és a jól szituált szavazókat képviselik. A konzervatív pártok ma már a vidéki, kisvárosi, kevésbé képzett és a munkás szavazókat szólítják meg.

Az előzetes választási eredmények minden bizonnyal ezt a változást ecsetelik. Különösen Trump floridai győzelme látszik rámutatni a konzervatív munkásosztályra építő koalíció lehetőségére, amely etnikailag sokszínű, földrajzilag is sokszínű és elég nagy ahhoz, hogy megnyerje a választásokat. Ez kihatással lehet másutt a konzervatívokra. Az elnök gazdasági nacionalizmusa (beleértve az állam aktívabb szerepét bizonyos ipari ágazatok ápolásában) és a megosztottság szándékos növelése kétségtelenül sérteni fog néhány klasszikus liberálist, de az angolszász világban működő konzervatív pártok jövőjét jelentheti ez a politika.

Bár még mindig nem ismerjük az elnökválasztás eredményét, és lehetséges (sőt valószínű), hogy Joe Biden fog nyerni, a verseny szorossága annak a jele, hogy Trump 2016-os választása nem volt aberráció. Valami nagyobb dolog történik a politika világában és általában a nyugati társadalmakban. Politikai átrendeződés zajlik. Trump elnök folyamatos és tartós támogatása annak a jele.

Sean Speer – National Post / Fordította: KMH

Kategóriák: Szervezetek

A kanadaiak az amerikai társadalmi és politikai rendszer összeomlásától tartanak

2020, november 3 - 19:50

A kanadaiak félve figyelik, amint amerikai szomszédaik szavaznak egy olyan kampány után, amely a választók megfélemlítésével, az erőszakkal való fenyegetéssel és a demokrácia esetleges felbomlásának veszélyével és aggodalmaival járt. Ezt a nézetet tükrözi a Leger és a Kanadai Tanulmányok Szövetsége által készített új közvélemény-kutatás, amely szerint a megkérdezett kanadaiak egyértelmű többsége aggódik attól, hogy az Egyesült Államok „társadalmi káoszt” fog szenvedni a következő hetekben és hónapokban, amennyiben nem lesz egyértelmű nyertese a Donald Trump és Joe Biden közötti politikai párbajnak.

Ezt a félelmet az a feltételezés vezérli, hogy Donald Trump amerikai elnök nem fogadja el a vereséget, ha valójában vereséget szenved, vagy idő előtt deklarálhatja a győzelmet a választások éjszakáján, mielőtt az összes szavazatot, beleértve a postai küldeményeket is, törvényesen meg lehet számolni. A kanadaiak nem feledkeznek meg arról a kaotikus kampányhétvégéről, amelynek során republikánus aktivisták blokkolták a texasi autópályákat, illetve Joe Biden kampánybuszát életveszélyes módon, miközben a fegyverek értékesítése megugrott és a republikánus ügyvédek készen álltak arra, hogy vitassák az eredményeket.

“Kicsit olyan, mint nézni, ahogy a szomszéd tetője lángra lobbant” – mondta Perrin Beatty, a kanadai kereskedelmi kamara elnöke. “Egyszerre lenyűgöző és borzasztó.”

A Leger-felmérés szerint a megkérdezettek háromnegyede aggódik az amerikai választások miatt, 68 százaléka pedig attól tart, hogy „az Egyesült Államokban a politikai rendszer teljes felbomlása következik be, amely társadalmi káosz időszakához vezet”.

Öt válaszadóból négy azt mondta, hogy aggódik amiatt, hogy a fokozott faji feszültség tiltakozásokhoz és erőszakhoz vezet. A felmérés elmélyült a kanadaiak aggodalmaiban: a „jelentős polgári nyugtalanság vagy erőszak” lehetősége a választások napján vagy a következő napokon aggasztotta a válaszadók 77 százalékát; 72 százaléka aggódott amiatt, hogy Trump majd nem fogadja el a választási eredményt, amennyiben veszít; 62 százalékuk aggódott egy tőzsdei összeomlás miatt.

A Leger-felmérés nem hagyott kétséget afelől, hogy melyik elnök-jelöltet támogat a kanadai társadalom. Ha szavazhatnának, a kanadaiak 80 százaléka Joe Biden neve mellé tenné az ikszet.

Mike Blanchfield The Canadian Press cikke nyomán. Fordította: KMH. 

Kategóriák: Szervezetek

Egy miniszterelnök, egy úriember ilyeneket nem mond — Kivéve Orbán, aki csak miniszterelnök

2020, november 3 - 16:43

Miután okt. 23-i beszédében rendesen eltájolta magát és otrombán beszólt a Nagy Testvérnek, ideje elővenni korábbi baromságait. Egy pénteki rádiószózatában azt hangoztatta, hogy a cigányok nem a magyar nemzet részei, Magyarország nem a romák hazája. Ez, ugyebár, nemhogy rasszista, de nyilván valóan ostoba, és provokáló.

Erre tett rá a Nemzetmentő Trianon apropójából Sátoraljaújhelyen elmondott, rendkívül buta és minden mondatában egymásnak ellentmondó beszédében, ami azért még Orbántól sem volt elvárható. Íme, pár tétele:

“A száz év magány korszaka véget ért, ismét vannak szövetségeseink.”

Mindig voltak. Ilyenek, olyanok – ami jutott, de voltak: osztrákok, németek, majd az oroszok.

“Nincs a világnak egy nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet, de mi nemcsak kibírtuk, hanem ismét győzelemre állunk.”

Már megint harcol, és természetesen győz. Ugyan az angolok is kibírták, hogy megszűnt a világbirodalom. S nem állnak is olyan pocsékul… Az oroszok kibírták a cárizmust, Sztálint, s még azt is, hogy megtámadtuk őket. A németek a XX. században bebuktak két világháborút, s ma mégsem állnak olyan szarul. Tovább is van, mondjam még?…

“Mi, magyarok nem tűntünk el, nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt.”

Ez egy annyira értelmetlen, se füle, se farka mondat, hogy én kérek bocsánatot Orbán helyett. Kik azok, akik “nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt“, a népek országútján, ahol ki tudja hány nemzetiség hagyta génjeit? Milyen is az a különálló minőség?

“Európában 400 éven át erős és független állam volt a magyar, utána 300 éven át küzdöttünk az Oszmán Birodalom ellen.”

Nem tudom, hogy csak én emlékszem-e úgy, hogy ez a 300 év csak 150 volt? S nem is mi, hanem egy Savoyai vezette egységes európai hadsereg verte ki a törököket. Igaz, mi is küzdöttünk, de látható eredmény nélkül.

“Kiharcoltuk, magunkhoz igazítottuk és megtartottuk helyünket Európában.”

Na most ez a mondat a “kiharcolt helyünkkel”, pont egy trianoni megemlékezésen talán mégsem szerencsés. Ráadásul a valóságot is magukhoz hajlították, valamint a helyünk Európában erősen kétséges.

“Mi vagyunk a túlélés európai bajnokai.”

Ha ez így van, akkor minek titulálhatják magukat mondjuk a románok? Vagy a szlovákok, akik nemhogy túlélték a tőlünk elviselt nemzetiségi elnyomást, de néhány évtizede önálló államot alapítottak? Ráadásul mit is éltünk túl? Nomeg, a megalkuvás és a betagozódás mióta érdem a túlélésben?

“A budapesti összeesküvések hátba döfték, az országot, ellenségeink a kormányt a bolsevikok kezére adták.”

A szónok itt vélhetően a Tanácsköztársaságra utal. Szabadjon megjegyeznem, ha azalatt a 133 nap alatt nincs a baloldal által indított két hadjárat, akkor a “csonka Magyarország” ma még csonkább lenne.

A Nyugat – így együtt – “Erkölcsi aggályok nélkül rajzolta át Közép-Európát, és ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha.”

Nem fogják. Na, und? Ha valaki elfelejtette volna ez a Nyugat – így együtt a Nyugat – ma a szövetségesünk. De ez, tudom Orbánnak nem akadály. Egy öreg főszerkesztő még az átkosból így fogalmazott: “Az okos ember csak akkor haragszik meg, ha megvan hozzá az ereje.”

“A magyarság … 1100 éve ott él, ahol a nagy államalapítóink kijelölték a helyét, és méltósággal őrzi a Kárpát-medencét.”

Na de Orbán úr legalább ezen a napon, a trianoni megemlékezésen tegye hozzá: együtt a románokkal, ukránokkal, szlovákokkal, szerbekkel, horvátokkal, szlovénekkel, osztrákokkal és bocs, ha valakit kifelejtettem. A méltóságát meg jobb, ha elfelejtik. A nagy államalapítóink meg nem kijelölték, hanem hol megvették, hol elhódították, hol elcsalták, hol dinasztikus trükkökkel alakították ki határait.

“Egy olyan nép önbizalmával és tartásával kell élnünk, amely tudja, hogy többet adott a világnak, mint amit kapott tőle.”

Miután a szónok nem jelölte meg, hogy konkrétan mikre gondol, feltételezem, hogy nem azon zsidó származású magyar Nobel-díjasokra, akiket a szellemi elődjei elüldöztek innen. De akkor mire?

“A nemzeti mivoltára büszke Szlovákiával, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával örömmel építjük a közös jövőt, a történelem megadta az esélyt erre.”

Miniszterelnök úr, zavarba hozott. Most akkor Trianon nemzeti tragédia, vagy esély? Azon felül mégis, gyökeresen ellentétes entitású, politikai felfogású és múltú, ráadásul lenézett, alsóbb rendűnek tartott nemzetekkel mégis, milyen közös jövő képzelhető el? Hacsak nem a szlovén nácikkal, a horvát usztasákkal, a szerb csetnikekkel és a szlovák nacionalistákkal akar közös jövőt kiépíteni – persze, csak akkor, ha elfogadják az ő vezetését!

“Ma már nincs Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió, nincs brit és francia birodalom, de mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni”.

Ez viszont olyan kocsmai szintű megjegyzés, amire nincsen értelmes válasz. Egy miniszterelnök, egy úriember ilyet nem mond! Kivéve Orbán, aki csak miniszterelnök.

Kategóriák: Szervezetek

Nagy Sarolta (1929 – 2020)

2020, november 2 - 19:21

Nagymamám utolsó és legfiatalabb testvére idén ősszel távozott az elők sorából. Nagy Sarolta Pápán élte le életét, akkor is amikor legidősebb nővére, sógora, unokahúga és unokaöccse a távoli Kanadába talált új otthonra az ötvenes és hatvanas években. Sokat áldozva, Sári néni a régi pápai családi házban gondozta az idős szülőket, haláluk után pedig ő járt ki hetenete a temetőbe friss virággal és ő gondozta a sírt. A kilencvenes években amikor hét évig mi is Magyarországon éltünk, gyakran voltam Pápán – különösen a nyári szünetben – és emlékszem ezekre a sétákra és látogatásokra az Alsóvárosi temetőbe — az örökzöldre ami akkor a családi sírhelyet fedte, a barna selyempapírba csomagolt kerti virágcsokorra, a gaztalanításra és arra a gondolatra, hogy az élők és a holtak közösséget alkotnak.

Családi fotók Sári néni szobájában.

Leveleiben és telefonhívásaiban, anyukám mindig “a jóságos Sárikának” hívta a Sári nénit. Anyukám emlékezett arra, hogy amikor édesapja – Oszlánszky Ferenc – 1954-ben börtönbe került rendszerellenes szervezkedés vádja miatt és amikor az 1956-os forradalom alatt a börtönből kiszabadult, illetve 1957 januárjában kénytelen volt nyugatra menekülni, a Sári néni segített nagymamámnak a gyereknevelés feladatában és abban, hogy a szomorú, nehéz körülmények ellenére, a gyerekeknek azért valami gyerekkorúk lehessen.

Sári néni élete a szolgálatból állt. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években napközben a pápai textilgyárban dolgozott, este pedig otthon a szülőket gondozta. A környezetvédelem számára már akkor is fontos volt, amikor még a közbeszédben viszonylag keveset hallottunk róla. Ezen kívül az állatbaráti hozzáállása az egyik főtulajdonsága volt, amire mindig emlékezni fogok. A ház melletti műhelyben laktak a kóbor macskák és Sári néni első feladata minden reggel az volt, hogy megetette őket. Amiután a Teveli úti idősek otthonába költözött, évekig próbált némi biztonságot nyújtani kóbor macskáknak a nagy kert egyik csendesebb sarkában.

Sári néni húgommal, Alexandrával, 2018-ban. Fotó: C. Adam.

Én először nyolcévesen ismertem meg személyesen, amikor szüleim 1989-ben látogatóba hozták Kanadába. Nálunk, illetve nagymamámnál lakott Montreálban. New Yorkban meglátogathatta egyik régi pápai barátnőjét, késöbb pedig együtt elutaztunk a Bahama-szigetekre, ami nagy élmény volt számára. A kilencvenes évek elején, először csak látogatóba mentünk Magyarországra, aztán 1992-től hét évig ott éltünk. Gyakran találkozhattunk Sári nénivel és az ünnepeket legtöbbször Budapesten töltötte velünk. Olyan volt nekem mint egy “pótnagymama,” amikor nagymamám az óceán tulsó oldalán lakott. Amiután 1999-ben hazaköltöztünk Kanadába, az elkövetkező húsz év csaknem mindegyikében Magyarországra látogattam és ilyenkor egy-két napot mindig Pápán töltöttem. Az utóbbi tíz évben – amiután Sári néni az idősek otthonába költözött – az lett a hagyomány, hogy egy vendéglőben ebédeltünk, aztán szobájában beszélgettünk. Minden alkalommal egy csomaggal indultam vissza onnan Budapestre — csokoládékkal, keksszel, a családnak szánt kis ajándékokkal. 2019 nyarán láthattam utoljára — ekkor ünnepeltük meg 90. születésnapját.

Idén sajnos a járvány miatt elmaradt a hagyományos nyári találkozó. De halála előtt néhány hónappal még egy utolsó, fontos szolgálatot tett a család számára. Felkeresett bennünket Horváth Ferenc pápai történész. Új könyvének egyik fejezete nagyapámról szól. Mivel édesanyám az ötvenes években gyerek volt és nagymamám – Oszlánszky Margit – tíz éve elhunyt, egyedül Sári néni emlékezett világosan a korszakra és nagyapám életútjának részleteire. Emlékeit örömmel megosztotta a helyi történésszel, akivel Pápán kétszer is találkozott. Kevesen múlt, hogy nem merült örök feledésbe nagypápám története.

Néhány héttel e találkozás után, a kertben – miközben az egyik kóbor cicát etette – Sári néni elesett. Az esésből nem épült fel és rövid betegség után, 2020. szeptember 28-án elhunyt. Október 7-én kísérték utolsó útjára Pápán, a Magyarországon élő rokonok, barátai és a Teveli úti otthon dolgozói. A nővérek több mint egy évtizedig ismerték és szerették Sári nénit, és mindig lelkiismeretesen végezték szolgálatukat. Családunk hálás köszönettel tartozik nekik. A temetésen a Szent Anna templom plébánosa – Salgó Ferenc atya – emlékezett Sári nénire, akit a nyolcvanas évek óta ismert az egyházközségből.

Szeretettel őrizzük Sári néni emlékét.

Nagy Sarolta (1929-2020) 2019-ben. Photo: C. Adam.

Kategóriák: Szervezetek

Hová lett a normális Magyarország?

2020, október 31 - 20:05

Remélhetőleg nem lesz bajuk azoknak a nyomozóknak, akik Szabó Tímea feljelentése nyomán, nem kis meglepetésre kiderítették Zummer Fülöp kilétét. Az ilyen, a kormány számára kínos és kellemetlen ügyekben ugyanis többnyire eredménytelenül szokott zárulni a nyomozás – már amennyiben indul egyáltalán. Ám ezúttal kiderült, hogy az álnév mögé bújó gyáva senki nem más, Szikszai Péter, a Hír TV egykori vezérigazgató-helyettese. Ő írta a Magyar Nemzetnek nevezett papírkötegben azt az okádékot, amelynek közlését minden tisztességes újság visszautasította volna, a szerzőt pedig, előbb lehányják, majd lerugdalják a lépcsőn.

Zummer Fülöp, akiről most már tudjuk, hogy Szikszai Péter néven hírlapíró, még áprilisban írt egy cikket Szabó Tímeáról, a Párbeszéd frakcióvezetőjéről. Szikszai Péter alias Zummer Fülöp „A Szabó Tímea nevű organizmus tudományos jellemzése” címen jegyzett okádékban többek között ilyenek olvashatók: „Szabó Tímeát egy titkos szigeten lévő, illegális laboratóriumban hozták létre egy kullancs és Lendvai Ildikó DNS-éből. Egy ideig hőálló, steril üvegedényben tartották, aztán az MSZP behurcolta a magyar országgyűlésbe. Szabó Tímea először csak megbújt a parlamenti fakazetták, parketták rései között, aztán lassan bekúszott az ülésterembe. Amikor eljött a rajzás időszaka, Szabó Tímea szót kért, és szerte-széjjel fröcskölte a baktériumait. Egyes kutatók szerint, a Szabó Tímea nevű organizmus nem azért van a magyar parlamentben, hogy a választókat képviselje, ő csak mérgezni akar. Szabó egy nem létező párt tagja, de egy nagyon is létező háttérhatalom biológiai fegyvere.”

Ez a szöveg sokak szerint kimeríti a náci beszéd fogalmát. Náci viszonylatban volt szokás ugyanis, hogy a lejáratandó (megsemmisítendő) ellenfelet elszemélytelenítik, és ezzel mintegy megfosztják emberi mivoltától. Lett volna dolga ezzel a két írással a médiahatóságnak, s nem mellesleg, Polt Péter ügyészségének is. Hivatalból, nem várva a sértett feljelentésére. Nemcsak az írás bárdolatlansága és bunkósága miatt, hanem mert gyűlöletet szított a képviselőnő ellen, miközben emberi és női méltóságában kívánta megalázni a kétgyermekes családanyát.

A cikk megjelenése után, ellenzéki képviselőnők közös közleményben tiltakoztak a Magyar Nemzetben megjelent förmedvények ellen. Igazuk volt, amiért felháborodtak, ám valójában nem csak nekik, hanem minden tisztességes embernek kellett volna nyilvánosan elutasítani azt a gyomorforgató hangnemet, amelyet a Magyar Nemzet nem először, és nyilván nem utoljára megengedett magának.

Aljas gazemberek, akik ilyet leírnak, és aljas gazemberek azok is, akik nem szólnak rájuk, és ezzel bátorítják őket. Jó lenne tudni például, hogy mi a véleménye erről az alávaló szövegről Novák Katalinnak, aki családügyi miniszter Orbán Viktor családbarát kormányában, nem mellesleg nő és édesanya. Mit gondol az ilyen mocsadék írások szerzőiről Varga Judit, aki szintén miniszter, és ugyancsak nem mellesleg, nő és édesanya. Hol lapulnak ilyenkor a jobboldali, konzervatív nőszervezetek, a más esetekben oly hangos Keresztény Úrhölgyek Szentfazék Tagozatának Ájtatos-Áporodott Manóról elnevezett szekciójának tagjai? Miért nem kérik ki maguknak ezt a stílust, ezt a vállalhatatlanul ordenáré, a legsötétebb náci időket idéző hangvételt?

Hol vannak a család szentségét hirdető és a női princípiumról papoló szentéletű férfiak? Gulyás Gergely például, aki máig nem vonta vissza azt az állítását, hogy a morális fölény a jobboldali újságíróknál van?

Hová bújt el Orbán Viktor miniszterelnök, miért nem ordítja le az elkövetők fejét, és miért nem mondja, hogy eddig és nem tovább!

Hová lett a normális Magyarország?

Kategóriák: Szervezetek

Petrezselymes krumpli, halszerű céklával

2020, október 29 - 14:52

Volt otthon krumpli, elég nagyok, amiket gazdaságosabb pucolni, de kiderült, hogy középtájon egyik-másik rohadt egy picit, amiért azzal küldtek ki a piacra, hogy vegyek még, de ne nagyot, de kicsit se, és a legolcsóbbat semmiképpen, meg, hogy hozzak petrezselymet is, ha már ott vagyok.

A petrezselyemért az első árus százötven forintot kért, három kis köteggel volt a pultján, de darabját árulta ennyiért, mondván, hogy friss petrezselyem ma már csak nála kapható. Muszáj volt vállalnom a kockázatot, hogy fussa a nem legolcsóbb burgonyára is. És jól tettem, mert a krumplivételt követően megleltem a petrezselymemet, sok volt belőle, üdék, lombosak és nyolcvanért árulták csokrát, de rábeszéltek, hogy hármat vegyek kétszázért, mert akkor negyven forintot spórolok.

Már-már éreztem a pirított hagymán megforgatott főtt burgonyán a rengeteg petrezselyem illatát, amikor a termelő, akivel krumplivásárlás közben szóba elegyedtem, megállított. A cékláját kínálta, amiről korábban mesélt, amit sárgarépával keresztezett, ami nem ereszt levet, de a burgonyánál tovább kell főzni, és igen jó a petrezselymes krumplihoz.

Felvágott egyet mutatóba.
– Nézze, egyáltalán nem lila, halovány sárga inkább, s szeletekre vágva az erezete is látszik. Egyfajta halszerű feltét lehet az ebédhez.

A már felmarkolt ötven forint nyugdíjkiegészítéssel együtt három ilyen céklát is kaptam a pénzemért.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Az ember, aki még soha nem hazudott

2020, október 27 - 15:46

Orbán anno kijelentette, hogy ő még soha nem hazudott. Ő már csak ilyen: népmesei magasságokba emelkedett, igazmondó juhász.

Csakhogy nekem róla Epimenidész jutott eszembe.

„Minden krétai hazudik” – mondotta volt a filozófus Epimenidész, mely kijelentés nyugodhat alapos megfigyelésén. Csakhogy Epimenidész maga is krétai, és amennyiben kijelentése igaz, úgy máris hamis, hiszen ő igazat mondott ez esetben, így viszont állítása hamis.

A problémán rágódnak vagy 2600 éve, mígnem elérkeztünk a jelen kijelentésig, mi szerint kijelenthető, hogy Orbán Viktor hazudik. Igen ám, de mi a helyzet, ha ő maga is krétai?

Ám Orbán nem krétai, tehát miért ne hazudhatna? Szükségtelen filozófiai kérdést csinálni belőle, elég végig venni „munkásságát”, és nyugodt szívvel kijelenthetjük: bizony, a csuti paraszt mást sem csinál, mint hazudik. Bocs, csinál mást is, nevezetesen segget a szájából.

Egyet sose fogok megérteni: Orbán minimális erőfeszítéssel egy relatíve sikeres európai országot is csinálhatott volna, ahol sokan elégedettek lennének, és ő is lophatna eleget, de hatalmas áldozatok árán inkább lezülleszt bennünket egy posztszovjet köztársaság szintjére.

Pedig egyszerű ez: egy sikeres európai országmodellben ő maga lecserélhető, tehát ez a modell kuka. És mert ő nem “lopni” akar, hanem azt érezni, hogy ez az egész az ÖVÉ. Hatalmas különbség. Ő nem nyerni akar egy meccsben, hanem kinyírni a többieket. Mert hát, szerinte egy meccs addig tart, amíg nem nyernek. Ő nem vezetni, hanem birtokolni akarja az országot. Ő nem jobb akar lenni másoknál, hanem az EGYETLEN akar lenni.

Orbán Viktornak nem kötetbe szedhető hazugságai vannak, hanem Orbán Viktor teljes politikai karrierje, és így a teljes élete egy komplex, mindent átszövő, 30 éves hazugság. Ez az ember (mint kiderült) nem is utálja az oroszokat, nem antikommunista, nem demokrata, nem rendszert váltani akart, és nem karizmatikus államférfi, hanem egy hazaáruló, hazug virsli, aki tizenévig tervezgette, azóta pedig megvalósítja a gyűlöletre alapozott művét.

Nem volt liberális, aztán nem volt konzervatív, és most még csak nem is szélsőjobbos. Ez az ember egy hatalommániás beteg, akinek minden tette, mondata, mozdulata, terve egy irányt mutat – az ő saját teljhatalmát.

Ezért állította félre ellenfeleit párton belül, ezért nyírta ki minden szövetségesét és koalíciós partnerét. Azért érdekes módon valami betyárbecsület maradéka felfedezhető benne: vallott elvével ellentétben – ha legyőzted ellenségedet (legyen az vélt, vagy valós), ne habozz meg is semmisíteni – pártbeli konkurenciáit nem nyírta ki végleg. Persze, érthető: a főtárgyaláson legyen majd kire mutogatnia: én, kérem, ott sem voltam, de ezek, ezek csináltak mindent! A balhé elvitele soha nem volt az erőssége. Adott nekik túlélő csomagot, áthelyezte őket, távolabb a tűztől, főleg a húsosfazéktól, ám ezzel a Keresztapai mivoltát is megmutatta. Micsoda humánum, nem igaz?

Az egész munkássága hazugság – már, ha ténykedését munkásságnak lehet nevezni.. Soha egyetlen percet nem dolgozott Magyarországért, csakis saját magáért. Nem érdekli sem az ország, sem mi, annak lakói, nem érdekli a múlt és a jövő. Nem tisztel senkit és semmit, nem európai, hanem balkáni, nem demokrata, hanem egy autokrata. Nem egyenes, nem tisztességes, nincsen egyetlen nemes vagy védhető gondolatmenete sem, mégpedig azért nem, mert ami úgy is tűnik, hogy jó ötlet, jó intézkedés, arról is kiderül, hogy aljas szándék áll mögötte (kettős állampolgárság, közmunka, migráció szentháromságot érdemes végiggondolni ezen a téren).

Ő nem hazudik néha vagy gyakran, hanem egy óriási hazugságra építette fel az egész életét. Politikusként, képviselőként viselkedik, pedig valójában egy politikai/gazdasági bűnöző. Egy olyan keresztapa, aki nem a kaszinókat, a kuplerájokat vagy a bárokat akarta megszerezni magának egy városban, hanem egy egész országot akart és szerzett meg magának. Ott volt a zavaros időkben, mert a változásban a gyengéket, a jóhiszeműeket, a vezethetőket átverte, az élükre állt, és a mai napig elhiteti velük, hogy értük dolgozik és értük él, miközben naponta több száz millió forinttal gazdagodik ő és a családja. Az ország meg pusztul, rohad, ijesztő hangulatba került és amúgy hatalmas tragikus baj felé rohan.

Teljesen felesleges úgy beszélni róla, mint aki olykor hazudik. Ez az ember már kiállt, és mindenki számára érthetően bevallotta, hogy ő nem az, akinek mindig is hitték. Hanem egy szégyenletes gazember, aki most már azt is megteheti, hogy a gazemberségével henceg, büszkélkedik, nem is rejtegeti valódi célját és valódi eszközeit, csak már túl nagy a mítosz, hogy az ostoba tömegek akár a saját szemüknek hinni merjenek. Pontosan tudja, hogy az emberek nem hiszik el, hogy ő meghekkelt egy egész országot, ezért csinálhatja korlátlanul, amit és ameddig csak akar.

50 % körül áll a mai napon a népszerűsége. Ez mindent elárul arról, hogy a hazugságra épített életpálya mennyire működik ebben a szánalmas országban.

Orbán nem hazudik. Orbán azt csinálja, amire feltette az életét, és nem mellesleg feltette egész Magyarország következő 50 évét. Magyarország pedig boldogan odaadta, és 2022-ben újra oda fogja adni, ha ezek az ellenzéki micsodák nem fognak össze az országért és a népért. Ha nem teszik félre a saját érdekeiket, akkor a következő 50 évben, ez az ember tovább fogja élni álmait, miközben az ország tönkremegy.

Azért kicsit lazít a róla festett kép komorságán, hogy kedvencünk ugyanakkor rendkívül mókás személyiség, aki sok komoly ember arcára képes mosolyt csalni.

2018.szept. 11-én Strasbourgban, a Sargentini jelentés vitája során tett kijelentése – ami természetesen dehogyhazugság volt – “Mi soha sem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” minden esetre vidámságot keltett a delegátusok soraiban (https://www.youtube.com/watch?v=tSQpt6W6Db0), kevésbé eufémikusan szólván: harsányan kinevették. Hiába, no, mókás gyerek ez a kicsi Viktor.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak