Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 44 perc

2022: Magyarország, Orbán után

5 óra 56 perc

2022 után már nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Nem az ellenzék taszítja le a trónról – az övéi fosztják meg a hatalomtól. Azok, akik idővel felismerik, hogy a vezér meggyengült. Már nem ura a saját akaratának, szellemi képességei fogytán, bajai egyre nyilvánvalóbbak, olyannyira, hogy már nagy nehézségek árán sem lehet titkolni az emberek elől.

Három év múlva Lázár János lesz a miniszterelnök.

Lázár János jó miniszterelnöke lesz ennek az országnak. Nem minden országnak lenne jó miniszterelnöke, a legtöbb helyen nem is lehetne belőle miniszterelnök, de Magyarország igen alkalmas hely arra, hogy Lázár Jánosból bármi legyen.

Simulékonyság és keménység, visszafogottság és gátlástalanság, diplomáciai érzék és annak a hiánya.

Akinek mindene van, az annyit is ér.

Magyarország Lázár kormányzása idejében már utolsó napjait éli az Európai Unióban. Az uniós országok ugyanis addigra végképp megunták, hogy Lázár elődje, Orbán Viktor és kormánya folyamatosan sértegeti őket. Hogy csak a piszkos pénzük kell a magyaroknak, de az nagyon. Elzárják a pénzcsapokat, a még megmaradt, alaposan megcsappant utalásokat átláthatósághoz kötik. Akkor meg ugye, minek nekünk az Unió? Az értékeit megvetjük, csak a pénzük kell, de pénzt máshonnan is tudunk szerezni. Igaz, drágábban, de ezt nem kötjük a nagyközönség orrára.

Népünnepélyek kísérik majd országszerte a kilépésünket szentesítő népszavazást. A ma még uniópárti magyarok kétharmada a kilépés mellett fog szavazni. Felépül az első magyar-azeri balta-összeszerelő üzem.

Lázár miniszterelnök egyre gyakrabban beszél majd az Orbán-korszak visszásságairól. Nem nevezi bűnnek őket, ahhoz még túl közeli a Kedves Vezető országlása, de a negatív jelenségeket időnként már megemlíti. Hogy csak parasztvakítás volt a bevándorlás elleni harc, és szemfényvesztés a rezsicsökkentés. Németh Szilárdról, Rogán Antalról és Kósa Lajosról leleplező cikksorozat jelenik meg a Magyar Nemzetben. A Hármak Bandájának nevezett triumvirátus Azerbajdzsánban kér menedéket.

Lázár tudja, hogy a szabadrablás ideje lejárt. Amit lehetett, már szétosztották egymás között, ettől kezdve már csak kisebb, finomabb lenyúlások lehetségesek. Felépült minden stadion, alig győzték az urak üdvözlő beszédekkel.

Lesz ellenzék is persze, nem túl jelentős lélekszámú, de szabad szellemű, egymással vitázó emberek és pártok halmaza. Ők maguk nem is erőltették a saját létezésüket, de Lázár akarta, hogy legyenek. Beíratta az Alaptörvénybe, hogy ellenzéknek lennie kell, mert ettől látszik demokratikusnak egy ország. Meg különben is: szórakoztatja őt az ilyen. Még bátorítja is az ellenzéket, a vállukat lapogatja, időnként pénzzel segíti a létezésüket.

Lám, engem még az ellenzék is szeret, mondja majd Lázár János miniszterelnök, miközben a mellvédről integet az őt üdvözlő célzattal kivezényelt negyedmillió közmunkásnak.

Ilyen lesz Magyarország 2022 után. Ne legyen igazam.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Csodazongoraművész, avagy embert barátjáról

2019, május 23 - 17:03

Bogányi Gergelynek – írnám: zongoraművész, de az egésznek az égadta világon semmi köze a művészethez; zongorához, csodazongorához (kurzív!) persze jóval több – barátja van! [Nem óra, táska, stadion az igazi gazdagság! Az ember akkor igazán gazdag, ha barátja van!] B.G. barátja a fékezhetetlen agyvelejű Németh Szilárd (bocsánat, Aromo!).

A rokonait, a szerelmét nem választhatja az ember, de a barát afféle értékválasztás. B.G. tehát azokat az értékeket választotta, amit N.Sz. vall magáénak. [Lenne itten morfondírozni való a kép-viselő – kép-mutató viszonylaton.] A heves barátságra akkor derült fény, amikor a Fidesz alelnöke – [kiérdemelt pozíció!] meglátogatta a csodazongoraművészt az ő „zongoramanufaktúrájában”.

(„Ma reggel Bogányi Gergely is csatlakozott az Orbán Viktor hétpontos európai uniós programját támogatók népes táborához. Bogányi művész úr bemutatta a zongoramanufaktúráját is. A támogató ívet egy gyönyörű, általa kifejlesztett Bogányi-zongorán írta alá. Hajrá Magyarország!” – idézet N.Sz. büszke Facebook-oldaláról)

[Zongoramanufaktúra – jó szó! N.Sz alighanem latinos műveltségének tárházából húzta elő. Nekem is lennének személyes emlékeim zongoramanufaktúráról, igaz csak afféle kevésbé csillogó Kádár-koriról – érettségi után, nem egészen önszántamból, mondjuk így: atyai ötlet nyomán kerültem a Fővárosi Kézművesipari Vállalat Zongorakészítő Üzemébe iparitanulónak (zenélgess, de legyen rendes szakmád is!). A Liget utcai műhelyben nem csodazongorák épültek, de távoli elképzelés azért kialakult bennem a hangszerész szakmáról, tudom tehát értékelni le s föl B.G. (fülke)forradalmi innovációját.]

Mert mire jó a Csodazongora? mindenfélét alá lehet rajta írni. Még zeneértő társra is lelhetünk a szerklihez!

[“Először nem tudtam, hogy milyen hangszer a szerkli, de miszerint már belegyöttem. Szerkli az sem nem evés sem nem ivás, hanem az uralkodó körülmegy és mekkérdezi sorban mindtől, hogy hogy van és mi újság, de ez nem érdekli, és azután trónjába ül és sorban jelentenek. Ez szerklizés. Széptánc de semmi értelme és lehet, hogy el fogom törölni.”]

Vajon mi volt előbb: a csodazongora vagy a barátság? A Magyar Államnak – bárkit! takarjon is az eufemisztikus elnevezés – múlhatatlan szüksége volt csodazongorára, vásárolt is rögvest, közel egymilliárdért (én elmentem a vásárba közpénzzel) tíz darabot. A Magyar Államon kívül csodazongorát még nem vásárolt senki – tudtommal. A szerződés feltétele lehetett a szerkli? [Van az a pénz]

A fénykép sokatmondó; a majom és a köszörűkő jut az eszembe üstöllést. Amikor a hadügyi államtitkár puskával pózol, szívet melengető – kiköpött Old Shatterhand -, a pacal vagy a feszület is adekvát rekvizituma egy N.Sz.-fotóalbumnak (az ideológiailag pásszoló (szójáték!) focilabda túl sportos), de a zongora valahogy kibékíthetetlen ellentétben áll a csepeli kereszteslovag természetével. Hacsak nem titkos fegyverként fejlesztik migránsok és kommunisták ellen a haza és a keresztény értékek védelmében; egyes billentyűk lenyomásával talán tüzet okád az instrumentum.

N.Sz-nek is barátja van! Aki – ha már a kampánykörút egyik fontos állomása a híres-neves csodazongoramanufaktúra -, meg is szólaltatja az ő hangszerét, lelkét is beleadva a szerklizésbe (már tudjuk, milyen hangszer a szerkli!); játékából kihallik a barátság és – talán kissé halványabban, de igen szívhez szólóan – a Brüsszelnek szóló üzenet is [A hang(és kép-)zavarba a beszélő disznósajt alfelének harsonája reccsen.]. Kár, hogy a b-moll Zongoraverseny hangjaival némi szivárványszín keveredett a piros-fehér-zöld érzelmek közé (bár nem tudhatjuk, Csajkovszkij normális homoszexuális volt-e, aki nem tartaná magát egyenlőnek mondjuk Kövér, Németh vagy Bogányi urakkal.)

(A hivatkozásokra kattintva az olvasó gazdagíthatja az intertextuális élményt!)

 vendégszöveg: Rejtő Jenő, Németh Szilárd

a fénykép forrása: Németh Szilárd – Facebook

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Orbán és a Renoir

2019, május 22 - 16:42

Megvásárolta az állam a Szépművészeti Múzeum számára Renoir: Fekvő női akt c. festményét, ami dicséretes dolog, ám egyben meglepő is. Mivel semmi köze a focihoz, nem igazán érthető a cselekedet mozgató rugója.

De hát, Baán László, a Liget-projekt főhalljakendje, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója kellő módon maga alá iprikált ettől a nagy kegytől, ami – azért lássunk tisztán – kizárólag Orbán Viktor nagylelkűségének köszönhető. Igaz ugyan, hogy elvben a magyar állam vette meg csekély 3,5 mrd forintért, de, ugyebár, mindenki számára világos – mivel Orbán = Magyarország – kinek kell hálát rebegnünk. Az a nyüves 3,5 mrd stadion ügyben úgysem lenne elég még egy vizesblokkra sem.

Baán – akit a Főméltóságú Úr helyezett posztjába, és akinek, jó csinovnyik módjára, első dolga volt dúlásba kezdeni a Liget-projekt örve alatt, elgaloppírozta magát. Úgy vélte, hogy ez a orbáni szponzoráció annak a jele, hogy most már a hazai pénzes méltóságok is megnyitják bugyellárisukat és képzőművészeti mecénánsként fognak szerepelni a magyar kultúra színpadán, és ennek a reményének hangot is adott.

Namármost. Az ilyen mecénássághoz némi indíttatás is szükségeltetik, mondjuk kultúra, de legalább is annak igénye. Matolcsy még csak-csak, elvégre ő legalább szőnyegeket, meg zongorát vásárolt igaz, nem a köz, csak az MNB számára, meg a neve is előkelően y-ra végződik, de el tudja képzelni valaki Mészárost, Csányit vagy Garancsit, uram bocsá’, a falfestménnyé magasztosult Kósát, amint azzal fekszik-kel, hogy mecénánsként fog fényt vinni Magyarország kulturális éjének homályába? Na, ugye.

Baán azonban gondolt egy merészet, és azt tervezi, Orbánt is bevonja mamelukjai meggyőzésébe. Mert hát, Orbán fejlett szépművészeti érzékkel rendelkezik. Oly annyira fejlettel, hogy ezt találta nyilatkozni:

· a baloldali, progresszív megközelítés szerint az egymillió kulturális emlék közt “a halott fehér kultúra porosodó tárgyai” láthatók, nemzeti szempontból nézve viszont ez az “eleven kulturális örökségünk”, és múlt talapzata nélkül “gyökértelenül sodródunk a történelem viharai közepette”

· a múzeumok a háttérintézményeikkel együtt a gondolkodás iránytűi

· tíz éve még gondolni sem lehetett Magyarországon nagy kulturális vállalkozásokra, 2011-re azonban “megjött a bátorság”, hosszú távú, nagy kulturális vállalkozások nélkül ugyanis a gazdaság rendbetétele is kevesebbet ér

Érthető. Gyerekkorában az asztal körül kergették, ha nem akart nagy kulturális vállalkozásokat tervezni.

Gondolom, a karmelita kolostor freskóit is ennek a kulturális érzéknek engedve mázoltatta le. Nem szerette volna, hogy azok felemelő látványa elvonja figyelmét az ország ügyeinek intézéséről.

Renoir impresszionista festő volt. Az impresszionisták elsősorban a fény festői voltak, az adott dolgokat úgy ábrázolták, ahogyan adott pillanatban látták, ez az élmény vezette az ecsetjüket. Orbán maga is bizonyos mértékig impresszionista: az adott dolgokat az adott pillanatban úgy látja, mint senki más. Ábrázolni ugyan nem tudja – max. a pillanat hatása alatt cselekedni – cserébe, hogy viszonyuljon, felemás színű zoknit húz.

Az se rossz.

Kategóriák: Szervezetek

Mert az iránymutatás nagyon fontos

2019, május 20 - 14:53

Főleg Orbanisztánban. Népünk Boldogsága, a Nagy Kormányos, a Nemzet Polihisztora iránymutatásokkal látja el a tudatlanokat. Mao Ce Tung is hasonló képpen cselekedett, az ő iránymutatása szerint növelték meg a termelékenységet a kínai parasztok, az acélgyártást, meg még sok mindent. Mao amatőr volt Orbánhoz képest, csak a saját népének adott iránymutatást. Ám Orbán Salvininek, Strachénak , fél Európának mutatott irányt, miként tudnak belső bajaiktól megszabadulni, miként tudnak figyelmet terelni: külső ellenségeket kell keresni, és ezeket folyamatosan támadni. Ha nincs, jó lesz belső is, de csak óvatosan, mert még a végén a rasszizmus és antiszemitizmus bűnébe esnek, és az, ugyebár, nagyon nem európai!

Ha szarban van a gazdaság, az egészségügy, a nyugellátás, nem a kormányzat a hibás, hanem Brüsszel! Ha rosszabbodik a közbiztonság, akkor azért a menekültek a hibásak. Na jó, tán besegít a Mi Hazánk mozgalom, de arra annyira azért nem lehet alapozni. Minden esetre Mussolininél bejött ez a stratégia, Orbanininél miért ne jönne be? Minden baj forrása odakint keresendő, és az „odakint” bárhol lehet!

Ennek szellemében a Vezér nem törődik azzal, hogy iránymutatása során megmérgezi az emberek lelkét, árkot ás egy társadalmon belül, neki csak a hatalom megtartása a lényeg, az viszont minden áron! Ez az ár azonban neki nem drága, a határon túli, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyarok szavazatainak megvásárlására fordított forintmilliárdok nem neki fájnak, de – gondolom – nem is 35 mrd-os lábon álló vejének, se a zseniális gázszerelő strómanjának. Mert hát, nincs ebben semmi hátsó szándék, világnemzetet építünk, mert a magyar már csak olyan, hogy ott van a világ minden pontján, és ez eleve arra predesztinálja, hogy szétszóratott nemzetrészeink az ő iránymutatása szerint egy világnemzetté kovácsolódjanak össze! Miért is ne? Még nem tudjátok, de a magyar is világnyelv, Szörényi meg hiába nyervogja, hogy: „kár, hogy a magyar nyelvet nem érti senki, nem is akarja megtanulni! „

Nomeg, irányt mutat utálatból is. Leginkább a liberalizmust utálja, mert a liberális hálózat – vagyis a Soros által működtetett fél világ – megtámadta a szabadságot (?), ugyanis korlátozná a politikusokat a szabad beszédben. Nos, ha Kövér házmester és más fideszes politikusok sértő kifejezései a szabad beszéd ismérvei, akkor jómagam is teljes szabadsággal jelenthetem ki – bár nem vagyok politikus – hogy a jó édes szülőanyátokat, aki testi bájait egy marék homokért árulta, és most övé a Góbi-sivatag!

De a jövőt illetően is irányt mutat: „10 év múlva mi ellenőrizzük azokat, akik ma minket kritizálnak! „ Vagy nem.

Végül, de nem utolsó sorban irányt mutat abban is, miként kell megőrizni Európa örökítő anyagát, ami személyesen benne testesül meg. Mondjuk, Simicska már évekkel ezelőtt felfedezte ebbéli képességét, csak ő nem DNS-nek hívta. Ha most ehhez hozzá vesszük a DNS kettős csavart molekula szerkezetét, akkor világossá válik, hogy nem is olyan ördögtől való a Nagy Nemzetmentő állítása. Az ilyen csavart csak gerinc nélkül lehet produkálni.

„ a magyar sors része a kitaszítottság”, „ ha az ember magyar, akkor alapérzése az, hogy azt érzi, elárulták”, valamint, hogy reménytelenül egyedül vagyunk. Na, kérem, ezért kell világnemzetté válnunk! Még szerencse, hogy van ilyen erős védelmezőnk, mint Oroszlánszagú – bocs, Oroszlánszívű – Viktor, mire lennénk nélküle?! Node, azért nekünk, magyaroknak van ám szívünk, mert hát „a magyarok gyakran a szívükkel döntenek, és nem az értelmükkel”. Ez a fene nagy szív késztette a kilakoltatás előtt álló kilenc gyermekes anyának írt válaszlevelében annak kifejezésére, hogy kitartást és további minden jót kíván. Segítséget, azt nem ígért, de kitartást, azt kívánt. Ugyan, ezek után mit érthetett a „minden jót” alatt?

Ha már DNS: ugyebár, a testvéri szálak is ilyesmiben gyökereznek. A legbensőségesebb nyilván valóan az Erdogahoz fűződő. Első találkozásukkor megtapogatták egymást, mert hát „ a focisták háta alján van egy jellegzetes izom.” Elmondott egy aforizmát: megtapogattam a fara izmát

Két DNS egymás közt, bár az egyik a legkeresztényebb keresztény, a másik meg muzulmán.

Kategóriák: Szervezetek

Kövér coming outja a lombikoknak?

2019, május 20 - 14:44

Az EP-választások hajrájában bevetették Kövér Lászlót. Mert a pár napja gyűrűzgető média-, és szólamvihar valószínűleg ennek köszönhető. Nem azért, mert Kövér homofób-, illetve szexuálrasszista kijelentése nem indokolná, hogy valaki a szájába törölje a lábát. Sokkal inkább azért, mert nem véletlen a kijelentés időzítése. Nyilvánvalóan a figyelem elterelését is szolgálja.

Egy füst alatt gesztus is lehet persze azoknak, akik szerint a saját neme iránt érdeklődő ember tulajdonképpen nem is ember. De egészen biztosan nem normális. Egyben azok fele is, akik a saját gyereküket sem voltak képesek szociál-kompatibilis módon felnevelni. Így, mint a szülői öncsőd egyik jele: mélyen elítélik az örökbefogadókat. Mert az irigység, mint a frusztrációk belső, alig feloldható oka, az egyik gyakori tünete a fokozott agresszivitás. Nem csak ebben, hanem másban is. Kövér tehát egyszerre több legyet is leütött. Elvitte a kommunikációt egy, a Fidesz számára ismerősebb mocsár felé. Miközben elvitte a kommunikációt egy olyan irányba, ami mentén nem villognak olyan élesen a „Vigyázat korruptokrácia” feliratú táblák.

De kanyarodjunk vissza Kövér kijelentéséhez. Aki szerint a nem többségi nemi viselkedések egyrészt egyenrangúak, másrészt az azt művelők nem tartják magukat egyenrangú embernek a többséggel. Az utóbbi nyilvánvalóan ostobaság. Az ugyanis, hogy valaki mennyire tartja a többiekkel egyenrangú társadalmi tényezőnek, az korántsem a nemi identitás kizárólagosságának a kérdése. Ha egy gyermek az önmegvalósítás lehetőségének a gondolatától is elzárva nevelkedik, és kisemmizett senkiket lát maga körül, akkor valószínűleg másodrendűnek fogja magát tekinteni. Ha azt látja, hogy a helyi kiskirály szinte mindent megengedhet, mert a pénz, a párt, vagy bármi más kimenti, akkor vagy belefásul a rabszolgalétbe, vagy megpróbál valami kis hatalmacskát magához kaparintani. Aztán többnyire vissza is él vele. Veri a feleségét, a gyerekét, besúgó vagy helyi kiskirály lesz. Ha ezek után arra tekintünk, ahogy Kövérnek saját házőrség kellett, illetve arra, hogy milyen mértékben él a bírságokkal vissza a maga kis hatalmacskájával… Úgyhogy lehet: a gyermekkora nem lehetett valami boldog.

A korábbi gondolatok között nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy a „nem többségi nemi viselkedés” egy síkra hozása sem probléma mentes. Ismerünk olyan, egyébként évszázados kultúrákat, társadalmakat, ahol a biszexualitás teljesen elfogadott volt. A görög kultúra nagy vívmányaként megörökölt „pederasztia” szóra sem okvetlenül kell úgy tekinteni, mint ritkaságra a görög társadalomban. Akkor, és ott. Miközben akkor és ott sem kezelték egyenrangúnak a fiatal fiúkkal folytatott viszonyt a felnőttek egymás iráni vonzódásával. A közös nevező legfeljebb az olyan félművelt marhák fejében létezik, mint Kövér László, és az őt ebben támogató szavazók. Különösen azért, mert Kövér még ezen is képes túltenni. Lefele. Kifejtve, hogy az azonos nemű párok valójában pedofilok, ha gyermeket szeretnének örökbe fogadni.

Ez egyébként legalább két másik kérdéskört is kinyit. Az egyik az, hogy ha egy nők által alkotott életközösségek tagja szül gyereket, akkor az vajon pedofilia? Netán Kövér el is venné a gyermeket. Netán vízbe is folytanás? Az anyjával együtt? Egy leszbikus nő ugyanis biológiailag képes lehet a gyermek kihordására és megszülésére. Alkalmasint a felnevelésére sem alanyi jogon alkalmatlanabb, mint bárki más. Miközben nem keveseket érinthet egy másik kérdéskör. Az, hogy a gyermeket örökbefogadó heteroszexuális emberpárok szintén pedofilok? Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy számukra sem kevésbé lehet a gyermek az önmegvalósítás, a kiteljesedés eszköze, mint bárki másnak.

Mely utóbbi kapcsán, csak halkan megjegyezném: a gyermek igenis legyen a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Annyiban feltétlenül, hogy egyáltalán nem ítélem el, ha valaki egy gyermek felnevelésével érti az életét teljesebbnek. Ahogy azt sem, ha az általa felnevelt gyermek sikerét a sajátjának is érezve, az önmegvalósulása részeként legyen büszke a sikerre. Ha ezekről a kérdésekről, érzésekről, szülőként, Kövér Lászlónak fogalma sincs, akkor őszintén sajnálom. Kövért is, de a gyermekeit is. De a környezetét is. Kövért azért, mert ezek szerint nem adatott meg neki az érzés, hogy büszkén, és vele emberileg egyenrangúként tekintsen a család ifjabb tagjaira. A gyermekeit is, mert elég pocsék lehet úgy felnőni, hogy a kedves papa nem mesél, nem lehet vele barátilag megbeszélni semmit, és meg sem simogatja a gyermek buksiját. Elvégre Kövért ilyet biztosan nem tett. A lányával legalábbis szinte biztosan nem. Nehogy már pedofilnak nézzék.

Ha mégis előfordult, hogy Kövér nem csak a sajtó kedvéért mosolygott a gyermekére, netán a lányát még tisztába is tette annak idején, akkor Kövér is pedofil? Miközben tudjuk a korábbiakból, hogy Kövér szerint a NER-kompatibilis nők leginkább hülye lombikok. Azért persze érdekes lenne tudni, hogy hány gyermeket nevelő nő szavaz a Kövér-kompatibilis Fideszre? Nem hiszem, hogy mindannyian pedofil lombikok lennének. De talán nem is túl kevesen sorolják magukat másodrendű állampolgári létbe.

Kategóriák: Szervezetek

A magyar rémálom

2019, május 18 - 16:18

Nem lehetünk büszkék magunkra: Magyarországon 2012 óta duplájára nőtt azok aránya, akik félnek az idegen kultúrájú emberektől, és egész Európában nálunk a legmagasabb azok aránya (62 százalék), akik azt állítják, senkit sem lenne szabad beengedni az országba – a második helyen álló cseheknél “mindössze” 30 százaléknyian vélekednek ugyanígy. Tavaly ismertük meg a Policy Solutions elemző intézet és a Friedrich Ebert Alapítvány „A magyar rémálom” című kutatásának eredményét, és a helyzet azóta sem javult. Tegyük hozzá mindehhez, hogy a Medián – néhány évvel ezelőtt végzett – felmérése szerint a magyar emberek egyharmada erősen, vagy mérsékelten antiszemita.

A többiek – és ez már nem a Medián megállapítása – nem a zsidókat, hanem a romákat utálják. A feketéket, arabokat, ázsiaiakat. A románokat, a németeket, az oroszokat. A kerékpárosokat, az autósokat, a gyalogosokat. A telet, a nyarat, a tavaszt, az őszt. A melegeket, a hidegeket. Az öregeket, mert felélik a fiatalok jövőjét. A fiatalokat, mert tiszteletlenek az öregekkel. A középkorúakat, mert nemrég még fiatalok voltak, és hamarosan öregek lesznek. A kismamákat, a nagymamákat. A postást, a hentest, a rendőrt, a kéményseprőt. A Fradit, az MTK-t, az Újpestet, a Kispestet. A szegényeket, a gazdagokat.

Mindez nem azt jelenti, hogy a magyar ember kirekesztő, netán gonosz lenne. Van neki szíve, nem is kicsi. Sokan elférnek benne. Ha olyanja van, a keblére öleli az egész világot. Például akkor, ha pálinkát iszik, esetleg hosszúlépést, kis- vagy nagyfröccsöt.

Olyankor a magyar ember, nem kirekesztő, hanem igazságos. Eszébe jut, hogy van neki egy zsidó barátja is, aki rendes. De lehet, hogy nem is egy, hanem kettő. Igaz, az egyik csak félig zsidó, de akkor is.

A szomszédjában meg él egy cigánycsalád, ahol a férfi dolgozik.

És ismer olyan négert – nem ő személyesen, hanem az egyik komája -, aki nagyon szépen megtanult magyarul. A múltkor is elszavalt egy Petőfi verset, nekem elhiheted.

És van egy biciklis haverja, akivel jókat szokott beszélgetni. Meg két gyalogos. Egy autóst is ismer, a feleségének a kollégája az illető, az is nagyon korrekt.

A melegek között is van, aki egyenrangú és annyira normális, hogy képzeld öregem, majdnem olyan, mint te vagy én.

Az öregek között is vannak rendesek, meg a fiatalok között is.

És nem minden fradista náci, nem minden emtékás büdös zsidó, és nem minden újpesti lila majom. A kispestiek sem mind koszos cigányok. Nem ők tehetnek róla, hogy annak idején a Rákosi katonacsapatot csinált belőlük.

Ez a magyar rémálom. Egyszer majd felébredünk és nagyon szégyelljük magunkat, amiért már ilyen aljasságokat álmodtunk.

Kategóriák: Szervezetek

Ha elmúlik öt év – Az Idő legendája a Katona József Színházban

2019, május 17 - 12:40

Írta: Federico García Lorca
Fordította: Imreh András

Ez a mű García Lorca legtitokzatosabb drámája. Megírásakor, 1931-ben, maga a szerző a „bemutathatatlan színház” darabjai közé sorolta. Mégis, már 1936-ban elkezdődtek a próbái Madridban, majd a költő halála miatt a bemutató elmaradt.

A darab főhősének, a Fiatalembernek öt évet kell várnia, hogy feleségül vehesse menyasszonyát. A várakozás örömteli a számára, mert így a valóság nem zavarja álmodozásában. Öt év múlva a Menyasszony lakásán zajló találkozás szakítással végződik. A Fiatalembernek ekkor eszébe jut a Gépírólány, akinek közeledését korábban visszautasította. Felkeresi őt, abban reménykedve, hogy mellette megtalálja élete szerelmét.

Különös szereplők (a Halott fiúcska, a Döglött macska, a Próbababa, Harlekin, a Bohóc, a Sárga maszk, a Visszhang) teremtenek jelenlétükkel szürreális világot a Fiatalember története köré. A darabban, melynek alcíme Az Idő legendája, összemosódik múlt, jelen és jövő, valóság és képzelet. A Fiatalember életének képei. Vagy csupán a képzelet műve az egész, és az Idő is megállt?

A magyar színházi hagyományban ritka, kivételes esemény a költői, szürrealista művek előadására tett kísérlet.

Az előadást létrejöttét támogatja:

  (forrás: színház)

Dér Zsolt Fiatalember Elek Ferenc Öregember Bányai Kelemen Barna Első barát, Harmadik kártyás Kovács Lehel Második barát, Második kártyás Pálmai Anna Gépírólány Zsámbéki Jakab Halott kisfiú Tóth Anita m.v. Döglött macska Dankó István Bohóc, Inas Gombó Viola e.h. Menyasszony Rohonyi Barnabás e.h. Rögbijátékos, Első kártyás Tóth Zsófia e.h. Szolgáló, Lány, Cseléd  Fullajtár Andrea Sárga maszk, A menyasszony apja Jordán Adél Próbababa Lestyán Attila m.v. Harlekin 

 

Rendező Zsámbéki Gábor

BEMUTATÓ
2019. május 18.

AZ ELŐADÁS HOSSZA
1 óra 25 perc, szünet nélkül

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Kövér László és a normális homoszexuálisok

2019, május 16 - 16:00

Kövér László szerdán este a Metropolitan Egyetem hallgatósága előtt csillogtatta meg páratlan képességeit, kiegészítve mindezt a Gulyás Gergely miniszter által korábban megénekelt morális fölény felmutatásával.

Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor, az európai parlamenti választás kampányának hajrájában már fáradnak a versenyzők, ezért spórolnak a magvas gondolatokkal, visszafogják magukat és inkább csak rutinból hozzák a kötelezőt. De nem, legalábbis Kövér házelnök rácáfolt erre a feltevésre. Ilyeneket mondott például: „Erkölcsi értelemben, semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között (a meleg házaspárok örökbefogadási lehetőségeiről beszélt a házelnök), aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.”

Meg még ilyeneket is mondott. „Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.”

Kövér László

Már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megtudjuk, mire volt jó az evolúció: Egyedül arra, hogy Kövér László létrejöhessen. Ezért kellett a sok millió év, és ezért kellünk mi is, akik tátott szájjal és álmélkodva hallgatjuk az előadó magvas gondolatait.

Megint tanultunk valamit. Például azt, hogy a magyar országgyűlésnek olyan elnöke van, aki nem szégyelli kimondani: vannak normális homoszexuálisok. Akik persze, még mindig a kövéri logika mentén haladva, azáltal normálisak, hogy nem tartják magukat feltétlenül egyenrangúnak. Ha nem volnának normálisak, akkor vagy feltétlenül egyenrangúnak tartanák magukat, vagy nem lennének homoszexuálisok.

Kövér László sem homoszexuális, hanem bajuszos, hetero és fideszes.

Valamikor a balkezeseket büntették. Ráütött a tanító néni a csúnya kezekre, és beírta a gyerek ellenőrzőjébe, hogy már megint a csúnya kezével írt. Kilógott a többiek közül. A sötétnek mondott középkorban a tudósokat kerékbe törték és/vagy megégették, a NER nem is oly rég a filozófusokat találta meg. (Ők szerencsére élve megúszták).

Kövérnek nincs baja a homoszexuálisokkal, nagy összegben fogadnánk arra, hogy neki is van egy olyan homoszexuális ismerőse, aki normális. Nem kicsit, nagyon. Annyira normális, hogy erről a homoszexuális ismerősről, ha nem tudnánk róla, hogy homoszexuális, azt gondolnánk, hogy hetero.

Olyan ez, minthogy minden antiszemitának van egy zsidó barátja, aki egyébként nagyon rendes. Büszke is nagyon az antiszemita emiatt. Nem a zsidó barátjára büszke, hanem önmagára. Hogy lám, ő mennyire toleráns, még ezekkel a zsidrákokkal is képes szót érteni.

Arról, hogy a gyerek élvezeti cikk és a meleg párok, valamint a pedofil papok között nincs különbség, majd máskor írunk. Egy napra egy hányinger bőven elegendő.

Kategóriák: Szervezetek

Babaváró

2019, május 15 - 17:18

Van a magyarországi kormányzatnak egy programja, amit az ellenzéki pártok – a DK kivételével megszavaztak. Ez az ún. babaváró program. A lényege, hogy július 1-től 10 millió forint kamatmentes hitelt kaphatnak azok a 18-40 év közötti feleségek, akik első gyermeküket szülik. Feltétel, hogy a gyermek házasságban szülessen, a pár legalább egyik tagjának legyen munkahelye (biztosítási jogviszonya) és mindketten büntetlen előéletűek legyenek. Amikor a házasságban megszületik a harmadik gyerek is, a kölcsön hátralévő részét elengedik.

Egy kérdés, hogy ez-e a legjobb ösztönző a minél több gyermek születésére, hiszen a rendelkezés – akár az összes többi ner-rendelet – egy elképzelt társadalmi állapotra vonatkozik, figyelembe se véve a valós viszonyokat. Emellett kizárólag az igen vékony, tehetős középosztályi rétegnek kedvez ismét – ahelyett, hogy segítene a középosztályi létben megkapaszkodni akaróknak. (Nekem ugyan a 10 milliós összeg is kérdéses: babakelengyére kicsit sok, otthonteremtéshez – még vidéki városban is – kevés.) De ez tudható évek óta, hiszen: mindenki annyit ér, amennyije van…

Hanem ezzel a „babaváró”-val orbitális disznóság történik. Méghozzá az európai parlamenti választás kampányában. A kormánymédia teliszájjal harsogja, hogy „az Európai Bizottság megtámadta a magyar babaváró támogatást!” Az EB nem is foglalkozott az üggyel, hiszen az Unióban csak a cégek, gazdasági szervezetek állami támogatása tilos – versenykorlátozó hatása miatt. (E tilalom alól is van felmentés, de ezt most hagyjuk.) Mivel a hitel magánszemélyeknek jár, a versenyjognak ezzel nincs dolga. A magyar kormány kereste meg az EB-t. Az EB álláspontja az, hogy csak akkor lenne versenytorzító, ha e hitelek kezelésére kötelezően jelölne ki 1-1 pénzintézetet a kormány. Még annyit ajánlott: ne 100, csak 80 százalékos legyen a kamatkedvezmény – így a bankok tudnak egymással versenyezni, pl. abban, hogy saját erőből megajánlják a 20 százalékot a számlavezetésért cserébe. (Ahogy én ismerem az udvartartást, majd alakítanak egy újabb pénzszívó piócát e hitelek kezelésére.)

Tehát: az Európai Bizottság nem „támadja” a „babaváró”-t, nem is szólhat bele: az állami költségvetések a nemzeti kormányok kompetenciájába tartoznak. Legfeljebb ajánlást tehet.

Súlyos, kétoldali galádság kell ahhoz, hogy ilyen nyilvánvaló hazugságokkal tántorítsák el a magyarok – egyelőre még többségét – az európai föderáció támogatásától.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

A lényegről

2019, május 14 - 14:34

Mindenki meglepetésére Donald Trump rendesen körbenyalta Orbán Viktort, habár nyilatkozatai a valós helyzet ismeretének teljes hiányáról tanúskodnak. Feldicséri Orbánt, hogy ő milyen fasza gyerek, megerősítette országában a rendet, megvédte annak biztonságát a támadásokkal szemben, mi több, Európa-szerte tiszteletnek örvend, országában pedig szeretik.

Mégis, milyen rendet erősített meg ott, ahol romagyilkosságok, szélsőséges agyonmagyarok vonulása és koncepciós perek vannak? Lehet, hogy Trump is valami hasonlót szeretne, de az a kurva demokrácia arrafelé ezt nem engedi meg?

A biztonság megvédéséről: lehet, hogy átaludtam valamit? Ki, vagy mi támadta Magyarország biztonságát – ami, minden ellenkező híresztelés ellenére nem Orbán hitbizománya? Arról nem is beszélve, hogy mégis, kijafasz is szereti Orbánt a hívein kívül? Az a bizonyos Európa szerte való tisztelés meg tényszerűen baromság. Orbán pária az Unióban, kb. annyira tisztelt, mint a zsidó templomban az utálatos kép. Konkrétan a mérvadó európai politikusok kerülik, mint a járdán fekvő kutyaszart.

Mellesleg ennek az egész majomparádénak meglehetősen rossz sajtója van, még a közmédiáknál is. Rendesen helyre teszik Orbánt, de megkérdőjelezik Trump józan eszét is: mijafasznak kellett ezt a vizesnyolcast meghívni? Csak azért, mert rajta kívül már mindenkit meghívtak? Na und? Ráadásul meglehetősen nevetséges volt Orbán ugyancsak geil – és hamis – válasza: számomra megtiszteltetés hazám vezetése, és boldogan szolgálom országomat és népemet! Mi vaaan? Igaz, a miniszter elnök definitíve egy elől ülő szolga, node, hogy Orbán népét szolgálná? Ráadásul még van pofája kijelenteni, hogy ez a dolga, mivel nagy többséggel választották meg?

Hát biza, ez ordas hazugság. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan jelölés a választói íveken, hogy miniszterelnök: jelölt orbán viktor. Őt biza, kinevezték. Ez pont olyan, mint az illegális bevándorló: de jure képtelenség, de lehet állítani, hogy van.

Az egész szerklé 15 percig tartott. Ez idő alatt kb. a másik akcentusát, fogorvosának profizmusát, testbeszédét stb. lehet úgy-ahogy megismerni, de nem politikai stratégiáját, szándékait. Na jó, még meg lehet tudni, izzad-e a tenyere, és, ha igen, miért? Ez kb. Egy trumpi twitter-üzenet megszülésének időtartama. Olyan is lett.

Node, most jön a poén: 14 perc közös sajtótájékoztató. Ebből 12 jutott Trumpnak, aki ez alatt rendesen ekézte a kínai vezetést, amit a Kína-barát Orbánnak rezzenéstelen arccal végig kellett hallgatnia, de amikor éppen nem azt tette, azért elejtett néhány dicsérő szót vendégét illetően is. Orbánnak úgy kellett engedélyt kérnie, hogy szólhasson, de azt se kellett volna.

Trump ugyanis felszólította a jelen lévő tudósítókat, hogy ugyan, kérdezzenek már valamit ettől a szerencsétlentől is, ne érezze, hogy kirekesztették a társaságból! Hiba volt. Azok az újságírók ugyanis nem az Orbán által megszokott mikrofonállványok voltak, így egyikük bele is kérdezett: nu, amice, neked, mint kívül állónak, mi is a véleményed az országodban halódó demokráciáról? Puff neki!

De ne tessenek aggódni, Orbán, szokásához híven, nem a kérdésre válaszolt, vaskosan mellédumált: 2011-ben új alkotmányt vezettünk be – ami konkrétan hazugság, mert az alkotmány nem azonos az alaptörvénnyel – ami azóta is működik. Ha ebből valaki kihallja azt, hogy a demokráciával Orbanisztánban nincs semmi baj, annak a Fő-téren, esti kivilágításnál, lovas bandérium környül-állása, Boda Marcsi díszvendégsége és trombitaszó mellett kinyalom a seggét!

Várjál már, még nincs vége! Miután Trump a kereszténység védőjeként aposztrofálta Oroszlánszívű Viktort, a fogadás végeztével hova ment a nagy keresztény védő, na, hova? Egy iszlám közösség Ramadánhoz kapcsolódó vacsorájára. Mondjuk, megértem Orbánt. A Ramadán alatt a hívőknek napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, a zenehallgatástól és a szexuális kapcsolattól. Orbán nem dohányzik, a zenehallgatás se az erőssége – hacsak nem a fehérvári huszárok hőstetteiről szóló dalműről van szó – a szexuális kapcsolat is felejtős nála, az olyasmit Putyinhoz történő látogatására tartogatja, de zabálni, azt szeret. Mert hát, a muszlim hívők ugyan nem hedonisták, de napnyugta után nem vetik meg a kulináris élvezeteket, hát miért ne társult volna be? Lehet, hogy nem ismerik a pörköltet, de bőven akad olyan étkük, aminek szaftjával leeheti az ingét a Nemzet Büszkesége!

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

Kategóriák: Szervezetek

Bevándorló mentes roggyanás

2019, május 14 - 14:28

Lassan, és korántsem bizonytalanul gyorsulva, elérik az általános ellátórendszerek azt a szintet, ami nagyjából a működésre való képtelenség szintje. Lehet emlegetni akár az orvosok elvándorlását, akár a pályát, illetve az országot elhagyó diplomásokat, szakmunkásokat. A 168 óra ezzel kapcsolatban közöl egy morgolódó írást arról, hogy vajon miért nem tartja meg az ország legalább az itt tanuló vendégdiákokat?

Röviden: csak. Kicsit hosszabban: miért pont azokat tartaná itt? Egész hosszan pedig igen sokáig lehet ragozni a kérdéskört. Azt, amellyel kapcsolatban mintha most bukkanna elő az a jéghegy, amely már régen meglékelte a hazai állapotokat. De legalább az előbukkanó jeges tüske már azoknak is feltűnik, akik eddig teljesen jó el voltak a politika előmelegített lábvizében. Hol lábáztatóként, hol gerinctelen, minden lábhoz odasimuló ázalagként. Politikusok, szagszervi mozgalmárok, és miegymások. Holott az elmúlt évtizedekben több olyan kegyelminek is nevezhető pont volt, ahol egy valóban felelős országvezetésnek lehettek volna kitörési, az országnak pedig feltörési pontjai.

1989 körül még nyugodtan beszélgethettünk arról, az akkori, kollégákkal, hogy Magyarország lehetne az oktatás Svájca. Még akkor is, ha a felsőoktatás már akkor sem volt fenékig tej és méz. Létezett, és hasított, a kontraszelekció, illetve a már akkor is maradványelvűvé váltság válsága a tanárképzésben. Az alapok akkor még megvoltak. Ezt az akkori, nemzetközileg is jegyzett oktatási eredmények is mutatták. Ahogy az is, hogy a nyolcvanas években sem volt ritka a fizetős, és nem csak párttámogatásból oktatott vendégdiák. Tudom, lehet hozni a statisztikákat, hogy ma is van nem kevés fizetős diák az országban. Ahogy jelentős piaca van a különböző egyéb képzőhelyeknek is. Azért mégiscsak nehéz lenne azt mondani, hogy nem indult el egy „pénzért papírt” típusú folyamat. Ami sem az oktatás hírét nem öregbíti, sem a színvonal emelésének nem kedvez. Amit csak cizellálna a 2014-ben (újra?) bevezetni gondolt kegyelmi párt-diplomások köre.

A következő komolyabb lehetőség 2015-től debütált a magyar önsors-rontás színpadán. Lehet persze nyereg alatt puhítani a szakemberhiányt, de a realitás az volt, hogy az első hullámokban érkező, és nem egyszer képzett középosztálybeli menekülteket mintegy „lefölözzék” a hazai gazdaság számára. A magyar nyelvű uszító-plakátok kipakolása, a fővárosi lakosság provokálása helyett. Nem vitatva, hogy az utóbbi akciósorozat jobban szolgálta egy esetleges szükségállapot kihirdetését, és ezzel a hatalom bebetonozását. Tekintettel arra, hogy a hatalom milyen vehemensen uszított már akkor is, illetve milyen alapossággal provokálta a menekülteket is, igazán nem lehet azt mondani, hogy nem tették meg, amit csak tudtak az ügy érdekében. Amely folyamatnak voltak olyan mellékhatásai, hogy olykor megvertek külföldieket, diákokat is. A hétköznapi beszólásokról nem is szólva.

Miközben leginkább az egész ország egyfajta szociális abortusza zajlott, illetve zajlik a mai napig. Meg nem túlképzett segédizmok szervezett vendég-munkásítása. Az ország meg nemhogy nem lett az oltatás Svájca, hanem lassan oktatás sem nagyon lesz a köznek. Meg egészségügy sem. Legfeljebb kényszeres mozgáskultúra, és fizetett, vagy kipofozott, tapsorkán a kihaltan vergődő stadionokban.

Kategóriák: Szervezetek

Hat- het.

2019, május 13 - 18:02

Ez, ugyebár, egy megengedő szóvégződés. Esetünkben arról van szó, hogy Orbán Viktor 2 mrd. dollár értékben vásárolhat fegyvert az USA-tól.

Vagyis, Donald Trump megengedi neki, hogy vásároljon, ami Orbán jelenlegi köztes állapotában elég érdekes.

1 mrd a Lockheed-Martinnak, a Gripenek 2006-ban esedékes lecserélésére F-16-osokra – Romániának már ezek vannak hadrendbe állítva – és 1 mrd egy védelmi rakétarendszert gyártó cégnek.

Azért, mielőtt a nagy fényezés megkezdődne – mármint, hogy Orbán ilyen sikeres is – érdemes figyelembe venni, mi is az ára a Fehér-házi látogatásnak. Sok, kurvára sok, ráadásul megint a más nemi szervével veri a csalánt, mert hát, hol lesz ő már 2006-ban? Azon felül ott van a NATO kötelezettség is, ami rákényszeríti Közép-Kelet Európa zsenijét a fegyveres ereje növelésére.

Mázli, hogy ezt nem Moszkvából akarja elkövetni – habár a kézi fegyverek gyártásának újra indítása nem éppen NATO szabvány alapon tervezett. A Gripenek még érthetők: nem NATO kompatibilisek. Node, rakéta védelmi rendszer Magyarország fölé? Kik ellen? Mik ellen? Egy olyan országban, ahol egy MIG harci fordulója során szárnyával már egy idegen légtérbe lógott ki?

De mind1 is. Orbán meghívása nem szellemi nagyságának szólt – habár, mint Salvinivel – valszeg első látásra szerelembe esnek egymással. Trumpnak igazából érdeke, hogy tanuljon Európa géniuszától: hogyan kell a népét megosztani, hogyan kell a nemzeti bankot birtokolni, hogyan kell a sajtót einstandolni, hogyan kell az ellenzéket ellehetetleníteni, hogyan kell autokrataként uralni egy országot. Trumpnak ez mindeddig nem sikerült, bár kétségtelen, hogy vágyai közt szerepel. Nodemajd Orbán kitanítja.

Igaz, hogy mérvadó – ráadásul konzervatív – szaklapok és szakértők azt találták mondani, hogy Orbán meghívása a Fehér-házba teljességgel értelmetlen volt, mivel nem oda illő, és nagy hiba lenne Trump által autokratizmusát és illiberalizmusát keblére ölelni, de nem szabad elfelejteni, Trump ugyanarra használja a Zsebnérót, mint Putyin: Európa megosztására.

Na, érdekes módon ez nekünk fog kurva sokba kerülni. Azon felül a sokat emlegetett kereskedelmi hátrány – amiért a pubi vért izzad – leküzdése sem lesz akármi. Az orosz olajszállítás, a kínai kereskedelmi kapcsolatok – Huawei, mint stratégiai partner, a teljesen értelmetlen Belgrád-Budapest vasútvonal és egyéb futsalos rögeszmék – ellensúlyozása se fog éppen olcsón kivitelezhető lenni.

De semmi gond. Ha fel is mossák Orbánnal a padlót, nincs az az ár, amiért neki ne korpásodna a haja. A polírozása az itthoni lakájmédiában már megkezdődött, pedig még fingjuk sincs arról, mennyire pirosló fülekkel lép le Washingtonban a szőnyeg széléről. Vsecko jedno, itthon győzelemként fogják értékelni.

De hát, a magyar nyelv már csak ilyen megengedő: hat-het.

Habár az orbáni szerelemnek érzéki megnyilvánulása Putyin esetében még csak-csak, mivel Putyin és Orbán egyforma magasak – vagy alacsonyak – de Trump kb. két fejjel magasabb Orbánnál. Biztos vagyok abban, hogy megoldják.

Kategóriák: Szervezetek

A vagyonos Tiborcz tartja el a nincstelen Orbánt?

2019, május 11 - 16:09

2016-ban szavazta meg a parlament a kötelező szülőtartást, vagyis törvénybe iktatták, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni szüleikről abban az esetben, ha azok önhibájukon kívüli okokból nem képesek saját magukat eltartani. Bár ez a törvény, mint minden olyan jogszabály, amelyet a fideszes többségű parlament elfogadott, közel áll a tökéleteshez, sajnálatos módon néhány részletkérdést nyitva hagyott.

Például azt, hogy milyen mértékig kell gondoskodni a szülőről. Be kell-e őt fizetni svédországi rénszarvasvadászatra, új-zélandi Rolling Stones koncertre, vagy elegendő, ha stadiont építünk a kertje végébe. Mert nem mindegy, hogy egy szülőnek a magánrepülőgépes utazásait fedezi a gyermek, vagy naponta vásárol neki tíz deka párizsit és hozzá két kiflit. Mindez azért is érdekes, merthogy Tiborcz István, aki Orbán Viktornak ugyan nem a fia, csupán a veje, felkerült a magyarországi gazdagok százas listájára, mégpedig rögtön a 32. helyre. Ez igen szép teljesítmény, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a miniszterelnöki vő mindössze 32 éves – más források szerint 33 – a vagyona viszont több évei számánál, 35 milliárd forint.

És akkor adva van egy após, aki civilben miniszterelnök, és aki nem bővelkedik földi javakban. Legutóbb még 750 ezer forint megtakarítása volt, ám ez azóta alaposan megcsappanhatott, mert több országba is magánrepülőgépen utazott, mely utazások költségét a hivatalos közlés szerint maga fizette.

Túl azon, hogy ez nem olyan nagy luxus, mint gondolnánk – amikor kiderült, hogy Rogán Antal miniszter helikopteren utazott egy lakodalomba, hogy ott bulibáró legyen, akkor a mindig frappáns Kósa Lajos azt találta mondani, hogy egy helikopteres utat a felső középosztályból bárki megengedhet magának. És ez bizonyára így is van, mint ahogy az is tény, hogy Mészáros Lőrinc, aki Csányi Sándor mögött a második leggazdagabb magyar, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy tulajdonképpen ő maga sem tudja, hogy mennyi pénze van.

Mindenesetre, ha Orbán Viktor még a mostaninál is jobban elszegényedik, akkor a lánya, Ráhel, kénytelen lesz majd a férje segítségével kisegíteni őt a bajból. Hogy ezt törvény alapján teszik-e a fiatalok, vagy mert a neveltetésükből adódik, az megint csak nem egyértelmű. Lehet, hogy a keresztényi szeretet fogja vezérelni őket a nincstelen Orbán eltartásában – ami azért lenne jó, mert ebben az esetben nem kellene Orbán Ráhellel és Tiborcz Istvánnal szemben a törvény szigorát alkalmazni.

Kategóriák: Szervezetek

A Pendragon-legenda a Kálmán Imre Teátrumban

2019, május 10 - 20:08

Kovács Adrián – Galambos Attila: A Pendragon legenda

Szerb Antal fantasztikummal teli, fordulatos regénye jócskán megelőzte a korát. Nem véletlen, hogy alapanyagául szolgált több színpadi és egy 1974-ben készült filmes feldolgozásnak, ez utóbbiban a főbb szerepeket Latinovits Zoltán és Darvas Iván alakították.
Ezúttal zenés színházi adaptáció született Kovács Adrián zeneszerző és Galambos Attila szövegíró tollából. A kalandregény hangsúlyai áthelyeződnek az érzelmekre, a minden racionális meggondolást elsöprő szenvedélyekre, de a történet lényege változatlan: Bátky doktor, a londoni tanulmányúton tartózkodó magyar bölcsész meghívást kap Pendragon urától a kies Walesbe, ahol az érdeklődése fókuszában álló középkori titkos társaság, a Rózsakeresztesek után nyomozhat. A kellemesnek és hasznosnak ígérkező kirándulást különös események teszik hátborzongatóvá: kísérteties próféciák, gyilkossági kísérletek és egy tudományos felfedezés, amelynek talán nem is szabad nyilvánosságra kerülnie. Mindeközben folyik a hajsza a titokzatos kórban elhunyt milliárdos által hátrahagyott hatalmas örökségért. Krimi, misztikum, szerelem ötvöződik a walesi históriában, amely fölött végig ott lebeg a Pendragonok jelmondata: „Hiszek a testnek feltámadásában”. 

Szereplők:
Janza Kata, Szabó P. Szilveszter, Kerényi Miklós Máté, Szomor György, Simon Panna, Pesák Ádám, Mészáros Árpád Zsolt, Soós Máté Bátor
Rendező: Somogyi Szilárd
(forrás: színház)


Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Örökérvényű történet

2019, május 10 - 14:44

Új ősbemutatóra készül a Budapesti Operettszínház. Május 11-én, a Kálmán Imre Teátrumban láthatja először a közönség Szerb Antal, „A Pendragon legenda” című regényéből készült zenés játékot. Az átdolgozás Kovács Adrián és Galambos Attila munkája.

Egy ősbemutató mindig nagy izgalommal jár. Csakúgy, mint annak idején az Abigél vagy a Szent Iván éji álom – most a Pendragon legenda egy olyan lehetőség, amikor újra egy regényből kell musicalt készíteni. Ennek az összes buktatójával, ugyanakkor minden szépségével együtt – mondta el a darabról a rendező, Somogyi Szilárd. Erre a könyvre azért esett a választás, mert egy örökérvényű történet az örök szerelemről, az öröklétről és ezen kérdéskörök feszegetéséről. Meddig terjed az ember szabadsága? Addig terjed-e ameddig nem gátolja a másik ember szabadságát vagy pedig hogy is van ez az egész? A regény meséjét a misztikummal leöntve, nagyon izgalmas történet keveredett ki belőle.

A keresztény emberek Credojában, a „Hiszekegyben” is szerepel az, ami A Pendragon legenda jelmondata is: „Hiszek a test feltámadásában és az örök életben”. A műben a Rózsakeresztesek az örök élet titkát, elixírjét kutatják és mindenféle fondorlattal próbálják megszerezni azt. Mi, zenés színházi emberek pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy a saját „alkímiai laborunkban” keverhetjük ki a csodát, ezt az új zenés darabot, melynek létrejöttének küszöbén állunk. A Pendragon legenda musical eddig még nem létezett, de most életre kel. Szerb Antal regénye 1934-ben született meg Rózsakereszt címmel, később A Pendragon legenda néven lett ismert, és a legnagyobb művészeket, színházi embereket, filmeseket is inspirálta.

 

A darab valójában Kovács Adrián és Galambos Attila víziója erről a regényről, hiszen az egész regény nem mesélhető el egy színházi este során. A regény úgy alakult át darabbá, hogy a szereplőket bizony „összevonták”. A darabnak hat főszereplője van, szinte mindenki főszereplővé lép elő. A könyv főszereplőjét, Bátky Jánost, Kerényi Miklós Máté játssza, de ugyancsak hangsúlyos lett Pesák Ádám, Simon Boglárka, Mészáros Árpád Zsolt, Janza Kata, Szomor György és Szabó P. Szilveszter megszólalása is. Persze mindig öröm, amikor egy ősbemutatóhoz érkezik egy színház, nagyon hosszú távú sikert remélünk.

Ez olyan értékteremtő történet lehet, ami arra veszi rá a fiatalokat – de akár még az idősebbeket is – hogy levegyék a polcról Szerb Antal regényét és elolvassák. Látni fogják, hogy óriási a különbség, ezért érdemes megnézni a darabot és elolvasni a regényt! A káprázatos díszlet Túri Erzsébet érdeme és a jelmeztervező is ő volt.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Matek érettségi, és az 5-ös számú vértakony

2019, május 9 - 17:38

Nekitámadt Bayer Zsolt azoknak a diákoknak, akik azért tiltakoztak, mert túlságosan nehéznek találták a matematikai írásbeli érettségit. Bayer marxista népségnek nevezte a petíció több tízezer aláíróját, és saját példájával hozakodott elő, hogy ők annak idején nem lázongtak, hanem, miután megrettentek az érettségitől, elkezdtek tanulni.

Persze, csaltak is egy kicsit. Ezt is Bayer írta a Magyar Nemzetben megjelent Újféle érettségi című dolgozatában. Egy alkalommal ugyanis más helyett írta meg a magyar érettségit, cserébe másnap a WC tartályban kidolgozott matematika példákat talált.

Spongyát rá, mondaná erre Virág elvtárs.

Hanem Bayert némiképp megcsalja az emlékezete. Merthogy nemcsak kicsi, de nagyobb csalásokban is részt vett. Egy időben például – máig nem cáfolt hírek szerint – szlovák rendszámú terepjáróval közlekedett, nem a szomszédos ország iránti lelkesedése, hanem adóelkerülés céljából. Legújabban pedig a Várban potom pénzért bérelt lakása kapcsán került reflektorfénybe, mely bérlés ugyan törvényesnek mondható, ám a bérlakásért cserébe adott pilisi faház azóta – ugyancsak nem cáfolt információk szerint – visszakerült a Bayer-család, jelesül egyik fia tulajdonába.

Ügyes, mondaná erre Kohn bácsi.

Bayernek mindig is volt érzéke ahhoz, hogy az erősebbek mellé álljon és a hatalom nevében a gyengébbek ellen szónokoljon. Nemrégiben egy 19 éves diáklányt nevezett kretén prolinak, de sokan emlékeznek még arra, amikor a civilek ellen fordult.

„Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Ezt Bayer Zsolt Orbán miniszterelnök jó barátja, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa akkor írta, amikor civilek némán, a munkát nem akadályozva, de azért eléggé demonstratívan tiltakoztak az Igazságügyi Bizottság amúgy nyilvános ülésén. Még azt is mondta az 5-ös számú vértakony, hogy szanaszét kellene verni a pofájukat.

Orbán miniszterelnök játszotta a hülyét, amikor megkérdezték, és azt hazudta, hogy nem hallott arról, miszerint jó cimborája szanaszét verné magyar állampolgárok pofáját. Majd még hozzátette, hogyha hallott volna erről, akkor sem kommentálná. Halász János a Fidesz frakciójának szóvivője szerint a Fideszben sokan vannak, akik szeretik Bayert ezért a stílusért.

Nem vagyunk egyformák, van, aki az eperfagyit szereti, van olyan, aki a vértaknyozást.

Normális országban nem lenne ezzel gond, bunkók, tahók mindenütt vannak, ám az a különbség, hogy a miénkénél szerencsésebb helyeken az ilyenektől a politikai elitnek hányingere van, és kiveti őket a soraiból.

Nálunk, Magyarországon a vértaknyok büszkén hirdethetik, hogy ők mekkora tahók. Hogy verik az asszonyt, lenézik a gyengébbet, nem segítik, hanem üldözik az elesetteket. Rendes magyar embernek mondják magukat, akik mindent a hazáért, a nemzet felemelkedéséért tesznek. Hívőnek hazudják magukat, miközben a vértaknyos világnézetük köszönő viszonyban sincs a hittel.

Szívesen ájtatoskodnak, és bár az európai értékekről papolnak, ezen valójában azt értik, hogy az Európától kapott értékeket – értsd: uniós támogatásokat – ők és csókosaik zsebre rakják.

Magyarország mára a vértaknyok országa lett. Ők mondják meg, hogy mi a jó – hogy mi, többiek, akiket megvetnek és lenéznek, hogyan lehetnénk jó magyarok, jó szülők, jó gyerekek.

Amikor Bayer a diákokat támadja, mi, akik undorodunk a vértaknyoktól, nem tehetünk úgy, mintha az 5-ös számú vértakony nem mondott volna semmit, csak mint mindig, most is büdös volt a szája.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán és a világ

2019, május 8 - 15:32

Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi – pl. Azt képzelte, hogy ő Magyarország, nomeg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Europa sötét és viharos tengerén.

Megnyilatkozott Bernard-Henri Lévynek, igét hirdetett és prófétaként szólott. Alant következnek zavaros, de ellentmondást nem tűrő szavai.

Az illiberalizmusról:

„A liberalizmus szülte a politikai korrektséget. Vagyis a totalitarizmus egy formáját, így ez a demokrácia ellentéte. Ezért gondolom azt, hogy az illiberalizmus helyreállítja az igazi szabadságot, az igazi demokráciát.” Aha. Ezek szerint, ha valami politikailag korrekt, akkor az, biza, totalitarizmushoz vezet. Az illiberalizmus – ami amúgy egy értelmezhetetlen kifejezés – az igazi demokrácia jele. Nos, ebből az egészből egy igaz: az illiberalizmus politikailag nem korrekt.

Iványi Gáborról:

„Jól ismerem Iványit, két gyerekemet is ő keresztelte meg. De volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.” Nos, ez az állítása tényszerűen nem igaz. Iványi amennyiben egy parlamenti döntést kritizált volna, korántsem szólhatott személyesen Orbánról, mivel Orbán nem egyenlő a parlamenttel, a parlament  – mivel nem egységes – úgy ne bloc nem lehet fasiszta, ráadásul Orbán minden vélemény szerint inkább autokrata és parlamenti többsége is „csak” fasisztoid. Persze, az se öröm.

Az Orbán–Macron-harcról:

„Jó személyes kapcsolatom van vele. Csak azt gondolom, hogy túlságosan intellektuális ahhoz, hogy ezt a mesterséget űzze.” Értitek:  ha nem hülye, már alkalmatlan a – mire is? Egy ország vezetése mesterség?. Mondjuk, hóhérnak lenni az, de miniszterelnöknek…

Marine Le Penről:

„Semmilyen kapcsolatom nincs vele. (…) Mert Laurent Wauquiez (a francia néppárti Republikánus Párt elnöke – a szerk.) Figyelmeztetett, hogy ezt nem tehetem meg. (…) Semmi esetre nem fogok vele szövetkezni, mert nincs hatalom a kezében. (…) Ha egy felelős politikus nincs a hatalomban, azt mond, amit csak akar, nincsenek korlátai. Nem akarok ebbe belekeveredni.” Ami azt illeti, Orbán is azt mond, amit akar, mi több, azt is csinál, amit akar, nomeg, neki sincsenek korlátai, mi több, gátlásai sem.

Matteo Salviniról:

„Egy nagy ország élén áll. Az európaiak megbüntethetnek egy olyan kis országot, mint Magyarország, de ezt nem merik megtenni egy 60 milliósnál is nagyobb állammal, mint Olaszország. És van egy kiállása. Kiáll a migránsokkal szemben, tartja a frontot.” Milyen európaiakról beszél? Nincs tudomásom arról, hogy pl. A luxemburgiak, vagy a csehek, esetleg a svédek büntetnék Magyarországot. Mégis, mivel és hogyan?  Amúgy tényleg van kiállása: majd’ fél fejjel magasabb, mint Orbán!

Horthy Miklósról:

„Én lennék az első, aki dicséri Horthy kormányzót? Része a magyar történelemnek. Nem ő szabadított meg minket Kun Bélától?” Ez itt meg hogy? Ha már nincsenek történelmi ismeretei, legalább ne beszéljen marhaságokat holmi megszabadításról, különös tekintettel arra, hogy nem 2019-es tevékenysége volt a nagyméltóságú úrnak a leg figyelemre méltóbb! Amúgy meg ez a gyerekes magatartás Orbántól: ha más is az asztalra szarik, én miért ne tehetném?

A migránsokról:

„Itt voltak 2015-ben, amikor Merkel asszony kitárta a kapukat előttük. Egy áradat volt, egy szökőár. (… Nem maradtak az országban) De visszatérhettek volna. Ez az EU-ban szabályos, egy migránsnak joga van visszatérnie oda, ahol belépett a schengeni övezetbe. Egy dolgot meg kell, hogy értsen: Magyarország mindig is átjáróház volt, mindenki, tényleg mindenki átkelt rajta; semmi kedvem ahhoz, hogy ez megismétlődjön…” Aha. Átjáróház. Mondjuk, ez eléggé degradáló, de azért volt Magyarország más is. Mondjuk, a népek olvasztótégelye. Persze, IV. Béla is rendesen elb…ta.

Angela Merkelről:

„Nagyon kedves a kancellár asszony. És megértem, hogy demográfiai és munkaerő-problémákkal küzd. De miért kell nekünk magyaroknak megfizetni azért, mert ő ezt nem tudja megoldani?” ??? Mivel is fizetjük meg mi, magyarok Merkel demográfiai problémáját? Fogyik ám a magyar,  Merkel nélkül is, és ami azt illeti, mi igenis segítjük a munkaerő problémáinak megoldásában! Hány száz ezer magyar is dolgozik odaát?

Az iszlámról:

„Európa problémája az iszlám. (…) A kereszténység azonban mindig ellenállt, és Magyarország, ahogy régen, úgy most is, az európai kereszténység védőbástyája.” Nos, mintha a keresztes háborúk nem éppen az ellenállásról lettek volna ismertek! Azon felül az a bizonyos védőbástya dolog se keresztényi alapú, hanem geopolitikai indíttatású volt, ráadásul mostanában az üldözött keresztények, akiket bőkezűen támogat Orbán (a protestáns) se errefelé találhatók.

A kereszténységről:

„Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.” Azt gondolom, bomlott agyának terméséből ez kívánkozik a csúcsra. A keresztényiség és az európaiság nem egymás szinonimái, így a következtetés sem az. Amúgy keresztényi – sőt, legkeresztényibb – mivoltát nem igazán erősítik cselekedetei, döntései, mint pl. A rokkantnyugdíjak megnyirbálásra, a kilakoltatások, a szegregáció és a többi, puszta felebaráti szeretetből indíttatott húzása.

Ami a DNS-i mivoltát illeti, ez bizony egy beismerése annak, hogy Simicska nem tévedett. Igaz, hogy ő cseppet vulgárisabban fogalmazott, de Orbán szájából hallva ugyanezt már egész kulturáltan hangzik, ráadásul, ha ő is elismeri, mi ezzel a baj?

A pápáról – aki ezzel nem ért egyet:

„Ez valóban kellemetlen. Olyannyira, hogy a pápának el kellene látogatnia Budapestre. De többször vettem a zarándokbotomat, hogy újságírók vagy bárki más nélkül elmenjek a katolikusokhoz, és elmagyarázzam nekik az álláspontomat.” Mert hát, ugyebár, ha Mohamed nem megy a hegyhez…A pápa meg, az a kis buta, nem érti az ő fennkölt keresztényiségét, de, ha méltóztatik Szt. Péter trónjáról felemelni a seggét és eléje járulni, szívesen elmagyarázza neki a miértet. Azon felül a katolikusok – legalább is a hazai klérus – nem igazán zsizseg az orbáni keresztényiség ellen. Miért is tenné? Meg vannak véve kilóra. Amúgy sem tiszta, hova is akarna elmenni a katolikusokhoz? Konkrétan, közülük kikhez?

Brüsszelről:

„A partnereinknek tudniuk kell, hogy a magyarok ősi, szabad és büszke nép, amelyik nem tudja elfogadni, hogy gyámság alá kerüljön. Elfoglaltak minket az oszmánok, a szlávok, a kommunisták. Nem akarunk Brüsszel uralma alá kerülni.” Itt van némi ellentmondás. Ha valaki partner, az nem igazán törekszik a társa uralma alá hajtására. Persze, lehet, Orbán rosszul értelmezi a partner jelentését. Az oszmánok soha nem foglalták el az országot – teljesen semmi képpen sem –  a szlávokról sincs tudomásom, még az oroszok sem foglalták el, hát még más szláv népek (igaz, a magyarok bejövetele idején a Kárpát-medence déli fertályát bolgárok uralták). a kommunisták meg nem nép, de még ők sem foglalták el az országot, ráadásul pártjában szép számmal még  ma is megtalálhatók.

Silvio Berlusconiról:

„Az 1990-es évek elején vagyunk. Egyszer csak megcsörren a telefonom. Ő van a vonal másik végén. Soha nem hallottam róla. De meghív egy AC Milan-meccsre. Valójában már akkor a Forza Italia megalapítása járt a fejében. Azért hívott, hogy megtudja tőlem, hogyan csináltam a Fidesszel. És tessék, 30 évesen a jövőbeli olasz miniszterelnök tanítómestere lettem!” Mondjuk, beképzeltségért soha nem ment a szomszédba. Az, hogy Berlusconi gyakorlatilag igen gyorsan megbukott, nem zavarta. (Az 1994. Márciusi választásokon három hónappal alapítása után a Forza Italia többséget szerzett, Berlusconit kinevezték a minisztertanács elnökévé. Kormánya azonban néhány hónap múlva a belső ellentétek miatt megbukott. Az 1996-os általános választásokon ismét harcba szállt a miniszterelnökségért, de Romano Prodival szemben vereséget szenvedett). Ráadásul Berlusconi köztörvényes bűnöző lett. Mégis, mire taníthatta Orbán ezt a szerencsétlen pojácát?

Recep Tayyip Erdoganról:

„Egy dolgot kell tudnia róla. Hatalmas focista. Mint én. És van valami, ami közös a focistákban: az az izom a hát alsó részén. (…) És amikor először találkoztunk, megtapogattuk egymás hátát.” Először is az, hogy Orbán hatalmas focista lenne, barokkos túlzás. Egy harmad osztályú amatőrt hatalmas focistának nevezni tévedés. Azon felül az az izom, amiről beszél, a farizom. Azt tapogatni, mit mondjak, elég gusztustalan dolog.

Oroszországról:

„Ez egy nagy ország, nagyon közel hozzánk. Csak Ukrajna választ el minket. (…) Erre nem árt figyelni. Nagyon figyelni. Fenn kell tartani Ukrajnát, mert ez az utolsó bástya köztünk és az oroszok között. De nem szabad provokálni Putyint sem, ezért elleneztem az uniós szankciókat.” Bocsika, de csak nem attól tart, hogy Oroszország egyszer csak annektálni akarja Magyarországot, és ennek kivédése érdekében odadobja az orosz medvének Ukrajnát? Ha így van, miért tesz keresztbe minden lehetséges módon Kijevnek?

Nos, volt már olyan, hogy hívei így ÉLTETTÉK Orbánt: Viktor te vagy az Isten! Nincs ezzel semmi baj, idióták mindenhol akadnak. A baj azzal van, hogy Orbán ezt el is hiszi.

„mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben” Zsoltárok könyve 18:29

Kategóriák: Szervezetek

Az MTA – az állatorvosi ló

2019, május 7 - 18:09

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kb. egy éve kezdődött vesszőfutásán jól nyomon követhetők a jogállam felszámolásának állomásai, vagyis a diktatúra bevezetésének folyamata.

Történelemórán tanulhattuk: a hat év híján kétszáz éves intézményt a pozsonyi reformországgyűlések során magyar mágnások alapították, a célra saját jövedelmükből ajánlottak föl jelentős összegeket. Elsőként gróf Széchenyi egy évi jövedelmét ajánlotta föl, e szavakkal: „…Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Felhívnám a figyelmet az összetett mondat utolsó tagmondatára: „…a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Ez persze nem mindenkor vált valóra, a tudomány számára is sötét korszakokban – 1849-1867, 1919, 1945-1989 – az állam hatalmi szervezetei –monarchia, tanácsköztársaság, népköztársaság – igyekeztek a tudomány embereit „kézben tartani”, a kutatások irányát, eredményeit befolyásolni – gyakran igen drasztikus eszközökkel.

Az MTA kalandos sorsát is jól nyomon lehet követni Szent-györgyi Albert életútjának fordulataival. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi kutatásaiért kapta meg a Nobel díjat, gyakran kényszerült a hatóságok elöli bujkálásra – de soha nem adta föl magyarságát. Barátjával, Ráth Istvánnal alapította meg 1945-ben a Magyar Természettudományos Akadémiát, ami szélesítette az addig főként a magyar nyelv kutatására fókuszáló tevékenységet.

Az 1947-től 1989-ig tartó hosszú korszak sem volt egyenletes: az ötvenes évek a tudomány dolgait is az államot irányítók illetékességébe utaló évek után fokozatosan, folyamatosan nyílt a tér: Szent-Györgyi Albert is hazaköltözött: 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét.

Az Akadémia közjogi sorsát végül az 1994. évi XL törvény rendezte – az év júniusában hatályba lépett törvény idején Magyarországot az MSZP-SZDSZ (szocialista-liberális) koalíciós kormány irányította, 72 százalékos többséggel. Az MTA köztestület lett, a tudóstagok által választott Elnökség irányításával, aminek a működéséhez az állami költségvetés támogatást adott.

Egészen 2018 nyaráig, amikor is kiderült, hogy a parlament elé kerülő (emlékezünk?: „…a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”) költségvetési törvény az MTA számára ajánlott költségvetés több mint 60 százalékát az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe utalta. Ennek minisztere (a kormányfő szolgája) maga is akadémiai doktor jelentős szakmai életpályát maga mögött tudva a gépkocsik fékrendszernek fejlesztésében. Palkovics László mellesleg két éven át felvette akadémiai járandóságát, havi több százezer forintot is, érdemi munka nélkül. (Úgy tudom, erről a botrány hatására az idén lemondott.)

A kormány ultimátumot adott: az MTA akkor kaphatja meg a pénzt, ha lemond az akadémiai kutatóhálózat intézeteiről, és azokat ezután a minisztérium irányíthatja. Alakulna valamiféle pénzosztó bizottság, ami eldöntené, melyik intézet kaphat egyáltalán az ország gyűlésének (és nem a kormánynak) a pénzéből, és ebben ugyan részt vehetnek az akadémiai tagok is – javaslattevő jelleggel.

Az MTA legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés nemrégiben határozatot hozott: 70 százalékuk elutasította ezt a megoldást, elfogadva viszont, hogy a hálózat irányításában a kormány a mainál jóval nagyobb szerepet kapjon. A miniszter egyelőre nem állt elő új javaslattal.

Nem is érti az ember – összesen 30 milliárd körülire tehető az összeg, ami a vita tárgya. Negyede annak, amibe a Vár átalakítása került, hogy a magyarországi méltatlan első szolga „puritán” körülmények között pöffeszkedhessen.

A költségvetési összeg ugyanis azt biztosította, hogy az MTA és kutatói hálózata épületeit fenntartsa, (fűtés-világítás), karbantartsa, a kutatáshoz megteremtse az alapfeltételeket. A konkrét kutatási programok pályázat útján jutottak pénzhez: az MTA nemzetközi kapcsolatainak is köszönhetően egyre jelentősebb arányban külföldről, főként persze az Európai Unió pályázataiból.

Az MTA kutatói hálózata 15 kutatóközpontból és kutatóintézetből áll, az Agrártudományi Kutatóközponttól a 2012-es alapítású Wigner Fizikai Kutatóközpontig, amely a korábbi részecskefizikával, szilárdtest fizikával foglalkozó intézetekből alakult.

A ma regnáló rezsim eddigi dolgait ismerve nagyobb tétben fogadnék: a természettudományos műhelyek csak annyiban érdeklik a ner lovagjait, hogy a kutatásokra külföldről, direktben érkező pénzeket is lenyúlja. Bár ez nem túl nagy összeg – az egyetlen tehetséges gázszerelő ennyit akár egy hét alatt is megkeres.

Jóval jelentősebb tétel a társadalomtudománnyal foglalkozó intézmények ledarálása. Már eddig is alapított a kormány(fő) vazallusainak tisztán közpénzből mindenféle intézményt. Hirtelen a Szakály Sándornak gründolt VERITAS Történetkutató Intézet, meg az Erdélyből elzavart, bukott pártvezér, Szász Jenő számára kreált Nemzetstratégiai Kutatóintézet jut eszembe.

Már az elnevezések is árulkodóak: miért „történet”, és nem „történelem? Nyilván történet mindenféle lehet, a történelem meg megtörtént események láncolata.

És minek bármiféle stratégiát kutatni? Stratégiát kidolgozni szoktak – normális esetben társadalomtudományi (szociológiai, gazdasági, népesség stb.) kutatások, előrejelzések alapján. Az intézet nemzetközi kapcsolatai is érdekesek. Európai pályázaton (a Széchenyi terv kormány osztogatta keretében) 352 ezer eurót (112 millió 640 ezer forintot) költöttek A gyógynövényipar szereplőinek határon átnyúló hálózati együttműködése című projektre. (Vajon milyen füvet kutattak, hogy ilyen sokba került?) A Szakmai anyagok feliratú fülecske csak regisztrált felhasználók számára nyitható, így nem tudom, miféle kisebbségkutatásokat végeztek. Áprilisban mindenesetre rendeztek egy kiállítást, egy prózafelolvasó versenyt, egy sakktornát, valamint egy Magyar gyerek magyar iskolába című izét, aminek a híréből se lehet következtetni arra, hogy mi volt ez? Konferencia, falujárás, személyes győzködéssel? Akárhogy is: a magyar költségvetésből kapott másfél milliárdocskából sokmindenre futja.

Laikus vagyok, de azért elég nyilvánvaló: e két intézmény működésének nem sok köze van bármiféle tudományos kutatómunkához. Inkább afféle propaganda gyáraknak tűnnek.

De gründol itt a Nemzeti Bank pénzéből gazdasági magasiskolát a „jobbkéz” Matolcsy, meg a terrorigazgatónő is. Előbbi éppen az egyik jónevű egyetem, az Universitas (lánynevén Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) tönkretételével akarja PALLAS iskolái elől eltakarítani a konkurenciát, az utóbbi meg mindig is nyílt propagátora volt a kormányfői „gondolatoknak” – akár történészi címét besározó hazugságokkal is.

Óhatatlanul eszembe jut az itthoniak kultuszfilmévé vált Tanú egyik jelenete. A történet dióhéjban: egy tanulatlan gátőr a háború idején illegális kommunistákat bujtat el egy ízben. Az ötvenes években ezért hálából magas pozíciókba helyezik, hiába tiltakozik. Persze mindenütt kudarc éri. A narancskutatóintézet élén például az, hogy a nagy nehezen megérlelt egy szem gyümölcs tiszteletére rendezett ceremónia előtt a fia megeszi a narancsot, így egy citromot szel föl szertartásosan Orb…, bocs, Bástya elvtárs. A citromszeletet bekapva, meglepetten fordul a kutatóintézet igazgatójához: Mi ez? Narancs, kérem – dadog zavartan a kinevezett főtudós – kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. (Jelzem, erre a reminiszcenciára alapozva választotta annak idején a Fidesz a narancsot és a narancssárgát jelképül.)

Na most. A valódi teljesítmények világában az a nagy büdös helyzet, hogy gyakran nem is a pénz hozza az elismerést. Einstein is, Szent-györgyi is élt szinte nyomorban élete egy-egy szakaszában. Többnyire a jövő dönti el, hogy egy-egy társadalomtudományi kutatás következtetései beválnak-e. A kutatás mindig kétesélyes, és ma már nem egyszemélyes vállalkozás. Bonyolult kapcsolatokban, gondolkodók egymásra hatásában válhatnak hipotézisekből tényekké. Ehhez meg kell egy nemzetközi kapcsolati rendszer, valamennyi tekintély, amit az MTA az elmúlt évtizedek alatt küzdött ki magának. (A KFKI nemcsak a szovjet, hanem a NASA űrprogramjában is részt vett.) A magyar tudósok – akár alapkutatással foglalkoznak, akár konkrét projektet akarnak célba juttatni, ma már csak nemzetközi konzorciumokban képesek programjaikhoz pénzt szerezni. Hát ehhez kell szétverni az MTA kutatói hálózatát – szétbarmolva egyúttal fiatal magyar tudósjelöltek jövőjét, lehetőségeit is.

Persze, ha kormányzati engedélyhez kötött, hogy ki, mit kutathat, tanulhat, lehet itt értekezést írni arról is, hogy a „repülőgépek mérges permete” ellen a tésztaszűrő-e a jobb védelem, vagy a bukósisak?

Talán nekem is hasznosabb lenne, ha írnék egy komoly értekezést a magyar média működéséről, szerkezetéről, sőt, stratégiájáról, Kinyílott a pitypang címmel…

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Puszi nincs?

2019, május 6 - 16:12

Kár, pedig Salvini és Orbán bimbózó szerelme ennek révén szökkenhetett volna virágba. Én olyan Brezsnyev-Honecker típusút képzeltem el, az illene hozzájuk.

Mert tagadhatatlan, mindkét részről szerelem volt az első látásra. Ráadásul Orbánnak kívánatos Salvini. De az is lehet, fordítva van. Mind1: adj egy puszit, legyünk buzik!

Orbán mester szerint ők ketten amúgy is sorsközösségben vannak. Salvini az a hős (?!), aki megállította a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt. Nem tudom eldönteni, hogy Orbán királyi többest használ, vagy a szokásos „mi, magyarok” formulát használja. Habitusát illetően én az előbbire tippelek. A hősök már csak ilyen megállítósak. Igaz, Salvini ezzel a hősies tettel százakat ítélt vízbe fulladásra, de azt tekintsük járulékos veszteségnek a migráció elleni harcban.

Igaz, hogy Orbán nem hogy a migrációt, de senkit sem állított meg, de hadd higgye! Miért állítom ezt? Nos, a tények magukért beszélnek. A magyar országhatár 2.215,3 km. hosszú. A déli határvédelmi kerítés Kübekházától indulva 174,5 km. hosszú. Kübekházától keletre, vagyis Románia felé, az utolsó kerítésoszloptól egy méterre már nincs semmi. A magyarok építettek a szerb-horvát határra is – kinek a megbízásából, kinek a pénzén, kérdéses, mert mégiscsak egy idegen ország területén ügyködtek – egy 41 km-es kerítést, de az annyit ér, mint a lepkefing, ugyanis a horvát-szerb határ 344,8 km. hosszú. Ugyan telepítettek néhány km-nyi GYODA-t, de azt, biza, már magáévá tette a természet, legfeljebb a szerencsétlen beleakadó szarvasokat mészárolja le. Azon felül arrafelé meglehetősen veszélyes még a kerítés telepítés is, mivel a húsz évvel ezelőtti belháború idején a határt elaknásították, és az aknamentesítés még sehol sincs.

Ennyit a hősies megállításról. Node, haladjunk. Salvini megtekintette ezt a megállító kerítést, de peche volt, rossz időben mászott fel az őrtoronyba, hiába meresztette a szemét, távcsővel erősítve – amin ráadásul nem volt rajta a lencsevédő, mint Hende Csaba esetében – nem hogy közelgő migránshordát, de egy árva bekéredzkedőt sem látott, pedig jó pénzért biztosan vállalták volna néhányan odaátról, hogy eljátsszák ezt a szerepet. A távcsövet ráadásul egy – szerencsétlenségére arra felé kószáló – határvadásztól kölcsönözte ki a Nagy Nemzetmentő, de a felszerelési tárgyáért aggódó – még a végén ráhátékázzák – katonát a vezér megnyugtatta: visszaadom! Ami, ugyebár, korántsem volt biztos, mert ha ő egyszer valamire ráteszi a kezét…

Azért ennek a nagy szerelemnek korántsem biztos, hogy frigy lesz a vége. Komoly gondot jelent ugyanis, hogy ki fogja viselni a nadrágot. Orbán nem az a fajta, aki megelégszik a másodhegedűs szerepével. Amúgy se adta fel, hogy megzsarolhatja a Néppártot azzal, hogy annak szüksége van a fideszes képviselők szavazatára ahhoz, hogy vezető pozícióban maradhasson az EP-n belül, így hát fut még egy-két kört a nacionalista/populista baromfiudvar kakasai előtt, nehogy kurvának nézzék.

De van még a nász előtt egy komoly akadály: Salvini szétosztaná a maga menekültjeit az EU országai között. Gondolom, amolyan kvóta alapon. Tudják, ez az a konstrukció, ami ellen Orbán kézzel-lábbal tiltakozik. Mert hát, akkor mi is lesz az ő nemzetvédő kampányával?

Az is kérdéses, hogy Orbán milyen minőségben volt ott ezen a találkozón. Ha miniszterelnökként, akkor neki Salvini nem partner, ott van Pintér. Pintér tényleg ott volt, de csak, mint biodíszlet. Ha pártvezetőként, akkor meg mi köze az egészhez a migrációs dumájuknak? Rendben, Orbán pártvezetőként egyben országvezető is – ebben az egypárti rendszerben ez nem kunszt – node Salvini pártvezetőként is csak egy az olaszországi pártvezetők közül.

Szóval, sehogy nem jön ez össze se protokolláris, se politikai szinten. Akkor mire volt jó? A franc se tudja.

Minden esetre: adj egy puszit, legfeljebb leszünk buzik!

Kategóriák: Szervezetek

Koncepciós perek és a jogállam

2019, május 6 - 16:05

Ezennel egy nívós, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú konferenciát szeretnék szíves figyelmetekbe ajánlani.

 Meghívó

A Nemzeti Bilincs Egyesület tisztelettel meghívja Önt a

Szembesítés: Koncepciós perek és a Jogállam című konferencia-beszélgetésre

Időpont: 2019. május 9. (csütörtök)16:00–20:00 óra

Helyszín: Villányi úti konferencia központ: Budapest, XI. kerület Villányi út 11–13. földszint 300-as terem

Program

16:00

Megnyitó Császy Zsolt az egyesület elnöke és Mécs Imre ’56-os halálraítélt

16:10–16:20

Dr. Szabó János bevezetője

16:20–17.50

Igazságügy miniszteri kerek-asztal, moderátor: dr. Avarkeszi Dezső

Résztvevők: dr. Bárándy Péter, dr. Draskovics Tibor és dr. Vastagh Pál

17:50–18.00

szünet

18:00–19:30

Társadalomtudósi kerek-asztal, moderátor: Herényi Károly

résztvevők: Törzsök Erika szociológus, Gábor György filozófus és Magyar Bálint szociológus

19:30-tól a hallgatóság kérdései

A fenti tárgykörhöz kérés esetén két írást is tudunk csatolni:

– Az első egyesületünk tagja Dr. Szabó János (politikai elítélt, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábbi rektora) írta: „A hatalom bűnei és áldozatai” címmel (103 oldal, most készülő viktimológiai témájú könyve előzetese),

– a másik írás Császy Zsolt: „Elszámoltatás, mint a büntetőjoggal való rendszerszintű visszaélés” címmel (20 oldal).

Néhány szóban az Egyesületünket is szeretném bemutatni:

A Nemzeti Bilincs – Jog és Méltóság Jogvédő Egyesület 2016 decemberében alakult, részint jogvédő egyesületként, részint a „politikai okokból büntetőjogi eljárások alá vont személyek társadalmi helyzetének védelme” (alapszabály II/1) érdekében. Tagjai között több jogász, így egykori ügyészek is találhatók, az elnökség minden tagja (Herényi Károly, Székely Árpád és Császy Zsolt) ülhetett már politikai okokból a vádlottak padján az elmúlt években.

Tevékenységünk során eddig több kisebb rendezvényt tartottunk, amelyeken az Elszámoltatásnak nevezett időszak politikai pereiről tartottak élménybeszámolót az érintettek: pl. Terézvárosi önkormányzati per, Hunvald-per, Sukoró-per stb.

A Nemzeti Bilincs Egyesület kezdeményezte a Sukoró-per elítéltjei bűnügyi költségeinek a fedezésére szolgáló sikeres társadalmi gyűjtést is.

Tisztelettel,

Császy Zsolt, elnök

Facebook-esemény: Koncepciós peres konferencia
https://www.facebook.com/events/398391070752326/

Cikkek, előzmények:
2017 JÚLIUS 10. Egy koncepciós per anatómiája – Császy Zsolt bebörtönzése (1. rész)
2017 JÚLIUS 20. Egy koncepciós per anatómiája / Császy Zsolt bebörtönzése – 2. rész
2018 OKTÓBER 10. Rab Császy — Interjú az Orbán-rezsim politikai foglyával, dr. Császy Zsolttal

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak