Szervezetek

A magyar adófizetők így támogatják a kanadai magyarokat

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 18 - 17:09

Limuzin Vancouverben, templomépítés és új Magyar Ház Torontóban, fizetett magyarországi utazások külhoni magyaroknak– többek között ilyen célokra fordítja a magyar kormány az Óhaza állampolgárainak adóforintjait. A napokban a Diaszpóra Tanács kanadai társelnöke – az edmontoni Szenthe Anna – hivatalos oldalán bukkantunk rá két képre, amely Vancouverben, egy limuzinban készült maroknyi kanadai magyar közösségi prominenssel és Mátrai Márta fideszes politikussal. A vancouveri “Magyar Napok” miatt gyülekeztek ezúttal a Brit Columbia-i városban. A Diaszpóra Tanács kanadai társelnöke a következőket írja a limuzinos transzferről:

“Egy egész évi fáradhatatlan munka köszöneteként a szervezõk “limo ride”-al “kényeztettek” minket és magyarországi vendégeiket.”

A limuzinos fotókon többek között Szenthe Anna társelnök, Dancs Rózsa, a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének (KMOSZ) alelnöke, Balla Sándor torontói építőipari vállalkozó és Mátrai Márta fideszes parlamenti képviselő látható.

(Balla Sándor a baloldalon, Szenthe Anna a jobboldalon látható. Fotó: Diaszpóra Tanács Kanadai Társelnökének Facebook oldala.)

(Harmadik a baloldalon: Dancs Rózsa, a KMOSZ alelnöke. Leghátul: Mátrai Márta/Fidesz. Fotó: A Diaszpóra Tanács Kanadai Társelnökének Facebook oldala)

“Élni tudni kell”–jegyzi a vancouveri Magyar Híd rádió, kissé csípősen a kép alatt. Erre azonban a Diaszpóra Tanács kanadai társelnöki oldalon Alexander Sandor Szenthe azzal érvel, hogy a limuzinbérlés olcsóbb volt, mintha mindenkinek taxit rendeltek volna.

A limuzinos selfie és a még ennél is szerencsétlenebb felirat a “megérdemelt kényeztetésről,” illetve az Orbán kormányhoz lojális kanadai magyar személyek és szervezetek látványos “jutalmazása” sokaknál kiverte a biztosítékot, elsősorban British Columbia tartományban. Például Keszler-Karsai Edit a következőket írja a vancouveri magyar gáláról és arról, miképpen fogadják el kanadai magyar közösségi vezetők a magyar adófizetők pénzét:

“A hétvégén megrendeztek itt Vancouverben egy gála estet amelyre több ösztöndíjas, (érdekes módon van aki másodszorra is elnyerte), politikus és egyéb emberek lettek meghívva a magyar adófizetők pénzen. A társaság jó nagy resze (pontosan nem tudom mennyi) jöttek innen onnan, többen otthonról lettek hozatva, elszállásolva hotelban. Itteni szakácsok nem feleltek meg az étel elkeszítéséhez, otthonrol kellett szakácsokat hozatni mikor van itt is sok jó szakács…

Kérdezlek én titeket mint magyar állampolgárokat: nem sül le a bőr az arcotokról hogy elfogadjátok ezt a pénzt és elszórakozzátok mikor kórházak zárnak be mert nincs fűtés, emberek éheznék mert nincs mit enniük? Miért nem ezeken az embereken segítünk, miért mi kanadai magyarok élvezzük? Érdekes módon egy hónapja mi magyarok segítettünk az itteni tűzkárosultakon. Ez az amit élvezni kellene, nem pedig a magyar adófizetők pénzét. Van otthon is bőven helye annak a pénznek. Lassan hánynom kell attól hogy egyes emberek itt a magyar házban mennyire nyalják a magyar kormány seggét és pofátlanul utazgatnak haza meg ide oda többször is a mi testvéreink, szüleink, adófizető barátaink pénzen…”

Ilyen széthúzás még soha nem volt a vancouveri magyarok között mint most van. Bizonyos személyek diktatúrára váltottak át. Csak az tartozhat hozzájuk akik mindenben egyetértenek velük. Aki nem, attól aljas módon megszabadulnak. Ennyi”

(Balról jobbra: Ábrahám Tibor Vancouverből, Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettese és Szenthe Anna Edmontonból. Ábrahám Tibor és Szenthe Anna az Orbán kormány képviselőivel tárgyaltak Budapesten 2016. decemberében. Fotó: Diaszpóra Tanács Kanadai Társelnök.)

A “kényeztető limo-ride” — a társelnökasszony szavait használva — pusztán a jéghegy csúcsa. Már ami a magyar állam a kanadai magyar közösségek és közösségi vezetőkhöz juttatott támogatást illeti. Ez a magyar adófizetői pénz eléggé ízléstelen elköltésének látványos példája, de információink szerint korántsem egyedi eset. Például tudjuk, hogy a magyar állam több mint 600 ezer dollárral segítette a torontói Magyar Ház felépítését–mely ház elsősorban különböző bálok és szórakoztató rendezvények színhelye, nem pedig a színvonalas magyar kultúrát vagy művészetet bemutatni hivatott intézmény. Továbbá információink szerint, magyar állami támogatással épült fel idén a Torontói Magyar Baptista Gyülekezet új imaháza a 7379 Islington Avenue alatt.

(Épül az új magyar baptista imaház Torontó elővárosában. Fotó: First Hungarian Baptist Church.)

Lapunkban már korábban arról is beszámoltunk, hogy magyar adóforintból utaztatnak Magyarországra minden évben több mint száz külhoni, diaszpórában élő magyar közösségi vezetők, akik állítólag különféle szervezetekben töltenek be elnöki és alelnöki posztot. A gond az, hogy sok esetben az említett szervezetekről szinte semmit nem lehet tudni, hiszen nincs honlapjuk. nincs ellenőrizhető tagságuk, sem pedig elérhető költségvetésük. Vegyük példaként Szenthe Anna vezetése alatt álló Kanadai Magyar Kulturális Tanácsot (KMKT), amely információink szerint részesülhetett magyar állami támogatásban. A KMKT-nek nincsen honlapja, nem tudjuk felkeresni a KMKT tagszervezeteinek listáját, nem tudjuk hogy kinek és mikor tartoznak beszámolási kötelességgel, hogy ki fogadja el a szervezet költségvetését. Annyit tudunk, hogy a Magyar Távközlési Irodai a mai napig egy már régen elavult Ontario-i levelezési címet tüntet fel honlapján, elnökként pedig Somorjai Ágnes-t, aki tudomásunk szerint csaknem két éve visszaköltözött Magyarországra.

Bár honlapjuk, elérhető szervezeti tagsági listájuk, nyilvánosan elérhető költségvetésük és elszámolásuk nincsen, a KMKT azért ad életjelet magáról, különösen amikor az Orbán kormány iránt tanusított lojalitásról van szó. Például 2015-ben a következőket írták Orbán Viktornak, a kanadai magyar “többség” nevében:

“A kanadai magyarok többsége, kanadai magyar tagszervezeteink és ernyőszervezetünk vezetősége nevében köszönetünket és hálánkat fejezzük ki a magyar kormánynak, ahogy a menekült helyzetet és az abból adódó nehézségeket kezeli…Mi, kanadai magyarok ezúton elutasítjuk azokat a sértéseket és kritikákat, amik a magyar kormányt a migráns helyzet kezelésének vonatkozásában érték.”

Az az egyik gond a távoli diaszpórában történő magyar állami költekezéssel, hogy sok ezer kilométeres távolságból, átlátható és nyilvános elszámolás nélkül, messze a magyarországi tényfeltáró újságíróktól, sokkal nehezebb az a teljesen normális és elvárható számonkérés, ami minden magyar adófizető érdeke. Például amikor magyar adóforintból támogatnak egy olyan megemlékezést Edmonton városában, ahol pusztán harmincan jelennek meg (ilyen volt információik szerint a csaknem érdektelenségbe fulladó tavalyi 56-os megemlékezés az albertai városban), joggal kérdezhetjük: milyen alapon, milyen célből és milyen elszámolás ellenében költik a magyar állam pénzét Kanadában?

A magyar Miniszterelnökségtől sem könnyű egyenes válasz kapni. Például 2014-ben a Kanadai Magyar Hírlap felvette a kapcsolatot a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársággal és a Diaszpóra Tanácsról kérdeztük, melyre tagság és helyi támogatás nélküli, csaknem fantomszervezetek önjelölt vezetői is meghívást kaptak. Az államtitkárságtól részben kaptunk is választ. Azonban azt is szerettük volna tudni, hogy mi volt a diaszpóra tanácskozás, a Magyarországra való utaztatás összköltsége. Erre a következő választ kaptuk:

“A világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek küldöttek, számláik és bizonylatainak vizsgálata, összesítése még folyamatban van, ami miatt kérdésére konkrét, összegszerű választ nem áll módunkban adni.”

Választ azóta sem sikerült kapni. Közben már ismét készülnek az Orbán kormányhoz lojális kanadai magyarok az idei budapesti Diaszpóra Tanácsra. Köszönettel a magyarországi adófizetőnek tartoznak.

Kategóriák: Szervezetek

Alan Parker: Promenád a gyönyörbe

Anno Filmklub - 2017, október 18 - 15:07

Fonákjáról a 20. század címmel indult idei filmklub évadunkban vígjátékokon és szatírákon keresztül mutatjuk be a 20. század legjelentősebb politikatörténeti eseményeit és legfontosabb társadalomtörténeti jelenségeit.

Második vetítésünkön, 2017. október 25-én (szerdán) 17.30-tól Alan Parker Promenád a gyönyörbe című 1994-es alkotását vetítjük.

Részletes programért kattintson ide...

Kategóriák: Szervezetek

Száz év magány? Az Egyesült Államok és a világ 1917–2017

Anno Filmklub - 2017, október 18 - 14:39

Az USA hadseregének első ágyúlövése 1917. október 23-án dördült el a világháború nyugati frontján, az első amerikai veszteségre pedig még két napot kellett várni. Hogyan látszott a világ az USA-ból 1917-ben? Miként változott az amerikai gondolkodás az új világhatalmi pozíció hatására? Mi volt a szerepe Közép- és Kelet-Európának? Milyen új eszközökkel formálódott az amerikai befolyás? Hogyan alakult ez a következő évtizedekben?

2017. október 26-án (csütörtökön) 17 órától erről beszélgetünk ROMSICS GERGELLYEL (MTA BTK Történettudományi Intézet) és GLANT TIBORRAL (Debreceni Egyetem, Angol−Amerikai Intézet). Bővebben...

Kategóriák: Szervezetek

Meghívó: A KMH bemutatja — Esti Csend avagy Csodazongoraverseny nagy tételben…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 18 - 13:40

Magyarországi szerzőinknek és olvasóinknak ajánljuk Éry Balázs programját, amelynek keretében a KMH szerzője felolvas a lapunkban megjelent szövegeiből, miközben zongoráz is hozzá. A koncert a Nyitott Műhelyben kerül megrendezésre (Budapest, Ráth György utca 4), 2017. november 11-én, 20 órakor. Mindenkit szeretettel várnak. Különösen jó alkalom a személyes találkozásra azok számára, akik lapunkat Magyarországról olvassák, illetve akik publikálnak nálunk.

Kategóriák: Szervezetek

Az erőteljes, szabad és független sajtó alapvető fontosságú

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 17 - 19:52

„Sajtószabadság – Maradandó értékek dinamikus médiakörnyezetben” címmel előadást tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségében David Kostelancik, ideiglenes amerikai ügyvivő. A nyitott, közvetlen hangnemű előadáson francia, ír, kanadai, norvég és svéd diplomaták is jelen voltak.

A zsúfolásig megtelt teremben a meghívott újságírókat és a külföldi vendégeket először Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke köszöntötte. Elmondta, pontosan érzik, milyen figyelemmel kísérik életünket az Amerikai Egyesült Államok Budapestre akkreditált munkatársai, és ennek például sokat mondó jele volt az, hogy az emlékezetes Népszabadság-ügy idején – amikor a legerősebb ellenzéki lapot egyik naptól a másikra hallgattatták el – az ügyvivő úr a diplomaták közül elsőként kereste fel az érintett szerkesztőséget. Szólt arról is, nálunk kormányhűség szerint listázzák az újságírókat, vannak jók és rosszak. Ez utóbbiakat nem hívják meg sajtótájékoztatókra, nem válaszolnak a kérdéseikre. Ha egy információval kapcsolatban mégis kérdeznek, azt a kormány kiszivárogtatja az MTI-nek és az ellenoldali sajtónak, ahol már csak a cáfolat jelenik meg. Ez a gyakorlat alkotmányellenes!

A továbbiakban változtatás nélkül közöljük David Kostelancik, ideiglenes ügyvivő úr „Freedom of the Press: Enduring Values in a Dynamic Media Enviroment” című beszédének fordítását, majd kiemelünk néhány gondolatot a helyszínen feltett kérdésekre adott válaszából.

„Alig több mint egy éve érkeztem Magyarországra, és munkám során már sokukkal találkoztam. Ezen túlmenően, mi a nagykövetségen csillapíthatatlan étvágyú fogyasztói vagyunk az Önök cikkeinek és közvetítéseinek, és sok tudósításukat megosztjuk washingtoni kollégáinkkal. Nagyon tiszteljük a sajtó Magyarországon dolgozó képviselőit, mind a magyar újságírókat, mind a nemzetközi tudósítókat.

Azért vagyok ma itt, hogy Amerikának az Első Alkotmánymódosítás melletti elkötelezettségéről beszéljek, és arról, mit jelent nekünk a szabad sajtó. Önök nehéz időkben is tovább dolgoznak, és továbbra is feltesznek nehéz kérdéseket. Az Önök elkötelezettsége amellett, hogy kikutassák az igazságot, és azt kikiáltsák országnak-világnak, a demokrácia egyik legfontosabb eleme marad, és én őszintén értékelem, amit tesznek. Hadd mondjam el még egyszer: Köszönöm szépen.

Tartozom egy vallomással: diplomataként, aki érzékeny és fontos következményekkel járó ügyekkel foglalkozik, néha bonyolult a viszonyom a sajtóval. Szerintem sok diplomata kollégám egyetért velem ebben.

Önök vitatott ügyekről kérdeznek bennünket.

Országunk hiányosságairól kérdeznek bennünket.

Külpolitikánk nyilvánvaló következetlenségeiről kérdeznek bennünket.

X ügyről kérdeznek bennünket, amikor mi jobban szeretnénk Y ügyről beszélni.

Terveinkről, politikai irányvonalunkról és eseményekre való reagálásunkról kérdeznek bennünket, még mielőtt mi magunk is tudnánk, hogy mik azok.

Végső soron azonban, lévén demokratikus kormányok képviselői, tisztában vagyunk vele, hogy ha Önök nem teszik fel a kemény kérdéseket, nem végzik el a munkájukat. Tisztában vagyunk vele, hogy elszámolással tartozunk a polgároknak, akiket képviselünk, és hogy a nyilvánosság napvilága, melyet az erőteljes, szabad és független sajtó biztosít, alapvető fontosságú ennek az elszámoltathatóságnak az elérésében. Nagykövetségünk munkatársai folyamatosan frissülő listát vezetnek pontokba szedett mondanivalókról, ami segít nekem felkészülni bizonyos nehéz és érzékeny kérdésekre, amelyeket Önök feltehetnek. Nem mondom meg, mik ezek a pontok – nem szeretnék túl sok ötletet adni – ám azt elmondanám, a tény, hogy Önök itt vannak, készen arra, hogy kérdezzenek, elemezzenek és tudósítsanak, élesíti gondolkodásunkat programjainkról, terveinkről és politikai irányelveinkről.

Van-e értelme a politikánknak?

Fog-e működni?

Összeegyeztethető-e azokkal az értékekkel, amelyek melletti kiállásunkat hirdetjük?

Helyénvaló-e egy diplomáciai képviselet számára?

És készek vagyunk-e nyilvánosan megvédeni?

Végső soron annak következtében, hogy tudjuk, Önök ott vannak és készek tudósítani, hatékonyabb és etikusabb képviselői vagyunk országainknak.

Ez a dinamika nemcsak rám és nemcsak diplomatákra érvényes.

Ami azt illeti, az elszámoltathatóság szükségessége az egyik legfőbb oka annak, hogy az Egyesült Államok Alkotmányának Első Módosítása védi a sajtó szabadságát. Alapító atyáink, látván a megszólalás súlyos korlátozásait és a politikai ellenvéleményekért járó büntetést Anglia királya alatt, felismerték, hogy szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, amely teljes mértékben képes tájékoztatni az embereket kormányuk cselekedeteiről és eszközöket adni a kezükbe, hogy gondoskodhassanak róla, hogy a kormány ne éljen vissza a hatalmával.

Ugyanezen okokból a szabad sajtó védelmét ma is megtaláljuk a magyar Alaptörvényben. Az Önök tapasztalatai egy szabad sajtó nélküli társadalomról frissebbek és időben közelebb vannak, mint a mieink – biztos vagyok benne, hogy Önök közül sokan éltek azokban az időkben, amikor a „hivatalos hírek” egyetlen alternatívája a bátor magyar férfiak és nők által otthonukban, titokban kiadott szamizdatok voltak, amelyek igyekeztek tudatni az igazságot a kommunista rezsimről.

E tapasztalatok miatt, az alternatíva szörnyűsége és bukása miatt a sajtószabadság védelmét lefektették az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában, a NATO szerződésben, az EU Alapjogi Chartájában, az EBESZ Európai Biztonsági Chartájában, valamint a világ összes demokráciájának alkotmányaiban és jogi tankönyveiben is.

Legerősebb, legszilárdabb és legmegbízhatóbb szövetségeseink azok, akik osztoznak velünk ebbéli elkötelezettségünkben. Lengyelország népéhez intézett júliusi beszédében Trump elnök transzatlanti szövetségünkről beszélt, és azokról az értékekről, melyek ennek középpontjában állnak – a „felmérhetetlen értékű kötelékekről, amelyek összefűznek minket nemzetekként, szövetségesekként és egy civilizáció részeként”. A kinyilatkoztatott értékek között „nagyra értékeljük a jogállamiságot és védelmezzük a jogot a sajtó, a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságához.”

A szabadságot nagy becsben tartó férfiak és nők mindenütt tudják, hogy meg kell védeniük a sajtó szabadságát. Ezért nem én vagyok az első amerikai tisztségviselő, és nem én leszek az utolsó, aki felemeli szavát a szabad sajtó védelmében. Ez alapvető fontosságú külpolitikai érdekeink szempontjából.

Vegyük, például, azokat a fotókat, amelyek a World Press Photo kiállításon most láthatók a Néprajzi Múzeumban, és amelyek megtekintésére magam is szántam nem kevés időt, és amely kiállítás meglátogatására biztatnék mindenkit, aki még nem tette meg, mielőtt a képek október 23-án elhagyják Budapestet. Bátor, kreatív, kíváncsi riporterek örökítettek meg fontos pillanatokat, olyan pillanatokat, amelyek önmagukban is elmondanak egy történetet. Az általuk elmondott történetek diadalról és tragédiáról szólnak, igazságról és tudatosságról, bátorságról és kudarcról, és a riporterek ott voltak, hogy mindezt megörökítsék, elmondják, amit láttak, és megosszák velünk a történelmet. Ezek a fotók megváltoztatják a felfogásunkat és nagy hatással vannak arra, hogyan látják a világot a nézők. Arra emlékeztetnek minket, hogy nyitottnak kell maradnunk az új információk és új perspektívák előtt, beleértve azokat is, amelyek nem illeszkednek meglévő feltevéseink közé.

Amikor megosztom Önökkel a sajtószabadság melletti kiállásomat, egy ponton szeretnék világosan fogalmazni: a sajtó szabadsága nem azt jelenti, hogy a sajtót nem szabad kritizálni, akár a kormánynak is. Nem hinném, hogy ez sokkolja Önöket, de előfordul, hogy a sajtó rosszul értelmezi a tényeket, vagy csak azokról a tényekről tudósít, amelyek egy bizonyos elfogult szerkesztői álláspontot támogatnak. Attól tartok, vannak helyek, ahol az elfogulatlan tudósítás gyakorlata fura és régimódi szokássá vált. Mintha sok kiadványban már nem lenne elkülönülő „véleményszekció” – a vélemények az egész sajtóterméket eluralják.

Az én elnököm sem szégyellős, amikor bírálja a médiát, ha úgy érzi, az újságírók rosszul tudnak valamit vagy elfogultságot mutatnak. Nem rejti véka alá a saját véleményét, és nyíltan kiáll az általa támogatott politikák mellett. Bírálja a híradásokat, ha úgy ítéli meg, elfogultak vagy pontatlanok, annak érdekében, hogy megpróbálja megváltoztatni a narratívát. Szabad sajtónk legjobb hagyományaihoz hűen, azok, akik a bírálatot kapják, nem késlekednek a válaszadással, és kifejtik érveiket arról, szerintük miért téved az elnök. Ahogyan az újságírók rámutatnak, nem minden kormánykritika „álhír.”

A demokratikus társadalom, melyben szabad sajtó működik, zűrzavaros hely, különös tekintettel a burjánzó blogoszférára, a közösségi médiára, az online hírekre, és az éjjel-nappal áramló hírfolyamra. Nem állítom, hogy minden választ ismerek arra a kérdésre, hogyan navigáljunk ebben az új médiakörnyezetben, de az világos számomra, hogy egy kormányzat képviselőiként, azaz állampolgáraink szolgálatában, keményebben kell dolgoznunk azon, hogy amikor vitázunk, megvilágítsuk a dolgokat, bizonyítékokat vonultassunk fel; hogy rámutassunk dolgokra, ne csak közöljük őket, és logikusan és ésszerűen érveljünk. Tekintetbe kell vennünk a miénktől eltérő szempontokat is, és arra kell biztatnunk kollégáinkat és az állampolgárokat, hogy ők is így tegyenek. A sajtót illetően pedig azt kell szorgalmaznunk, hogy legyen felelősségteljes, és tartsa be a szakmai integritás szabályait, és nem szabad félnünk attól, hogy rámutassunk, ha e téren hiányosságokat tapasztalunk. Ezen felül nekünk is felelősségteljes, átgondolt hírfogyasztóknak kell lennünk, és tartózkodnunk kell attól, hogy hiányos, pontatlan, vagy szándékosan félrevezető információkat terjesszünk.

A legfontosabb pedig, hogy egy kísértésnek semmiképpen se engedjünk: a demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat.

Ez olyan örök kísértés, mely több formában is megjelenhet:

– a jogszabályokkal való korlátozás;

– a média kizárólagos ellenőrzése;

– nyomásgyakorlás a hirdetőkre;

– kormányzati kísérletek a hirdetési piac manipulálásra; vagy

– az újságírók leplezetlen fenyegetése vagy megfélemlítése.

Az elmúlt években az Egyesült Államok számos alkalommal felszólalt, a sajtószabadság terén Magyarországon mutatkozó negatív tendenciákról. Sajnálatos módon, ezek a negatív tendenciák folytatódnak.

  • A kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést és a befolyást a médiapiac felett, anélkül, hogy a monopóliumok létrejöttét megakadályozni hivatott szabályozó testület kifogást emelt volna ez ellen. A közelmúltban a kormányzatot támogató személyekhez kötődő vállalatok megszerezték az ellenőrzést az utolsó, még megmaradt független megyei lapok felett.
  • Azok az újságírók, akik ezeknél a médiumoknál dolgoznak vagy dolgoztak, úgy tájékoztattak minket, hogy az új tulajdonosok diktálta szerkesztőségi irányvonalat kell követniük, és nem lehet kormánykritikus cikkeket megjelentetniük.
  • A kormányzat ezen túl jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosokhoz, miközben a független médiumok szinte semennyi állami hirdetéshez sem jutnak. Azt halljuk, hogy magánvállalkozásokkal közlik, ne hirdessenek a független médiumokban, ellenkező esetben retorziókra számíthatnak.

Végül szólnom kell egy a közelmúltban történt, riasztó fejleményről. Egyes, a kormányhoz szorosan kötődő médiumok egy listát jelentettek meg olyan újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra nézve. Ez veszélyes gyakorlat az újságírók szempontjából, és a szabad, független újságírás szempontjából is.

Ezeknek a médiumoknak jogukban áll bírálni újságírókat, vagy nem egyetérteni velük, de arra kísérletet tenni, hogy megfélemlítsék őket, vagy megnehezítsék a munkájukat, összeegyeztethetetlen a szabad sajtó megvédésére tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal. A velünk kritikus sajtót is meg kell védenünk, hiszen a sajtó a demokrácia egyik alappillére.

Az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet.

Vannak még itt független és ellenzéki médiumok, amelyek tág szerkesztőségi szabadsággal tudják végezni újságírói hivatásukat. Ez jó dolog. Számuk azonban egyre fogy, és olyan kihívásokkal kell szembenézniük a hirdetési piacon, melyekkel a kormányzati médiumoknak nem. Nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel szembesülnek. Ennek következtében egyre kevesebb magyar találkozhat komoly vitákkal és nézetütköztetésekkel a médiában, pedig ezek nagyon fontosak, sőt, alapvetőek egy képviseleti demokráciában. Hogyan fejezhetik ki az emberek értelmesen az akaratukat, ha csak egy nézőpontról tudnak?

Thomas Jefferson, Amerika egyik alapító atyja és harmadik elnöke, azt írta, hogy „inkább teszem ki maga a túl sok szabadsággal járó kellemetlenségnek, mint a túl kevéssel járóaknak.”

Más szóval, Jefferson felismerte, hogy „a túl sok szabadság”— a demokrácia zavaros, hangos, kaotikus pezsgése, amely mindnyájunk számára olykor frusztráló lehet –, jobb, mint ennek az alternatívája, amikor a kormányzat dönti el, mit kell gondolni, és milyen hangokat szabad meghallgatni.

A sajtószabadság megvédése közös és szent kötelességünk, olyan életbevágó, el nem múló imperatívusz, melyet gyakorolni és értékelni kell az én hazámban, itt Magyarországon és minden országban, mely magáénak vallja a szabadságot és a demokráciát.

Az Önök és köztem lévő kapcsolat kacifántos. Vannak olyan dolgok, melyeket szeretnének tudni, de én nem mondhatok el, és vannak olyan dolgok, melyeket szeretnék elmondani, de Önöket nem érdekli. Néha csúnya szavakkal illetjük egymást. De, higgyenek nekem, soha nem fogom magától értetődőnek tekinteni azt az életbevágó tevékenységet, melyet meggyőződésből, az emberek javáért végeznek, csakúgy, mint én.

Köszönöm mindnyájuknak azt a kulcsfontosságú szerepet, melyet elszámoltathatóságunk és a szabadság fenntartásában betöltenek.”

Az ügyvivő úr beszéde után lehetőség nyílt kérdéseket feltenni. A fordításban Baló György volt segítségünkre. A válaszokban elhangzott – egyebek mellett – hogy az egyénnek igen nagy felelőssége van abban, hogy aktív szerepet töltsön be a hírek fogyasztásában és alaposan tájékozódjon véleményének kialakítása előtt. Ki a forrás? Mi a motivációja az adott hír szerzőjének? Mindenkinek ezek alapján kellene dönteni! Arra a kérdésre, hogy szabad-e a sajtó Magyarországon, az ügyvivő úr azt válaszolta: tapasztalják, hogy vannak nehézségek a vélemények kifejezésében, de még vannak olyan fórumok, ahol ez lehetséges. Az USA diplomatáinak szerte a világon feladata, hogy segítsék a szabad sajtót. Ugyanakkor a nagykövetségeknek nem dolga, hogy ebben az ügyben nyomást gyakoroljanak a kormányokra. Ezt az adott országon belül kell megoldani. A Facebook szerepéről a legutóbbi amerikai elnökválasztásban azt tudtuk meg: még jelenleg is számos, alapos vizsgálat folyik az álhírek miatt és a Facebook maga is folytat belső vizsgálatot.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

200 évvel ezelőtt született Jubál Károly mérnök-tanár, Kossuth gyerekeinek tanítója

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 17 - 15:56
Jubál Károly (sok forrásban „Juhbál”) Székesfehérváron született, 1817. augusztus 3-án.  A ciszterciták vezetésével működő királyi főgimnáziumban tanult és szerzett érettségit.  Ennek az iskolának híres tanulói közül csak néhányat említünk: Goldziher Ig­nác, a világhírű keletkutató; Jancsó Miklós, filmrendező; Klebelsberg Kuno, vallás- és közokta­tásügyi miniszter; Lánczos Kornél – világhírű fizikus, matematikus, a relativitáselmélet és a kvantummechanika tudósa, Einstein matematikai asszisztense az 1928/29 tanévben Berlinben; Lázár Ervin – író, elbeszélő, meseíró; Semmelweis Ignác – orvos, “az anyák megmentője”; Szekfű Gyula – törté­nész; Wekerle Sándor – politikus, miniszterelnök; Ybl Miklós – építész; Zichy Jenő – szakíró, politikus, Ázsia-kutató.)   Rövid ideig “becsületbeli (ingyenes) íróházi járulnokként” dolgozott a városi tanácsnál, majd 1840-től 1844-ig a bécsi műegyetemen tanult és mérnöki oklevelet szerzett. (Tanulótársa volt a pesti műegyetem későbbi neves professzora, Kruspér István.) A műegyetemen másodasszisztens lett és már bécsi évei alatt kapcsolatba került Kossuth Lajossal.   A vallások egyesüléséről a nevelés dolgában című dolgozatát el is küldte a Pesti Hírlapnak, jeléül annak, hogy már bécsi asszisztensi évei alatt is élénken érdekelték a nevelés elméleti kérdései is.

Jubál Károly

  1846 októberében, még a tényleges oktató munkája előtt, elkészítette A Josef-Ipartanodák rajztanárának tanítása modoráróli rövid nyilatkozat-át, ezt a korai – ha nem az első – módszertani levelet. (Mindmáig kiadatlanul rejtőzik a BME Levéltárában.) Ebben szakmai ismereteinek birtokában és kiváló nevelői tehetségének megfelelően elemezte az ún. előkészítő év és a további tanévek műszakirajz oktatásának “kezelési” és “kiviteli” módszereit, mindenkor a fokozatosság elvét hangsúlyozva.  A “legnagyobb tanári ügyekezettel” összeállított módszertanának szellemében fejlesztette a “célszerű rajzpéldányok” beszerzésével gyűjteményét, majd újabb “előterjesztés”-t állított össze az ábrázoló (leíró) mértan és műszaki rajz oktatására, megteremtve e tárgyak magyar nyelvű terminológiáját is.  Az előterjesztés második részében “Az Építészet Elemei” című tárgy tantervét is megalkotta.   Hazafias érzelmű ember volt, figyelemmel kísérte a reformkor eseményeit, részt vett a Kossuth által szervezett Iparegyesület munkájában is, amelynek célja a hazai ipar szinvonalának emelése, s ezáltal az ország fejlesztése volt.  Itt találkozhatott a szintén hazafias érzelmeket tápláló Irinyi Jánossal – a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálójával – is, aki Kossuth személyes ismerőjeként aktívan részt vett az Iparegyesület munkájában, illetve Kossuth személyes kérésére az  1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt a nyaváradi lőporgyár felállításában és irányításában. Korábban maga Kossuth támogatta Irinyit abban, hogy Pesten megalapítsa saját „gyújtófa” gyárát.   Karácson Mihály, az 1846-ban alapított, tanári testületét fokozatosan kiépítő József ipartanoda igazgatója 1846-ban hívta meg a bécsi Politechnisches Institut tehetséges adjunktusát, a székesfehérvári születésű, magát mindenkor magyarnak valló Jubál Károly mérnök-rajztanárt, hogy a fiatal magyar műszaki felsőoktatási intézményben rajztanárként és helyettes tanárként (akkor “pótlárnak” nevezték) alkalmazza. Ekkor a következők tartoztak a tantárgyba: diszitményi, építészeti, gépi-, és tájtervezési rajzolás. Pesti ipartanodai működését azzal kezdte, hogy bécsi barátai és ausztriai kapcsolatai révén ún. “előrajzolatok” beszerzésével előkészítette a korszerű hazai műszaki rajzoktatást. Vallotta: “rajzolás nélkül a technikai Intézet nem létezhetik, mivel ez a technikának nyelve, a melly érthetőlég s nyilvánosan beszél.” Elemezte a korabeli műszaki rajz-oktatást is, azt a technikai képzés egyik sarkalatos pontjának tekintette, többek között a pontos mintarajzok beszerzését, és egy műegyetemi rajztár felállítását. Gyakorlatilag ő alkotta meg az ábrázoló geometria és a műszaki rajz magyar terminológiáját.      A műszaki tervezés-kivitelezés igényel olyan közvetítő „nyelvet”, amelynek segítségével a tervező közölheti szándékait a kivitelezővel, aki e leírás alapján pontosan el tudja készíteni a munkadarabot. Feladata a térben elhelyezkedő objektumok (geometriai alakzatok) helyzetének, méretes viszonyainak síkban való ábrázolása, az ábrázolt alakzatok rekonstruálása.  Megalkotója Gaspard Monge, francia matematikus, aki kiemelkedő szerepet játszott a francia forradalomban, részt vett a méterrendszer és az École Politechnique létrehozásában is. A mérnöki tudományok, a műszaki tervezés egyik legfontosabb eszköze.     1848-ban az első független minisztérium a Ludoviceum egyik tanári székére hivta meg. A kormánynak Debrecenbe költözése és Windischgrätznek a fővárosba való bevonulása következtében a Ludoviceumot feloszlatták, Jubál is fegyvert ragadott.   Gyakorlati oktató munkájára azonban már nem kerülhetett sor, mivel a szabadságharc lelkes híve, így az 1848-49. évi forradalom őt is a harcosok sorába szólította.  A szabadságharc bukása után elsők között bocsátották el állásából. A világosi fegyverletétel után Kossuth anyjával és három nővérével és ezek gyermekeivel együtt került orosz fogságba. Kiszabadulása után Pestre jött, és ismét a szabadon bocsátott családhoz csatlakozott. A Kossuth családban házitanítóként működött. Kossuth édesanyja és testvére megélhetés végett diákkosztosok tartására, később reáliskola nyitására engedélyt nyertek, így Jubál állott mint tanár és igazgató az intézet élére. Gyakran megfordult Kossuth édesanyja és Kossuth Zsuzsanna budai házában, ahol kapcsolatba került olyan hazafiakkal, akik cselekedni akartak az önkényuralom ellen. Rövidesen arra az elhatározásra jutott, hogy ezeket a hazafias erőket egységbe kell fogni és meg kell kezdeni egy fegyveres felkelés előkészítését. Megkezdte egy szervezet kiépítését amely a terv szerint egy Pesten működő központi bizottságból és az ország meghatározott részein működő területi vezetőkből állt volna. A létrehozott központi bizottság tagjai csak részben ismertek, a vezető szerep bizonyosan Jubál Károlyé és Kossuth Zsuzsannáé volt.  Kapcsolatot tartott fenn az emigrációban élő Kossuthtal, nővéreivel, nevelte Kossuth gyermekeit. 1850-ben bekapcsolódott a Mack József volt honvédezredes vezette Habsburg-ellenes összeesküvésbe.   A bizottság összeköttetésben állott Noszlopy Gáspárral és Gasparich Kilittel, továbbá az erdélyi szervezkedést vezető Mack Józseffel és a bécsi szervezkedést vezető Johann Mayjel is. Jubál Károly 1851 októberében személyesen is találkozott Johann May-jel.   Ekkor dolgozták ki A honmentés tervezete címet viselő tanulmányát, mely szerint a nagyobb magyarországi várakat egy összehangolt akció keretében rajtaütéssel elfoglalják és ezzel teremtik meg a tervezett felkelés bázisát.   Kossuth 1851 novemberében kapott tájékoztatást a hazai szervezkedésekről és a magyarországi helyzet felmérésére Londonból Magyarországra küldte személyes megbizottját, Piringer Mihályt.  Piringert azonban út közben az osztrák rendőrség elfogta, és a nála lévő íratokból, illetve vallomásából megtudta a szervezkedés vezetőinek nevét. Később vált ismertté, hogy a központi bizottság egyik tagja, Wargha István – Pulszky Ferenc volt titkára – a rendőrség besúgója volt, így a Piringertől és Warghától kapott értesülések alapján az osztrák rendőrség még a tervezett akciók megindulása előtt tudomást szerzett a szervezkedés részleteiről. Ennek alapján 1851 decemberében Kossuth két nővérével Ruttkaynéval és Meszlényinével együtt letartóztatták, és az Újépületben, később Bécsben a Criminal-Gebäudeban elzárták. Jubál Károly mindent magára vállalt, és ennek valószínűleg szerepe volt abban, hogy a Kossuth család tagjainak a hatóságok engedélyezték a kivándorlást.   A császárellenes forradalmi szervezkedésben vállalt vezető szerepét bátran vállalta, emiatt a bécsi haditörvényszék halálra ítélte, és Noszlopy Gáspár gerillavezérrel, Sárközy Sándor földbirtokossal együtt  1853. március 3-án a pesti Újépületben kivégezték. A kivégzettek szinte nem is ismerhették egymást. Bennük csupán az a nemzeti ügy volt közös, amelyért készek voltak meghalni. Emléküket a Ludovika udvarának burkolatában elhelyezett, a bitófák helyét jelképező keresztbetét örökíti meg.   Most a Kerepesi-úti temetőben az un. vértanúk sírjában nyugosznak díszes emlék alatt porai. Tevékenységének és mártíromságának emlékére a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában 1982-ben helyezték el emléktábláját. Székesfehérváron, a Jókai utca 16. számú ház falán örökíti meg szülőházának helyét a fenti emléktábla.

Szülőházának helyét megörökítő emléktábla, Jókai u. 16.

  A mai vagyonharácsolók, a modern földbirtokosok, bárók, a politikai és/vagy gazdasági beosztásukkal visszaélők, az állami megrendeléseket jogtalanul elhappoló vállalkozók, strómanok (szalmabábok), a saját vagyonuk gyarapodását a nemzet gazdagodása elé helyezők elfelejtik, hogy Jubál Károly fekete márványba vésett neve még akkor is ott fog csillogni a Jókai u. 16. sz. ház falán, amikor az övéké már rég a feledés homályába fog merülni, akiknek nemzetgyarapító munkáját ehhez hasonló írások soha sem fogják méltatni, akik soha nem válnak a felnövekvő nemzedékek tagjai számára példa. Varga János * Varga János Debrecenben a Mechwart András Gépipari Technikum tanulójaként végzett, majd a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen (NME) (ma Miskolci Egyetem) diplomázott.  Mérnöktanári képesítését a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karán szerezte majd közép- és főiskolai tanárként dolgozott.  Rendszeresen publikál és gyakran szerepel ismeretterjesztő tudományos rádióműsorokban.
Kategóriák: Szervezetek

A tőke 150 éve - LEZÁRULT A REGISZTRÁCIÓ

Anno Filmklub - 2017, október 17 - 15:28

Értesítjük kedves látogatóinkat, hogy október 18-án és 19-én rendezendő konferenciánkra elfogytak a helyek, így le kellett zárnunk a regisztrációt. Csak azoknak tudunk ülőhelyet biztosítani, akik korábban emailen vagy telefonon jelezték részvételi szándékukat. Az előadásokat és a kerekasztal-beszélgetést is felvesszük videóra, így megtekinthetőek lesznek az interneten. Megértésüket köszönjük!

Kategóriák: Szervezetek

Békeffi István – Stella Adorján: JANIKA a Turay Ida Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 17 - 12:42

Budapest legismertebb primadonnáját férje csúnyán faképnél hagyta, mondván egy hónapra Amerikába utazik egy darabot megrendezni. Azóta 15 év telt el. A jelenlegi színigazgató a Janika c. produkció főszerepére szeretné felkérni a színésznőt, aki meglehetősen ódzkodik a 14 éves kisfiú szerepétől. Próbaképpen gyerekruhába bújik, amikor is váratlanul betoppan a hűtlen férj. Kihasználva az alkalmat az asszony meghagyja férjét abban a tudatban, hogy ő nem más, mint a saját fia és elhatározza, hogy visszaszerzi férjét. Humorban és fordulatokban gazdag vígjátékot láthat a közönség igazi sztárszereposztásban!

 Díszlet, jelmez: DARVASI ILONA

Rendező:
MIKÓ ISTVÁN
Jászai Mari-díjas

 Szereplők:

Germán Lívia, Kurkó J.Kristóf, Sztárek Andrea, Benkő Péter – Jászai Mari díjas, Mikó István – Jászai Mari díjas, Xantus Barbara, Somfai Éva, Rubóczki Márkó, Kovács Dézi, Vass János Pál

(Janika – Germán Lívia, Turay Ida – Janika filmbeli ruhájában játssza a szerepet.)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Ottawai konferencia a kanadai menekültpolitika történelméről 1956 tükrében

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 16 - 18:48

Az ottawai Université St. Paul University campusán 2017. október 21 és 23 között megrendezésre kerülő Flight to Freedom / Fuir vers la liberté nevű 3-napos konferencia az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni kanadai menekültpolitika történelmét vizsgálja. A konferencia napjaink központi kérdésre világít rá, nevezetesen a biztonságos új otthon keresésére, illetve Kanada nemzetépítési és bevándorláspolitikai gyakorlatára. Elismerve Kanada megalapításának 150. évfordulóját, illetve az ötvenhatos menekültek érkezésének hatvanadik évfordulóját (38 ezer magyar menekült talált új otthont Kanadában és többségük 1957-ben érkezett), ez a konferencia azt vizsgálja, hogy a kormányzat és a civil társadalom miképpen kooperálhat menekültpolitikai kérdésekben.

A magyar menekültek példájával kezdjük, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egyetlen országból ilyen nagy számban érkeztek Kanadába. Ez a fejezet hazánk történelmében “történelmi jelentősségel bíró nemzeti eseményként” lett elismerve 2010-ben a kanadai kormány által, hiszen a magyar példa segített későbbi menekültpolitikai kérdések és menekült hullámok kezelésében. Amikor nagy számban érkeztek ázsiaik Ugandából, illetve vietnámi menekültek a hetvenes években, továbbá napjaink szíriai menekültjei, Kanada számára 1956/1957 példaértékű volt.

Ez a kétnyelvű (angol-francia) konferencia az említett menekült hullámok és egyéb menekültek tapasztalatait mutatja be. Ennek fényében, mi Kanada szerepe napjaikban, különös tekintettel a menekült- és bevándorlóellenes mozgalmakra? A konferenciát Bob Rae, Ontario korábbi kormányfője, az Alsóház korábbi képviselője nyitja meg.

A konferenciát szervezi: az Ottawai Egyetem, a St. Paul Egyetem, a Canada-Hungary Educational Foundation nevű alapítvány, a Canadian Museum of History, a Canadian Museum of Immigration at Pier 21, a St. Joseph’s Parish római katolikus egyházközség, a Canadian Immigration Historical Society és egyéb partnerek.

A teljes program itt található.

*

Helyszínek:

  • Université St. Paul University
  • Canadian Museum of History / Musée Canadien de l’histoire

Regisztráció:

  • $75 (3-napra)
  • $30 (diákoknak 3 napra, illetve napi-díj)

A regisztrációt a Canada Helps honlapján lehet befizetni, illetve a konferencia napján készpénzben vagy személyes cheque formájában.

(Fordította angolról magyarra: C. Adam)

Kategóriák: Szervezetek

A színek szeretik egymást

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 16 - 17:49

Bár az állítás – minden színre – összességében valószínűleg nem igaz, bizonyosan helytálló azokra, amiket a fiatal üvegművész, Ábel Tamás használ üvegszobrai megalkotásánál. Első, „Unequal rainbow” című önálló kiállítása – sajnos csak rövid ideig – október 27-ig látható Budapesten, a Társalgó Galériában.

A kiállítás, mindig egy kicsit ünnep is. Ünnep a nézőnek és annak a művésznek is, aki évekig gondolkodik és valósítja meg alkotásait, ünnep mindazoknak, akik szeretik az újat, a vizuális meglepetéseket. Ábel Tamás az elmúlt három évben sokat tanult, dolgozott, járta a világot és most látjuk ennek az eredményét. Azt látjuk, hogy ő nem más útját járja, hanem utat épít, ami persze göröngyösebb, hosszabb, de élvezetesebb. A mai globális művészeti világban az a jó, hogy nincsenek meghatározó izmusok, hanem pont annyira színesek az alkotások, mint a most látható színsorozatok, színátmenetek.

A művészet legfontosabb teendője: keresni, kutatni, megtalálni a személyes formanyelvet és ezzel járulni hozzá a globális művészethez. Ábel Tamás most ezen az úton halad.

Mindezek a gondolatok Botos Péter, Ferenczy Noémi-díjas üvegművész megnyitó beszédében hangzottak el és a hallgatóság közben azt is megtudhatta: nemcsak egy idősebb pályatárs, de az alkotó egykori tanára is az, aki most a műveket méltatja. A bemutatott üvegszobrok jellemzésére talán a „geometrikus absztrakt” a legjobban illő kifejezés – erős minimalista redukcióval. Határozott vonzódása van a négyzetek, körök, háromszögek, hengerek, csúcsok, ívek irányába. Ezek viszont csak keretet jelentenek arra, hogy a játékok, tükröződések, újszerű dolgokat teremtsenek az érdeklődőknek. A mai világban számtalan művész van, akik egész életük során egy vagy csak néhány alapszínt alkalmaznak, így akarják megkülönböztetni magukat másoktól.

A most kiállító művész szerencsére nem ezt az utat járja, nem ezt választotta. Nála a színek adják a mű javarészét és nem a befoglaló formák. Már egy előző, a „Tolerancia 4000” című munkájában is kapszulába zárt színek adták a mű értelmét, az áttételes mondanivalót. Ez a mű már a veszprémi múzeumban van és ezzel Ábel Tamás világrekordot döntött: 26 évesen jelenleg ő a legfiatalabb, akinek egy műve máris múzeumba került! Ha kitekintünk a világba, akkor láthatjuk, hogy sokakat izgatnak a színsorozatok, a tükröződések. Az egyik ilyen közismert művész az indiai Anish Kapoor, aki a tükrös mértani testekkel operál. Ezek többnyire egységes ívű, nagy, tükrös felületek, amelyekben fordul a tér, az emberek, a környezet. A másik mai ikon a dán-izlandi Olafur Eliasson, aki olyan tereket hoz létre, ahol az emberek benne vannak a színekben. Ilyen például a „Rainbow panoráma” című műve, ami 150 méter hosszú szín-alagút.

Ezzel szemben az itt látható munkáit a művész számos részelemből állítja össze, színsorozatot képez, melyek közvetlenül a belenézőkhöz szólnak. Az előbbi világhírességek síkokkal dolgoznak, bennünket most tömbszerű, színes üvegelemek kápráztatnak el. Ha ezekbe belepillantunk, már elsőre feltűnik, hogy a színek szeretik egymást! Nem látunk bennük disszonáns színeket. Ez persze tudatos művészi eszköz, ahol az alkotó kihagy bizonyos színeket, melyek kiütköznének a látványból. A néző számára szórakoztató játék is lehet, megfejteni, melyek a hiányzó színek? A művészetben használt anyagok közül az üveg az egyetlen, ahol a színek nem síkban vannak, hanem teret képeznek, egymásba hatolnak, egymást megfestik. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy a néző mozgás közben a színek folyamatos változásában él.

Ez a kiállítás a színes tükrök és az emberek viszonyáról is szól. Itt nem a forma a lényeg, hanem a tükröződés. A művek színesre tükrözik a világot, az embereket és a többi tárgyat is. Vidámságot gerjesztenek, hiszen a színsorokban nem lehet komorkodni. Van ebben egy felszólítás: lássuk meg magunkat a színekben is, így a tükör, mint optikai eszköz, morális kérdéseket is felvet, azok átgondolására is késztet. Ha ugyanis tükörbe nézünk, síkban látjuk a megfordított teret. Ott látom magam, ahol nem is vagyok és nem is úgy vagyok. Minden tükör torzít, ennek mértéke függ attól, milyen távol állunk tőle. Ha közel vagyunk, a fejünk dundibbnak látszik, ha távolabb, akkor keskenyebbnek. A tükörben sötétebbnek is látszunk! Amikor a fény belép a tükör üvegébe, máris veszít erejéből 8 %-ot. A foncsorban intenzitása újabb 5 %-kal csökken. A visszaverődéskor, az üvegből kilépve szintén 8 % a veszteség, összesen tehát 21 %-kal látjuk magunkat sötétebbnek a valóságosnál! Adjuk hozzá még a fénytörést a fény be- és kilépésénél, az eredmény, hogy amikor tükörbe nézünk, nem is ott vagyunk, ahol állunk!

Ha egy tükröt ferdén helyezünk el, akkor a perspektíva szabályai szerint testünk megnyúlik vagy zömökebb lesz. Döntött tükörben tehát a valós helyzet nélküli helyet látjuk. A kiállítás címében ott van a szivárvány és a természetben ez a jelenség minden embert jókedvre derít. Tamás ezt a hatást színes ragasztókkal éri el. A látható szivárvány a sötét ibolyaszíntől a mélyvörösig tart, melyek hullámhossza 400 és 700 nanométer között van. Ha változásnak egy nanométert tekintünk, akkor háromszáz színt különböztethetünk meg, ha viszont ezeket elkezdjük egymással keverni: több millió színt fogunk látni! A kiállításon a munkákban ezek megjelenhetnek, csak nekünk, nézőknek kell kapcsolatba lépni a művekkel. Körbe kell járni, különböző szögekből szemlélni. Így mi is alkotó résztvevők lehetünk egy-egy műnél. Jó lehetőséget kínál erre a szivárvány térplasztika is.

A teremben egy száz évvel ezelőtti, művészettörténeti eseményre való utalás is látható. A lengyel származású orosz festő, Kazimir Malevich 1915-ben, a szentpétervári kiállításon a bal felső sarokba tette művét, mely az orosz hagyományok szerint az ikon helye. Itt a tükör-háromszöget ugyancsak a sarokba, de a földre helyezték és ez azt jelenti, hogy a műveknek a földi léthez, a mához, szoros kötődésük van. Az egész kiállítás azt sugallja, hogy álljunk meg egy pillanatra, nézzük meg magunkat a tükörben, nézzünk önmagunkba, legyünk egy kicsit jobb emberek, megértőbbek, mások és a világ iránt. Ez egy nagy lépés a lehet a képzőművészeti gondolkodás felé. Akár adhatunk is egy más címet ennek a kiállításnak. Átírva Tamási Áron híres könyvének címét, lehetne az új cím: Ábel a színrengetegben!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

White Swan – Az Izrael Balett előadása a Nemzeti Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 15 - 21:29

„A nagy klasszikusok előadására alapított Izrael Balett 1967-ben jött létre, és a Lea Lavie Fishbein vezetésével működő társulatot ma már a nemzetközi élvonalban jegyzik. Izraelben ez az egyetlen olyan együttes, mely a klasszikus koreográfiákat – például George Balanchine munkáit – repertoárján tartja. A budapesti vendégjátékon a tánctörténet egyik nagy alakja, Lev Ivanov (1834–1901) felújított koreográfiáját adják elő.

A Fehér hattyú című előadás kivételes tánctörténeti utazás a klasszikus kortól a kortárs tánc világáig. Az első részben a legnépszerűbb klasszikus balett, Csajkovszkij Hattyúk tavának második felvonása Lev Ivanov koreográfiájával kerül színpadra, a második részben pedig a világhírű Andonis Foniadakis Hattyúk tava-szvitre készített munkáját láthatjuk, melyben a görög származású koreográfus az eredeti balett ellenpontjaként a történet sötétebb árnyalatait tárja fel.

Táncelőadás egy részben.”

  1. A hattyúk tava

Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij

Színpadi adaptáció: Nina Gershman, Julia Levin

Díszlet: Anna Chroshtzeva

Jelmez: Margarita Alexandrov

Fény: Avi Yona Bueno (Bambi)

Koreográfus: Lev Ivanov

  1. A hattyúk tava – szvit

Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij

Zenei átirat: Julien Tarride

Jelmez: Andonis Foniadakis, Margarita Alexandrov

Fény: Avi Yona Bueno (Bambi)

Koreográfus: Andonis Foniadakis

(forrás:színház)

*

Mire ezek a sorok megjelennek, már túl vagyunk a bemutatón.

A sajtó képviselői sajnos csak 20 percet kaptak, hogy írjanak az előadásról, vagy fotózzanak.

A nyitó kép a hagyományos Hattyúk tava egy részlete volt, ebből összesen 2-3 percet láttunk, majd pár perc átállás után már a modern feldolgozás egy-egy jelenetét láthattuk. A fotózás sem volt egy egyszerű feladat a bevilágítás miatt.

Remélem azért sikerült a fotókon keresztül megmutatnom ennek a csodálatos együttesnek a játékát.

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A Sears Canada csődött mondott — 12 ezren veszítik el állásukat Karácsony előtt

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 15 - 16:32

A Sears — és elődje, a Simpsons-Sears — 1952-től évtizedekig meghatározó eleme volt a kanadai kiskereskedelemnek és a bevásárlóközpontoknak. Ruhától és cipőtől kezdve, edényekig egészen konyhai készülékekig–az élelmiszeren kívül, szinte mindent megtalálhattuk áruházaikban. Fontos gazdasági szerepet játszottak a Sears kipostázott katalógusokból történő rendelések. Ikonikus karácsonyi katalógusai pedig sok-sok kanadai szülő és gyerek számára nosztalgikus hagyományokat idéznek elő. 1998-ban a Sears Canada elsőként lépett az online vásárlás világába, mégis: most úgy tűnik, hogy jelentős részben éppen az online vásárlás fejlődése és a további korszerítések hiánya vitte csődbe Kanada egyik legnagyobb vállalatát. Pénteken hagyta jóvá a Sears csődeljárását felügyelő bíróság a megmaradt 130 Sears áruház bezárását.

Sears Canada katalógus 1977-ből.

A Sears Canada megszűnése több szempontból is súlyosan negatív hatással lesz az országra. Elsőként 12 ezren veszítik el állásukat éppen Karácsony előtt–hiszen a 130 Sears áruház végkiárusítására október 19 és december eleje között kerül sor. Ontario tartományban 5.443 állás szűnik meg, Québecben 2.663, British Columbiában 1.204 állás, Albertában pedig 996. De legalább ennyire komoly gondot jelent a Sears Canada kivonulása kisebb települések bevásárlóközpontjaiból. A Sears Canada 74 legnagyobb áruházainak többsége olyan településeken található, ahol a lakosság nem éri el a 400 ezer főt. Ezeket a vidéki bevásárlóközpontokat jelentős részben a Sears jelenléte tartotta életben. Kivonulásuk egy olyan űrt fog hagyni, amelyet e plázák nehezen fognak tudni betölteni.

Mivel a legtöbb nagy Sears áruház alapterülete csaknem egy millió négyzetméter és gyakran két emeletes épületről van szó, igazán csak maroknyi olyan lánc létezik Kanadába, amely átveheti az üzleteket. Ilyen lehet a Sears Canada legnagyobb riválisa, a The Hudson’s Bay Company, vagy esetleg a Simons. Szintén szóbakerülhet a Walmart, de ez utóbbi inkább diszkontos lánc, miközben a Sears nem volt az. A másik gond, hogy manapság a láncok nem kedvelik a kétemeletes áruházakat. Így végül az is elképzelhető, hogy több részre osztják a gigantikus helységeket.

Fotó: Egy Sears Canada áruház

A Sears Canada dolgozói és korábbi dolgozói a karácsonyi ünnepek előtt nyugdíjukat és betegbiztosításukat is elveszíthetik A CBC közszolgálati televízió számolt be arról, hogy egy száz éves korábbi Sears dolgozó — Lisa Okill — 26 éven keresztül dolgozott a láncnak. De éppen a napokban tudta meg fia, hogy édesanyja betegbiztosítása megszűnik. Összesen 16 ezer korábbi Sears dolgozó biztosítása és nyugdíja tűnhet el.

Idén sok ezer kanadai szomorúsággal néz elébe az ünnepeknek.

Kategóriák: Szervezetek

Szili Neandervölgyből

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 15 - 15:37

A politikusok nyilatkozatai, megnyilvánulásai több szempontból is lehetnek érdekesek. Az emlékek felidézésétől a vidám percek elhozataláig terjedő skálán mozgó gondolatokat indíthatnak fel. Nincs ez másként Szili Katalin politikai teljesítményével kapcsolatban sem. Függetlenül attól, hogy az egykori állampártból, az MSZMP-ből induló, és a jelenlegi állampártba torkolló politikai mozgásának az íve önmagában is érdekes lenne.

De ezzel nem lenne egyedül a Fidesz háza táján, ahol a komcsizás intenzitása az illető Orbán-közelségének függvénye. Az is, hogy ki az aktuális komcsi. Így Szili Katalin, aki azon a bizonyos emlékezetes elnökválasztáson az MSZP jelöltjeként nem lett köztársasági elnök. Amelyik választáson Sólyom lett végül az Orbán kegyelméből, és Áder vakondokvadászata közepette „megválasztott” díszpinty. Azóta Szili is megtalálta magában a zsidó-keresztény ősfundamentalistát, és bezárkózott a Fidesz kampánytámogatói közé. Amivel, magánvéleményemként, jól láthatóan élt a gerinctelenséghez való állampolgári jogával. De ehhez kétségtelenül elidegeníthetetlen joga van, és a politikában a gerinc nem is feltétlenül nélkülözhetetlen kelléke a létnek. Az pedig akár egyenesen kellék is lehet egy populistán demagóg hatalom árnyékában, hogy rendes bérpolitikus droidként takarékra állítsa a szellemi teljesítményt.

Fotó: MTI/Kovács Attila

Mert mással aligha lehetne magyarázni azt, amit a tudósítás alapján Szili Katalin produkált legutóbb Nagymegyeren. Az, hogy járja a határon túli vidéket, természetesen nem újdonság. Az, hogy frázisokat pufogtat bevándorlás-ügyben, az lehet pártszintű elvárás a kormánypárt részéről. Tulajdonképpen az is lehet, hogy az európai „őslakosok” védelemének lózungjai sem újak. Így az is lehet, hogy csak azért tűnt fel, mert egy egészen más nevet használó internetes nick beírásában szinte ugyanazokat a marhaságokat olvastam pár nappal korábban, mint most a jeles politikusasszony szövegéről szóló híradásban. Ami vagy a nick számára leleplező, vagy a pártmegbízatásos fórumtrollok jelenségét erősíti. De ez szinte részletkérdés.

A tudósítás felvezetésében már önmagában egy érdekes Szili-mondást emeltek ki: „Mivel az Európai Unió polgárainak tíz százaléka az őshonos nemzeti kisebbségekhez tartozik és öt százalékuk bevándorló, az uniónak különbséget kell tennie e két csoport között”. Amiből, ha így hangzott el, az is következik, hogy az uniós polgárok nyolcvanöt százaléka tulajdonképpen nem is létezik. Elvégre se nem vándorolt be sehonnan, de nem is laktak itt az ősei. Mert ha itt laktak volna, akkor ugyebár mégis csak valamelyik „kisebbség” leszármazottja. Esetleg valamelyik bevándoroltté. Esetleg a Neandervölgyben őshonos őslakosé. Mert az emberiség géncentruma, kialakulásának helye nagyjából az afrikai Kenya területére tehető. Így a Homo sapiens, mint olyan, egy galád bevándorló mindenhol máshol. Az említett fórumtrollnak írtak szinte csak másolandók a témával kapcsolatban

„Elképzelem az afrikai géncentrumból teleporttal ide röppenő pigmenthiányos mutánsokat, és sikítva röhögök. Esetleg a honfoglaló magyarokra, a kijevi fejedelemséget megalapító vikingekre, a Londiniumig végighódító római légiókra” értendő „az őslakos kifejezést? Esetleg mindezek egy embermentes, sterilre atombombázott területre érkeztek? Ha igen, akkor hogy élték túl a sugárzást? Ha nem, akkor szigorú szüzességi fogadalmat is tettek?” Amihez hozzátehető az is, hogy a Kárpát-medencében a történelemből ismert nagy népességmozgások, -keveredések, betelepítések, illetve ezeket nem egy esetben megelőző járványok zajlottak az elmúlt évszázadokban. Hazánk területén is. Aminek egyik következménye egyébként, hogy aligha tudná valaki megnevezni az elmúlt ezer évben előfordult valamennyi biológiai ősét. A félrelépő cselédlánytól a genetikai kölcsönt nyújtó haderőkig bezárólag. Innentől válik nevetségessé az, ha bárki genetikai kiválasztottságról kezd ugatni. Bármely itt élő népcsoport esetében. De, ez sem a hazai, sem a hatokon túl élő, tetszőleges nép nevében felszólaló, gondolatmentesített populistákat nem szokta zavarni.

Ahogy az sem, ha a tények egyéb fodraiban esik hasra a mondanivalójuk. A Szilinek tulajdonított kiemelések egyike például imígyen szól: „Ahol van önigazgatás, ott nincs elvándorlás. Az adott nemzeti kisebbségek megélhetik önazonosságukat és a szülőföldön való boldogulás lehetőségét.” Aminek sajátos önleleplező ereje is van. Annak fényében, hogy a hazai gazdasági exodus százezreket szór szét Európában. Szili szavaival igazoltan hazánkban tehát sérül a lakosság önrendelkezési joga, valamint a szülőföldön való boldogulás lehetősége.

Kategóriák: Szervezetek

Nem hagyom szó nélkül

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 14 - 14:30

Állok a villamosmegállóban, gyanútlanul, kit sem sejtve. És akkor hirtelen rám mosolyog egy magyar származású milliárdos. Ismerem ezt az arcot, naponta ezerszer tolják a képembe a fizimiskáját, még a nevét is odaírják, annyira hülyének néznek, hogy azt hiszik, ha egyszer mondják, nem tudom megjegyezni.

Naná, ő a Soros! A híres, nevezetes. Akitől rettegni kell, mert rosszat akar nekünk.

Terve van a Sorosnak, és most azt kéri tőlem a kormány, plakáton, konzultációs levelekben, és mindenütt, ahol módjában áll elkölteni a adófizetők milliárdjait, hogy ezt a tervet, ami a Sorosé, ne hagyjam szó nélkül.

Mit is mondhatnék. Káromkodni nincs már kedvem, akit kellett, elküldtem rég az anyjába.

De jól van, legyen úgy, ahogy akarjátok! Nem kellett volna ezért milliárdokat kidobálni az ablakon, megmondtam volna én nektek ingyen is.

Szóval, az a helyzet tisztelt Főkérdező, hogy gazemberek vagytok. Tudjátok, hogy miért.

De hátha nem mindenkinek világos. Mari néninek például Balatonborzadályon, és Józsi bácsinak Dunarettentőn. Ők azok, akiket ti a propagandátokkal halálra hülyítetek.

Ti tudjátok a legjobban, hogy a Soros-terv nem létezik. Valamelyik éceszgéberetek találta ki. Nem hinném, hogy maga a Főkérdező, ő leginkább stadionban és szotyolában utazik.

Arra lett szotyializálva.

Sorosnak persze vannak elképzelései arról, hogy miként lehetne megoldani a migráns-válságot – melyikünknek nincs! – de ezek az elképzelések köszönőviszonyban sincsenek azzal, amivel ti a magyarokat etetitek.

Ti azt akarjátok, hogy a magyarok féljenek, mert akkor majd hozzátok szaladnak védelemért. És ti meg is véditek őket, megsimogatjátok a buksijukat, és azt mondjátok nekik, hogy drága magyarok, nem lesz bajotok, elűzzük a Sátánt, nem engedjük a közeletekbe. Óriásplakáttal, rózsafüzérrel, mikor mivel.

Csak annyit kérünk cserébe, hogy szavazzatok ránk.

És a magyarok majd szépen rátok szavaznak, ti meg viszonzásul még jobban széthordjátok az országot, és azt a keveset is belerakjátok a csókosaitok zsebébe, amit még meghagytatok belőle.

Hát ez jutott hirtelen az eszembe, miközben a villamosra vártam. Lett volna még más mondandóm is, de jött a villamos, és felszálltam.

Ott még eszembe jutott, hogy lehet még négy évetek, vagy annál is több valamivel. De eljön majd az idő, amikor bocsánatot fogtok kérni

Mari nénitől Balatonborzadályon és Józsi bácsitól Dunarettentőn, amiért rútul átbasztátok őket.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Sandhyadipa Kar indiai odisszi táncművész előadása az Amrita Sher-Gil Kulturális Központban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 14 - 06:34

Sandhyadipa Kar Orissza államból származik, Kelet-Indiából, az odisszi hazájából. Nagyapja híres tablás volt Puriban, apja, Shri Prafulla Kar pedig ismert énekes, szövegíró és zenei igazgató.

A művésznő 1982-ben kezdte a tánctanulást, mestere a néhai Padma Bibhusan Guru Shri Kelucharan Mohapatra volt. Azóta rendszeresen fellép Indiában és külföldön egyaránt. Magyarországon is járt már több ízben, nálunk legutóbb 2014 nyarán.

Sandhyadeepa Kar táncol mind szólódarabokban, mind táncdrámákban. Az ismert bengáli filmrendezővel, Shyam Benegallal is dolgozott India függetlenségéről készített dokumentumfilmjében.

Sandhyadeepa 1990-ben megkapta a Sringar Mani címet kiváló odisszi tudásáért.

Több mint húsz éve tanít táncot, és 1982 óta tart workshopokat. Guruja tánciskolájában is aktív szerepet vállalt. Jelenleg az USÁ-ban él, ott tanít és népszerűsíti e stílust.

Helyszín: Amrita Sher-Gil Kulturális Központ (1025 Budapest, Búzavirág u. 14.)
Időpont: 2017. október 13. 18.00.

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Az összefogáscsapdáról (Radnóti András írása nyomán)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 13 - 15:22

R. A. irásában az egyik helytálló gondolat, hogy „a Fidesz megbuktatása nem önmagában érték.”, hiszen a „Bármi nem jobb a Fidesznél”. A Jobbik rossz és nem a jobbik rossz.

A Fideszes antidemokratikus, demagóg (ahogy a közembert lenézően mondják, populista) propagandagépezete a Jobbik hatalmának ágyaz meg. A két párt (még akkor is, ha a Fidesz durvul, és a Jobbik szelídül) ugyanazt mondja, bár mást akar.

Míg a Fidesz gyűlöletkampányainak oka pragmatikus, (olcsó politikai haszon), a Jobbiké hiten alapuló. Az egyik nemzeti konzultációt hazudik, a másik a Magyar Gárda gyöngyöspatai vonulását helyesli. Mindkettőnek azonos tartalmú az üzenete, ám míg a Jobbik hitből szegregál, (ebből a megközelítésből erkölcsös és őszinte,) addig a Fidesz minden szava hazug.

Volt itt ellenség hajléktalan, cigány, rőzsét gyűjtő fatolvaj, pedagógust verő gyerek, csokoládét lopó kiskamasz, orvost inzultáló beteg, munkanélküli, rokkant, buzi, zsidó, román, szlovák, menekült. Mindez a többségi társadalom, támogató egyetértése mellett. Ellenség volt mindenki, aki gyenge, kiszolgáltatott vagy „idegen” Most, hogy a migránsozásból grundolható haszon lecsengőben, új ellenség kellett: Brüsszel, a civilek, és Soros, na meg a CEU. Vagy a diktatúra falait kell erősíteni? Lehet. Kettős a haszon. A Fidesz szavaiban és tetteiben is erkölcstelen. Pragmatizmusa mefisztói. Hazugság, uszítás és csalás a köbön.

A jobbik csak hitében, tetteiben hibázik. Míg az egyik fosztogatni akar, másik a hazát akar „menteni”. Egyiknél a cél és tett is átkos, másiknál a cél szent, a hit és a tettek rosszak. Az eredmény mindkét esetben pusztulás és nyomor.

„ A Fideszt elzavarni összefogással nem lehetséges, főleg pedig nem érdemes.”… „ellentétek félretételét követően nem marad tartalom”... Egyrészt összefogás célja nem a Fidesz leváltása, másrészt a demokrácia helyreállítása elegendően fontos tartalom. Úgy tűnik, hogy ezt sem R. A., sem pártja, és a többi demokratikus erő sem érzi.

A diktatúra nem a diktátor, (a diktátort imádni szokták a tömegek) hanem a társadalom betegsége, nem a diktátort kell elűzni, hanem a társadalmat kell gyógyítani. Cél; a demokrácia helyreállítása, ez pedig összefogás nélkül, nem megy. Azt már végkép nem értem, hogy… „a világnézeti, értékrendbeli ellentétek”-et miért kellene félretenni. A demokrácia, többek között a disszenzus; a másság elfogadása is. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.” gyerekdal nem a demokráciáról, hanem rétes evésről szól.

„Akikkel … össze lehetne fogni a Fidesz ellen, azok jórészt személyesen felelősek az ország mai morális állapotáért.” Felelősek, mert, amikor összefogni kellett; egymást marták, amikor lehetőségük; volt gyávák voltak. A Momentum elhitetheti magával, hogy hibátlan, nem kormányzott, még nem tudott hibázni. Aki még nem írta le, az ne legyen büszke arra, hogy soha nem írta j-vel a gólyát. Egyébként, bár nem biztos, hogy nagyjaink tanultak belőle, de hibáinkból többet tanulhatunk, mint erényeinkből.

Reméljük megtették.

Az összefogás nem a …„ támogatók számának összeadogatása”…. Vagyis az összefogás nem választási, még kevésbé számtani kérdés. De nem ám! Amit érteni kellene Neki, és az összes demokratikus pártnak, hogy az összefogás célja a demokratikusan gondolkodó polgárok összefogásának segítése, olyan közös cél, nevezetesen a demokrácia, amely célért érdemes összefogni, és ez a cél természetesen nem a Jobbik hatalmának megalapozó Fidesz megdöntése, hanem olyan léptékű rendszerváltás (igen!!!), amilyen 1989-ben történt. Magyarországot vissza kell alakítani egy demokratikus, pluralista, alkotmányos, köztársasági berendezkedésű, európai állammá. Ehhez a célhoz, a demokrácia megteremtéséhez eszköz az összefogás, méghozzá nemes, erkölcsileg is helytálló eszköz.

Ez a cél (a demokrácia helyreállítása) csak a Jobbik és Fidesz ideológiája ellenében valósulhat meg, és – természetesen – nem a pártok, ellen kell küzdeni (Pl. az „Orbán, takarodj!” jelszóval.), hanem hibás céljaik, ideológiájuk és bűnös módszereik ellen. Az antidemokratikus eszmék ellen harcolni, a demokratikus hitű polgárok hitének erősítésével, a társadalmi közhangulat demokratikussá formálásával. „Legitim cél …, az apáskodó állam helyett a stakeholder szemlélet és az aktív állampolgárság meghonosítása és egy tartós demokratikus intézményrendszer felállítása lehet” Igen (!!!) Fentek miatt a Jobbikot támogatni, vele taktikai egyezségre jutni hiba, azonban ma, a Jobbikot ért gyalázatos támadások közben a Jobbik jogainak védelme kötelesség. Amikor a Jobbik jogaiért állunk ki, a demokráciát védjük, és erről kell szólnia az összefogásnak, és nem arról, hogy ki lesz hatalmon.

A demokrácia a teljes közösségről szól (Jobbikosokról Fideszesekről épp úgy, mint Momentumosokról), többek között a másságról és azonosságról, jogról és erkölcsről, és mert a „demokrácia erkölcsi kérdés” (Boros János filozófus), az erkölcs pedig közös ügy, ezért üzenem Radnóti Andrásnak, a Momentumnak, és a többi magányos harcosnak, hogy EGYEDÜL NEM MEGY.

Megjegyzés: Radnóti András írása ÉS 2017 szept. 1 az idézettek dőlt vastagbetűvel szedve Sz. R.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Jobb lesz, ha elmész!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 13 - 15:10

Az emberjogi szó, az mágia!

A politikai korrektség, az béklyó!

KI KELL SZABDÍTANUNK BELŐLÜK A NEMZETKÖZI DÖNTÉSHOZÓKAT!

Így szólott, mi több – az egyedül ezt a mondatát szó szerint idéző Magyar Kurír tudósítása szerint – ezt HANGSÚLYOZTA Orbán Viktor az emberminisztériumunk által szervezett, a keresztényüldözésről tartott, Válaszok keresése egy hosszú ideje elhallgatott válságra című nemzetközi konferencián, Budapesten:

“A nemzetközi téren pedig a döntéshozókat „ki kell szabadítanunk az emberjogi szómágia és a politikai korrektség béklyóiból” – hangsúlyozta a miniszterelnök, sorolva a vallásokkal és a vallásszabadsággal foglalkozó kutatóintézetek által egyöntetűen alátámasztott tényeket, amelyek szerint a vallások közül jelenleg a kereszténységet éri a legnagyobb üldözés a világban: száznyolc országban összesen mintegy 215 millió embert érint. Magyarország stabil ország, ezért abban a helyzetben vagyunk, hogy szót emelhetünk az üldözöttekért, és segíthetjük őket oly módon, hogy közvetlenül az üldözött egyházakhoz juttatjuk el az erőforrásokat – hangsúlyozta Orbán Viktor.”

Orbán Viktor, takarodj közülünk!

Neked köszönhető, egyedül neked a gyűlölet, amiről ezen a konferencián Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a “a magát függetlennek tartó” médiát okolva fecsegett: “… a magát függetlennek tartó média összehangoltan, teljes letámadást indít azok ellen, akik hitük igazságait és vallási értékrendjüket tanítva az övéktől eltérő véleményt képviselnek. De előbb-utóbb ez a magatartás a véres gyűlölet formáját öltheti!”

Jobb lesz, ha elmész innen, mielőtt részed lenne benne!

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Buchan-Hitchcock-Barlow: 39 LÉPCSŐFOK – krimi-vígjáték a Játékszínben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 13 - 09:48

Richard Hannay középkorú, jól szituált, jó megjelenésű agglegény meglehetős unalomban éli szürke hétköznapjait Londonban, amíg egy napon véletlenül össze nem találkozik egy feltűnően csinos fiatal nővel, és hirtelen egy irtózatos bűnügy kellős közepén nem találja magát. A harminckilenc lépcső John Buchan 1915-ös regénye és Alfred Hitchcock 1935-ös filmjének adaptációja. Patrick Barlow 2005-ös színpadi változata óriási sikert aratott Londonban, és azóta az egész világot bejárta. A Játékszín előadásának érdekessége, hogy az eredeti történetet négy szereplő játssza el. Csak a Hannay-t alakító Lengyel Tamás játszik egy szerepet, Lévay Viktória négy egymástól teljesen eltérő nőalakot jelenít meg. A többi huszonhat szerepet pedig Nagy Sándor és Szirtes Balázs kelti életre. Ettől az eredeti kémtörténet bűnügyi komédiába fordul.

Patrick Barlow adaptációja Simon Corble és Nobby Dimon eredeti ötlete alapján Edward Snape és a Fiery Angel Limited engedélye alapján.

Bemutató: 2017. október 14. szombat, 19.00 óra

(forrás: színház)

 John Buchan regénye és Alfred Hitchcock filmje alapján írta PATRICK BARLOW

Fordította: Vajda Miklós

Szereplők:
LENGYEL TAMÁS
LÉVAY VIKTÓRIA
NAGY SÁNDOR
SZIRTES BALÁZS

Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
Zene, koreográfia, videóanimáció: Horgas Ádám

Rendezőasszisztens, ügyelő: Petyi János, Skrabán Judit
Súgó: Sajben Anita

Rendező: HORGAS ÁDÁM

 (megjegyzés: A darab érdekessége, hogy végig vetített háttérrel megy, a díszlet egy-két bútordarab csupán.)  
Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Art Market Budapest 2017

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 12 - 16:24

„Art Market Budapest Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Vásár nyílt ma délben a Millenáris B-C-D épületében.

Az Art Market Budapest Közép – és Kelet-Európa vezető és Európa egyik számottevő nemzetközi művészeti vására, Magyarország legnagyobb, évente egy alkalommal megrendezésre kerülő kortárs képzőművészeti eseménye.

A 2017-ben hetedik alkalommal jelentkező művészeti fesztivál 6.000 négyzetméteren mintegy 500 művész több ezer alkotását mutatja be, 100 kiállítónk közel 25 országból érkezik Budapestre, a vásárt további félszáz program és rendezvény egészíti ki…(…)”

Yossi Amrani Izrael Állam budapesti nagykövetének köszöntő szavaiból idézek:

„ KÖSZÖNETET SZERETNÉK MONDANI AZ  ART MARKET BUDAPEST SZERVEZŐINEK, HOGY IZRAELT HÍVTÁK MEG VENDÉGORSZÁGNAK EBBEN A KÜLÖNLEGES ÉVBEN, AMELYBEN IZRAEL ALAPÍTÁSÁNAK 70. JUBILEUMÁT ÜNNEPLI.

NEM IS TALÁLHATTUNK VOLNA MEGFELELŐBB HELYET IZRAEL ÁLLAM FÜGGETLENSÉGÉNEK ÉS ÁLLAMISÁGÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRE, MINT BUDAPEST, THEODOR HERZL, A ZSIDÓ ÁLLAM MEGÁLMODÓJÁNAK SZÜLŐHAZÁJA, AHOL A ZSIDÓ NEMZETISÉG ÉS IDENTITÁS GONDOLATA FOGANT.”

A kiállítás 2017.október 12-15.- ig DÍJMENTESEN látogatható!

Budapest, Millenáris, Buildings B-C-D-

II.Bp.Kis Rókus utca 16-20

A fotókat a megnyitón készítettem.

Gergely Bea

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Egy demokratának kötelessége megvédenie a Jobbikot?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 11 - 18:30

Magyarországon már egy ideje nem a MSZP, a Demokratikus Koalíció vagy bármelyik balközép párt jelent politikai kihívást a Fidesz számára, hanem sokkal inkább a Jobbik. Helyesebben ezt talán úgy kéne fogalmazni, hogy inkább a Jobbiknak van esélye arra, hogy a későbbiekben a Fidesz kihívója legyen. Ezért a Nemzeti Együttműködési Rendszer pártállami időkre emlékeztető apparátusa először a Jobbik plakátkampányát tiltotta be, aztán két év szabadságvesztéssel járó büntetőjogi eljárást kezdeményezett a párt prominensei ellen, valamint kilátásba került az is, hogy a Jobbikot betilthatja a hatalom. Az Állami Számvevőszék és a magyar ügyészség úgy viselkedik mintha a Fidesz-KDNP egyik szárnya lenne. Vona Gábor, a Jobbik vezetője pedig elmondta: “Lélekben, gyakorlatban is fel vagyok készülve a párt föloszlatására.”

A Jobbikot akkor oszlatnák fel, ha a bíróság elfogadja azt a vádat, hogy a Jobbik működése az alaptörvényt sérti. A Jobbik betiltása lenne a “nukleáris opció”. Ennél kissé visszafogottabb, de roppant hatásos megoldás a Jobbikra az lenne, ha a 2018-as választási kampány alatt bilincsben vinnék el a párt vezetőit. Ott van az orosz példa, Alexei Navalny esete, aki ugyan “csak” 20 napot ült legutóbb börtönben, azért mert a gyülekezési jogával élt. Ez a harmadik alkalom, hogy Navalny-t lecsukják. A Jobbik esetében, ha “kötezetettségek megszegése” címen indítanak büntetőjogi eljárást – akár a 2018-as kampány hajrájában – a kormánypárti szolgamédia számára szaftos propaganda anyag lenne a bilincsben elhurcolt Vona Gábor, például. Alapvetően arról van szó, hogy az Állami Számvevőszék gazdasági vizsgálatot kezdeményezett a Jobbiknál, de konkrétan nem adta meg a pártnak a lehetőséget, hogy a kért dokumentumokat benyújthassák, hogy a párt közreműködjön a hatósággal. Hol láttunk hasonlót az utóbbi hónapokban, amikor teljesíthetetlen feltételeket és határidőket szabnak ki az érintett fél számára?

Az a kérdés, hogy mit lépjen a demokratikus ellenzék, illetve mit tegyenek a jogállamiságot védő magyar civilek? Azok a demokratikus politikusok, civilek és aktivisták akik még akkor is demokratikusok voltak, amikor a Jobbik határozottan autoriter, antidemokratikus és szélsőjobboldali politikát képviselt. Amikor még gárdistái vonultak az egykori hungaristákra hasonlító egyenruhákban.

A fenti sorokból könnyen kiolvasható, hogy ez számomra dilemma. Seres László a hvg.hu-ban azonban határozottabb álláspontot képvisel.

“Eljött az ideje annak, hogy politikai szim- és antipátiára tekintet nélkül mindenki, akinek számít a jogállamiság minimuma, kiálljon a Jobbik állami ellehetetlenítése ellen. Ami itt van, az nem jogbiztonság. Nyilván nem könnyű azoknak a szólás- és cselekvési szabadságát védeni, akiknek amúgy gyűlöljük a szólás- és cselekvési szabadságát (hadd ne idézzem ide a párt elmúlt 15 évének számos fénypontját a cigányozástól a parlamenti zsidólistán át a Magyar Gárdáig), de nincs is sok választásunk. A fideszes állampárt éppen most, az orrunk előtt, egy sokunknak nem tetsző párton gyakorolja, hogyan bánik majd el mindenkivel, aki kicsit is kihívást jelenthet a számára”–írja Seres.

Nem gondoltam volna, hogy pont Martin Niemöller protestáns lelkész és Holokauszt túlélő örökérvényű szavai merülnek fel a Jobbik kapcsán. És gondolom, a Jobbik sem gondolta volna akár pár évvel ezelőtt, hogy a demokrácia felszámolása, a kiszemelt csoportok elleni uszítás egyszer az ő vesztük is lehet.

***

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

(Martin Niemöller)

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára