Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 25 perc

Otthonuk az országút — Kanada kamionos rendőrei (5. rész)

2017, december 15 - 21:22

Friss hír: Az Ontario-i Provinciális Rendőrség “Kamionos Rendőröket” küld ki az utakra.

2017-ben az Ontario-i Provinciális Rendőrség 6200 balesethez szállt ki, amiből 87 tragikusan ért véget. A statisztikák szerint az esetek 65 százalékában a teherautó sofőr volt a hibás. Ennek fényében a provinciális rendőrség akcióba lépett a biztonságos szállítás érdekében (Operation Safe Trucking). Egy héten keresztül saját rendőrségi nyergesvontatójukkal a Toronto és környéke útjait ellenőrzik. A kamionos magasságból könnyebben látható az agresszív, figyelmetlen, mással elfoglalt sofőr. Figyelik továbbá a gyorshajtást és a túl közeli követést is, de ők maguk nem fognak senkit leállítani. Készenlétben álló autósrendőrök kapják meg az információt és ők fogják a szabálysértőt felelősségre vonni. Az első próba-hét után áttekintik és összegzik a tapasztalatokat, hogy azután Ontario más részein is feltűnhessen a “kamionos rendőr”. Persze a már jól bevált, szokásos teherautó és jármű ellenőrzést is folytatják, s mindemellett légi járőrözéssel is figyelik a szabálytalankodókat.

(Ontario-i “kamionos rendőr”)

Egy kis magán szállítási cégnél…

A férjem első kamionos munkahelye egy családi vállakozás keretében fenntartott kis cég volt. A feleség rendezte a könyvelést, a férj munka után járt, az apróbb autószereléseket elvégzezte a házánál, és maga is sofőrködött. Három kamionjuk volt. Akkor már 19 éve működtek, először csak egy nyerges vontatóval járt a tulajdonos, aztán vette a következő monstrumot és alkalmazta a sofőröket hozzá. Elmondása szerint a kamionszerelő öccsén keresztül voltak összeköttetéseik, így állandóra egy kanadai céggel szerződött le és még szerzett hozzá kiegészítő fuvarokat, hogy ne menjenek üresen Ottawa-Montreál-Torontó és Vancouver között.

Nem lehetett könnyű, de jó kilátásaik voltak, mindig volt munka.

A három szerelvényhez még hat dolgozója volt. Mindegyiknek adtunk nevet is, róluk még részletesebben fogok írni, mert regénybe illő történet kerekedett ki a velük töltött hat hónapból. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az év legviszontagságosabb téli hónapjait dolgozták le együtt, 2007 októberétől 2008 áprilisáig.

A munkarendjük a következő volt: pénteken kora este indult a három kamion Ottawából. Az egyik direktben Edmondtonba ment, ott csak egy sofőrre volt szükség. A másik kettő a fedélzetén két-két sofőrrel Montreál felé tartott, felvenni a leginkább gyógyszerekkel megrakott pótokat. Az ezután következő közel hat napban tízezer kilométert vezettek le. A két sofőr 10 óránként váltotta egymást, így abban a jó két napban, amíg el nem érték a végcélt, a motor a tankolás kivételével állandóan járt. Aki Ottawában kezdett vezetni, az vette fel a pótot Montreálban és indult neki a végeláthatatlan utaknak. Minden nap kellett tankolni. Jó esetben akkor váltottak, s így a szünetjüket is akkor vehették ki. Így naponta egyszer legalább WC és étkezde közelében voltak. A két oldalon elhelyezkedő tartályokba kb. 1500 liter gázolaj fért el. Így mire az éppen szolgálatos sofőr mindkét oldalt megtöltötte, fél órát didergett télen a mínusz 35 fokos hidegben. Szerencsére volt olyan, aki bár pihenőidejét töltötte, besegített az egyik tartály feltöltésénél. 10 óra, váltás, 10 óra, váltás, tankolás és kezdődött előlről. Szükségleteket ahogy kellett, éppen megoldották, de arról szó sem lehetett, hogy megálljanak egy zuhanyozás erejéig. Mint már említettem, a motor csak a tankolás idejére lett leállítva, tehát nem volt másra idő.

Quebec és Ontario területe majdnem az út felét jelentette. Volt, amikor a férjem felhívott szombat este és még akkor mindig csak Ontarioban voltak. Onnan aztán jött Manitoba, ott néha le kellett adni szállítmányt Winnipegben, aztán Saskatchewan, Albertában Calgary is rész-állomás lehetett és végül British Columbia. A Sziklás hegység télen mindig meglepetéseket tartogatott számukra, akár baleset, hóvihar vagy lavina formájában. Itt télen kötelezően fel kellett tenni a láncot a kerekekre.

Volt, amikor a rakomány egy része Winnipegbe vagy Calgaryba ment, akkor az éppen szolgálatos leadta azokat. Ezzel együtt is mindenképpen vasárnap estére Vancouverben kellett lenniük. Ott mindenképpen várta őket egy lefoglalt hotelszoba, ahol végül sikerült rendesen letisztálkodni, aztán lementek az étterembe. Azonban amikor késésben voltak, éppen hogy pihentek egy kicsit az igazi ágyban és máris indultak újra hétfő reggel.

Kanada napja, a karácsony és szilveszter kivételével a kanadai munkaszüneti napok hétfőre esnek, ritkán péntekre, hogy a hétvégét meghosszabbítsák. Így az évnek legalább hét hétfőjén nem tudtak útnak indulni.

Így történt, hogy amikor csak kedden tudtak visszaindulni, akkor bizony csak késő csütörtökre, de volt úgy, hogy csak péntek reggelre értek haza. Annak, akinek vissza is kellett fordulnia péntek este, annak jó szervezést igényelt az a néhány itthon töltött óra. Ilyen helyzetben, amíg a férjem pihent és elkészítette önmagát, mi a ruhát mostuk, az ételt készítettük, de valahogy mindig elkészültünk.

A cégnél az volt a szokás, hogy az, aki két hetet ment, otthon maradt egy hétre. Volt, aki az egy hét munka, egy hét pihenést választotta. Az én férjem tartotta a rekordot, ő egyszer nyolc héten keresztül vezetett, mire egy hetet kivett. De általában három hét után kapott egy hetet.

Éppen elég fejfájást okozott a kötelező pihenőnap kivétele ilyen esetekben. A két hetes ciklusban dolgozónak legalább 72 órát kell kivennie két ciklus között. Az egy hetes ciklusban dolgozónak 36 órát. De még ezt is sokszor nehéz volt, néha csak úgy sikerült, hogy már az úton mindjárt a 10 órás szünettel kezdte. Akkor még nem volt kötelező a szatelites mérő, amit 2018-tól minden kamionba be kell szerelni.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Szigetvári Viktor: Liberális demokraták vagyunk, ezért megyünk a Jobbik tüntetésére

2017, december 15 - 18:00

A liberális demokráciában a bűnöst is megilleti a tisztességes eljárás.

Putyin Oroszországában Mihail Hodorkovszkij a rezsim egyik legismertebb áldozata volt. Ugyanakkor dicstelen, törvénytelen és az orosz nemzeti érdekkel ellentétes szerepe volt neki az orosz ipar egy részének magánosításában. Hodorkovszkij egy tisztességtelen, orosz oligarcha, aki közben politikai leszámolás áldozatává vált. Hiszen rajta kívül sok tízezer, Putyinhoz lojális orosz vett részt hasonló privatizációs bűnökben, mégsem állították őket soha bíróság elé. A Putyin-rezsim csak azokkal szemben járt el, akik politikailag kényelmetlenné váltak.

Hodorkovszkij egyszerre bűnös és áldozat – a tisztességes eljárás őt is megillette volna, és a liberális demokrata Együtt mellette is kiállt volna, ha Oroszországban működnénk. Függetlenül attól, mennyire elítéljük a rablóprivatizációt és az oligarchikus gazdálkodást.

Az Együtt szerint a Jobbik politikája elfogadhatatlan. Antiszemita és rasszista felhangokkal teli, közmunka-politikájában szegény-ellenes, külpolitikájában EU-ellenes és oroszbarát Vona Gábor pártja. Ezért nem kötünk velük választási szövetséget, ezért nem megyünk velük koalícióban kormányra. Nem hiszünk abban, hogy a Jobbik liberális demokráciát teremtene Magyarországon az illiberális elnyomás helyett, ezért nem buzdítjuk politikai közösségünk támogatóit arra, hogy a Jobbik egyéni jelöltjeit támogassák. A Jobbik tovább menetelne ugyanabban a zsákutcában, amelyben a Fidesz vezeti hazánkat.

Mégis képviseltetjük magunkat a Fidesz-székháznál ma este, mert a Fidesz egy politikai célú akcióval próbálja ellehetetleníteni egyik politikai vetélytársát.

Az Együttnek meggyőződése, hogy a Jobbik pártfinanszírozási megoldásai elfogadhatatlanok. Mi, az Együttben nem tartunk házi oligarchát, aki olcsón ad nekünk dolgokat. A Jobbik – szemben az Együttel vagy akár a Kétfarkú párttal – nem 40 ezer forintért, hanem 4 ezer forintért vagy akár még kevesebbért vásárolt óriásplakátokat. Minderről ráadásul hallgat Vona Gábor. Nem számol el, inkább sunnyog.

Nem akarhatja őszintén a Fidesz uralmának megtörését az, aki már ellenzékben is képtelen szakítani a Fidesz által kidolgozott és több mint két évtizede használt pártfinanszírozási megoldásokkal. Vona Gábor pártjának kormányváltó ambíciója azért hiteltelen, mert az Orbán-rezsim lényege a korrupció, ennek pártfinanszírozási formája a plakátbiznisz, és ebben gázol szügyig a Jobbik.

Az Együtt szerint jogos az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata a szélsőjobboldali pártnál, és a büntetés is jogszerű volna, ha liberális demokráciákban megfelelő eljárás eredményeként születik. De most nem ez történt, hiszen ugyanebben az ügyben a fideszes ÁSZ a Fidesz szemében a gerendát sem hajlandó észrevenni. Éppen ezért tettem feljelentést a hatóságoknál (ismét) a Fidesz tiltott pártfinanszírozási megoldásai miatt. Ha törvényt sértett a Jobbik (és szerintünk igen), akkor törvényt sértett a Fidesz is.

Ha csak a Jobbik lesz elítélve, akkor bár bűnösök, de közben áldozatok is egyszerre. És az Együtt által kívánt liberális demokrata Magyarországon még a bűnösöket is megilleti a tisztességes, diszkrimináció mentes eljárás. A Jobbik ellen nem a törvénysértés miatt jár el most a fideszes államhatalom, hanem a politikai ellenérdek miatt. Tiltakozásunk is ennek szól.

A 2018-as választások előtt a Fidesz most maradék szabadságunk megtörésére készül. Korlátozza a sajtót, ellopja a vidéki nyilvánosságot, fenyegeti a politikai ellenfeleket, felszámolja a mindeddig ellenálló bírói szabadságot, megtör politikai ellenfeleket. Ez ellen mindig tüntetni fogunk. És közben kiállunk hazánk korrupt világának megtisztítása mellett is, ahogyan eddig is tettük, kemény konfliktusokat is vállalva.

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Térdelni tanítsd…

2017, december 14 - 16:14

Csepreg felkerült a politikai térképre. A Nyugat.hu híradása nyomán. A polgármester ott ugyanis olyan nagy úr, hogy térdelve kell köszönteni, ha átad valamit. A jelek, és a képek szerint. Az ovisoknak. Akik állítólag önként és dalolva tették.

Azért vannak kétségeim afelől, hogy egy óvodás mennyire önként és mennyire dalolva megy polgármestert üdvözölni. Valószínűbbnek tűnik, hogy oda megy, ahova az óvoda dolgozói szerint menniük kell, és olyan dalt énekelnek, olyan műsort prezentálnak, amit begyakoroltatnak velük. Így volt ez évtizedekkel ezelőtt, és így lesz valószínűleg a jövőben is. Nem politikai, hanem életkori, fejlődéslélektani okokból. Amikor tehát azt nyilatkozza valaki, hogy a gyerekek örömmel mentek valahova, akkor valószínűleg sokkal inkább arról van szó, hogy a pedagógusoknak ellenállhatatlan ötletet adtak be. Olyasmit, hogy milyen nagyon jópofa lenne, ha a gyerekek ott cukiskodnának egy ovódátlan utca megnyitóján. Azt is elhiszem, hogy a szülők örültek az eseménynek. A gyermek szereplése, megmutatása a világnak olyan esemény, aminek lehet is örülni.

Az üröm a körülményekben van. Abban, hogy olyan népszokást gondoltak feleleveníteni, ami nem okvetlenül az utcán tédeplésről szól. Szalma nélkül sem, és szelmával sem. Mert lehet ugyan egy Luca-napi népszokásra hivatkozni, de ettől a helyi hatlamasság előtt való térdeplés az, ami: egy megalázkodó gesztus. Ha gyermekeket térdeltetnek, akkor az az üzenet kerekedik ki belőle, hogy „tanuld meg, hogy hol a helyed a naccságos előtt”. Egyfajta rejtett tantervként. Ha a pedagógusok ötlete volt, akkor „csak” túlteljesítő bénázás. Amire épeszű, politikai érzékkel csak kicsit megvert polgármesternek egy reakciója lehetett volna. Az, hogy az ötlet szintjén is elmeszeli ezt a műsort. Ha nem a pedagógusok saját kútfejéből pattant elő ez a nagyszerű gesztus, akkor még rosszabb.

Mert az utóbbi esetben nem csak azt üzeni, hogy elvárás a megalázkodás, hanem azt is, hogy ebben a helyi véleménynevelők partnerek is. Miközben persze rövid internetes keresgélés alapján is tudhatja bárki: Luca napkor nem csak a térdelés szerepel a népszokások között. Ha már ragaszkodnak ehhez a naphoz. Mondván: Luca napkor kell ucát avatni, akárki meglássa. Elvégre, ha harminc éve húzódik valami, akkor egy napot sem várhatott volna. Luca-napkor kellett átadni. Csak nem azért, mert így volt valami halovány fedősztori a polgármester előtt alázkodás-gyakorláshoz? Hmmm…

Kategóriák: Szervezetek

Hanukai mese

2017, december 14 - 14:52

Hanuka alkalmából elmondok nektek egy szép és igaz történetet:

A kommunista Oroszországban akkoriban, amikor tilos volt Tórát tanulni, a hászidok kis pincékben a világtól elbújva rejtett jesivákat hoztak létre, hogy tanuljanak. Gyerekek és felnőttek jártak oda titokban, és imádkoztak, Talmuddal, Gemarával foglalkoztak. Volt egy rabbi ezek közül a hászidok közül, aki gyerekeket tanított, neve Sosonkin Aser rabbi (aki nem más, mint Glitzenstein Mushkynak, a Chajim Shaul rabbihelyettes feleségének egy öreg nagybácsija). Mint sok hászid, azon a napon is, amelyiken elkapták, Tórát tanult. Még ugyanaznap el is vitték Szibériába kényszermunkára. Amikor volt egy-egy rövid kis szünete a munka közben, elment messze a társaitól, és keresett egy rejtett helyet, ahol imádkozott. Volt ott a fogságban egy másik zsidó is, egy fiatalember, akit más bűnökért vittek oda, nem a hitbuzgóságáért… De amikor a kényszermunkán találkoztak, ő is szívesen közeledett Aser rabbihoz, amennyit lehetett beszélgettek.

Eljött Hanuka ünnepe: Sosonkin rabbi elmesélte a zsidó barátjának a titkos tervét, hogy hanukiát akar gyújtani ott, Szibériában. „Ha akarsz részt venni ebben a titkos és kockázatos akcióban, gyere velem, gyújtsunk együtt, de emlékezz, ha elkapnak, az lesz az utolsó napod az életben!” És a fiatalember, ahogy látta a rabbi lelkesedését, elkezdett segíteni neki üres konzervdobozokat gyűjteni, és a kis vajat, amit kaptak enni, elkezdte félrerakni, hogy legyen mit meggyújtani majd a hanukiában. Amikor eljött Hanuka első napja, kihúztak a ruhájukból néhány szálat, abból lett a kanóc, és ők ültek a „gyertyákkal” a titkos búvóhelyükön, és meggyújtották a Hanuka fényeit!

A fagyos Szibériában szívükben az ünnep melegével, konzervdobozokban csepegő vajjal, cérnaszál kanóccal emlékeztek a csodára: „Nagy csoda történt ott”, mert nem kapták el őket, sem az első, sem a második napon. De az ötödik napon, épp gyertyagyújtás közben jött egy orosz őr, és nem kell elmondani, mi játszódott le bennük, amikor ott voltak a katonával szemben, „menórával” a kezükben. A katona azonban ahelyett, hogy felemelte volna a fegyverét, és rájuk lőtt volna, közelebb ment hozzájuk pár lépéssel, és könnyes szemmel kérdezte, hányadik napja ez a hanukának? Mondták „piety”, vagyis ötödik. Akkor a katona azt mondta nekik, „hág száméách”, és otthagyta őket.

Látjátok, Barátaim, ezért gyújtjuk a hanukiát kint, az utcán, az ajtónkban, az ablakunkban, mert ez nem olyan fény, amit magunknak, gyújtunk, hanem ez egy különleges fény, amely felébreszti a zsidó lelket! Ezért gyújtjuk kint, hogy ha van még egy zsidó, aki eddig nem gyújtott, annak a lelke ha felébred, ha a szikra lángra kap benne, és ha megérti, mi az életének a célja, hol a helye ezen a földön… Az az igazi csoda, az az igazi áldás, és így terjed a Hanuka fénye a világban, míg lesz akár csak egyetlen egy hászid, aki a fagyos Szibériában is átmelegíti a társa szívét!

Chág száméách!

Glitsenstein Smuel Rabbi

(Illusztráció: Nieve Andrea)

Kategóriák: Szervezetek

Duda Éva Társulat/Movein Mission: Neuropean a MU Színházban

2017, december 14 - 06:19

A Társulat hosszú távú építkezésének fontos részét képezi neves nemzetközi alkotók meghívása időről időre, és lendületes fiatal alkotók bemutatkozási lehetőségének biztosítása is, mellyel nem csupán új színt hozva az együttes életébe, de a hazai táncélet vérkeringésébe is. Ezúttal új, dupla estünkre egy belga-vietnámi táncművész, Quan Bui Ngoc és Varga Csaba, fiatal táncművész kapott meghívást.

Alkotóként mind a ketten először mutatkoznak be Budapesten. Quan már 10 éve a „Les Ballets c de la B” tagja, de dolgozik többek között a Peeping Tom társulatával is, Csaba pedig a hazai alkotók mellett olyan alkotókkal dolgozott, mint Eléonore Valére—Lachky, Kubilai Khan Investigations, Hiroaki Umeda, Company Liga.

BLURRY 
koreográfus: Quan Bui Ngoc

FROM HELIX TO VORTEX
koreográfus: Varga Csaba

Előadják: Egyed Bea, Simet Jessica, Csuzi Márton, Keresztes Patrik, Rusu Andor
Zeneszerző: Adrian Newgent, montázs
Fénytervező: Payer Ferenc
Jelmez: Kiss Julcsi
Asszisztens: Csák Bea
Nemzetközi kommunikáció: Vámos Janka
Produkciós Vezető: Czveiber Barbara
Művészeti Vezető: Duda Éva

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Karácsony Gergely kiszólása megnyugtató…

2017, december 13 - 16:13

A legfrissebb, és a ma éppen aktuális, hír szerint az MSZP elnöksége jóváhagyta azt, hogy Karácsony Gergely legyen a közös jelölt. Azt követően, hogy egy szendének és szolidnak aligha mondható kiszólást publikáltak Karácsony szájából. Valószínűsíthetően az Együtt háza tájáról. Egy elvileg zártkörűnek tekinthető megbeszélésről. Ami pár szempontból megnyugtató.

Az egyik szempont kétségtelenül az a stabilitás, ami körül lengheti ezeket a megbeszéléseket. Nem a bizalom, hanem a stabilitás, amennyiben stabilan számíthat bárki arra, hogy szinte minden kiszivárog. Akármennyire bizalmasnak, zártkörűnek is tekinthető a megbeszélés. Megtartva azt a jó nemzeti körjáték-szabályt is, hogy vannak olyan barátok, akik mellé felesleges ellenségeket gyűjteni. Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy szavazói véleménye szerint az Együtt (senkivel) mennyire szimpatikus. Akár Karácsonnyal, akár nélküle. De az is lehet, hogy majd éppen most fog helyrebillenni a világ rendje, és az Együtt vezetőinek a lelki egyensúlya. Elégedetten összemosolyogva és bólogatva, hogy: lám, mégiscsak jó, hogy egy kriptoszoci elhagyta az asztalunkat.

Ugyanakkor, személy szerint nekem, Karácsony kiszólása is megnyugtató. Nem okvetlenül azért, mert a trágárságot a politikai kommunikáció minimumának tekinteném. De legalább érzékelteti azt a szemléletet, hogy a jelöltséget feladatként kezeli. Nem pedig valami olyan alanyi jutalmat, mint a mesebeli parasztfiú a legkisebb királylány kezét. Főleg, ha csak az aranygyűrű érdekli azon a kézen. Lelki szemei előtt már a saját zsebében látva a brilleket is. Ettől persze nem lesz Karácsony a legjobb jelöltje a miniszterelnökségnek. Ahogy az is felvethet kérdéseket, hogy mennyire jó ötlet az MSZP választása.

De ebben a pakliban, így még az is lehet, hogy inkább lesz kovásza egy esetleges együttműködésnek, mint korábbi, „gyurcsánnyaljusztsem”, társ. Legyen annak bármennyire is Együtt a neve. Mert együtt emlékezhetünk arra az Együtt-re, amelynek vezetői szinte bukórepülésben vesztették el a választásokat. Annyira, hogy már-már a szándékosság gyanúja is felébredt. Igaz, az akkori MSZP-vel kart karba öltve. Együtt. Így ettől sem lesz persze Karácsony automatikusan a legjobb ellenzéki jelöltje a miniszterelnökségnek.

De egy őszinte, bár kétségtelenül trágár, gesztussal legalább már beljebb vagyunk. Márpedig a politikában, különösen napjainkban és Magyarországon, nagyon is megbecsülendő lehet(ne) az őszinteség.

Kategóriák: Szervezetek

Vasfüggönyön innen és túl

2017, december 12 - 15:00

I Love EU (You) – ártatlan dalcím, szellemes szójáték, könnyű hallgatnivaló – lenne, de hitvallássá nemesíti a hatalmas téteket kockáztató politikai játszma.

„Ezért kérlek, becsüld meg őt, a vén Európát, a gyönyörű nőt” – mondhatná [mondja] Carlos Santana is, de hitelesebben fejezi ki önmagát gitárral; nem zavarja játék közben nyakból lógó naaagy Magyarország medál.

Elton John egyszerűen csak annyit ír: “Hidakat kell építeni, nem pedig falakat”.

(Illusztráció: Willering Epko: Barbed Wire)

Az Anti-Brexit culture list-et, a maradásra bíztató nyílt levelet 282 „szórakoztatóipari híresség” szignálta, köztük a Franz Ferdinand tagjai, Mick Hucknall pedig gerinctelennek tartja az elszakadás ellen csak tessék-lássék kampányolókat.

Lenne itten persze más vélemény is. Roger Daltrey a „Who” főhőse számára a legnagyobb probléma: „az EU nem demokratikus, abnormális a működése…, úgy értem, ha igazi Európát akarunk, akkor meg kell szabadulnunk a rakás felesleges ribanctól, aki működteti.” A jó öreg rocksztár hetvenkét éves; a Brexit ellen a fiatalabb korosztályok szavaztak. Vajon a My Generation komponálásakor Daltrey ugyanígy gondolkodott?

Kortársa Mick Jagger is hozzászól – határozottan: „Ez egy összetett kérdés. Nem vagyok politikus. Nem hiszem, hogy engem ez személy szerint bárhogyan is érint. Szerintem az országom számára, ha kilépünk, rövidtávon ártalmas lesz. Viszont hosszú távon, mondjuk 20 év múlva, akár jótékony hatással is lehet.
Brian Adams költőien kérdezi: „Az Egyesült Királyság valóban azt akarja, hogy olyanok irányítsák, akiket nem ő választott meg?” Mégis kapott rá választ. „You know it’s true everything I do I do it for you” (eu)!

Ha választanom lehet az európai és a székely himnusz között, én a zenetörténet talán legbecsesebb remekművére, a „Testvér lészen minden ember” gyönyörű ideájára voksolnék. A „másiknál nehéz elképzelni csúnyább dallamot” (Dobszay László).

A vihar előtti Csendben Schiller és Beethoven Örömódája szól tisztán!

Animation: Rófusz Ferenc, Ernesto Vladimir

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU: A mi Józsink – Erzsike a Mozsár Műhelyben

2017, december 11 - 22:34

Igaz történetek sorozata a közelmúltból

Lengyel Nagy Anna történetei színpadra alkalmazva

Sorozatunk minden darabja egy-egy igaz történeten alapul.  Lengyel Nagy Anna, a szerző, egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit.

Mi is kell ahhoz, hogy egy, sokáig állati sorban tartott kisember a saját(!) csillogó Mercedesét vezethesse? Hogy – egy adott pillanatban – ő parancsolhasson a rettegett Vezérnek?  Hogy megforduljon a világ?  Hogy mi kell hozzá? Kelet-Európa újkori történelmének összes  fintora. Privát történelem –  szigorúan alulnézeti szempontból.

És ahhoz mi kell, hogy egy egyszerű parasztasszony képes legyen kikaparni  a gyerekét a biztosnak látszó halálból? Zsigeri őserő, vak zsigeri hit, nem kevés csoda, meg, talán, alkalmanként egy-egy kisfröccs.

Két himnusz az élethez.

 A mi Józsink – Erzsike

Lázár Kati, Epres Attila előadásában

Dramaturg: Zöldi Gergely

Az előadás rendezője: Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka

Művészeti vezető: Pelsőczy Réka

Producer: Orlai Tibor

 Az előadás a Független Színművészetért Alapítvány és az  Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre

(forrás: színház)

 Fotók: Gergely Bea

*

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A katolikus szervezetek dicsérik a liberális kormány új lakhatási tervét

2017, december 10 - 16:21

Római katolikus szervezetek szerint túl sokáig vártak szegénységben élő kanadaiak egy valódi lakhatási programra, amelyet Justin Trudeau liberálisai minap végre kihírdettek. A Catholic Charities égisze alá tartozó jótékonysági szervezetek azonban ezúttal megdicsérték a kihírdetett lakhatási programot, amely 40 milliárd dollár plusz költekezést jelent a szövetségi kormány részéről az elkövetkező tíz év alatt.

“Eddig mi voltunk az északi féltek egyetlen országa, amely nem rendelkezett lakhatási stratégiával”–mondta Richard MacPhee, a Good Shepherd Ministries vezérigazgatója. Jack Panozzo, a Catholic Charities szóvívője hozzátette: mostani intézkedése által, Kanada kormánya elismerte: a lakhatás alanyi jogon jár mindenki számára.

A szövetségi stratégia felére csökkentené a hajléktalanságot, 100 ezer új lakás épülne kormányzati pénzből és 4 milliárd dollárnyi szubvenció jutna az albérlőknek. A szövetségi kormány a tartományokkal osztaná meg a költségeket.

Bruce Rivers, a katolikus Covenant House igazgatója különösen jelentősnek tartotta azt, hogy a szövetségi kormány ezentúl aktív szerepet vállal új szubvencionált lakások felépítésében. A karitatív szervezet, amely menhelyet üzemel Torontóban, már régóta nyomást gyakorol a kormányra, hogy átfogóbb lakhatási programot hozzon létre.

A torontói Szent József testvérei nevű női szerzetesrend hangsúlyozta: a szolidaritás keresztény kötelesség.

“Keresztényi kötelességünk, hogy társadalmunk olyan legyen, amely törődik a legkiszolgáltatottabb emberekkel”–mondta a rendet képviselő Leanne Kloppenborg, aki egyben a Fontbonne Ministries adminisztrátora. A Fontbonne Ministries 2000 óta nyújt segítséget a torontói hajléktalanoknak, illetve azoknak is, akik betegség, vagy egyéb okok miatt elszigetelve élnek a városban. Emiatt a program jelentős részben a kisnyugdíjasokra épül.

Várható, hogy római katolikus egyházközségek, szerzetesrendek és katolikus karitatív szervezetek szerepet vállalnak az új lakhatási program beindításában és támogatásában.

 

Kategóriák: Szervezetek

A RENDÍTHETETLEN ÓLOMKATONA A HATSZÍN TEÁTRUMBAN

2017, december 10 - 10:13

Közeleg a karácsony. Tegnap mutatták be a Hatszín Teátrumban H.C.Andersen A rendíthetetlen ólomkatona c. meséjének színpadi változatát. Az előadást 8 éves kortól ajánlják. Mint tudjuk a felnőtt a legnagyobb gyerek, én nagyon élveztem ezt a remek előadást. Szívből ajánlom mindenkinek, kortól nemtől függetlenül, 8-99 éves korig. Külön kiemelem a két főszereplő Bán János és Mohai Tamás játékát, akik elfeledtetik velünk a hétköznapokat és elrepítenek minket a mese világába.

h.c.andersen-selmeczi bea

A RENDÍTHETETLEN ÓLOMKATONA

Ködös őszi este volt. Vagy télre járt már….A sarokban a plüssmedve ült az óriásbabával, előttük elválaszthatatlan barátjuk, búgócsiga, tőlük jobbra egy hernyó énekelt, a polcon a hiú kávéfőző terpeszkedett, a szoba közepén pedig a táltos hintaló vágtázott. És ott volt ő, ott az asztalon, a csodálatos és kecses táncosnő, aki sohasem mozdult meg. Coppelia, az üveggömbbe zárt örök balerina. Minden olyan volt, mint máskor. Egészen addig, míg egyik éjjel váratlanul egy féllábú ólomkatona érkezett a játékok közé, és minden megváltozott…

(forrás:színház)

ALKOTÓK

Dramaturg: Selmeczi Bea
Látvány (díszlet, jelmez): Márkus Sándor, Korponovics Roland
Bábtervező: Márkus Sándor
Zene: Erős Márton
Dalszöveg: Lovasi András
Rendezőasszisztens: Vándor Veronika
Rendező: földes eszter

Külön köszönet Raffai Péternek és Fülöp Dávidnak.

SZEREPOSZTÁS

Főszerepben:
Bán János,
Mohai Tamás

További szerepekben:
Fehér Dániel,
Mészáros Piroska,
Rada Bálint,
Erdei Gergő

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Karácsony Gergely emeli fel a szocialistákat a mélypontról?

2017, december 9 - 16:40

Kanadából nézve már alig bátorkodunk a balközép ellenzék tekervényes és kiszámíthatatlan együttműködési kísérleteiről írni, hiszen egy ATV-interjú leforgása alatt fejére állhat szinte minden, amit eddig tudtunk. Most azonban mégis beszámolunk a legújabb hírről, miszerint Karácsony Gergely — aki közös színpadon, vörös szekfű alatt jelent meg szocialista prominensekkel — lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje 2018-ban. Ez azt is jelenti, hogy közös MSZP-Párbeszéd lista alakul a választásokra. Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója kimarad ebből a közös listából, a jelenlegi tervek szerint a DK a jövő héten véglegesíti saját listáját. Azt is tudjuk, hogy az LMP továbbra is elzárkózik a baloldal “régi” pártjaival kötendő együttműködéstől, a Momentum pedig nem jöhet számításba, hiszen ők az “újaktól” és a “régiektől” egyaránt távolságot tartanak. Az Együtt van igazán nehéz helyzetben, hiszen körülbelül tíz napja tudhatta meg Szigetvári Viktor, hogy Karácsony–akivel az Együtt eddig szövetségben indult volna–inkább a parlamentbe való biztos bejutást jelentő MSZP-hez pártolt át. Erre Szigetvári Viktor a Szentírást idézte, amikor jelezte: “langyosokat kiköpi a Jóisten.” Tehát az Együtt így végképp egyedül maradt, az öt százalékos küszöb pedig toronymagas.

De mégis mit hoz Karácsony Gergely az MSZP-nek? Egy részt úgy tűnik, megerősítheti azt a hagyományosabb balos irányzatot és retorikát, amit Botka László nyomott. “Nem a modernizációra akarjuk építeni az országot, nem futunk a tőke után, az emberekbe kell befektetni”–mondta szombaton Karácsony az MSZP-s színpadon. A Párbeszéd és előtte a Schiffer András alatti LMP (amelyben Karácsony is szerepet vállalt) messze balra áll az inkább neoliberális Demokratikus Koalíciótól. Náluk a hangsúly a “zöld fordulaton” van, a munkavállalók helyzetének javulásáról értekeznek, anti-globalista a nyelvezetük és a biztos alapjövedelmet támogatják.

“A globalizáció és a rendszerváltás vesztesei Orbán Viktortól megváltást vártak, és mit kaptak? A „mindenki annyit ér, amennyije van” világát. A másodrendű állampolgárok világát”–áll a Párbeszéd honlapján. “Az alapjövedelem több mint szociálpolitika. Az alapjövedelem egy újbaloldali jövőkép”–teszik hozzá.

A kérdés most talán az lesz: lehet-e az MSZP-ből “új baloldal”? Karácsony Gergely hitelesen képviseli ezt az irányzatot, különösen az urbános, alternatív kulturális körökben mozgó fiatalabb generáció előtt, amelyet az MSZP az utóbbi hét évben egyáltalán nem tudott megszólítani. Erre a feladatra a DK is esélytelen.

(Fotó: MTI.)

Lattmann Tamás jogász, akinek neve nem rég miniszterelnök-jelöltként is felmerült így látja a helyzetet, a Reflektor című blogban megjelenő interjúja szerint: “A mérések azt mutatják, hogy a kormánypártnak viszonylag stabil támogatói köre van, amiből már bontani nehéz, viszont a bizonytalanok – és azon belül különösen a fiatalok – száma jelentős tartalék lehet az ellenzék számára, ha ezt meg tudják lépni. És ehhez kellenek hiteles, legalább a szakmájukból ismert, a közéletben új, a választók számára izgalmas és érdekes szereplők (így például egy párton kívüli miniszterelnök-jelölt, egy erős kormányképes szakértői csapattal), nem csak azért, hogy létrehozzák az új politikai elképzeléseket, hanem el is tudják adni azokat, hitelesen képviselve azok értékeit és hasznosságát a választók számára.”

A mai állás szerint Karácsony csak az MSZP és Párbeszéd közös miniszterelnöke lesz és csak MSZP-Párbeszéd közös lista alakul. A “mai” szót hangsúlyoznom kell, mert az évekkel ezelőtt miniszterelnöki castingből nem tanult az ellenzék és ma is a nyilvánosság előtt zajlik a káotikus helyezkedés. Egyik napról a másikra meglepetéseket produkál ez a helyzet. Ha az MSZP egésze elfogadja a mostani irányt, akkor annyi pozitív hatása lehet az új szövetségnek, hogy lezárja a Botka László lemondását követő bizonytalanságot, kapkodást és pánikot. Továbbá a DK-val szemben egy új kártyával rendelkezik az MSZP. Karácsony személyében az MSZP-hez pártolt az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Az DK listavezetője pedig a legnépszerűtlenebb.

Kategóriák: Szervezetek

Conteo: Fidesz-Jobbik szövetség-koncepció

2017, december 9 - 15:01

A Jobbik-ügy kapcsán az egyik olvasat kétségtelenül az, hogy a hazai közállapotokban igencsak időszerű lenne a romok leltárazása. Az előzmények, de akár a korábban, a Heller Ágnes véleménye kapcsán felvetett gondolatok irányából is megközelíthető a jelenség. Onnan, hogy a valós cél egy Fidesz-Jobbik kormányzás kialakítása.

A két párt között túl széles egyébként sem volt nagyon az ideológiai, illetve a retorikai, szakadék. Ha tetszik, egyfajta „munkamegosztás” alakult ki. A Fidesz a maga populizmusával képes volt a jobbközép megszólítására. De nem egy kiábrándult baloldali szavazó „X”-ét beseperhette. A Jobbik ugyanakkor a Fidesz jobbszárnyától a szélsőjobboldal felé fedte le a terepet. A Fidesz autokratikus átszerveződése, illetve a Jobbik középre-tartása nyomán most sok szempontból egyfajta helycsere látszik. De ez azt is jelenti, hogy jelentős lehet a szavazói átfedés. Ha eltekintünk attól, amit kifele kommunikálnak a párt megmondói, akkor a valóság egy, a többségi kormányzáshoz elég széles szavazói bázist jelent. Mármint akkor, ha a Jobbik jelentős erőt képviselve kerül be az országgyűlésbe. Amihez nagyon is szüksége van két dologra. A többi ellenzéki párt gyengülésére, illetve a demokratikus megválasztottság látszatának fenntartására. Nem a hitelven szavazó hazai szavazók kedvéért, hanem a nemzetközi elfogadottság biztosítására. Heller elméleti megközelítése ezért is válhat a lőporraktárban elkövetett tűzzel játszódás tipikus esetévé.

Ugyanakkor a Jobbikkal való választási szövetség enyhén szólva is billeg. Így szükségessé válhatott egy olyan gesztus, ami egyrészt erősíti a Jobbik ellenzékinek festett képét, míg egyfajta kényszerhelyzetet is teremt. Márpedig a koncepciós eljárásokra nem igazán adható más válasz, mint annak az elvetése. A Jobbik „betámadása” ebből a szempontból szinte ideális. Kiváló kommunikációs lehetőséget teremt az ellenzékiség kihangsúlyozására. Elvégre mi másért támadná a Fidesz? Másrészt egyfajta kényszeres összezárást eredményez. A demokrácia oldaláról nem igazán adható más válasz az eljárásra, mint egyfajta összezárás. Az eset szó nélkül hagyása esetén ugyanis bárki lehet az a következő, akit ellenző reakció nélkül lehet a darálóba küldeni. Az összezárás pedig erősíti azt, hogy a Jobbik is erősítse az országgyűlési jelenlétét.

Valójában nem túl sok minden szól az ellen, hogy a Jobbik elleni eljárás egy nagyon is kiszámított taktikai húzás. Ha a Jobbik látszólag meggyengül, akkor a szavazói jobbára a Fideszt erősítik, és visszasepri magához a szélsőségekre szavazókat. Ha mártírrá válik, akkor a baloldalról kap olyan támogatást, amit egyébként soha nem kapott volna meg. Szintén kaszálva a szavazatok között. Miközben nem igazán van jele annak, hogy a Fidesszel rokon ideológiával éles szakításban lenne.

Innen nézve az esetet valójában egy mesteri kommunikációs húzást látunk. Amely mellett jól látható, például a soros disznó internetre pakolásának esetében is, hogy a mindennapi politika kommunikációját igyekeznek az elaprózott közbeszéd szintjén tartani. Ha tetszik, a kocsma-kommunikáció, a bulvár szintjén. Ami elviszi a show-t a kormányzati korrupció, a köznapi antiszemitizmus, a gazdaság valós állapotának „kitárgyalása” elől. Amely eldönthetné a választást, illetve lehetőséget adna az alternatív programok, az együttműködések kereteinek a kifejtésére is. Nagyon komolyan megbosszulva, illetve a — kormánypárt oldaláról nézve –, kihasználva azt, hogy hónapok, ha nem évek, mentek el egymás köldökének vizslatásával az ellenzék részéről.

Kategóriák: Szervezetek

Engelbert Humperdinck: Jancsi és Juliska az Erkel Színházban

2017, december 8 - 22:36

Meseopera nem csak gyerekeknek, két részben, három felvonásban magyar nyelven, magyar és angol felirattal

A wagneriánus Humperdinck a német meseopera egyik legfontosabb alakja. A zeneszerző húgával, Adelheid Wettével mint szövegíróval egy kisebb lélegzetű mesedarab sikere után hagyta magát meggyőzni arról, hogy egész estés gyermekoperát írjon a Grimm-testvérek híres meséjéből, némileg eltérve az eredeti történettől. Az elkészült darabot egyenesen mesterműnek nevezte a pályatárs, Richard Strauss, aki a weimari bemutatón vezényelte a meseoperát, mely azonnal hatalmas sikert aratott, majd elindult világhódító útján. A darabot az Opera Europa grazi rendezőversenyének spanyol nyertese, Rafael R. Villalobos rendezi.

Cselekmény:

Első kép
Jancsi és Juliska napok óta éhesek, mert nagyon szegény a család, nincs otthon mit enni. Édesanyjukra várnak, azt remélik, hoz némi élelmet. Dolgozniuk kellene, de Jancsi olyan morcos, hogy Juliska még azt is elárulja testvérének, hogy a szomszédasszony adott nekik egy korsó tejet, abból lesz vacsora. Jancsi nem tud ellenállni a kísértésnek, és megkóstolja a tejet, majd játszani, táncolni kezdenek. Ekkor érkezik meg édesanyjuk, aki leszidja őket, majd a nagy felfordulásban végül maga veri le a tejeskorsót: az edény összetörik, a tej kifolyik – ma sem lesz vacsora. Az elkeseredett asszony mérgében elküldi a gyerekeket epret szedni az erdőbe. Alig pihen meg kicsit, amikor hazaér a férje, aki feltűnően jókedvű. Meglepetést hoz: egy teli zsák ételt. Felvirradt a szerencsenapjuk, mert a nagy ünnepre készülődő városiaknak a férfi minden portékáját jó pénzért el tudta adni. Amikor megtudja, hogy az anyjuk Jancsit és Juliskát elküldte az erdőbe, megijed, mert eszébe jut, hogy ott él a félelmetes Mézboszorka, aki az eltévedt gyerekeket mézeskaláccsá változtatja és megeszi. A házaspár a gyerekek keresésére indul.

(szünet)

Második kép
Jancsi és Juliska az erdőben teleszedte a kosarat eperrel, ahogy a mama kérte. Már indulhatnának haza, de újra játszani kezdenek és a játék hevében a még mindig farkaséhes Jancsi megeszi az epreket. Újat szedni már nem tudnak: rájuk esteledett. Félelmetes az erdő: furcsa árnyak, furcsa visszahang rémítik a gyerekeket. Az Altatómanó érkezik és dalával álomba ringatja a két gyereket.

(szünet)

Harmadik kép

Reggel az Ébresztőmanó kelti Jancsit és Juliskát. Ahogy felébrednek, egy csodálatos, ínycsiklandó mézeskalács házra bukkannak. A Boszorkány megbabonázza a mindig éhes Jancsit, aki beleevett a mézeskalácsházba, Juliskát pedig szolgálatra kényszeríti. A Boszorkány, amikor úgy ítéli meg, hogy eléggé sikerült felhízlalni Jancsit, meg akarja sütni a kemencében, de Juliska túljár az eszén és a Boszorkány maga zuhan a lángok közé. Megtörik a varázs, és a sok mézeskalácsgyermek visszanyeri emberi alakját. Épp szabadulásuk pillanatára érnek oda Jancsi és Juliska szülei is, így mind együtt örvendezhetnek: a gonosz elbukott, mert legyőzte egy talpraesett, bátor kislány.

Karmester  —  Kovács János

Jancsi  —  Balga Gabriella / Kálnay Zsófia

Juliska  —  Nánási Helga / Ducza Nóra

Péter (apa)  —  Haja Zsolt / Szegedi Csaba

Gertrúd (anya)  —  Schöck Atala / Megyesi Schwartz Lúcia

Boszorkány  —  Wiedemann Bernadett / Németh Judit

Altatómanócska  —  Zavaros Eszter / Simon Krisztina

Ébresztőmanócska  —  Kertesi Ingrid / Nagy Zsófia

Alkotók

A Grimm-testvérek azonos című meséje nyomán a szövegkönyvet írta

Adelheid Wette

Magyar szöveg

Róna Frigyes

Rendező

Rafael R. Villalobos

Díszlettervező

Emanuele Sinisi

Jelmeztervező

Rafael R. Villalobos

Koreográfus

Sebestyén Csaba

Dramaturg

Orbán Eszter

Angol nyelvű feliratok

Arthur Roger Crane

A gyermekkar vezetője

Hajzer Nikolett

( forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

Bemutató : 2017. december 9.

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — Kanada jégútjain (4. rész)

2017, december 8 - 18:33

A múlt heti hozzászólóknak az akkori cikkről eszükbe jutott a jégutas kamionozás. Az idők során másokkal is beszélgettem és megborzadva vettem észre, hogy milyen torz képet alakítottak ki általában erről a munkáról, nem kis mértékben a History csatorna Jéglovasok sorozatából kiindulva.

Ezért elhatároztam, hogy most ezzel foglalkozom. De mit is ragadjak ki ebből a hatalmas témából? Írnom kéne arról, hogy mikor és hol lehet a jégen kamionozni észak Kanadában. Aztán a településekről és az iparról, amiknek a léte függ ettől a pár hónapos szállítási szezontól. Vagy arról, hogy hogyan alakítják ki az utakat, ahol nincs és nem is volt út soha. És kik vállakoznak erre a feladatra? Milyenek a munkafeltételek és mik a követelmények? Kérdések tömkelege merül fel.

Hosszú. Túl hosszú egy cikkhez, ezért ajánlom, hogy részletesebb leírásért az elkövetkező napokban nyissák meg a most készülő blogomat: A nő a kamionsofőr mögött. Itt nemcsak erről fogok részletesen íni, hanem a kamionos magányos életének minden területéről is.

Minden héten többször frissítem, a cikkek témájához is kapcsolódva.

A jégutakat már az 1930-as évektől épitik minden évben Kanada Északnyugati Területein, Yukonban és Nunavutban. Bár van néhány állandó út a távoli északi vidékeken, a sok befagyott tavat és folyót még több vízzel mesterségesen vastag jégrétegekké alakítják, hogy az megtarthassa a több tonnás átmenő terhet. A vastagsága meghaladhatja az 1 métert, és állandóan ellenőrzés alatt tartják. S ezeket kell kb. 25 km-es sebességgel átszelni!

(Az Inuvi-Tuktoyaktuk jégút.)

Ezzel két hónap alatt tízezer dollárokat keresni, micsoda hatalmas lehetőség! De ha olyan kihagyhatatlan lenne, biztosíthatok mindenkit, az én férjem már tíz éve Nunavutban töltené januártól márciusig az idejét! De nem volt és nem is lesz ott, bármennyire is megfelelne a követelményeknek. Addig nem, ameddig nekem is van beleszólásom! Szerintem azok küldik oda a párjukat, akik vagy vígözvegyek akarnak lenni, vagy a válás után kellemes összegű nőtartásra tartanak igényt.

Mint kamionos feleség, az a véleményem, hogy józan eszű feleség soha nem küldené a férjét a jégutakra. Ez majdnem olyan, mintha a testi és lelki épségével ruletteznének. Persze ez tévé.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Egy echte kanadai történet — Kitört a kereskedelmi háború Alberta és Saskatchewan között

2017, december 7 - 16:52

Saskatchewan tartomány kormánya minap bejelentette: ezentúl kitiltanak minden olyan járművet a tartományilag finanszírozott építkezési területekről, amely albertai rendszámtáblákkal rendelkezik. “Az országútakért és infrastruktúráért felelős tartományi minisztérium arra kötelezi az új szerződéssel rendelkezőket, hogy egyetlen olyan beszállító se legyen, amely albertai rendszámtáblákkal futó gépjárműveket enged be az építkezési területekre”–jelezte a minisztérium. Aztán hozzátették: a minisztérium ellenőröket küld ki az építkezési területekre, így lesznek biztosak abban, hogy oda többé albertai beszállító vagy dolgozó nem teszi be a lábát.

Ami viszont igencsak különös: a kitiltás csak a szomszédos albertaiakat érinti. Saskatchewan továbbra is szívesen lát munkásokat bármelyik másik kanadai tartományból. A szigorú döntést azért hozta meg a kormány, mert állítólag azt a visszajelzést kapták Albertában dolgozó saskatchewani munkásoktól és beszállítóktól, hogy nem látják őket szívesen a tartományilag finanszírozott építkezéseken. Ezért egyre több saskatchewani dolgozó és beszállító Albertában jegyezteti be járművét. Mindezt David Marit a saskatchewani országútakért és infrastruktúráért felelős miniszter mondta, aztán hozzátette: állítólag külön engedélyeket kell a saskatchewaniaknak kiváltani ahhoz, hogy albertai építkezéseken dolgozhassanak.

Alberta mindent tagad. A felelős albertai miniszter — Brian Mason — soha nem hallott mindarról, amit a szomszédos tartomány minisztere állít. Paul Cashman, az érintett albertai érdekvédelmi szervezet vezetője sem érti, hogy Saskatchewan miért reklamál és a vádakat elutasítja.

A legtöbb elemző szerint itt pusztán tartományi protekcionizmusról van szó. Hiszen a saskatchewani miniszter jelezte, hogy a diszkriminatív intézkedés célja, hogy a tartományi vállalkozókat erősítse. “Mi azért vagyunk itt, hogy Saskatchewan vállalkozói közösségét védelmezzük”–mondta David Marit.

Marit szerint az albertai cégek előnyös helyzetből indulnak, hiszen Albertában nincsen tartományi ÁFA. Ez például azt is jelenti, hogy albertai cégek nem fizetnek 6 százalékos tartományi adót gépjárműveik után.

Kérdéses azonban, hogy jogszerű-e az ilyen jellegű protekcionizmus, hiszen Kanada nyugati tartományai (British Columbia, Alberta, Saskatchewan és Manitoba) egy olyan egyezményt írtak alá, amely részben szabadkereskedelmi viszonyt állított fel a 100 ezer dollárnál nagyobb tartományi pályázatok és beruházások területén.

Az ügy pikantériája, hogy a szabadkereskedelem ellen intézkedő kormány Saskatchewanban éppenséggel jobboldali–és Kanadában a konzervatívok általában pont a szabadkereskedelem támogatói szoktak lenni.

Kategóriák: Szervezetek

A Jobbik esetleges kivégzése mutatja, hogy mi vár Magyarországra 2018 után

2017, december 7 - 16:06

Még pár lépés, és elkészül a nagy Mű. Kivéreztették a médiát, a gazdaságot és a jogrendszert, törvényszerű hát, hogy a pártok jönnek a következő lépésben. Választási kisokos, avagy hogyan védjük meg a Jobbikot és hogyan vessünk véget az őrületnek jövő tavasszal.

Most úgy áll, hogy ha túltolják a szekeret, nem tud indulni a Jobbik a választáson. De lehet, hogy nem tolják: ismerjük a receptet, ezt csinálták CEU-ügyben is, csak akkor városi liberálisok érezték sértve magukat, ezért az utcára vonultak, és a hatalom visszavett. Persze most ugyanők hallgatnak, pedig már szerveződnie kellene az újabb tüntetésnek, ami csak közvetett módon szól a Jobbik mellett, sokkal inkább a demokrácia és a többpártrendszer érdekében szól. Persze ilyenkor mindig kérdés, miért csinálja a fővezér az egészet: csak fitogtatni akarja az erejét, megijeszteni a pimasz kekeckedőket, vagy tényleg komolyan gondolja. Utóbbi esetben egy tesztüzem részesei vagyunk, de a választás után élőben láthatjuk az erdogani modell megvalósulását. Ezért is lenne fontos, hogy azok is az utcára vonuljanak, akik egyébként nem kérnek a Jobbikból. Nagy kérdés, megértik-e a feladat összetettségét.

(Vona Gábor Havas Henrikkel — Éppen a napokban jelent meg Havas könyve Vonáról…most viszont bizonytalanná vált a Jobbik indulása 2018-ban.)

A taktikai szavazás elveheti a hatalom jókedvét

A jelenlegi ellenzék önmagában teljesen esélytelen a jövő évi győzelemre, viszont bejátssza az egész pályát, nem lehet úgy tévét nézni, hírt olvasni, hogy ne az összefogásuk kudarcáról legyen szó (ezért sem próbálkozik magunk fajta kis párt az indulással). Ehhez jön a Jobbik és az LMP kétes különutassága, amit vagy komolyan gondolnak, vagy nem – az utóbbi hetek fejleményei alapján inkább nem és ők is kezdik megérteni, hogy ideje puhítani a választóikat a mások javára történő visszalépésekre. Ez egy olyan vonat, amin együtt ülnek az ellenzék többi tagjával, mert ha falnak megy, mind belepusztulnak. Ezt kezdték megérteni Vonáék és feltehetően Szél Bernadették is: nincs jövőre olyan opció, hogy ellenzékben maradva kvázi-győztesnek, későbbre eltéve magukat, a Fidesz kihívójának tűnhetnek. Ha ez a hatalom nyer, mindenki más veszít és erre a CEU után a Jobbik is kitűnő példát szolgáltat.

Ha viszont észhez térnek a tisztelt érintettek, még nyerhető a jövő évi választás. Ha minden választó nem is, a többség egyszerű döntést szeretne hozni: maradjon, vagy menjen a NER. Ha ennek a döntésnek a lehetősége felvillan, az sokakat mozdíthat meg. Ha egyéni utak maradnak és harmadannyi választóval fognak neki a pártok a Fidesz legyőzésének, csak a legvérmesebbek voksolnak, a többi érteni fogja a matekot: a végeredmény a biztos vereség és két-három álellenzéki párt lesz, mert az igaziakat el fogja söpörni a rendszer. Akkor tényleg lehet majd arról elmélkedni, hogy az Orbán-rendszer több évtizedre a nyakunkon marad.

Ha nagyon szeretnék, van megoldás az egyéni körzetek taktikai, koordinált felosztására: kell hozzá egy jelölő szervezet, ami a biztosíték, hogy a választó tudja, ki is a közös jelölt. Ha ez megvan, minden felosztott körzetben lehet voksolni a koordinált jelöltre, aki egyszer a jobbikos lesz (pl Tapolcán), egyszer meg a balos, mondjuk a XV. kerületben. Ez a szervezet – legyen a neve yx Párt – mindig annak a jelöltnek ad támogatást, amelyik az előzetes megállapodás szerint koordinált, fideszváltó jelöltnek számít. Ehhez persze kell az ellenzéki pártok megállapodása, ami most még a terv igazi gyenge pontja. De orvosolható.

Ha nagyon akarnak, indíthatnak mindenütt saját jelöltet is, hogy megkapják a pénzüket az államtól. De valójában az lesz a közös jelölt, akinek a neve mellett ott feszít xy párt neve is az eredeti jelöltállító párt mellett. Egyszóval egy társjelölő párttal “megjelöljük” a választónak azt a személyt, aki az adott kerületben a legesélyesebb a fideszes jelölt legyőzésére. Bejegyezni egy új pártot már nincs idő, de van négyszáz, amiből választani lehet.

Ez csak egy megoldási javaslat. A tényleges taktikai szavazás azonban az egyedüli lehetőség.

Fehér Balázs

*

A szerző írása eredetileg a Polgári Konzervatív Párt blogján jelent meg. 

Kategóriák: Szervezetek

A nyugati áramlat nyelve — Tiszteletadás Arisztotelésznek (utolsó rész)

2017, december 5 - 15:52

Something is happening here,
But you don’t know what it is,
Do you, Mr. Jones?
Bob Dylan. Ballad of a Thin Man

Bevezető

November elején útjára indított sorozatom, a nyugati áramlat nyelvét boncolgatta, s ezzel a fejezettel, ér véget. (Az első rész itt olvasható, a második, harmadik és negyedik pedig itt.) Egy olyan nyelvről beszéltem, mely nem a szentlelkeket, a filozófusokat, hanem a hétköznapi embereket próbálja rávezetni az igazságosság, az alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útra.

A nyugati áramlat nyelve nem idegenkedik egyetlen olyan nyelvtől, még az útszélitől sem, mely az igazságosságot, a társadalmi jólétet szolgálja. Nem tartja alkalmatlan úti társnak a keleti nyelveket sem. Egy hasonló megközelítést szorgalmazott maga Siddhartha Gautama is, négyszáz évvel Krisztus születése előtt. /1/  Bemutattam, hogy Konfucius, Mohamed, Ábrahám vagy Krisztus nyelvét is rákapcsolhatjuk a nyugati áramlatra, abból sem lesz égés Európa égboltja felett. Az igazságosság, a jogállamiság, a fenntartható társadalmi jólét céljai, az emberiség közös, egyetemes értékei közt szerepelnek. Azokat nem megvetni, hanem átölelni illik annak a fajnak, mely egy idő után két lábra állt, s többek közt, egyenes gerincéről, tartásáról szeretné másoktól megkülönböztetni magát.

Akik a nyugati áramlat karbantartásával foglalkoznak, tudják, hogy az áramlat nem lineáris módon, vagy kizárólag két polaritás közt mozog: több, egymástól eltérő pólus közt villog, feszeng. /2/  Sorozatom utolsó része a nyugati áramlatnak azt a feszültségét vizsgálja, mely immáron nem csak a fenntartható társadalmi jólét, az igazságosság, vagy alkotmányosság értékeit, hanem maga, az utolsó emberi faj, a Sapiens, fennmaradását veszélyeztetik. A téma, e sorozattal nem lett kimerítve, lezárva, annak további boncolgatása viszont innentől már más felületeken, másféle nyelveken, folytatódik. A fenti bejátszás is erre utalt. /3/

Göllner András

Visszapillantás a kijárat küszöbéről /4/

A tudomány és a technológia forradalmainak köszönhetően ma már jóformán senki se tudja, mi folyik körülöttünk, ki mond igazat és ki hazudik. Annak hiszünk, aki a legszimpatikusabb, aki a saját nyelvünkön beszél.

Lóvá lettünk téve. Ami még megmaradt a tömegkommunikációs páholyokból, már nem a tényszerű, társadalmilag felelős tájékoztatásról, hanem az ugratásról, az új kommunikációs technológiák által szított helyzet meglovagolásáról szól. Basta!

A valóságot egyre inkább érzelmi, mint értelmi szinten közelítik az emberek. A troll-farmok uralják a tájékoztatási piacokat.  Ma már csak két dolog számit – az, hogy érezzük már végre jól magunkat, és az, hogy minél többen lássanak bennünket. Ma már nem attól félünk, hogy elszakadunk a valóságtól, hanem attól, hogy esetleg láthatatlanná vállunk.

A kommunikációs technológiák nyomulásának köszönhetően, atomizálódik a hírközlés. Mindenki mondja a magáét, hozza saját formáját. Ma már bárki tudósító lehet. Bár ezzel semmi baj, vegyük észre azt is, hogy mind e közben visz bennünket egy globális hullám, amelyet sajnos nagyon kevesen értenek, nagyon kevesen képesek áttekinteni, amelyről nagyon kevesen tudósítanak, és akik ezt megteszik azokat vagy riogatónak, vagy seggfejnek, nézik embertársaik.

A hagyományos tömegkommunikáció és az új kommunikációs technológiák – a Twitter, Instagram, Facebook, a Blog és a többi, élet-halál harca folyik a szemünk előtt. E harcnak még csak a küszöbén állunk. A mikrocsip körül kialakult technológia köpte ki az asztalunkra a mócsingot: Donald Trump-ot, az Osztrák fasisztákat, a bal és jobb oldali populistákat, az „alt-right” bloggerjeit, az ISIS-t, a Lengyel ultrakonzervatívokat, és azt az átverést is, mely a szeretet és összefogás nevén terjed Magyarországon. Hogy ez a trend erősödni fog a jövőben az biztos. Hogy végleg kitart é, arra csak azt lehet némi biztonsággal mondani, hogy semmi se tart örökké.

Az elvarázsolás terepén még csak most jönnek az igazi nagy fejlesztések, az igazi nagy dobások. Most tűnik el végleg a határvonal az illúzió és a valóság közt. Kapcsolja be mindenki a mentőövét.

Előrepillantás

A neves Izraeli társadalomtudós, Yuval Noah Harari tézisével szeretném ezt az előrepillantást kezdeni. (A magyaroknak nem kell tartaniuk tőle – nem egy Soros ösztöndíjas.) Harari, egy oxfordi nagydoktorátussal a zsebében, egy híres egyetem katedrájáról, a legkorszerűbb adatokra hivatkozva bizonyítja, hogy az utolsó emberi fajt, a Sapiens-t, az különbözteti meg korábbi rokonaitól, hogy ő képes a legnagyobb csoportokba fogni társait, céljai megvalósítása érdekében. /5/ Őseink, a korábbi emberi fajták, akiket Harari szerint, nem az időjárás, hanem a Sapiens tett el láb alól, képtelenek voltak ilyen monumentális közösségépítő erő felmutatására, ezért is tudtunk velük viszonylag gyorsan végezni. A Sapiens közösségépítő képességének titka, viszont már nem annyira megnyugtató.

Harari azt állítja, hogy az utolsó emberi faj sikerének titka nem a koponyája nagyságában, hanem a nyelvében, kommunikációs beállítottságának kettőségében bujkál, abban, hogy leginkább fiktív, érzelmi narratívákra gerjedünk. E sajátos hajlamunk, vonzódásunk miatt vagyunk különbek minden más élőlénytől, ez a nyelvi vonzódásunk képes minket nagy közösségekbe toborozni. Ezért tudtuk kinyírni a rokonokat, s nem azért mert azok butábbak lettek volna nálunk, vagy kevesebb agysejttel rendelkeztek volna.

Sajátos nyelvi beállítottságunk, Harari szerint, a mesterséges intelligencia felé vezető úton, egyre veszélyesebb tájakra fog bennünket terelni. Ha így haladunk tovább, egy olyan helyre fogunk kerülni, ahol már valóban nem lesz szükség a politikára. Azt, hogy ki kapjon mit, mikor és hogyan, nem a hétköznapi emberek politikai diskurzusa, hanem a mesterséges intelligencia fogja eldönteni. Nekünk már csak az lesz a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat. A tudást, a jó érzés létrehozásához, pedig a mindenkori gázszerelők, a mesterséges intelligencia által kitermelt nagyfejek fogják mesés kisvasutakon szállítani a vérkeringésünkbe, az agysejtjeinkbe. Konyec filma. (Ide már nem kell bejátszani a Beatles, „We all Live in a Yellow Submarine” című slágerét.)

Harari nélkül is tudjuk, hisz még itt vagyunk, hogy az emberiség egyszer se halt bele a demokráciák öngyilkosságába, pedig azokból volt jó néhány az évezredek során. Tudta ezt Arisztotelész, tudta ezt John Adams, az amerikai demokrácia alapító atyja is, az USA második elnöke, amikor ezt írta egyik barátjának: “A demokrácia nem egy tartós rendszer. A demokráciák általában elpazarolják, felélik, végső soron meggyilkolják önmagukat. Még nem volt olyan demokrácia, mely előbb utóbb ne lett volna öngyilkos.”  /6/

Én azok közé tartozom, akik úgy látják, hogy túl lehet élni a demokráciák legújabb öngyilkossági kísérleteit is. (Ezért is élek most Kanadában, s nem a Paksi Halászcsárda árnyékában.) Az, hogy az „illiberalizmus” és egyéb neveken terjeszkedő politikai rendszerek egyre több népet letérítenek az igazságosság, a jogállamiság, a fenntartható társadalmi jólét útjáról manapság, számomra sem jelenti a világ végét. Ki is ne látná, hogy működik Kína, vagy azt, hogy annak egyre nagyobb az ázsiója. A tőzsdék oda vannak Donald Trumpért.  A villamos is aluszik. Aludj hát szépen te is, kis Balázs.

Akik még ébren vannak, tudják, hogy amiről Harari beszél, az már nem a demokrácia, hanem az utolsó emberi faj túléléséről szól, arról, amitől még a felcsúti gázszerelő is bedobná a taccsot.

Nézzük hát: milyen igével közelítenek felénk az új mesemondók? (Ami most következik az nem titok, mert már megírták. Több nagy-nevű nyelvész, üzleti tanácsadó, kvantum fizikus, marketing-szakember, életmód-tanácsadó nézeteit, tanácsait foglalja egy csokorba. Magyarországon és világszerte egy bomba-sikerként jegyzik, s fogyasztják az emberek. Számos nagynevű magyar üzletembert, politikust ismerek, akinek ez a bibliája. ) /7/

Az ember végtelen lény. Maga a tudás, a tökéletesség, a nagyszerűség. Se korlát se plafon. A hiány, mint olyan, nem létezik. Alapvető bőségre vagyunk teremtve. Nem kell mást tenned, mint arra gondolni és arról beszélni, amire vágysz, hisz Mindenható vagy. Azt pedig nem kell tudnod miként fognak teljesülni vágyaid, az nem a Te asztalod… A részletek kidolgozását bízd csak az univerzumra. Nem a te dolgod kitalálni, hogy a pénz miként, milyen úton találjon meg téged. A leggyorsabb módja a meggazdagodásnak, ha most boldog vagy. A hála és a hit ereje mindent legyőz… Mindehhez csak derűsen kell gondolkodnod, és úgy általában vidámnak kell lenned.  A szegénység, a nélkülözés, a hiány mindig abból fakad, hogy saját gondolatainkkal elzárjuk a felénk áramló bőség útját. Azokra a dolgokra, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretnéd, ne pazarold az energiádat. Hinned kell benne, hogy megkaptad amit, kértél abszolút és tökéletes bizalommal. Úgy kell tenned, mintha a vágyad tárgya már most a birtokodban lenne… érted már? Felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával foglakozni. Az ellenállás értelmetlen és felesleges. Ha nem foglalkozunk velük, és a szeretetre összpontosítunk, az akadályok egyszerűen eltűnnek. Tudnod kell, hogy ha negatív érzések mellett döntesz, akkor elvágod magad a jótól. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté… hidd, hogy megkaptad, amit kértél, és ezek után már nincs más dolgod, mint jól érezni magad… érezd jól magad, most.” /8/

Milyen nyelven értékesítik az emberiség új mesemondói ezt az igét, azt a jövőt, ahol az embereknek már csak az lesz a dolguk, hogy jól érezzék magukat, ahol már nem kell arról vitatkozniuk, hogy ki kap mit, mikor és hogyan, ahol már végleg megszűnt a politikai élet, s mindenki a Breitbart tudósításait fogja lapozgatni, az okos-telefonján. (Előre is köszönet, Gorka Sebestyénnek, a magyar kiadásért.)

Az új nyelv, poszt-Machiavelli prototípusát, két Amerikai társadalomtudós 1975-ben tárta a nyilvánosság elé, s ezzel valóban hadat üzentek a nyugati áramlatnak. /9/ Ennek az áramlatnak a nyelvről már korábban részletesen beszámoltam itt most csak röviden fogom összefoglalni annak alap-téziseit.  /10/

Az új áramlat nyelve nem tiltja, de gyakorlatilag nagy ívben kerüli az igazmondást, mert állítólag, az semmit se hoz a konyhára, nem hasznos. Idézem a szentírást: Az új áramlat nyelve „nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen. Célja, hogy hasznos legyen. Van néhány igen hasznos alapelve. Javasoljuk, hogy viselkedjen úgy, mintha ezek igazak lennének.” /11/ Donald Trump napi tweetjei már több mint egy éve erre a nyelvre trenírozzák Amerika népét, és a nemzetközi döntéshozókat. Egyre több véleményformáló azt tanácsolja, hogy szokjunk már végre hozzá. Ez van, s kész. Nemsokára már senkit se fog zavarni világszerte, hogy a világ vezető politikusa napi szinten hazudik.

Ha már nem kell arra figyelni, hogy vezetőink igazat mondanak vagy hazudnak, mire figyeljünk? „Mindenáron arra kell figyelnünk, hogyan teremtsünk összhangot: arra hogy hogyan hozzunk létre bizalmon és rokonszenven alapuló kapcsolatokat azokkal, akiket érzelmi eszközökkel egy másik valóságba akarunk átemelni, és azt szeretnénk elérni velük, hogy hasznosan szolgálják céljainkat.” /12/  

Mégis, gyakorlatilag, hogyan is működne mind ez? Az új nyelvészek szerint, egy célközönség ráhangolásához először is összhangot kell teremtenünk, azt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha feltérképezzük, mire kattannak érzelmileg a nyáj tagjai. „Azzal kezdjük, hogy írjuk le jelen idejű érzékszervi tapasztalatukat, és ehhez igazítsuk a nyelvünket, akkor majd könnyen és természetesen követik mondandónkat..  A nyelvezet illesztése csodát tesz az összhang létrehozása során.” /13/  Itt egy rövid szünetet tartanék, mert a sorok közt bujkál a lényeg.

Az érzelmi térképek készítését, tehát azt az első lépést, amiről a fenti nyelvészek beszélnek, korábban a közvélemény kutatókra bízták Ma már, a legújabb algoritmusok eszközeivel, kérdezésünk, vagy tudatunk nélkül, mind ez úgy leszedhető az internetről, mint cseresznyék a fáról. (Erre szakosította magát Robert Mercer amerikai multi-milliárdos, a Cambridge Analytica és a Breitbart vállalatok fő részvényese, akinek szerettei berepítették Gorka Sebestyént és Steven Bannont a Fehér Házba és összedolgoztak azokkal az „alt-right” írnokokkal, akik befészkelték magukat Budapestre is, hogy onnan, a szeretet és összefogás védő szárnyai alól, szállítsák a szükséges szövegeket a Trump kampány, és az Orosz troll-farmok számára. /14/

„Big Data” adatbankokban ma már jóformán minden egyes amerikai, vagy magyar állampolgárról több-száz fajta érzelmi „adat” áll a politikai marketingesek rendelkezésére. A Trump kampány körüli vizsgálatok többek közt azt próbálják kideríteni, ki adta oda az Oroszoknak az érzelmi térképet, a regionális céltáblákat, amelynek birtokában, több-százmillió Amerikai állampolgárt úgy tudtak testreszabott érzelmi narratívákkal megszólítani az Oroszokkal összedolgozó nemzetközi „troll-farmok” hogy azoknak halvány gőzük se volt arról, ki üzengetett nekik. /15/

Az új áramlat egyik apostola, Milton Erickson volt. Róla majdnem olyan áhítattal beszélnek az új nyelvészek, mint a Szkíták leszármazottjai, a magyar táltosok, vagy maga, Wass Albert beszél, Szent András névrokonomról. (Andrást, Krisztus legelső apostolaként ismerteti az Új Szövetség.) /16/. „Erickson művésziesen homályos módon használta a nyelvet. …egyik tipikus eszköze a kétértelmű szavak használata volt. A Milton-modellben a nyelv használatával, többféle módon értelmezhető szavakkal, idézzük elő és tartjuk fenn a transzállapotot. Egy burkot alakítunk ki, hogy ezáltal tapasztalataink szubjektívabbá váljanak, befelé irányuljanak és kiszorítsák a fejünkből az objektivitást” /17/

A szeretet és összefogás pártja Magyarországon, az új áramlat nyelvét, többek közt egy magyar származású amerikai professzortól, Csikszentmihályi Mihálytól tanulta el már a 90-es évek során. Ezzel a nyelvvel került a topra 2010-ben, ezzel a nyelvvel tartja magát a hatalomban. /18/

Mivel a hazudozás etikailag sokakat irritál, a poszt-modern nyelvészek kénytelenek voltak egy koncessziót tenni. Bár nem szorgalmazzák az igazmondást, azt megengedik, hogy ha az igazmondással nagyobb haszonra tudunk szert tenni, hát egye fene, tegyük azt. Ez a nyitás, valójában az egyedüli és egyben az utolsó lehetőség arra, hogy a nyugati áramlat túlélje a poszt-modern politikai nyelvészek fejlesztéseit. Ha nem köpi ki az érzelem nyelvét a szájából, hanem rátapad, és lázba hozza azt, akkor még van remény a túlélésre.

A nyugati áramlat követőinek egyetlen vállalható alternatívája maradt, a mesterséges intelligencia felé vezető úton: az, hogy megkérdőjelezhetetlen módon bizonyítsa, és nem kizárólag az értelem, hanem az érzelem nyelvén is, hogy hasznosabb, mint az a nyelv, amelyik ki akarja szorítani az objektivitást az emberiség fejéből. Ha a nyugati áramlat képtelen felvállalni az érzelem nyelvét, kizárólag az értelem nyelvét használja, akkor valóban egy olyan áramszünetnek leszünk a tanúi, mely nem csak a demokráciával, hanem magával az emberiséggel is előbb utóbb végezni fog. Nézzük hát a megoldást.

Az érzelem és az értelem nyelvének párbaja, feszültsége

Komoly emberek manapság már sehol sem bíznak abban, hogy az érzelemmentes, racionális emberi ész, kizárólag optimális megoldásokat képes letenni az emberiség asztalára. /19/ Erre figyelmeztetett már több száz évvel Harari előtt, a Skót filozófus, David Hume. Azt állította, hogy mind azok, akik megfeledkeznek az emberek érzelmi tapasztalatairól az ismerkedés (tudás) felé vezető úton – kihagyják a tudás algoritmusából, az érzelmi elemeket – el fognak veszni. Ezt állítja, Dante is, vagy akár Carl Jung. Én őket követem.  /20/ (Mind három Arisztotelészt követte. Gondolatvilágukat, Pascal módszerével én egy mondatba foglalnám: minden kiút befelé vezet, a felfelé vezető út lefelé indul, aki kerüli a bizonytalan utakat, s csak a biztos utakon menetel, már eleve elveszett. /21/

A nyugati áramlat kortárs fejlesztői, Arisztotelész egyik legismertebb tanítványa, Immanuel Kant, tanácsait követik a fenti megosztottság kérdésében. Kant az, aki Arisztotelész cipőiben járva, felfigyelt Hume figyelmeztetésére, és kiegyezést köt az értelem és az érzelem közti vitában. A következő szavakkal vezeti le ezt a feszültséget. “Az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek.” /22/ A nyugati áramlat ma Kant nézetét követi, de nem kizárólag azért, mert kiegyezett Hume-al, hanem azért, mert visszatért Arisztotelészhez. Arisztotelész után, Kant az első nagy nyugati gondolkodó, aki újra összekapcsolja a jó kormányzást, az ésszerű kormányzással, a kommunikatív cselekvés fogalmával. Ezzel az eszközzel lapátol az igazságos, fenntartható társadalmi jólét irányába.

Kant, legfontosabb nézete a következő: a racionális gondolkodásmód nem azért tör a felszínre, hogy ott vákuumba zárt, elszigetelt módon éljen, magában elmélkedjen, hanem azért, hogy a környezetével kommunikáljon. Kant szerint, az értelemnek, a racionalitásnak, az érzelemnek, közösségre van szüksége, fenntarthatóságát a párbeszédből meríti. Kant az a nyugati gondolkodó, akinek politikai, szemléletében, döntő szerepet játszik a cselekvő nyelv fogalma. Szerinte, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető út, a szólásszabadság biztosításával valósítható meg.

Mindazok számára, akiket az ésszerű kormányzás és a kommunikáció közti kapcsolat foglalkoztat, Kant megkerülhetetlen. Nélküle nem vitorlázhatunk a demokrácia nyílt vizein. Mint azt Jürgen Habermas is megállapítja: “A modern kor, Kanttal kezdődik.” /23/ Hasonlóképp nyilatkozik Kantról Michel Foucault, francia filozófus is, “Ha hátat fordítunk Kant elméleti hagyatékának, minden bizonnyal az irracionalitás veszélyébe kerülünk” /24/ Kant az az ember tehát, aki már évszázadokkal ezelőtt, és Arisztotelész nyomában ki mondja: akik korlátozzák a szólásszabadságot, az érzelem és az értelem nyelvén vallott politikai nézetek szabad megmérettetését, az emberiséget egy újabb áramszünet felé, a sötétség felé terelik.

Az utóbbi évtizedek során, az előbb említett két gondolkodónak, Jürgen Habermasnak és Michel Foucaultnak köszönhetjük a nyugati áramlat nyelvének legérdekesebb fejlesztéseit. Foucault és Habermas közt mindig is nagy volt a feszültség, akár Kant és Hume közt. E feszültség elsősorban annak köszönhető, hogy míg Habermas a társadalmi konszenzusban, Foucault a társadalmi konfliktusokban látja a túléléshez szükséges életerőt. A nyugati áramlat követői, mint a Kant-Hume közti feszültség esetében is, a feszültségben rejlő erőre építkeznek. Idézném Bent Flyvbjerg-et. aki a Habermas és Foucault közt húzódó feszültség egyik elismert szakértője: “Habermas és Foucault szemlélete közt olyan alapvető különbségek húzódnak, hogy minden erőfeszítés mely őket egy közös teoretikai vagy meta teoretikai zubbonyba szeretné öltöztetni, eleve kudarcra van ítélve. Ugyanakkor, Habermas és Foucault nem csupán egymás ellentéte, hanem egymás árnyéka is: mindketten a racionalitás és a hatalommal való visszaélés problematikájával foglalkoznak, és mindketten ezeket sorolják korunk legfontosabb feladatai közé.” /25/

Habermas szerint a nyugati áramlat korább említett öngyilkossági kísérleteit kizárólag úgy tudjuk elkerülni, ha a társadalmi nyilvánosság struktúráit szigorúan karbantartjuk, továbbá, olyan biztosítékokat építünk be a nyilvánosság struktúráiba, amelyeknek köszönhetően a társadalmi nyilvánosság szereplői, egyenrangú, szabad, és racionális módon érvelhetnek egymással a közös megértés érdekében arról, hogy ki kap mit, mikor és hogyan. /26/ Tanácsa nem egyenlő a megváltással, több helyen is kiegészítésekre szorul az általa készített korszerűsítés, de annak alapjai megkerülhetetlenek. /27/ Habermas a következő négy kommunikatív magatartásformát hangsúlyozza, mindenek felett:

  • A diskuráló partnereknek érthető üzeneteket kell egymás felé közvetíteniük. A vitapartnereknek nem szabad homályos, kétértelmű szavakat használni.
  • A feleknek következetes álláspontokat kell kommunikálniuk. Ha meggyőződéseinkkel ellentétes nézeteket bocsájtunk ki, akkor nem a megértést, hanem a félrevezetést szolgáljuk.
  • A diskurzus során az igazmondásra, az őszinteségre kell törekedni. Ha tudatos hazugságokkal próbáljuk megtéveszteni a nyilvánosság szereplőit, kiverjük a nyugati áramlat biztosítékait. Abból sötétség születik.
  • Az érvelő feleknek biztosítani kell állításaik hitelességét. A demokratikus politikai diskurzus addig a határig nevezhető racionálisnak, amíg adott a kritikus felülvizsgálat, a számon kérhetőség lehetősége, amíg a kételyeket nem söpri az asztal alá a hatalom, amíg azokat szabadon megvitathatják a felek. A parlamenti demokrácia azt jelenti, hogy a hatalom nem korlátozza a fenntartható társadalmi jóléttel kapcsolatos versengő nézetek szabad áramlását, nem zavarja az egymással versengő állítások, érvelések etikai megmérettetését.

Mit mond mind erről Foucault? Szerinte a társadalomtudósnak egyetlen feladata van: “kíméletlenül rámutatni minden, a hatalommal való visszaélésre, függetlenül attól, hogy azt ki követte el vagy annak ki az áldozata” /28/ és ez által “lendületbe hozni, kiszélesíteni a szabadság térnyerését.” /29/ Bár sokan nem így látják, Foucault magát mindig is egy társadalmilag aktív, cselekvő lénynek tartotta. Saját szavaival, “egy műszerkereskedő, egy recept készítő”, akart lenni, egy olyan ember “aki célokat fogalmaz meg, egy kartográfus, egy tervrajzoló, egy fegyvergyártó.” /30/ .

Foucault nem volt szótlan a korábbi egy-párt rendszerek politikai gyakorlatával szemben sem, azokat mindig is élesen bírálta. A szovjet típusú, a kollektív érdekek maximalizálására létrehozott egy-párt rendszerek hanyatlásának, bukásának okait is arra vezeti vissza, hogy ezek a rendszerek tudatosan, tervszerűen és erőszakosan leszűkítették, visszafojtották a társadalmi vitát, a társadalmi és politikai konfliktusok térnyerését. Ha élne, ugyanez lenne a mondanivalója a jelenlegi Orosz, Török, Kínai államokról vagy arról az államformáról, amelyet a szeretet és összefogás neve alatt működtetnek Magyarországon. Foucault számára, “Egy mindenki által elfogadott morális rendszer felállításán fáradozni, pontosabban, azt mindenki számára kötelezővé tenni, egy tragédia.” /31/ mert az kiveri a nyugati áramlat biztosítékait, nem az igazságos, fenntartható társadalmi jólét, hanem a sötétség felé vezet.

Miről szól a társadalmilag felelős polgári magatartás? Foucault szerint nem arról, hogy összefogjunk a hatalom által reklámozott közösségi vagy egyéni érdekek védelmében, hanem arról, hogy kritikus és éles szemekkel figyeljünk mindenre, ami kiverheti a nyugati áramlat biztosítékait. Csak így tudják az emberek jól szolgálni az igazságosság, a jog keretei közt haladó menetet a fenntartható társadalmi jólét felé. A nyugati áramlat jelenleg Magyarországon tapasztalható áramszünetéből kivezető út többek közt Foucault receptjével érhet célba. /32/

Zárszó

Egyesek szerint a választók világszerte elsősorban aszerint ítélik meg vezetőiket, aszerint tekintik őket legitimnek és szófogadásra alkalmasnak, hogy képesek-e fogyasztói jóérzést kelteni a bőrükön. /33/ Ezt a valóságot vágta négy szóval, brutális egyszerűséggel és elismert sikerrel, az Amerikai választók fejéhez 1992-ben, James Carville, Bill Clinton kampánystratégája. (It’s the economy, stupid) Tulajdonképpen erről beszélt 70 évvel korábban, a pátosz szavait használva, Márai Sándor is: „A tömegeknek védettség kell, semmi más… és ezért a tömeg mindig hajlandó feláldozni a szabadságot… Nem akarnak többé liberalizmust, sem szabadságot: biztosítékot akarnak a munkanélküliség, betegség, és öregség veszélyei ellen” /34/

Pár évvel ezelőtt, két nemzetközi kutató, akik Mancur Olson „public choice” szemlélete szerint vizsgálják a valóságot, ekonometrikai módszerekkel bebizonyították, hogy Magyarországon a gazdasági jó érzést a hatalom nyelvi eszközökkel, a szeretet látszatát keltő átveréssel gerjeszti. Magyarország jobban teljesít! Ez a szlogen folyt a csapból is, miközben a magyar gazdaság teljesítése, az ország szomszédjaihoz, és a korábbi évekhez hasonlítva, empirikus módszerekkel verifikálható módon, alul teljesített. A két kutató azt állítja, hogy az „illiberális” rezsimek, kisebb gazdasági visszaeséseket ki tudnak bekkelni, de nagyobb sokkok esetében gyorsan veszélybe kerülnek. Elsöpörheti őket egy puccs vagy akár a népharag. (Választások nem söpörhetik el őket, mert az igazságos – angolul fair – politikai versenyt, az illiberális rezsimek, amilyen gyorsan tehetik, beszüntetik. Ezt az utóbbi tényt igazolta a transzatlanti közösség egyik szervezete, az OSCE, a 2014-ben tartott magyar választások esetében. /35/

Az alig egy éve tartó gazdasági fellendülés némi önbizalmat nyújthat a magyar politikai vezetőknek, a 2018-as választások célegyenesében. A közgazdászok, persze jól tudják, hogy a reál üzleti ciklusok, olyanok, mint a fecskék: nem maradnak egy helyben sokáig, jönnek és mennek. A jól képzett közgazdászok azt is tudják, hogy a magyar gazdaság egy nagyon beteg fecske, mely mások jóvoltából képes csak repdesni. (Az EU által nyújtott anyagi szubvenciók nélkül nagyon nagy bajban lenne. A magyar állami fejlesztési költségek több mint 90%-át külföldi adófizetők kénytelenek fedezni, a fecske önerőből képtelen lenne repülni. Az is segít, hogy manapság, több olyan fecske besegít nekünk, akik rajtunk keresztül szeretnének befészkelni a nyugati piacokon. Itt most Azerbajdzsán, Kína, vagy Oroszország jut az eszembe. Csak egy darab Azeri baltás gyilkos, 7 millió dollárt tud a konyhára hozni.) /36/ Egy valami viszont nem hidalható át, nevezetesen az, hogy Magyarország népének vezetői, az új áramlat-elmélet nyelvészeinek tanácsára, ipari módon, és sorozatosan hazudnak arról, hogy ki kap mit, mikor és hogyan, ebben az országban. A nyugati áramlat nyelve, Arisztotelész követői, azért beszélnek ez utóbbi magatartás ellen, mert tudják, hogy az nem a fenntartható társadalmi jólét, hanem a társadalmi fosztogatás irányába vezet.

Sorozatom idáig egy valamiről nem beszélt, bár erről másutt már többször is beszéltem. Ez a nyugati áramlat gerinc-hálózatának karbantartásáról, folyamatos bővítéséről szól. A szeretet és összefogás látszatát keltő átverés Magyarországon nem csupán annak tudható be, hogy az átverő, varázslatos módon mozgatja a nyelvét, hanem annak, hogy a nyelve nagyon messzire nyúl (angolul: reach) és nagyon mélyre tud behatolni (angolul: penetration). A szerteágazó elérés és behatolás nemcsak az átverő nyelvmozgásának, hanem a hálózatépítő tehetségének együttes eredménye. Itt a vállalkozói szféra, a polgári körök, az egyház, a helyi választókörzetekben szorgoskodó emberekre, a média-hálózatokra, a nem-kormányzati civil szervezetekre, vagy akár a diaszpórában működtetett kapcsolati hálózatokra gondolok. (Az utóbbiak példájaként említeném azokat a határon-túli szervezeteket, melyekkel Észak-Amerikában, a magyar adófizetők pénzén, a helyi magyarok szájában mozgatja a nyelvét a szeretet és összefogás pártja: The Friends of Hungary, a Magyar Diaszpóra Tanács, The Magyar Foundation, The Hungarian Initiatives Foundation, A Magyar Lobbi, a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége, a Kőrösi Csoma Program, a Magyar Kulturális Tanács, stb, stb..)

A korszerű, hatékony politikai nyelvhasználat, messzire és mélyen behatoló hálózatok nélkül csak azt biztosítja, hogy önmagunkkal beszélgetünk. A mai demokratikus ellenzéknek Magyarországon két kiemelkedő kihívással kell szembenéznie: nem csak a nyelve, hanem a kommunikációs hálózata is elkopott. Mindkettő, szuboptimális módon teljesít. A magyar demokratikus ellenzék nem a nyelvének és kommunikációs hálózatának korszerűsítésével, hanem egy másik testrészével foglalkozik. Ennek a haszontalan elfoglaltságnak az elemzése viszont már egy más lapra tartozik.

Göllner András

Lábjegyzetek

  1. A Buddhizmus téziseibe most nem lenne szerencsés elmerülni. Inkább olvassuk Herman Hesse csodálatos regényét, a Siddhartha szövegét. Én Joachim Neugroschel németről angolra fordított változatát kedvelem. (New York. Penguin Books. 1999.) A következő szavak, a nyugati áramlat nyelvén rezegnek: „Govinda, Siddhartha felé fordult: Mond, hová tartasz Siddhartha? Nem tartok én sehová, csak mozgásban vagyok.” (Saját fordításom.) 82 o.
  2. A váltakozó áramkörök fogalmáról, itt csak röviden beszélnék, nehogy újfent megrázzak egy pár emelettel lejjebb szórakozó nyugdíjas magyar fizikust. Rájuk való tekintettel, nem szeretném túl feszíteni a hasonlatokat, de számomra, hálózati szemléletem a váltakozó áramelmélettel is rokonos. A jól képzett villanyszerelők tudják: a két pólusú, egyenes áramkörökkel ellentétben, a váltakozó áram esetében, az áramot létrehozó váltakozófeszültség értéke ismétlődően, ellentétes értékeket vesz fel (vagyis a pólusok váltakoznak). A váltakozó feszültség, tehát, egy olyan feszültség, amelynek nagysága és iránya periodikusan változik. Nagyságától függően nevezik törpefeszültségnek, kisfeszültségnek, nagyfeszültségnek vagy különlegesen nagy feszültségnek. Egy különlegesen nagy feszültség példájaként említeném azt a feszültséget, mely Hegel és Marx szemléletei közt alakult ki abban a kérdésben, hogy a szellem, vagy az anyag mozgása irányítja az emberi fejlődést. Egy másik ilyen különlegesen nagy feszültség az, amelyik a szekularizmus és a klerikalizmus között húzódik már évszázadok óta, s melyet, sorozatom 4. része feszegetett. A nyugati áramlat, az én műszaki kézikönyvemben, 7 egymással ellentétes polaritásról ismert. E sorozat, csak kettőre világított rá. A többiről, és egyéb más dolgokról majd egy most készülő könyvemben beszélek– Hazátlan szavak: az átmenet nyelve a demokráciából az önkényuralomba. (2018).
  3. Ezúton szeretnék fejet hajtani Polányi Károly előtt is, aki már gyerekkora óta tisztelte Arisztotelészt, és akit a nyugati áramlat egyik legkülönlegesebb fejlesztői közt tartok számon. Mindmáig szoros szálak fűznek szellemiségéhez, és közvetlen családtagjaihoz. Polányi legfontosabb műve A Nagy Átalakulás. (Budapest. Napvilág Kiadó.) Annak első változatát angol nyelven, 1944-ben készítette el. Első amerikai kiadása, The Great Transformation: The Political and Economic Origins of Our Time címen és Robert M. MacIver bevezetőjével, 1957-ben jelent meg. (Boston. Beacon Press). Javasolnám azt az elemzést is, amelyet lánya, nemrég a nyilvánosságra hozott, többek közt azokról a „polaritásokról” melyek apja gondolatvilágát „fűtötték”. Lásd: Kari Polanyi Levitt. „Polanyi’s Vision of a Socialist Transformation: Freedom of Action and Freedom of Thought” Kézirat. Montreal. 2016. E kéziratban is olvashatunk Polányi, Arisztotelész iránti vonzódásáról (ibid. 114. para.) A vonzódásról, Polányi saját szavaiban, itt olvashatunk: Karl Polányi. “Aristotle Discovers the Economy.” in Karl Polányi, Conrad M. Arensberg and Harry W. Pearson (eds). Trade and Markets in the Early Empires. The Free Press. 1957. 64-94 oldalak. Krisztus iránt vonzódásáról nem csak a lányától tudok, hanem Polányi saját írásaiból is. Lásd: Karl Polányi, John Lewis and Donald K. Kitchin. Christianity and Social Revolution. Books for Libraries Press, 1935.
  4. Az alábbi futamot egy korábbi számomból improvizáltam ide. Lásd: Göllner B. András. „Mi Van?” Kanadai Magyar Hírlap. 2016. Május 25. „So What?”, Miles Davis korszakindító slágerével ajánlom. https://www.youtube.com/watch?v=zqNTltOGh5c .
  5. Yuval Noah Harari. Sapiens. New York. Signal Paperback Edition. 2015, illetve Homo Deus. New York. Harper Collins. 2017.
  6. John Adams levele John Taylor-hoz, 1814. április 15. (Saját fordításom.)
  7. Rhonda Byrne. A Titok. Édesvíz kiadó. Budapest. 2007.
  8. Ibid,. 13, 15, 48-52, 89, 98, 99, 102, 111, 129, 133, 151, 164, 169, 183, 184 oldalak.
  9. Itt most Richard Bandler és John Grinder két kötetes könyvére, The Structure of Magic (A Mágia Struktúrája) (Palo Alto. Science and Behavioral Books. 1975.) illetve, Patterns of the Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson (A hipnotikus technikájának mintái) (Meta Publications, 1975.) tanulmányaira gondolok.
  10. Lásd: Göllner B. András. „A Fidesz nyelve”. Kanadai Magyar Hírlap. 2015. Április 24. http://kanadaihirlap.com/2015/04/24/a-fidesz-nyelve/. Továbbá: Göllner B. András. „Egy érzés, ami mindent eltakar.” mely 5 részletben futott 2012 során a Kanadai Magyar Hírlap Angolul: András B. Göllner. „RCA Viktor: His Masters Voice”. Hungarian Free Press. 2015. Május- Július.
  11. Joseph O’Connor és John Seymour. Neuro-Lingvisztikus Programozás. Bioenergetic könyvkiadó, Budapest. 1996. 27. o.
  12. , 42, 55, 134 oldalak
  13. , 134 o
  14. E témáról, rajtam kívül sokan értekeztek. Két 3 részből álló korai dolgozatomat, mely elsőként beszélt a magyar szálakról, itt olvashatjuk. András B. Göllner. „The Budapest Bridge.” Hungarian Free Press. 2017. Április 13, 14, 21. Illetve: András B. Göllner. „Creatures in the Budapest Hills”. Hungarian Free Press. 2017. Április 28, 30 és Május 2. November vége felé, ezek a szálak már erősebb figyelmet kaptak a kongresszusi vizsgálatok során: Lásd András. B. Göllner „US Hearings on Russia Point finger at Hungary.” Hungarian Free Press. November 8, 2017. Ez a téma még nagyobb nyilvánosságot fog kapni a következő hónapok során. Lásd: Anna Nemtsova. „How Putin’s Using Hungary to Destroy Europe.” Daily Beast. November 9, 2017.
  15. Egy jó betekintés az új „cyber” technikákba melyek szerepet játszottak a 2016-os amerikai választások kimenetelében itt olvashatunk. Sue Halpern. „Our Hackable Democracy.” New York Review of Books. August 10, 2017. A Nemzeti Konzultációk, a 2014-es és 2018-as választások előestéin, Magyarországon, egy hibrid adatgyűjtő modell használatáról árulkodnak, mivel odahaza az új algoritmusok használata még nincs olyan szintre kifejlesztve, mint Amerikában. A kérdőívek, nem véletlenül voltak orosz adatbázisokba csatlakoztatva. 2018 tavaszára, már jelentős lépéseket fogunk látni Magyarországon is e téren.
  16. Ellentétben a többi apostollal, akiket Jézus szólított fel a szolgálatra, András saját meggyőződéséből vállalta fel az Anaxot. Egy józan gondolkodású, szellemileg nyitott, tettre kész tanítványként beszél róla az Új Szövetség. Nyitottságának egy példájaként említik azt az esetet, amikor szívélyes módon fogadta a görög migránsokat Júdeában. Az ország, azokban az időkben, idegengyűlöletéről volt ismert. András meghallgatta az idegeneket, megértő módon tolmácsolta kérésüket Krisztus felé. A szkíta emlékezet szerint az Anax hírét ők közvetlenül Andrástól kapták, s nem áttételesen, holmi hittérítő papoktól. A szkíták, az ő nyelvének hatására vállalják fel a kereszténységet. A magyar táltosok, mind máig, az András által hozott hit őrzőinek tartják magukat. Hivatástudatukról nem más, mint a Szent Korona tan követői által nagyra tartott Wass Albert regélt, anno. (Lásd: Wass Albert: Hagyaték. Mentor Kiadó- Duna International Könyvkiadó. Marosvásárhely-Budapest, 2011)
  17. O’Connor és Seymour, op cit., 139-145 oldalak).
  18. Csikszentmihályit, a “Flow Theory” (magyarul: Áramlat Elmélet) feltalálójaként tartják számon. Csikszentmihályi szerint, az áramlat élménye, egy teljesen koncentrált, a motivációt a maximumig fokozó élmény, amelynek során az ember kizárólag egy dologra figyel, minden mást – pl. a vitát – kizárja környezetéből, mivel azok zavaró hatással vannak a céljaira. Az áramlat élmény az egész pályás letámadást jelenti. Érdemes itt röviden idézni Csikszentmihályi magyar nyelvű könyvének előszavából, amelyben a szerző a magyarok alkati fogékonyságát ecseteli az áramlat fogalma iránt. „Bár a magyar nyelvben nincs olyan szó, amely pontosan visszaadná a flow jelentését, biztos vagyok benne, hogy nincs a világon még egy olyan hely, ahol az olvasók jobban megértenék mit is jelent ez a fogalom”. (Lásd: Csikszentmihályi Mihály. Flow – Az Áramlat: a tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai könyvkiadó. 1997.) Akár azt is mondhatta volna, hogy nincs a világon még egy hely ahol az embereket könnyebb a szeretet és összefogás látszatával átverni, mint Magyarországon. A Fidesz, alig hogy hatalomba került 2010-ben, a Széchenyi díjjal tüntetett ki nyelvi mentorát, mert többek közt ennek az amerikai professzornak köszönheti választási sikereit.
  19. Ezt bizonyította Max Horkheimer and Theodore W. Adorno a második világháború végén kiadott könyvükben, mely az úgynevezett, „Frankfurti Iskola” tankönyve. Lásd: The Dialectic of Enlightenment, Stanford: Stanford University Press, 2002.
  20. Hume 1739-ben kiadott magnum opusának legfrissebb magyar nyelvű változatát itt olvashatjuk: David Hume. Értekezés az emberi természetről. Budapest: Akadémia Kiadó, 2006. Carl G. Jungtól – Kovács Dóra fordításában – Emlékek, álmok, gondolatok, című munkát javasolnám. (Budapest. Európa kiadó. 1987.). Dante, Isteni Színjátéka, Babits Mihály fordításában, elektronikus formátumban. innen lehívható.: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm
  21. Aki netán nem ismeri Pascal módszerét, azt felvilágosítanám, saját szavait használva: „A mindenség úgy ölel magába, úgy elnyel, mint egy pontot. Az agyammal én viszont egy szempillantás alatt átölelem őt.” Blaise Pascal. Gondolatok. Szeged. Szukits könyvkiadó. (Pődör László fordítását kissé átalakítottam az angol fordítás birtokában) 91. o.
  22. Kant legfontosabb írásai a témában magyar nyelven: A tiszta ész kritikája; Bp. Atlantisz, 2004., Az ítéleterő kritikája; Bp. Osiris, 2003 (2. jav. kiad.), illetve A gyakorlati ész kritikája; Bp. Osiris, 2004 (2. jav. kiad.).
  23. Jürgen Habermas, The Philosophical Discourse of modernity. Cambridge, MA: MIT Press, 1987, 260 o.
  24. Michel Foucault, “Space, Knowledge, and Power,” in Paul Rabinow, ed., The Foucault Reader, New York: Pantheon, 1984, 248 o. Továbbá, M.Foucault, “What is Enlightenment?” in Rabinow, ed., The Foucault Reader and Foucault, “Kant on Enlightenment and Revolution,” Economy and Society, vol. 15, no. 1, 1986.
  25. Bent Flyvbjerg, Ideal Theory, Real Rationality: Habermas Versus Foucault and Nietzsche. Paper for the Political Studies Association’s 50th Annual Conference, The Challenges for Democracy in the 21st Century, London School of Economics and Political Science, 10-13 April 2000. (Saját fordításom az eredeti szövegből.) Továbbá, “Empowering Civil Society: Habermas, Foucault, and the Question of conflict.” In Mike Douglas and John Friedmann, eds., Cities for Citizens: Planning and the Rise of Civil Society in a Global Age. New York: John Wiley and Sons, 1998, pp. 185-211. “Habermas and Foucault: Thinkers for Civil Society” Journal of Sociology, vol. 49, No. 2, June, 1998, pp. 210-233 and Rationality and Power: Democracy in Practice, Chicago: The University of Chicago Press, 1998.
  26. Jürgen Habermas szerteágazó írásai óriási területet ölelnek fel. Itt Habermas egymással legszorosabban összefüggő, egymásra építő tanulmányaira hívnám fel a figyelmet. A kiindulópont az 1962-ben megjelent, Strukturwandel der Öffentlichkeit, magyarul A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Budapest: Osiris, 1999. Ezt követi 1981-ben egy kétkötetes opus, a Theorie des kom­mu­nikativen Handelns, magyarul A kommunikatív cselekvés elmélete (ELTE, 1985). A diskurzusetika témájában 1983-kiadott Moral Bewusstsein und kommunikatives Handel a mérvadó, magyar változatban, A kommunikatív etika, Budapest: Új Mandátum, Szintén megkerülhetetlen olvasmány az 1992-ben megjelent Faktizitat und Gel­tung című könyve. Ennek magyar nyelvű változatáról sajnos nem tudok. Magyar nyelvű tanulmányok közül javasolnám, Felkai Gábor: Jürgen Habermas, Budapest: Áron, 1993. Karácsony András: Eljárásbeli racionalitás és a társadalomkritika lehetősége (kézirat), Mezei Tibor, Cselekvés, politika és normativitás (Kézirat), illetve Weiss János: Habermas magyarországi recepciójáról (kézirat).
  27. Heller Ágnes: “The Discourse Ethics of Habermas: Critique and Appraisal,” Thesis Eleven, no. 10/11, 1984-85. Habermas nézeteit kielégíteném még John Rawls’ és Amartya Sen’s igazságelméletével, képességelméletével, melyek sok mindenben eltérnek egymástól, egy alapvető dologban viszont megegyeznek: az igazságossághoz, a fenntartható társadalmi jóléthez legfontosabb képességek kiválasztása értékalapokon nyugszik, és azokat kizárólag társadalmi vitán keresztül tudjuk beazonosítani. Lásd: John Rawls. Theory of Justice. Harvard University Press. 1999, illetve, „The Idea of Public Reason Revisited” in The Law of Peoples. Harvard University Press.1999, Sen képességelméletéről, igazságelméletéről itt olvashatunk. The Idea of Justice. Belknapp, Cambridge.2009. Magyar nyelven javasolnám Pataki György. „A fejlődés gazdaságtana és etikája: Tiszteletadás Amartya Sen munkásságának.” Kovász. II évfolyam, 4. szám. 1998.
  28. Michel Foucault, “Face aux gouvernements, les droits de l’Homme,” idézi James Miller, The Passion of Michel Foucault (New York: Simon and Schuster, 1993), 316. oldal (Saját fordítás)
  29. Michel Foucault, “What is Enlightenment?” oldal (Saját fordítás)
  30. Jean-Louis Ezine, “An Interview with Michel Foucault,” History of the Present, 1985. február, 14. oldal (Saját fordítás)
  31. Interjú, in “Le Retour de la morale,” Les Nouvelles (1984. június 28, 1984), 37 oldal. (Saját fordítás)
  32. Ennek a receptnek Parrhesia a neve. E szó Arisztotelész idejéből származik, Ó’Görög kifejezés, a félelemmentes, bátor közéleti beszédre utal. A nyugati áramlat nélkülözhetetlennek tartja ezt a fajta beszédet az igazságosság, alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útról. Erről bővebben: Michel Foucault: Fearless Speech: The problematization of Parrhesia,
  33. Ez tulajdonképpen Mancur Olson „public choice” néven ismert politikai tézisének lényege. Lásd: The Logic of Collective Action. Boston. Harvard University Press. 1965. Közel áll ehhez Anthony Downs is: An Economic Theory of Democracy. Cambridge University Press.
  34. Márai Sándor. Napló: 1945-1957. Occidental Press, Washington, 1958.
  35. Lásd: Hungary: Parliamentary Elections, April 6, 2014. OSCE/ODIHIR Limited Election Observation Mission, Final Report. Warsaw. 2014, July 11.
  36. Itt nem óhajtok elmélyülni az Orbán rendszer gazdasági teljesítésének boncolgatásában. Három nemzetközileg elismert közgazdász kollega véleményére hívnám fel a figyelmet, akiket nem azért tisztel a szakma világszerte, mert hazudoznak, hanem azért mert igazat beszélnek. N. Vadász Zsuzsa. „A Remény hal meg utoljára: interjú Surányi Györggyel.” November 18. http://fuhu.hu/suranyi-gyorgy-remeny-hal-meg-utoljara/. Szentkirályi Balázs. „Ha a pénzcsapot elzárják, Orbán megbukhat.” Interjú Urbán Lászlóval.” Index. http://index.hu/gazdasag/2017/04/04/urban_laszlo_ner_paks_momentum_orban_viktor_eotvos_csoport/. Kornai János. Látlelet. Budapest HVG Kiadó Zrt. 2017.
Kategóriák: Szervezetek

Orbánnak gyengülhet a rendszere?

2017, december 5 - 14:49

Olvastam egy írást, amelynek a címe azt ígéri, hogy Orbán tavaszra gyenge vezérré változik: „Orbán olyan gyenge lesz tavaszra, mint a harmatos libalegelő”. Az ott leírtakat, bármennyire illetlen a megközelítés, most nem emlegetném. Mert a cím kapcsán érdemes lehet azon is elgondolkodni, hogy valóban előfordulhat-e, hogy Orbán meggyengül?

Természetesen, elvileg előfordulhat. Annyira, hogy 2013 nyarán volt is egy olyan pillanat, amikor úgy látszott: lecserélhető. Nem az ellenzéki pártok, illetve mozgalmak ténykedése nyomán, hanem a Fidesz belső hatalmi harcainak köszönhetően. Valamint azért, mert akkor még erősebbnek látszottak azok a tendenciák, amelyek a realitások határain belül látszottak tartani a kormánypárt politikáját. Azóta az ebben szerepet játszókat Orbán részben kijátszotta egymás ellen, részben lekenyerezte, részben a lekenyerezéssel párhuzamosan erősen kompromittálta is. Olyan helyzetet teremtve, hogy mindenki tudja: vagy kitartanak a hatalma mellett, vagy együtt mennek a bíróságra. Vádlotti minőségben. Ebből a szempontból Orbán valószínűleg tényleg teljesen demokrata. Egyformán lenézi az ellenfeleit és a híveit. Amelynek dinamizmusát tekintve már az említett évben, 2013 karácsonya előtt pár nappal, megállapítható volt: egyfajta nemzeti erőszaktétel zajlik.

Ha ennek a folyamatnak a szemszögéből nézzük, akkor Orbán gyengülése valójában részletkérdés. Orbán rendszere képtelen lehet a jelen körülmények között a gyengülésre. A kompromittálva lefizetett orbanista hitbizományosok mára valószínűleg már maguk is átérezheti, hogy milyen a nemzeti erőszak, a nemzeti rettegés rendszere. Nem a fizikai erőszaktól. Ma (még) nem. De valójában egzisztenciálisan nagyon sokan kerültek zsarolható helyzetbe. Még akkor is, ha sokan gazdagodtak meg az említettek közül. Mert mindenki a saját szintjén nyomorog. Aki megszokta a luxust, annak a parizer már a nyomor szintje. Akinek meg az sem jut, annak a különben éhbért jelentő közmunka-bér elvesztése is súlyos lehetőség. A kompromittált réteg esetében ehhez hozzá vehetjük az igazságszolgáltatástól való rettegést éppen úgy, mint azok belső pánikját, akikben a lelkiismeret és a morál nyomokban még fellelhető.

Ez az a kéz kezet tördelve mosogató rendszer az, ami ugyanúgy konzerválhatja a hatalom játékosait, ahogy Sztálin halálával sem bomlott fel a pártja, és a változások jó része is legfeljebb, ma már, optikai tuningként tekinthető. Egyébként valószínűleg nem véletlen, hogy a módszertani tankönyvekben sok szempontból az odáig való visszalapozást gyaníthatjuk. Ugyanakkor, a korábbi írásokhoz is visszakanyarodva, valószínűleg hiába is cserélnék le Orbánt. Négy éve még volt esély, hogy a párton belül egy racionálisabb, „emberarcúbb” vezetővel váltsák le. Ez a hajó, mára, valószínűleg elment. A gazdasági exodus kleptoligarcikus kormányában egyre kevesebb olyan tényező látható, akinek valós érdeke fűződhetne a rendszer lecseréléséhez.

Maradna tehát az a lehetőség, hogy a Fideszt nagyon meg kellene verni a választásokon. Amire egyébként, elméletben még lehetőség is lenne. De erre is igaz, hogy az elmélet nem egészen azonos a gyakorlattal. Elméletileg Hellernek, például, igaza lehet, hogy a Jobbikkal megérheti egy választási szövetség. Ehhez azonban gyakorlatilag el kellene hinni, hogy Jobbik semmi pénzért, valamint semmilyen konc reményében sem, kötne kormányzási szövetséget a Fidesszel. Valamint azt, hogy a néppártosodás folyamata őszinte. Azaz nagyjából azt, hogy cél túlmutat azon, hogy a baloldal hallgatólagos, illetve tevőleges támogatásával szülessen meg a jelenleginél is jobboldalibb, netán még diktatórikusabb kormányzás.

Kategóriák: Szervezetek

Iványi Gábor: Soros György Nobel-békedíjat érdemel munkájáért

2017, december 5 - 14:21

Magyar gondolkodók és kutatók egy csoportja  — Iványi Gábor lelkésszel az élen — Soros Györgyöt javasolta Nobel-békedíjra a norvég parlament elnökének címzett levelükben. A levelet még november elején küldték el, de csak december 4-én került napvilágra. A levél magyar verzióját először a 168 Óra c. hetilap közölte. Az alábbiakban a magyar és az eredeti angol levelet osztjuk meg olvasóinkkal.

***

Tisztelt Elnök Úr,

javasoljuk, hogy a következő Nobel-békedíjat George Sorosnak ítéljék oda. Ismeretes, hogy az 1980-as években a magyar, cseh és lengyel ellenzék kitartó és szisztematikus támogatásával Soros hozzájárult a demokrácia megteremtéséhez és a Varsói Szerződés felbomlásához. Az általa elnökölt Open Society Institutes mindenütt a világon támogatja a békés demokratikus átalakulás ügyét. Az általa finanszírozott Central European University magas akadémiai színvonalú, nemzetközi és a demokrácia iránt elkötelezett diákok ezreit bocsájtotta ki.

Az antidemokratikus aktivitásukról elhíresült kormányok – mint a fehérorosz, vagy a 2014 utáni magyar – Soros György személyét központba helyező propagandakampányukkal csak megerősítik a demokratikus oldal meggyőződését Soros személyének szimbolikus súlyáról.

2016. július 19-én a Foreign Policy című folyóiratban részletesen kifejtette véleményét az európai migrációs válságról, mely a legkomplexebb elképzelés napjaink egyik legnagyobb krízisének megoldására.

Iványi Gábor, lelkész

Lukács Péter, oktatáskutató

Majsai Tamás, teológus

Nagy Péter Tibor, szociológus

Szilágyi Gál Mihály, filozófus

 

Kategóriák: Szervezetek

Anna örök

2017, december 4 - 17:19

Szinte kivédhetetlen, hogy a Nemzeti Múzeum legújabb kiállítása kapcsán ne Juhász Gyula jó kilencven évvel ezelőtt írott verse jusson a látogató eszébe. Mindkettő – a kiállítás és a vers – tárgya az elhibázott élet, amiről persze csak utólag tudjuk megállapítani, hogy elhibázott. Mindkettő rokon még valami másban is; az életben és a kiállításon is mi magunk hozzuk meg a döntést, a következmények csak később lesznek láthatóak.

Két dátum is összecseng, de ez már véletlen játéka. A Nemzeti Múzeumban 1920 óta nem volt arra példa, hogy átvettek volna valahonnan egy teljes, kész kiállítást. Most ez történt. Az „Anna. Változatok székely asszonysorsra” című kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum időszaki kiállítása – mely 2017. november 30-tól 2018. április 29-ig látogatható – két fiktív történeten keresztül, a kisember szemszögéből láttatja az elmúlt évszázadot. Főszereplője, Anna, 1920-ban született. Ez az Anna nem valós személy, sosem létezett. Alakját a képzelet szülte, megannyi megtörtént eset alapján. Benne egy egyszerű székely lányt ismerhetünk meg, akinek fiatalon sorsfordító döntést kell hoznia: megtartja-e egy szerelmes este nem kívánt gyümölcsét vagy sem? Akár igent mondunk Annával, akár nem, mindkét esetben megnézhetjük, hogyan alakult az élete a 20. század viharai közepette.

Ez olyan kiállítás, mely nőről szól és a nők szempontjából közelíti meg a társadalmi problémákat – de férfiak találták ki: Miklós Zoltán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Kinda István pedig Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban dolgozik. A látogató a kiállítás területére egy 1816-ban készült székelykapun át lép be, a történet viszont száz évvel később kezdődik. Anna 17 éves korában komoly döntés elé került, melyet erősen befolyásoltak a társadalmi normák, a család véleménye a székely, falusi társadalomban és – ott volt még az egyház is, amely szigorú korlátok közé szorította a párkapcsolatokat. Anna történetei nem betűkön, olvasmányokon keresztül jutnak el a látogatókhoz, hanem Bocskor Bíborka (a Magashegyi Underground énekesnője) hangján, egyes szám első személyben, mobiltelefonos applikáción keresztül hallgathatók meg. Ezáltal a fiktív elbeszélés és a hiteles múzeumi tárgyak is jól megkülönbözethetővé válnak, hiszen a hagyományos tárgy- és enteriőrleírásokon keresztül a díszletek mögött láthatóvá válik a tudomány által feltárt valóság is. Mobiltelefonokat a látogatók ingyenesen kölcsönözhetnek az információs pultnál!

A székelykapun belépve egy csűrbe jutunk, ott zajlott a falusi mulatság, mely során Anna majd elmegy egy legénnyel és pár lépés után a látogató választhat, először melyik életutat kívánja végignézni. Megtartja Anna a gyereket és a társadalmi nyomás hatására férjhez megy egy idős férfihez vagy pedig magzatelhajtás után távozik a faluból és cselédnek áll a városban. Annyit már most – elöljáróban – elárulhatunk: bárhogyan is dönt a látogató, bármelyik úton indul el, egy idő után visszakerül a kiindulási pontra, hogy onnan bejárhassa a második életutat is. Látni fogja, milyen lehetett a házasságba belekényszerített asszony sorsa? Milyen lehetett a cselédé, a gyári munkásé? Hogyan befolyásolta a történelem változása az egyén életét? Hatalom volt-e a néphatalom? Szabadság volt-e a magány? Ezekről szólnak majd Anna, szinte csak saját magának elmondott, gondolt szavai.

Ha elindulásnak azt az utat választjuk, amikor férjhez megy egy idős, enyhén rokkant, de az akkori viszonyok között tehetősnek számító férfihoz egy másik faluba, látjuk a még XIX. századvégi kor szerinti falusi otthon tárgyait, 1938-ban. Anna sehol nem látható – hiszen ő mindenhol ott van, ő mesél. Megszületik a gyerek, a kis Ferike, a férj tisztességes, a nevére veszi fel is nevelik ketten a jóeszű fiúcskát. Anna lelkiismeretesen ápolja öregedő férjét haláláig, közben kitör a második világháború, majd jön Erdélyben a „román világ”, a kollektivizálás. Annát – ahogy elmeséli – ez nem viseli meg, beadja mindenét a közösbe, hiszen a vagyon, a termény, az eszközök, amiket elveszít, eredetileg sem volt az övé. Munkát kap a városban, ingázik. A fia tanul, mérnök lesz, felnő, elszökik Magyarországra, majd onnan is továbbáll. Néha érkezik levél tőle.

Anna – életében először – a maga ura lesz, a kornak megfelelő körülmények között, de régi életéhez képest feltétlenül viszonylagos jólétben él. A férjétől rámaradt házat eladja és beköltözik a városba egy szép új panellakásba, „a városi kényelembe”. A kiállításnak ebbe a terébe lépve, a mai fiatalok könnyen felismerik szüleik, nagyszüleik tárgyait, lakásaik berendezését. A nyolcvanas években a Székelyföldön is hasonló volt egy átlagos lakás. Elérkezünk 1989 decemberébe, a romániai forradalom hírei, képei a televízión keresztül jutnak el hozzá. Ám Anna életét Ceaușescu bukása már nem változtatja meg – 69 éves. Halljuk a hangját, töpreng, emlékein vívódik – talán más sorsa is lehetett volna, ha akkor – 17 évesen – másként határoz, más utat választ.

A kiállítás látogatója, sétája közben itt ér vissza arra a pontra, ahol az útelágazás kezdődik. Most lehetősége van bejárni azt az utat, ami megmutat egy olyan lehetőséget, melynek kezdetén Anna a gyermek elvetetése mellett dönt. A XX. század első évtizedeiben egy falusi „megesett leány” számára a kiút – hogy meneküljön a falu szája elöl – szinte készen állt. A magzatelhajtás után elment cselédnek egy városi családhoz. Anna is ezt teszi, mint oly sokan abban az időben. A kiállítás Weinberger Jakab kolozsvári lakásába viszi el a nézőt. Anna is ott él egy aprócska szobában. Mos, varr, takarít, vigyáz a gyerekekre, a kimenőjén a több cseléddel sétál. Az asszonya varrni is megtanítja, oly jól bánnak vele, hogy szinte családtagnak érzetheti magát – tudjuk meg tőle, amikor az itt töltött éveiről mesél.

Ezért volt számára különösen drámai az a pillanat, amikor 1944-ben a zsidóknak fel kellett varrni a sárga csillagot. Sírva segít az asszonyának esténként felvarrni a csillagot még a gyerekek ruháira is. Néhány hónap alatt Erdélyből is elviszik a zsidókat, a deportálásból a Weinberger család egy tagja sem tér vissza. Anna úgy érzi nincs többé maradása Kolozsváron, 1944 nyarán hazatér Székelyföldre. A románok ebben az életútban is megérkeznek Anna életébe, 1944. szeptember 12-én már Romániában találja magát, Magyarország helyett. Amint pedig ez ebben a korban Európa sok országában hasonló módón történt, a most már nem falusi, hiszen városon „világot látott”, írni-olvasni tudó lányt, az újonnan berendezkedő hatalom a bűvkörébe vonzza, saját szolgálataiba állítja.

A negyvenes évek második felének történései felforgatták a korábbi gazdasági berendezkedést. Államosították az ipart, kereskedelmet és a földet is. A fiatalok közül nagyon sokan elhitték, amit az akkori eszmék sugalltak: a kevesek birtoka mindenkié lesz. Mindenki jobban fog élni. Ennek persze voltak hivatalnokai is, akik a „papírmunkát” elvégezték – Anna is egy lett közöttük. Elhitte, hogy új világ épül, a nép kezében van a jövő, a dölyfös nagygazdák ideje lejárt. Megtanult írógépen írni, jó hasznát vette a „Bizottság”. Eljárt a falvakba felvilágosító munkát végezni. Udvarlók is akadtak, de újból férjhez menni már nem akart: „minek megint cselédnek állni egy ember oldalán?” Majdnem húsz évet dolgozott a Néptanács titkárságán, jó fizetése volt, kiutaltatott magának egy szép új lakást – nyugodtan él „a városi kényelemben”. Ahová e csöppet sem hétköznapi kiállítás látogatója ismét visszaérkezik a második életút bejárása végén – és, ha engedte hatni magára a látottakat-hallottakat, bizony akad még elgondolkodni valója, kifelé menet a múzeumból.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak